Népszava, 1907. december (35. évfolyam, 285–309. sz.)

1907-12-01 / 285. szám

2 A jövedelemadó törvény­javaslata. (Folytatás és vége.) II. Az összeírás befejeztével az összes ada­tokat a bizottság, a községi elöljáróság útján a pénzü­gyigazgatósághoz haladék­talanul fölterjeszti. Ez átvizsgálja az ada­tokat és bevallási íveket és utóbbiak ada­tait esetleg szakértők s más a dologban jártas egyének meghallgatása után, javas­latában kiegészíti és helyesbíti, sőt evégből az adókivetést érintő nyomós tények és körülmények tárgyalására az adókötelest is megidézheti. „A királyi pénzügyigazgatóság az adó­kivetés előkészítéséhez szükséges javaslatai­nak kidolgozásánál a rendelkezésére álló adatokat szabadon mérlegeli", vagyis kötve nincs az adatok által az adókivetésben. „Aki vallomását az előírt határidőben be nem adja, a kivetés során megállapított adónak 5 százalékát fizeti pótlék fejében, melyet a kivető bizottság egyidejűleg álla­pit meg s a kivetési lajstromba is bevezet" (36. §.). Ha a fél vallomást nem adott, a pénzü­gyigazgatóság fölhívására köteles nyolc nap alatt vallomását beadni. Ez a fölhívás azonban az 5%-os pótléktól föl nem ment­heti az adózót." (34. §.) A megállapított adók lajstromát azután a községházánál közszemlére teszik, hogy mindenki tanulmányozhassa, összehasonlít­hassa a maga és a többiek adóját. III. Az adókötelesek összeírása, vallo­mása és a pénzügyigazgatóságok javaslatai alapján: a jövedelemadót és általános ke­reseti adót egyidejűleg, az adókivető bizott­ságok évenként állapítják meg, az eddigi három év helyett. Az adókivető­ bizottság három évre ala­kul minden közigazgatási járás székhelyén és minden városban ,a­ Budapestért minden­­kerületben s a többi nagyobb­­ városban esetleg több. Az adókivető­ bizottság hét rendes tagból, hat póttagból áll. Ezek kö­zül az elnököt, továbbá két rendes- és két póttagot a pénzügyminiszter, két rendes-és két póttagot a földbirtokosok vagy ház­tulajdonosok közül a vármegye alispánja, vagy a város polgármestere nevez ki és két rendes- és két póttagot a kereskedelmi és iparkamarák választanak. A bizott­ság tagjai nyolc korona, elnöke tíz korona napidíjat húznak az államkincs­tártól. Ezek a napidíjak a bizottság működése helyén nem lakó bizott­sági tagoknak működésük egész tarta­mára, beleértve az utazási időt és külön utazási díjat is kijárnak , a helyben lakók­nak pedig csak a tárgyalási napokon jár­nak ki. A bizottság tagjai fogadalmat tesz­nek a titoktartásra. Az adókivető bizottság zárt ülésben tár­gyal, amelyből az érdekelt adókötelest is kizárhatja. Jogállamban abszurd intézke­dése a törvénynek az, hogy az elnökön kí­vül jelenlevő három tag határozatképes, sőt, ha tag sincs jelen, az elnök póttagokat hív be ,s addig is, míg ez megjelenik, a bizottság jelenlevő tagjai — számukra való tekintet nélkül — szavazással határoznak". (42. §.) Az adókivető bizottság az adózó jövedel­mének számszerű megállapításánál az elő­terjesztett adatokat szabadon mérlegeli. Az adóköteles jövedelem beható s pontos ki­nyomozása végett, jogában áll az adófizetőt kihallgatni, tőle egyes kérdésekre írásban is feleletet kérni és a nyereség- és veszteség­számlát tőle bekérni. Jogában áll továbbá tárgyalásaira tanúkat és szakértőket meg­hívni és kihallgatni. Napidíjra igényt tart­hat a tanú és a tényleges jövedelem meg­állapítása végett köteles mindenki tudomása szerint akár mint tanú, akár mint szakértő fölvilágosítást adni, ha erre az adókivető bizottság fölszólítja. (46. §). A bevallási íven, fizetett tanúkon, szak­értőkön, az adózó személyes kihallgatásán s a bemutatott nyereség- és veszteség­számlán kívül, jogában áll még elrendelni az adókivető bizottságnak, ha a nyereség­veszteségszámla eredménye aggályosnak mutatkozik, az adózó könyveit megvizs­gálni , de fölajánlhatja könyvei megvizs­gálását az adózó is. A könyvvizsgálást a bizottság székhelyén előre meghatározott s az adózóval közölt napon végzi ,a­ bizott­ság, egy bizottsági tag, esetleg szakértő és az, adózó­ vagy megbizottja és a bizottsági előadó jelenlétében. A vizsgálatról jegyzőkönyvet vesznek föl, melyben „az adóköteles jövede­lem megállapítására vonatkozó adatokon és az adózónak, meg a bizottsági előadónak erre vonatkozólag tett észrevételein kivül az is fölemlítendő, hogy az üzleti könyvek veze­tése általában milyen s hogy e könyvek mennyiben érdemelnek hitelt s bírnak bi­zonyító erővel." „Az üzleti titok" megsérté­sével nyert adatok azonban az adó­k meg­állapításánál még nem döntő erejűek, mert „a könyvvizsgálat eredményét a bizottság szabadon mérlegeli, s amennyiben a könyv­vizsgálat után sem látja beigazoltnak az adózó állításait, az előadó meghallgatása mellett és a rendelkezésre álló egyéb adatok alap­ján határozó (44. §.) „Ha a bizottság a bevallott jövedelmet nem találja elfogad­hatónak, de nincsenek adatai, amelyekkel a megbecsülendő jövedelmet számszerűleg meg tudná határozni, a bizottságnak arra kell törekednie, hogy a jövedelem nagysá­gát kiváltképpen külső ismertetőjelekből állapítsa meg. Ennél az eljárásnál az adó­zónak egész gazdasági helyzete, költségeinek nagysága és az egyes jövedelmi források­nak egymáshoz való viszonya veendő te­kintetben (45. §). A tárgyalás befejeztével a bizottság be­jegyzi a kivetési lajstromba minden adózó adóköteles jövedelmeinek összegét s az adófokozat szerint ennek megfelelő adóté­telt. Ha az adókivető bizottság elnöke a végzést kihirdette, köteles azonnal nyilat­kozni a jelenlévő adózó és előadó, hogy kívánja-e az ügyet és milyen indokból a fölszólamlási bizottsághoz fölebbezni. Ha rög­tön nem fölebeznek, további jogorvoslatnak helye nincs abban az évben. A fölebbezés indokait azonnal kell a bizottság előtt élő­szóval tollba mondani és a bizottság elnöke figyelmeztetni tartozik az adózót, hogy jól gondolja meg, mit mond, mert minden szava a tárgyalási jegyzőkönyvbe vétetik. A szóbeli felebbezés indokait 15 nap alatt a fél írásban is pótolhatja (50.). Az adókivető bizottság a letárgyalt ira­tokat átteszi a pénzügyigazgatósághoz, ez az adólajstromokat érvényesíti, lezárja és a községi elöljáróság által nyolc napon át köz­szemlére téteti az egész község összes adó­zóinak lajstromát. Erre ismét bárki (a más adójárá­s jövedelmére is) írásban föleb­bezhet az adófölszólamlási bizottsághoz 15 .napon­ belül. N­agyon"fontos" jogokkal van tehát­­ az adókivető-bizottság fölruházva. Vállalatok és egyének jövedelme, hitele, egész léte, családok keresete és jövedelmi forrásai, becsülete, zárva-nyitva áll a bizottság tagjai előtt, akik három évi titoktartásra tesznek fogadalmat! Ez az inkvizitórikus, fizetett besúgókkal dolgozó rendszer­ valóban gya­lázatos példája „a modern" adórendszernek! IV. Az adófelszólamlási bizottság felebbe­zési fórum, mely az adókivető bizottság Gyűlölök. Tudom, ugy vagytok ti is, mint magam. Jártok az utcán álmodozva S a képzelet elétek hozzá Mindazt, amiben részünk sohse volt. Étel-itallal, drága kinccsel Megtömve áll a bolt S míg bámultok az ablakon keresztül, Hull a könyütök, ha pillátok rezdül... •Tárom a várost. Én, a koldusok közt legkoldusabb ! Köröttem szikrázón folyik az élet, Mint amikor a napsugár rátéved A pocsolyának sima tetejére ... Járom a várost. Csak néha ütöm föl fejem, Mikor megsuhan a selyem. Mikor megcsap a kéjes illatár, Amely a nők nyomába jár. Azok a nők! . . . Úgy járnak ők, Mint tavaszai az élet telének. Szavuk zengése bűvös ének, Szemük nézése bóditó sugár, Az idomuk vérforralón kerek S azok a fehér, parányi kezek ! Az egész lényük, mint egy édes álom, Amilyent nem nyújt az én zord világom. Megállok. Nézek utánuk... Emlékezem. S ökölbe szorul a kezem! . . . Mért fonnyad el csak a mi asszonyunk ? Hát mért oly rövid az ő virulásuk? Az arcukon mért halnak el a rózsák És mért, hogy őket csak megtörve lássuk ? ! Hát az ő részük egyedül a munka S még az ifjuságuk sem az övék? Hisz alig éltek s már görnyedt a hátuk S a szemük láztól, nem gyönyörtől ég... Arcuk sovány, az ajkuk vértelen, Gyenge szavukban oly végtelen A bánat. Ruhájuk is oly szánalmasan szürke. A munka azt is összegyűrte, Épp mint az arcukat. S mig egy kezük dolgozik, hadonászik, Piciny porontyot altargat a másik ... Fejem lehajtva állok ... Emlékezem. S ökölbe szorul a kezem!... Gyagyovszky Emil. NÉPSZAVA 1907 december 3. A nagy pap. — írta Kosztolányi Dezső. — Vág, az író, este hétkor ébredt. Kidugta fejét a paplanból, fölült az ágyban és vacogva nézte a sötétséget, a ködben égő utcai lámpákat. Keserű volt a szája és didergett, mikor még az álomtól részegen meglátta a sötét, jég­virágos ablakot. Lassan öltözködni kezdett. Végigjárta a szobát, megtapogatta a hideg kályhát és sokáig bámulta a szekrényt, a vöröstintás asztalt, a mosdót, amin még ott voltak a tegnapi étel­hulladékok és mindent undorítónak, elvisel­hetetlennek talált. Az árnyékok mély hullám­zással, jegesen átszűrődve özönöltek a szobába és a gyertya szürke-kék fényét majdnem feketévé tették. Magára gyűrte a ruháját, kimosta a száját, megfésülködött és a tükör elé állt. Egy vézna, sötét alak tántorgott eléje. Sovány arca be­esett, szemei körül fekete karikák gyűrűztek. Szerette volna szembeköpni a tükröt. A szobában hideg volt. Feje zúgott a teg­napi tivornyától. Macskazenés hangversenyt hallott, mintha távolból becsukott és kibélelt ajtókon keresztül egyszerre sok sok apró he­gedű cincogott volna. Kedvetlenül nézett kö­rül. Az egyik párna leesett az ágyról, rendet­lenség, zűrzavar, homály meredt rá minden sarokból. Az ablakhoz ment. Azt hitte, álmo­dik , álmodja annak a kusza álomnak a foly­tatását, amely egy pillanatra félbeszakadt és érezte, itt sem maradhat tovább, futnia kell, akárhová, csak itt ne legyen. Kisurrant az éjszakába. Fagyott. Vág összeborzongott és a kopasz, csontváz-szerű téli fák között bolyongani kez­dett. Csak azt tudta, hogy hideg levegő csap az arcába, emberek mennek előtte, fényes kirakatok, kávéházak villognak a szemébe. Torka fájt a szivarfüsttől, feje idegesen vonta előre. Egyszerre megállott. A színháznál volt. Megnézte az óráját. Eszébe jutott, hogy vár reá a színész. Az öltözőben csakugyan ott ült már, háttal az ajtónak és festette magát. — Te vagy az? Kérdezte és visszafordult. Vág nem felelt, hanem végignyújtózkodott a díványon és karjaival elfödte arcát. — Végem van — nyögte — végem van. . . A színész rá se hederített, mélyen hajolt a tü­körbe, szemhéjait bekormozta,a szakálla szállait egyenként, óvatosan ragasztgatta föl. Az irójó barátja volt neki és gyakran látta már így vergődni az öltöző kopott, fekete díványán. — Te — hebegte Vag — én ma meg fogok dögleni. A színész fölállott. Gyönyörű szál tölgyember volt, körülbelül negyven éves. Az arca fáradt és mégis csupa mozgékonyság, mintha a sok élet, a szépségben és mocsok­ban való örökös hentergés megszentelte volna és finom ezüst fátyolt vont volna köréje. Ne­mes orra büszkén tört előre, okos álla acél­ból volt. A rövidre nyírt szőke haj, egy ke­mény római katona fejére emlékeztetett, de

Next