Népszava, 1920. január (48. évfolyam, 1–27. sz.)

1920-01-01 / 1. szám

1920 január­­, NÉPSZAVA nyosra veszi, hogy Prágában a tanácskozás ebben a szellemben fog folyni. LM.T.I.*) Anglia nem ad útlevelet Oroszországba. A londoni Reuter-ügynökség jelenti: A szakszer­vezeti­ kongresszus Sz­ovj­etor­oszországba ké­szülő tagjai részére útleveleket kért. A kor­mány kijelentette, hogy nem állít ki olyan or­szágba szóló útlevelet, amellyel nincs depl­amá­ciai összeköttetése. G3L T. I.") Nitti javaslatai a fiumei és az adriai kér­désekben. A „Newyork Times" értesülése szerint Nitti párisi és londoni útjára ponto­san kidolgozott javaslatokat visz magával a fiumei kérdés rendezése dolgár.. Fiume lakossága ezeket a javaslatokat máris magáévá tette. D'Annunzio már teljesen el­vesztette befolyását Fiuméban. A lakosság nem akarja tovább támogatni. A javaslatok tartalmáról eddig nem tudni bizonyosat, de általában azt hiszik, hogy a legfőbb tanács hozzá fog járulni ezekhez az új tervekhez. Nincs még tisztázva az a szerep sem, amelyet Görögország fog játszani az Adria szabályo­zása körül, csak annyi bizonyos, hogy nagy­jában egyetért a Nitti javaslataiban foglalt megoldással. („M. T. L") A cseh kormány siet a választásokkal. A „Prager Tagblatt" értesülése szerint a cseh nemzetgyűlés mostani ülésszakait január 21-én berekesztik. Eddig a határidőig el kell még in­tézni az alkotmánytervezetet és a többi tár­gyalás alatt álló javaslatot a választási rend­tartással együtt. Január 27-én megkezdik az előkészületeket az új választásokra és pedig a legnagyobb sietséggel. Az ülésszak idő előtti berekesztését azzal indokolják, hogy Magyaror­szágon is közeleg a választás és a cseh kor­mány a Tótföldre való tekintettel nem akarja, h­ogy ott később legyen választás, mint Ma­­gyarországon. LM. T. L") A román kamara. A román sajtóiroda jelenti: A román kamara legutóbbi ülésén a miniszter­elnökké kinevezett Vajda elnök helyébe Jorga Miklós képviselőt, egyetemi tanárt választot­ták elnökké. Halippa miniszterré kinevezett alelnök helyett Ciugureanu Dániel képviselőt alelnökké választották.­­ A román kamarának 562 tagja van. Ezek közül a régi Romániában 241, Erdélyben és a Bánátban 203, Besszarábiá­ban 92 és Bukovinában 26 képviselőt választot­tak. A szenátus tagjainak száma 237. Ebbe nincs beleszámítva Carol herceg, továbbá a ro­mán metropoliták és érsekek és az evangélikus felekezet egy képviselője.­­ A „Daeia”-ügynök­ség jelenti. A kamara szerdán ülést tartott, amelyen ratifikálták a felszabadított román területeknek a régi román királysággal való egyesítéséről szóló királyi rendeletet („M. T. L") Kézrekerültek a császár és a cár levelezése és okmányai Londoni hír szerint megtalálták Vilmos császárnak a cárhoz intézett 73 levelét továbbá két tervezetet Németország és Orosz- sebesült szépen énekelt muzsikus cigány, a sípcsontját lőtték át jó szakács, nagy levelező. Majd sorra vettem a betűrendbe állított neveket Az első név meg­rendítő hatással volt reám. Bár sohasem ismer­tem, mégis úgy éreztem, hogy lelkemhez nőtt ember, szintén testvérem. Mindössze ennyi volt: Alázatos Johann, elesett. De Szívembe nyilallott a szó. Miért? Az öcsém mellém ült és távolba néző szem­mel beszélni kezdett: — Igen... Alázatos Johann elesett Kisbéres volt valahol Szikszó körül... Nyugodt kedves, jó ember. Sohasem volt indulatos, szeliden be­szélt az italt nem szerette. Ellenben mindent megtudott szerezni. Ő csinálta a legtöbb vic­cet... Mintha gyermek lett volna... De bor­­zalmas tréfái voltak ... Többször megtette, hogy fölmászva a checking tetejére, kiterjesztett ka­rokkal sétált az elensége­s golyó­tűzben... Úgy kel­lett leráncigálni... Nagyon szerettük, hát néhányszor oldalba is vertük a könnyelmű tréfáért... Ő pedig nevetett azt mondta: Nem tud lőni az a fránya fajzat ha napestig csinálja is... Máskor ócska rongyokat szemetet dobott át az ellenségnek... Ezen is mulatott... Min­denki nagyon szerette Alázatost.­ Egyszer szabadságra men­t. Amikor visszatért teljesen megváltozott.... Csöndes, szűkszavú lett... Nem tudtuk megérteni. Régi tréfáit elhagyta, ritkán dünnyögött csak bús hallgatót... Meddig tart még es­ő háború? — kérdezte... Az esztendőig Alázatos fiam — feleltem neki... Addig mind elpusztulhatunk... — mondta és tovább bú­songott... öcsém az ablak betörő világosságára me­redve, mintha a távolból időhúzódó viziót látna, komoran folytatta: — Nagy ttkitaftjaink volt A német ágyuk utálatos és rémes, szinte megszakittatlan egy­hansza«ágai»­ zúgták a szörnyű halálkoncertet ... Alázatos Johann a decking utcáján feküdt... Fehér jó arcán vé­gigcsurgott a vér... Fejlövést kapott... De hiszen ez nagyon egyszerű eset... Kasbéres volt Szikszó körül, apátlan, anyátlan árva volt... Mindennapi eset... Majd beszélek a többiről... — Csodálatos azonban, a többit elfelejtet­tem. A gyászban, szörnyű testvéri fájdalom­ban csak erre emlékszem világosan. Mintha halott testvérem most is mellettem állana és Alázatos Johann egyszerű történetét mon­daná el... A túlsó szobában anyám, öcsém régi fény­képére borulva zokog. Én a notesz lapját né­zem és riadt szivel, megdöbbent értelemmel veszem észre, hogy nini. Alázatos Johann neve alatt jegyzet nélkül ott van halott testvérem kedves neve. Egyszerre szinte elfelejtettem a tegnapi gyászbeszédet, a Beethhoven-gyászindulót s a hő­sök temetőjét a díszlövész Noha napok óta tépi szívemet a keserűség. És újra tutiatomba köl­tözött a keserű valóság, harsány hangú és csil­logó r.zeana testvérem nincs többé. Könnyeik sűrűjében fürdött fájó szemem és keserű ká­bulatban, nem is a rend kedvéért nem is nagy­képűségből, de mert ebben a pillanatban telje­sen is tébolyító fájdalom gyötrelmében éltem, az Alázatos Johann neve után következő sorok az öcsém neve mellé reszkető kezd­éiket odaír­tam, hogy szin­én elesett. Hogy a szervezkedés és a felvilágosítás nekünk milyen nagy erőnk, az abból is megítél­ető, hogy ellenségeink milyen dü­lsősen gyűlölik. ország között kötendő titkos egyezményről. Eze­ket az okiratokat akkor találták meg a cár podgyászábjain, amikor Jekaterinburgban már megölték. Lewis amerikai újságíró annak ide­jén engedélyt kapott Lenintől arra, hogy eze­ket az okmányokat lefényképeztethesse. Az ok­mányokat Amerikában és ezzel egyidejűen va­lószínűen Franciaországban is nyilvános­anra fogják hozni CM. T. L") A a­rb kormány válsága. A zágrábi „Obzor" című Ep jelenti Belgrádból, hogy a miniszter­tanácson nagy konfliktus támadt a parlament föloszlatása kérdésében. Pribiesevice dr. bel­ügyminiszter semmi szín alatt sem akar bele­egyezni abba, hogy a parlament üléseket tart­son, mert botrányoktól fél. A legfelsőbb tanács állítólag azt kívánja, hogy a békeszerződést a parlament szentesítse és emiatt került válságba a demokrata kabinet CM. T. L'­ Millerand főbiztos lesz Clémenceau utódja. Strassburgi tudósítás szerint Millerand főbiz­tos a jövő héten Párisba utazik, ahol tár­gyalni fog a­­kormánnyal a miniszterelnöki szék átvételéről. Kijelentette, hogy politikája nemzeti alapon épül föl és Franciaország bol­dogulását akarja. Szakítani akar a régi párisi centralizmussal és a regionalizmus híve. („M T. I.") Az antant nem tűr német nagykövetséget Bécsben. A „Neue Freie Presse" jelenti Ber­linből. Francia lapok híradása szerint a szö­vetségesek leg­főbb tanácsa értésére adta a né­met-osztrák kormánynak, hogy nem tűri, hogy a német birodalmat továbbra is nagykövet képviselje Bécsben, mert a szövetséges hatal­mak megvánottai csak követi rangot viselnek. Németországnak ezért be kell érnie azzal, hogy neki is csak követe legyen az osztrák főváros­ban. („M. T. I.") _ A bolgár kommunisták ellen. A bukares­ti Dácia-ügynökség jelenti Szófiából. Az ostrom­állapotot megszigorítottá­k, a kommunista párt vezetőit letartóztatták és hadbíróság elé állí­tották. Az utcán délután 5 óra után nem sza­bad járni. („M. T. L") I Képeskönyvek, mesekönyvek és ifjusági iratok nagy r­­ választékban kaphatók a Népszava-künyvkereskedésben ! Budapest, VII. Erzsébet­ körut 35. KSnyuszilksegie­, 4 t msr.d­on szervezett munkás Itt »erezze be! _ «mB^fftBH-aHKraaaBEM Az „Új Nemzedék" hazudik, rágalmaz és denunciál. Bocsámatot kell kérnem a Népszava olvasói­tól: kénytelen vagyok lapunk szűken mért ter­rét, személyes ügyemben igénybe venni. Kény­í­telen vagyok ezt tenni, mert eszközökben nemi válogatós ellenségeink az én személyemen k­e­resztül a Népszavának, és pártunknak alkarnak ár­tani A január elseji jelzésű „Új Nemzedék" hasá­bos cikkben folytatja ellenem való hazudozás­sait megtettezve azokat rágalmakkal és a leg­­­alacsonyabb rendű denunciál­ással Elsősorban a munkástanácsi tagságomból­ alkar ellenem súlyos vádat kovácsolni. Meg­mondtam ismételtem: tudtom nélkül választot­tak meg. (Közismert dolog a suttyomban tör­tént és nyilvánosságra sem hozott bolsevikus rendszerű jelölés" és az arra másnap követke­zett „szabad" választás.) Azt írja az _U. N." hogy én a munkástanácsban „a legszélsőbb bolseviki elveket hangoztattam, több izben föl­szólaltam". Szemenszedett, arcátlan hazugsági Antibolsevista álláspontom közismert Március 21-én lemondtam az államt­itkárságr­ól és — hiába erőltettek — a diktatúrában semmiféle hivatalt nem vállaltam. Az I. Iker. munkás­tanácsban soha föl nem szólaltam. Az 500-as központi munkásttanácsban kétszer akartam fölszólalni (föliratkoztam), de mind a kétszer elütöttek szólásjogomtól, mert tudták rólam, hogy a bolseviki rendszernek ellensége voltam. A 80-as bizottságban — ahova tán kétszer men­­­tem el kiváncsiságából— egyszer szólaltam fell a ravatalnoskok munkaidejének 8 órára való meghosszabbítása ellen. Az országos munkás-­ tanács első érdemleges ülésén az ügyrend vis­­­tájában erősen ellenzéki szellemben vettem részt keményen ostorozva az önkényes tanács­kozási rendszert, leszavaztattam Kun Bélának egy indítványát, keményen támadtam az elnök eljárását és jó ügyrend megteremtésével akartam lehetővé tenni a szabad tanácskozást tehát az ellenzék érvényesülését, míg azután a szélső ter­roristák le nem hurrogtak. Olvasható ez a szovjet naplójában, de egy álnevű szocialista­ellenes írónak „A t. szovjet" című — gyorsírói följegyzések alapján Ik­észül­t — füzetében is. Az akkori két lapban (a Népszavában és a „Vörös Ujság"-ban) egy betű sem jelent meg az én fölszólalásaimból; a bolseviki sajtóirodat nem­ engedte. „Élünk­­ részt vettem a bolseviki Népszava megírásában és szerkesztésében". Szemensze­dett hazugság. A bolsevik­ biralom első napján bejelentettem a Népszavától való megváláso­mat (el is vittem innen könyveimet és iromá­nyaimat), 22 évi ittműködés után. Weltner is­mételt­ kérésére — hogy ..mentsük meg a ment­hetőt és ne engedjük át a helyet bolsevikieknek!* — itt maradtam; a bolseviki uralom felét azon­ban szabadságon töltöttem, a többi idő alatt mindössze tán hat cikket írtam (iskolaügyi és gazdasági szakkérdésekről) a nevem aláíró,sa­vas. A Rubinyiról szóló nekrológban éppen azt írtam megr, hogy volt kedves tanítvá­nyom el­­fordult tőlem, elhidegült irántam, mert nem értettem vele egyet a módszerekben, vagyis a bolsevizmusban. „Weltner Jakab bécsi tárgyalása alatt én szerkesztettem a Népszavát" (már tudniillik a bolseviki uralom alatt). Szemenszedett hazug­ság. Nem tudok Weltner-féle bécsi tárgyalás­ról és ha volt ilyen, ha ő távol volt nekem akkor semmi közöm sem volt a lap szerkeszté­séhez, ezt legalább harminc ember bizonyít­hatja Bizonyítani akarja az „U. N.", hogy igenis vállaltam hatáskörrel és fizetéssel járó meg­bízást­. (Most már a pozíciót megbízásra for­dítja át.) Még­pedig „a tankönyvekne­k az új idők szelleméhez mért átalakításával bíztak meg" és ezen megbízás alapjánl 30.000 koronát föl is vettem. Hát csakugyan elvállaltam isko­lai könyvek átalakítását és ki tagadhatná, hogy már régen szükséges volt a könyvek átalakí­tása? Elvállaltam ismételt kérésre és presszio­nálásra, elvállaltam, mert kulturmunkáról volt szó, elvállaltam, mert teljesen szabad kezet kaptam (miután megmondtam, hogy bolseviki­könyveket én nem csinálok), és nem volt ked­vezmény az én részemre ez a „megbízás", mert én mint iskolakönyvsze­­kesztő már régen és sokszorosan letettem a vizsgát. Föl is vettem 30.000 koronát a szerzőknek megállapított. ta­rifa szerint való díjazására (a magam díjának fölvételét nem tartottam sürgősnek), de ami­kor a proletárdiktatúra ,megbukott a megbí­zást visszaadtam Imre Sándor akkori ügyvivő miniszter úrnak és visszafizettem a pénzt is 3200 korona hiányával, amely összeget egyes munkatársaknak — nyugtájukra — kifizettem . volt A saját munkám díja fejében egy fillért sem tartottam meg, noha jogom lett volna kö­rülbelül 30.000 koronához. Minderről szabály­szerű elszámolásom ás fölmentvényem van a

Next