Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-18 / 229. szám

XLII. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 18. péntek. 229. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 21.— kor. 1 negyed évre 1.— kor. fél évre 11.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ismét Krnisifpik­ «ix istcán» mert az erre vonatkozó tilalmat a belügy­miniszter visszavonta. Ragadjuk meg lapunk terjesztésének ezt a módját is és követeljük a rikkancsoktól min­denfelé a Népszavát! A háború a dolgozó népességet sújtja a legjobban. Az ő soraikból keríti ki azok­nak a legnagyobb része, akik a csatater­e­e­ken hősiesen harcolnak és ők érzik meg a legjobban a gazdasági válság pusztítá­sait is. A háború kitörésének első napjaiban mindenkinek részvéte és gondoskodása azok felé fordult, akik itthonmaradtak. A hadbavonultak családtagjainak támogatása tartozott az első teendők közé. Az állami támogatás nem enyhíthette rögtön az itt­honmaradt nők és a gyermekek nyomorúsá­gát és­ ezért a polgárság, valamint a mun­kásság vetélkedve dolgozott azon, hogy ezeknek a nyomorgóknak kenyeret szerez­zen. A munkanélküliekkel a szervezeteken kívül senki sem törődött. Pedig már a mozgósítás első pillanata­­megakasztotta az üzemek nagy részének zavartalan mene­tét és a munkanélküliek ezreit dobta az utcára. A munkanélkülieknél is családok­ról, nőkről és gyermekekről van szó. Nyil­vánvaló, hogy ezeknek sem szabad éhezni, természetes, hogy azokról is gondoskodni kell, akik önhibájukon kívül kerülnek az éhhalál elé. Tudjuk, hogy a háború áldozatokat kí­ván. Mindenkinek önfeláldozással kell dol­goznia azon, hogy az ország függetlensége ellen irányuló támadást visszaverjük. Min­denkinek meg kell tennie minden lehetőt arra, hogy az orosz zsarnokság Magyar­országon meg ne vethesse a lábát, h­ogy minden támadást visszaverjünk. Azt azon­ban semmiféle háborús érdek nem követel­heti, hogy a munkanélküliek százezrei te­hetetlenül és reménytelenül nézzenek a jövendő elé, hogy borzalmas nyomorúság­ban sínylődjenek, holott tudják, hogy ezzel a csatatéren dúló küzdelemnek semmit sem használnak, sőt bátran elmondhatjuk azt is, hogy ennek a hősies harcnak erejét gyöngítik. A németországi szakszervezetek megbíz­ható pontos statisztikát vezetnek a hadba­vonultak, a munkanélküliek és a dolgozók számáról. A német famunkásszövetség, amely a birodalom egyik legnagyobb szer­vezete,, hétről-hétre kimutatja a helyzetet, hogy rámutathasson a szükséges teendőkre. Ez a kimutatás megállapítja, hogy, a szö­vetség 192 ezer tagja közül augusztus hó 8-án a beteg és munkanélküli tagok során­a 63.650 volt, a dolgozók száma 91.500, a hadbavonultak száma 33.850. Augusztus hó 29-én a betegek és munkanélküliek száma 62.490 volt, a dolgozók száma 86.080, a hadbavonultak száma pedig 43.430. Ez százalékokban kifejezve azt jelenti, hogy legutolsó kimutatás szerint a tagok közül beteg és munkanélküli volt 32 százalék, a dolgozók száma 45 százalék, a hadbavonul­tak száma 23 százalék. Nálunk a helyzet — bár nincs pontos föl­vételünk — szintén az, hogy a munkanél­küliek száma tetemesen fölülmúlja a had­bavonulta­k szá­mát. A budapesti szakszer­vezetek rendelkezésre álló adatai alapján megállapítható, hogy egyes szervezetekből a tagok 20—25 százaléka vonult be, a mun­kanélküliek száma azonban meghaladja az ötven százalékot. Vannak olyan szerveze­tek is, amelyekből a tagoknak majdnem ötven százalékát vitték be, de az itthonma­radottak­­nagy része azért munka nélkül lézeng. A hadviselés érdekében változtatni kell ezen a helyzeten. A győzelmet nagyban előmozdítja, ha az ország gazdasági életét is a rendes kerékvágásba hozzák. Német­országban nagyarányú mozgalom indult meg a munkanélküliek foglalkoztatására és támogatására. Nemcsak a birodalom kormánya működik azon, hogy a munka­nélküliek munkaalkalomhoz jussanak, ha­nem az üzemek tulajdonosai is hazafias kötelességüknek tartják a munkások fog­lalkoztatását. A­­ munkáltatók szövetsége körlevélben figyelmeztette tagjait, hogy megvetendő cselekménynek tartja, ha egyesek a háborút bét­ levonásokra használ­ják föl. A szakszervezetek Magyarországon ere­jükön fölül támogatták a hadbavonultak családjait és a munkanélkülieket. Az egész terhet nem szabad a szakszervezetekre át­hárítani, mert ebben az esetben a munka­nélküliek rövid idő múlva sehonnét sem kaphatnak segélyt. A kormánynak és a ha­tóságoknak mindent meg kell tenniök a munkaalkalmak fokozására s azoknak, akik nem találnak munkát, olyan módon kell támogatást nyújtani, hogy az ne bír­jon az alamizsna jellegével. Enyhíteni a háború pusztításait. Ez le­gyen mindenkinek a kötelessége. A kor­mánynak éppen úgy, mint a munkáltatók­nak. Minél kevesebb lesz ebben az ország­ban a nyomorgó, annál nagyobb bizakodás­sal nézhetünk a közeledő események felé, annál biztosabb, hogy győzelmesen utasít­ották vissza az ellenünk jövő támadást! Lapunk mai száma 10 oldal gháború• Páris készül a legrosszabbra. Nagy csaták­ a franciák és a németek kö­zött. — Győznek a németek ? — Az ango­lok eddig tizenötezer embert veszítettek. — Az Egyesült Államok erős hajórajt küldtek a Philippi-szigetekhez. — Forra­dalmi hirek Oroszországból. Csönd van Északom. Azt a világra szóló szenzációt, amelynek a hírével tegnapi lapunk e bevezető sorait kezdettük, nem cáfolták meg,­­ sőt van­nak hírek, amelyek megerősítik. Megerő­síti az a hír, amely szerint Anglia gyar­matai erősen tiltakoznak a japániaknak az óceán partjain való letelepedése, lete­lepítése ellen. Megerősíti az a hír, hogy az Unió flottáját megerősítették az Óceánon és ezzel egyidejűen erős hajórajt küldtek az Amerika számára sohasem biztos Ph­i­lippini-szigetekhez. Fölötte az a mélysége­hallgatás is, amellyel az angol-japáni vi­lágrengető szerződés hírét fogadta a diplo­mácia. A vészhírek egyike volt ez csak vagy most forr még csak a diplomácia kat­lana ! A német nagyvezérkar két jelentéssel is szolgál a nyugati hadiszintérről: Páris­tól keletre, a Marne mentén tartanak az ütközetek, a csatavonal egyre szélesebb és hosszabb lesz, a német és francia-angol se­regek küzdelme egyre erőteljesebbé válik. A nagy ütközet, talán az egész nyugati hadjárat sorsát eldöntő ütközet folyik és a nagy csata végső döntése két nap előtt alig várható ... Egyelőre csak részleges német sikerekről jelent a német nagyvezér­kar. Északon még csönd van. Az orosz sere­gek a feltartóztatásukra rendelt osztrák­magyar seregek áttörhetetlen fegyverfala előtt állanak. A legutóbbi két nagy ütközet sok emberüket, sok ágyujukat elveszejtette és új támadásra jó ideig képtelenné tette az orosz seregeket. Nincs hír a Szuvalski­kormányzóságban berendezkedett Hinden­burg seregről sem. De a német­­közigaz­gatás tisztviselői már, elfoglalták a helyü­ket a meghódított orosz kormányzóság te­rületén és mint Belgiumban: a hódító csapatok számára más feladat már nincs,­­mint menni továbbb, meg beljebbb. .­.­

Next