Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)
1920-01-01 / 1. szám
kerülőktől és iszákosoktól megvonhatja a segélyt A munkanélküliek részére kötelezővé tehetik valamely továbbképző tanfolyam látogatását Minden munkás biztosítási könyvet kap, amelyet a munkáltatónál helyez letétbe, aki a rendelet életbeléptetése napján (1920 január 1-én) munkanélkül van, munkanélküli igazolványt kap. Azokra nézve, akik még nem fizethettek járulékot külön rendeletben fognak átmeneti intézkedést megszabni, amely szerint ezek az állam terhére kapják meg a munkanélküli segélyt A nagy vagyonadó problémájáról nyilatkozik: az egyik esti lapban Korányi Frigyes pénzügyminiszter. Azt mondja a többi között, hogy a nagy vagyonadóra szükség lesz, mert enélkül aligha lehet a pénz betegségeit orvosolni De... a miniszter tovább folytatja fejtegetéseit és egészen különös dolgokra lyukad ki. De... mondja ől, hogy „a kivetés milyen mérvű lehet azt csak később fogjuk tudni megállapítani. Ma még senki se tudhatja igazában megítélni még saját vagyonát sem, nemhogy az ország vagyonosságát annak nagy eltolódásait és a mai megoszlását Ilyen bizonytalan helyzetre tehát egy súlyos vagyonadó-rendszert nem lehet alapítani. Meggyőződésem különben, hogy túlzott terheket a közgazdaság nem bírna el, csak majd akkor, amidőn súlyos sebei valahogyan már behegedtek. Ehhez azonban évekre van szükség." Elvileg tehát rendben volna a dolog: a pénzügyminiszter elismeri, hogy a nagy vagyonadóra szükség van, a gyakorlati megvalósítás tekintetében azonban olyanok a megállapításai, amelyek hasznára lehetnek a nagy vagyonoknak, de a „pénz betegségeit" egész bizonyosan nem fogják orvosolni. A pénzügyi kormányzatnak azonban nemcsak helyes elvi megismerésekkel kell dolgoznia, hanem némileg a jó elméletnek gyakorlati következményeivel is. A jó elmélettől nem jön rendbe az ország pénzügye, különösen akkor nem, ha évekig akar várni arra, hogy a nagy vagyonoktól elvegye azt, ami az ország gazdasági lábraállításához már ma feltétlenül szükséges. A magyarországi nemzeti kisebbségek a területi integritásért A magyarországi nemzetiségek Budapesten tartózkodó képviselői szerdai délután gyűlést tartottak, amelyen kimondották, hogy a nemzetiségek ragaszkodnak Magyarországhoz s a területi integritásnak törhetetlen hivei. A gyűlésen képviselve voltak a tótok, a ruténok, a nyugatmagyarországi és délvidéki németek, a vendek és muraköziek, az erdélyi románok és a szászoik. A nemzetiségi kiisebbsedb határozatokról küldöttség utján étesitettetsék a kormányt s gróf Apponyi Albertet a békedelegáció elnökét MRCA Új esztendővel Újesztendő és régi bánat Régi könnyek és uj küzdelem. Régi céloknak új állomása. Tavaly még szebb voltál nekem. Tavaly még több vágyakat hoztál. Színesebb és szebb volt a hangod. Tavaly még jobban kongattad, verted Sziveimben az öröamharangot Annyit Ígértél és annyit hazudtál, Uj szavadban már hinni sem mereik. Mindég sápadtabb szinbe jössz elém, Mindég kevesebb fénnyel ég szemed JöfcVid most is csak ujabb tartozás. Harcomnak árát most se hoztad eL A régi hangszerem játszod fülembe, A múlt igéretét felejtsem el Nem alkuszunk! — így nem játszunk tovább, Eddig csak adtam, adtam és adtam. Adtam és szórtam fájva az életem Étt én kifosztott koldus maradtam. Újesztendő és régi bánat. Régi könnyek és uj küzdelem. Régi céloknak uj állomása, Mikor fizetsz már egyszer énnekem?!... Mankó József. * * ft NÉPSZAVA KÜLFÖLD Életbe léptetik a német békeszerződést Párisból táviratozzák. A legfelsőbb tanács keddi ülésén tudomásul vette azokat a megbeszéléseket amellyek a német megbízottak és Durasta főtitkár között folytak. Valószínű, hogy a németek aláírják változtatás nélkül a november 1-jei jegyzőkönyvet, amely a fegyverszüneti egyezmény végrehajtására, valamint a scapaflowi hajóhad elpusztításáért járó kárpótlásra vonatkozik. A szövetségesek december 23-i jegyzőkönyvükben megismételték e kötelezettségek betartására irányuló követeléseket A jegyzőkönyv aláírása ellenében a szövetségesek írásban ígéretet fognak tenni, hogy a 400.000 tonna hajózási anyag kiszolgáltatására vonatkozó kívánságokat mérsékelni fogják, ha bebizonyul, hogy a szövetségesek becslése túlzott vagy ha ennek az anyagnak az átengedése veszélyeztetné Németország gazdasági életét. Ha sikerül ezen a ponton megegyezni, akkor január 6-ika körül megtörténhetik a ratifikálási okmányok kicserélése és január 7-én vagy 8-án beáll a tényleges béke állapota. A németek, úgy látszik, készek minden további késedelem nélkül aláírni a jegyzőkönyvet, ha írásba foglalják azokat az ígéreteket és biztosításokat amelyeket Durasta szóbelileg tett előttük. A „Neue Freie Presse"-nek jelentik Berlinből. Franciaországból érkezett jelentés szerint Németország párisi delegátusa, noha még nem vette át a német kormány válaszát, közölte, hogy a német kormány hajlandó a bezáró jegyzőkönyvet bizonyos feltételekkel aláírni és hogy ennek folytán a béke nyomban életbeléphet. Elhalasztották a dorpati tárgyalásokat Párisból táviratozzák, hogy az észt és a bolsevista kiküldöttek között a tárgyalások szünetelnek. A bizottság, amely a dorpati értekezlet megbízása alapján a határok kérdésével foglalkozik, december 24-én egész nap tárgyalt, de nem tudta munkáját befejezni. Az orosz bizottság szükségesnek tartotta, hogy a tárgyalásokról jelentést tegyen kormányának, ezért a bizottság üléseit elhalasztották. (JVr. T. L.) Wilson egybehívja a népszövetség tanácsát Mint a párisi „Journal" jelenti, Wilson elnök tudatta, hogy hajlandó egybehívni a népszövetség tanácsát. A tanács nyomban a ratifikáló okmányok kicserélése után összeül, hogy megállapítsa a, Saar-vidék kormányzatát ("MT.L") Franciaország háborús adóssága. A francia szenátus pénzügyi bizottságának elő- Alázatos Johann elesett. Irta Bacsó Béla. Ezerhétszáz kilométeres utazástól összetört fáradt testtel vánszorogtam a szörnyű gyász borzalmas találkozójára, öcsém holttestéhez. A ráglátott bútorok, néhány szelid örömöm régi tanai hidegen meredtek reám. Komoran és lélektelenül a ravatal sárga-szürke gyertyafényében, mint mozdulatlan őrszemek simultak a fekete kárpitokhoz és a szívemből fölszakadt a tépő fájdalom. Zokogva dűltem ájuldozó édesanyám ezer szenvedéstől roskadozó vállaira A napok óta tartó tudat csak most vált valósággá a koporsó előtt amelyben ott feküdt két darabban harsány hanpra és villogó szemű édes testvérem. Könnyektől fátyolos szemmel néztem lehunyt szemét, njakán a gúnyos mosolygást, szénfekete haját Hideg és mozdulatlan volt A katonabluzán fehéren és busán feküdt egy harmatos gyüngyvirágcsokor. Szédülve a fájdalomtól és a háromnapos keserves úttól kimerülten reszketve, ajkamba haraptam, hogy magamba fojtsam a csukló sírást zokogó ajtyám előtt Éreztem, hogy le vagyunk tiporva, hogy lázadás, istenkáromlás, sírás és kétségbeesés mit sem használ, a sors szörnyen és galádul megtépte hetünket a vihar pedig még egyre tart és ki tudja, hol áll meg. A fekete drapériák között, a gyertyák imbolygó fényében, halott testvérem sápadt arcára meredve, roskadozó anyámból szelid panaszban szakadt fel az emlékezés: — Hát nézd... igy hoztuk haza... Virágosan, katonazenével ment el... Amikor másodszor megsebesült, azt mondta nélkem, ha még egyszer kikukkenek, élve többé nem térek vissza.Igaza lett... De hát miért éppen őt... Gorlicénél, Lembergnél semmi baja sem történt... Éppen most, most kellett elpusztulnia... Hát a sok küzdelem, mind hiába volt? Hiába tanult dolgozott éjszakánként, hogy meglegyen a tandíj? Hiába volt szép, erős és okos? Hát ilyen buta és könyörtelen a sors? Kétszer gyógyult föl halálos betegségéből és most le van terítve. Nem tudtam semmi enyhe, vigasztaló szót találni. Messze gyermekkorunk csatangolásaira gondoltam, a napsugaras rétekre a folyóban fürdőzésekre, a mesés fejesugrásokra. Temetés után előszedtük a régi holmikat Katocaládájában szép rendbe rakva megtaláltuk a kedves emléktárgyait. Néhány leányarckép, levélcsomók, lepréselt virágok, színes szalagok, hímzett zsebkendők, így került kezembe egy szürkefedelű, kopott notesz. Bágyadt érzéssel forgattam, régi viszontlátások boldogságára emlékezve Igen, ismertem a noteszt... A Lemberg fölötti harcokból került haza comblövéssel. Az átélt borzalmakban fölzaklatott kedéllyel, nyugtalanul bicegte körül a szobát Dühösen és elkeseredetten magyarázta: — Regényt lehetne arról írni, amiket a kis noteszben följegyeztem... Borzalom, szenvedés, halálhörgés, süvítő gránátok, vezényszavak, azután roltam. Ittál már békanyálas vizts Koplaltál-e már? És cigaretta sem volt. Meg lehet abba bolondulni... És az emberek egymást szédítik... Pfuj... Könyökig véres az ember... Egymásra vadásznak reggeltől estig... Hifiit nézd a följegyzéseimet... Átnyújtotta a noteszt Megrendülten, izgatott és zavaros szavaitól bizonytalanul forgattam a notesz lapjait Az első lapot néztem. — Ez a századom névsora... — mondta és fölém hajolt. Olvastam az egyszerű neveket, amelyekhez egy-egy jegyzet fűződött Fogságba esett meg- 1920 január . adója jelentésében konstatálja, hogy Franciaország nemzeti adóssága 1914 július 30-án 34 milliárd 188 millió frank volt, ma pedig 207 milliárd 269 millió, amiből 90 millió függő adósság. („M. T. L") • A francia köztársasági elnök jelölése. Páriából sürgönyzik, hogy a francia szenátusnak és képviselőháznak az együttes ülése, amelyen a köztársasági elnököt jelöltk, január 15-én vagy 16-án lesz a Luxemburg-palotában. Japán nem akar területet hódítani Szibériában. A „Newyork Times" tokiói jelentése szerint a japán miniszterelnök kijelentette, hogy Japán bolsevistaellenes politikaija semmi szín alatt sem tűrheti, hogy a bolsevikiek veszedelmes befolyása Japán határáig terjeszkedjék. E pillanatban Amerikával egyetértésben katonai intézkedésekről tanácskoznak. Japán azonban nem kap területet Szibériában és ha a veszély elmúlik, visszahívja katonáit. (^MT.L.) Az osztrák hadifoglyokat hazaengedik. Bécsi lapok jelentése szerint a dán Vöröskereszt táviratot küldött Berlinbe az osztrák hadifoglyok ügyével foglalkozó hivatalnak. A távirat szerint a francia kormány utasította Franchet d'Espérey tábornokot, hogy a keleti hadseregnél levő osztrák hadifoglyokat bocsássa vissza hazájukba. A volt német császárt száműzni akarják Európából. APresseinformation" arról értesül Londonból, hogy jól értesült politikai körök megcáfolják a lapok ama hírét, mintha a szövetségesek lemondtak volna a német császár kiadatásáról. Végleges döntés még nem történt az excsászár sorsáról, mert ebben a kérdésben még nem jutottak egységes megállapodásra Az azonban már biztos, hogy a francia és angol kormány ragaszkodni fog ahhoz, hogy az excsászárt száműzzék Európából G.M. Renner megint elhalasztotta prágai utazását Mint a bécsi reggeli lapok jelentik, Renner dr. kancellár kénytelen ismét elhalasztani prágai utazását. A halasztás oka egyrészt a kancellár gyöngélkedése, másrészt pedig az, hogy még nem fejezte be a szakelőadókkal azoknak a kérdéseknek a megbeszélését, amelyekről Prágában tárgyalni fog. Renner kancellár a „Mährischestrauer Morgenzeitung" bécsi levelezőjével folytatott beszélgetése során szembeszállt a föderációról, szövetségekről és egyezményekről szóló híresztelésekkel, amelyek szerint ezek lennének a küszöbön álló prágai tanácskozások tárgyai. A kancellár kijelentette, hogy ahol demokrácia van, ott nincsenek és nem lehetnek titkok. A prágai tárgyaláson a két ország gazdasági érdekei és a kölcsönösség kerülnek szóba. A demokráciának az is becsülésre méltó föladata hoszy a szomszédos népek, amelyek évtizedeken át nem tudtak ellenni gyűlölködés és viszálykodás nélkül, ezentúl meg fognak egymással férni. A két nemzetnek megvan minden oka hogy pillantását a múltról a derült jövő útjára vesse. A kancellár bizott