Népszava, 1909. augusztus (37. évfolyam, 181–205. sz.)
1909-08-27 / 202. szám
6 ezek legtöbbször fiatal gyerekeket, leányokat, fiúkat nyomorítanak meg egészéletükre. A kíméletlen hajsza, az irgalmat nem ismerő hajcsároskodás okozta a csütörtöki katasztrófát is, melynek három felnőtt kivételével csupa fiatal, tizenkét-tizenöt éves fiú az áldozata. A túl hosszú, tizennégyórás robotolás játszott főszerepet a robbanásban, mely semmiesetre sem járt volna oly borzalmas következményekkel, ha halálra hajszolt gyermekek nem dolgoztak volna a sok lőpor körül. Felrobbant az átszerelő műhely. Hatalmas területet foglal el Csepel-szigeten a töltény- és lőszergyár. A hadsereg lő- és műszaki felszerelésének jelentékeny hányadát szállítja a gyár, mely rengeteg üzeméhez képest négyötezer munkást foglalkoztat, ezek között sok száz főre menő gyerekeket, tíztől tizenhét éves korig. Amíg a gyár felnőtt munkásai osztálytudatos szervezkedés révén tűrhető munkaviszonyokat biztosítottak maguknak, addig a gyönge, fejletlen proletár-gyermekeknek hallatlan kizsákmányolásban van részük. Tizennégy órát dolgoztat velük naponta a gyár szégyenletesen alacsony éhbérért. A csontig kizsákmányolt, gyenge fiatalságukban kíméletlen robotba fogott gyermekek között napirenden vannak a balesetek, amelyek épp oly gyakorian veszélyeztetik az ott alkalmazott fiatal, tapasztalatlan leányokat is. A csütörtöki véres katasztrófa is ezek között pusztított, a tizenhét áldozat között csak három felnőtt van, a többi gyermek. A megdöbbentő szerencsétlenség az úgynevezett éles osztálynak egyik műhelyében, az átszerelőben történt. Délután fél négy órakor hatalmas ekszplúzió riasztotta föl a gyár munkásságát. Az első robbanást gyors egymásutánban egy második, majd harmadik követte s a következő pillanatokban sikoltóan harsány csengéssel szólaltak meg a gyár villamos vészjelzői. Valamennyi műhelyben a munkások rémülten tették le a szerszámot és kitódultak a szabadba, ahol már látni lehetett a robbanás okozta sűrű füstfelleget. Messziről, az átszerelő-műhely tájékáról szívszaggató, sikoltás, jajgatás, hörgés hallatszott. — Fölrobbant az átszerelő ! — Gyerünk menteni! — Csupa gyerek volt ott, rettenetes! Ilyen és ehhez hasonló kétségbeesett kiáltásokat hallatott a műhelyekből kirohanó tömeg, mely a következő pillanatokban ott volt már a veszedelem helyén menteni, amit lehet, segíteni, akin lehet. Az átszerelő műhelyt, a szerencsétlenség színhelyét fojtó, fekete füst borította. Ajtón, ablakon, szellőztető nyílásokon hatalmas tömegekben áradt ki a füst, bent pedig haldoklók, összeégett, cafattá tépett áldozatok hörögték ki utolsó lehelletüket. Ott fetrengtek a forró, szénporos földön, azon a földön, amelyre eddig bőven hullott a verejtékük s amelyre most ők hullottak le halálra nyomorítva szénné pörkölve. A mentés. Négy perccel a vészjelentés után ott termettek már a katasztrófa színhelyén a gyár tűzoltói, számszerint százhatvanan. A szerkocsik tolólétrával és gőzfecskendővel s nyomban hozzáfogtak a munkához. Halált megvető bátorsággal hatoltak be a füstborította műhelyekbe, ahol utat törve a hatalmas lángok között, egymásután kihozták a katasztrófa rémesen összeégett áldozatait. A fojtó füsttel teli mélyekben életveszedelmes volt a tartózkodás a sok robbanóanyag miatt, a tűzoltók azonban valamennyien szervezett munkásai a gyárnak a félelmet nem ismerő önfeláldozással siettek szerencsétlen társaik segítségére. Tizenöt perccel a katasztrófa bekövetkezése után két automobilon megérkeztek a budapesti mentőegyesület emberei. Nyolc mentőorvost hozott ki a két gépkocsi, mely aztán szakadatlanul szállítottaa hevenyében bekötözött, lepedőbe takart áldozatokat. A külső Soroksári-úton levő fegyvergyárba vitték őket, onnan mentőkocsik szállították el a robbanás nyomorékjait a Rókus- és a Szent István-kórházba. Az áldozatok száma tizenhét, tizennégy halálosan összeégett, három súlyosan. Névsoruk a következő: Mangerd György tizenhárom éves (Tököl), Sallay István tizenhárom éves (Csepelsziget), Juhász György tizennnégy éves (Erzsébetfalva), Rechnicsek György tizennégy éves (Budapest), Rechnicsek Pál tizenhét éves (Budapest), Dávid Sándor huszonöt éves (Csepel), Jankovits Mátyás tizenhárom éves (Csepel), Tóth József tizenkét éves (Csepel), Klocsek Sándor tizennyolc éves (tordai, Fehér megye), Csergényi János harminc éves (Tököl), Tömkő Gyula huszonkilenc éves (Csepel), Porsz Ferenc tizennégy éves (Csepel), Ötvös Károly tizenhét éves (Soroksár), Schaffer János tizennégy éves (Soroksár) és Földes Katalin tizenhét éves (Csepel). A szerencsétlenül jártak közül az első kilencet Rókus-kórházba, Klocseket, Gergényit, Tömkőt és Porszt a Szent István-kórházba szállították, a három utolsót lakásukon ápolják. A kórházba szállított áldozatok állapota teljesen reménytelen. Mindezideig nem is tértek eszméletre s nagyon kétséges, hogy megérik-e a reggelt. Hogy történt a katasztrófa? A borzalmas, megdöbbentően nagyarányú katasztrófát szerencsétlen véletlennek véli a gyár igazgatósága megokolni. Csak szerencsétlen véletlen, agyonhajszolt fiukról szó sincs, tizenegyórás munkanapról szó sincs, hajszáról, kapcáskodásról beszélni sem lehet, mindennek egy töltény-gyutacs az oka — így mondja ezt az igazgatóság. A katasztrófa, mint ezt már említettük, az úgynevezett átszerelő-műhelyben történt. Ez a műhely körülbelül a közepén terül el a nagykiterjedésű telepnek és mint ezt alábbi ábra mutatja, két részből áll. Az átszerelő fülkékből és a lőporgyűjtőből. • Összesen tizennégy átszerelő fülke van a teremben, mindegyik előtt egy munkásleány dolgozik. Régi, most már hasznavehetetlen töltényekből itt szedik ki a golyókat, lőport és pedig olyképpen, hogy a golyó és a hüvely a fülkében marad, a lőpor pedig egy csövön keresztül a lőporgyűjtőbe folyik, ahol ládákban összegyűjtik. Vagy öt évvel ezelőtt nyolcvan millió régi Werndl-töltényt vállalt el a cég átszerelésre. Ezekkel a töltényekkel dolgoztak csütörtökön is. A munka olyképpen történik, hogy minden leány száz darab tölténnyel teli ládát kap. Amikor valamennyit átszerelte, a fülkében elhelyezett csengővel jelt ad, mire hátul a lőporgyűjtőben alkalmazott munkások — amint láttuk, túlnyomóan fejletlen fiuk — ládákba gyűjtik össze a lőport. A gyárigazgatóság automatikus vízvezetéket alkalmazott a fülkékben, mely nyomban működésbe kezd, amint valami baj mutatkozik. Hogy ez a vízvezeték csütörtökön nem működött, azt odamagyarázza az igazgatóság, hogy a fülkében keletkezett robbanás átterjedt a lőporgyűjtőbe és veszedelmet tulajdonképpen csak ott okozott. A szerencsétlenség úgy történt, hogy a negyedik számú — ábránkon sötéten jelzett kockán — fülkében levő töltények egyikéből kiesett a gyutacs, amely a gép közé kerülve lángra lobbant s fölrobbantotta a csőben levő lőport. Innen terjedt át a veszedelem a lőporgyűjtőbe, ahol a körülbelül hat kilogrammnyi lőpor irtózatos dörejjel ekszplodált és az ott dolgozókat lángba borította, a földhöz csapta oly erővel, hogy valamennyien eszméletüket vesztve, ott égtek szénné a fölrobbant lőporban. Egyetlenegy szabadult meg közülök, egy Turi Sándor nevű tizennégy éves fiú, aki a robbanás pillanatában egy vízzel telt dézsába ugrott, ennek semmi baja sem történt. A többi az nyilván belepusztul a borzalmas sebekbe. Amikor a tüzetelfojtották és a műhelyterem megszabadult a füsttől, a négyes számú fülke ajtajában ott találtak a tűzoltók egy hasadékban beleszúrva valami fehér virágfélét. Talán krizantém volt, nem lehetett fölismerni, mert a tűz lepörkölte. Azé a szerencsétlen Földes Kataliné volt a virág, akit a robbanás szintén nyomorékká tett. Gyűléseznek a munkások! A katasztrófa nagy izgalmat, sötét elkeseredést keltett a gyár munkásai körében. Az a sok száz munkában megedzett, megacélozódott ember ökölre szorított kezekkel nézte a szerencsétlen társak fölismerhetlenül eltorzult, összeégett testét. Az elkeseredés nem maradt sokáig néma. Ott a gyár elött, a szerencsétlenség színhelyének közvetlen közelében impozáns módon nyilvánult meg a testvéreikért gyászoló proletárok akarata. Valaki a gyár bejárata előtt fölugrott egy ott veszteglő szekérre és beszélni kezdett a tömeghez. Beszélt a munkás életéről, melyet percről-percre halálos veszedelemmel kisért a profil-őrület, beszélt azokról a rendszabályokról, amelyek megakadályozhatták volna a gyászos katasztrófát s a két-háromezer főnyi tömeg, mely körülötte állott és hallgatta szavait, viharos, elkeseredett helyesléssel hagyta helyben a szavait. Amikor abbahagyta a beszédet, egy második, ez után egy harmadik ásott föl és beszélt a tömeghez. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben követeli a csepeli tölténygyár munkássága, hogy a gyárban állandó orvost alkalmazzanak, mert a gyár ötezer főre menő munkásságának egyetlenegy orvos sem áll a rendelkezésére. Követeli továbbá egy a munkások köréből való bizottságnak a kiküldését, mely hónapról-hónapra sorra megvizsgálja a gyár műhelyeit életbiztonsági felszereltség tekintetében. A gyűlés résztvevői a határozati javaslat elfogadása után tüntető menetben bejárták Csepel községet. Amerre elmentek, a lakosság sűrű tömegei csatlakoztak hozzájuk, jelezve ezzel a csöndes, de impozáns tüntetéssel azt a mélységes gyászt, mely Csepel munkásságára borult. Ehelyütt említjük meg, hogy a csepeli nép a délután folyamán beverte dr. Kanócz községi orvos házának összes ablakait. A doktort tudniillik nem lehetett megtalálni sehol sem a szerencsétlenség bekövetkeztekor. Hiába keresték, hiába járták sorra az összes korcsmákat, dr. Kanócznak — aki ellen rengeteg sok egyébként is a panasz — nem lehetett a nyomára akadni. Az elkeseredett lakosság erre valóságos ostromot intézett a háza ellen. Hat halott. A Rókus-kórházban elhelyezett áldozatok közül — mint késő éjjel értesülünk — hatan meghaltak. Sallay István, Rednicsek Pál és Jankovics Mátyás este 8 órakor, Juhász György és Schaffer János este 10 órakor adták ki utolsó lehelletüket. Van egy hatodik halott is, aki — a neve ismeretlen — még kórházba szállítás közben halt meg. Átszerelő-műhely. im Átszerelő fülkék. I I I llllll ílí I I Lőpor-gyüjtő. NÉPSZAVA 1909 augusztus 29. HÍREK. — A nagymarosi papzsák. Nagymaroson az iskola a katolikus felekezet kezében volt eddig. Néhány gondolkodó polgár már 13 év óta küzd az iskola államosításáért és a legutóbbi iskolaszéki választásnál ezek többségre is jutottak. Az iskolaszékbe csupa olyan em