Népszava, 1909. február (37. évfolyam, 27–50. sz.)

1909-02-02 / 27. szám

12 ség minden fontosabb intézkedése a vármegye jóváhagyásától függ, sőt a már jóváhagyott községi szabályrendeletet is később bármikor megsemmisítheti a vármegye. De az általános, egyenlő és tit­kos választójog életbeléptetése és a viri­lizmus eltörlése itt is biztosítaná legalább az erős ellenőrzést, a vármegye esetleges konzervativizmusával szemben az ellen­hatást és az autonómia fejlődését. Az elérhető eredmények tehát kötelessé­günkké teszik, hogy a törvényhatósági és községi általános választójogért, meg a virilizmus eltörléséért már most elkezdjünk erélyesen dolgozni. A nyelvtörvény előtt. Bécs, 1909 január 30. Néhány nap múlva akarja Bienerth úr azt a törvényt benyújtani, amely hivatva volna Csehországban a nyelvkérdést meg­oldani. Időközben azonban egyre szenve­délyesebbé válnak a nemzetiségi küzdel­mek és Bienerth semmit sem tesz az izgal­mak lecsillapítására, nincs semmi eszköze, amellyel a béke művét, amelynek meg­oldását ígéri, előmozdítsa. Ha a miniszter­elnöknek ezt a nagy tétlenségét szemlél­jük, az a gyanú merülhetne föl, hogy Bienerthnek az a célja, miszerint a par­lamenti zavart növelje, hogy azután a par­lament ellen kormányozhasson. De Bienerthnek nincsenek ilyen ördögi céljai. Az igazság az, hogy a fölmerült vi­szály megoldására nincs képessége, tehát mindent a maga útján hagy. Ha mégis fog­lalkozik valamely gondolattal, úgy ez nem lehet más, mint az, hogy a parlament végre saját maga menti meg magát, úgy, amint karácsony előtt a szociáldemokraták erélyes állásfoglalása a parlamentet a munka útjára szorította. A parlament most öt nemzeti sürgősségi indítványt tárgyalt, amelyek igazolták, hogy a polgári pártok képtelenek a kérdés meg­oldására. Hogy a Háznak módjában legyen a nemzeti kérdésnek az alapjára jutni, hogy a kiegyezést megteremthesse, a szociál­demokraták azt indítványozták, hogy egy külön bizottságot válasszanak, amelyhez ezeket a sürgősségi indítványokat utasítsák, valamint a többi nemzeti indítványokat és a hirdetett nyelvtörvény-tervezetet is. Ez a bizottság tanácskozzék azután a nem­zeti viszonyok szabályozása fölött. Az ösz­szes nemzeti polgári pártok leszavazták ezt azt, indítványt. És ugyanezen az ülésen a csehek ismét egy csomó sürgősségi indítványt nyújtottak be. A sürgősségi indítványok száma immár meghaladja a 40-et és minden elintézett sürgősségi indítvány helyébe két újat nyúj­tanak be. Amíg a polgári pártok állandóan gyó­gyíthatatlan demagógiába esnek és amíg a kormány közömbösen szemléltek dolgokat, addig a szociáldemokrata frakció szor­galmasan dolgozott, hogy a nemzeti sovinizmus ellen minden nemzet szá­mára egy közös programmot teremtsen. A csehországi német és cseh szociáldemo­kraták összeültek és megállapodtak egy nemzetiségi együttműködés alapvonásait illetőleg. Ez alapvonások tárgyalás alá ke­rülnek majd a szövetség különböző nem­zeti csoportjaiban s igy a szociáldemokrácia a legrövidebb idő alatt átveszi a vezetést ebben a kérdésben is, amelyben a polgári pártok oly tehetetlennek bizonyultak. Ez alapvonások a nemzeti önkormányzaton alapulnak — nemzeti kerületek létesíttet­nek, de minden polgár részére biztosítják a jogot, hogy az összes hatóságokkal a sa­ját anyanyelvén érintkezhessék. A nemzeti­ségek e jogát akként biztosítják, hogy pél­dául valamely tisztán német kerületnek is át kell vennie cseh beadványokat és cseh nyelven is köteles azokat elintézni. Vi­szont a csehesítés ellen az védi a német kerületet, hogy hivatalnokai kizáró­lag németek, de úgy, hogy szükséges mér­tékben bírják a cseh nyelvet. A kisebb­ségi iskolák ügye akként rendeztessék, hogy a mindig elmérgesítően ható pénz­kérdés kiküszöböltessék. Az iskolaterhek nem az egyes községeket, hanem nagyobb kerületeket illessék. Ezekkel a javaslatok­kal lép majd alkalmas pillanatban a szo­ciáldemokrata frakció a polgári pártok elé, határozzanak: kell-e nemzetiségi béke, vagy sem. A legközelebbi időben arra fog legfőbb gondot fordítani a szociáldemokrata párt, hogy a nemzetiségi demagógiának a mun­kásságra való káros hatását megakadá­lyozza. A gazdasági válság élesedik s mind­inkább érezhetővé válik a munkanélküli­ség. Ami éppenséggel elegendő ok arra nézve, hogy a munkásság ne nézze tét­lenül, miként lett úrrá a parlamentben, a legégetőbb szociálpolitika mellőzésé­vel, a nemzetiségi őrjöngés. Rövidesen mindenfelé népgyűléseket tartunk azzal a céllal, hogy az országgyűlést rendre kényszerítsük. A parlamentnek most az a legsürgősebb dolga, hogy a munkás- és rokkantbiztosítás törvényét tárgyalja és jaj neki, ha az utca­név­táblák és vasúti­ föl­írások kérdését fontosabbnak találja a la­kosság igazi érdekeinél. Majd meglátszik, lesz-e bátorságuk a polgári pártoknak foly­tatni azt a haszontalan nemzeti szószátyár­kodást, ha fülükbe mennydörög a munkás­ság követelése. „Tüzet kérek!" — írta Desclaux Pál. — A vádlottak padján fekete szalonkabátban, ünnepélyes fehér nyakkendővel, meghatároz­hatatlan korú ur ül. Kék szemüvegét kopasz homlokára tolta s egy csomó papirt lapozgat. Elnök: Vádlott, álljon föl! Vádlott (fölemelkedve): Igenis, elnök úr! Elnök: Feleljen kérdéseimre! Vádlott: Igenis, elnök úr! Elnök: És mindenekfölött, ne szakítson félbe! Vádlott: Nem, elnök úr! Elnök: Már megint! . . . Önt Cugne-nek hívják ? Vádlott: Igen, elnök úr. Cugne Izidor Timeleon Barnabás. (Kezét szivére téve, egy papírlapról szenvedélyesen olvas): Ha az állampolgár hazája bírósága előtt megjelenik, nem-e kötelessége mindent . . . Elnök (félbeszakítva): Nem ezt kérdeztem. Ön gyógyszerész? Cugne: Igenis, elnök úr, szolgálatára. (Föl­olvasását újra megkezdi.) Ha az állampolgár hazája ... Elnök: De hát hallgasson! Nem azt kér­deztem. Ön Montmartre-utcában lakik? Cugne: Igenis, elnök úr, Montmartre-utca 355. gyógyszertár az „Ezüst bányához", francia és angol különlegességek. (Fölolvasását foly­tatva) . .. hazája bírósága előtt megjelenik, nem-e kötelessége mindent... Elnök: Elég, elég! ... Az a panasz ellene, hogy a július 4-ikéről 5-ikére virradó éjjel a panaszos Sargel életét és egészségét veszélyez­tető módon bántalmazta. Mit tud védelmére fölhozni ? Cugne : A következőket, elnök úr. (Olvasva): Ha az állampolgár hazája birósága előtt meg­jelenik, nem-e kötelessége mindent, még a legtitkosabb gondolatait is fölfedezni, hogy a biróság lelke mélyébe pillanthasson? Elnök: Mit akar evvel ? Akar kérdéseimre felelni, vagy sem? Cugne: De hiszen felelek elnök úr! (Foly­tatva), hogy a biróság lelke mélyébe pillant­hasson ? Az igazságszeretet . . . Elnök: De most már igazán elég! Tegye félre azt a papirost és feleljen! Cugne: De . . . hiszen felelek, elnök úr! Ez a védelmem ! Nem vagyok különös szónoki tehetség s ezért.. . (Folytatva): Ha az állam­polgár . .. Elnök: Elég, elég ! Leülhet. .. Majd ki­hallgatjuk a hatósági közeget, aki a tény­állást fölvette. (A tanuk padján ülő rendőr­höz): Hogy hívják ? Rendőr: Mufflard Napoleon Arzine, el­nök úr. Elnök: Mondja el, mit tud a dologról ? Rendőr: Július 4-ikéről 5-ikére virradó éjjjel a Montmartre-utcában voltam szolgálat­ban. Egyszerre a vádlott üzletében hangos kiabálást hallottam. Odafutottam, berontot­tam az üzletbe s a következőket állapítottam meg: Panaszos a földön feküdt egy üveg­edény cserepei között, amely edényben a jelek szerint piócát tartottak. Ezt azon körül­ményből következtettem, hogy a cserepek kö­zött néhány pióca mozgolódott. Vádlott a panaszoson feküdt s teljes erővel ütötte. Szét­választottam őket s jegyzőkönyvet vettem föl Elnök: Ez az egész, amit tud ? Rendőr: Igenis, elnök úr. Cugne (föláll és olvas): Ha az állampolgár hazája bírósága előtt... Elnök: Elég! (A terembiztoshoz): Vezesse be a panaszost! Sargel (berohan): Itt vagyok, elnök úr! De nem vagyok panaszos. Az egész komédiát már rég elfelejtettem s nem is haragszom erre a labdacsgyuróra. Elverte az ábrázatomat, én meg összetapostam a piócáit, tehát kvittek vagyunk! Elnök : Mondja el ami történt, de ne fe­jezze ki magát olyan drasztikusan! Sargel: Hogyan ... vagy úgy ! Bocsánatot kérek. Nem szándékosan tettem, elnök úr. Ugyanis néha azt sem tudom, mit beszélek... Nohát rajta! Július 4-ikéről 5-ikére virradó éjjel, tudja kérem, néhány társammal az északi pályaudvarnál berúgtunk ... ' Elnök: Micsoda kifejezés ez már megint! Sargel: Bocsánat elnök úr! Azt akartam mondani, hogy egy kicsit túlságosan öblöget­tem a torkomat, ha ezt a kifejezést jobb sze­reti s egy kicsit pityókos voltam. Sőt bátran mondhatjuk, hogy nagyon pityókos voltam,­ elnök úr! Az igazság mindenek fölött! És különben is, ki nem pityókos néha, ugy­e, elnök úr! . . . Nos, az északi pályaudvartól a csarnok felé igyekeztem, a helyemre. Ugyanis tudnia kell, elnök úr, hogy foglalkozásomra nézve teherhordó vagyok és talán már meg­történt az is, hogy olyan gabonát emelgettem. " NÉPSZAVA 1909 február 4. SZEMLE. BELFÖLD. A választójog reformjának napirendről levett tervezetét védelmezi a „Jogállam"-ban egyik csinálója, Némethy Károly miniszteri tanácsos. Hogy a terve­zettől még jogászi szempontból is el van ragadtatva, az nem csoda. Nagyobb csoda, hogy minden elragadtatása ellenére is sok változást jósol benne. A választási reform javaslata — amint ily nagy horderejű s anyagi és alaki jogi szempontból egy­aránt rendkívül nehéz és kényes reformműnél másként nem is lehet — bizonyára sok politikai, jogi, közigazgatási, tudományos és gyakorlati kri­tikát hív ki s előreláthatólag sok módosítás és változtatás után fog bekerülni törvény­tárunkba. Mint minden emberi alkotásnak, ennek is lehet és bizonyára van is számtalan hibája. Amikor egy komoly bírálat valamely javaslat fogyatékosságait akarja föltüntetni, akkor természetes, hogy még példaképpen is a legsúlyosabb hibákat említi meg. Ebből a föltevésből indulva ki, igen meg­nyugtató az, hogy még egy olyan éleseszű bíráló is, mint Issekutz, csak olyan szerkezeti hibákat fedezett föl, mint a minőkre konkrét példáiban rámutat. Az a reformmű, mely ellen csak a föl­sorolt kifogások vagy ezekhez hasonlók hozhatók föl, szerkezetileg nagyon silány alig lehet. Bizony, mint minden emberi alkotás­nak, ennek is vannak hibái. Hogy csak kettőt említsünk: a pluralitás és a nyilvá­nosság. Ha valamit módosítani kell a ter­vezeten , ezt a két hibát ki kell küszöbölni, bár igazán nem valószínű, hogy a tanácsos úr éppen ezeknek törlését jósolná meg. A magyar politikai válságról cikkez a bécsi „N. Fr. Pr." s azt irja, hogy a válság fölidézésében nagy része van a függet­lenségi párt egyeduralomra törekvésének s Andrássy személye iránt érzett ellenszenvének. Ezekhez az Andrássy gróf és függetlenségi párt közötti személyes viszonyt érintő mozza­

Next