Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)
1919-06-12 / 138. szám
1919" június 12. zetek vezetésével megindulni. Megvan a remény, hogy amihez Oroszországban másfél év kellett, minálunk, a kisebb országban és magasabb színvonalú szakszervezeti mozgalmunkkal fél év alatt meg tudjuk oldani. Varga Jenő. A Vörös Hadsereg elfoglalta Tiszojcot és Rozsnyót. * Zólyomtól északra ellenállnak a csehek. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti június 11-én. Lévától nyugatra visszavertük az ellenség támadását. Zólyomtól északra a csehek előrenyomuló oszlopainkkal szemben elkeseredett ellenállást fejtenek ki. A Rima völgyében Tiszolcot, dunántúli zászlóaljaink a Sajó völgyében Rozsnyót foglalták el és üldözik a menekülő ellenséget. Eperjestől északra és északnyugatra Bártfát és Kisszebent szálltuk meg. A többi arcvonalon nincs újság. Hadsereg főparancsnokság. Srobár vészkiáltása. (Bécs, június 11.) A „Narodní Politika" pozsonyi tudósítója beszélgetett Srobár dr. tót miniszterrel, aki a többi között ezt mondta: — Kassa elvesetésével elvesztettük köztársaságunk egész keleti területét. Mit tegyünk? Küldjetek gyorsan fölfegyverzett és fölszerelt katonákat, főképen azonban muníciói Most elsősorban új hadsereget kell szerveznünk. Pozsony és Bécs kicsett m megszümítették a forgalmat. (Pozsony, június 11. — Cseh szlovák sajtóiroda.) Ma, június 11-én, mindenféle forgalmat megszüntettek Pozsony és Bécs között. Az oroszországas-örös seregek gyálansibea. Kun Béla népbiztos elvtárs a következő táviratot kapta szerdán Moszkvából: Moszkva, június 11. Ma kaptuk meg azt a diadalmas hírt, hogy hadseregünk visszafoglalta Ufát. A harc kemény lesz és hosszú ideig fog tartani. Csapataink a legnagyobb akadályok leküzdésével keltek át a folyón!" Repülőink is sokkal hozzájárultak a győzelemhez. A zsákmány igen nagy, Kolcsak megvert hadseregének maradványai rémülten menekülnek Jekaterinburg irányában. Elfoglaltuk Birsk városát és a Blagovjevcsenszki szavodot. Tegnap érkezett a híre, hogy Isevski szavodot is elfoglaltak. Csicserin. fiemef-Äüszfria taaofasiMa az ántánt békeföltételeit. * Asnsz Ecaaíceiaási jeggyzéks Clároeraceauboa. — A békekonferencia második kudarca. — Módositják a békaföltételeket. Steiner kancellár, amikor a német-osztrák békeföltételeket néhány héttel ezelőtt az ántántbékekonferenciától átvette, beszédet mondott, amelyben alázatosan békét és igazságot kért a kapitalisták versaillesi ügynökeitől. Azonban alig múlt el néhány nap és Renner most egy erélyes és tisztességes gesztussal utasítja vissza azokat a föltételeket, amelyeket az antant Német-Ausztria részére megszabott. Az osztrákok kancellárjának határozottabb magatartása nem csupán annyit jelent, hogy Ausztria népessége visszautasítja az elviselhetetlen békefeltételeket és kijelenti az ántantnak, hogy azok alapján nem hajlandó a megegyezésre, hanem annyit is, hogy az ántánt katonai ereje teljesen meggyöngült s a népek, amelyeket hónapokon át jelszavakkal és az igazság látszatával hitegetett, teljesen átlátták, hogy az ántánt ereje nem elegendő arra, hogy erőszakosan békét kényszerítsen más országokra. Belátták azonkívül azt is, hogy a kapitalista érdekeket védő és a kizsákmányolás lehetőségéért harcoló versaillesi kormányférfiak nem tudják meghozni a népek békéjét, amely csak úgy képzelhető el, ha azt maguk a népek, a dolgozók megbízottai kötik egymással. Ezt a Hányt igazolja ETÉPSZAVA az antant diplomáciájának második kudarca, amely most következett be azzal, hogy a német feltételek visszautasítása után az osztrák békeküldöttek jelentették be, hogy a versailiesi tanácskozásokon megállapított szerződés nem lehet komoly tárgyalások alapja. St.-giermaini jelentés szerint Renner dr., Német-Ausztria kancellárja jegyzéket adott át Clémenceaunak, amelyben közli, hogy a németosztrák kormány kénytelen kijelenteni, hogy a Német-Ausztriának megszabott feltételek egyszerűen elrabolnák tőle gazdasági élete fentartásának legnélkülözhetetlenebb eszközeit és az állam és polgári rend fentartásának lehetőségét A békeszerződés tervezete elveszi Német-Ausztriától legdúsabb és legtermékenyebb területeit és 1 millió németet vesz el a 10 millió német-osztrák lélekből. El akarják venni Böhmerwald területét, Alsóausztria területének eg£ részét, nyilván azért, mert alkalmasak egyik szomszéd gazdasági vállalkozásának. Ami Német-Ausztriából megmaradna, az nem lenne életképes. Csak az alpesi tartományok maradnának még és Bécs főváros. Ez az új állam csak negyedrészét termelhetné azoknak az élelmiszereknek, amire népének szüksége van. A többi élelmiszert, csaknem egész kőszénszükségletét, a nyersanyagokat és az ipari cikkek nagy tömegét csak behozatal útján szerezhetné meg. A feltételek a legfontosabb szükségletek megfizetésére szükséges eszközöket veszik el Német-Ausztriától és így a szerződés elfogadása esetén nyomban össze kell omlania az állam pénzügyeinek, valamennyi hitelintézetének, biztosító vállalatnak, takarékpénztárnak és magánvállalatnak. Ha arra köteleznék a németosztrák államot, hogy a magánosoktól kisajátított tulajdonért kártérítést fizessem, ezzel óriási mértékben növelnék az amúgy is túlterhelt állam adósságait, ellenben pénzügyi erejét a volt monarchia különböző területein levő vagyonának elkobzásával teljesen megsemmisítenék. Javasolja a válaszkat, hogy a monarchia területén alakult államok gazdasági viszonyainak tisztázására külön bizottságot alakítsanak, amelyben a szövetséges nagyhatalmak delegátusainak elnöklésével lehetően gyorsan rendezzék a viszonyokat. A németosztrák kormány kijelenti, hogy nem vállalja a felelősséget ezekért a békeföltételekért. Versaillesben megriadtak a folytonos kudarcoktól és most már komoly kísérleteket tettek arra nézve, hogy a békeföltételeket enyítsék. A „Newyork World" értesítése szerint a négyes tanács gondosan takarja azt, hogy a békeszerződést lényegesen megváltoztatták, pedig ma már az egész világ tudja, hogy nagy módosítás történt. A hivatalos jellegű hírek mind arról számolnak be, hogy a revízió fontosabb pontokat nem érintett. A legnehezebb kérdés e pillanatban Németország fölvétele a népszövetségbe, mert Franciaország elkeseredetten tiltakozik ellene. A népszövetség szervező bizottsága kedden Piehon elnöklete alatt tartotta első ülését és megkezdte azonnal a bizottságnak a fölállítását, amelyeket a békeszerződés létesít Mielőtt a bizottság Londonba helyezné át székhelyét, még egy ülést fog tartani Párisban. M pr Metápdiktatúra. A cseh imperializmus rossz helyzete aggasztja az ántánt-imperialistákat. Véleményellentétek a párisi konferencián. Azokból a sajtóhangokból, amelyekaz ántántnak a Magyarországi Tanácsköztársasághoz intézett jegyzéke nyomán támadtak, teljes őszinteségében bontakozik ki ennek a jegyzéknek háttere. Az antánt, különösen pedig a francia burzsoázia, Csehországot akarja megmenteni. Amint azt az amerikai „Newyork Herald" jelenti, a négyestanácsa követendő módszereket illetően csupán a jegyzék elküldésében egyezett meg, de egyáltalán még semmi tervben sem állapodott meg arra nézve, hogy mitévő lesz ezek után. Anglia és Amerika a várakozás álláspontján vannak, annál nagyobb uszítást visz véghez a francia kapitalista sajtó. Tudja, hogy a franciákat nem lehet a Magyarországi Tanácsköztársaság ellen való háborúba belevinni, tehát a német vörös posztóval ingerli, mondván, hogy a magyarországi bolsevizmus mögött Németország áll. A burzsoáziának minden hazugság kapóra jön, hogy véres céljait elérje. Reméljük azonban, hogy a francia munkásság belátásán és elszántságán minden eszközeivel kudarcot fog vallani. Az antant-jegyzékkel kapcsolatosan a következő tudósításokat kaptuk: (Newyork, június 11. — Szikratávirat.) A „Newyork Herald" munkatársa jelenti Parisból. A négyestanács tegnap idejének legnagyobbrészét arra fordította, hogy a magyaroknak a cseh-tótok elleni támadását megvitassa. A négyestanács kebelén belül véleményeltérés van és azonkívül, hogy a Kun Béla-kormányt a harc megszüntetésére szólítsák föl, mást nem határoztak. Lloyd George és Wilson azonban leghelyesebbnek tartja a fejlemények további bevárását. Olyan híreik terjednek el, hogy a bolsevizmus a cseh-tót köztársaságba is behatolt. A helyzetet komolynak tartják. (Bécs, június 11.) St.Germstonból érkező távirat szerint a mai párisi estilapok egy része nagyon behatóan foglalkozik a magyar kérdéssel. „A csehszlovákok veszedelemben vannak!" címmel ezt írja a „Temps" vezércikkében: „A német kormány titokban egyetért Kun Bélával." Jellemző, hogy a „Temps" az egyre jobban terjedő franciaországi munkásmozgalom miatt, amely ellenzi a magyarországi és oroszországi intervenciót, nem meri határozottan követelni a beavatkozást, hanem a következő, éppen nem meggyőző érveléssel igyekszik a közvéleményt az intervenció gondolatának megnyerni: „Tulajdonképen nem magyarországi intervencióról van szó, mert az antantnak igen kevés kedve van hozzá hogy Magyarország belső ügyeibe beleavatkozzak, hanem Németországgal szemben föltétlenül szükséges hadjáratról, mert Németország áll Magyarország mögött, mivel nem akarja megtűrni az új nemzeti államok és főképen a cseh államfölvirágzását. A cseh-szlovákok komoly veszedelemben vannak és meg kell őket menteni." A Populaire ellenben ellenzi ezt. Új Szentszövetségről beszél, amely újabb háborút akar kezdeni Oroszországban és Magyarországon. Ezt — írja a Populaire — semmiesetre sem szabad megengedni. (Bécs, június 11.) A lapok az ántántnak Magyarországhoz intézett jegyzékével, illetően Kun Bélának erre adott válaszával foglalkoznak. A „Neues Wiener Tagblatt" többek között ezt írja: A volt osztrák-magyar monarchia minden legkisebb részében az ántánt újabb nehézségekre bukkan. Megértük azt a káprázatos tüneményt hogy a párisi békekonferencia elnöke szikratávíró útján fordul a magyar kormányhoz és hogy másnap a bécsi francia miszszió főnöke teljesen hivatalos formában nyújtja át a Magyar Tanácsköztársaság bécsi képviselőjének, ellenére annak, hogy a Magyar Tanácsköztársaság az antant államokban még nem lett elismerve. A megkezdett tárgyalások bármily eredményre is vezetnének, ez mindenesetre a Magyar Tanácsköztársaságnak félreismerhetetlen diplomáciai sikere. Még élénken emlékezetünkben van, hogy néhány hónappal ezelőtt a párisi konferencia a Hercegszigetekre tárgyalásra hívta meg a bolseviki Oroszország minden egyes új államának képviselőjét, amely kísérlet azonban kudarcot vallott. Egyesek azt tartják, hogy az antantnak a budapesti bitorlókkal szemben tanúsított magatartását nemcsak a cseh-szlovák kormány kétségbeesett helyzetével lehet megmagyarázni, hanem Clémenceaunak Kun Béla előtt végzett „hasravágásában" azt látják, hogy az ántánt mindenekelőtt időt akar nyerni. A Magyar Tanácsköztársaság természetesen siet hogy az ántánt presztízsének csökkentését, tekintélyének letörését teljes mértékben kihasználja. Az Aliztének tegnap átnyújtott jegyzékben a budapesti kormány bizonyos ügyességről tanúskodik, amenynyiben kihasználja az ántánt diplomáciájának engedékenységét A „Neue Freie Presse" többek között ezt mondja: A konferencia hatalmai a világot oly politika elé állították, amely a legsötétebb ellentmondásokból és csupa érthetetlenségből van összeállítva. A Magyar Tanácsköztársaság elérte álmainak netovábbját. A konferencián résztvevő hatalmak kijelentik, hogy a hatalom mostani képviselőit Párisba akarják hívni és följogosítottnak tartják őket arra, hogy Magyarország részére kötelezettségeket vállaljanak. Kun népbiztos nem minden gúny nélkül mondja, hogy a konferencia-hatalmak parancsaiknak a cseh, a délszláv és román államban semminő érvényt nem tudtak szerezni. A harcokat valóban nem szüntették még be Minthogy a csehek támadnak, a magyaroknak is harcolniok kell és különben sem történt még semmi, amire vonatkozóan a konferencia-hatalmak a jegyzékben foglalt nyilatkozatok szerint szi- 3