Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-18 / 229. szám

2 r A Páris vidékén folyó nagyarányú német-francia ütközetek részleteit még mindig nem ismerjük és egyelőre csak annyit lehet kivenni a szűkszavú je­lentésekből, hogy a szünet nélkül dúló, csaták a németek javára alakulnak. Mentől inkább valószínűvé válik a né­metek végleges győzelme, annál in­kább elfajulnak és végzetesen szomo­rúvá lesznek Parisnak és egész Fran­ciaországnak belső állapotai. Belgium­ról és Angliáról lényegesebb híradás ma nem érkezett. Följegyzésre méltó a Wolff-ügynökségnek az a jelentése, amely hírül adja, hogy az angol-francia és orosz kormányokkal megegyezés lét é­tesült a hadifog­oly-listák kicserélésérti vonatkozólag. Jó hadjárat hirei. A németek és fr­­anciász nagy csatája. (Berlin, szeptember, 17. —• Föladták éjjel 12 óra 20 perckor.) A nagy főhadi­szállásról hivatalosan jelentik 16-án este. A nyugati harcszíntéren tegnap óta a hely­zet változatlan. A harcvonal egyes pont­jain a franciák támadásait 15-éről 16-ára virradó éjjel és 16-án visszavertük. A né­metek egynémely ellentámadása ered­ményes volt. — Stein tábornok, főhadiszál­lásparancsnok. (Berlin, szeptember 17.) A nagyvezérkar szeptember 16-áról jelenti: A Marne menti csatavonal mindinkább nő terjedelemben.­­A németek s az egyesült francia és angolok közti küzdelem mind erőteljesebbé és szívó­sabbá válik. Általában tegnap óta a helyzet változatlan. A­ német csapatoknak sikerült a francia csapatok támadásait, amelyeket egyes helyeken megkíséreltek, a szeptem­ber 15. és 16-ika közti éjjelen, valamint 16-án eredményesen visszaverni. Az éjjeli támadás, amelyet a franciák kedd éjszaka megkíséreltek, rendkívül nagy veszteségek­kel járt a franciákra nézve, anélkül, h­ogy a legkisebb eredményt érték volna el. A né­metek viszont szerdai támadásaikkal szá­mottevő eredményeket értek el és sok hadi­anyagot zsákmányoltak.­­A nagy csata végső eldöntése két nap előtt aligha vár­ható,­ Idris közüől győznek a németek. (Rotterdam, szeptember 17.) Párisból és Bordeauxból jelentik. A francia lapok már, távolról sem, olyan vérmesek, mint eddig, sőt ellenkezőleg, akárhány bevallja, hogy Páris körül rosszul áll a francia sereg. A­ legpesszimisztikusabb a „Liberté", amely már arról beszél, hogy­ el kell készülni a legrosszabbra, (Berlin, szeptember 17.) Genfből táviratoz­zák" a" „Skakalanzeiger"-nek. Párisi jelentések bevallják, hogy a német ostromló sereg hely-,­zete Páris körül a lehető legkedvezőbb. (Genf, szeptember 17.) Tegnap délig Páris ostromáról olyan hírek jöttek, hogy a német sereg lépésről-lépésre tért hódit. Német lapok a nyugati harctérről. (Berlin, szeptember 17.) A­ nyugati hadszín­téren tapasztalható helyzetről a „Lokalanzei­ger", nyilván illetékes helyről származó, követ­kező közlést teszi közzé: Biztosan állíthatjuk, hogy a nyugati hadszíntér egyetlen helyén sem győztek a franciák vagy az angolok. Az összes ezzel ellenkező híresztelések, amelyeket az eddigi hazugsági rendszer föntartása céljából nagy mennyiségben kürtölnek világgá, hami­­sak. Nagyrangú katonáink, akiknek higgadt és szerény önkritikáját e hetekben valamennyien a leghálásabban megtanulták tisztelni, föltét­len reménnyel vannak eltelve a végleges győ­zelem iránt. A „Berliner Tagblatt" utal a berni „Bund" egy közleményére. Ez a lap ugyanis a trón­örökös seregének Verdun előtt való szereplé­séről a következőket írja: Féltjük a franciá­kat, mert attól tartunk, hogy Verdun körül van zárva és a hadműveletek láncolatából ki van kapcsolva. A franciáknak tehát Epináltól Toulon át Verdunig nyúló eddig megrendít­hetetlen szárnyuk baloldalt elvesztette tá­masztékpontját. Ezzel az a 140 kilométer hosszú arcvonal nincs még fölemésztve, de az észak felőli déli irányban érvényesülő nyomás most már a Maas-vonalban is beállott. Azután a „Bund" cikkének szerzője azt ajánlja a Vogéz­hadseregnek, hogy tartson ki rendületlenül és élénk aggodalmát nyilvánítja arra nézve, hogy a Maashoz közelálló haderők déli irány­ban fognak előnyomulni és a Vogez-hadsereget a Dél-Franciaországba való visszavonulás elől elzárhatnák. Erre nézve, úgymond a „Berliner Tagblatt", nem akarunk közelebbről nyilatkozni, hanem csak arra emlékeztetünk, hogy a verduni erő­döket immár délről támadják, de azt hisszük, hogy a francia hadsereg főparancsnokságát is éppenséggel ugyanezek az aggodalmak töl­tik el. Francia dicséret Kluck tábornokról. (Róma, szeptember­ 17.) A mai lap­ok párisi táviratokat közölnek, amely szerint a franciák ,e­lsmerte, hogy Kluck majdnem körülzárt had­serege az Oise vidékén oly ügyesen és oly hi­hetetlen gyorsasággal vitte keresztül mozdula­tait, hogy Provins-t elérve, az összes francia haditerveket halomra döntötte. Kluck serege a­ véres veszteségek dacára folytatja útját. A francia hadikritikusok nagyban méltatják Kluck ügyességét és azt vélik, hogy Kluck a párisiakat megfélemlítve, egy hadtestet akart Páris elől elvonni és hogy igazi célja az volt, hogy ezt a hadtestet körülzárja és megsemmi­sítse. Caillaux meg­se­besült? (Bukarest, szeptember 17.) A­ konstanti­nápolyi „Ikdam" írja: Caillaux volt francia pénzügyminiszter a Páris előtti csaták egyi­kében megsebesült,­­Caillaux felesége tudva­levően agyonlőtte Calmert-ot, a „Figaro" szerkesztőjét. A párisi törvényszék csak né­hány héttel ezelőtt mentette föl az asszonyt. —( A szerk­.) A német léghajók sikere. (Berlin, szeptember 16. — Wolff-ügynökség.) A német hadsereg szolgálatában álló léghajók beváltották azokat a reményeket, amelyeket fűztek hozzájuk. Az elkerülhetetlen sérülések, amelyek a léghajókat e veszélyes útjukon ér­hetik, egy esetben sem vezettek valamelyik léghajó elvesztéséhez. Egy léghajó sem eselt az ellenség kezébe, Kezishant sebasítltszállító vonat. (Páris, szeptember 17.­­— Érkezett Berlinen át.) Amidőn Sarry-sur-Marne-ban egy sebe­sültek szállítására berendezett közúti vasúti kocsi áthaladt egy h­ídon, amelyet légbe akartak robbantani, a vonal több kocsija a folyóba suhant. A sebesültek nagy részét si­került megmenteni. E részletek hiányzanak. * A német hadikizlcsün, (Berlin, szeptember 17.) A jegyzések a német h­adikölcsönre impozáns méretűek. Egészen bi­zonyos, hogy sok milliárdot fognak jegyezni, holott a jegyzésre kitett összeg mindössze egy milliárd márka. 71 német kancellár a gyárosokhoz. (Berlin, szeptember­ 17.) A német-amerikai gazdasági szövetség állandó választmánya, amelyben a német birodalom legnagyobb gyár­iparosai vannak képviselve, a birodalmi kan­cellárhoz táviratot intézett, hogy Németország ne tegye le a fegyvert addig, amíg ellenségei nincsenek teljesen leverve, mert csak ily mó­don lehet biztosítani a kötendő béke tartóssá­gát. Bethmann­ Hollweg birodalmi kancellár így válaszolt a táviratra: — A kitartó nemzeti akarat, amely a német­amerikai gazdasági szövetségnek hozzám in­tézett fölhívásában is megnyilvánul, biztos záloga a német birodalom jövendő fényes sor­sának. Csak ezen az úton felelhet meg magasz­tos feladatának a nagyrahivatott német nép, amely ebből a háborúból törhetetlenül egysé­gesen és ha lehet, az eddiginél még szilárdab­ban fog kikerülni.­ ­ Nagy harcok a németek és a franciák között. — Vezérkari és lójelentések a harc­tér eseményeiről. NÉI»S£AVA 1914 szeptember 17. Fraisciasrszágj­­ál!ap®fi©8c« Csüggedt hadsereg, csüggedt nép . .. (Róma, szeptember 17.) A „Tribuná"-nak táviratozzák Párisból. A menetelő francia hadtestek teljesen ki vannak merülve, roppant szenvednek a forróságtól és a nagy út fáradal­maitól. Sem dal, sem katonazene nem hallat­szik a menetelő csapatok között. Hogyha egy ezred valahol pihenőt tart, a katonák a szó szo­ros értelmében lerogynak és elnyomja őket az álom. Senki sem gondol arra, hogy enni és inni kellene. Az idézett lap egy munkatársa a­zt kérdezte egy menetelő ezred több tisztjétől, hogy mióta van úton a csapat? — Három napja — felelt az egyik tiszt és hozzátette: — Tulajdonképen mire való ez az egész dolog, hiszen mi biztosan tudjuk, hogy ismét veresé­get szenvedünk. Párisban csüggedt a nép, nincs többé nyoma optimizmusnak és nyíltan beszélik, hogy szem­fényvesztés a francia hadvezetőségnek az a jelentése, hogy, Kluck" tábornok serege vissza­vonult. Hadiállapot Bordeauxban. (Bécs, szeptember 17. — A „Neue Freue Presse" tudósítása.) Egy amerikai újságíró érdekes részleteket közöl arról, hogy minő a helyzet Bordeauxban. Különösen föltűnő, írja —, hogy a kormány egyes tagjainak hiva­tali helyiségei rendkívül erős őrizet alatt álla­nak. A városháza, a prefektúra s a különböző iskolák előtt, egyszóval mindama helyeken, ahol valamely minisztérium székel, több szá­zad katonaság áll, gépfegyverekkel is fölsze­relve. Az ezen épületekhez vezető utcákon ci­vilemberek csak akkor közlekedhetnek, ha kü­lön igazolványuk van. Bordeauxban most két­szer annyian laknak, mint a rendes időben. A szélrózsa minden irányából idetörekszik min­denki, akinek a kormányhoz csak valamiféle köze van. Az „őslakók" természetesen fantasz­tikus árakat kérnek egy-egy lakásért. Azt le­hetne hinni, hogy maga a bordeauxi munkás­ság is áldja a hajléktalan kormányt és hasz­not húz a mások bajából, azonban már az it­teni munkásság is tiltakozott és­ lázongott. Nem hiába állanak az utcákon a gépfegyve­rek és a hozzájuk tartozó katonák. Amikor Poincaré bevonult a városba s beszédet inté­zett a néphez, csak­ azoknak volt szabad a be­szédet h­allgatniok, természetesen katonai fe­dezet alatt, akiknek abszolút megbízhatóságá­ról a rendőrség előbb meggyőződést szerzett. Delcassét egy feléje hajított kő a nyakán meg­sebesítette. Az emberek most azt találgatják, várjon ezt a merényletet Párisból való eluta­zásakor vagy Bordeauxba való bevonulása al­kalmával követték-e el ellene. Mindenesetre nemcsak személyes biztosságának megóvása végett őrzi most a szobát. Kissé komikus ha­tást keltett az a körülmény, hogy a bevonulási ünnepséget csak öt nappal az elnök és a mi­nisztérium megérkezése után rendezték. Ami­kor már öt napja bujkáltak Bordeauxban, még mindig bíztak a „nagy coup"-ban, a németek fölött való döntő győzelemben és abban, hogy a kormánygépezetet ilykor titokban vissza­helyezhetik Párisba. Amikor azonban hire jött, hogy a németek már Compiégne mellett­­állnak, hogy Reimset föl kellett adni s az oro­szoknak Berlinen való átmasírozása megakad

Next