Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-27 / 75. szám
XLVIII. évfolyam. * Budapest, 1820 március 27. szombat. .^ilfe^ ' 1 .1 I I I i iiii' III III I.'M/III V . / AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. fél évre.. ... ICO kor. | negyed évre 42 kor. ... SO kor. | egy hóra is kor. EGYES SZÁMARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) 75. szám. A politika titkai. A háború nagyon is hozzászoktatott ahhoz, hogy ne kíváncsiskodjunk a politika s még inkább a diplomácia berkeibe, mert ott amúgy is csak homályt vagy a legjobb esetben hamis délibábképeket lát a kívülről betekintő. Shaw írja: A háború lényegéhez tartozik, hogy igazi okai és céljai sohasem felelnek meg annak, amit háborús oknak nyilvánítanak. Az angol közönség hozzászokott a Poreigne Office (külügyi hivatal, külügyminisztérium) titokzatosságához és nem is nagyon kíváncsi a külügyi vezetőség intézkedéseire. Hallottunk a háborús célok között: az elnyomott testvérek fölszabadításáról, az elrabolt területek visszahódításáról; harcoltak a demokrácia uralmáért és a militarizmus letöréséért és háborúskodtak — a tartós béke kivívásáért A hirdetett cél sohasem az igazság maga volt, hanem — ahogy Oppenheimer mondaná — az igazság mimikrije. Egyik minapi számunkban írtunk arról aváltozásról, amely az antant viselkedésében végbement egyrészt Szovjetoroszországgal, másrészt a volt ellenségekkel szemben. Láttuk, hogy a békülékenység szellemét Anglia képviselte, Talási tisztán meggyőződésből? Tekintsünk be egy pillanatra a diplomácia boszorkánykonyhájába. Anglia még egy esztendővel ezelőtt Oroszországgal szembeni a kérlelhetetlen letörés politikáját vallotta el, ime, most Anglia hirdeti legelőször és legerősebben az Oroszországgal való kereskedelem újrafölvételének szükségét. Mi e hirtelen változásnak az oka? Az, hogy az utolsó esztendőben Németország mind erősebben és sikeresebben gravitál Oroszország irányában, Angliát a vetélytársra való féltékenység sarkalja. A világháborúban sikerült Németországot a gyarmatbirodalmakból kiszorítani és ez eredmény elhalványulna, ha most a német szervező erő Oroszország zilált állapotait rendbehozná, ha az elsőrendű német ipar Oroszország hatalmas, fölhasználatlan nyersanyagkészletét földolgozná és az angol áruknál jóval olcsóbb áruival elözönlené a világpiacot. Így a bolsevisták ellen élet-halálharcot hirdető Anglia is kénytelen összeköttetést keresni az orosz kereskedelmi körökkel, mert Anglia mindig úgy cselekszik, hogy a bal keze sohasem fogja megtudni, amit a jobb tesz. Anglia, egyelőre csak távirati úton, már meg is kezdte a tárgyalásokat, az orosz kooperatívákkal: autókat mozdonyokat, vagonokat, géprészeket helyezett kilátásba bizonyos nyersanyagokért... Németország fölsegítését is először Anglia javasolta. Amilyen vetélytársat jelentett számára Oloszországban a német kereskedelem, éppen olyan mértékben féltékeny Amerika befolyására Németországban. Az Egyesült Államok és a német birodalom között már folynak a tárgyalások egy nagy, nyersanyagok beszerzésére fordítandó kölcsön fölvételéről. Amerika és Németország elszigetelt tárgyalása Lloyd George-ban azt a meggyőződést érlelte meg, hogy mindenáron meg kell akadályozni a két állam gazdasági összeköttetését, mert ez előbb-utóbb közeledést hozna létre közöttük politikai téren — Anglia háta mögött is angol javaslatra határozta el a békekonferencia, hogy a szövetségesek együttesen fognak kölcsönt adni Németországnak és közösen segítik reorganizáló munkájában... Most pedig vessünk egy pillantást egy, Európára nézve az előbbieknél sokkal kisebb jelentőségű, de ránk nézve annál értékesebb jelenség felé. Ez pedig Nitti, olasz miniszterelnök váratlan föllépése Magyarország igaza érdekében. Hírek érkeztek arról, hogy az olasz miniszterelnök illetékes helyen óvást emelt több millió magyarnak hazájától való elszakítása ellen. Tiltakozott a wilsoni elvek értelmében, amelyekhez a mindenható elnök Fiume kérdésében oly erősen ragaszkodott. Akkor Wilson nem engedte meg a szerbek bekebelezését Olaszországba és akarata mellett erősen ki is tartott. Nitti mostani tiltakozó szavai oldalvágás az amerikai elnök felé. De egyúttal a kis szövetségeseket a szerbeket és románokat is bosszantja és föllépésének olyan a színezete, mintha a magyarokat jobb barátoknak tekintené, mint a balkániakat. A diplomácia párnázott ajtói gondosan elrejtik a politikai határozatok, intézkedések okát és keletkezésük módját. És bizony az ember nem is sejtheti, hogy a legideálisabbnak, önzetlen belátásból fakadtnak vélt politikai lépések mögött közönséges kereskedelmi érdek fátyolozza el magát és hogy országok sorsának elintézésébe milyen kicsiségek is közbejátszanak. osztályba fisstet is essiS MyStar«. * Nemzetgyűlési beszédi arról, hogy az osztályharcról való lemondást nem lehet követelni. — Megjegyzések a munkáról meg a tőkéről. A bankjegyek fölülbélyegzéséről szóló javaslat tárgyalása során, a nemzetgyűlés pénteki ülésén, fölszólalt dr. Vass József egyetemi tanár, a keresztény nemzeti egyesülés tagja is. Beszéde során kitért a munkáskérdésre is. Kiemeljük beszédének ezt a részét hogy itt külön vehessük szemügyre és hogy egyben alkalmunk legyen annak konstatálására is, hogy ez az első beszéd a nemzetgyűlésen, amely igyekszik objektíven megvizsgálni a munkásmozgalom hajtóerőit, egyben megérti azokat a szükségszerűségeket, amelyek e mozgalom számára módszereket és eszközöket teremtettek. Vass József a maga megállapításaiban nem alkalmazta a társadalomszemlélet tudományának szocialista jelzett stílusa egy kissé papos, de az egyházi prédikátorok modorának szóornamenseiből le lehet hámozni és tisztán meg lehet érteni azta megállapítását, hogy az osztályöntudat és a társadalmi osztályok szervezettsége szükséges dolgok és sem a szociáldemokratáktól sem a keresztény-szociálisoktól nem lehet azt kivánni, hogy mondjanak le az osztályharcról. Vass dr. beszédét végighallgatván, az a benyomásunk, hogy szavait nem a szociáldemokratáikhoz intézte. Voltaképen Ernszt képviselőtársával vitatkozott a kapitalizmus lényegéről és neki is, meg az egész nemzetgyűlésnek is azt igyekezett megmagyarázni, hogy a kapitalizmus, mint a gazdasági termelőmód mai formája nem olyan egyszerű dolog, amit félre lehet tolni és csak úgy könnyedén valami ideálisan jó rendszerrel lehet helyettesíteni. A maga módján és a maga szavaival meg tudta magyarázni — nem tudjuk, megtudta-e érttetni is — azt a marxi tételt hogy amig a termelés új formáinak a feltételei a régiben meg nem erősödtek, amig a régi forma, kereteit nem repesztik és át nem törik, addig a régi megmarad, — voltaképen tehát illuzórius dolog a kapitalizmusnak Ernszt-féle revíziójáról beszélni. Ismételjük, nem hozzánk beszélt Vass József, hanem azokhoz, akik még ma sem tudják, hogy mi az a kapitalizmus és mi ezzel szemben a munkásosztályra hárult nagy gazdasági és társadalmi szükségszerűség, az osztályharc. Akik azt hiszik, hogy az osztályharc, általában a munkásság társadalmi és gazdasági küzdelmeinek több módszere afféle mondvacsinált valami, amelyről nagyon könnyű dolog lemondani, azoknak kellett ebből a beszédből megérteniök, hogy az osztályharcról való lemondás követelése — ahogy a szónok mondotta —, illuzórius... Tulajdonképen beszéde végéin mutatott rá arra, miért tért ki ilyen módon a munkáskérdésre? Szolgálnikívánta, úgymond, azt a folyamatot, amellyel „a szociáldemokrata módon szervezett munkásság egyes részei" az állami és gazdasági élet struktúrájához közeledni próbálnak A szónok formulázásában is tisztán jelentkezett az a megállapítás és aki akarta, meg is érthette, hogy az osztályharc és az osztályok szervezkedése törvényszerűség és aki az erről való lemondást kívánja, az a munka és a tőke harcában — a munkát teljesen védtelenné akarja tenni. Valóban, bizonyos eszmecserék során, amelyek a közelmúltban folytak le, szociáldemokrata részről azt kellett tapasztalni, hogy némely tényezőik nincsenek annyira tisztában a társadalmi és gazdasági harcok lényegével, mint Vass József tanár úr. Nem volt tehát haszontalan dolog, hogy e kérdéseket éppen arról az oldalról magyarázták meg, ahonnan és ahogy — azt hisszük — a legkevésbé várták. Így talán jobban tisztázódnak majd a dolgok. Csak egy kis őszinteség és jóhiszeműség szükséges a megértéshez. Legalább» i« annyi, amennyi a megértetésben volt és van még ma is. Vass József dr. beszédének jelzett részletét az alábbiakban közöljük: Egészen külön fejezet igen, tisztelt nemzetgyűlés a munkáskérdés, amelyről ezekről a padokról már egynéhány alkalommal megjegyzés esett. Megvallom őszintén, nem tudok teljesen belesimulni Ernszt igen tisztelt képviselőtársam ama kijelentésébe, hogy a kapitalizmust valami módon le kell törni, hogy a kapitalizmust valami más formával kellene helyettesíteni. Akármennyire értékelem is az ő fejtegetéseit a kapitalizmus kinövéseiről, meg kell mégis állapítanom azt hogy, a kapitalizmus nem egy ad hoc forma, a kapitalizmus a gazdasági életnek fejlődéséből született életforma. Az életformát nem lehet levetni addig, amíg a fejlődés a föltételeket meg nem teremtette. Ha a fejlődés titokzatos méhe ki akar sürgetni egy másik életformát ki fogja majd annak idején sürgetni. Mi azonban erőszakosan, bárminő népnek vagy népek szövetségének hatalmával nem vagyunk elég erősek arra, hogy a kapitalisztikus életformát lesimít"unik, leszedjük a nagy gazdasági életről, hogy másik formát adjunk rá. Megpróbálta a szociáldemokrácia szélsőséges iránya a kommunizmust, mint új életformát Oroszországban is, nálunk is rákényszeríteni a gazdasági életre. És mi történt! A gazdasági élet tehát a test, amely ezt az erőszakos új ruhát kapta, elsorvadt eme Nessus-ingnek égetése alatt és Szovjetoroszország gazdasági élete ugyanúgy el fog sorvadni, amint annak a majdnem határtalan országnak kincsei elfogynak, föléleznek, mert hiszen erőszakos életformával termelő munkára serkenteni magát az életet nem lehet Azonban külön hangsúlyozni kivárnom és itt nem ismerek különbséget keresztény-szociális vagy szociáldemokrata módon megszervezett munkásságg között — hangsúlyozni kívánom azt, hogy a tőke túlkapásaival szemben a munka teljesen védtelen marad és semmiféle álllam törvényhozás, semmiféle társadalmi akció nem tudja a munka jogait az élet minden vonalán érvényesíteni, ha csak a munkával nem párosul ugyanannak a gazdasági osztálynak a szervezettsége ... Szterényi József: Ez így van! Vass József... és a szervezettségnek nem alapja az egész nemzet helyesen megkoncipiált nagy egységébe beleillesztett osztályöntudat. Következőleg illuzórius dolog azt kivánni a szociáldemokratáiktól vagy keresztényszociálisoktól, hogy az ő szervezettségükben és harcaikban mondjanak le először az osztályöntudat tényezői, másodszor mondjanak le a harcnak, tehát az osztályharcnak tényéről.