Népszava, 1910. október (38. évfolyam, 233–258. sz.)
1910-10-05 / 236. szám
10 Zacsovics Tibor, a Földhitelintézet volt tisztviselője, aki Dósa Albertnek, Károlyi László gróf jószágkormányzósága főpénztárnokának, a mostohafia, a múlt évi október hó 1-én kijelentette a mostohaatyja előtt, hogy Apponyi Henrik gróf, Károlyi László gróf sógora, ötvenezer korona sürgős kölcsön megszerzésével bízta meg őt. Erre vonatkozó táviratot is mutatott Dósának, aki, mint a Károlyi-család bizalmas embere, végre késznek nyilatkozott a közbenjárásra, ha Károlyi Lászlóné, leánykori nevén Apponyi Fanny grófnő, szintén hozzájárul a dologhoz. A grófnő akkor nem volt Budapesten, mire távirati kérdést intéztek hozzá. A táviratot Zacsovics adta föl. Nemsokára megérkezett a válasz, amelyben a grófné is kéri Dósát, hogy a kölcsön megszerzésében támogassa Henrik grófot, aki a fivére. Dósa most már megnyugodott és mostohafiát elvezette Sonnenberg Imréhez, a Schenker és Társa cég főnökéhez, aki Dósa számára 1909. évi október hó 5-én át is adta az 50.000 korona kölcsönt Apponyi Henrik gróf részére Zacsovics kezéhez, aki egy fölhatalmazást is fölmutatott. Egy hónap múlva, november 5-én Zacsovics újra megjelent Sonnenbergnél és Apponyi Henrik gróf nevében visszafizette az 50.000 koronát. Ennek az évnek az elején azután Sonnenberg Imre Berlinből, Apponyi Henrik grófnak az előbbi ügyletből ismert aláírásával levelet kapott, amelyben a gróf ügyeinek rendezése céljából százezer korona kölcsönt kér. Időközben Zacsovics is megjelent mostohaatyjánál, akinek megmutatta újabb felhatalmazását, amely a pénz átvételére jogosítja. Sonnenberg minden aggodalom nélkül teljesítette a gróf kívánságát és az ujabb 100.000 koronát kifizette Zacsovics kezéhez. Június egyik napján Zacsovics Tibor kijelentette Dósa előtt, hogy nagy bajban van és szüleinek bocsánatát kéri. Azt azonban a faggatásokra sem árulta el, hogy mi történt vele. Zacsovicsot azóta nem látták. Mostohaatyja másnap tudta meg a Földhitelintézetnél, hogy Zacsovicsot rendetlenség és hivatali hanyagság címén elbocsátották az intézetből. Ezután derült ki az is, hogy az Apponyi Henrik gróf nevében intézett kölcsönügylet szél-hámossár volt, amelynek összes levelei, táviratai hamisítványok voltak, amelyekről sem Apponyi Henrik gróf, sem gróf Károlyi Lászlóné semmit sem tudtak. A pénzt Zacsovics a maga céljaira fordította; a tőzsde és fényűző életmódja birta rá a szédelgésre. Ezenkívül Zacsovics egyéb szélhámosságot is elkövetett. Gróf Károlyi Lászlónak a Szentkirályi utca 22—24. szám alatt hatalmas bérháza van. Zacsovics Tibor ezt a házat hamisított okmányok és mostohaapjának a fiókjából ellopott bélyegzők segítségével eladta Sonnenberg Imrének, 1910 november 1-én történő átadás kötelezettségével. Sonnenberg erre a házra, amelynek vételárát 510.000 koronában állapították meg, összesen 180.000 korona előleget adott át Zacsovicsnak, aki június havában, amikor a Földhitelintézettől is megkapta végkielégítését, megszökött Budapestről. A szélhámos üzelmeiről Dósa Albert értesítette a rendőrséget, ahol most Zacsovics bűntársait nyomozzák. Érdekes, hogy eddig sem Sonneberg, sem Apponyi Henrik nem tettek följelentést. Sonneberg azt hiszi, hogy a gróf megfelel azoknak a kötelességeknek, amiket Zacsovics varrt a nyakába; viszont a gróf azt tartja, hogy Sonnenberg nem is kísérti meg a hamisított okmányok alapján a járandóságának a behajtását. Így történhetett tehát, hogy az úri szélhámos kereket oldhatott. 2-án délután 1/14 órakor a Vadászszálloda nagytermében Csizmadia Sándor budapesti lakos közreműködésével „A munkásság politikai és gazdasági helyzete" napirenddel nyilvános fölolvasást óhajtanának tartani, tudomásul veszem azzal, hogy azon, a helyiség korlátolt terjedelmére való tekintettel, csupán kétszáz ipari munkás vehet részt, kik bemenetelükkor meghívójukat fölmutatni tartoznak. Erről Krizsán József salgótarjáni lakost, Salgótarján elöljáróságát és a salgótarjáni csendőrséget értesítem. Salgótarján, 1910 szeptember hó 29-én. Szuszy, jár. tb. főszolgabíró. „Csupán 200 ipari munkás", ez a bányászok kirekesztését jelenti, mert tudvalevő, hogy a bányászokra nézve nem az ipartörvény rendelkezik, mely a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartozik, hanem a bányatörvény, mely a pénzügyminisztérium jogkörébe van utalva. Ha tehát a hatósági végzés kimondja, hogy csak ipari munkások vehetnek részt a fölolvasáson, ez azt jelenti, hogy bányamunkások nem vehetnek részt. De mi jogon mondja ki ezt a hatósági végzés?! A kérdés voltaképpen fölösleges, mert főszolgabírói végzésekkel vonatkozásban jogról beszélni nem lehet. A bányatőkések hatósági barátja ezzel a végzésével is csak szaporította azoknak a szolgabírói végzéseknek a számát, amelyeknek ostobaságánál csak a törvénytelenségük nagyobb. A korlátolt terjedelmű főszolgabíró végzése folytán valóban szigorú ellenőrzés volt, ami azonban nem rettentette el Csizmadia elvtársat attól, hogy a nyilvános fölolvasáson meg ne bélyegezze a salgótarjáni korlátolt terjedelmű hatóságot. A szolgabíró találva érezte magát és szómegvonással fenyegetődzve „kérte föl" Csizmadia elvtársat arra, hogy másról beszéljen. Az előadó kijelentette, hogy amit mondott, az igaz s vállalja érte a törvény előtti felelősséget, s mert meggyőződésből mondta, hát a figyelmeztetés után is föntartja. Ezután részletesen beszélt a gazdasági mozgalomról, a pártsajtóról és a szervezkedés fontosságáról, amit a hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadott. Ezután Krizsán elvtárs buzdító szavakkal zárta a gyűlésnek is nevezhető felolvasást, amelynek hatása a szolgabírói okvetetlenkedés ellenére is igen szépen mutatkozott azon az értekezleten, amelyet a pártszervezet a fölolvasás után a bányászok ügyében tartott. A szociáldemokrata pártszervezetnek most már igen sok bányamunkás tagja van, akik felkérték a szervezetet, hogy végezze el az ő adminisztratív ügyeiket, mert az ügykezelésre elég idejük és gyakorlatuk nincsen. Az értekezlet elhatározta, hogy a pártszervezet fokozott mértékben fog foglalkozni a bányamunkások ügyével. A bányászok fölajánlották, hogy 25 százaléknyi összeg erejéig hozzájárulnak a pártszervezet anyagi megerősítéséhez s ennek folytán a szervezet elszámolása a következőképp alakul: 50 százalékot a központba küldenek, 25 százalékot a bányászok ügyeire és szervezésére fordítanak és 25 százalékból fedezik a pártszervezet kiadásait. Az értekezlet nagy lelkesedéssel hozta meg határozatát, amely remélhetően nagyot fog lendíteni a bányamunkások szervezkedésének a fontos ügyén. Egy fölolvasás története. — A „korlátolt terjedelmű" főszolgabíró. — Salgótarjáni eset. — Szervezkednek a bányamunkások. — A salgótarjáni pártszervezet október 2-án nyilvános fölolvasást rendezett, amelyet elvtársaink előzőleg szabályszerűen bejelentettek a hatóságnak. A hatóság — a hírhedt salgótarjáni főszolgabíró — tudomásul vette és engedélyezte a felolvasást, de egyúttal nem mulasztotta el azt sem, hogy durván belegázoljon a közszabadságokba. A bányaigazgatók jóbarátja a következő végzéssel vette tudomásul a bejelentést: Véghatározat. Krizsán József és társai salgótarjáni lakosok azon bejelentését, miszerint 1910. évi október hó NÉPSZAVA 1910 október 4. Küzdelem a házbéruzsora ellen. — Háztulajdonosok bűnszövetsége.— Győznek a lakók. — Még nem eleget uzsoráztak a háziurak, még nem elég az a sok kellemetlenség, baj és gyötrelem, amit a szegény lakókra zúdítottak, még nem elég az a háromszáz és négyszáz percentnyi haszon, amit kipréseltek, többet akarnak, a szegény lakó utolsó csöpp vérét akarják, telhetetlenségükben őrjöngve egészen le akarják tiporni a lakókat, rabszolga-telepet akarnak csinálni ebből szerencsétlen fővárosból. A háziurak ujabb akciót indítottak s ennek az ujabb merényletüknek az éle egyenesen a munkásság ellen irányul. A háztulajdonosok szövetsége, bátran mondhatjuk : bűnszövetsége, a munkásság sötét ellenségével, a kutyaszövetséggel karöltve 1) a főkapitányt, 2) a polgármestert, 3) a belügyminisztert és 4) az igazságügyminisztert akarják fölsorakoztatni az önvédelmi harcot folytató kiuzsorázott lakosság ellen. A szemérmetlen házuzsorások a szemérmetlen uszítókkal fognak össze egy általános, nagy uszításra, amellyel azt akarják elérni, hogy a közhatóságok kivételes intézkedésekkel törjék le a lakók harcát. Ezt jelenti be az uzsorások lapja, a „Háztulajdonos", amely egyik cikkében többek között a következőket mondja: A ház- és telektulajdonosok szövetsége síkra száll minden egyes tagjáért és a legelőkelőbb munkaadószövetséggel, a munkásokat letörő építőipari munkaadók szövetségével lépett összeköttetésbe, hogy tőle e harcok eszközeit átvegye. Memorandumokat intéz a belügy- és igazságügyminiszterekhez, a főkapitányhoz és a polgármesterhez és ugyanezekhez deputációkat küld, hogy a kivételes törvényen kívüli helyzetnek megfelelő intézkedéseket tegyenek. A kocka el van vetve, a harcot fölvettük és a győzelem el nem maradhat. A kockavető háziuraknak ez a szemérmetlensége azonban nem riasztja meg a lakókat, akik továbbra is folytatják erőteljes, lelkes harcukat a lelketlen uzsorások ellen. A rendőrség már most is az uzsorások pártján van s a harcoló lakók ennek ellenére is egymásután aratják fényes győzelmeiket. Kivételes intézkedések, kivételes törvények ? A munkásokkal, a szegény emberrel mindig ugy bánnak a hatóságok, mintha törvényen kívüli, statáriális állapotok volnának. Nem, a fenyegetések nem állíthatják meg az öntudatra ébredt lakók küzdelmét, amely a házuzsorások minden gonosz praktikája ellenére is fölrázza a közönyösöket és csatasorba állítja azokat, akik eddig még nem ismerték föl osztályhelyzetükből folyó kötelességeiket. Az összefogódzó, merényletre készülő házuzsorások és kutyaszövetségesekkel szemben a lakók még jobban összefogódznak, még erőteljesebben szervezkednek és nehéz harcaikban mindenkor maguk mellett fogják találni a szociáldemokrata párt kerületi szervezeteit. Ugyanakkor, amikor a házuzsorások maffiájáról adunk hírt, abban a helyzetben vagyunk, hogy a lakók győzelmeiről is hírt adhatunk a következőkben: A Ranolder-utca 27/b számú ház lakói győzelmes szerződést kötöttek a bérlővel, aki minden lakás után egy koronát leenged a heti lakbérből, a házban szükséges javításokat sürgősen elvégezteti és tisztességes bánásmódot biztosít a lakók számára. A szerződést a IX. kerületi pártszervezet közreműködésével kötötték meg. A Gát utca 20. számú ház lakói hat heti kemény harc után győzelmet arattak. A háztulajdonos 10 százalékos lakbérengedményt tett, a házban mindennemű javítást elvégeztet, a bizalmi férfiakat elismeri; minden vitás kérdésben a IX. kerületi pártszervezet végrehajtó bizottsága dönt. A szerződés 1 évre szól. A Bem utca 36., 40. és 42. számú házak lakói harc nélkül értek el győzelmet. A háztulajdonos, amikor meghallotta, hogy a lakók beléptek a pártszervezetbe, hajlandó volt tárgyalni a megbízottakkal és a tárgyalás eredménye az lett, hogy a háziúr minden lakónak a heti béréből 1 koronát leengedett. A hetedik kerületi pártszervezet 4. csoportja fölhívja a területén levő utcák lakóit (Verseny-, Bem- és Százház-utca), hogy az említett győzelmeken fölbuzdulva, jelentkezzenek a pártszervezetben, hogy a három utca minden házában érhessenek el házbérleszállítást. Erős összetartás erős győzelmet jelent. A csoport helyisége: Aréna-út 8. szám, Rácz-féle vendéglő. Hivatalos órák: hétfőn és csütörtökön este 8-tól 9-ig. Vasárnap a Rácz-féle vendéglőben népgyűlés lesz, az elvtársak a legszélesebb körű agitációt fejtsék ki a gyűlés érdekében. PÁRTÜGYEK Betöréses lopás a „Sloboda" önképző-egyletben. Szerbajku elvtársainktól Budapesten létesített „Sloboda" önképző-egyletükben ez év szeptember 10-ének éjszakáján betörtek és onnan a könyvtár egy részét, valamint a miniszterileg jóváhagyott eredeti alapszabály-példányt ellopták. Mivel az ellopott könyvek értéket képviseltek és az eredeti alapszabály-