Népszava, 1910. október (38. évfolyam, 233–258. sz.)
1910-10-30 / 258. szám
6 azonkívül a belga szövetkezeti és antialkoholista mozgalomban, amelynek egyik leglelkesebb előharcosa. Vandervelde elvtárs már volt egy ízben, tizenöt év előtt Budapesten, amikor egy népgyűlésen is részt vett és eleven, nagyszerű temperamentumtól hajtott szónoklatával elragadta hallgatóit. Pártunk titkársága Vandervelde mostani Budapestre jövetelét is föl akarta használni arra, hogy egyrészt a budapesti elvtársainknak módot adjon a nemzetközi munkásmozgalom ezen kitűnőségének megismerésére, másrészt, hogy Vandervelde elvtárssal megismertesse a budapesti munkásság lelkes és legelőrehaladottabb részét. Azzal a kéréssel fordult tehát a bécsi párttitkárság útján Vandervelde elvtárshoz, hogy vasárnap vegyen részt egy ezen célra összehívandó népgyűlésen. Vandervelde elvtárs azonban kijelentette, hogy — Bécsben és Münchenben való kötelezettségei miatt, valamint azért, mert a parlament megnyitására vissza kell sietnie Belgiumba — ideje oly szűken van kiszabva, hogy már vasárnap reggel el kell utaznia Budapestről s így legnagyobb sajnálatára nem beszélhet népgyűlésünkön. Vandervelde elvtárs szombaton délután érkezett meg Budapestre és a délután folyamán megjelent a párttitkárságban és a Népszava szerkesztőségében. Mindkét helyen őszinte sajnálatának adott kifejezést amiatt, hogy ez alkalommal nem beszélhet a budapesti szociáldemokrata munkásokhoz s azon reményét fejezte ki, hogy nemsokára lesz erre is alkalma. Vandervelde megtekintette a Világosság-nyomda házát s a benne elhelyezett pártintézményeket és behatóan, hosszasan elbeszélgetett a jelenlévő elvtársakkal a magyar munkásmozgalom eseményeiről, különösen pedig választójogi küzdelmünkről. Szerinte igen nagy szerencséje és sikere a magyar szociáldemokrata pártnak, hogy sikerült neki a plurális választójog tervezetét megbuktatnia, mert a többes szavazati jog Belgiumban is egyik legerősebb kerékkötője a haladásnak, kaputartót nyit minden hatósági és klerikális visszaélésnek s a szociális igaztalanságnak egyik legkiáltóbb példája. A belga szociáldemokráciának igen sok erőt kell még ezután is a plurális választójog kiküszöbölésére fordítania s a magyar szociáldemokrácia erejének és céltudatosságának igen nagy bizonyítékául tekinti azt, hogy sikerült a plurális választójogot már csírájában elfojtani. Vandervelde elvtárs este fél hétkor tartotta meg a Társadalomtudományi Társaságnak zsúfolásig megtelt termében a nemzetiségi kérdés Belgiumban című előadását, amelyről következő tudósításunk számol be: Emil Vandervelde „A nemzetiségi kérdés Belgiumban" címen a Társadalomtudományi Társaság és az „Institut international pour la diffusion des expériences sociales" magyarországi csoportjának közös felolvasó ülésén a Társadalomtudományi Társaság helyiségében szombaton este előadást tartott. Szabó Ervin alelnök röviden jellemezte a belga parlament vezető tagjának és a bruxellesi szabad egyetem kitűnő tanárának politikai és tudományos egyéniségét és rámutatott az Institut International fontos hivatására. Vandervelde kifejti, hogy Belgiumban 3 nemzetiség van: platt-deutsch-sel rokon flamand, a francia vallon és kevésszámú német. A hegemónia a franciáé. De ez nem a francia kultúra fölényének a következménye. Valamikor, midőn a gazdasági túlsúly északon volt, a flamandé volt a vezetőszerep. A dél az ipari fejlődésének köszönheti, hogy ma Belgiumnak legkultiváltabb, legradikálisabb része. Ezzel a művelt, radikális francia déllel szemben éles ellentétben áll a hátramaradott, klerikális, konzervatív és szegény flamand észak. A gazdasági tényező hatása, hogy a francia elem vált uralkodóvá és még a flamand polgári osztály is francia nevelésben részesült. Hosszú ideig a hatóságok, különösen a bíróságok a délen egyáltalán nem értették meg a flamand nyelvet és előfordult, hogy a flamandul nem értő bíróság halálra ítélte a franciául nem értő vádlottat, kinek utóbb derült ki ártatlansága. A flamand nyelv a közigazgatásban és az iskolában jogokat csak a választójog kiterjesztésével kezd elnyerni. A flamand mozgalom hívei követelik a flamand vidéken az iskolában, a közigazgatásban és a hadseregben a flamand nyelv behozatalát. Ennek a törekvésnek elleneszegül maga a flamand polgári osztály, mely az irodalmi flamand nyelvet nem is beszéli, úgy, hogy a flamand nép ismereteit főleg a klérustól nyeri. Ez a polgári osztály a francia kultúra felé törekszik. Maga Vandervelde flamand ember fia, de azért képtelen flamand nyelven beszédet tartani. Ellensége továbbá az a tömérdek hivatalnokaspiráns, kinél a flamand nyelv megtanulása nehézséget okoz és hivatal megszerzésének akadálya. Ezek alkotják a vallon-liga zömét és követelik, hogy a flamand vidéken a flamand nyelv legyen az uralkodó, de a francia vidékeken egyedül a francia. Végül a flamand nyelv egyenjogúsítása ellen küzdenek a francia kultúra nagyságának rajongói, akik a flamand nyelvtől az emberi haladásnak és a kultúrának francia földről jött vívmányait féltik. Vandervelde szerint a progresszív ideál nem a francia hegemónia és nem a két nyelvterület teljes különválasztása. A különválasztás nemcsak a vegyes nyelvterületek miatt ütközik nehézségekbe, hanem az ország kultúrájának egységesítése helyett az egyes részek széttörésére, partikularizmusra vezet. Az igazi ideál az, hogy minden belga ismerje úgy a flamad, mint a francia nyelvet. Ez lehetségessé teszi, hogy a kultúra a nép legszélesebb rétegeiben is elterjedjen. Nem veszélyezteti semmiképp sem a nagy francia kultúrát, ami kitűnik abból is, hogy a mai Belgium két legkiválóbb francia költője, Verhaeren és Maeterlinck flamand eredetű. Ez a kétnyelvűség eredményezi majd Belgiumban a germán és a román kultúrák nagy szintézisét és előmozdítja az emberi haladás ügyét. A hatalmas szónoki lendülettel előadott beszédet az igen nagy számban egybegyűlt közönség percekig tartó lelkes ovációval fogadta. NÉPSZAVA 1910 október 15. ÖVÉSZET, IRODALOM. (*) Hollósyék. A Könyves Kálmán kiállítási szalonjában az idén is megjelent Hollósy Simon a tanítványaival s velük együtt megjelent itt, mint a mult esztendőben is, a két Feiks: Alfréd és Jenő. Beszámolók, szokták mondani ezekre a képekre s erre a kis csoportra, de olyan beszámoló, ahol a mester, ha úgy tetszik, az „iskola" vezetője maga törekszik a legjobban, hogy megmutassa, egy esztendő leforgása alatt merre indult és hová érkezett el. S így egészben véve a szorgalommal és tudással teljes előretörés itt az, ami mögött láthatatlanná lapulna, ha véletlenül meg is volna, a professzori nagyképűsködés. Egy őszbecsavarodó mester, aki a tanítványaival együtt öntudatosan áll ki a piacra, ezt tanultuk, ezt hoztuk; vegyétek, ha tetszik. Az első teremben mindjárt új név: Ijlécsey István, egy befejezetlen kép, egy képmás, egy zsáner és egy tájrészlet alatt. Fiatal embernek az első dolgai és velük már ott van, ahová mások tán évek után sem érkeznek be. A nevét meg kellett volna tanulni s meg lehetett volna szeretni. De nem lehet. Öngyilkos lett Nécsey. Már nincs. A tanítványok, a többiek, mind jól indulók, tüzes és sokat ígérő talentumok és legerősebb közöttük Mazurkovics Sándor. Holló László, Senyei-Schön, Kollerich, Toroczkai és Zsanszky az utána sorakozók, de rövidesen, bizonyára, a melléje kerülők. A két Feiks jó volt a mult esztendőben is s elsőrangú kvalitásokat mutatnak most is. Eeiks Alfréd tengeri képei hangsúlyosan igazolják azt, amit már tavaly is elmondottunk róla, hogy erős talentuma sikeresen birkózik meg a hollandiai levegővel, ebbe lett szerelmes, ezt festetette az idén is , hogy jobban megismerte, valamivel sikeresebb is lett a munkája. Feiks Jenő Bródy Sándor arcképével és a „Versenytér"című képével azt látszik bemutatni, hogy a sok tanulmányozást, elmélyedést és az egyéniségnek szigorú megfigyelését kiváló dolgokban is éppen olyan talentumos, mint az indokolatlan szertelenségekben. Hollósy Simon képeit elszórták a többi között, ám a sok közül nyomban kiütközik az ő munkája, aki mindig előbb van egy lépéssel, valahányszor megjelenik a nyilvánosság előtt. A kilenc darab Hollósy-munka között nyolc részben tájkép, részben tájrészlet, egy pedig, az első számú —a „Rákóczi-induló" a címe — úgy gondoljuk egy kevéssé jól sikerült allegória. Erőszakolni kell a kép hangulatát s az erőszakos önszuggeszció után sem forradalmi, inkább választási jelenet ez a Rákóczi-induló. Szilajság, tűzzel kilendülő indulat nincs ezen a képen s mi azt hisszük, hogy a szándék nagyszerű lehetett, csak a kivételnél történt az ellapulás. A kiállítást vasárnap nyitják meg. (—n—) (*) Bemutató előadások. Kóbor Tamás első színpadi művét, az „Egy test, egy lélek" című drámát szombaton, november 5-én mutatja be a Magyar Színház. A Vígszínház jövő heti eseménye a „Rubikon" bemutatója lesz, amelyet péntekre, november 4-ére tűztek ki. A cselekmény egy fiatal házaspár boldogsága körül forog, amelyet a „harmadik" meg akart zavarni, de akivel szemben a férj diadalmaskodik. A házaspárt Hegedűs Gyula és Harmath Hedvig fogják játszani. Shakespeare művének, „III. Rikhard"-nak első előadása új formájában véglegesen november 12-ére van megállapítva a Nemzeti Színházban. — Az Uránia színház igazgatósága De Sgardelli Caesar és Gabányi István darabjának, „A haditengerészet"-nek bemutató előadását november hó 4-ikére tűzte ki. A darab, amely az Uránia kitűnő műsordarabjának ígérkezik, az egész haditengerészetet fölöleli és külön fejezetben tárgyalja a matrózéletet. (*) Az Operaház eseményei. Commandatore Battistini Mathia, olasz művész hétfőn, október 31-én lép föl az Operaházban „Don Juan" címszerepében. Csütörtökön dr. Strauss Richárd, a világhírű zeneszerző vezényli el nálunk „Elektrá"-ja előadását. Az Operaház ezidei első bemutatójának, a Rékai—Tardos „György barát"-jának próbái immár befejezéshez közelednek. Itt írjuk meg azt is, hogy az Operaház igazgatósága már megszerezte dr. Strauss Richárd legújabb dalművének, „A rózsagavallér"-nak (Rosenkavalier) előadási jogát. (*) Operett-előadások a Várszínházban. A „Drótostót", Lehár Ferenc operettje, Sziklai Kornél vendégfölléptével péntek este kerül szinre a Várszínházban. Kedden Konti József „Eleven ördög" című operettjét, délután pedig a „Tatárjárását adják. Szerdán a „Boszorkányvár"-t, Millöcker nagy operettjét játsza a soproni társulat, vasárnap este pedig a „Bőregér" kerül színre. (*) A Nagy Endre-kabaré ma délutáni előadására műsor vasárnap délig kapható a Népszava kiadóhivatalában (VIII., Conti utca 14) a portásfülkében. (*) Az Uránia Színház vasárnap, október 30-án délelőtt 10 órakor munkáselőadást rendez. Szinre kerül: Székelyország. Jegyek 40 fillérért kaphatók még a helyszínen. Az Alföld a választójogért. — A szegedi nagygyűlés előtt. — A város munkássága fogadta a küldötteket. — Nagy tüntetés és lampionos fölvonulás. — Vasárnap nagy napja lesz a szegedi és az alföldi munkásságnak. Az alföldi városok és községek vasárnap délelőtt nagy választójogi népgyűlést tartanak, délután pedig pártértekezletet, amelyen megalakítják az alföldi kerületet. Ez a mozgalom, amelyet alföldi elvtársaink most megindítanak, óriási jelentőségű nemcsak az Alföld, hanem az egész ország munkásságára nézve. A szegedi gyűlésnek és pártértekezletnek kettős célja van: az egyik a választójogért való küzdelmet minél szélesebb mederbe terelni; a másik: megalakítani az alföldi kerületet és a kerület szervezeteibe a proletárok ezreit és ezreit tömöríteni. Ennek a nagyarányú akciónak méltó volt a szombat esti bevezetése. Szeged munkásnépe kivonult az utcára és óriási lelkesedéssel fogadta a megérkező küldötteket. Ez a bevezetés arra a reményre jogosít, hogy a vasárnapi nap eseményei nagy lépéssel viszik előbbre az alföldit és ezzel egyetemben az egész ország proletárságának a közös ügyét. A szombat esti eseményekről kiküldött munkatársunk telefonon a következőkben számol be: Az esti vonattal érkező küldötteket óriási, több ezer főre rugó tömeg várta. Megszám-