Népszava, 1910. augusztus (38. évfolyam, 182–206. sz.)

1910-08-23 / 199. szám

6 — Gáspár Imre. Hosszú szenvedés után el­hagyottan, elfeledetten halt meg a Rókus-kórház­ban pénteken este Gáspár Imre. Június óta kínló­dott a kórházban, gyomorrák pusztította el. Há­rom napig feküdt a rideg kórház halottas­kamrá­jában és a temetéséről sem a családja, sem az ismerősei részéről nem történt intézkedés. Már a szegényalapból akarták eltemettetni, amikor meg­jelent egy barátja, aki eltemettetése ügyét magára vállalta. Volt kollégái, az újságírók vagy az Újság­írók Egyesülete temetteti el vagy már el is temettette. — Újságíró volt. Egészen fiatal korában szép ver­seivel tűnt föl; sokat fordított a tót és a lengyel költőkből és maga is több kötetet adott ki. Egé­szen fiatalon került bele a szociáldemokrata moz­galomba is. Állítólag előkelő felvidéki családból származott és a családja akarata ellenére nem vármegyei hivatalnok lett, vonzotta az újságírás és­ nagyon közel jutott az akkor, évtizedekkel ez­előtt még meglehetősen gyönge szociáldemokrata sajtóhoz. Úgy járt, mint nagyon sok fiatal­ember. Lelkesedett, tüzelt a dolgok meg­értése és megvizsgálása nélkül. Nagyon fiatal ember, nagyon tüzes fiatal ember volt. Egyre-másra írta a tüzes forradalmi verseket a mun­káslapokba, izgatott, lázított. Ő írta a Marseil­laise munkás­szövegét is („Föl dalra társak, zengje ajkunk a munka bus, de szent dalát...") és ezzel a szöveggel énekelték a forradalmi dalt, amíg Csizmadia elvtárs nem írt jobb és szocialistább szöveget. Írt cikkeket a pártlapba, eljárt a mun­kások közé, tartott fölolvasásokat. Nem sokáig volt „szocialista", pedig szocialista versei szereztek neki nevet és népszerűséget és nem szerelmi dalai vagy újságírói munkája. Kikerült a mozgalom­ból, renegát lett, amint renegátok lesznek azok az emberek, akiket impressziók és nem meggyőző­dés visz a szociáldemokrata táborba. Elment pol­gári újságírónak, több lapot — klerikális lapot — szerkesztett, csúnyán megtagadta a múltját, gyű­lölködött és uszított. Három-négy esztendővel ez­előtt még Debrecenben működött. Azután valami szaktudósító-féle állást kapott a miniszterelnök­ségi sajtóirodában. Visszavonultan, keserűségben, elfeledetten halt meg ötvenöt esztendős korában. — Nyolc siketnéma a vízbe falt. A berlini siketnéma-intézet tagjai vasárnap kirándultak Grünewaldba. A szomorú társaság mindenfelé nagy föltűnést keltett, amint hangtalanul, egymásnak jelekkel integetve vonultak odébb a főváros sok ezer kiránduló népe kö­zött. A Spree partján csolnakokat bé­reltek a siketnémák maguknak. Nyolcasá­val ültek ladikba és eveztek le a Havel felé. Mikor az utolsó csalnak is útnak indult, nagy szerencsétlenség történt. Körülbelül 50 méternyire lehetett a parttól ez a ladik s egyszerre fölbillent. A nyolc siketnéma a fo­lyóba esett. Segítségért egyikük sem tudott kiáltani és egyetlenegy sem tudott úszni. A szerencsétlenek hangtalanul, kétségbeesetten küzködtek. Mire az elsőknek indult csolnakok siketnémái körülnéztek, hogy hol marad az utolsó ladik, már késő volt a segítség. Mind a nyolc siketnéma a vízbe falt. — A vasúti munkás élete. Hétfőn dél­után a nyugati pályaudvaron a Bécsből jövő gyorsvonat elütötte Győri Sándor 44 éves pályamunkást, akit a mentők élet­veszedelmes sérülésekkel a Rókus-kórházba vittek. A vonatvezető ellen a rendőrség megindította az eljárást. — A koronaőrség pénze. A koronaőrségi laktanyában péntek este történt betörés ügyé­ben — szombaton írtunk róla — a rendőrség a maga részéről befejezte a vizsgálatot és nem folytatja tovább a nyomozást. A két napon át tartó nyomozás adatai szerint a betörést más nem követhette el, csak a laktanyában lakó katonák. Polgári egyénről szó sem lehet, így tehát a rendőrség nem illetékes arra, hogy a betörőt nyomozza. A rendőrség csupán figyelő állást foglal, hogy ha esetleg gyanús körülményt venne észre, amely a hadbíróság figyelmét elkerüli, a hadbíróságot erre figyel­meztesse. — Elaludt a bakon szombaton a Kőbányai­úton Csuzdy János kocsis. A lovai közé leesett, a kerekek alá került, melyek keresztülmen­tek rajta és megölték. — Szerencsétlenül járt röpülőgépesek. Folyton szaporodik a szerencsétlenül járt röpülőgépesek szomorú listája. Ismét három katasztrófa történt. Vival hadnagy, az olasz katonai csapat tagja, vasárnap Civitavecchiából Rómába akart röpülni. A főváros határában, a mag­iinai rétek fölött szélroham kapta el a gépet, amely lezuhant, Vival szörnyethalt. Más jelentés szerint a katasztrófát benzin­hiány okozta. Vival di Pasqua az első olasz, aki halállal áldozott a repülés tudo­mányának. Simon wienerneustadti aviatikus vasár­nap délután Zágráb közelében a gyakorló­téren fölszállt. A gép három méter magas­ságban fölmondta a szolgálatot, lezuhant és összetört. Simon sértetlen maradt. Dehaeder aviatikus vasárnap este Cam­bray (északnyugati Franciaország) közelé­ben fölszállásokat kísérelt meg biplánjá­val. A gép csekély magasságból lezuhant és összetört. Dehaeder súlyos sérüléseket szenvedett. — A szerelem. Seb. István villanyszerelő sze­relmes volt, még pedig B. Verona utcai leányba. A szerelmes legény nagyon féltékeny is volt és folyton ostromolta a leányt. Vasárnap a Lujza­utcában találkoztak. Alig váltottak néhány szót, amikor Seb­­bicskát rántott és össze-vissza szur­kálta szerelmesét, akit a mentők haldokolva vittek a Rókus-kórházba. Sch. Istvánt a rendőrség letar­tóztatta. Véres szerelmi dráma történt a fejérvármegyei Jenő községben. Csépi Mihály 27 éves földbirto­kos két évvel ezelőtt nősült, de legénykori szere­tőjével továbbra is föntartotta viszonyát. Csépi felesége, aki tudott a viszonyról, az utóbbi idő­ben mind gyakrabban sürgette az urát, hogy szakítson a szeretőjével, mert különben elhagyja. Csépi, aki nagyon szerette két kis gyermekét, félt, hogy ha az asszony beváltja fenyegetését, úgy ezektől is el kell válnia. Ezért azután szörnyű tettre határozta el magát. E hó 19-én délután ki­hívta kedvesét, Szentes Máriát a szőllőhegyen levő présházába. Beszélgetés közben Csépi hir­telen revolvert rántott elő és azt a leányra sütötte. Szentes Mária összeesett. Csépi erre szí­ven lőtte magát, nyomban meghalt. Szentes Mária sérülése életveszedelmes. — Becsapták a közönséget. Szentistván nap­ján úgynevezett nagy ünnepélyt rendeztek a Mar­gitszigeten. Erről az „ünnepély"-ről a „Politikai Híradó" ezeket írja: „Régi szokás az Budapesten, hogy valahányszor nagyobb szabású ünnepélyt rendeznek, az mindig a közönség becsapásával vég­ződik. Ez történt szombaton a Margitszigeti ün­nepséggel is. Az úton-útfélen elhelyezett reklámok és hirdetések szerint este, a tűzijáték végeztével, a Henry-cirkusz néger mutatványosai szerepeltek volna, utána pedig nagy táncmulatság. Azonban az történt, hogy este tizenegy óra után, mikor a tűzijáték véget ért, a szigeten eloltogatták az ívlámpákat, alig hagytak néhányat égve. A közön­ség persze várakozott a táncmulatságra, végül megunta a hosszas várakozást és a rendezőség szidalmazása közben eltávozott. Éjfél utáni egy órakor megjelent a cirkusz néhány néger táncosa, de ezek sem akartak föllépni, állítólag azért, mert „szűk volt a hely"; végül a még ottmaradt két­háromszáz főnyi türelmetlen közönség követelé­sére a zenekari emelvényen néhány táncot mu­tattak be és ezzel a híres ünnepély véget ért­­. Hogy valóban így történt-e, nem tudjuk, de hogy nem sok valószínűtlenség van az elmondottakban, az bizonyos.­­ Föltörték az összes pincéket és padlá­sokat az Alföldi­ utca 2. számú bérházban az el­múlt éjszaka; elvittek mindent, ami csak elemel­hető. A szó teljes értelmében mindent, a szárí­tásra kitett ruhákat, a köteleket, a szőnyegeket, a dézsákat, teknőket, zöldségneműeket, fölraktároz­ták társzekerekre a fát és szenet is. Úgy látszik, a tolvajok igen kényelmesen dolgozhattak, amit annál is inkább megtehettek, mert a kapukat trágyadombok helyettesítik a házban. — Szerencsétlenség a tengeren. Londonból jelentik, hogy az admiralitás jelentése szerint a „Bedford" nevű cirkálót katasztrófa érte. Tizennyolc tengerész vesztette életét. — Megtámadták és kirabolták szombaton éj­szaka a Soroksári-úton Szarvas János szűcsöt. Az egyik útonállót, T. János kocsist letartóztatták, a másik, D. Gábor, megszökött. — Kis panamák, nagy panamisták. Zenta vá­rosa sok minden egyéb mellett nevezetes a­­ panamáiról is. Zentán esett meg, hogy mikor a város a szomszédos Marczibányi-féle uradalmat meg akarta vásárolni, a kiküldöttek kezéből a Tiszába fújta a szél a pénzt s így a vásárból nem lett semmi. Ez még 1875-ben történt. Azóta sem szűntek meg a panamázások. Vastag kötete­ket lehetne megtölteni a zentai nagy panamák törté­netével. Az óriás ősöket utánozzák a törpe utódok. Ma már nincs nagy panama, ellenben annál több van kicsi. Újabb időben a városig alkalmazottak közé kellő honorárium nélkül nem juthatott senki. Egy kézbesítői állás: 500 korona, egy tanítói állás 400 korona ésatöbbi. Divatba jött, hogy egyes kép­viselő urak némely határozatot megfölebbeztek, aztán jó pénzért visszavonták a fölebbezést. Az sem volt utolsó eset, hogy egy „tekintélyes" képvi­selőről kiderült, hogy képviselői tekintélyénél fogva olcsón kibérelte a város földjeit, aztán tovább adta híveinek holdanként 10 korona haszonnal. Zen­tán esett meg, hogy az ellenzéki országgyűlési kép­viselőjelölt — a Népszava megírta — valahány ezer koronákért visszalépett a jelöltségtől a kor­mánypárti jelölt javára, amikor már biztosnak látszott a győzelme. És most legutóbb megesett, amit az adott viszonyok között már régen várhat­tak a zentaiak: egyik tisztviselőről panamás hírek pattantak ki. Katonát szabadított a szerencsétlen. Nem egyet, nem is kettőt, hanem — mint az egyik zentai lapban, az „Összetartásában, közzétett föl­jelentésből kitűnik — tömegesen. Egy-egy katona­szabadítás ára 400—600 korona. A viszonyokhoz képest néha kevesebb is. Sok esetben sikerült a szabadítás, sok esetben nem sikerült. És hogy nem sikerült, ez okozza a katonaszabadító zentai tisztviselő, H. E., vesztét. Akiknek ugyanis nem sikerült a szabadulás, feljelentést tettek ellene.­­ Megöltek egy kémet. Párisi jelentés szerint Chatillonban vasárnap egy ember holttestére buk­kantak, amelyet mint egy Simán nevű emberét agnoszkáltak. Ez a Simán Elszászból származik és körülbelül egy évvel ezelőtt ment Párisba, ahol egy hordógyárban dolgozott. A csendőrök, akik holttestét megtalálták, annak zsebeiben egy német és francia nyelven írott jegyzőkönyvet találtak, amely több francia erősség leírását és egyéb ka­tonai természetű dolgokat tartalmazott. Azt hiszik, hogy Simán kém volt, akit társai öltek meg, mert nem tudott megférni velük. A meggyilkolt ember kém voltát igazolja, hogy olyan fényűző életmódot folytatott, amely semmiképp sem volt összhang­ban jövedelmével.­­ Erdőégés következtében Wallace Idahoi (Északamerika) város fele leégett. Huszonnégy ember életét vesztette. A tűz tovább pusztít és más városokat is fenyeget.­­ A „Frankfurter Zeitung" newyorki jelentése szerint 25 holt­testet találtak, amelyeket a tűz teljesen össze­égetett. 180 ember hiányzik. A tűz hétfőn 100 négyzetmértföldnél nagyobb területen pusztít. — Montana nyugati részében nagy erdőégések pusztítanak. Menekülők érkeztek ide s ezek közül sokan igen ínséges állapotban vannak. 180 erdészeti alkalmazott hiányzik. Attól tar­tanak, hogy a tűzben lelték halálukat. A washingtoni erdészeti kormány hivatalnokai kijelentették, hogy bizonyítékaik vannak arra nézve, hogy Oregonban sok erdőégés vezethető vissza gyújtogatásra.­­ A „kiewi pogrom", Fabiansky festőművész híressé vált festménye, amelynek eltávolítását kérte a frankfurti rendőrség egy műkiállítás veze­tőségétől, mégis végérvényesen eltávolodik. Eltávo­lítják pedig igen nevezetes alkalomból: a cár ér­kezésének előestéjén.­­ „Nem a jó sor elöl" címmel csütörtöki la­punkban megjelent hírünkre vonatkozólag H. Ist­ván, akiről abban a hírben volt szó, annak a köz­lésére kért bennünket, hogy a munkáltatója, Zo­boki János pestújhelyi iparos jól bánt vele; sze­relmi bánata miatt követett el öngyilkossági kí­sérletet. — Gyógyszerészsegédek mozgalma. A gyógy­szerészsegédek pénteken este a „Fehér ló" nagy­szálloda éttermében értekezletet tartottak, amelyen igen elkeseredett hangon vitatták meg a legutóbb történt patikajog-adományozásokat. — A „Zeppelin VI." hétfőn reggel 5 órakor Friedrichshafenben fölszállott; tíz órakor Baden-Badenben kikötött. — A Jungfrauról lezuhant három turista holttestét megtalálták. Lautenburgba szállították. NÉPSZAVA 1910 augusztus 23.

Next