Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-13 / 335. szám

1914 december 12. a nagyhercegek vezetése alatt álló háboru­párt terrorja alá, mikép rendelte el az orosz mozgósítást s miképen vált igy tárgy­talanná a diplomáciának amúgy is meg­lehetősen vérszegény és rosszakaratú mun­kássága. A német és az osztrák-magyar hadsereg helyzete az északi harctéren egyre kedve­zőbben alakul. Döntés ugyan még nincs sehol, de a szövetségesek a győzelmes üt­közetek egész sorát vívják az oroszokkal. Oroszlengyelországban, nevezetesen Pio­trkov és Lovic körül tovább folynak a har­cok. Egy berlini távirat szerint Piotrkovnál félelmetes erővel támadják a szövetséges csapatok az orosz hadállásokat, úgy hogy az oroszok már hátrálnak itt is és kényte­lenek voltak a Piotrkovtól északra és ettől mintegy huszonöt kilométerre fekvő Tusyn nevű helységet kiüríteni. Galíciában, Krakótól keletre ugyancsak najív harcok folynak. Itt az oroszok több támadást kíséreltek meg, de a szövetsége­sek tüzérsége a támadásokat hatástala­nokká tette. Przemysl védőserege folytonos kirohanásokkal nyugtalanítja a körülzáró orosz csapatokat. A legutóbbi kirohanás alkalmával hétszáz orosz katonáit ejtettek foglyul és tizennyolc gépfegyvert zsákmá­nyoltak az ellenségtől. A Kárpátokban győzelmesen hadakoznak az oroszok ellen. Itt is kétezer orosz katona hiszem , az én térem — típus és nem ki­vétel­ került megint fogságba. Több helyütt már a határon túlra kergették a betört ellensé­get. Az erdős Kárpátok galíciai lejtőjén, Ga­­licia körül nagy harcok indultak meg a me­nekülő orosz seregekkel. A kelet poroszországi határon is verik az oroszokat. A német lovasság itt rajta­ütött egy orosz lovascsapaton és a győzelmes ha­dakozás után háromszázötven foglyot ejtett. A Lodz körül vívott véres csatáról külön jelentést adott ki a német hadvezetőség. A jelentés szerint az oroszok borzalmas veszte­séget szenvedtek az itt lefolyt harcokban. Az elhagyott orosz lövészárkok tele­ voltak ha­lottakkal. Még eddig sehol sem találtak az északi harctéren annyi orosz holttestet, mint Lodz és Lovic mellett. A jelentés az oroszok veszteségeit az újabb oroszlengyelországi harcokban — a foglyul ejtett és már elszál­lított nyolcvanezer orosz katonával együtt — legalább százötvenezer emberre becsüli. * * Győzelmes harcok a Kárpátokban és Galiciáb­an. 10.perckor.) A „Budapesti Tudósító", je­lenti : A télies hegyvidék minden nehézsé­geinek ellenére csapataink a Kárpátok­ban folytonos győzelmes ütközetek kö­zepett föltartózhatlanul folytatták elő­renyomulásukat. Az ütközetekben teg­nap 2000-nél több oroszt fogtak el. A lupkovi hegyvidéktől nyugatra eső szo­rosok ismét birtokunkban vannak. A Gorjicétől, Grybovtól és Ujsandectől délre eső területen nagy harcok indul­tak meg. A nyugatgaliciai csata, amelynek arcvonala dél felől a Tymbarktól ke­letre eső vidékről indul ki és a Krakó­tól keletre fekvő területig húzódik, még folyik. Tegnap az oroszoknak ismét több tá­madása tört meg tüzérségünk erős tüze alatt. Lengyelországban a helyzet nem vál­tozott. Przemysl védőserege legutóbbi kiro­hanásából 700 orosz fogollyal és 18 zsákmányolt gépfegyverrel, valamint nagymennyiségű lőszerrel tért vissza. Höf­er vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. * (Északi harctér, december 12.) A fel­vidéki megyékben a helyzet megnyugtató. Sáros vármegyében már nincs egyetlen orosz katona sem. Az ellenség tegnap ki­ürítette a Sáros vármegyében megszállott valamennyi helységet. Az osztrák-magyar csapatok az oroszokat már az ország, hatá­rán túl, Galícia területén üldözik. A mene­külőfélben volt lakosság visszatér és a köz­igazgatás menete rendes. Zemplén várme­gyében csak az ország határszélén levő ki­sebb helységekben vannak orosz csapatok. Ung vármegyében Uzsok táján táborozik kisebb erő, amely azonban nem mozdul se­merre. Bereg vármegyében is van jelenték­telen orosz erő, amely a beszkidi hágókon át Volócig vonult és ott elhelyezkedett. Má­ram­aros vármegyében a határszélen mutat­kozott egészen jelentéktelen orosz erőket minden nehézség nélkül tartja távol a belső terü­lettől az itt összpontosított csapat. Csak fel nem változik. A véres háború lelke sokban hasonlít az osztályharc lelkéhez: természetes, hogy a modern gépüzemű háború katonájá­nak jobban beválik az, aki a modern gép­üzemű ipar háborújának edzett katonája. Nem elvek ellen való bűnözés, nem is di­­csőség, csak éppen tény, hogy a­ köröskörül támadott két középeurópai állam szociál­demokráciájának szervezettsége a háborús győzelmi kilátások garanciája lett. Francia­országban : éhséglázadás tünetei és a forra­dalmi szindikalizmus előnyomulása a hábo­rúért könnyelműen felelősséget vállaló szo­cialista politikusok ellen is. Angliában: SZÍVÓS munkásellenállás a háborúra uszítás­sal szemben. Oroszországban: szervezkedő proletárforradalom a cárizmus bukása, te­há­t közvetve a német-osztrák-magyar diadal érdekében. És ezzel szemben : a világ legna­gyobb és legiskolázottabb munkáspártja a háborúért való felelősségvállalás nélkül ál­doz pénzt, agyvelőt, vért, gazdasági pozíciót, mindent a békében vele ellenséges militariz­musnak, övezi boldogult Bebel kardját ma­gasabb kultúrájáért, a maga, de az orosz proletariátus érdekében is. Ha győzünk , ez a harctéri győzelem nem kis mértékben lesz a szociáldemokrata szer­vezettségnek (bár rákényszerített és irtózatos eszközökkel való) diadala is az „idegtelen­ség", a szociális elmaradottság fölött. És a győzelem nemcsak stratégiai értékű lesz : politikai jelentőségűnek is kell lennie, nem­zeteket és osztályokat kell fölszabadulásuk­hoz közelebb hoznia, mert ha nem hozza, akk­­kor ez a mostani egy új világháború élesztő-,­jét tenyészti csak. Ha pedig meghozta , átok­ból áldása lesz a levert nemzetek tömegének is és az irtózatos vörös vérfolyam örökkön termékenyíteni fogja mindenek emberi kul­túrájának békésen zöld szántóföldjét. Az em­beri hulla drága trágya ; rettenetes lenne, ha leveretés­ünkkel veszendőbe menne. * * az y­al*i» lengyelországi itarcok csam az orozok einteert vesztettek. * # * A német hadvesetőség a (.ode k©rä«i) harcokról.­­ Az oroszok borzal­mas vesztesége. — Nyolcvanezer hadifogoly. — Győzelmes ütközetek az egész vonaton. — A Kárpátokban is verik az oroszokat. Itt kétezer orosz került fogságba. — Galíciában nagy harcok folynak. — Przemysl védőtse­rege hétszáz foglyot ejtett és treen­ayele, gépfegyvert zsákmányolt. * Hindenburg szólása nemcsak az asztal mellett, néha őrjítő (mert mindennél fele­lősebb) agymunkával dolgozó vezérkari tiszt szava, hanem a háború lélektanát és a lövész­árokban tűrő katona ellenállóképességének föltételeit ismerő vezér tapasztalata is. És éppen azért átértékelését jelenti a jó katona fogalmának. Néhai való Nagy Frigyes porosz király még igen egyszerű mértéket tudott a katona értékelésére, amikor a következő parancsot adta ki: Berlin, 1744 január 29. Kedves v. Saldern tábornagy! Minthogy a különböző ezredekben egy idő óta gyakran támad kétség, sőt vita, mennyibe kell számítani egy-egy legényt magassága szerint, amikor az egyik tiszt a másiknak üzet érte; egyszer és mindenkorra megállapítom az ár­szabást s elrendelem, hogy Nem szabad ezt a különben tág látókörű uralkodót ezért a rendeletért lebecsülni: kora általában alig talált egyéb értékmérőt a katona arravalóságára, mint a testi erejét, hatalmas termetét. Furcsa, de igaz: abban a korban, amikor a katona személyes bátor­sága s egyéb egyénien lelki tulajdonságai látszatra nagyobb érték lehettek a hadveze­tőségre, mint ma, a gépen alapuló nagy hadi­üzemek korában; természetes lehetett ez az értékmérés, gépebbnek nézhették a katonát, mint ma, egy évszázaddal a francia forra­dalmi háborúknak és Napóleon harcainak (Hivatalos jelentés. ) Kiadták 1914 de­cember 12-én délben, érkezett este 8 óra tanulságai után. A nagy forradalom katonái és napóleoni utódaik ugyanabban az időben, amidőn a gép végleg bevonult a hadvezetés­be, mint a csaták sorsának intézője, már be­vonultatták a stratégiai tudományba a had­sereg emberanyagának lelki állapotával való számítás törvényét is. S ha még ezután is, ha még Petőfi korában is a közlegény azért volt „nagyobb, mint a hadvezérek", mert nem tudta, miért csatázik,­­ ma már nagy stratégiai fölényt jelent minden igazi had­vezér szemében, ha ismeri a nagy miértet. A hadsereg óriási gépezet, amelynek lelketlen és lelkes részei vannak: a gépezetóriás maga annál tökéletesebb, ha lelketlen ágyúi minél érzéktelenebbek és lelkes emberanyaga mi­nél lelkesebb, minél emberibb, minél inkább „vannak idegei" a tűréshez, önfeláldozáshoz, a háborús gépezet adott céljának akarásához. # Népek, milliók állanak fegyverben. Mil­lióknak kell egyetlen óriás gépezet: a hadse­reg géprészecskéivé válniok. Ezerféle holt hadiszerszámot kell összehangolni és még többféle emberi lelkületet, politikai vágyat, osztálykülönbség teremtette társadalmi csel­­ekvőképességet kell közös célban nivellálni. Ez a nivellálás, egyenlősödés csak átme­neti, de átmenetileg sem képzelhető külső parancsra, legyen bár az a parancs a hadi­cikkelyek fenyegetéseivel súlyosbított kato­nai ordre. Az átmeneti nivellálódás szociális tünet, amit társadalmi tényezők hozhatnak csak létre: közös félelem közös veszedelemtől, közös akarat közös érdek védelmére. A fegy­verben álló sokféle milliók hadi fegyelmé­nek, egyéni önfeláldozásának alapja a közös társadalmi érdek tudata vagy legalább sej­tése: a golyóhalál vagy sebesülés kockázatát ugyanaz a társadalmi érdek és ugyanaz az egyéni önfeláldozás vállalja, ami az éhhalál vagy múló kenyértelenség kockázatát vállal­tatja a sztrájkvezetővel. Az események me­nete itt gyorsabb, lényegük hasonlósága ez- Bresztovszky Ernő, egy fi­láb­b hüvelyk magas legényért 1­00, egy 5 láb 11 hüvelyk magas legényért 100, egy 5 láb 30 hüvelyk magas legényért 150, egy 5 láb 0 hüvelyk magas legényért 100, d­ry 5 láb 5 hüvelyk magas legényért 40, egy 10 láb 7 hüvelyk magas legényért 20—24, egy 1 5 láb 11 hüvelyk magas legényért h­í birodalmi tallért kell űzetni stb., stb. NÉPSZAVA 3

Next