Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)

1920-02-01 / 28. szám

2 és a többi, mind olyan kérdés, amelyek mind­két fél érveinek összemérése után dönthető"­e. A nő megjelenése a közélet tisztaságára is döntő lesz, ha valóban mint egyenjogú fél jelenik majd meg. Egyenjogúság pedig csak akkor lesz meg, ha minden nőnek lehetővé válik, hogy ismereteket szerezve, mint szak­tudással bíró, ott dolgozhassák a kormány­zás­­és közigazgatás minden ágában. A nőket tehát intenzív nevelő és fölvilágosító mun­kában kell részesíteni. Ezen a téren sokat tanulhatunk a németektől, akik hasznosítani tudják majd a nőknek a politikai életbe való bevonulását is. Éppen ezért már most gon­gondoskodnak megfelelő iskolák létesítésé­­ről. Azon fáradoznak, hogy minden nagyobb városban létesüljön olyan tanfolyam, ame­lyen a nők állampolgársogról, praktikus népgazdaságtanról, gazdaságtörténetről, szo­ciálpolitikáról tanulhassanak, de oktatni kí­vánják a nőket a nők közéleti szerepének fontosságáról és hatásáról is. Nálunk mi sem történik e téren. A szociál­demokrata pártot kivéve, a nők politikai fölvilágosításával a pártok nem­ foglalkoz­nak, csupán a szavazataik elnyerése érdeké­ben fejtenek ki tevékenységet. A keresztény­szociális párt agitációs munkája mindennek nevezhető, csak politikai fölvilágosításnak nem. A keresztény­szociális párt kihasználja azt a tényt, hogy a nők nagy része nem gondolkodik, hanem érzelmi életet él. Ennek köszönhetik azt, hogy a nők között sok szavazójuk akad. Szépen „kimutatható ez számszerűen az 1919 januárban Kölnben megejtett nemzetgyűlési választások alkal­mával leadott szavazatokból, Kölnben, a centrum­párt kívánságára, külön urnába 11 »aiiiiiiiiii 'KiM«Timaiiiii ••«• annmisaRiaB. Munka'bér és a megéfizetés . * Kísérletek a munkabérnek az étetfen­tartási szükségletek szerint vakó meg­­állapítására. A" munkabért a kapitalista gazdasági rend­ben a kereslet és kínálat határozza meg. A­ kereslet és kínálat törvényét normális idők­ben a szakszervezetek bérszabályozó műkö­dése szorította olyan korlátok közé, hogy a bérek — legalább azokban a szakmákban, amelyeknek jól kiépített szervezetük volt — nem sülyedtek az alá a minimális összeg alá, amelyen az él­etf­en­tart­ás szükségletei besze­relhetők voltak. A háború alatt az­onban az árak fejlődése agroorrtus lett nemcsak a hadviselő, hanem még a semleges államokban is. Az élelmi­szerek árai mindenütt olyan rohamban emelkedtek, hogy lehetetlen volt a munka­bérszerződésekben ennek a rohamos fejlődés­nek megfelelő szabályokat előre fölállítani. Az áraknak ez az abnormis, rohamos fejlő­dése mindenütt azt eredményezte, hogy a munkabérek a megélhetéshez szükséges mini­mumon messze alul maradtak. A bérek meg­állapításánál azt semm vették soha figyelembe — legalább az ipari munkásoknál —, hogy az illetőnek abból csak saját magát vagy magán kívül családot is kell-e eltartani. Igaz, hogy ha a munkabért csak a teljesített m­unka ellenértékének tekintik,, akkor ez ellen nem­ is lehet kifogást emelni. De ha a munkást és munkáltatót szociális szempont­ból — mint a termelés faikt­orait — tekintjük, elismerj­ük egyrészt a munkásnak azt a köte­lezettségét, hogy a társadalmilag szükséges és képességeinek megfelelő munkát teljesí­teni köteles, a­kkor másrészt nem zárkózha­tunk el annnak a kötelezettségnek a megálla­pítása elől sem, hogy a teljesített munka után az egyénre háruló szociális kötelességek teljesítéséhez szükséges ellenértéket kell fizetni. A szociális kötelezettségek között pedig kétségem kívül elsősorban áll a cseléd eltartása, hiszen ezt tételes törvények is kötelességévé teszik a családfőnek. A munkabérnek a megélhetés költségeihez való arányosítása és ennél a munkás családi állapotának a figyelembevétele csak logikus alkalmazása annak a gazdasági és élettani törvénynek, hogy a munkaerőt állandóan reprodukálni (újra helyreáll­ítani) kell és annak az erkölcsi és áll­ami törvénynek, hogy a munkás nemcsak­ a saját maga, hanem a családja eltartásáról is köteles gondoskodni. Amin az élelmiszerek árai bizonyos ren­des kereten belül mozogtak és amíg az ár­dimenziók kisebbek voltak, a fenti feltétele­ket el lehetett érni közvetett úton, például úgy, hogy a munkabér-szerződésekben a szedték a nők szavazatát és megállapítható volt, hogy a szavazatok közül: Férfi Nő, a centrum- (maradt, klerikális) pártra szavazott — — 34.000 51.000 szocialista (többségi és függet­len) pártra — 56.958 33.052 demokratára 7.630 5.339 német néppártra— — 5.409 4.934 német nemzeti pártra (evan­gélikusok) 1.908 2.219 MfcsM)'P A at&anastofc. lis Stefiei köv®«. *„ f fw^tt ^NwwteeS a A szoc­iáldemokra­ta pártnak a jövőben fokozottabb fölvilágosító munkát kell végez­nie, hogy a nő­választójog a szociáldemo­krata párt számára eredményes legyen, de kedvező hatása legyen a nők politikai és társadalmi életére is. Az elmondottakból a magunk számára a következőket kell megállapítanunk: Az asszonyokat nem lehet ugyanolyan eszközökkel megnyerni a szocializmus szá­mára, mint a férfiakat, 1 O^i W-o- w ««...* 'Aj. IrrV« rVW.. ge erre az agitperunknál figyelemmel kell lenni. Speciális an rációt kell fordítani az asszo­nyok fölvilág­osítására. A pártszervezetekbe a nőknek is be kell lép­jiök. A Nőmunkást minél nagyobb nőtömeghez kell eljuttatni, külön gyűléseket külön előadásokat, tanfo­lyamokat kell rendezni a munkásnők szá­mára. A Politikai nevelést mi végezzük a magunk táborához tartozó nők között és ez benn , a családban kezdődjék m­­eg, mert e munka nélkül a szociáldemokrata párt a választásokon sem tud majd eredményeket elérni. Buchin­gerné Ladányi Szeréna­ béreket bizonyos időn belül emelkedően ál­lapították meg. Ezzel biztosították azt, hog­y a munkabérek az időközben esetleg emel­kedő árakkal automatikusan arányosodnak. Másrészt a munkabérek m­egállapításánál a szakmánál eltöltött időt is figyelembe vették és ezzel a családfentartók nagyobb szükség­leteivel is — körülbelül — számoltak. A mostani élelmiszeráraknál azonban ezek a közvetett intézkedések már sehogy sem al­kalmasak arra, hogy a bérek az áremelke­désekkel lépést tartsanak és biztosítsák az árak emelkedése után is a megélhetés mini­mumát a Munkásnak. Ezek a körülmények indították több or­szágban a­ munkásokat, a munkáltatókat és az államhatalom képviselőit arra, hogy kí­sérletezzenek a bérek megállapításánál olyan módszerek alkalmazásával, amelyek mellett egyrészt a munkabér az élelmiszerek áraival egyenletesen emelkedik, másrészt pedig az eltartandó családtagok száma arányában­különbözik. A kiegyenlítő munkabéreket — a sliding seal­est — Angliában már régen ismerték és alkalmazták. Ennek azonban semmi köze sincs a szociális igazsághoz. Ellenkezően: ez a legnyersebb üzleti szempontok "szerint ér­tékeli a munkabért A lényege ennek a rend­szernek ugyanis az, hogy a munkabér az előállított áru — leginkább a szén- és vas­termelésnél alkalmazták ezt a rendszert — árához igazodik. A munkás ennél a rendszer­nél viselte a vállalat kockázatát, de nem részesült a haszonból. Az angol bányamun­kások hosszú, áldozatokkal teljes harcokat vívtak e bérrendszer ellen, amíg érvényre tudták juttatni az „igazságos bér" elvét. Ez a minimális bérek rendszerében fejeződött ki. Ezt, a rendszert fejlesztették tovább Angliában és az Egyesült Államok néhány nagyüzemében olyformán, hogy a bérek automatikusan emelkedjenek­­ az élelmisze­rek árainak emelkedésével. Az angol gyapjúiparban a legújabb bér­rendezés alkalmával a múlt év augusztusá­ban külön alapbéreket és külön drágasági pótlékot állapítottak meg. Az alapbér ál­landó marad az újabb rendezésig, a drága­sági pótlék azonban aszerint változik, amint az élelmiszerárak hivatalos index-számai változnak. (Az index-szám egy bizonyos árat százzal egyenlőnek vesz és a változást esze­rint jelzi százon fölül és alul.) Könnyebb megérthetés végett jelezzük, hogy az augusztusi drágasági pótlék az alap­bér 107 százaléka volt decemberben pedig 120 százalékra emelkedett, minthogy az élelmiszerárak index-száma is fölemelkedett 107-r­ől 120-ra. Hasonló módszerrel próbálkoznak a szom­széd Ausztriában is. Ott úgy tervezik a bé­rek megállapítását, hogy állandó alapbér N£FSZAVA 1920 február 1. mellett az érdekelt szervezetek képviselői állapítsák meg időről-időre a változó drága­sági pótlékokat Az osztrák korm­­n­­­est az elvet akarja alkalmazni a köztisztviselők fize­tésének a megállapításánál s ugyanezt alkal­mazzák már több helyütt Németországban is., A bérek megállapításánál az eltartásra szoruló családtagok figyelembevételére na­gyon érdekes kísérlet történt nemrég vj déli walesben. Itt már régebben törvényes intéz­mények a bérmegállapító bizottságok, ame­lyeknek feladata a minimális bérek meg­állapítása. A törvényhozás újabban elhatá­rozta, hogy a családos munkásnak magasabb munkabért kell adni, mint annak, aki csak magáról gondoskodik. E határozat végre­hajtásánál azonban előállhatott az a veszély, hogy a munkáltatók majd előnyben részesí­tik a nőtleneket és így ahelyett hogy sej­tenének a családbon tartókon, még rosszabb helyzetbe juttatják őket A kérdést tehát úgy oldották meg, hogy a minimális bért a kéttagú család fentartásához szükséges költ­ségek alapján állapítják meg. Ezt a bért kapják a nősek­ és nőttenek egyaránt. Külön pótlék csak a gyermekek után jár. Ezt azon­ban nem a munkáltató fizeti, hanem egy alapból fizetik, amely a munkaügyi minisz­ter kezelése alatt van. Ebbe az alapba azon­ban minden munkáltató köteles minden munkája után bizonyos meghatározott járu­lék befizetésére. A munkáltatóra nézve tehát semmivel sem lesz előnyösebb a nőtlen munkások dolgoztatása, mint a nőseké. A munka és munkabér azonban kezd átvál­tozni piaci áruból és annak ellenértékéből szociális szolgáltatássá és ellenszolgál­ta­tássá. És ez a jelenség figyelmet követel, mert a fejlődés útja erre visz, akármiként akarják is azt némely országokban középkori jel­szavakkal és eszközökkel eltorlaszolni. A többségi probléma. * A belügyminiszter» a választásosk evadmányévől. A választások előtt a többségi probléma meg volt oldva. A remények, a vérmes remények oldottá­k meg. Jöttek azonban a tények és a vá­lasztás után a probléma megmaradt problémá­nak A bizonytalanságok és valószínütlenségek zűrzavarában még ma sem tudják, hol van hát voltaképen a többségi A kisgazdáiknál-e vagy a keresztény nemzetieknél! Mind a két párt vezetőemberei azt hangoztatják, hogy többségi pártra okvetlenül szükség van, amivel nem­csak a koalíciós kormányzás iránt való ellen­szenvüket nyilatkoztatják meg, hanem tudo­másul akarják adni egymásnak ama készsége­ket is, hogy minden lehető eszközt vállalnak, csakhogy a kormányzó hatalomban ne kelljen egymással osztozkodniok. Így született meg az „átcoportosítás" gondolata mind a két párton. Ez többséget csinálna vagy a kisgazdáik, vagy a keresztény nemzetiek pártjából. Csak a gon­dolat végrehajtása körül nincs meg az egyet­értés: a kisgazdák vagy a keresztény nemze­tiek megfelelő elemei kezdjék-e az átcsoporto­sulást Beniczky belügyminiszter pénteken erre a keresztény nemzeti egyesülés pártjában tájé­koztatta a tagolsat a választások eredményéről. A belügyminisztériumba beérkezett jelentések alapján a megválasztott képviselők pártállását a következő statisztika tünteti föl. A kereszény nemzeti egyesülés programjával megválasztottak 77 képviselőt Két pótválasz­táson keresztény nemzetiek állanak egymás­tal szemben. A párrtna­k tehát 79 képviselői mandátuma van. A kisgazdapárt programja alapján 49 kép­viselőt választottak meg. Tizen­két kerületben, ahol választás lesz, kisgazdáik küzdenek egy­mássa. Ez újabb biztos 12 mandátum. A párt­nak tehát 61 képviselő tagja lesz. Megválasztottak még: 4 demokrata, 2 párton­kívüli, 1 keresztény-szociális gazdasági párti képviselőt; 17 kerületben pót­választás lesz, most még bizonytalan eredménnyel; 1 kerület­ben eldöntetlen a választási küzdelem. A belügyminiszter kimutatásával szemben a kisgazdapártban azt hangoztatják­, hogy a párt már eddig 58 mandátumot kapott Vagyis a sieiétféle statisztika között 9 mandátum tekint

Next