Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-26 / 74. szám
XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 március 26. péntek. " ' ':") wnL,«nzr»jN AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre........ 160 kor. évre 80 kor. negyed évre...... «a kor. egy hóra......... 15 kor. EGYES SZÁM ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) 74. szám. különösen kötelessége mindenkinek agitálni a magyarországi exociáldemokrácia központi napilapja, a Népszava érdekében! Garancia. A szociáldemokrata párt működését ért kritika oly területre csap át, amely homályba borítja a kérdés érdemi részét A „Pesti Hírlap" csütörtöki vezércikkében foglalkozik a szociáldemokrata párttal, annak a közelmúltban tanúsított és mostani politikájával és megakad a „vezérekénél, vigyázzunk — mondja —, vigyázzunk a vezérekre, mert semmit sem ér, sőt veszedelmes az a szervezettség, amely „nyilván csak az élősdi és kizsákmányoló herék, a néptömegek jóhiszeműségét kiaknázó szédelgők megélhetési alapjául lehet berendezve". Vagyis: a „P. H." azt a hibát követi el, hogy a kérdés érdemi részét megkerüli és arra a tényre nem mutat rá, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt harminc esztendős küzdelme alatt miért nem tudott a nyugati államok szociáldemokrata pártjaihoz hasonlóan parlamenti párttá lenni. Ennek okait elhallgatja és ehelyett a vezérekben keresi a garanciális biztosítékokat. Holott, a kérdés alfája, az a probléma, hogy vájjon a társadalmi fejlődéssel járó szociális irányzatok fokozatos érvényesülésének lehetőségei adva vannak-e? Hogy vájjon az állam képes-e befogadni és a maga szerkezetének kereteiben helyet adni a jelentkező társadalmi irányzatoknak, hogy ezeket a kétségtelenül értékes új erőket a nemzet egyetemes fejlődésének gyümölcsöző erőforrásává avassa. Nem kérdéses ma nár, a nagy világégés után különösen nem, hogy a szociáldemokrata pártban szervezkedett munkásság olyan értékes alkotó része az emberi társadalomnak, amelynek politikai érvényesülése az állami életet termékenyebbé és egyetemesebbé teszi. A nyugati államok szociáldemokrata pártjainak működése bizonyíték arra, hogy minden államban, ahol tér nyílott számára, a törvényhozás tevékenysége gyorsabb tempóban ölelte föl a dolgozó osztályok érdekeinek védelmét és a szociáldemokrata párt belekapcsolódott a nemzet testébe A német birodalmi törvényhozás a szociálpolitikai alkotások olyan hosszú sorozatát alkotta meg, amellyel méltán tette értékesebbé önmagát minden más kulturáltammal szemben a német munkás gondolkodásában. Így volt ez más nyugati államokban is. Tessék csak arra gondolni, hogy a háborút megelőző években Lloyd George milyen SZÍVÓS harcot vívott, a munkássággal karöltve, Anglia történelmi osztálya ellen az aggkori biztosításért, amig azt kiküzdve törvénybe iktathatta. Nálunk azonban nem igy történt Nem hogy megértést nem tanúsítottak a szociális kérdések iránt, hanem az ezirányu törekvés száműzött volt a magyar közéletből és hosszú esztendőkön át az „Idegen izgatók műve!" jelszava alatt hallgattak agyon sok-sok társadalmi bajt és törekvést. Állami berendezésünk egész szerkezete merev egyoldalúságát megtartotta évtizedeken át és sem a jogkiterjesztés terén, sem a szociális megértés terén nem jutott el odáig, ahova néhány alacsonyabb kultúrájú Balkán-állam, is eljutott. Amíg a nyugati államok törvényhozásai lépést tartottak a haladó kor szellemével és magukba szívták azt, teret engedtek a munkásság érvényesülésének, addig nálunk a „Kivül tágasabb!" szellem és vezérlő gondolat állt ort, hogy a munkásság kitagadottnak és jogtalannak érezze magát. Bolsevista törekvések a nyugati államokban is voltak és vannak. Ámde a munkásság parlamenti bekapcsolódásán, a szociáldemokrata pártnak működésén a bolsevista agitáció megtörik, szertefoszlik. Adva van tehát a garancia nem a vezérek személyében és minőségében, hanem az állam demokratikus berendezkedésében és abban, hogy a szociális törekvéseket képviselő munkások pártját, a szociáldemokrata pártot ne gátolják abban, hogy a parlamenten keresztül, törvényhozás útján iparkodjék kitűzött céljainak megvalósítására. Kormányválság A tiszántúli választásokig megmarad a koalíció. — Új kormányt akarnak gazdasági szakférfiakból. — Nincs kormányválság, csak pártválság van? Azok az események, amelyek a Simonyi-Semadam-kormány megalakulása óta úgy a nemzetgyűlésen, mint a kormányt támogató pártok körében lezajlottak, nagyon bizonytalanná tették a mérséklet jegyében induló Simonyi-Semadam helyzetét Néhány napi parlamenti élet után kitűnt hogy a miniszterelnök mögött álló két párt között nincs meg az az összhang, amely biztosítaná a kormányzat zavartalanságát és a kabinet összetétele sem olyan, amely a keresztény szövetség pártjainak egymás iránt való bizalmatlanságát el tudnáoszlatni. Az állandó, nagyobb zökkenések nélkül való kormányzás szükségességének fölismerése érlelte meg Gaál Gasztonban, a kisgazdapárt egyik vezető tagjában azt a gondolatot hogy lehetőleg politikai színezettől mentes, szakfércakból álló kabinet alakuljon — Apponyi Albert elnöklete alatt. A keresztény egyesülés körében, hír szerint rokonszenvvel fogadják az Apponyi elnöklete alatt elképzelt kabinet eszméjét. Rubinek földmivelésügyi miniszter, a kisgazdapárt vezére, kijelentette, hogy Apponyinak a miniszterelnökségre való jelöltségét a kisgazdapárt is szívesen látná, erről azonban csak Apponyinak Neuillyből való visszatérése után lehet szó komolyan. A földmivelésügyi miniszter szerint a kormánynak az az álláspontja, hogy a koalíciót legalább a tiszántúli választásokig, tehát májusig fönn kell tartani. A koalíción nem változtatna az sem, ha a Friedrich-csoport kiválna a keresztény egyesülésből. Politikai körökben különben nem tulajdonítanak nagy jelentőséget Friedrichék távozásának, amenyiben a vezért csak legszemélyesebb barátai — heten-nyolcan — fogják követni. A hadügyminiszterségből kicsöppent csoportvezér az egyik újságban terjengősen ismerteti a válságról táplált véleményét. Friedrich hosszadalmas nyilatkozatát azzal kezdi, hogy az ő és elvbarátai kilépése a keresztény egyesülésből „sok mindenfélétől függ". Céljuk egyébként az, hogy visszatereljék a politikát arra a vágányra, amelyen a múlt év augusztus, szeptember és október havában haladt. A hónapok óta hányódó huzavonát a legnagyobb keserűséggel nézi és a legélesebben kikel az ellen, hogy a belügyi, külügyi és kereskedelemügyi tárcák már egy hónapja gazdátlanul vannak. Pedig a Tiszántúl kiürítése miatt égető szükség van belügyminiszterre s nem elég, ha a miniszterelnök naponta egy órára átsétál a belügyminisztériumba. Most a béketárgyalások idején a legfontosabb funkcionáriusnak, a külügyminiszternek hiánya rendkívül káros következményekkel jár. Az hogy a kereskedelemügyi tárcát nem töltötték be, anarchiára vezet a közgazdasági életben. Az állami munkások között például „békétlenek izgatnak". Nagy baj, hogy Simonyi-Semadam folyton hangoztatja, hogy szívesen félreáll. Ha érzi a miniszterelnök, hogy a parlamenti többség nem támogatja, azonnal álljon félre. Aki nem tud a mostani gyors ritmusokkal lépést tartani, azt az események könyörtelenül elsöprik. Arra a hírre, hogy a kisgazdapárti Gaál Gaszton fölvetette egy Apponyi elnöklete alatt szakférfiakból alakítandó kormány eszméjét mint a mostani válságból kivezető megoldást, Friedrich kijelentette, hogy ezt a gondolatot amelynek érdekében annak idején ő is kardoskodott magáévá teszi. Ő azonban úgy képzeli ezt a kormányt hogy a szakférfiakból kikerülő miniszterek között helyet foglaljanak a pártok megbízottai is, mint politikai miniszterek, akinek „a politikai kurzus integritását" kell biztosítaniuk. Tehát öt-hat szakember és kéthárom politikus legyen a kabinetben. A politikai államtitkárságokat meg kell szüntetni. Csak ilyen kormány tudná a mostani, csaknem kipattanó feszültségben a közhangulatot megnyugtatni. A volt hadügyminiszter azzal végzi nyilatkozatát hogy se neki, se barátainak nincsenek személyi ambíciói és az említett szempontok szerint alakuló kormányt támogatnak. Friedrich miniszterelnökjelöltje tehát Apponyi, a külügyek élén legszívesebben látna, gróf Andrássy Gyulát, a pénzügyi tárcát pedig Popovics Sándorra bízná a közélelmezési minisztérium élére báró Kürthy Lajost a középpárt vezérét kívánja. Ezekkel a megnyilatkozásokkal szemben mai oldalról túlzottabtnak tartják a válsághíreket. Ezek, kellő mértékükre leszállítva, csak annyit jelentenek, hogy a keresztény egyesülés kebelében észlelhető némi bomlás. E hírforrás szerint a kormány most annyira nem foglalkozik a távozás gondolatával, hogy betölti a még gazdátlan miniszteri tárcáikat. Simonyi-Semadam nem hajlandó tovább vállalni a rendkívül nehéz feladatokkal járó belügyminiszterséget amelyet a kormányzó múltkori döntése értelmében keresztény egyesülésbeli politikusra fognak bízni. A külügyminiszterség betöltéséről csak a húsvéti ünnepek után lehet szó. A külügyminiszterjelöltek ugyanis a békedelegáció tagjai sorában keresendők, a delegátusok pedig hazajönnek a húsvéti ünnepekre és a miniszterelnök akkor fog a kiszemelt emberekkel tárgyalni A nyugatmagyarországi állatcsempészés ügye a szerdai minisztertanács határozatából parlamenti vizsgálóbizottság elé kerül. Rubinek földmivelésügyi miniszter ajánlotta a nagy port fölvert ügynek ily módon való tisztázását A bizottságot a szombati ülésen megalakítja a nemzetgyűlés és abba három-három tagot a kisgazdapárt és a keresztény egyesülés, egy tagot pedig a demokrata párt jelöl Egy hold föld! Az egyik esti lapban olvassuk Rubinek földmivelésügyi miniszternek következő nyilatkozatát: — A tegnapi minisztertanácshoz beterjesztettem a hadirokkantak és hadiözvegyek földhöz juttatása érdekében készült rendelettervezetemet, amelyet a minisztertanács elfogadott és igy a rendelet holnapután meg is jelenik a hivatalos lapban. Lényege ennek a rendeletnek az, hogy a hadirokkantak és hadiözvegyek egy holdig terjedő földdarabokat fognak kapni, tehát olyan nagyságú területet, amelyet a maguk kezemunkájával tudnak megművelni. Természetesen egyelőre csak bérletről lehet szó, mert a tulajdonjog kérdésében a birtokpolitikai törvény fog intézkedni. A miniszter nem nyilatkozik róla, tehát meg kell várni a rendeletet hogy megtudhassuk: az egy hold földbérlet mellett miféle más támogatásban fognak részesülni a hadirokkantak! Kapnak-e a szükséges beruházásokra megfelelő kölcsönt kitől és milyen feltételek mellett vagy ha nem kapnak ilyesmit állami támogatás mellett természetben jutnak-e majd a kevéske instinktushoz és a vetőmagvakhoz. Föl kell tennünk, hogy a kormány ebben az irányban különösen segítségére lesz a háború rokkantjainak, mert hiszen e nélkül csak azoknak a holdaknak a száma növekedne, amelyeket nem tudnak megművelni. Arról is nyilatkozik még a földművelésügyi miniszter, hogy azok, akik 1918 és 1919-ben földbérlettel bírtak, ugyanezt a földet meg fogják kapni a rendelet értelmében, ha az illető terület még nincs bevetve és ha 1918-ban és 1919-ben a haszonbérleti díjat megfizették. A „Vörös Újság" — Bécsből ismételten jönnek szerkesztőségünkbe panaszkodó elvtársak, akiket azért tartóztat le a rendőrség, mert címükre Bécsből „Vörös Ujság"-okat küldöznek Kun Béla emberei. Mindenki megértheti, hogy az ilyen küldemények megakadályozása nincs módjában a címzetteknek X X X X x xxxxx x xxxxxx x xxxxx X xxxxxx X XXXXX X xxxxxx X XXXXXX Azért mert valaki aZ ,,Új Nemzedék"-et olvassa, még nem keresztény-szociális és nem okvetlenül kommunista az, akinek a címére kéretlenül „Vörös Ujság"-ot küldenek.