Népszava, 1920. július (48. évfolyam, 155–181. sz.)
1920-07-15 / 167. szám
. 2ÚL.VUCI. évfolyam. .. • • «88*^' • * , fflső . Vj AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ aso kor. I negyed évre...... 70 kor. fél évre 140 kor. | egy hóra......... 23 kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Budapest, 1820 július 15. csütörtök, 187. szám. Bethlen vállalkozása meghiusult? * * Visszaadja megbízatását a kormányzónak. — A kormánypárt a pártonkívüli miniszterek ellen. Miután az egységes kormánypárt megalakult, gróf Bethlen István dezignált miniszterelnök szerdán tárgyalásokat kezdett azokkal a politikusokkal, akiknek alakítandó kabinetjében tárcákat szánt. Délelőtt nagyatádi Szabó István közélelmezési miniszterrel, Haller István kultuszminiszterrel és Bleyer nemzetiségi miniszterrel, délután pedig Ferdinándy igazságügyminiszterrel, Korányi pénzügyminiszterrel, majd újból nagyatádi Szabóval folytatott megbeszélést Már e tárgyalások során kitűnt hogy Bethlen kormányalakítási Vállalkozása nehézségekbe ütközik, mert nem mindenben honorálta azokat a követeléseket amelyeket az egységes kormánypárt állított föl a kormány személyi összetétele tekintetében, így például a kisgazdapártiaktól igényelt belügyminiszteri tárcát a pártonkívüli Tóth Jánosnak szánta, nagyatádi Szabót pedig továbbra is a közélelmezési minisztérium élén akarta, holott a kisgazdapárt a földmivelési tárcát kívánta vezére részére a földbirtokreform megvalósítása miatt Gróf Bethlen István Haller István helyett is más valakit — hir szerint, Teleki Pált — akarta a kultuszminisztérium élére és az eddigi kultuszminisztert a népjóléti tárcával kárpótolta volna. Haller azonban ezt éz állást nem fogadta el. Úgy a kisgazdák, mint a kereszténypártiak bántónak találták azt, hogy Bethlen épp a hatalmi tárcáknál mellőzni akarta a pártok vezéreit és ezeknek csupán másodrendű helyeket ajánlott föl a kabinetben. A kisgazdapárt tagjai szerdán délelőtt küldöttségbe© keresték föl nagyatádi Szabót és megkérték, hogy ne vállalja a közélelmezési miniszterséget az új kormányban. A gazdatársadalom — mint mondják — azért kívánja nagyatádi Szabót a földmivelési minisztérium élére, mert az országban csak az a birtokreform kelthet megnyugvást, amelyet nagyatádi Szabó hozna tető alá. Nagyatádi Szabó a Bethlennel való újabb találkozás alkalmával tudatta, hogy nem vesz részt a kabinetben, egyben tájékoztatta a dezignált miniszterelnököt a többségi párt hangulatáról. Bethlen ezek után Gödöllőre ment ahol jelentést tett a kormányzónak. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter a tárgyalások meghiúsulásáról a kormánypárt körében szerdán este a következőket mondta: — A fő ütközőpont a belügyminiszteri tárca volt Ehhez járultak egyéb személyi és tárgyi ellentétek. Ennek folytán Bethlen visszaadja megbízatását és azt indítványozza a kormányzónak, hogy az új kormánypártból dezignáljon miniszterelnököt. A „Magyar Távirati Iroda" illetékes helyről szerzett információ alapján azonban azt jelenti, hogy a kormányválság megoldására irányuló kísérlet még nem látszik teljesen befejezettnek. A kormánypárt vezető politikusainak holnapi kihallgatása után fog ugyanis csak eldőlni az, hogy Bethlen István gróf vállalja-e majd az adott új szituáció alapján a kabinet megalakítására vonatkozó megbízást avagy más megoldásra kerül a sor. Haller István, a volt keresztény egyesülés vezére, így nyilatkozott: " Tulajdonképen a mai nap tette egységessé a pártot Bethlen azt hitte, hogy egyes miniszterek annyira ragaszkodnak a hatalomhoz, hogy annak kedvéért mindent elfogadnak A dezignált miniszterelnök egyes pártonkívüli politikusoknál megfelelőbb embereket is találhatott volna a pártban. Bethlent nagyon szívesen láttuk volna, ha valóban nagy kabinettel jön, de így... Kijelentette még, hogy a mostani események folytán ismét elodázzák a válságot aminek egyik következménye lesz a parlamenti nyári szünet elmaradása. Nagyatádi Szabó István is kijelentette, hogy Bethlen missziója meghiúsult és nem hisz abban, hogy a válság megoldására újabb megbízást kapna. A kisgazdapárti vezér szerint az a főszempont hogy Bethlen missziójának kudarca ellenére is megmarad az egységes kormánypárt. Valószínű, hogy Bethlen visszavonulása folytán nem fog sokáig húzódni a válság. A kormányzó nagyatádi Szabót, Rubineket és Hallért csütörtökön délelőtt együttes kihallgatáson fogadja. A velük való tanácskozásoktól függ a válság további sorsa. A kisgazdák körében azt hiszik, hogy ezek után vagy Rubinek, vagy nagyatádi Szabó kap megbízást kormányalakításra, de újból fölmerültek Haller és Rakovszky nevei is. Gróf Teleki Pál külügyminiszter szerdán levélben tudatta a kormánypárt vezetőségével, hogy belép a pártba. A külügyminiszter eddig pártokon kívül állott. A valutatéboly.*) Gyakorlati keretekben mozgó cikkemre K. S. elvtárs elméleti magyarázatokkal reflektált. Fejtegetései — nem ujak s nem ismeretlenek — megfelelő körülmények mellett helytállók, csak egy hibájuk van, ez azonban alapvető hiba: elméletek csupán, még pedis a normális közgazdasági életre szabott elméletek, amelyek a háborús, félig-meddig anarchikus közgazdasági élet bekövetkezése pillanatában rögtön morzsolódni kezdtek s mire a háború befejeztével a normális közgazdaság teljesen összeomlott, vele veszett mind e reá szabott elmélet is. Nem követem tehát K. S. elvtársat az elméletek labirintusába, hanem megmaradóik a gyakorlati szempontok mellett. Első cikkében azt mondja K. S. elvtárs, hogy a valutaspekulációt nem lehet kiküszöbölni, mert „a központi kezelés sem hagyhatná figyelmen kívül a nemzetközi árfolyamokat, ázsiat diszázsiót amiket viszont a spekuláció alakít ki, lévén ez a tőzsdei manipuláció testtéválása mindannak a megfoghatatlan értékű gazdasági erőnek, mint aminő a bizalom, a minden pillanatban változó kereskedelmi mérleg, ércfedezet, ésatöbbi, amely a csereértékek sorsát irányítja". Egyetlen szóval sem mondtam, hogy a valuta nemzetközi árfolyamalakulásából kapcsolódjunk ki, hiszen ez egyenlő volna a világgazdaságból való kikapcsolódással. Ámde nem szabad összetéveszteni a mesterséges, irreális spekulációt, a természetes és reális átalakulással, amely egészséges alakulás esetén mégis csak inkább igazodik az ország gazdasági intaktságához, termelő- és szállítóképességéhez, mint a skás és nagy spekulánsok zajának ösztöneihez és hangulatához. Most valóban nem a nemzetközi forgalom összefüggése és egymáshoz való árviszonya szabja meg koronáink értékét, azért nincs is értékük a mi koronáinknak. Az aranyfedezet sem döntő az értékalakulásra, amit számokkal lehet bizonyítani. Egy legutóbbi (1917-ből eredő) kimutatás szerint egyes államok bankjegyforgalma és ercfödezete volt annak idején. *) Ez a cikk K. S. hasonló című két cikkére viszonválaszul íródott. Tri napja kiszedetten áll. A szűkös helyviszonyok miatt közölhetjük csak most. — A szerkesztőség a zürichi piacon még 40—45 között ingadozott. Tagadom, hogy ne lehetne az egyéni spekulációt megszüntetni: ha állami monopólium lehet a dohány, szesz, só, cukor, esetleg a gabona, ugyan miért ne lehetne állami monopólium a külföldi pénzek forgalmai „Gazdasági fegyvereikkel hárítjuk el a pénz vásárló ereje ellen intézett támadásokat" — mondja K. S. elvtárs. Jóakaratú, jóhiszemű szempont de megint csak elmélet: ugyanúgy megbuktatta a háborús nyerészkedést vagy, mint minden más normális közgazdasági életre szabott elméletet. Igenis, csak hatalmi eszközök segítenek itt s minél gyorsabban jön s minél erélyesebb, annál jobb. „A nálunk észlelhető elviselhetetlen drágaság csak látszat, amely valóban, más államhoz viszonyítva, olcsóságot takar" — mondja tovább K. S. elvtárs. Hogyan? látszat és mégis elviselhetetlen? — Látszat a nagy olcsóság és csak azoknak a bizonyos külföldieknek a javát szolgálja, akik idegen valutával jönnek ide, de valóság az elviselhetetlen drágaság, az itt élő millióknak, akik koronákban kapják meg munkájuk bérét. Végre mégis csak a kereset és áruérték (helyesebben ár) egymáshoz való viszonya dönti el, hogy van-e drágaság vagy nincs. „Másállamokhoz viszonyítva" — persze, igen, de éppen itt a hiba s azért kell az államnak erőteljesen közbelépnie, hogy pénzünk mesterséges és hamis áralakulása folytán az élelmes külföld ki ne forgathassa az országot valóságos javaiból. (Föld, gyár, ház, termény, áru, ékszer, stb.). Visszatérve az ércfedezetre, ismétlem, nem döntő jelentőségű. Fontos, jó, ha van, kedvezően irányítja a bizalmat a pénz iránt de mégis csak akadémikus jellegű: talán soha, egyetlen kereskedő sem gondolt arra, hogy jelentkezik a banknál és fölveszi a bankjegyen föltüntetett értéket aranyban, azt azonban valószínűen valamennyi latolgatja, hogy a kezében lévő bankjegyekért áruban mit és mennyit vásárolhat abban az országban, amelyik a bankjegyet kibocsátotta. És ez a döntő! A demokratikus ellenőrző energiák hiánya folytán zabolátlanul dolgozott itt a háborús konsiunktura, egészségtelenül földuzzasztotta minden áru értékét a korona vásárló ereje a minimumra csökkent, azután külön rávetette magát a pénzre, hármas jellegéből csak árujellegét hagyta meg, ez még lejebb szorította a korona vásárló erejét s szinte teljesen értéktelenné tette. Végül a „készfizetés", mint végső konklúzió és expediens a drágaság megszüntetésére. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy a magyar arany valutát és az ezzel kapcsolatos kérdéseket törvényesen már régen szabályozták volt (1892 : XVII—XXI. és 1894 : XXIV. tc.), amikor még gondolni sem mertek a készfizetések fölvételére, s máig sem hajtották végre, mert pénzünk mindig alul volt a parin. Pedig ez a Pénz őfelségének korlátlan uralma idején volt! A priusz itt a drágaság megszüntetését és pénzünk megjavulását illeti, mégpedig egészen a pari árfolyamig, különben a világ minden aranya is kevésnek bizonyulna, úgy kiszivárogna az aranyfedezet hogy hírmondó sem maradna belőle. Abban ugyanis minden közgazdász egyetért hogy a készfizetések fölvétele csak nagyon kedvező pénzviszonyok mellett lehetséges. Summázva a mondottakat nem adhatom föl azt az álláspontamiatt, hogy csak munkával, új javak létrehozásával lehet az ország gazdasági egyensúlyát helyreállítani, addig is azonban erőteljes hatalmi eszközökkel kell megakadályozni minden uzsorát és egészségtelen spekn-Az osztrák ideiglenes költségvetés. Bécsi lapok írják: A kormány kedden beterjesztette az augusztus 1-től december 31-ig terjedő költségvetései provizóriumról szóló javaslatot Az új provizórium ugyanolyan alapon készült mint a legutóbbi, amelyet a nemzetgyűlés jóváhagyott Módosítás csupán a hitelek igénybevételére vonatkozó meghatalmazásokra nézve van a javaslatban. A kormány elsősorban négy milliárd korona általános hitelmegszavazást kért úgy hogy a július 1-től december 31-ig terjedő időre hat milliárd korona hitel áll a kormány rendelkezésére. Bankjegy- Ércsüdö- °/6-os forgalom zet arány milliókban Oroszország - 120.000 3453 288 Ausztria-Magyarország 24.000 270-1 Franciaország 29.148 3394 11-5 Németország 15.509 2934 18-8 Olaszország 8.000 895 11-2 Anglia 7.634 1678 22-0 Spanyolország 2.958 2119 71-0 Hollandia 1.947 1507 77-0 Svédország 935 361 38-0 Svájc 678 383 56-0 Dánia 521 264 50-0 Norvégia 499 168 33-0 Ha ezzel összehasonlítjuk az egykorú valutaárfolyamokat, egyáltalában nem kapjuk meg az aranyfedezet döntő befolyását az árak kialakulására. Hogy csak egyet említsek, ebben az időben a monarchiának már csak 1,1 m ércfedezete volt de azért a korona árfolyama a Dolgozófík! A szociáldemokrata pártszervezetben a helyetek!