Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)
1919-06-14 / 140. szám
1013 Junius S. NÉPSZAVA útján. (Igaz! Úgy van!) A földesurak és az intézők ott ülnek, a háziparipák a grófi csemeték alatt ficánkolnak. Ez volt gyökeres oka a dunántúli ellenforradalomnak. Amit a földesurak a helyükön marnának, az mindig forrása lesz annak, hogy a környék népe nem akarja elhinni, hogy valóban megváltozott a világ és valóban új osztály került uralomra (Igaz! Ígyvan!) Szellemileg sem gyakoroltuk úgy a diktatúrát azzal az eréllyel, ahogy kellett volna. Széles rétegekben még nyoma sincs a nagy átalakulásnak, nem vették tudomásul és az emberek még nem érzik át teljesen, hogy itt egy új uralkodóosztály van és ennek az új uralkodó osztálynak, a proletárságnak, nem az egyes emberek, de a proletárok összességének tartozik engedelmességgel az ország egész lakossága. (Igaz! Egy vaui) Külső politikánkban is e pillanatban nem adiktatúa lanyhítása, nem a diktatúra enyhítése, hnem éppen ellenkezőleg, a diktatúrának konok, következetes és erélyes alkalmazása segíthet bennünket De különben is én csodálkozom, hogy az elvtársak, akik gondolkodó emberek és akik itt fölszólaltak, ne vennék észre, hogy alapjában véve nem is tőlünk függ az, alatt cselekszünk. Nem tőlünk függ, hogy mennyire kezeljük erélyesen a diktatúrát, mert ha részletekben engedményeket teszünk, ez tökéletesen aprólékossá és majdnem semmissé lesz, ha leglényegesebb dologban nem tehetünk engedményt. Ne felejtsék el az elvtársak, hogy egy háború kellős közepén állunk, hogy fegyverrel a kezünkben harcolunk a burzsoázia ellen és ha már ott tartunk a diktatúra alkalmazásában, a diktatúra élességében, hogy fegyverrel a kezünkben megyünk neki a világ burzsoáziájának, akkor van köztünk, aki azt hiszi, hogy politikai eredményt várhatunk attól, ha a mellékkérdésben, részletkérdésekben teszünk bárkinek engedményeket.. Véleméyem szerint egészen irreális gondolkodásmód ez, ugyanúgy, mint amilyen az, mely ma, egy háború kellős közepén több szabadságot kíván adni ellenfeleinknek, vagy több lehetőséget, működési teret kíván akkár a sajtó, akár másminő szabadságok terén, mint amennyit megadott az imperializmus a maga háborújának kellős közepén, amikor pedig az imperializmus nem abban a helyzetben volt, mint mi, mert az imperializmus olyan osztályok fölött uralkodott, melyek évszázadok óta alattuk nyögtek, ellenben nelünk egészen friss uralmunk van és a volt uralkodó osztályok vagig nem képesek átérezni és komoly, tartós valaminek elhinni a proletárság uralmát Azt idéve, hogy helyesen figyelem meg a tényeket, mikorosak következtetett vonom le, hogy a diktatúra hiányossága, kevés és erélytelen volta nem csupán jobboldali ellenforradalmat idéz elő szükségen kívül, hanem egyúttal baloldali, túlságosan baloldali mozgolódásokat is, melyek föltétlenül elmaradnának, ha a diktatúra alkalmazása egységes, erélyes és a megalkuvást nem ismerő. (Taps.) Sarain írói, egyéb választás nem állhat előttünk, csak az, hogy következetesen végigmenjünk azon az útón, amelyen elindultunk. Végremenjünk akkor is, ha kitűnő elvtársaknak más véleményük volna ezekben a kérdésekben. Akkor is, mikor más kérdésekben régebben ellentét volt a politikában köztünk, akkor ia bebizonyult az, hogy felemás politikával nem lehet a magyarországi munkásmozgalmat egységben tartani, krízisektől megóvni. Egészen bizonyos az, hogy ugyanúgy, mint a múltban volt egy helyzet, mikor a szociáldemokrata pártot teljes egészében meg lehetett volna tartani abban az esetben, ha kellő pillanatban, ha eléggé korán, ahogy én és néhány elvtársam kívántuk, balra fordultunk volna, a szélső balra, ugyanúgy áll ma is a helyzet Ma csak akkor tudjuk rázkódtatásoktól a pártot és az egész Tanácsköztársaságot rázkódtatásoktól megóvni, ha konokul és szilárdan a baloldali irányzat mellett tartunk ki. (Élénk taps.) Meg is vagyok róla győződve, hogy bár vannak köztünk sokan, akiket egy és más hiba vagy hibácaka elkeserít, ezeken az apró és múló elkeseredésen mindenki fölül tud emelkedni és meg vagyok győződve, hogy ennek a kongresszusnak túlnyomó nagy többsége teljesen átérzi azt a helyzetet hogy nekünk, kik már nem program, nem tanácskozás alapján, hanem fegyverrel a kezünkben vívjuk a harcot, nem lehet engedményeket tennünk, nekünk csak előre lehet mennünk, nekütnk csak balra lehet most már mennünk Hogy minő tempóban, milyen á iramban, ezt mindig a helyzet és a körülmények szabják meg, de csak balra mehetünk, mert csak így adhatunk példát a világforradalomnak és csak igy menthetjük meg a saját magunk forradalmát is. (Élénk taps.) Tóth Nándort Tisztásul kell a kérdést és amennyiben mindenki azt hangsúlyozza, jó magamnak is az a véleményem, hogy nem lehet más a jövő politikája a párt és általaiban a proletariátus szempontjából, mint az állandó balra való kanyarodás. Nem lehet más azért, mert sokkal messzebbre dobtuk el a sulykot, Semhogy vissza lehessen tárfiodni. Egy azonban bizonyos, az, hogy az emberiség még ma nem bír teljesen fölszabadulni az egoizmus hatása alól és ennek súlyos konzekvenciái vannak magára a mozgalomra, mert sohasem a nagy tömegmozgalom szempontjából bírálja a kérdést, hanem a maga személye szempontjából. Az ellentétek a régi szocialista és a kommunista frakció közt még mindig nincsenek teljesen áthidalva, még mindig vannak jelenségek, melyekből következtetni lehet arra, hogy ez az egység, amelyre olyan nagyon törekszünk, a valóságban nincs meg. Ezért azt mondom, hogy sokkal helyesebb álláspont az, ha ezt a kérdést egyszersmindenkorra a kongresszus kiküszöböli azzal, hogy fölvesz egy egységes nevet és e név alatt viszi a mozgalmat előre. Marasics Géza: A miskolci és diósgyőri elvtársak határozottan a kommunizmus alapján állnak és örülünk, hogy a program gerince a proletárdiktatúra. Ami ennek alkalmazását illeti, e tekintetben helyesnek tartjuk, hogy a proletárdiktatúrát minél határozottabban, keményebben alkalmazzuk azok ellen, akik ellen azt alkalmazni kell. Magyarország vidéki városai közül talán a legliberálisabban mi bántunk el a burzsoáziával, de ez a liberális bánásmód nem akadályozta meg a burzsoáziát abban, hogy egyrészt meg ne csalja a munkásságot, másrészt a megszállás alatt no denunciáljja éppen azokat, akik vele szemben a legnobilisabban bántak el. Nagyon vigyázni kell abban is, hogy mit nevezünk burzsoáziának Mi például azt a szomorú és kellemetlen tapasztalatot szereztük, hogy a bérmunkásságnak egy bizonyos rétege összejátszván a volt tulajdonossal, a lehető legszemtelenebb módon csalta meg többi proletártestvéreit. Ezekkel szemben a legkíméletlenebb proletárdiktatúrát kell alkalmazni, még akkor is, ha azok proletárok és bérmunkások. A burzsoáziával szemben, akik mindig remélik és várják azt hogy a munkanélküli jövedelem visszatér, azokkal szemben kemény ököllel kell megmutatni azt, hogy a munkanélküli jövedelem, a profitráta növelésének alkalma Magyarországon megszűnt. Ezekkel szemben kemény diktatúrát kell alkalmazni. (»Úgy van!") Természetesen azoknak kell a kemény diktatúrát alkalmazni, akik értenek hozzá és igy igazat kell adnom azoknak az elvtársának, akik azt mondták hogy ahhoz, hogy itt diktatúrát alkalmazzunk, sokkal nagyobb tudomány kell, mint bármihez a világon. Akiket mi a proletariátus élére állítunk, akiket mi bármilyen kis funkcióval is megbízunk, nagyon föl kell világosítani, hogy okosan és ügyesen csináljanak mindent különben a diktatúra alkalmazásánál hihetetlen nagy károkat okozhatnak Ennek a jellemzésére és hogy mennyire nem vigyáznak az emberek a proletárdiktatúra tekintélyére, szabad legyen csak egy pár kis példát fölhozni. Múltkor Miskolcon bizalmi férfiülés volt és ezen az egyik politikai megbízott azt mondotta, hogy a szellemi proletárok, mérnökök, orvosok és hasonlók a munkástanácsok tagjai nem lehetnek, mert ezekben csak a fizikai proletariátus és elsősorban az ipari munkásság vehet részt. Kijelentette még, hogy a szellemi proletárok a kapitalizmus kizsákmányolt prostituáltjai voltak, jelenleg a munkástanácsok működését károsan befolyásolnák, ennélfogva az ügyek vezetésére nekik befolyás nem engedhető. Ha mi ezeknek az embereknek a proletárok uralmát ilyen módon fogjuk bemutatni, akkor ennek az lesz a vége, hogy ezek az emberek szabotálni fognak és ezt a szabotálást bizonyára jobban fogja megérezni a proletariátus, mint bármilyen más bajt Elvtársaim, nekem a megszállás alatt volt alkalmam néhány cseh politikai mesebizottal beszélni. Fájó szívvel tapasztaltam azt az óriási ellentétet, amely a mi politikai megbízottaink és az ő politikai megbízottaik szellemi nívója között van. Ha az elvtársak tudnák, minő öntudatosan, milyen tervszerűleg és jól átgondolva csinálják ők a katonák és polgárok között az antibolsevista agitációt, nem alacsony eszközökkel, hanem Burzevnek ;a röpirataival és a dolgokat olyan ügyesen tudják csoportosítani, úgy meg tudják az embereket dolgozni, hogy valóban bámulni kellett munkájukat. Föltétlenül szükségesnek tartom a halálbüntetés eltörlését Lehet hogy ez most ebben a pillanatban nem célszerű, de legalább a jövőre nézve mindenesetre vegyük be a programba. Most rátérek az új és a régi bürokráciára. Itt csak a képek körül van különbség, a régebbinek talán nagyobb képe volt mint az újnak, de hogy a régi is, meg a mostani is, mindkettő él és virul, az bizonyos. Mi el akarjuk törölni a munkanélküli jövedelmet, minden jót, nyolcórai munkaidőt akarunk adni a munkásságnak... (Kun Béla: Még kevesebbet is!) minden elképzelhető jóhoz akarjuk juttatni. Hát kérem szépen, hogy gondolják az elvtársak mindazt ha a munkásságnak most már azt a munkabért fizetjük meg, amelyet a termelés csak három év múlva fog produkálni. Nem arról van szó, hogy ne legyen adminisztráció, jól tudjuk, hogy szükség van ott is emberekre, de minden hivatalban és adminisztrációban csak annyi ember legyen, amennyi föltétlenül szükséges, azonban ezek az emberek igazán jól végezzék munkájukat Van továbbá még egy pont, amelyhez szólni akarok, amelyre szintén Rónai elvtárs mutatott már rá, nevezetesen az, hogy a szocializálás terén mi minden nem történt úgy, ahogy kellett volna. Ne gondolják az elvtársak,hogy viccelni akarok, de úgy áll a dolog, hogyha azelőtt itt Budapesten egy vízvezetéki csapon elromlott a bőrözés és a házmester nem tudta megcsinálni, akkor elment az ember Kohn Mór szerelőmesterhez, aki elküldte az alkalmazottját, űzettekkor. 50 fillért és egy fél óra alatt a dolog meg volt csinálva. Most el kell menni a szerelési központba, azok kiküldenek a fiókhoz (Mozgás.), a fiók kiküld esgy fő szerelőt és egy másik műszaki embert akik egymást ellenőrzik, hogy a másik igazat mondhtt-e (Ellentmondások: Nagy zaj. Halljuk!) és csak azután küldik ki a szerelőt a segéderővé (Egy hang: És egy politikai megbízottat!) A szerelő a segítőjével elpiszmog két óra hosszat a csapon és végeredményben fizet a proletariátus azért, amit ma is meglehetne csinálni egész könnyen 1 kor. 50 fillérért, 16—18 koronát. Micsoda gyakorlati értéke van az ilyen szocializálásnak? De így vagyunk az ellenőrző munkástanácsokkal is. Elméletben gyönyörű szép dolog, a mérnökök minden hatalmát elvettük, műszaki bürokrácia nem kormányoz, többé, munkások önkormányzata lép a helyébe. Előre kijelentem, hogy nem beszélek haza, mert nálam ellenőrző munkástanács nincsen. A gyakorlat az, hogy a legtöbb gyárban hat-hét elvtárs az egész napon át nem csinál semmit, csak ellenőrzi az üzemet. A bizalmi rendszert éppen ezzel a rendszerrel sikerült tönkretenni. a munkástanácstagok a tömegtől függnek és nem mernek a tömeg ellen semmit sem csinálni. Ostobaságokat, marhaságokat rendelnek el és ennek az eredménye az, hogy a produkció csökken. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az ellenőrző munkástanácsokat nem kell meghagyni. Ez a rendszer elméletben bevált de gyakorlatban azonban némi módosításra szorul fia nem fogják a produkciót megfogni és oly jól megorganizálni, mint a hadsereget a hárorút elvesztettük. (Éljenzés.) Én azt mondom, mindannyiunkban kell, hogy legyen annyi bátorság, hogy odaálljunk proletártestvéreink elé és megmondjuk: ha tudott a burzsoának 12 órán át éhbérért, baromi módon robotolni, saját osztályának 8 órán át miért ne tudna tisztességesen termelni? Ezeket ajánlom az elvtársak figyelmébe, ne nézzük azt hogy mi a pártnak a címe, kevesebbet foglalkozzunk azzal, hogy Marx apánk mit mondott és mit nem mondott, elvégzik azt Rudas és Kunfi elvtársak egymás között ők ketten majd kiverekszik, mi hagyjuk őket vitatkozni, mi lássunk energikus kézzel, erős akarattal a produkcióhoz, annak fölépítéséhez, mert ha ezt a csatát elvesztettük, elvesztettünk mindent A pártprogram módosításánál méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a kisipart ne bántsuk, a kisipart és a kézműipart nem kívánjuk szocializálni, a halálbüntetést gyakorlatilag is eltöröljük, k kényszermunkára fogjuk a naplopókat, legyen az bárki. Krammer Albert: Nagyon sok szó hangzott itt el a proletárdiktatúra módszereinek használásáról. Pogány elvtárs nagyon helyesen mutatott rá, hogy nem abban rejlett a hiba, hogy a proletárdiktatúrát nagyon erős kézzel kezeltük, hanem abban rejlik a hiba, hogy nagyon elnézők voltunk azokkal szemben, akikkel szemben a proletariátus diktatúráját tényleg mint diktatúrát használni kellett volna. Hibáztatja, hogy a pártprogramtervezetet későn adták ki, így nem is tud hozzászólni. Hajdú Gyula: A komoly és nagyjelentőségű elvi kérdésben a pártgyűlés fölszólalói körül tulajdonképpen véleményeltérés nincs. Ebből kifolyólag nem látom egyáltalában tragikus jelenségnek azt, hogy a pártprogramm kiadása kissé elkésve került kezünkbe, mert semmiféle új dolgot a pártprogram nem tartalmaz, hanem tartalmazza azt a programmot, amelyet vallunk tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, mióta proletárdiktatúrát a szocialista és a kommunista párt magukévá tették Szükséges azonban, hogy a proleárdiktatúra is csak a burzsoáziával szemben, ha csak kifelé a letört osztályokkal szemben legyen diktatúra és proletárszellemű, hanem legyen befelé a proletárokkal szemben is. Márpedig benn a proletárdiktatúra keretében a korrupciónak azt a mértéket kell látnunk (így van!), amely mértéket a múltban mint gyalázatos bűnt üldöztünk. Ügyeljünk arra és dolgozzunk határozott céltudatos és erélyes munkával, addig, amíg nyakunkra nem nőz az ellenforradalom, amely ellenforradalmat most el lehet fojtani még, mert hiszen a parasztságnak nincsen tulajdonkén oka a panaszra. Horváth János: A dunántúli ellenforradalmi dolgokra hivatkoztak elvtársaim. Szükségesnek tartom, hogy a vidék részéről Fehér vármegyéről, ahonntt a szálak kiindultak a kongresszust informáljon. A diktatúra tekintélyét a vidéki direktóriumokkal kell megvédeni, elsősorban magának a népbiztosságok küldötteinek kellett volna a diktatúra tekintélyét megvédeni. Igazolom és bizonyítom azt hogy Veszprémben egy este 57 politikai megbízott közül 48 volt