Népszava, 1919. augusztus (47. évfolyam, 182–187. sz.)

1919-08-03 / 184. szám

191g au­gusztul­­. A k­ultura mihelyéreen­# M­t­K­ii.igyiXLY'w&tz&gB isstBanSk&sofotGtéeisSigiy* — UmŞ&Sy:tsmon baSigatú vesz részt. — Ms tsiS3@x*eit&Fpes3rf9 eiW­atS.&s®fiat tiS&b m*«t St*Spet-tstmSZS$6 j»»»d­­et&v, fa&Sl&atgti:. — PM oszlattă fc a. tftkrft „kit,;z*3t'l*velStlési" eayes MSetefaei. Az évszázadok óta, tudatosan és tudatlanul elhanyagolt magyar szellemi ugar fölszántása, bevetése és megtermékenyítéss, bármennyire hálás, d­e rendkívül nehéz föladat Könaoym tisztában lehetünk a föladat roppant akadá­lyaival, ha a néhai v­allás- és közoktatásügyi minisztérium sovány hagyatékára gondolunk. A közoktatásügyi népbiztosságnak jutott­ osztályrészül az a feladat, hogy céltudatos, hozzáértő és sok-sok múmiával kiemelje ezt a középkori barbárságba sülyesztett országot a tu­datlanság homályából. És m­ár rövid néhány hét alatt is többet tett az igazi kultúra ér­de­k­ében, mint az eddigi kultuszminisztériumok együttvéve. Zene, színház, egyetem, népoktatás terén évtizedek bomnurtságát, mulasztását­­egy­egy rendelet elsöpörte.. .Ha végignézünk a nép­biztosság ügyosztályain, látjuk, hogy csupa lelkesedés, lázas tevékenység, ambíció fűti az embereket az egész vonaton. Ellátogattunk a közoktatásügyi népbiztosság Vii/3. ügyosztályába, amely a Bestetich her­ceg palotájában intézi a felnőttek oktatásügyét Bresztovszky Ede, az ügyosztály vezetője, Márkisohn elvtársat adta kísérőül mellém, hogy tekintsem végig az ügyosztály működé­sét, látogassak el "a különböző csoportokhoz és személyesen győződjem meg az ott végzett kulturális munkáról. A közoktatásügyi népiztosságnak ez az osz-L'Iya as Országos Ismeretterjesztő ."Bizottság intézményéből alakult át, a felnőttek produk­tív oktatását valamint a szociális átnevelését tűzte ki feladatául. Céljának megfelelően az Ügyosztály a Szakszervezet Tan­ácscsal kar­­tep­­inogramot dolgossott ki a magyarországi munik­áso­ktatsói ügyre v­onat­kozólag. Ebbe a pecogram­ba ismeretterjeszt­ő előadások, ipari és izem vitell sztaktanfolyamok, munkásszabad­iskolák, analfabéta és különböző nyelvi tanfo­lyamatok, testes és irodalmi előadások létesítése i­sa fölvéve. Az oktatás célszerűsége és köny­nyebb megértése szempontjából összegyűjtötte a népbiztosság az összes szemléleti taneszközö­ket, továbbá diapositíveket, filmeket, vetítőgé­peket és episkopokat. Az ország legnagyobb diapositív gyűjteménye, mintegy ötvenezer darab van a palota egyik nagytermében össze­gyűjtve. A világ második legnagyobb diapozi­tív gyűjteménye ez, mert az első a Lisegang­féle Németországban, amely körülbelül száz­ezer diapozitivel rendelkezik. Az ügyosztály­nak első dolga volt a felnőttoktatást országo­san és egységes módon megszervezni és kiépí­teni. Vidéken munkáját a helyi művelődési bizottságok keretén belül a felnőttek oktatá­sára létesített külön alosztályok megszervezé­sével és közvetlen bekapcsolásával, valamint azok állandó ellenőrzése, irányítása és anyagi támogatása útján folytatja Első dolga volt az ügyosztálynak az összes „közművelődési célt szolgáló" polgári egyesüle­teket föloszlatni. Ilyenek voltak: az Országos Szabad,oktatási Tanács és ennek a keretébe tar­tozó összes vidéki szab­adoktatási intézmények, az Istenhegyi Népoktató Egyesület, Vasárnapi Munkásközzé Bizottság, Erzsébet Népak­adé­mia, Uránia Tudományos Társulat, Uránia Tu­dományos Színház, az összes szabadlíceumok, Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület, Urá­nia Szemléltető Taneszközgyár és Erdélyi fény­képészeti műhely. Mindeze­knek az intézmé­nyeknek­ és egyesületeknek a kulturális hagya­tékát átvette a népbiztosság. Az Erdélyi-féle fényképészeti műhely fényőrcéplemezgy­ű­j­temé­,­nyélből alakult ki a fotopropaganda ügyosz­tály. Az ügyosztály a Telefon Hírmondót is be­állította a kulturális cél szolgálatába. A Tele­fon Hírmondó útján neves orvostanárok rövid jelmondatokban adnak tanácsot a fertőző be­tegség elleni védekezésről, a száj- és a fogápo­lásról, a t­ikerikulózis elleni védekezésről A tu­dományos továbbképzés a főváros több mozgó­részrehotásosa folyik a délelőtti órákban; ezeknek a tárgya köz- és munkásegészségügy, a mun­kavédelem, a természettudomány, a nép­rajz köréből, munkásmozgalom történetéből, a társadalomtudományból, az irodalomból és művészetből van véve. Az ügyosztály ipari és üzemviteli tanfolyamot létesített. Ezeken a tan­folyamokon ipari számtani ipari üzemtant, fizikai technológiát általános rajzot tanítanak, azonkívül ipari előadások folynak a malom-, ruházati--, vas-, fém- és faipar köréből. Azon­kívül ugyancsak nyolchetes nyelvi tanfolyamok vannak a német, angol, francia és olasz nyelv elsajátítására. Csak Budapesten 132 ipari tanfolyam léte­sült 7500 hallgatóval, 900 tanfolyam működik összesen a vidéken. A tanfolyamokon 30.000 hallgató vesz részt. Az ismeretterjesztő előadá­sokat több mint hárommillió proletár hallgatta végig. Havonta 800.000 koronájába ke­rül a felnőttek oktatása, amire a volt polgári Magyarország­ évenként 30—40.000 koro­nát költött. Az Erzsébet Népakadémia az ál­lamtól évi szubvenció címén 8000 koronát, a Vasárnapi Munkásképző Bizottság pedig évi 15.600 koronát kapott. Szerényi Simon. ' TELEFONSZÁMAINK: Szerkesztőség: József 3—29, József 3—30. Kiadóhivatal, vidéki előfizetések: József 3—31, József 3—32. Vid­éki elszámolás és vidéki árusítás: József '56—74. József '56—75.­­A'Népszava kiadó­vatal új helyisége, helybeli előfizetések: VIII. József-körút 5. Telefon­számai: József 43, József 53, József 63, József 23—84, József 72—73 és 72—74. (Telefonhívás­nál a házi központtal közlendő, hogy a fel­­­hívó melyik osztállyal kíván beszélni.) Gazdasági hivatal: József 70—29. Párttitkárság: József 70—37, József 60—15, József 61—14, József 122—05. Déli 1—4 óráig és este 7—12 óráig a. Párttitkárságot a József 75—37 számú vonalon lehet csak fölhívni Szakszervezeti Tanács: 91—66. Vörös Újság: József 43, József 53, József 60, József 23—84. 0­0­0 A vallás válsága,­­ (írta: Mi­tray József, a Táltos könyvtár ki­adása; 4 koronáért a Népszava könyvesboltjá­ban kapható.) Nem a tudatlanságnak adtak koncessziót a szocialista pártok, amikor a vallást program­jaikban magánügynek nyilvánították, hanem a marxizmus követelményein­ek tettek eleget. A vallásnak magánüggyé nyilvánítása külön­ben sokkal súlyosabb konzekvenciákat rejt magában, mint azt a laikusok az első pillanat­ban megítélni képesek. A szocialista pártoknak ez az elvi, programbeli nyilatkozata azt je­lenti, hogy küzdenek a vallás iskolai tanítása, az egyházak állami támogatása ellen és az egyházi, a pa­pi vagyonok szekularizálásáért. A szocialista pártok az egyházak ellen volta­képen gazdasági harcot folytattak; politikait csak akkor, ha papi oldalról kihívás történt és csak annyiban, amennyiben az egyházak politikai tényezőkként útjában­ állottak. A vallást, mint világnézetet a szocialisták nem bántották; közvetlenül azzal háborút nem vi­seltek; közvetve is csak úgy, hogy a tömegek lelkébe a szocializmus tisztult világnézetét vitték bele és ezzel önmagától omlott össze a lelkekben az energiákat lekötő, a szellem szár­nyalását szegő vallási áhítat vagy vallásos „fanatizmus. A szocialista pártok ugyanis mindenütt tisztában­ vannak azzal, hogy az egy­házak, a papok hatalma a lelkek fölött, ha letagadhatatlan­ul a vallásos érzés erejében is fekszik, legalább ilyen mértékben kereshető ennek a­­ hatalomnak gyökere az egyházak kapitálisában, mérhetetlen gazdagságában és állami támogatottságában. A papok alatt, az egyház alatt, a gyékény: a vagyon. Ezt a gyé­kényt kell alóluk kihúzni és erejük, befolyá­suk, hallatlan hatalmuk mentén meglazul, ha össze nem is omlik azonnal. A vagyonuktól és az állami támogatástól megfosztott egyházak így egyenlő erejűvé válnak a fölvilágos­ultság hirdetőivel legalább egy időre, hogy azután alája kerüljenek az eszmei és világnézeti harc­ban azoknak, akik nem hitet hanem, tudást és öntudatot hirdetnek és teremtenek a lelkek­ben. Migray József könyve azért értékes­, mert meglátta a kapitalizmus válságának egyik szükségképen velejárója gyanánt a vallás válságát Tiszta marxista szemmel kiséri végig a vallás szerepét és nem kezd theozófiai vitát nem a vallással, mint értékítélettel száll szembe, hanem ott támadja a vallást, amikor azt papjai a tőke szolgálatába állítják, amikor a vallást piedesztálnak állítják a tőkés kizsák­mányolás alá Nagyon helyesen mutat rá Migray arra a tényre, hogy amilyen mérték­ben erősödik a munkástömegekben az osztály­harc szelleme, azon képen gyöngülnek az egy­házak, a­ vallásos érzés a tömegek lelkében. Komoly érvek és komoly fejtegetések csapnak le Migray könyvéből anélkül, hogy ízléstelen, durva és bántó lenne könyvének hangja, így kettős munkát végzett: megmutatta a gondol­kozók­­ számára a vallás válságának okait és megmutatta, hogyan kell vallási kérdésekről írni, beszélni, hogyan kell hadakozni­a­ szocia­listának. A könyv három részre osztható. Az első részben a vallás történeti szerepét ismerteti a könyv, a második részben arról a konfaktusról számol be az író, amelybe a vallás a háborúba jutott; a harmadik részben a konzekvenciák le­vonására kerül a sor: gazdasági és politikai alapjaiban ujjá kell szervezkednie a társada­lomnak és ebben az új társadalomban, melyben megszűnnek az osztályellentétek, a tudomány és a művészet szintéziséből születhetik ujjá az emberiség­­ vallási világfölfogása is, amely azonban ekkor már nem eshivés és tekin­télyimádat, hanem maga a tiszta ön- és világ­ismeret. Értéke a könyvnek, egyéb kvalitásai mellett, hogy a háború alatt íródott és hogy egyszerű és világos a nyelvezete. Szakosíts Árpád. * 0 & — Ázni nem­ illik. (Válasz valakineje!) Meg­kaptam becses levelét tisztelt úr, amelyben Élin­on­dan­i tetszett, hogy ön a mi kedves Do­rottya nénénk, „aki kerülő után fölzarándo­kolt a Tiszántúlról és hozott volna valami kis elemózsiát, de bizony azt a­ vörösek elvet­ték, de hát ez még csak kismiska, hanem az lesz majd a baj, hogy azok a­ lakkcsizmás ro­mán tisztek, akik tudnak magyarul és olvas­ták is, a róluk szóló szíves megemlékezésün­ket, majd nemsokára látogatást tesznek a­­­szerkesztőségünkben. Jaj, tisztelt úr, ön nagyon naiv lehet —­ másképpen is tudnám ugyan mondani — amikor azt gond­olja, hogy jól elhisszük, hogy az ön bőrébe­nmi kedves Dorottya nénénk bújt. Mi­ jól ismerjük ezt a derék asszonysá­got é­s nem hisszük, hogy annyira gyáva volna még nő létére is, hogy a mások szok­nyája mögé bújva, hamis név alatt fenye­gessen meg valakit, akiket nem mer nyúltan, a saját képiben megtámadni, ön,, tisztelt úr, egy kedves asszonyság szoknyáját öltötte magára és a román tisztek háta mögül nyúj­togatja ránk a nyelvét. Hát ez a m­agyar lovagiasság, a nemzeti vi­tézség, a honfiúi virtus? Bebújik a szobájába, az irodájába, aztán amikor senki sem látja. Írógépen névtelen levelezőlapot kopogtat ne­künk. Zsebr­evágja és a postaládánál három­szor is szétnéz, hogy nem látja-e valaki, ami­kor bedobja. Még attól is fél, hogy valami durva munkássököl abban az pillanatban meg­fogja a gallérját: — Mit csinál, békás! Nem szégyenít ma­gát? Hát ilyen az úr? Ilyen az ellenforra­dalmár? És amikor gyanútlanul sikerül a postalá­dába való becsempészése a névtelen hence­gésnek a mások háta mögül való fenyegetés­nek, akkor föllélegzik, fölcsillan a szeme: — No, most ugy­ani beadtam a vörösöknek !. Nem illik ez, tisztelt úr. Akár a mamája, akár a nevelője palántálta belé ezeket az er­kölcsöket, nagyon rosszul tette, mert lássa, magából nem tudtok nyilt, egyenes jellemű embert faragni, aki szenttel­ szembe áll azzal, akivel baja van.

Next