Népszava, 1912. augusztus (40. évfolyam, 181–206. sz.)
1912-08-17 / 195. szám
1912 augusztus 15. NÉPSZAVA Leleplezett uzsorás. Félmilliót harácsolt össze• Az utolsó hetekben nyolc különböző följelentés érkezett a főkapitányságra köztisztviselőktől, katonatisztektől Arany Győző mérnök ellen. A följelentők egybehangzóan uzsorával vádolják Aranyt, akinek állítólag félmillió korona vagyona van. Az uzsorával vádolt Arany Győzőnél pénteken délelőtt házkutatás volt, amely után Aranyt a főkapitányságra kísérték. Körülbelül három hét óta folyt már a nyomozás, amely elsősorban azt igyekezett megállapítani, hogy kik azok az emberek, akik Arany Győző áldozatait szállítják és csakugyan több pénzágenst füleltek le, akik mind Arany Győző üzletébe terelték a megszorult, kölcsönre kényszerült embereket. Kis- és nagyrangú katonatisztek, állami tisztviselők és más hivatalnokok egész légióját hajtották így az Arany Győző hálójába. Amikor már elég bizonyíték volt a rendőrség kezében, pénteken délelőtt kilenc órakor a nyomozást vezető rendőrfogalmazó detektívek kíséretében megjelent Arany Győzőnek a Sajó utca 5. számú lakásán. A szegényes, kopott bútorzat azt a benyomást keltette, hogy ez a szoba inkább egy földhözragadt, szegény ember lakása. Kiderült csakhamar, hogy Arany Győző ellen többizben is vezettek már végrehajtásokat, ezek azonban mind eredménytelenek maradtak. Már-már úgy látszott, hogy ez a házkutatás is sikertelen lesz, amikor az egyik asztalfiókban váratlanul értékes zsákmányra bukkantak. Rengeteg tömegű és körülbelül hatvanezer korona érték volt a fiókban összegyömöszölve, egy ládában pedig egész halom üzetési könyvet, zálogcédulát, biztosítási kötvényt, részvényeket találtakamelyeket adósok adtak át tartozásuk biztosítására. A detektívek ugy a bűnjeleket, mint az időközben hazatoppant Arany Győzőt a főkapitányságra hozták s pénteken délután négy detektív fogja a lefoglalt iratokat átvizsgálni, hogy a váltókon szereplő személyek segítségével megállapíthassák az uzsorás viselt dolgait. Érdekes, hogy amíg a rendőri bizottság Arany lakásán kutatott, egész csomó üzleti félhordát, hogy levélhordó, stb. jelentkezett ott, akiknek a panaszát természetesen a rendőri bizottság vette át. Érdekes volt a többi között egy Steinberger nevű embernek a levele, amelyhez egy 750 koronára kiállított váltó és tíz korona volt mellékelve. A levél írója arra kéri Arany Győzőt, hogy legyen szíves ma lejáró 650 koronás váltója helyett 750 koronás váltót elfogadni, mert fizetni ez idő szerint nem tud és csak tíz koronát küldhet, hogy éppen fizessen is valamit. Egy másik levélnek az írója könyörög Aranynak, hogy hagyjon neki már egyszer nyugtát, hiszen jól tudja, hogy felesége is az ő üldözése miatt lett öngyilkos. Arany különben egy izben hét hónapos börtönre volt ítélve okirathamisítás miatt, hivatalhoz fordult, amely szerdán ezt a döntést hozta: „Kivégzett rablógyilkos holttestét reklámcélból közszemlére kitenni nem szabad Most már a rendőrség be akarta záratni a temetkezési vállalatot, ha nem tesz eleget az utasításnak és így vége lett a szörnyű kiállításnak. Pompásan jövedelmezett az üzlet, mert noha a temetkezési intézet nem szedett belépődíjat, de a holttestek lábainál egy-egy tányér volt, amelybe sűrűn dobáltak ezüstpénzeket a látogatók „a katolikus egyházi szertartás költségeire A temetkezési vállalat pap nélkül, gyalulatlan koporsóban földejtette el a kivégzetteket, mert kevés pénz gyűlt össze, míg ha vasárnapig megengedte volna a rendőrség a holttestek mutogatását, az adományokból fényes temetésre telt volna, s ezzel mentegetődzött az intézet vállalkozója a rendőrségen. És bizonyára nem ok nélkül. A csengő aranyak hangjára szívesen elindultak volna a papok, hogy díszesen temessenek, noha a pénztelenül elpusztított bűnösöket csak úgy tesséklássék módjára látják el az utolsó útravalóval. Amerikai reklám, a kivégzett emberek holttestei a Koporsó-üzletben. Pap nélkül temették el őket, mert kevés pénz gyűlt össze. Furcsa, de Amerikát jellemző históriának érkezik a híte Newyorkból. Az ottani Sing-Sing-fegyházban e hét első napján kivégezték a villamosszéken azt a hat halálraítélt olasz munkást, akik egy öregasszonyt meggyilkoltak és kiraboltak. Mindjárt a kivégzés után jelentkezett a fegyház igazgatóságánál egy nagy temetkezési vállalat hivatalnoka és mindenféle írást mutatott föl annak a bizonyítására, hogy a kivégzettek hozzátartozói ezt a temetkezési intézetet bízták meg a végtisztességgel, mert azt kívánták, hogy a katolikus vallás szertartásai szerint földeljék el megtévedt rokonaikat. A Sing-Sing igazgatója gyanútlanul kiadatta a hat holttestet Néhány órával később már látható volt valamennyi megfeketedett tetem a temetkezési vállalat helyiségeiben, az egyik holttestet a kirakatba tették, a többi szép sorjában, fehér terítővel leborított hosszú asztalon feküdt a temetkezési intézet tágas boltjában. Ezren meg ezren tódultak nézni a ritka látványt. De csak egy napig tartott a kiállítás, mert a kerületi rendőrség ráüzent a vállalatra, hogy azonnal temesse el a kivégzetteket. Amikor ez nem használt, a rendőrség a newyorki közegészségügyi PA8T0QTCC Szervezkedés. Harmadik kerület. Hétfőn este 8 órakor a Munkás Otthonban pártértekezlet lesz. Nyitra. A pártszervezet végrehajtó bizottsága a következőképpen alakult meg: Hibácska József elnök, Urbinek József titkár, Gubics Samu jegyző, Szitkey Kálmán pénztáros, Lehr Linót és Sztruhár Ferenc ellenőrök, Buresch Ferenc, Spányik Lajos, Kalkusz István, Rutta István, Nahlik István, Mályik János, Neumann Lázár és Goldstein Izor végrehajtó bizottsági tagok. (A levelező tudassa pontos lakcímét a központi párttitkársággal.) Rákospalota. A pártszervezet e hó 12-én igen látogtott gyűlést tartott. A központ kiküldöttje Lüberstein elvtárs, a szövetkezeté Gál elvtárs volt. A gyűlés kimondta, hogy a szövetkezet érdekében a legmesszebbmenő agitációt fejti ki. A dunaharaszti pártszervezet e hó 20-án, délután 3 órakor a Luthenberger-féle vendéglőben fontos pártértekezletet tart. Napirend : A községi választás. Az összes elvtársak jelenjenek meg. A győri elvtársak figyelmébe! A végrehajtó bizottság ezúton értesül az elvtársakat, hogy e hó 29-én és 30 án a politikai mozgalomról előadásokat rendez. Előadók a központból jönnek. Az említett napokon a szervezetek értekezleteket vagy hivatalos órát ne tartsanak, hanem agitáljanak, hogy a tagok teljes számban megjelenjenek. E hó 29-én a Nádor nagytermében a bőrdíszműves, cukrász, nyomdász, festő, szabó, kéményseprő, famunkás és sütő elvtársak, 30-án kőfaragók, vasmunkások, építők, ácsok, földmunkások, borbélyok, kereskedők és könyvkötők szíveskedjenek megjelenni. A pártbizalmi ülés határozatából kifolyólag a vezetőség ezúton értesíti az elvtársakat, hogy augusztus 20-án rendkívüli pártértekezletet tart, kéri a szervezeteket, hogy a küldötteket megválasztani szíveskedjenek. Napirend: A végrehajtó bizottság kiegészítése és a szervezetek kiépítése. Az értekezlet augusztus 20-án (a Nádor nagytermében) délelőtt 9 órakor kezdődik. Az elvtársak a küldötteken kívül hallgatóként megjelenhetnek. SZAKMOZGAQAI A budapesti kisipari kovácsmunkások augusztus 18-án, vasárnap délelőtt 1 2 10 órakor, egyleti helyiségükben (VIII. kerület, Kemény Zsigmondutca 11. szám, II. emelet) általános műhelyértekezletet tartanak. A budapesti vas- és rézesztergályosok e hó 18-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Vasmunkás Otthon földszinti termében gyűlést tartanak. A tagsági könyv elhozandó. TÖK&&MIM& Az állam mint munkáltató. Munkásnyomorítás a magyar királyi "diósgyőri vas- és acélgyárban. (Miskolci tudósítónktól.) Húsz évvel ezelőtt a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásával készítették el a diósgyőri magyar királyi vas- és acélgyár munkarendjét. Ebben a munkarendben a napi munkaidőt 10 órában állapították meg és ezt még most, két évtized után sem hajtották végre. Még most is napi 11—12 órát robotolnak azok a szerencsétlenek, akiket kíméletlen sorsuk ide űzött. Egy osztály van: a C. ül., amelyikben akkor bevezették a 10 órás munkanapot, de ott is 11 órát dolgoznak naponta. Itt a 11-ik óra mint túl OOO Vas- és fémmunkások figyelmébe. Sztrájkbontókat keres a rimamurányi munkásnyizótársaság. A Rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság összes ipartelepei szigorúan kerülendők, nevezetesen a következő helyek: Salgótarján, Korompa, Nyustyalikér, Derne, Ózd, Nádasd, Dolinabánya, Ruszkabánya, Ruszkica, Telek, Pusztakalán, Nándorhegy. A milliókat harácsoló társaság a munkáscsaládok százait dobja ki az utcára, hogy a munkások szervezkedését megakadályozza. A társaság ügynökei most Budapesten és környékén járnak és munkásokat magas bérek ígéretével csábítják Korompára. Ne üljön föl senki a hamis ígérgetésnek, mert kénytelen lesz gyalog visszajönni, ha nem akar csendőrfedözet alatt nyomorultul elpusztulni. Becstelen az a munkás, aki itt munkát vállal, amíg a szervezkedés szabadságát ki nem vívják. epo Budapest. Kádármunkások harca. A Soroksári-úti „Hungária" kénsavgyári kádárok már második hete sztrájkban állanak. A benyújtott árszabályt azzal a kijelentéssel dobta vissza az igazgatóság, hogy 9" óra külön elszámolás alá esik és így mégis tessék-lássék megvolna a 10 órás munkanap, ha nem kellene túlórázni, mert ez végeredményben csak azt jelenti, hogy ott is 11 órát dolgoznak. Ennél azonban még gyalázatosabb állapotokat találunk a többi osztályokban. A hengerdék, olvasztó és forrasztó kemencéknél foglalkoztatott munkások pokoli hőségben, baromi munkát végeznek 12 órán át szakadatlanul , még annyi idejük sincs, hogy nyomorult ebédjüket elfogyaszthassák. Különösen nyáron borzasztó ezeknek az embereknek az élete. Itt nem hosszúéletű munkásokra van szükség, akik még esetleg nyugdíjat is élveznének, ha ugyan nyugdíjnak lehetne nevezni azt az alamizsnát, amit talán minden századik munkás kap, ha negyven esztendőkig robotolt szó nélkül. Kap esetleg hozzá érdemkeresztet vagy oklevelet is, hogy minden szükséges kelléke meglegyen a szerencsétleneknek a kolduláshoz. Pedig nem ritka eset, hogy egyik-másik munkás koldusbottal jön ki onnan, ahol megóvni vélte magát tőle. Példa volt erre az az öreg munkás, (Komáromi), aki harminc évet dolgozott a gyárban és mégis, amikor mind a két lábát beleöntötték, belekovácsolták az aranypiramisokba, koldulni volt kénytelen azoktól, akik maguk is koldusok: a munkásoktól. De mi vár azokra a nyomorultakra, akik közül talán egyik-másik ki is bírná ezt a hosszú negyven évi kint, de akik nem állandó (kincstári) munkások? Ezeknél nincs megszabva az idő , ezek addig kötelesek húzni az igát, amig csak össze nem roskadnak. Ilyen van a 8-10.000 munkásból 7—8000. ügy van, itt nem hosszúéletű munkásra van szükég, hanem mindig friss erő kell, de minél butább. Újabban máramarosi ruthén és erdélyi román munkásokat telepítenek ide. Nem csoda, hogy ezek a siralmas állapotok végre is elkeserítették az éhségbérért robotoló munkásokat, akik szervezetlenek lévén, sokáig nem voltak tudatában annak, hogy őket jogosan megilleti legalább annyi bér, amiből tisztességesen megélhetnek. Ők csak kérni akartak, könyörögni. A könyörgés formáját megbeszélni értekezletre gyűltek össze. Erre azonban megjött a felelet. Egész csomó embert husz koronákra büntettek és egyeseket lefokoztak. •„,•. n ,. .A nő Farkas Lajos tűzoltó-fölvigyázónak is a gyárvezetőség adta a kezébe a szalmiák-oldatot akkor, amikor egy áruló szavai után indulva, le akarták fokozni. Akkor akarták megcsúfolni, amikor már egy emberöltőn át mindenét a gyárnak áldozta. Akkor kellett ezt az embert a halálba kergetni csak azért, hogy ezt mondta: „Szégyen és gyalázat, hogy olyan ember is akadt, aki a munkástársát elárulja". Ez volt az ő bűne, ezért kellett neki meghalnia, özvegyet és árvákat kenyér nélkül hagynia. Ilyenek az állapotok a diósgyőri gyárban. Itt csak a „munka szegénylegényei" tudnak boldogulni, mert ezekre szüksége vart a gyár vezetőségének, mint a világvárosok rendőrségeinek a vérebekre.