Népszava, 1912. augusztus (40. évfolyam, 181–206. sz.)

1912-08-17 / 195. szám

1912 augusztus 15. NÉPSZAVA Leleplezett uzsorás. Félmilliót harácsolt össze• Az utolsó hetekben nyolc különböző föl­jelentés érkezett a főkapitányságra köztiszt­viselőktől, katonatisztektől Arany Győző mér­nök ellen. A följelentők egybehangzóan uzso­rával vádolják Aranyt, akinek állítólag fél­millió korona vagyona van. Az uzsorával vá­dolt Arany Győzőnél pénteken délelőtt ház­kutatás volt, amely után Aranyt a főkapi­tányságra kísérték. Körülbelül három hét óta folyt már a nyo­mozás, amely elsősorban azt igyekezett meg­állapítani, hogy kik azok az emberek, akik Arany Győző áldozatait szállítják és csakugyan több pénzágenst füleltek le, akik mind Arany Győző üzletébe terelték a megszorult, köl­csönre kényszerült embereket. Kis- és nagy­rangú katonatisztek, állami tisztviselők és más hivatalnokok egész légióját hajtották így az Arany Győző hálójába. Amikor már elég bizonyíték volt a rendőrség kezében, pénteken délelőtt kilenc órakor a nyomozást vezető rendőrfogalmazó detektívek kíséretében meg­jelent Arany Győzőnek a Sajó­ utca 5. számú lakásán. A szegényes, kopott bútorzat azt a benyomást keltette, hogy ez a szoba inkább egy földhözragadt, sze­gény ember lakása. Kiderült csakhamar, hogy Arany Győző ellen többizben is vezettek már végrehajtásokat, ezek azonban mind ered­ménytelenek maradtak. Már-már úgy látszott, hogy ez a házkutatás is sikertelen lesz, amikor az egyik asztalfiókban váratlanul értékes zsákmányra bukkantak. Rengeteg tömegű és körülbelül hatvanezer korona érték volt a fiók­ban összegyömöszölve, egy ládában pedig egész halom üzetési könyvet, zálogcédulát, biztosítási kötvényt, részvényeket találtak­amelyeket adósok adtak át tartozásuk bizto­­sítására. A detektívek ugy a bűnjeleket, mint az időközben hazatoppant Arany Győzőt a fő­kapitányságra hozták s pénteken délután négy detektív fogja a lefoglalt iratokat átvizsgálni, hogy a váltókon szereplő személyek segítsé­gével megállapíthassák az uzsorás visel­t dolgait. Érdekes, hogy amíg a rendőri bizottság Arany lakásán kutatott, egész csomó üzleti fél­­hordát, hogy levélhordó, stb. jelentkezett ott, akiknek a panaszát­ természetesen a rend­őri bizottság vette át. Érdekes volt a többi között egy Steinberger nevű embernek a le­vele, amelyhez egy 750 koronára kiállított váltó és tíz korona volt mellékelve. A levél írója arra kéri Arany Győzőt, hogy legyen szíves ma lejáró 650 koronás váltója helyett 750 koronás váltót elfogadni, mert fizetni ez idő szerint nem tud és csak tíz koronát küld­het, hogy éppen fizessen is valamit. Egy má­sik levélnek az írója könyörög Aranynak, hogy hagyjon neki már egyszer nyugtát, hi­szen jól tudja, hogy felesége is az ő üldözése miatt lett öngyilkos. Arany különben egy iz­ben hét hónapos börtönre volt ítélve okirat­hamisítás miatt, hivatalhoz fordult, amely szerdán ezt a döntést hozta: „Kivégzett rablógyilkos holttestét reklám­célból közszemlére kitenni nem szabad Most már a rendőrség be akarta záratni a temetkezési válla­latot, ha nem tesz eleget az utasításnak és így vége lett a szörnyű kiállításnak. Pompásan jövedelmezett az üzlet, mert noha a temetkezési intézet nem szedett belépődíjat, de a holttestek lábainál egy-egy tányér volt, amelybe sűrűn dobáltak ezüstpénzeket a látogatók „a katolikus egyházi szertartás költségeire A temetkezési vállalat pap nélkül, gyalulatlan koporsóban földejtette el a kivégzetteket, mert kevés pénz gyűlt össze, míg ha vasárnapig meg­engedte volna a rendőrség a holttestek mutogatá­sát, az adományokból fényes temetésre telt volna, s ezzel mentegetődzött az intézet vállalkozója a rendőrségen. És bizonyára nem ok nélkül. A csengő aranyak hangjára szívesen elindultak volna a papok, hogy díszesen temessenek, noha a pénz­telenül elpusztított bűnösöket csak úgy tessék­lássék módjára látják el az utolsó útravalóval. Amerikai reklám, a kivégzett emberek holttestei a Koporsó-üzletben. Pap nélkül temették el őket, mert kevés pénz gyűlt össze. Furcsa, de Amerikát jellemző históriának érke­zik a híte Newyorkból. Az ottani Sing-Sing-fegy­házban e hét első napján kivégezték a villamos­széken azt a hat halálraítélt olasz munkást, akik egy öregasszonyt meggyilkoltak és kiraboltak. Mindjárt a kivégzés után jelentkezett a fegyház igazgatóságánál egy nagy temetkezési vállalat hi­vatalnoka és mindenféle írást mutatott föl annak a bizonyítására, hogy a kivégzettek hozzátartozói ezt a temetkezési intézetet bízták meg a végtisz­tességgel, mert azt kívánták, hogy a katolikus vallás szertartásai szerint földeljék el megtévedt rokonaikat. A Sing-Sing igazgatója gyanútlanul kiadatta a hat holttestet Néhány órával később már látható volt vala­mennyi megfeketedett tetem a temetkezési vállalat helyiségeiben, az egyik holttestet a kirakatba tették, a többi szép sorjában, fehér terítővel le­borított hosszú asztalon feküdt a temetkezési in­tézet tágas boltjában. Ezren meg ezren tódultak nézni a ritka látványt. De csak egy napig tartott a kiállítás, mert a ke­rületi rendőrség ráüzent a vállalatra, hogy azon­nal temesse el a kivégzetteket. Amikor ez nem használt, a rendőrség a newyorki közegészségügyi PA8T0QTCC Szervezkedés. Harmadik kerület. Hétfőn este 8 órakor a Munkás­ Otthonban pártértekezlet lesz. Nyitra. A pártszervezet végrehajtó bizottsága a következőképpen alakult meg: Hibácska József elnök, Urbinek József titkár, Gubics Samu jegyző, Szitkey Kálmán pénztáros, Lehr Linót és Sztruhár Ferenc ellenőrök, Buresch Ferenc, Spányik Lajos, Kalkusz István, Rutta István, Nahlik István, Mályik János, Neumann Lázár és Goldstein Izor végrehajtó bizottsági tagok. (A levelező tudassa pontos lakcímét a központi párttitkársággal.) Rákospalota. A pártszervezet e hó 12-én igen látogtott gyűlést tartott. A központ kiküldöttje Lüberstein elvtárs, a szövetkezeté Gál elvtárs volt. A gyűlés kimondta, hogy a szövetkezet ér­dekében a legmesszebbmenő agitációt fejti ki. A dunaharaszti pártszervezet e hó 20-án, délután 3 órakor a Luthenberger-féle vendéglőben fontos pártértekezletet tart. Napirend : A községi választás. Az összes elvtársak jelenjenek meg. A győri elvtársak figyelmébe! A végrehajtó bizottság ezúton értesül az elvtársakat, hogy e hó­ 29-én és 30 án a politikai mozgalomról előadá­sokat rendez. Előadók a központból jönnek. Az említett napokon a szervezetek értekezle­teket vagy hivatalos órát ne tartsanak, hanem agitáljanak, hogy a tagok teljes számban megje­lenjenek. E hó 29-én a Nádor nagytermében a bőrdíszműves, cukrász, nyomdász, festő, szabó, kéményseprő, famunkás és sütő elvtársak, 30-án kőfaragók, vasmunkások, építők, ácsok, földmun­kások, borbélyok, kereskedők és könyvkötők szí­veskedjenek megjelenni.­­ A pártbizalmi ülés határozatából kifolyólag a vezetőség ezúton érte­síti az elvtársakat, hogy augusztus 20-án rendkí­vüli pártértekezletet tart, kéri a szervezeteket, hogy a küldötteket megválasztani szíveskedjenek. Napirend: A végrehajtó bizottság kiegészítése és a szervezetek kiépítése. Az értekezlet augusztus 20-án (a Nádor­ nagytermében) délelőtt 9 órakor kezdődik. Az elvtársak a küldötteken kívül hall­gatóként megjelenhetnek. SZAKMOZGAQAI A budapesti kisipari kovácsmunkások augusz­tus 18-án, vasárnap délelőtt 1­ 2 10 órakor, egyleti helyiségükben (VIII. kerület, Kemény Zsigmond­utca 11. szám, II. emelet) általános műhelyérte­kezletet tartanak. A budapesti vas- és rézesztergályosok e hó 18-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Vasmunkás­ Otthon földszinti termében gyűlést tartanak. A tagsági könyv elhozandó. TÖK&&MIM& Az állam mint munkáltató. Munkásnyomorítás a magyar királyi "diósgyőri vas- és acélgyárban. (Miskolci tudósítónktól.) Húsz évvel ezelőtt a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával ké­szítették el a diósgyőri magyar királyi vas- és acélgyár munkarendjét. Ebben a munkarendben a napi munkaidőt 10 órában állapították meg és ezt még most, két évtized után sem hajtották végre. Még most is napi 11—12 órát robotolnak azok a szerencsétlenek, akiket kíméletlen sorsuk ide űzött. Egy osztály van: a C. ül., amelyikben akkor bevezették a 10 órás munkanapot, de ott is 11 órát dolgoznak naponta. Itt a 11-ik óra mint túl­ OOO Vas- és fémmunkások figyelmébe.­ ­ Sztrájkbontókat keres a rimamurányi munkás­nyizótársaság. A Rimamurány-salgótarjáni vasmű rész­vénytársaság összes ipartelepei szigorúan kerülendők, nevezetesen a következő helyek: Salgótarján, Korompa, Nyustyalikér, Derne, Ózd, Nádasd, Dolinabánya, Ruszkabánya, Ruszkica, Telek, Pusztakalán, Nándorhegy. A milliókat harácsoló társaság a munkás­családok százait dobja ki az utcára, hogy a munkások szervezkedését megakadályozza. A társaság ügynökei most Budapesten és környékén járnak és munkásokat magas bérek ígéretével csábítják Korompára. Ne üljön föl senki a hamis ígérgetésnek, mert kénytelen lesz gyalog visszajönni, ha nem akar csendőrfedözet alatt nyomorultul el­pusztulni. Becstelen az a munkás, aki itt munkát vállal, amíg a szervezkedés szabad­ságát ki nem vívják. epo Budapest. Kádármunkások harca. A Soroksári-úti „Hun­gária" kénsavgyári kádárok már második hete sztrájkban állanak. A benyújtott árszabályt azzal a kijelentéssel dobta vissza az igazgatóság, hogy 9" óra külön elszámolás alá esik és így mégis tes­sék-lássék megvolna a 10 órás munkanap, ha nem kellene túlórázni, mert ez végeredményben csak azt jelenti, hogy ott is 11 órát dolgoznak. Ennél azonban még gyalázatosabb állapotokat ta­lálunk a többi osztályokban. A hengerdék­, olvasztó és forrasztó kemencék­nél foglalkoztatott munkások pokoli hőségben, baromi munkát végeznek 12 órán át szakadatla­nul , még annyi idejük sincs, hogy nyomorult ebéd­jüket elfogyaszthassák. Különösen nyáron borzasztó ezeknek az embereknek az élete. Itt nem hosszúéletű munkásokra van szükség, akik még esetleg nyugdíjat is élveznének, ha ugyan nyugdíjnak lehetne nevezni azt az alamizs­nát, amit talán minden századik munkás kap, ha negyven esztendőkig robotolt szó nélkül. Kap eset­leg hozzá érdemkeresztet vagy oklevelet is, hogy minden szükséges kelléke meglegyen a szerencsét­leneknek a kolduláshoz. Pedig nem ritka eset, hogy egyik-másik munkás koldusbottal jön ki onnan, ahol megóvni vélte magát tőle. Példa volt erre az az öreg munkás, (Komá­romi), aki harminc évet dolgozott a gyárban és mégis, amikor mind a két lábát beleöntötték, belekovácsolták az aranypiramisokba, koldulni volt kénytelen azoktól, akik maguk is koldusok: a munkásoktól. De mi vár azokra a nyomorul­takra, akik közül talán egyik-másik ki is bírná ezt a hosszú negyven évi kint, de akik nem ál­landó (kincstári) munkások? Ezeknél nincs meg­szabva az idő , ezek addig kötelesek húzni az igát, amig csak össze nem roskadnak. Ilyen van a 8-10.000 munkásból 7—8000. ügy van, itt nem hosszúéletű munkásra van szükég, hanem mindig friss erő kell, de minél butább. Újabban márama­rosi ruthén és erdélyi román munkásokat telepí­tenek ide. Nem csoda, hogy ezek a siralmas állapotok végre is elkeserítették az éhségbérért robotoló munká­sokat, akik szervezetlenek lévén, sokáig nem vol­tak tudatában annak, hogy őket jogosan megilleti legalább annyi bér, amiből tisztességesen meg­élhetnek. Ők csak kérni akartak, könyörögni. A könyörgés formáját megbeszélni értekezletre gyűl­tek össze. Erre azonban megjött a felelet. Egész csomó embert husz koronákra büntettek és egyese­ket lefokoztak. •„,•­­. n ,. .A nő Farkas Lajos tűzoltó-fölvigyázónak is a gyár­vezetőség adta a kezébe a szalmiák-oldatot akkor, amikor egy áruló szavai után indulva, le akarták fokozni. Akkor akarták megcsúfolni, amikor már egy emberöltőn át mindenét a gyárnak áldozta. Akkor kellett ezt az embert a halálba kergetni csak azért, hogy ezt mondta: „Szégyen és gyalá­zat, hogy olyan ember is akadt, aki a m­unkás­társát elárulja". Ez volt az ő bűne, ezért kellett neki meghalnia, özvegyet és árvákat kenyér nélkül hagynia. Ilyenek az állapotok a diósgyőri gyárban. Itt csak a „munka szegénylegényei" tudnak boldo­gulni, mert ezekre szüksége vart a gyár vezetősé­gének, mint a világvárosok rendőrségeinek a vér­ebekre.

Next