Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-01 / 25. szám

XIII. évf. 25. szám. Budapest, 1921 február 1. kedd. Apa 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO kor. 1 negyed évre..... 140 kor. fél évre 280 kor. | egy hibra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 3 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIIL CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Élni alkaruell! Vasárnap délelőtt a régi képviselőház üléstermében a pénzintézetek alkalmazottai tanácskoztak a ma legaktuálisabb kérdéséről: a megélhetésről. A határozat természetesen az volt, hogy a bankok és takarékpénztárak „hozzák végre összhangba a fizetéseket a megélhetési lehetőségekkel Mert ebben a kérdésben ez az egyedüli, amit határozni lehet és ez az, amiről ismét és ismételten beszélni kell. " A béreket és fizetéseket összhangba hozni a megélhetés lehetőségével... A pénzintézeti tisztviselők valószínűen azért, mert tudták, hogy precizitáshoz szokott urakkal van dolguk — ezen a precíz és korrekt módon fejezték ki kívánságukat. Ne beszéljenek mindig béremelésről, fizetés javításról! De beszéljünk a megélhetés lehetőségéről. Mert egészen más az, ha a munkások és alkalmazottak állandóan zavarják a termelés és a gazdasági élet rendjét, mert magasabb fizetéseket akarnak és más az, ha kénytelenek magasabb fizetést kérni, mert a régi munkabérből képtelenek megélni. Ámbár — közbevetően azt is meg kell mondani —, az sem róható föl bűnül a munkásoknak és alkalmazottaknak, ha a termelés eredményeiből, a termelt javakból nagyobb részt kivonnak maguknak, ha a kulturális életben ők is részt akarnak venni Mert csak ez biztosítja a krultúra terjedését, az emberi szolidaritás érvényesíttését, az emberi aljasságok megszüntetését. De most nem erről van szó. Hivatalos helyen, a statisztikai Hivatal-, ban állapították meg — amint egy fővárosi lap a múlt héten közölte —, hogy egy munkáscsalád heti szükséglete 1914 június 30-tól 1926 november 15-ig 20 korona 05 (Merről 833 korona 30 fillérre emelkedett, azai 41561 százalékos emelkedésnek felel meg. Minket ez a megállapítás nem lep meg. Mi állandóan felszínen tartottuk a kérdést, közöltük a Szakszervezeti Tanács megállapításait, nemrég közöltük az Országos Iparegyesület -index-számait is, amelyek mind megdöbbentő módon igazolják, hogy itt munkabérből, fizetésből megélni nem lehet. Előttünkfekszik egy kimutatás Európa és a legfontosabb tengerentúli államok gazdasági helyzetéről. Ebből azt állapíthatjuk meg, hogy a nyersanyagok és fontos közszükségleti cikkek árai az utóbbi időben mindenütt erősen csökkentek. Erősen csökkentek a hajófuvardíjak. Nagymennyiségű nyersanyagok, élelmiszerek vannak mindenütt raktáron. Itt azonban még mindig emelkedik napról-napra mindennek az ára.Ami azt mutatja, hogy hozzánk még nem jutott el az a gazdasági hullám. __ amely az árakat leszorítja. Mutatja ez azt is, hogy a mi gazdasági viszonyaink még nem kongruensek a nagy iparállamok és a világgazdaságban számottevő más gazdasági területek viszonyaival. Mutatja, hogy nálunk még betegeb, betegebbek az állapotok, mint a világgazdaság egyéb területein. Ezek olyan kérdések, amelyekkel foglalkozni kell az állam és a közgazdaság intézőinek. A munkások és a többi fix fizetésű alkalmazottak azonban nem várhatják, amíg majd a közgazdaság tudósai megállapítják a diagnózist és megmondják nekik, hogy mi is az oka annak, hogy nekik éhezni kell, hogy nincs fűtött szobájuk, hogy gyermekeiknek nem vehetnek téli ruhát, nem vehetnek cipőt, harisnyát, de még inget sem. Ez valamikor nagyszerű tantárgya lesz a közgazdaság tudományának, ma azonban csak azt ismerhetjük el igazi tudósnak, aki a problémát úgy oldja meg, hogy már holnap nem kell éheznie, nem kell nyomorognia a dolgozó embernek. Aki úgy intézkedik, h hogy már holnap vásárolhat a munkás és alkalmazott is gyermekének legalább egy pár cipőt, egy pár harisnyát és egy inget, ha a régi elpusztult, elnyűtt, használhatatlanná vált. És egészen mindegy, hogy miképen válik ez lehetségessé: ugye, hogy a munkás szombatonként vagy a tisztviselő 1-én és 15-én nagyobb számokkal jelzett bankót kap a kezébe, vagy pedig úgy, hogy az áruknak a jelző számait írják kisebb számokkal. A munkások egyelőre csak a megélhetést reklamálják maguknak, legalább azt a megélhetést, amit már 1914-ig kiküzdöttek, kiverekedtek maguknak. A német jóvátétel — és Magyarország. * * Messstyifees? 8?»t ki re&nfc a CeggffefsubS» tan&ss döntése? A legfelsőbb tanács mostani párisi tanácskozásai alapján nagyon kétségesnek látszott, hogy ez a tanáckozás eredményekre is vezessen. Már maga az a körülmény, hogy még mindig Németország lefegyverzéséről tanácskoztak és hogy még most is folyton jelentéseket kértek FcoU tábornagytól arról, hogy Német-ArreAfc a¡U u«ia teLjveitart, klt.£«acti«6Karfc51 ás hogy ez ellen mit kellene tenni, mutalta a diplomata urak munkájának a terméketlenségét. JFochmarsallnak természetesen ,mindig, kéznél van pafe a receptjei: az antant, szálljon meg újabb német területeket, és hosszabbítsa meg a Rajna-vidék megszállásainak idejét. Pedig akár teljesítette Németország a spaai megállapodás összes föltételeit, akár nem, bizonyos, hogy üres rémlátás az, ha még mindig arról beszélnek, ahogyNémetország katonai ereje veszélyes lehet. Franciaországra. A „Berliner Tageblatt"-ban Montgelas gróf kiszámította, hogy mibe kerülnek Németországnak a Rajna-vidéken elhelyezett megszálló csapatok. A fegyverszünet kezdete, azaz 1918 november óta 1920 szeptember végéig Németország 43,4 milliárd márkát, tehát havonként átlag másfél milliárdot fizet, a megszálló csapatok részére. Ehhez hozzá kell még számítani 5,8 milliárdot, ami a megszálló csapatok által igénybe vett vasút, posta, vámmentesség, a csapatok részben való élelmezése, lakásokért való kártalanítások, továbbá új épületek és átépítések, gyakorlóterek világítás, tüzelés, tisztogatásra és mindarra a sok aprólékos dologra fölmerült, amire egy ilyen nagy hadseregnek szükságe van. Mindehhez hozzájön még a megszálló bizottság tagjainak a fizetése. Németországnak tehát havonként 2 milliárdot kel fizetni a megszállás költségeire, amit egyrészt a megszálló csapatok nagy száma, másrészt a magas fizetések okoznak. A Rajnavidéken ugyanis 136.000 francia, amerikai, belga és angol katona van, ugyanazon a területen, amelyen 1914-ben összesen 65.000 embert tartott a német hadsereg. Ez az óriási hadsereg természetesen föl van szerelve mindennel, ami hozzátartozik a modern militarizmushoz. Vannak nehéz és legnehezebb ágyúik. Óriási mennyiségű repülőik, tankok, mérges gázak és mögöttük áll a rengeteg módon megnőtt egész francia háborús gépezet. És mindezek láttán el akarják hitetni a világgal, hogy az antantnak rettenetesen óvakodni kell a 90.—100.000 főnyi német birodalmi őrségtől. Az ilyen fölfogások valóban nem mozdítják elő a gyógyulási folyamatot. Hasonlóan áll a dolog a jóvátétel kérdésében is. Franciaország el akarja hitetni, hogy a német nép képes Franciaország deficitjét is fedözni. A francia pénzügyminiszter 212 miliard) arany márkára számította ki Németországjóvátételi kötelezettségét, ami a mai papírértékben 2120 milliárd márkát jelent. De hogy Hémetország hogyan ésonnan veszi elő ezt a rémséges összeget, arról a francia pénzügyminiszter egyáltalán nem beszélt. Egyszerűen azt állítja, hogy évenként egytized részét ennek az összegnek előteremtheti Németország a kiviteléből. Ez a számokkal való dobálódzás Lloyd Georgenak az első pillanatban sehogysem tetszett. Figyelmeztette is a franciáikat arra, hogy Németországnak a kivitelével mindenekelőtt a saját bevitelét kell fedezni, és a német kivitelnek ilyen rengeteg módon való fokozása az összes többi országok iparát (persze Angliáét elsősorban) veszélyeztetheti. Úgy látszik, hogy az angolok nagyon szívesen rátérnének az okosabb megoldás útjára, úgy a jóvátétel, mint a lefegyverzés kérdésében, (legalább is így játsszák a szerepüket...) de képtelenek a franciákat ennek a helyességéről meggyőzni. Ennélfogva nagyon valószínűtlen, hogy a konferencia a jóvátétel kérdésében valami huzamosabb ideig tartó eredményhez jusson. Annál inkább, mert a végén mégis csak meg kell kérdezni Németországot is és ezért az egyoldalú megállapításnak nem sok értéke lehet. Németország ugyanis el van határozva, hogy azt a javaslatot, hogy egyelőre évenként 2,5 milliárd arany márkát fizessen, csak az esetben fogadja el, ha az ántant teljesíti ismert követeléseit. Azzal, hogy az antánt kényszereszközöket alkalmaz Németország ellen — a francia pénzügyminiszter pénzügyi gyámságról is beszélt— Németországot még nem teszik fizetőképessé. Épp ezért valószínű, hogy Németország fizetőképessége dolgában meg fogják még hallgatni Brüsszelben a szakértők konferenciáját és csak a Londonban február közepén tartandó konferencián fognak végleg határozni. A konferencia — mint azt már vasárnap jelentettük — határozott a jóvátétel kérdésében is. Hogy közben mi történt Lloyd George és Briand között, illetve az állítólagos tartózkodó angol álláspont és a félelmetesen megnövekedett francia étvágy között, az egyelőre nem tudható. Az angolok legyőzve, visszavonultak, illetve hozzájárultak a francia javaslatihoz és a franciák annyira győztek, hogy 50 milliárddal, többet fizettetnek Németországgal, mint első A munkásmozgalom meg hatalmasan?Szemeltyűje a Népszava.