Népszava, 1910. március (38. évfolyam, 50–76. sz.)
1910-03-09 / 57. szám
XXXVIII. évfolyam. Budapest, 1910 március 9. szerda. 57. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 10.20 kor. | negyed évre .... 4.80 kor. fél évre 9.60 kor. | egy hóra 1.80 kor. A „SZOCIALIZMUS"-nal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VüL, CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VáL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Munkások! Elvtársak! Március 13-án, vasárnap délután a főváros munkássága indul Petőfi Sándor szobrához! A nép ágokért, az igazi márciusi hagyományokért ebben az országban már csak az öntudatos munkásosztály folytat komoly küzdelmet. A hazafiyak Petőfi eszméit becstelenül elárulták s Petőfi nevével legföljebb kereskednek. Készüljetek munkások, agitáljátok, hogy a vasárnapi fölvonulás érzéseitekhez méltó, imponáló legyen! * Az összes szabadszervezetek vezetőségeit kérjük, hogy gyári értekezletek, bizalmiférfiülések sürgős egybehivásával és külön szakmai fölhívások kibocsátásával igyekezzenek a fölvonulás sikerét biztosítani. * Az elvtársak március 13-án, vasárnap délután 2 órakor zászlókkal, a szakmák nevét jelző és a menet célját föltüntető táblákkal a Tisza Kálmán téren gyülekeznek. Onnan indulás pont 3 órakor. A menet útiránya: Kenyérmező-utca, Rákóczi-út, Kossuth Lajos-utca, Eskü-út, Petőfi-tér. A kerékpáros elvtársakat fölkérjük, szíveskedjenek pont 2 órakor a menet élén gyülekezni. Testvéri üdvözlettel a magyarországi szociáldemokrata párt. Elhelyezkedés. A magyar politikában már rég nem a 48 és a 67 küzd egymással, hanem egyfelől a demokratikus fejlődésre való törekvés, másfelől a meglévő rideg osztályuralom konzerválásának vágya. És nem lehet azt állítani, hogy az egyik vagy a másik törekvés a 48-as lobogó alatt száll harcba, vagy a 67-es pártban van kizárólag otthon. Szó sincs róla. A konzervativizmus és a reakció emberei a 48-as pártokban éppen úgy otthon érzik magukat, mint a 67-es frakciókban. Viszont a progresszívelemek is baj, de kevesen vannak! — megoszlanak a 48-as és a 67-es tábor között. Ehhez még meg kell újra állapítanunk, hogy a 48-as programmról az utóbbi években bebizonyult, hogy az a mostani erőviszonyok mellett megvalósíthatatlan, amit bizonyára maguk a 48-as vezéremberek is beláttak már, ha ugyan előre nem tudták. Így hát a 48 és 67 harca, a közjogi küzdelem, ma már hazugság. És ha pártok a 67 és 48 jelszavai alatt helyezkednek el, hát ez is hazug állapot; olyan, amely sokáig nem tarthatja fönn magát. Az uralkodó polgári osztályt az ő gazdasági érdekei nálunk is két táborra osztják. Az egyiknek érdekében áll a demokratikus fejlődés, a másiknak érdeke a mai állapot konzerválását követeli. Ez a két tábor egyelőre össze-vissza van keveredve és csakhamar be kell következnie a helyzet tisztulásának, az együvé tartozók összekerülésének,az ellentétes érdekűek szétválásának. A nagybirtokosság és a közigazgatási szervezetben parazita életet folytató pusztuló dzsentri együtt fogják védeni a nekik kedvező mostani állapotot. A nagy- és kisiparosok meg a kisparasztok pedig kénytelenek lesznek együtt küzdeni az ország demokratizálásáért, már csak azért is, mert ebből fognak kisarjadni az erők, amelyek megszerezhetik az ország függetlenségét, vagy legalább is gazdasági önállóságát. A mostani hazugságos állapot megszűntével — aminek, véleményünk szerint, hamarosan be kell következnie — nem 48-as és 67-es, hanem konzervatív és haladó pártok fognak egymással szemközt állani. És a két irány határvonalán a demokratikus fejlődésnek alapföitétele fog állani: a választóig. Hogy ez így lesz, már most is látható. Különösen a legutóbbi vasárnap politikai eseményei bizonyítják, hogy más útjaitódja a kibontakozásnak el sem képzelhető. Fölvonult egyfelől gróf Tisza István, a megcsontosodott 67-es politikus és hirdette a választójogi reakciót leplezetlenül, valóságos fanatizmussal. De bármit hirdetett is ő Szegeden, az bizonyos, hogy a kormányban és kormánypártban a demokratikus választójognak erős hívei vannak, akik az ő kedvéért sem fognak álláspontjuktól eltérni. Tiszával szemben fölvonult a 48-as Justh és néhány adjutánsa, akik az általános, egyenlő és titkos választójog mellett tettek hitvallást, míg az ugyancsak 48-as Kossuth a legostobább választójogi reakció zászlaját bontotta ki Cegléden. Minthogy az önálló vámterület kérdése két esztendőre lekerült a napirendről, az önálló bank kérdése le fog kerülni; az önálló hadsereg fölállításáról pedig még csak szó sem lehet: nyilvánvaló, hogy a 48-as Kossuth Ferenc és a 67-es Tisza István, ha félreteszik az álszemérmet, bátran egymás keblére borulhatnak és hogy Kossuthot Justhtól sokkal nagyobb távolság választja el, mint Tiszától; viszont bizonyos az is, hogy Justh százszor közelebb áll a 67-es kormánypárt egyik részéhez, mint például a 48-as gróf Apponyi Alberthez és Baross Jánoshoz, a demokratikus választójog ezen esküdt ellenségeihez. És mivel az új parlamentet elkerülhetetlenül a választójogi reform körül való harc fogja foglalkoztatni , szinte bizonyos, hogy a mai pártkeretek ahhoz a harchoz fognak idomulni, a pártkeretekben való elhelyezkedést az a harc fogja irányítani. Az elhelyezkedés már folyamatban van. Kossuth és Apponyi együtt fognak haladni Tiszával. A két 48-as párt szakadása eddig nem volt teljes: most szökdösnek át a Justh táborából Kossuth Ferenchez egyesek, akik konzervatív többségű kerületeket képviselnek és mandátumaikat mindenáron biztosítani akarják. A Tisza—Kossuth— Apponyi—Andrássy-féle vegyes társaság, amely különben már a március 19-iki választóog-ellenes gyűlésen együtt fog szerepelni, előbb-utóbb „egyetlen reakciós tömeggé" fog tömörülni. A másik tábor kialakulása azonban még távolról sem ilyen határozott. A kormánypárt tulajdonképpen még meg sem született, mert még nem ment át a választáson. Azonkívül a kormány abban reménykedik, hogy pár évig szépen elkormányozhat, mielőtt a választójog megvalósítására kerülne a sor; minek feszegesse tehát — így gondolkozik Khuen — most azt a kérdést, amely okvetetlenül időelőtti bomlást okozna. Persze, elgondolva ez a dolog szépen van, de az élet kegyetlen szele majd letördeli Khuen reménységének gyönge hajtásait. Ugyanis a Justh-párt, ha van benne egészséges életösztön és politikai belátás, az új parlamentben nem enged mást tárgyalni, mint a választójogi reformot és ezzel fölidézi a kormánypárt szakadását és a magának kedvező pártcsoportosulást. Képes lesz erre a párt még akkor is, ha a mostani gyönyörű választórendszer mellett mandátumainak felét elvenné is tőle a kormány, meg a Tisza szárnyai alá menekült Kossuth-párt. Hogy a kormánypártban egyelőre megférnek a választójog tekintetében ellentétes elemek, azt megmagyarázza Khuen kormányzati terve és az a minden egyebet megelőző törekvés, hogy a 48-as közjogi ellenzékkel szemben a 67-esek jussanak többségre. De semmi sem magyarázza meg és semmi sem mentheti azt a körülményt, hogy még a Justh elnöklete alatt álló párt — az egyetlen határozottnak látszó ellenzéki csoport — sem foglalt el a választójog kérdésében szilárd álláspontot. Justh Gyula már az általános, egyenlő és titkos választójog hívének vallja magát. Helyesebben mondva már újra annak vallja magát. Batthyány Tivadar gróf eljutott az ,általános és egyenlő"-ig. Holló Lajos, a spórherdesválasztójog apja, kerülgeti a nagy kérdést, mint a macska a forró kását. Az aprószentek pedig megoszlanak e három vezér között. Hiszik-e az urak, hogy ilyen határozat- Lapunk mai száma 14 oldal