Népszava, 1907. december (35. évfolyam, 285–309. sz.)
1907-12-01 / 285. szám
2 A jövedelemadó törvényjavaslata. (Folytatás és vége.) II. Az összeírás befejeztével az összes adatokat a bizottság, a községi elöljáróság útján a pénzügyigazgatósághoz haladéktalanul fölterjeszti. Ez átvizsgálja az adatokat és bevallási íveket és utóbbiak adatait esetleg szakértők s más a dologban jártas egyének meghallgatása után, javaslatában kiegészíti és helyesbíti, sőt evégből az adókivetést érintő nyomós tények és körülmények tárgyalására az adókötelest is megidézheti. „A királyi pénzügyigazgatóság az adókivetés előkészítéséhez szükséges javaslatainak kidolgozásánál a rendelkezésére álló adatokat szabadon mérlegeli", vagyis kötve nincs az adatok által az adókivetésben. „Aki vallomását az előírt határidőben be nem adja, a kivetés során megállapított adónak 5 százalékát fizeti pótlék fejében, melyet a kivető bizottság egyidejűleg állapit meg s a kivetési lajstromba is bevezet" (36. §.). Ha a fél vallomást nem adott, a pénzügyigazgatóság fölhívására köteles nyolc nap alatt vallomását beadni. Ez a fölhívás azonban az 5%-os pótléktól föl nem mentheti az adózót." (34. §.) A megállapított adók lajstromát azután a községházánál közszemlére teszik, hogy mindenki tanulmányozhassa, összehasonlíthassa a maga és a többiek adóját. III. Az adókötelesek összeírása, vallomása és a pénzügyigazgatóságok javaslatai alapján: a jövedelemadót és általános kereseti adót egyidejűleg, az adókivető bizottságok évenként állapítják meg, az eddigi három év helyett. Az adókivető bizottság három évre alakul minden közigazgatási járás székhelyén és minden városban ,a Budapestért mindenkerületben s a többi nagyobb városban esetleg több. Az adókivető bizottság hét rendes tagból, hat póttagból áll. Ezek közül az elnököt, továbbá két rendes- és két póttagot a pénzügyminiszter, két rendes-és két póttagot a földbirtokosok vagy háztulajdonosok közül a vármegye alispánja, vagy a város polgármestere nevez ki és két rendes- és két póttagot a kereskedelmi és iparkamarák választanak. A bizottság tagjai nyolc korona, elnöke tíz korona napidíjat húznak az államkincstártól. Ezek a napidíjak a bizottság működése helyén nem lakó bizottsági tagoknak működésük egész tartamára, beleértve az utazási időt és külön utazási díjat is kijárnak , a helyben lakóknak pedig csak a tárgyalási napokon járnak ki. A bizottság tagjai fogadalmat tesznek a titoktartásra. Az adókivető bizottság zárt ülésben tárgyal, amelyből az érdekelt adókötelest is kizárhatja. Jogállamban abszurd intézkedése a törvénynek az, hogy az elnökön kívül jelenlevő három tag határozatképes, sőt, ha tag sincs jelen, az elnök póttagokat hív be ,s addig is, míg ez megjelenik, a bizottság jelenlevő tagjai — számukra való tekintet nélkül — szavazással határoznak". (42. §.) Az adókivető bizottság az adózó jövedelmének számszerű megállapításánál az előterjesztett adatokat szabadon mérlegeli. Az adóköteles jövedelem beható s pontos kinyomozása végett, jogában áll az adófizetőt kihallgatni, tőle egyes kérdésekre írásban is feleletet kérni és a nyereség- és veszteségszámlát tőle bekérni. Jogában áll továbbá tárgyalásaira tanúkat és szakértőket meghívni és kihallgatni. Napidíjra igényt tarthat a tanú és a tényleges jövedelem megállapítása végett köteles mindenki tudomása szerint akár mint tanú, akár mint szakértő fölvilágosítást adni, ha erre az adókivető bizottság fölszólítja. (46. §). A bevallási íven, fizetett tanúkon, szakértőkön, az adózó személyes kihallgatásán s a bemutatott nyereség- és veszteségszámlán kívül, jogában áll még elrendelni az adókivető bizottságnak, ha a nyereségveszteségszámla eredménye aggályosnak mutatkozik, az adózó könyveit megvizsgálni , de fölajánlhatja könyvei megvizsgálását az adózó is. A könyvvizsgálást a bizottság székhelyén előre meghatározott s az adózóval közölt napon végzi ,a bizottság, egy bizottsági tag, esetleg szakértő és az, adózó vagy megbizottja és a bizottsági előadó jelenlétében. A vizsgálatról jegyzőkönyvet vesznek föl, melyben „az adóköteles jövedelem megállapítására vonatkozó adatokon és az adózónak, meg a bizottsági előadónak erre vonatkozólag tett észrevételein kivül az is fölemlítendő, hogy az üzleti könyvek vezetése általában milyen s hogy e könyvek mennyiben érdemelnek hitelt s bírnak bizonyító erővel." „Az üzleti titok" megsértésével nyert adatok azonban az adók megállapításánál még nem döntő erejűek, mert „a könyvvizsgálat eredményét a bizottság szabadon mérlegeli, s amennyiben a könyvvizsgálat után sem látja beigazoltnak az adózó állításait, az előadó meghallgatása mellett és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján határozó (44. §.) „Ha a bizottság a bevallott jövedelmet nem találja elfogadhatónak, de nincsenek adatai, amelyekkel a megbecsülendő jövedelmet számszerűleg meg tudná határozni, a bizottságnak arra kell törekednie, hogy a jövedelem nagyságát kiváltképpen külső ismertetőjelekből állapítsa meg. Ennél az eljárásnál az adózónak egész gazdasági helyzete, költségeinek nagysága és az egyes jövedelmi forrásoknak egymáshoz való viszonya veendő tekintetben (45. §). A tárgyalás befejeztével a bizottság bejegyzi a kivetési lajstromba minden adózó adóköteles jövedelmeinek összegét s az adófokozat szerint ennek megfelelő adótételt. Ha az adókivető bizottság elnöke a végzést kihirdette, köteles azonnal nyilatkozni a jelenlévő adózó és előadó, hogy kívánja-e az ügyet és milyen indokból a fölszólamlási bizottsághoz fölebbezni. Ha rögtön nem fölebeznek, további jogorvoslatnak helye nincs abban az évben. A fölebbezés indokait azonnal kell a bizottság előtt élőszóval tollba mondani és a bizottság elnöke figyelmeztetni tartozik az adózót, hogy jól gondolja meg, mit mond, mert minden szava a tárgyalási jegyzőkönyvbe vétetik. A szóbeli felebbezés indokait 15 nap alatt a fél írásban is pótolhatja (50.). Az adókivető bizottság a letárgyalt iratokat átteszi a pénzügyigazgatósághoz, ez az adólajstromokat érvényesíti, lezárja és a községi elöljáróság által nyolc napon át közszemlére téteti az egész község összes adózóinak lajstromát. Erre ismét bárki (a más adójárás jövedelmére is) írásban fölebbezhet az adófölszólamlási bizottsághoz 15 .napon belül. Nagyon"fontos" jogokkal van tehát az adókivető-bizottság fölruházva. Vállalatok és egyének jövedelme, hitele, egész léte, családok keresete és jövedelmi forrásai, becsülete, zárva-nyitva áll a bizottság tagjai előtt, akik három évi titoktartásra tesznek fogadalmat! Ez az inkvizitórikus, fizetett besúgókkal dolgozó rendszer valóban gyalázatos példája „a modern" adórendszernek! IV. Az adófelszólamlási bizottság felebbezési fórum, mely az adókivető bizottság Gyűlölök. Tudom, ugy vagytok ti is, mint magam. Jártok az utcán álmodozva S a képzelet elétek hozzá Mindazt, amiben részünk sohse volt. Étel-itallal, drága kinccsel Megtömve áll a bolt S míg bámultok az ablakon keresztül, Hull a könyütök, ha pillátok rezdül... •Tárom a várost. Én, a koldusok közt legkoldusabb ! Köröttem szikrázón folyik az élet, Mint amikor a napsugár rátéved A pocsolyának sima tetejére ... Járom a várost. Csak néha ütöm föl fejem, Mikor megsuhan a selyem. Mikor megcsap a kéjes illatár, Amely a nők nyomába jár. Azok a nők! . . . Úgy járnak ők, Mint tavaszai az élet telének. Szavuk zengése bűvös ének, Szemük nézése bóditó sugár, Az idomuk vérforralón kerek S azok a fehér, parányi kezek ! Az egész lényük, mint egy édes álom, Amilyent nem nyújt az én zord világom. Megállok. Nézek utánuk... Emlékezem. S ökölbe szorul a kezem! . . . Mért fonnyad el csak a mi asszonyunk ? Hát mért oly rövid az ő virulásuk? Az arcukon mért halnak el a rózsák És mért, hogy őket csak megtörve lássuk ? ! Hát az ő részük egyedül a munka S még az ifjuságuk sem az övék? Hisz alig éltek s már görnyedt a hátuk S a szemük láztól, nem gyönyörtől ég... Arcuk sovány, az ajkuk vértelen, Gyenge szavukban oly végtelen A bánat. Ruhájuk is oly szánalmasan szürke. A munka azt is összegyűrte, Épp mint az arcukat. S mig egy kezük dolgozik, hadonászik, Piciny porontyot altargat a másik ... Fejem lehajtva állok ... Emlékezem. S ökölbe szorul a kezem!... Gyagyovszky Emil. NÉPSZAVA 1907 december 3. A nagy pap. — írta Kosztolányi Dezső. — Vág, az író, este hétkor ébredt. Kidugta fejét a paplanból, fölült az ágyban és vacogva nézte a sötétséget, a ködben égő utcai lámpákat. Keserű volt a szája és didergett, mikor még az álomtól részegen meglátta a sötét, jégvirágos ablakot. Lassan öltözködni kezdett. Végigjárta a szobát, megtapogatta a hideg kályhát és sokáig bámulta a szekrényt, a vöröstintás asztalt, a mosdót, amin még ott voltak a tegnapi ételhulladékok és mindent undorítónak, elviselhetetlennek talált. Az árnyékok mély hullámzással, jegesen átszűrődve özönöltek a szobába és a gyertya szürke-kék fényét majdnem feketévé tették. Magára gyűrte a ruháját, kimosta a száját, megfésülködött és a tükör elé állt. Egy vézna, sötét alak tántorgott eléje. Sovány arca beesett, szemei körül fekete karikák gyűrűztek. Szerette volna szembeköpni a tükröt. A szobában hideg volt. Feje zúgott a tegnapi tivornyától. Macskazenés hangversenyt hallott, mintha távolból becsukott és kibélelt ajtókon keresztül egyszerre sok sok apró hegedű cincogott volna. Kedvetlenül nézett körül. Az egyik párna leesett az ágyról, rendetlenség, zűrzavar, homály meredt rá minden sarokból. Az ablakhoz ment. Azt hitte, álmodik , álmodja annak a kusza álomnak a folytatását, amely egy pillanatra félbeszakadt és érezte, itt sem maradhat tovább, futnia kell, akárhová, csak itt ne legyen. Kisurrant az éjszakába. Fagyott. Vág összeborzongott és a kopasz, csontváz-szerű téli fák között bolyongani kezdett. Csak azt tudta, hogy hideg levegő csap az arcába, emberek mennek előtte, fényes kirakatok, kávéházak villognak a szemébe. Torka fájt a szivarfüsttől, feje idegesen vonta előre. Egyszerre megállott. A színháznál volt. Megnézte az óráját. Eszébe jutott, hogy vár reá a színész. Az öltözőben csakugyan ott ült már, háttal az ajtónak és festette magát. — Te vagy az? Kérdezte és visszafordult. Vág nem felelt, hanem végignyújtózkodott a díványon és karjaival elfödte arcát. — Végem van — nyögte — végem van. . . A színész rá se hederített, mélyen hajolt a tükörbe, szemhéjait bekormozta,a szakálla szállait egyenként, óvatosan ragasztgatta föl. Az irójó barátja volt neki és gyakran látta már így vergődni az öltöző kopott, fekete díványán. — Te — hebegte Vag — én ma meg fogok dögleni. A színész fölállott. Gyönyörű szál tölgyember volt, körülbelül negyven éves. Az arca fáradt és mégis csupa mozgékonyság, mintha a sok élet, a szépségben és mocsokban való örökös hentergés megszentelte volna és finom ezüst fátyolt vont volna köréje. Nemes orra büszkén tört előre, okos álla acélból volt. A rövidre nyírt szőke haj, egy kemény római katona fejére emlékeztetett, de