Népszava, 1919. augusztus (47. évfolyam, 182–187. sz.)
1919-08-03 / 184. szám
191g augusztul. A kultura mihelyéreen# MtKii.igyiXLY'w&tz&gB isstBanSk&sofotGtéeisSigiy* — UmŞ&Sy:tsmon baSigatú vesz részt. — Ms tsiS3@x*eit&Fpes3rf9 eiWatS.&s®fiat tiS&b m*«t St*Spet-tstmSZS$6 j»»»det&v, fa&Sl&atgti:. — PM oszlattă fc a. tftkrft „kit,;z*3t'l*velStlési" eayes MSetefaei. Az évszázadok óta, tudatosan és tudatlanul elhanyagolt magyar szellemi ugar fölszántása, bevetése és megtermékenyítéss, bármennyire hálás, de rendkívül nehéz föladat Könaoym tisztában lehetünk a föladat roppant akadályaival, ha a néhai vallás- és közoktatásügyi minisztérium sovány hagyatékára gondolunk. A közoktatásügyi népbiztosságnak jutott osztályrészül az a feladat, hogy céltudatos, hozzáértő és sok-sok múmiával kiemelje ezt a középkori barbárságba sülyesztett országot a tudatlanság homályából. És már rövid néhány hét alatt is többet tett az igazi kultúra érdekében, mint az eddigi kultuszminisztériumok együttvéve. Zene, színház, egyetem, népoktatás terén évtizedek bomnurtságát, mulasztásátegyegy rendelet elsöpörte.. .Ha végignézünk a népbiztosság ügyosztályain, látjuk, hogy csupa lelkesedés, lázas tevékenység, ambíció fűti az embereket az egész vonaton. Ellátogattunk a közoktatásügyi népbiztosság Vii/3. ügyosztályába, amely a Bestetich herceg palotájában intézi a felnőttek oktatásügyét Bresztovszky Ede, az ügyosztály vezetője, Márkisohn elvtársat adta kísérőül mellém, hogy tekintsem végig az ügyosztály működését, látogassak el "a különböző csoportokhoz és személyesen győződjem meg az ott végzett kulturális munkáról. A közoktatásügyi népiztosságnak ez az osz-L'Iya as Országos Ismeretterjesztő ."Bizottság intézményéből alakult át, a felnőttek produktív oktatását valamint a szociális átnevelését tűzte ki feladatául. Céljának megfelelően az Ügyosztály a Szakszervezet Tanácscsal kartepinogramot dolgossott ki a magyarországi munikásoktatsói ügyre vonatkozólag. Ebbe a pecogramba ismeretterjesztő előadások, ipari és izem vitell sztaktanfolyamok, munkásszabadiskolák, analfabéta és különböző nyelvi tanfolyamatok, testes és irodalmi előadások létesítése isa fölvéve. Az oktatás célszerűsége és könynyebb megértése szempontjából összegyűjtötte a népbiztosság az összes szemléleti taneszközöket, továbbá diapositíveket, filmeket, vetítőgépeket és episkopokat. Az ország legnagyobb diapositív gyűjteménye, mintegy ötvenezer darab van a palota egyik nagytermében összegyűjtve. A világ második legnagyobb diapozitív gyűjteménye ez, mert az első a Lisegangféle Németországban, amely körülbelül százezer diapozitivel rendelkezik. Az ügyosztálynak első dolga volt a felnőttoktatást országosan és egységes módon megszervezni és kiépíteni. Vidéken munkáját a helyi művelődési bizottságok keretén belül a felnőttek oktatására létesített külön alosztályok megszervezésével és közvetlen bekapcsolásával, valamint azok állandó ellenőrzése, irányítása és anyagi támogatása útján folytatja Első dolga volt az ügyosztálynak az összes „közművelődési célt szolgáló" polgári egyesületeket föloszlatni. Ilyenek voltak: az Országos Szabad,oktatási Tanács és ennek a keretébe tartozó összes vidéki szabadoktatási intézmények, az Istenhegyi Népoktató Egyesület, Vasárnapi Munkásközzé Bizottság, Erzsébet Népakadémia, Uránia Tudományos Társulat, Uránia Tudományos Színház, az összes szabadlíceumok, Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület, Uránia Szemléltető Taneszközgyár és Erdélyi fényképészeti műhely. Mindezeknek az intézményeknek és egyesületeknek a kulturális hagyatékát átvette a népbiztosság. Az Erdélyi-féle fényképészeti műhely fényőrcéplemezgyűjtemé,nyélből alakult ki a fotopropaganda ügyosztály. Az ügyosztály a Telefon Hírmondót is beállította a kulturális cél szolgálatába. A Telefon Hírmondó útján neves orvostanárok rövid jelmondatokban adnak tanácsot a fertőző betegség elleni védekezésről, a száj- és a fogápolásról, a tikerikulózis elleni védekezésről A tudományos továbbképzés a főváros több mozgórészrehotásosa folyik a délelőtti órákban; ezeknek a tárgya köz- és munkásegészségügy, a munkavédelem, a természettudomány, a néprajz köréből, munkásmozgalom történetéből, a társadalomtudományból, az irodalomból és művészetből van véve. Az ügyosztály ipari és üzemviteli tanfolyamot létesített. Ezeken a tanfolyamokon ipari számtani ipari üzemtant, fizikai technológiát általános rajzot tanítanak, azonkívül ipari előadások folynak a malom-, ruházati--, vas-, fém- és faipar köréből. Azonkívül ugyancsak nyolchetes nyelvi tanfolyamok vannak a német, angol, francia és olasz nyelv elsajátítására. Csak Budapesten 132 ipari tanfolyam létesült 7500 hallgatóval, 900 tanfolyam működik összesen a vidéken. A tanfolyamokon 30.000 hallgató vesz részt. Az ismeretterjesztő előadásokat több mint hárommillió proletár hallgatta végig. Havonta 800.000 koronájába kerül a felnőttek oktatása, amire a volt polgári Magyarország évenként 30—40.000 koronát költött. Az Erzsébet Népakadémia az államtól évi szubvenció címén 8000 koronát, a Vasárnapi Munkásképző Bizottság pedig évi 15.600 koronát kapott. Szerényi Simon. ' TELEFONSZÁMAINK: Szerkesztőség: József 3—29, József 3—30. Kiadóhivatal, vidéki előfizetések: József 3—31, József 3—32. Vidéki elszámolás és vidéki árusítás: József '56—74. József '56—75.A'Népszava kiadóvatal új helyisége, helybeli előfizetések: VIII. József-körút 5. Telefonszámai: József 43, József 53, József 63, József 23—84, József 72—73 és 72—74. (Telefonhívásnál a házi központtal közlendő, hogy a felhívó melyik osztállyal kíván beszélni.) Gazdasági hivatal: József 70—29. Párttitkárság: József 70—37, József 60—15, József 61—14, József 122—05. Déli 1—4 óráig és este 7—12 óráig a. Párttitkárságot a József 75—37 számú vonalon lehet csak fölhívni Szakszervezeti Tanács: 91—66. Vörös Újság: József 43, József 53, József 60, József 23—84. 000 A vallás válsága, (írta: Mitray József, a Táltos könyvtár kiadása; 4 koronáért a Népszava könyvesboltjában kapható.) Nem a tudatlanságnak adtak koncessziót a szocialista pártok, amikor a vallást programjaikban magánügynek nyilvánították, hanem a marxizmus követelményeinek tettek eleget. A vallásnak magánüggyé nyilvánítása különben sokkal súlyosabb konzekvenciákat rejt magában, mint azt a laikusok az első pillanatban megítélni képesek. A szocialista pártoknak ez az elvi, programbeli nyilatkozata azt jelenti, hogy küzdenek a vallás iskolai tanítása, az egyházak állami támogatása ellen és az egyházi, a papi vagyonok szekularizálásáért. A szocialista pártok az egyházak ellen voltaképen gazdasági harcot folytattak; politikait csak akkor, ha papi oldalról kihívás történt és csak annyiban, amennyiben az egyházak politikai tényezőkként útjában állottak. A vallást, mint világnézetet a szocialisták nem bántották; közvetlenül azzal háborút nem viseltek; közvetve is csak úgy, hogy a tömegek lelkébe a szocializmus tisztult világnézetét vitték bele és ezzel önmagától omlott össze a lelkekben az energiákat lekötő, a szellem szárnyalását szegő vallási áhítat vagy vallásos „fanatizmus. A szocialista pártok ugyanis mindenütt tisztában vannak azzal, hogy az egyházak, a papok hatalma a lelkek fölött, ha letagadhatatlanul a vallásos érzés erejében is fekszik, legalább ilyen mértékben kereshető ennek a hatalomnak gyökere az egyházak kapitálisában, mérhetetlen gazdagságában és állami támogatottságában. A papok alatt, az egyház alatt, a gyékény: a vagyon. Ezt a gyékényt kell alóluk kihúzni és erejük, befolyásuk, hallatlan hatalmuk mentén meglazul, ha össze nem is omlik azonnal. A vagyonuktól és az állami támogatástól megfosztott egyházak így egyenlő erejűvé válnak a fölvilágosultság hirdetőivel legalább egy időre, hogy azután alája kerüljenek az eszmei és világnézeti harcban azoknak, akik nem hitet hanem, tudást és öntudatot hirdetnek és teremtenek a lelkekben. Migray József könyve azért értékes, mert meglátta a kapitalizmus válságának egyik szükségképen velejárója gyanánt a vallás válságát Tiszta marxista szemmel kiséri végig a vallás szerepét és nem kezd theozófiai vitát nem a vallással, mint értékítélettel száll szembe, hanem ott támadja a vallást, amikor azt papjai a tőke szolgálatába állítják, amikor a vallást piedesztálnak állítják a tőkés kizsákmányolás alá Nagyon helyesen mutat rá Migray arra a tényre, hogy amilyen mértékben erősödik a munkástömegekben az osztályharc szelleme, azon képen gyöngülnek az egyházak, a vallásos érzés a tömegek lelkében. Komoly érvek és komoly fejtegetések csapnak le Migray könyvéből anélkül, hogy ízléstelen, durva és bántó lenne könyvének hangja, így kettős munkát végzett: megmutatta a gondolkozók számára a vallás válságának okait és megmutatta, hogyan kell vallási kérdésekről írni, beszélni, hogyan kell hadakoznia szocialistának. A könyv három részre osztható. Az első részben a vallás történeti szerepét ismerteti a könyv, a második részben arról a konfaktusról számol be az író, amelybe a vallás a háborúba jutott; a harmadik részben a konzekvenciák levonására kerül a sor: gazdasági és politikai alapjaiban ujjá kell szervezkednie a társadalomnak és ebben az új társadalomban, melyben megszűnnek az osztályellentétek, a tudomány és a művészet szintéziséből születhetik ujjá az emberiség vallási világfölfogása is, amely azonban ekkor már nem eshivés és tekintélyimádat, hanem maga a tiszta ön- és világismeret. Értéke a könyvnek, egyéb kvalitásai mellett, hogy a háború alatt íródott és hogy egyszerű és világos a nyelvezete. Szakosíts Árpád. * 0 & — Ázni nem illik. (Válasz valakineje!) Megkaptam becses levelét tisztelt úr, amelyben Élinondani tetszett, hogy ön a mi kedves Dorottya nénénk, „aki kerülő után fölzarándokolt a Tiszántúlról és hozott volna valami kis elemózsiát, de bizony azt a vörösek elvették, de hát ez még csak kismiska, hanem az lesz majd a baj, hogy azok a lakkcsizmás román tisztek, akik tudnak magyarul és olvasták is, a róluk szóló szíves megemlékezésünket, majd nemsokára látogatást tesznek aszerkesztőségünkben. Jaj, tisztelt úr, ön nagyon naiv lehet — másképpen is tudnám ugyan mondani — amikor azt gondolja, hogy jól elhisszük, hogy az ön bőrébenmi kedves Dorottya nénénk bújt. Mi jól ismerjük ezt a derék asszonyságot és nem hisszük, hogy annyira gyáva volna még nő létére is, hogy a mások szoknyája mögé bújva, hamis név alatt fenyegessen meg valakit, akiket nem mer nyúltan, a saját képiben megtámadni, ön,, tisztelt úr, egy kedves asszonyság szoknyáját öltötte magára és a román tisztek háta mögül nyújtogatja ránk a nyelvét. Hát ez a magyar lovagiasság, a nemzeti vitézség, a honfiúi virtus? Bebújik a szobájába, az irodájába, aztán amikor senki sem látja. Írógépen névtelen levelezőlapot kopogtat nekünk. Zsebrevágja és a postaládánál háromszor is szétnéz, hogy nem látja-e valaki, amikor bedobja. Még attól is fél, hogy valami durva munkássököl abban az pillanatban megfogja a gallérját: — Mit csinál, békás! Nem szégyenít magát? Hát ilyen az úr? Ilyen az ellenforradalmár? És amikor gyanútlanul sikerül a postaládába való becsempészése a névtelen hencegésnek a mások háta mögül való fenyegetésnek, akkor föllélegzik, fölcsillan a szeme: — No, most ugyani beadtam a vörösöknek !. Nem illik ez, tisztelt úr. Akár a mamája, akár a nevelője palántálta belé ezeket az erkölcsöket, nagyon rosszul tette, mert lássa, magából nem tudtok nyilt, egyenes jellemű embert faragni, aki szenttel szembe áll azzal, akivel baja van.