Népszava, 1909. január (37. évfolyam, 1–26. sz.)

1909-01-13 / 10. szám

8 tóztatása hitelt látszott adni Reitz vallomásá­nak. De egyúttal az a gyanú is megerősítést nyert, hogy Reitz és Kragujevics perverz vi­szonyt folytattak. Reitz ugyan állhatatosan ta­gadott, de később bevallott mindent. Kisült aztán, hogy nemcsak Kragujevicivel, de egész sereg más fiatalemberrel is tartott fönn ilyen „intim" barátságot, akik közül egy öngyilkos is lett és egy hátrahagyott levelében súlyosan megvádolta Reitzet. Ezért aztán Reitz a vádlottak padjára került, míg Kragujevicst az éjjeli támadássért Budapesten fogják fele­lősségre vonni. Reitzet a törvényszék egy hó­napi súlyosbított börtönre ítélte. A vádirat fölolvasása után az elnök Reitz első­rendű vádlottat szólította elő. Reitz bűnösnek mondja magát. Részletesen el­beszéli, hogyan ismerkedett meg Kragujevics Spá­zóval. Találkát adott neki a Speidl-kávéházban. Kragujevics, aki akkor sokat utazott, egy elsőrendű bécsi fogadóban szállott meg és közismert beteges hajlamú férfiakkal érintkezett. Kragujevics tudta ő róla, hogy egyedül lakik és kétszer éjjeli szál­lást kért tőle. Elnök:" Beszélje el, hogy történt a kritikus éj­szaka ön ellen a merénylet? A vádlott, Kragujevics aznap este kért, hogy korábban menjünk haza, mert fáradt. Amint én a szobában lefeküdtem, ő pedig a konyhában a díványra feküdt, beszélt hozzám, hogy nem tud aludni, mert a dívány rövid. Azt válaszoltam neki, hogy átadom neki az ágyat és én a kony­hába megyek aludni, mire ő azt felelte, hogy nem akar kényelmemben zavarni. Én fölkeltem s ki akartam menni a konyhába, ekkor Kragujevics kinyitotta az ajtót s igy szólt: Inkább ön mellé fekszem. Én azt feleltem, hogy ha nem hortyog, akkor nem bánom. El is aludtam, de egyszerre fölriadtam álmomból, mert éreztem, hogy fojto­gatnak. Kragujevics a mellemen térdelt. Elnök: Félbeszakítom, hogy megkérdezzem, is­merte-e H. Gézát, aki Kragujevics elfogatásának napján öngyilkosságot követett el, mert ő is bű­nös volt a perverz üzelmekben. A vádlott határozottan tagadja, hogy ismerte H. Gézát, de azt hiszi, hogy H. Kragujevicivel eféle viszonyban volt. Elbeszéli aztán, hogy a Práter­ben sűrűn ismerkedett meg gyalogos katonákkal, köztük N. Oszkárral is, akikkel aztán bünte­tendő cselekményeket követett el. Elnök: Miért nem uralkodott magán ? A vádlott sírva felelt: Néha ellenállhatatlan erő uralkodik fölöttem. Dr. Rode védő: Kragujevics önt meg akarta gyil­kolni ? Miért kegyelmezett meg akkor neki és miért mentegette őt a rendőrségen ? A vádlott: Térdenállva könyörgött, hogy ne tegyem tönkre családját. Dr. Ellbogen védő: Egyáltalán komoly volt az a merénylet ? A vádlott: De még mennyire, hiszen fojtogatott, hogy egészen belekékültem és fuldokoltam. Az utolsó pillanatban összeszedtem minden erőmet s ujjába haraptam, mire elengedett. A következő vádlott Napravil, egy beteges, tö­rődött, cingár ember, aki botra támaszkodva lép a bíróság elé és bevallja, hogy bűnösnek érzi magát, de az üzelmeket ő öt év előtt követte el. Az ügyész indítványára a törvényszék kimondta, hogy a vádlottnak orvosi megvizsgálását elrendeli. Következett a szakértők kihallgatása. Dr. Rei­mann elmeorvos véleménye szerint Reitz vádlott örökölten terhelt, perverz hajlamú és felbomlott idegrendszerénél fogva nem tudott ösztönein ural­kodni. A törvényszék egy havi börtönre ítélte Reitzot, a másodrendű vádlott Napravil ellen az eljárást egyelőre felfüggesztette. Új élet Délolaszországban. — Még mindig vannak élők a romok alatt. — A segítő­ akció. — Messinából érkező hírek szerint az időjárás hétfőn is igen rossz volt. A zuhogó eső meg­akadályozta a mentési munkálatokat. A föld­lökések még mindig ismétlődnek, 4 óra 30 perc­kor és 7 óra 17 perckor két igen heves lökést éreztek. A lakosság azonban nyugodt maradt, mert már hozzászokott a gyakori földlöké­sekhez. A törvényhatóságnak a lakosság jegy­zékét tartalmazó kimutatása teljesen el­pusztult. A bíróságoknál azonban má­solatok voltak róla, amelyek valószínű­leg épségben maradtak. A haditörvényszék csütörtökön és pénteken ül össze és 14 egyén fölött ítél, akiket lopással és fosztogatással vá­dolnak.­­ Megindul már lassanként a for­galom is. Messinában az életben maradt la­kosság azon fáradozik, hogy az üzleti életet helyreállítsa. Kedden már kocsik is közleked­tek a romoktól megtisztított rakparton. A la­kosság kívánja a gőzhajóforgalom újból való fölvételét a messinai kikötőben.­­ A messinai egyetemi könyvtárban még tartanak a mentő­munkálatok. Az értékes kódexet, kéziratokat és régi klasszikus kiadásokat majdnem mind sikerült megmenteni. A múzeum fölbecsülhet­­etlen értékű porcellán-gyűjteménye csodála­tosképpen teljesen sértetlen maradt. Mazza tábornok táviratozza Messinából Ró­mába. A legbuzgóbb kutatások ellenére sem találnak már több élőt a romok alatt. Hétfőn 24 halottat temettek el. Az élelmiszerek és segítő eszközök kiosztását az olasz és külföldi bizottságok tevékenyen folytatják. A Messiná­ben és környékén lévő élelmiszer-raktárak naponként 64.000 adagot osztanak ki. Reggio di Calabriában is megkezdődött már az új élet. A vasút elkészült egészen San Giovanniig és hétfőn indult az első vonat Reggioba. A város ama részében, amely keve­sebbet szenvedett a földrengéstől, elég élénk élet kezd kifejlődni, a kereskedők bódékat állítanak föl és ott árusítják portékájukat, sőt sok helyen megnyitották a régi bolt­helyiségeket, amelyekhez azonban a ro­mok miatt csak nehezen lehet eljutni. Hétfőn este Pelosi nápolyi tűzoltó egy ötéves gyermeket húzott ki a romok alól, akinek egészségi állapota csodálatraméltóan igen jó. A fiúcska, aki különben a Tripepi-palota portá­sának a fia, teljesen sértetlen és sejtelme sincs arról az állapotról, amelyben volt. Annak a hosszú időnek, amelyet a romok alatt töl­tött, nyoma sem látszott rajta. Pelosi tűzoltó idáig több mint húsz embert mentett meg s mindannyiszor a saját életét tette kockára.­­ Kedden délben egy gyalogos hadnagy két tűzoltó segítségével "egy hároméves kisleányt mentett ki a romok alól. Tragikus jelenetekről szóló hírek érkeznek még mindig. Egy asszony, akit utóbb meg­mentettek, elbeszélte, hogy látta, amint egy asszony két gyermekével karján, az egyik halott volt már, menekülőben —a romok közé esett. Megható volt annak az embernek fájdalmát látni, aki családját ott vesztette a romok között és kétségbeesésében összemar­cangolta saját arcát. A legnagyobb fájdalma­kat azok állották ki, akik a dermesztő hideg­ben ruhátlanul maradtak és táplálékhoz sem tudtak hozzájutni. Egy-egy falat kenyérért vad verekedések folytak le. A legszomorúbb hely­zetben egy fiatalembert és asszonyt talál­tak. A férfi már halott volt, az asszonyban még volt parányi élet. Szorosan egymás mellett feküdtek a romok alatt, csak fejük látszott ki és az asszonynak halálkínok kö­zött szemközt kellett nézni a halott férfi üve­gesedő szemeivel. Mikor a katonák rábukkan­tak, elhaló hangon könyörgött hozzájuk: — Szabadítsanak meg, — három nap óta vagyok hozzája szorítva. A romok alatt valóban úgy találták meg őket, hogy a halott férfi a leg­szorosabb közelségében volt az asszonynak. A romok alatt bukkant rá Capussio hadnagy a menyasszonyára, aki másfél napig kiáltozott hiába segítségért a törmelékek súlya alól. A hadnagy éjjel-nappal ásatott, míg sikerült ki­menteni. A leányt még életben találta, szülei azonban már halottak voltak. Az egyik mentőhajón, a „Scyllá"-n, amely nagymennyiségű élelmiszerrel és ruhával in­dult Messinába és Reggioba, nyilván a hajó fenekében elhelyezett mésztől, tűz támadt, amely az élelmiszereket és a ruhákat elham­vasztotta. A hajónak meg kellett állania. A tüzet csak nehezen tudták eloltani. * A párisi „Matin" írja, hogy római tudósítójának jelentése szerint összesen a károsultak javára eddig 80 millió frank gyűlt össze. Ebben az óriási összegben az egyes államok a következőkkel sze­repelnek : Egyesült­ Államok 18 millió (ebből az állam 6 milliót, a közönség pedig 12 milliót adott) ; Délamerika 10 millió; Anglia 3 millió; Franciaország és Tunisz 2,800.000; Spanyolország 2 millió; Egyiptom 1,100.000; Balkán-államok 900.000; Svájc 900.000; Ausztrália 800.000 ; Orosz­ország 750.000 ; Belgium 800.000 ; Japán 420.000; Németország 300.000 ; Törökország 200.000; Ausz­tria 160.000. (Magyarország nem szerepel a kimu­tatásban.) 1s A többi pénz Olaszországban gyűlt össze. A római központi segítő­bizottság elnökének ja­vaslatára elhatározta, hogy a calabriai és siciliai menekülteket mielőbb volt állandó lakhelyükre szállítja és e célra 500.000 frankot szavazott meg. A bizottság továbbá 1.000.000 frankot szavazott meg barakkok mielőbbi felépítésére és 200.000 frankot árvák ellátására. A német császárné védnöksége alatt álló német segítő bizottság közli, hogy a délolaszországi sze­rencsétlenekké váltak javára harmadfél millió líra gyűlt össze. Makón a tanács szavazott meg száz koronát. Amint most a „M. T. I." jelenti, a közgyűlés kétszáz ko­ronát szavazott meg a segélyakció javára. Szakács Márk elvtárs, városi képviselő indítványára. NÉPSZAVA 1909 január 2. » A szakszervezetek fölfüggesztése. — Küldöttség a képviselőknél. — Ujabb fölfüggesztések. — A munkás­ság tiltakozása. — A fölfüggesztett szakszervezetek ügyében csigalassúsággal folyik a vizsgálat. Az egész ország szervezett munkásnépe lázas türel­metlenséggel várja a vizsgálat befejezését, amely nem hozhat más eredményt, mint az alaptalanul megvádolt szervezeteknek jogaikba való visszahelyezését. Mert ha van a kormányban még egy csöppnyi ragaszkodás az igazságosságnak leg­alább a látszatához, úgy nem te­heti meg a kutyaszövetségnek azt a szí­vességet, hogy a szakszervezeteket fölosz­lassa. Hiszen még a legelszántabb, leg­vakmerőbb, legelvetemedettebb emberben is fölébred néha a jó érzés és visszariad az elkövetendő nagy gaztettől. A jobb érzésnek ebben az utolsó föllobbanásában bízunk, amikor reméljük, hogy a fekete gróf az utolsó pillanatban meggondolja magát s beszünteti a szervezetek elleni vad hajszát. A VII. és VIII. kerületi munkások kül­döttsége fölkereste kedden a VIII. kerület országgyűlési képviselőjét, hogy tegye meg kötelességét a szakszervezeti fölfüggesztések dolgában. Hogy mit ígért a képviselő úr, arról alább lesz szó. Nagyváradról újabb fölfüggesztés hire érkezik, olyformában, hogy a polgármester fölfüggesztette a festőmunkások helyi­csoportját. Újpesten pedig vasárnap foga­natosították a vasmunkáscsoport fölfüg­gesztését. Az újabb eseményekről alábbi tudósítá­sunk számol be : Dr. Nagy Dezső országgyűlési képviselő a szak­egyesületek felfüggesztéséről. A VII. kerületi pártszervezet vasárnapi nép­gyűlésén megbízta a gyűlés elnökségét, hogy a VII. és VIII. kerületek képviselőit, dr. Nagy Dezsőt és Eötvös Károlyt szólítsa föl, hogy a kerületekben történt szakegyesületi fölfüg­gesztések ellen lépjenek akcióba. Elvtársaink küldöttsége — és nem mint a polgári estilapok tévesen írták, polgárok kül­döttsége — a keddi nap folyamán dr. Nagy Dezsőt kereste föl. A küldöttség szónoka ki­fejtette, hogy azért mennek a kerület kép­viselőjéhez, mert annak pártkülönbség nélkül és tekintet nélkül arra, hogy várjon kik sza­vaztak rá, kötelessége a kerület egész lakos­ságának gazdasági és kulturális haladását előmozdítani és a lakosságnak bármilyen cso­portját érő jogtalanságot megakadályozni. A szakegyesületek fölfüggesztése esetében ez an­nál is inkább kötelessége, mert nem párt­kérdésről van szó, hanem a munkásosztály egyetemét érintő üldözésről. Ezért szólítják őt föl arra, hogy járjon el, , hogy egyrészt a föl­függesztett egyesületek termeit azonnal nyis­sák föl, másrészt pedig, hogy a vizsgálatot a legsürgősebben ejtsék meg és fejezzék be. Dr. Nagy Dezső válaszában kifejtette, hogy

Next