Népszava, 1910. október (38. évfolyam, 233–258. sz.)

1910-10-30 / 258. szám

6 azonkívül a belga szövetkezeti és antialkoho­lista mozgalomban, amelynek egyik leglelke­sebb előharcosa. Vandervelde elvtárs már volt egy ízben, ti­zenöt év előtt Budapesten, amikor egy nép­gyűlésen is részt vett és eleven, nagyszerű temperamentumtól hajtott szónoklatával el­ragadta hallgatóit. Pártunk titkársága Van­dervelde mostani Budapestre jövetelét is föl akarta használni arra, hogy egyrészt a budapesti elvtársainknak módot adjon a nem­zetközi munkásmozgalom ezen kitűnőségének megismerésére, másrészt, hogy Vandervelde elvtárssal megismertesse a budapesti munkás­ság lelkes és legelőrehaladottabb részét. Azzal a kéréssel fordult tehát a bécsi párttitkárság útján Vandervelde elvtárshoz, hogy vasárnap vegyen részt egy ezen célra összehívandó nép­gyűlésen. Vandervelde elvtárs azonban kije­lentette, hogy — Bécsben és Münchenben való kötelezettségei miatt, valamint azért, mert a parlament megnyitására vissza kell siet­nie Belgiumba — ideje oly szűken van kiszabva, hogy már vasárnap reggel el kell utaznia Budapestről s így legnagyobb sajnálatára nem beszélhet népgyűlésünkön. Vandervelde elvtárs szombaton délután ér­kezett meg Budapestre és a délután folyamán megjelent a párttitkárságban és a Népszava szerkesztőségében. Mindkét helyen őszinte sajnálatának adott kifejezést amiatt, hogy ez alkalommal nem beszélhet a budapesti szo­ciáldemokrata munkásokhoz s azon reményét fejezte ki, hogy nemsokára lesz erre is alkalma. Vandervelde megtekintette a Világosság-nyomda házát s a benne elhelyezett pártintézményeket és behatóan, hosszasan elbeszélgetett a jelenlévő elvtársakkal a magyar munkásmozgalom ese­ményeiről, különösen pedig választójogi küz­delmünkről. Szerinte igen nagy szerencséje és sikere a magyar szociáldemokrata pártnak, hogy sikerült neki a plurális választójog ter­vezetét megbuktatnia, mert a többes sza­vazati jog Belgiumban is egyik leg­erősebb kerékkötője a haladásnak, kaput­artót nyit minden hatósági és klerikális visszaélésnek s a szociális igaztalanság­nak egyik legkiáltóbb példája. A belga szociáldemokráciának igen sok erőt kell még ezután is a plurális választójog kiküszöbölé­sére fordítania s a magyar szociáldemokrácia erejének és céltudatosságának igen nagy bi­zonyítékául tekinti azt, hogy sikerült a plu­rális választójogot már csírájában elfojtani. Vandervelde elvtárs este fél hétkor tartotta meg a Társadalomtudományi Társaságnak zsúfolásig megtelt termében a nemzetiségi kér­dés Belgiumban című előadását, amelyről kö­vetkező tudósításunk számol be: Emil Vandervelde „A nemzetiségi kérdés Bel­giumban" címen a Társadalomtudományi Társa­ság és az „Institut international pour la diffusion des expériences sociales" magyarországi csoport­jának közös felolvasó ülésén a Társadalomtudo­mányi Társaság helyiségében szombaton este elő­adást tartott. Szabó Ervin alelnök röviden jelle­mezte a belga parlament vezető tagjának és a bruxellesi szabad egyetem kitűnő tanárának politikai és tudományos egyéniségét és rá­mutatott az Institut International fontos hivatására. Vandervelde kifejti, hogy Belgiumban 3 nemzetiség van: platt-deutsch-sel rokon fla­mand, a francia vallon és kevésszámú német. A hegemónia a franciáé. De ez nem a francia kul­túra fölényének a következménye. Valamikor, mi­dőn a gazdasági túlsúly északon volt, a flamandé volt a vezetőszerep. A dél az ipari fejlődésének köszönheti, hogy ma Belgiumnak legkultiváltabb, legradikálisabb része. Ezzel a művelt, radikális francia déllel szemben éles ellentétben áll a hátramaradott, klerikális, konzervatív és szegény flamand észak. A gazdasági tényező hatása, hogy a francia elem vált uralkodóvá és még a flamand polgári osztály is francia nevelésben részesült. Hosszú ideig a hatóságok, különösen a bíróságok a délen egyáltalán nem értették meg a flamand nyelvet és előfordult, hogy a flamandul nem értő bíróság halálra ítélte a franciául nem értő vádlot­tat, kinek utóbb derült ki ártatlansága. A flamand nyelv a közigazgatásban és az iskolában jogo­kat csak a választójog kiterjesztésével kezd el­nyerni. A flamand mozgalom hívei követelik a flamand vidéken az iskolában, a közigazgatásban és a hadseregben a flamand nyelv behozatalát. Ennek a törekvésnek elleneszegül maga a fla­mand polgári osztály, mely az irodalmi flamand nyelvet nem is­ beszéli, úgy, hogy a flamand nép ismereteit főleg a klérustól nyeri. Ez a pol­gári osztály a francia kultúra felé törekszik. Maga Vandervelde flamand ember fia, de azért képtelen flamand nyelven beszédet tartani. Ellensége továbbá az a tömérdek hivatalnok­aspiráns, kinél a flamand nyelv megtanulása ne­hézséget okoz és hivatal megszerzésének akadálya. Ezek alkotják a vallon-liga zömét és követelik, hogy a flamand vidéken a flamand nyelv le­gyen az uralkodó, de a francia vidékeken egye­dül a francia. Végül a flamand nyelv egyenjo­gúsítása ellen küzdenek a francia kultúra nagy­ságának rajongói, akik a flamand nyelvtől az emberi haladásnak és a kultúrának fran­cia földről jött vívmányait féltik. Vandervelde szerint a progresszív ideál nem a francia hege­mónia és nem a két nyelvterület teljes külön­választása. A különválasztás nemcsak a vegyes nyelvterületek miatt ütközik nehézségekbe, hanem az ország kultúrájának egységesítése helyett az egyes részek széttörésére, partikularizmusra vezet. Az igazi ideál az, hogy minden belga ismerje úgy a flamad, mint a francia nyelvet. Ez lehetségessé teszi, hogy a kultúra a nép legszélesebb rétegeiben is elterjedjen. Nem veszélyezteti semmiképp sem a nagy francia kultúrát, ami kitűnik abból is, hogy a mai Belgium két legkiválóbb francia költője, Verhaeren és Maeterlinck flamand eredetű. Ez a kétnyelvűség eredményezi majd Belgiumban a germán és a román kultúrák nagy szintézisét és előmozdítja az emberi haladás ügyét. A hatalmas szónoki lendülettel előadott beszédet az igen nagy számban egybegyűlt közönség percekig tartó lel­kes ovációval fogadta. NÉPSZAVA 1910 október 15. ­ÖVÉSZET, IRODALOM. (*) Hollósyék. A Könyves Kálmán kiállítási sza­lonjában az idén is megjelent Hollósy Simon a tanítványaival s velük együtt megjelent itt, mint a mult esztendőben is, a két Feiks: Alfréd és Jenő. Beszámolók, szokták mondani ezekre a ké­pekre s erre a kis csoportra, de olyan beszámoló, ahol a mester, ha úgy tetszik, az „iskola" veze­tője maga törekszik a legjobban, hogy megmutassa, egy esztendő leforgása alatt merre indult és hová érkezett el. S így egészben véve a szorgalom­mal és tudással teljes előretörés itt az, ami mögött láthatatlanná lapulna, ha véletlenül meg is volna, a professzori nagyképű­sködés. Egy őszbe­csavarodó mester, aki a tanítványaival együtt ön­tudatosan áll ki a piacra, ezt tanultuk, ezt hoz­tuk; vegyétek, ha tetszik. Az első teremben mind­járt új név: Ijlécsey István, egy befejezetlen kép, egy képmás, egy zsáner és egy tájrészlet alatt. Fiatal embernek az első dolgai és velük már ott van, ahová mások tán évek után sem érkeznek be. A nevét meg kellett volna tanulni s meg le­hetett volna szeretni. De nem lehet. Ön­gyilkos lett Nécsey. Már nincs. A tanítvá­nyok, a többiek, mind jól indulók, tüzes és sokat ígérő talentumok és legerősebb közöttük Mazurkovics Sándor. Holló László, Senyei-Schön, Kollerich, Toroczkai és Zsanszky az utána sorakozók, de rövidesen, bizonyára, a melléje kerülők. A két Feiks jó volt a mult esztendőben is s elsőrangú kvalitásokat mutatnak most is. Eeiks Alfréd tengeri képei hangsúlyosan igazolják azt, amit már tavaly is elmondottunk róla, hogy erős talentuma sikeresen birkózik meg a hollandiai levegővel, ebbe lett szerelmes, ezt festetette az idén is , hogy jobban megismerte, valamivel sike­resebb is lett a munkája. Feiks Jenő Bródy Sándor arcképével és a „Versenytér"című képével azt látszik bemutatni, hogy a sok tanulmányozást, elmélye­dést és az egyéniségnek szigorú megfigyelését ki­váló dolgokban is éppen olyan talentumos, mint az indokolatlan szertelenségekben. Hollósy Simon képeit elszórták a többi között, ám a sok közül nyomban kiütközik az ő munkája, aki mindig előbb van egy lépéssel, valahányszor megjelenik a nyilvánosság előtt. A kilenc darab Hol­lósy-munka között nyolc részben tájkép, rész­ben tájrészlet, egy pedig, az első számú —a „Rákóczi-induló" a címe — úgy gondoljuk egy kevéssé jól sikerült allegória. Erőszakolni kell a kép hangulatát s az erőszakos önszuggeszció után sem forradalmi, inkább választási jelenet ez a Rákóczi-induló. Szilajság, tűzzel kilendülő in­dulat nincs ezen a képen s mi azt hisszük, hogy a szándék nagyszerű lehetett, csak a kivételnél történt az ellapulás. A kiállítást vasárnap nyitják meg. (—n—) (*) Bemutató előadások. Kóbor Tamás első színpadi művét, az „Egy test, egy lélek" című drámát szombaton, november 5-én mutatja be a Magyar Színház.­­ A Vígszínház jövő heti ese­ménye a „Rubikon" bemutatója lesz, amelyet pén­tekre, november 4-ére tűztek ki. A cselekmény egy fiatal házaspár boldogsága körül forog, ame­lyet a „harmadik" meg akart zavarni, de akivel szemben a férj diadalmaskodik. A házaspárt He­gedűs Gyula és Harmath Hedvig fogják játszani. Shakespeare művének, „III. Rikhard"-nak első előadása új formájában véglegesen november 12-ére van megállapítva a Nemzeti Színházban. — Az Uránia színház igazgatósága De Sgardelli Caesar és Gabányi István darabjának, „A haditen­gerészet"-nek bemutató előadását november hó 4-ikére tűzte ki. A darab, amely az Uránia kitűnő műsordarabjának ígérkezik, az egész haditengeré­szetet fölöleli és külön fejezetben tárgyalja a matrózéletet. (*) Az Operaház eseményei. Commandatore Battistini Mathia, olasz művész hétfőn, október 31-én lép föl az Operaházban „Don Juan" címsze­repében. Csütörtökön dr. Strauss Richárd, a világ­hírű zeneszerző vezényli el nálunk „Elektrá"-ja előadását. Az Operaház ezidei első bemutatójának, a Rékai—Tardos „György barát"-jának próbái im­már befejezéshez közelednek. Itt írjuk meg azt is, hogy az Operaház igazgatósága már megszerezte dr. Strauss Richárd legújabb dalművének, „A rózsagavallér"-nak (Rosenkavalier) előadási jogát. (*) Operett-előadások a Várszínházban. A „Drótostót", Lehár Ferenc operettje, Sziklai Kor­nél vendégfölléptével péntek este kerül szinre a Várszínházban. Kedden Konti József „Eleven ör­dög" című operettjét, délután pedig a „Tatárjá­rását adják. Szerdán a „Boszorkányvár"-t, Mil­löcker nagy operettjét játsza a soproni társulat, vasárnap este pedig a „Bőregér" kerül színre. (*) A Nagy Endre-kabaré ma délutáni előadá­sára műsor vasárnap délig kapható a Népszava kiadóhivatalában (VIII., Conti­ utca 14) a portás­fülkében. (*) Az Uránia Színház vasárnap, október 30-án délelőtt 10 órakor munkáselőadást rendez. Szinre kerül: Székely­ország. Jegyek 40 fillérért kaphatók még a helyszínen. Az Alföld a választójogért. — A szegedi nagygyűlés előtt. — A város munkássága fogadta a kül­dötteket. — Nagy tüntetés és lampionos fölvonulás. — Vasárnap nagy napja lesz a szegedi és az alföldi munkásságnak. Az alföldi városok és községek vasárnap délelőtt nagy választó­jogi népgyűlést tartanak, délután pedig pártértekezletet, amelyen megalakítják az alföldi kerületet. Ez a mozgalom, amelyet alföldi elvtársaink most megindítanak, óriási jelentőségű nemcsak az Alföld, ha­nem az egész ország munkásságára nézve. A szegedi gyűlésnek és pártértekezletnek kettős célja van: az egyik a választójog­ért való küzdelmet minél szélesebb me­derbe terelni; a másik: megalakítani az alföldi kerületet és a kerület szerveze­teibe a proletárok ezreit és ezreit tömö­ríteni. Ennek a nagyarányú akciónak méltó volt a szombat esti bevezetése. Szeged munkásnépe kivonult az utcára és óriási lelkesedéssel fogadta a megérkező küldöt­teket. Ez a bevezetés arra a reményre jo­gosít, hogy a vasárnapi nap eseményei nagy lépéssel viszik előbbre az alföldit és ezzel egyetemben az egész ország proletár­ságának a közös ügyét. A szombat esti eseményekről kiküldött munkatársunk telefonon a következőkben számol be: Az esti vonattal érkező küldötteket óriási, több ezer főre rugó tömeg várta. Megszám-

Next