Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)

1920-01-01 / 1. szám

kerülőktől és iszákosoktól megvonhatja a se­gélyt A munkanélküliek részére kötelezővé te­hetik valamely továbbképző tanfolyam látoga­tását Minden munkás biztosítási könyvet kap, ame­lyet a munkáltatónál helyez letétbe, aki a ren­delet életbeléptetése napján (1920 január 1-én) munkanélkül van, munkanélküli igazolványt kap. Azokra nézve, akik még nem fizethettek járulékot külön rendeletben fognak átmeneti intézkedést megszabni, amely szerint ezek az állam terhére k­apják meg a munkanélküli se­gélyt A nagy vagyonadó problémájáról nyilatko­zik: az egyik esti lapban Korányi Frigyes pénz­ügyminiszter. Azt mondja a többi között, hogy a nagy vagyonadóra szü­kség lesz, mert enél­kül aligha lehet a pénz betegségeit orvosolni De... a miniszter tovább folytatja fejtegeté­seit és egészen különös dolgokra lyukad ki. De... mondja ő­l, hogy „a kivetés milyen mérvű lehet azt csak később fogjuk tudni meg­állapítani. Ma még senki se tudhatja igazában megítélni még saját vagyonát sem, nemhogy az ország vagyonosságát annak nagy eltolódá­sait és a mai megoszlását Ilyen bizonytalan helyzetre tehát egy súlyos vagyonadó-rendszert nem lehet alapítani. Meggyőződésem különben, hogy túlzott terheket a közgazdaság nem bírna el, csak majd akkor, amidőn súlyos sebei va­lahogyan már behegedtek. Ehhez azonban évekre van szükség." Elvileg tehát rendben volna a dolog: a pénzügyminiszter elismeri, hogy a nagy vagyonadóra szükség van, a gya­korlati megvalósítás tekintetében azonban olyanok a megállapításai, amelyek hasznára lehetnek a nagy vagyonoknak, de a „pénz be­tegségeit" egész bizonyosan nem fogják orvo­solni. A pénzügyi kormányzatnak azonban nemcsak helyes elvi megismerésekkel kell dol­goznia, hanem némileg a jó elméletnek gya­korlati következményeivel is. A jó elmélettől nem jön rendbe az ország pénzügye, különösen a­k­kor nem, ha évekig akar várni arra, hogy a nagy vag­yonoktól elvegye azt, ami az ország gazdasági lábraállításáh­oz már ma feltétlenül szükséges. A magyarországi nemzeti kisebbségek a te­rületi integritásért A magyarországi nemzeti­ségek Budapesten tartózkodó képviselői szer­d­ai délután gyűlést tartottak, amelyen kimon­dották, hogy a nemzetiségek ragaszkodna­k Ma­gyarországhoz s a területi integritásnak tör­hetetlen hi­vei. A gyűlésen képviselve voltak a tótok, a ruténok, a nyugatmagyarországi és délvidéki németek, a vendek és muraköziek, az erdélyi románok és a szászoik. A nemzetiségi kiisebbs­edb határozatokról küldöttség utján étesitettetsék a kormányt s gróf Apponyi Alber­tet a békedelegáció elnökét MRCA Új esztendővel Újesztendő és régi bánat Régi könnyek és uj küzdelem. Régi céloknak új állomása. Tavaly még szebb voltál nekem. Tavaly még több vágyakat hoztál. Színesebb és szebb volt a hangod. Tavaly még jobban kongattad, verted Sziveimben az öröam­haran­got Annyit Ígértél és annyit hazudtál, Uj szavadban már hinni sem mereik. Mindég sápadtabb szin­be jössz elém, Mindég kevesebb fénnyel ég szemed JöfcVid most is csak ujabb tartozás. Harcomnak árát most se hoztad eL A régi hangszerem­ játszod fülembe, A múlt igéretét felejtsem el Nem alkuszunk! — így nem játszunk tovább, Eddig csak adtam, adtam és adtam. Adtam és szórtam fájva az életem Étt én kifosztott koldus maradtam. Újesztendő és rég­i bánat. Régi könnyek és uj küzdelem. Régi céloknak uj állomása, Mikor fizetsz már egyszer énnekem?!... Mankó József. * * ft NÉPSZAVA KÜLFÖLD Életbe léptetik a német békeszerződést Páris­ból táviratozzák. A legfelsőbb tanács keddi ülésén tudomásul vette azokat a megbeszélése­ket amellyek a német megbízottak és Durasta főtitkár között folytak. Valószínű, hogy a né­metek aláírják változtatás nélkül a november 1-jei jegyzőkönyvet, amely a fegyverszüneti egyezmény végrehajtására, valamint a sca­paflowi hajóhad elpusztításáért járó kárpót­lásra vonatkozik. A szövetségesek december 23-i jegyzőkönyvükben megismételték e kötele­zettségek betartására irányuló követeléseket A jegyzőkönyv aláírása ellenében a szövetsé­gesek írásban ígéretet fognak tenni, hogy a 400.000 tonna hajózá­si anyag kiszolgál­tatására vonatkozó kívánságokat mérsékelni fogják, ha bebizonyul, hogy a szövetségesek becslése túlzott vagy ha ennek az anyagnak az átengedése veszélyeztetné Németország gaz­dasági életét. Ha sikerül ezen a ponton meg­egyezni, akkor január 6-ika körül megtörtén­hetik a ratifikálási okmányok kicserélése és január 7-én vagy 8-án beáll a tényleges béke állapota. A németek, úgy látszik, készek min­den további késedelem nélkül aláírni a jegyző­könyvet, ha írásba foglalják azokat az ígére­teket és biztosításokat amelyeket Durasta szó­belileg tett előttük. A „Neue Freie Presse"-nek jelentik Berlin­ből. Franciaországból érkezett jelentés szerint Németország párisi delegátusa, noha még nem vette át a német kormány válaszát, közölte, hogy a német kormány hajlandó a bezáró jegyzőkönyvet bizonyos feltételekkel aláírni és hogy ennek folytán a béke nyomban életbe­léphet. Elhalasztották a dorpati tárgyalásokat Pá­risból táviratozzák, hogy az észt és a bolsevista kiküldöttek között a tárgyalások szünetelnek. A bizottság, amely a dorpati értekezlet meg­bízása alapján a határok kérdésével foglalko­zik, december 24-én egész nap tárgyalt, de nem tudta munkáját befejezni. Az orosz bizottság szükségesnek tartotta, hogy a tárgyalásokról jelentést tegyen kormányának, ezért a bizottság üléseit elhalasztották. (JVr. T. L.) Wilson egybehívja a népszövetség tanácsát Mint a párisi „Journal" jelenti, Wilson elnök tudatta, hogy hajlandó egybehívni a népszövet­ség tanácsát. A tanács nyomban a ratifikáló ok­mányok kicserélése után összeül, hogy meg­állapítsa a, Saar-vidék kormányzatát ("M­T.­L") Franciaország háborús adóssága. A fran­cia szenátus pénzügyi bizottságának elő- Alázatos Johann elesett. Irta Bacsó Béla. Ezerhétszáz kilométeres utazástól összetört fáradt testtel vánszorogtam a szörnyű gyász borzalmas találkozójára, öcsém holttestéhez. A ráglátott bútorok, néhány szelid örömöm régi tanai hidegen meredtek reám. Komoran és lélektelenül a ravatal sárga-szürke gyertya­fényében, mint mozdulatlan őrszemek simultak a fekete kárpitokhoz és a szívemből fölszakadt a tépő fájdalom. Zokogva dűltem ájuldozó édesanyám ezer szenvedéstől roskadozó vál­laira A napok óta tartó tudat csak most vált valósággá a koporsó előtt amelyben ott feküdt két darabban harsány hanpra és villogó szemű édes testvérem. Könnyektől fátyolos szemmel néztem lehunyt szemét, njakán a gúnyos mo­solygást, szénfekete haját Hideg és mozdulat­lan volt A katonabluzán fehéren és busán feküdt egy harmatos gyüngyvirágcsokor. Szé­dülve a fájdalomtól és a háromnapos keserves úttól kimerülten reszketve, ajkamba harap­tam, hogy magamba fojtsam a csukló sírást zokogó ajtyám előtt Éreztem, hogy le vagyunk tiporva, hogy lázadás, istenkáromlás, sírás és kétségbeesés mit sem használ, a sors szörnyen és galádul megtépte hetünket a vihar pedig még egyre tart és ki tudja, hol áll meg. A fe­kete drapériák között, a gyertyák imbolygó fényében, halott testvérem sápadt arcára me­redve, roskadozó anyámból szelid panaszban szakadt fel az emlékezés: — Hát nézd... igy hoztuk haza... Virágosan, katonazenével ment el... Amikor másodszor megsebesült, azt mondta n­élkem, ha még egy­szer kiku­kk­enek, élve többé nem térek vissza.­Igaza lett... De hát miért éppen őt... Gorlicé­nél, Lembergnél semmi baja sem történt... Éppen most, most kellett elpusztulnia... Hát a sok küzdelem, mind hiába volt? Hiába tanult dolgozott éjszakánként, hogy meglegyen a tandíj? Hiába volt szép, erős és okos? Hát ilyen buta és könyörtelen a sors? Két­szer gyógyult föl halálos betegségéből és most le van terítve. Nem tudtam semmi enyhe, vigasztaló szót találni. Messze gyermekkorunk csatangolá­saira gondoltam, a napsugaras rétekre a folyó­ban fürdőzésekre, a mesés fejesugrásokra. Temetés után előszedtük a régi holmikat Katocaládájában szép rendbe rakva megtalál­tuk a kedves emléktárgyait. Néhány leány­arckép, levélcsomók, lepréselt virágok, színes szalagok, h­ímzett zsebkendők, így került ke­zembe egy szürkefedelű, kopott notesz. Bágyadt érzéssel forgattam, régi viszontlátá­sok boldogságára emlékezve Igen, ismertem a noteszt... A Lemberg fölötti harcokból került haza comblövéssel. Az átélt borzalmakban fölzakla­­­­tott kedéllyel, nyugtalanul bicegte körül a szobát Dühösen és elkeseredetten magyarázta: — Regényt lehetne arról írni, amiket a kis noteszben följegyeztem... Borzalom, szenve­dés, halálhörgés, süvítő gránáto­k, vezénysza­vak, azután roltam. Ittál már békanyálas viz­ts Koplaltál-e már? És cigaretta sem volt. Meg lehet abba bolondulni... És az emberek egy­mást szédítik... Pfuj... Könyö­kig véres az ember... Egymásra vadásznak reggeltől es­tig... Hifiit nézd a följegyzéseimet... Átnyújtotta a noteszt Megrendülten, izgatott és zavaros szavaitól bizonytalanul forgattam a notesz lapjait Az első lapot néztem. — Ez a századom névsora... — mondta és fölém haj­olt. Olvastam az egyszerű neveket, amelyekhez egy-egy jegyzet fűződött Fogságba esett meg- 1920 január . adója jelentésében konstatálja, hogy Fran­ciaország nemzeti adóssága 1914 július 30-án 34 milliárd 188 millió frank volt, ma pedig 207 milliárd 269 millió, amiből 90 millió függő adósság. („M. T. L") • A francia köztársasági elnök jelölése. Páriá­ból sürgönyzik, hogy a francia szenátusnak és képviselőháznak az­ együttes ülése, amelyen a köztársasági elnököt jelöltk, január 15-én vagy 16-án lesz a Luxemburg-palotában. Japán nem akar területet hódítani Szibériá­ban. A „Newyork Times" tokiói jelentése sze­rint a japán miniszterelnök kijelentette, hogy Japán bolsevistaellenes politikaija semmi szín alatt sem tűrheti, hogy a bolsevikiek veszedel­mes befolyása Japán határáig terjeszkedjék. E pillanatban Amerikával egyetértésben katonai intézkedésekről tanácskoznak. Japán azonban nem kap területet Szibériában és ha a veszély elmúlik, visszahívja katonáit. (^M­T.­L.) Az osztrák hadifoglyokat hazaengedik. Bécsi lapok jelentése szerint a dán Vöröskereszt táviratot küldött Berlinbe az osztrák hadifog­lyok ügyével foglalkozó hivatalnak. A távirat szerint a francia kormány utasította Franchet d'Espérey tábornokot, hogy a keleti hadsereg­nél levő osztrák hadifoglyokat bocsássa vissza hazájukba. A volt német cs­ás­zárt száműzni akarják Európából. A­­Presseinformation" arról ér­tesül Londonból, hogy jól értesült politikai kö­rök megcáfolják a lapok ama hírét, mintha a szövetségesek lemondtak volna a német csá­szár kiadatásáról. Végleges döntés még nem történt az excsászár sorsáról, mert ebben a kérdésben még nem jutottak egységes megál­lapodásra Az azonban már biztos, hogy a fran­cia és angol kormány ragaszkodni fog ahhoz, hogy az excsászárt száműzzék Európából G.M. Renner megint elhalasztotta prágai utazását Mint a bécsi reggeli lapok jelentik, Renner dr. kancellár kénytelen ismét elhalasztani prágai utazását. A halasztás oka egyrészt a kancellár gyöngélkedése, másrészt pedig az, hogy még nem fejezte be a szakelőadókkal azoknak a kérdéseknek a megbeszélését, amelyekről Prá­gában tárgyalni fog.­­ Renner kancellár a „Mährischestrauer Morgenzeitung" bécsi levele­zőjével folytatott beszélgetése során szembe­szállt a föderációról, szövetségekről és egyez­ményekről szóló híresztelésekkel, amelyek sze­rint ezek lennének a küszöbön álló prágai tanácskozások tárgyai. A kancellár kijelentette, hogy ahol demokrácia van, ott nincsenek és nem lehetnek titkok. A prágai tárgyaláson a két ország gazdasági érdekei és a kölcsönösség kerülnek szóba. A demokráciának az is becsü­­lésre méltó föladata hoszy a szomszédos népek, amelyek évtizedeken át nem tudtak ellenni gyűlölködés és viszálykodás nélkül, ezentúl meg fognak egymással férni. A két nemzetnek megvan minden oka hogy pillantását a múltról a derült jövő útjára vesse. A kancellár bizott

Next