Népszava, 1909. február (37. évfolyam, 27–50. sz.)
1909-02-02 / 27. szám
12 ség minden fontosabb intézkedése a vármegye jóváhagyásától függ, sőt a már jóváhagyott községi szabályrendeletet is később bármikor megsemmisítheti a vármegye. De az általános, egyenlő és titkos választójog életbeléptetése és a virilizmus eltörlése itt is biztosítaná legalább az erős ellenőrzést, a vármegye esetleges konzervativizmusával szemben az ellenhatást és az autonómia fejlődését. Az elérhető eredmények tehát kötelességünkké teszik, hogy a törvényhatósági és községi általános választójogért, meg a virilizmus eltörléséért már most elkezdjünk erélyesen dolgozni. A nyelvtörvény előtt. Bécs, 1909 január 30. Néhány nap múlva akarja Bienerth úr azt a törvényt benyújtani, amely hivatva volna Csehországban a nyelvkérdést megoldani. Időközben azonban egyre szenvedélyesebbé válnak a nemzetiségi küzdelmek és Bienerth semmit sem tesz az izgalmak lecsillapítására, nincs semmi eszköze, amellyel a béke művét, amelynek megoldását ígéri, előmozdítsa. Ha a miniszterelnöknek ezt a nagy tétlenségét szemléljük, az a gyanú merülhetne föl, hogy Bienerthnek az a célja, miszerint a parlamenti zavart növelje, hogy azután a parlament ellen kormányozhasson. De Bienerthnek nincsenek ilyen ördögi céljai. Az igazság az, hogy a fölmerült viszály megoldására nincs képessége, tehát mindent a maga útján hagy. Ha mégis foglalkozik valamely gondolattal, úgy ez nem lehet más, mint az, hogy a parlament végre saját maga menti meg magát, úgy, amint karácsony előtt a szociáldemokraták erélyes állásfoglalása a parlamentet a munka útjára szorította. A parlament most öt nemzeti sürgősségi indítványt tárgyalt, amelyek igazolták, hogy a polgári pártok képtelenek a kérdés megoldására. Hogy a Háznak módjában legyen a nemzeti kérdésnek az alapjára jutni, hogy a kiegyezést megteremthesse, a szociáldemokraták azt indítványozták, hogy egy külön bizottságot válasszanak, amelyhez ezeket a sürgősségi indítványokat utasítsák, valamint a többi nemzeti indítványokat és a hirdetett nyelvtörvény-tervezetet is. Ez a bizottság tanácskozzék azután a nemzeti viszonyok szabályozása fölött. Az öszszes nemzeti polgári pártok leszavazták ezt azt, indítványt. És ugyanezen az ülésen a csehek ismét egy csomó sürgősségi indítványt nyújtottak be. A sürgősségi indítványok száma immár meghaladja a 40-et és minden elintézett sürgősségi indítvány helyébe két újat nyújtanak be. Amíg a polgári pártok állandóan gyógyíthatatlan demagógiába esnek és amíg a kormány közömbösen szemléltek dolgokat, addig a szociáldemokrata frakció szorgalmasan dolgozott, hogy a nemzeti sovinizmus ellen minden nemzet számára egy közös programmot teremtsen. A csehországi német és cseh szociáldemokraták összeültek és megállapodtak egy nemzetiségi együttműködés alapvonásait illetőleg. Ez alapvonások tárgyalás alá kerülnek majd a szövetség különböző nemzeti csoportjaiban s igy a szociáldemokrácia a legrövidebb idő alatt átveszi a vezetést ebben a kérdésben is, amelyben a polgári pártok oly tehetetlennek bizonyultak. Ez alapvonások a nemzeti önkormányzaton alapulnak — nemzeti kerületek létesíttetnek, de minden polgár részére biztosítják a jogot, hogy az összes hatóságokkal a saját anyanyelvén érintkezhessék. A nemzetiségek e jogát akként biztosítják, hogy például valamely tisztán német kerületnek is át kell vennie cseh beadványokat és cseh nyelven is köteles azokat elintézni. Viszont a csehesítés ellen az védi a német kerületet, hogy hivatalnokai kizárólag németek, de úgy, hogy szükséges mértékben bírják a cseh nyelvet. A kisebbségi iskolák ügye akként rendeztessék, hogy a mindig elmérgesítően ható pénzkérdés kiküszöböltessék. Az iskolaterhek nem az egyes községeket, hanem nagyobb kerületeket illessék. Ezekkel a javaslatokkal lép majd alkalmas pillanatban a szociáldemokrata frakció a polgári pártok elé, határozzanak: kell-e nemzetiségi béke, vagy sem. A legközelebbi időben arra fog legfőbb gondot fordítani a szociáldemokrata párt, hogy a nemzetiségi demagógiának a munkásságra való káros hatását megakadályozza. A gazdasági válság élesedik s mindinkább érezhetővé válik a munkanélküliség. Ami éppenséggel elegendő ok arra nézve, hogy a munkásság ne nézze tétlenül, miként lett úrrá a parlamentben, a legégetőbb szociálpolitika mellőzésével, a nemzetiségi őrjöngés. Rövidesen mindenfelé népgyűléseket tartunk azzal a céllal, hogy az országgyűlést rendre kényszerítsük. A parlamentnek most az a legsürgősebb dolga, hogy a munkás- és rokkantbiztosítás törvényét tárgyalja és jaj neki, ha az utcanévtáblák és vasúti fölírások kérdését fontosabbnak találja a lakosság igazi érdekeinél. Majd meglátszik, lesz-e bátorságuk a polgári pártoknak folytatni azt a haszontalan nemzeti szószátyárkodást, ha fülükbe mennydörög a munkásság követelése. „Tüzet kérek!" — írta Desclaux Pál. — A vádlottak padján fekete szalonkabátban, ünnepélyes fehér nyakkendővel, meghatározhatatlan korú ur ül. Kék szemüvegét kopasz homlokára tolta s egy csomó papirt lapozgat. Elnök: Vádlott, álljon föl! Vádlott (fölemelkedve): Igenis, elnök úr! Elnök: Feleljen kérdéseimre! Vádlott: Igenis, elnök úr! Elnök: És mindenekfölött, ne szakítson félbe! Vádlott: Nem, elnök úr! Elnök: Már megint! . . . Önt Cugne-nek hívják ? Vádlott: Igen, elnök úr. Cugne Izidor Timeleon Barnabás. (Kezét szivére téve, egy papírlapról szenvedélyesen olvas): Ha az állampolgár hazája bírósága előtt megjelenik, nem-e kötelessége mindent . . . Elnök (félbeszakítva): Nem ezt kérdeztem. Ön gyógyszerész? Cugne: Igenis, elnök úr, szolgálatára. (Fölolvasását újra megkezdi.) Ha az állampolgár hazája ... Elnök: De hát hallgasson! Nem azt kérdeztem. Ön Montmartre-utcában lakik? Cugne: Igenis, elnök úr, Montmartre-utca 355. gyógyszertár az „Ezüst bányához", francia és angol különlegességek. (Fölolvasását folytatva) . .. hazája bírósága előtt megjelenik, nem-e kötelessége mindent... Elnök: Elég, elég! ... Az a panasz ellene, hogy a július 4-ikéről 5-ikére virradó éjjel a panaszos Sargel életét és egészségét veszélyeztető módon bántalmazta. Mit tud védelmére fölhozni ? Cugne : A következőket, elnök úr. (Olvasva): Ha az állampolgár hazája birósága előtt megjelenik, nem-e kötelessége mindent, még a legtitkosabb gondolatait is fölfedezni, hogy a biróság lelke mélyébe pillanthasson? Elnök: Mit akar evvel ? Akar kérdéseimre felelni, vagy sem? Cugne: De hiszen felelek elnök úr! (Folytatva), hogy a biróság lelke mélyébe pillanthasson ? Az igazságszeretet . . . Elnök: De most már igazán elég! Tegye félre azt a papirost és feleljen! Cugne: De . . . hiszen felelek, elnök úr! Ez a védelmem ! Nem vagyok különös szónoki tehetség s ezért.. . (Folytatva): Ha az állampolgár . .. Elnök: Elég, elég ! Leülhet. .. Majd kihallgatjuk a hatósági közeget, aki a tényállást fölvette. (A tanuk padján ülő rendőrhöz): Hogy hívják ? Rendőr: Mufflard Napoleon Arzine, elnök úr. Elnök: Mondja el, mit tud a dologról ? Rendőr: Július 4-ikéről 5-ikére virradó éjjjel a Montmartre-utcában voltam szolgálatban. Egyszerre a vádlott üzletében hangos kiabálást hallottam. Odafutottam, berontottam az üzletbe s a következőket állapítottam meg: Panaszos a földön feküdt egy üvegedény cserepei között, amely edényben a jelek szerint piócát tartottak. Ezt azon körülményből következtettem, hogy a cserepek között néhány pióca mozgolódott. Vádlott a panaszoson feküdt s teljes erővel ütötte. Szétválasztottam őket s jegyzőkönyvet vettem föl Elnök: Ez az egész, amit tud ? Rendőr: Igenis, elnök úr. Cugne (föláll és olvas): Ha az állampolgár hazája bírósága előtt... Elnök: Elég! (A terembiztoshoz): Vezesse be a panaszost! Sargel (berohan): Itt vagyok, elnök úr! De nem vagyok panaszos. Az egész komédiát már rég elfelejtettem s nem is haragszom erre a labdacsgyuróra. Elverte az ábrázatomat, én meg összetapostam a piócáit, tehát kvittek vagyunk! Elnök : Mondja el ami történt, de ne fejezze ki magát olyan drasztikusan! Sargel: Hogyan ... vagy úgy ! Bocsánatot kérek. Nem szándékosan tettem, elnök úr. Ugyanis néha azt sem tudom, mit beszélek... Nohát rajta! Július 4-ikéről 5-ikére virradó éjjel, tudja kérem, néhány társammal az északi pályaudvarnál berúgtunk ... ' Elnök: Micsoda kifejezés ez már megint! Sargel: Bocsánat elnök úr! Azt akartam mondani, hogy egy kicsit túlságosan öblögettem a torkomat, ha ezt a kifejezést jobb szereti s egy kicsit pityókos voltam. Sőt bátran mondhatjuk, hogy nagyon pityókos voltam, elnök úr! Az igazság mindenek fölött! És különben is, ki nem pityókos néha, ugye, elnök úr! . . . Nos, az északi pályaudvartól a csarnok felé igyekeztem, a helyemre. Ugyanis tudnia kell, elnök úr, hogy foglalkozásomra nézve teherhordó vagyok és talán már megtörtént az is, hogy olyan gabonát emelgettem. " NÉPSZAVA 1909 február 4. SZEMLE. BELFÖLD. A választójog reformjának napirendről levett tervezetét védelmezi a „Jogállam"-ban egyik csinálója, Némethy Károly miniszteri tanácsos. Hogy a tervezettől még jogászi szempontból is el van ragadtatva, az nem csoda. Nagyobb csoda, hogy minden elragadtatása ellenére is sok változást jósol benne. A választási reform javaslata — amint ily nagy horderejű s anyagi és alaki jogi szempontból egyaránt rendkívül nehéz és kényes reformműnél másként nem is lehet — bizonyára sok politikai, jogi, közigazgatási, tudományos és gyakorlati kritikát hív ki s előreláthatólag sok módosítás és változtatás után fog bekerülni törvénytárunkba. Mint minden emberi alkotásnak, ennek is lehet és bizonyára van is számtalan hibája. Amikor egy komoly bírálat valamely javaslat fogyatékosságait akarja föltüntetni, akkor természetes, hogy még példaképpen is a legsúlyosabb hibákat említi meg. Ebből a föltevésből indulva ki, igen megnyugtató az, hogy még egy olyan éleseszű bíráló is, mint Issekutz, csak olyan szerkezeti hibákat fedezett föl, mint a minőkre konkrét példáiban rámutat. Az a reformmű, mely ellen csak a fölsorolt kifogások vagy ezekhez hasonlók hozhatók föl, szerkezetileg nagyon silány alig lehet. Bizony, mint minden emberi alkotásnak, ennek is vannak hibái. Hogy csak kettőt említsünk: a pluralitás és a nyilvánosság. Ha valamit módosítani kell a tervezeten , ezt a két hibát ki kell küszöbölni, bár igazán nem valószínű, hogy a tanácsos úr éppen ezeknek törlését jósolná meg. A magyar politikai válságról cikkez a bécsi „N. Fr. Pr." s azt irja, hogy a válság fölidézésében nagy része van a függetlenségi párt egyeduralomra törekvésének s Andrássy személye iránt érzett ellenszenvének. Ezekhez az Andrássy gróf és függetlenségi párt közötti személyes viszonyt érintő mozza