Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)

1919-06-12 / 138. szám

1919" június 12. zetek vezetésével megindulni. Megvan a re­mény, hogy amihez Oroszországban másfél év kellett, minálunk, a kisebb országban és maga­sabb színvonalú szakszervezeti mozgalmunkkal fél év alatt meg tudjuk oldani. Varga Jenő. A Vörös Hadsereg elfoglalta Tiszojcot és Rozsnyót. * Zólyom­tól északra ellenállnak a csehek. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti június 11-én. Lévától nyugatra visszavertük az ellenség támadását. Zólyomtól északra a csehek előrenyomuló oszlopainkkal szemben elkeseredett ellenállást fejtenek ki. A Rima völgyében Tiszolcot, dunántúli zászlóaljaink a Sajó völgyében Rozsnyót fog­lalták el és üldözik a menekülő ellenséget. Eperjestől északra és északnyugatra Bártfát és Kisszebent szálltuk meg. A többi arcvonalon nincs újság.­­ Hadsereg főparancsnokság. Srobár vészkiáltása. (Bécs, június 11.) A „Narodní Politika" po­zsonyi tudósítója beszélgetett Srobár dr. tót miniszterrel, aki a többi között ezt mondta: — Kassa elvesetésével elvesztettük köztársa­ságunk egész keleti területét. Mit tegyünk? Küldjetek gyorsan fölfegyverzett és fölszerelt katonákat, főképen azonban muníciói Most elsősorban új hadsereget kell szerveznünk.­ ­Pozsony és Bécs kicsett m megszüm­ítették a forgalmat. (Pozsony, június 11. — Cseh­ szlovák sajtó­iroda.) Ma, június 11-én, mindenféle forgalmat megszüntettek Pozsony és Bécs között. Az oroszországa­s-örös seregek gyálan­sibea. Kun Béla népbiztos elvtárs a következő táv­iratot kapta szerdán Moszkvából: Moszkva, június 11. Ma kaptuk meg azt a diadalmas hírt, hogy hadseregünk visszafog­lalta Ufát. A harc kemény lesz és hosszú ideig fog tartani. Csapataink a legnagyobb akadá­lyok leküzdésével keltek át a folyón!" Repü­lőink is sokkal hozzájárultak a győzelemhez. A zsákmány igen nagy, Kolcsak megvert had­seregének maradványai rémülten menekülnek Jekaterinburg irányában. Elfoglaltuk Birsk városát és a Blagovjevcsenszki szavodot. Teg­nap érkezett a híre, hogy Isevski szavodot is elfoglaltak. Csicserin. fiemef-Äüszfria taaofasiMa az ántánt békeföltételeit. * Asn­sz Ecaaíceiaási jeggyzéks Clároeraceau­boa. — A békekonferencia másodi­k ku­darca. — Módositják a békaföltételeket. Steiner kancellár, amikor a német-osztrák békeföltételeket néhány héttel ezelőtt az ántánt­békekonferenciától átvette, beszédet mondott, amelyben alázatosan békét és igazságot k­ért a kapitalisták versaillesi ügynökeitől. Azonban alig múlt el néhány nap és Renner most egy erélyes és tisztességes gesztussal utasítja vissza azokat a föltételeket, amelyeket az antant Né­met-Ausztria részére megszabott. Az osztrákok kancellárjának határozottabb magatartása nem csupán annyit jelent, hogy Ausztria népessége visszautasítja az elviselhetetlen békefeltétele­ket és kijelenti az ántantnak, hogy azok alapján nem hajlandó a megegyezésre, hanem annyit is, hogy az ántánt katonai ereje teljesen meggyöngült s a népek, amelyeket hó­napokon át jelszavakkal és az igazság látsza­tával hitegetett, teljesen átlátták, hogy az án­tánt ereje nem elegendő arra, hogy erőszako­san békét kényszerítsen más országokra. Belát­ták azonkívül azt is, hogy a kapitalista érde­keket védő és a kizsákmányolás lehetőségéért harcoló versaillesi kormányférfiak nem tudják meghozni a népek békéjét, amely csak úgy képzelhető el, ha azt maguk a népek, a dolgo­zók megbízottai kötik egymással. Ezt a Hányt igazolja ETÉPSZAVA az antant diplomáciájának második kudarca, amely most következett be azzal, hogy a német feltételek visszautasítása után az osztrák béke­­küldöttek jelentették be, hogy a versa­iliesi ta­nácskozásokon megállapított szerződés nem le­het komoly tárgyalások alapja. St.-giermaini jelentés szerint Renner dr., Német-Ausztria kancellárja jegyzéket adott át Clémenceaunak, amelyben közli, hogy a német­osztrák kormány kénytelen kijelenteni, hogy a Német-Ausztriának megszabott feltételek egy­szerűen elrabolnák­ tőle gazdasági élete fentar­tásának legnélkülözhetetlenebb eszközeit és az állam és polgári rend fentartásának lehetősé­gét A békeszerződés tervezete elveszi Német-Ausztriától legdúsabb és legtermékenyebb te­rületeit és 1 millió németet vesz el a 10 millió német-osztrák lélekből. El akarják venni Böhmerwald területét, Alsóausztria területének eg£ részét, nyilván az­ért, mert alkalmasak egyik szomszéd gazdasági vállalkozásának. Ami Német-Ausztriából megmaradna, az nem lenne életképes. Csak az alpesi tartományok maradnának még és Bécs főváros. Ez az új állam csak ne­gyedrészét termelhetné azoknak az élelmisze­reknek, amire népének szüksége van. A többi élelmiszert, csaknem egész kőszénszükségletét, a nyersanyagokat és az ipari cikkek nagy tö­megét csak behozatal útján szerezhetné meg. A feltételek a legfontosabb szükségletek megfize­tésére szükséges eszközöket veszik el Német-Ausztriától és így a szerződés elfogadása ese­tén nyomban össze kell omlania az állam pénz­ügyeinek, valamennyi hitelintézetének, bizto­sító vállalatnak, takarékpénztárnak és magán­vállalatnak. Ha arra köteleznék a német­osztrák államot, hogy a magánosoktól kisajátí­tott tulajdonért kártérítést fizessem, ezzel óriási mértékben növelnék az amúgy is túlterhelt ál­lam adósságait, ellenben pénzügyi erejét a volt monarchia különböző területein levő va­gyonának elkobzásával teljesen megsemmisí­tenék. Javasolja a válaszk­at, hogy a mon­archia területén alakult államok gazdasági vi­szonyainak tisztázására külön bizottságot ala­kítsanak, amelyben a szövetséges nagyhatal­mak delegátusainak elnöklésével lehetően gyorsan rendezzék a viszonyokat. A német­osztrák kormány kijelenti, hogy nem vállalja a felelősséget ezekért a békefölté­telekért. Versaillesben megriadtak a folytonos kudar­coktól és most már komoly kísérleteket tettek arra nézve, hogy a békeföltételeket enyítsék. A „Newyork World" értesítése szerint a négyes tanács gondosan takarja azt, hogy a békeszer­ződést lényegesen megváltoztatták, pedig ma már az egész világ tudja, hogy nagy mó­dosítás történt. A hivatalos jellegű hírek mind arról szá­molnak be, hogy a revízió fontosabb pontokat nem érintett. A legnehezebb kérdés e pillanat­ban Németország fölvétele a népszövetségbe, mert Franciaország elkeseredetten tiltakozik ellene. A népszövetség szervező bizottsága ked­den Piehon elnöklete alatt tartotta első ülését és megkezdte azonnal a bizottságnak a fölállí­tását, amelyeket a békeszerződés létesít Mi­előtt a bizottság Londonba helyezné át szék­helyét, még egy ülést fog tartani Páris­ban. M pr Metápdiktatúra. A cseh imperializmus rossz helyzete aggasztja az ántánt-imperialistákat. Vélem­ényellentétek a párisi konferencián. Azokból a sajtóhangokból, amelyek­­az ántánt­nak a Magyarországi Tanácsköztársasághoz intézett jegyzéke nyomán támadtak, teljes őszinteségében bontakozik ki ennek a jegyzék­nek­ háttere. Az antánt, különösen­­ pedig a francia burzsoázia, Csehországot akarja meg­menteni. Amint azt az amerikai „Newyork Herald" jelenti, a négyestanács­­a követendő módszere­ket illetően csupán a jegyzék elküldésében egyezett meg, de egyáltalán még semmi terv­ben sem állapodott meg arra nézve, hogy mitévő lesz ezek után. Anglia és Amerika a várakozás álláspontján vannak, annál nagyobb uszítást visz véghez a francia kapitalista sajtó. Tudja, hogy a franciákat nem lehet a Magyarországi Tanácsköztársaság ellen való háborúba bele­vinni, tehát a német vörös posztóval ingerli, mondván, hogy a magyarországi bolsevizmus mögött Németország áll. A burzsoáziának min­den hazugság kapóra jön, hogy véres céljait elérje. Reméljük azonban, hogy a francia mun­kásság belátásán és elszántságán minden esz­közeivel kudarcot fog vallani. Az antant-jegyzékkel kapcsolatosan a követ­kező tudósításokat kaptuk: (Newyork, június 11. — Szikratávirat.) A „Newyork Herald" munkatársa jelenti Paris­ból. A négyestanács tegnap idejének legnagyobb­részét arra fordította, hogy­ a magyaroknak a cseh-tótok elleni támadását megvitassa. A négyestanács kebelén belül véleményeltérés van és azonkívül, hogy a Kun Béla-kormányt a harc megszüntetésére szólítsák föl, mást nem határoztak. Lloyd George és Wilson azonban leghelyesebbnek tartja a fejlemények további bevárását. Olyan híreik terjednek el, hogy a bolsevizmus a cseh-tót köztársaságba is be­hatolt. A helyzetet komolynak tartják. (Bécs, június 11.) St.­Germstonból érkező távirat szerint a mai párisi estilapok egy része nagyon behatóan foglalkozik a magyar kér­déssel. „A csehszlovákok veszedelemben vannak!" címmel ezt írja a „Temps" vezércikkében: „A német kormány titokban egyetért Kun Bélá­val." Jellemző, hogy a „Temps" az egyre job­ban terjedő franciaországi munkásmozgalom miatt, amely ellenzi a magyarországi és orosz­országi intervenciót, nem meri határozottan követelni a beavatkozást, hanem a következő, éppen nem­ meggyőző érveléssel igyekszik a közvéleményt az intervenció gondolatának megnyerni: „Tulaj­donképen nem magyar­országi intervencióról van szó, mert az antant­nak igen kevés kedve van hozzá hogy Magyar­ország belső ügyeibe beleavatkozzak, hanem Németországgal szemben föltétlenül szükséges hadjáratról, mert Németország áll Magyar­ország mögött, mivel nem akarja megtűrni az új nemzeti államok és főképen a cseh állam­­fölvirágzását. A cseh-szlovák­ok komoly vesze­delemben vannak és meg kell őket menteni." A Populaire ellenben ellenzi ezt. Új Szent­szövetségről beszél, amely újabb háborút akar kezdeni Oroszországban és Magyarországon. Ezt — írja a Populaire — semmiesetre sem szabad megengedni. (Bécs, június 11.) A lapok az ántántnak Ma­gyarországhoz inté­zett jegyzékével, illetően Kun Bélának erre adott válaszával foglalkoz­nak. A „Neues Wiener Tagblatt" többek között ezt írja: A volt osztrák-magyar monarchia minden legkisebb részében az ántánt újabb ne­hézségekre bukkan. Megértük azt a káprázatos tüneményt hogy a párisi békekonferencia el­nöke szikratávíró útján fordul a magyar kor­mányhoz és hogy másnap a bécsi francia misz­szió főnöke teljesen hivatalos formában nyújtja át a Magyar Tanácsköztársaság bécsi képvise­lőjének, ellenére annak, hogy a Magyar Ta­nácsköztársaság az antant­ államokban m­ég nem lett elismerve. A megkezdett tárgyalások bármily eredményre is vezetnének, ez minden­esetre a Magyar Tanácsköztársaságnak félre­ismerhetetlen diplomáciai sikere. Még élénken emlékezetünkben van, hogy néhány hónappal ezelőtt a párisi konferencia a Hercegszigetekre tárgyalásra hívta meg a bolseviki Oroszország minden egyes új államának képviselőjét, amely kísérlet azonban kudarcot vallott. Egye­sek azt tartják, hogy az antantnak a budapesti bitorlókkal szemben tanúsított magatartását nemcsak a cseh-szlovák kormány kétségbeesett helyzetével lehet megmagyarázni, hanem Clé­menceaunak Kun Béla előtt végzett „hasra­vágásában" azt látják, hogy az ántánt minde­nekelőtt időt akar­ nyerni. A Magyar Tanács­köztársaság természetesen siet hogy az ántánt presztízsének csökkentését, tekintélyének letö­rését teljes mértékben kihasználja. Az Aliztének tegnap átnyújtott jegyzékben a budapesti kor­mány bizonyos ügyességről tanúskodik, ameny­nyiben kihasználja az ántánt diplomáciájának engedékenységét A „Neue Freie Presse" többek között ezt mondja: A konferencia hatalmai a világot oly politika elé állították, amely a legsötétebb el­lentmondásokból és csupa érthetetlenségből van összeállítva. A Magyar Tanácsköztársaság elérte álmainak netovábbját. A konferencián résztvevő hatalmak kijelentik, hogy a hatalom mostani képviselőit Párisba akarják hívni és föl­jogosítottnak tartják őket arra, hogy Ma­gyarország részére kötelezettségeket vállalja­nak. Kun népbiztos nem minden gúny nélkül mondja, hogy a konferencia-hatalmak paran­csaiknak a cseh, a délszláv és román államban semminő érvényt nem tudtak szerezni. A har­cokat valóban nem szüntették még be Minthogy a csehek támadnak, a magyaroknak is harcol­niok kell és különben sem történt még semmi, amire vonatkozóan a konferencia-hatalmak a jegyzékben foglalt nyilatkozatok szerint szi- 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék