Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-01 / 69. szám

A király két és fél órán keresztül négyszem­körlött tárgyalt a kormányzóval. A tanácsko­zás alatt a kormányző fogadószobájának elő­csarnokában összegyűltek a kormánynak Bu­dapesten levő tagjai, de a király és a kor­má­ny­ja megbeszélésénél egyikük sem vett részt. A tanácskozás befejezté­vel a király el­hagyta a kormányzó rapbáját s anélkül, hogy­ bárki mással érintkezett volna, ismét autójába szállt és visszautazott Szombathelyre, ahova azonban többszöri autóobfektus miatt, csak ewry késéssel, húsvét hétfőn hajnali 5 óra tájiban élvezett meg. Ugyancsak vissza­indultak Szombathelyre a kormányzó au­tóján gróf Teleki Pál ,miniszterelnök és gróf Higray Antal is. Kíséretként a kormányzóság Görgey József huszárkapitányt, a kormányzó egyik szárnysegédét osztotta be melléjük. A király (Mhitáin Vs2 órakor érkezett Budapestre és 145 órakor indiait vissza. Elhidalásukkor a­ kor­mányzóság táviratozott Szombathelyre és föl­kérte azokat az urakat, akik szombaton éjjel a püspöki palotában a király elött, megjelen­tek, tehát­ Mikes gróf püspököt, Lahár báró ezredest és Lingauer Albin képviselőt, várják be a püspö­ki palotában a király visszaérke­zését. Másnap 10 órakor délelőtt magához kérette Teleki és Sigray grófokat. Vtl2 órakor a püs­pöki házi kápolnában szentmisét hallgatott. Délután 2 órakor lepihent, azután ismét a mi­niszterelnökkel tárgyalt. („M. T. I.") (Szombathely, március­­11.) A „Vasvárm­egye" ma reggeli száma közli: Kedden reggel a kor­mányzó megbízásából Szombathelyre érkezett gróf Andrássy Gyula, gróf Bethlen István és Hegedűs altábornagy,­ hogy informálják a királyt, a helyzetről, dél­után pedig megérkezett Grata Giusztáv külügy­miniszter, akiket azóta a király több ízben ki­hallgatáson fogadott, de másokat, kivéve aty­jának két személyes barátját, tudtunkkal nem fogadott. Szombathelyen csak hétfőn terjedt, el a híre annak, hogy a király a város falai kö­zött­ tartózkodik és ezután villámgyorsan fu­tott szerteszét az egész vármegyében. Szombat­hely egészen csendes. Valószínű, hogy Andrássy, Teleki és Bethlen grófok még már csütörtökön visszautaznak Budapestre és csak Gratz Gusz­táv marad egyelőre Szombathelyen. („M, T, L") ­k pártois és # * ResEítSSelécek a nemzetgyűlés pénteki ülésére. A kisgazdapárt csütörtök este értekezletet tartott, amelyen megállapodás történt a nem­zetgyűlés pénteki ülésének napirendjére nézve. Az értekezleten megjelent a miniszterelnök és­­több miniszter, Teleki miniszterelnök az újság­írók kérdéseire válaszolva közölte, hogy IV. Károly csütörtök este még Szombathelyen tar­tózkodott. A legutóbbi napok eseményeit a nemzetgyűlés valószínűen nyílt ülésen fogja tárgyalni. A miniszterelnök arra nézve nem tett határozott közlést, hogy lesz-e a pénteki ü­lé­sen k­orm­á­nynyilatkoza­t. Az értekezleten nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter ismertette a leg­utóbbi napok eseményeit és felhívta a párt tagjait, hogy a pénteki ülésen az ügy komoly­ságához méltó nyugalommal viselkedjenek. Utána Teleki miniszterelnök szolgált infor­mációk!... Gombos Gyula fölszólalása után Meskó Zol­tán indítványt terjesztett be, amely azt tartal­mazza, hogy a nemzetgyűlés üdvözli a kor­mányzót. Simonyi-Semadaim Sándor nyugodt viselke­désre kérte föl a képviselőket, majd Hencz Károly határozati javaslatot­ ­ terjesztett be. Az értekezlet úgy Hencz Károly határozati javaslatát, valamint Meskó indítványát el­fogadta. Amennyiben a nemzetgyűlés magáévá teszi Meskó indítványát, a nemzetgyűlés kö­szönetét, küldöttség fogja tudomására hozni a kormány­zónak. A párt határozatához képest a pénteki ülé­sen föl fognak szólalni Hencz Károly, Meskó Zoltán és a függetlenségi kisgazdák közül valószínűen Balsay Károly. Este­­­18 órakor a kereszténypárt is értekezletet tartott Az értekezleten gróf Andrássy Gyula elnö­költ és mintegy 40 képviselő vett részt. Jelen voltak Teleki miniszterelnök, a keresztény­párt miniszterei és megjelent néhány disszi­dens képviselő is, közöttük őrgróf Pallavicini György és Korányi Frigyes. Gróf Andrássy Gyula számolt be a helyzetről és vázolta a legutóbbi napok eseményeit, amelyek a kis­gazdapártot, arra­ indítottá­k,­­­ogy a nemzet­gyűlés sürgős összehívását kérje. A keresz­ténypárt Andrássy­­beszámolója után elhatá­rozta, hogy a nemzetgyűlés pénteki ülésére nem jelöl ki szónokot és a vitában az esetben részt sem vesz, ha az ülés minden zajosabb in­cidens nélkül folyik le. Ha ellenben a vita mozgalmassá alakulna, a kereszténypártiak egy erre már előkészített és kellő számú alá­írással ellátott ívvel nyomban zárt ülést fognak kérni és ez esetben a zárt ülésen szintén kifejtik a maguk álláspontját. Az ülésen Rakovszky István fog elnökölni, aki csütörtökön délután a fővárosba érkezett és résztvett a kereszténypárt értekezletén. A­­ kereszténypártból többen hozzá fognak szólni Hencz határozati javaslatához, közöttük valószínűen Andrássy Gyula és Huszár Ká­roly is. t­a Irta Thaymas. A pince, amelynek lakóiról ez írásban szó esik, sál­ pöttyös két, kicsiny ablakával a kül­város sivár világába hunyorgott bele nagy félénken." Abba a világba, ahol valamiikor a gyárak füstjétől volt szeplős a levegő, ahol a »görölyök kallózása zakatolt és m­ég most is belerajong olykor a gőzt­ülkiök bugása a nyű­gösködve vánszorgó szimpla életeik egyhangú neszelé­nyébe. Itt a napkelte pirkadását szivekbe zárt áb­rándok feszegetik, itt verítékből és titkon­­sírt könny-­kiből verődik össze az éjjeli köd és a li­dércnyomásos álmokban a sarki boltos kisért, aki nem ad hitelbe, mert nincsen munka. Itt nincsenek nagy, parádés tragédiák. Leg­följebb­­kis, szomorú históriák esnek olykor, de akikkel megesik, azoknak éppen elég. Mi csodálkozni való van hát azon, hogy a történethez semmi köze a ,,Költői igazságszol­gá®tat.ás"-nak.­­ A költői igazságszolgáltatás ugyanis finom lakáj, aki rendbe hozza a modern társadalmi színjátékok rendetlenségeit, a históriai és sors­tragédiák sárba hágott két mnai sait­ is fényesre incoválja, sőt jólfésült és illedelmes átlag­novellák közül is szívesen tesz apró szolgálato­kat, de­­ a valódi élethez nincs sok köze.. S az Élet sem sokat törődik­­ vele. Az Élet­­ugyanis nem pályázik tragédiáival a Telek i­díjra, hát nezk engedheti magána­k a fényűzést, hogy az alkotásait, ziláltan, disszonánsan, be­fejezett­enüi­­ hagyja. Ne tessék hát ,ebben a kis­­történetben a­ köl­tői igazságszolgáltatás után kutatni. Nincs jelen az illető,­­m­int ahogy az igazság egyál­talán nagyon kevés van főidőn. Igazság-e például az, hogy éppen ma zaka­tol végig minden második percben a pince ab­la­kjai előtt egy-egy vasrudak alatt nyöszörgő társzekér, olyan jajgatást és átkozód­ást csapva, mintha a világ minden bajosó siratnál tippen­­na, amikor a beteg emberne­k ott­ lenn a pincében olyan gyötrelmesen roma napja van. Ott fekszik az ágyon. Két szikár keze tört csáp módjára hever a takarón és a fejét be­fúrja a párnáik közé, mert halálm­arsot d­abol az agy velején az utca lármája. Mintha minden, szekér a mel­lén menne ke­resztül, úgy érzi a fáradtan* küz­ködve lélegző ember. Úgy isíz óra tájban végre elül a­ kora hajn­al óba­ tartó pokoli koncert, az aklisikon át pedig betűz a két szürke raktárépület közül egy vé­konyka napsugár-pászma. • A beteg ember játszani kezd az árva imp­sogárszálacskával. Bágyadtan emeli föl kezét és nyitott tenyerével ernyőt tart a fény és az arca közé. Hagyja átsütni rajta a napocskát Valamikor régen sokszor próbálta ezt , az életerő gőgjét keltette föl benne a tenyerén át piros világ­színre fes­­ett eleven­ meleg deranges. Most azonban halálos sárga szim­ bágyadozott át bus­taken, vézna keze fején, mi­ntha a napsugár m­a?Mi is sorvadásba esett volna attól, hogy megérintette a beteg, tteetet. — Csehü­l vagyok — mondta csöndesen. — Nincs egy csöppnyi vérem sem már. És úgy érezte, hogy az elmúlás fekete árnyé­ival gyülekeznek feje fölé, a homályos sarok­ból, ahol a­ penészvirágok alatt könnyet sír a nyárkos fal. Az asszonya ott ült a l ágy lábánál a pince­ablak négyszögletes fény­foltjában. Az ölé­ben sörétczá­tty asszonyi köntös darabjai he­vertek. Párnás két kezében egy­ három­szögletűre ha­sadt tü­körd­arabot tartott. Félrekl­entt, kacér­kodó fejjel abban nézegette­­magát. Buján duzzadó szőke kontyát, arcának pirossal alá­futoitt fehérjét és kissé fáradtan árnyalt sze­mét mustrálgatta. Tajszeret magának.­­ Készülődik — gondolta a beteg és — far-­ cséllotta ugyan —, de ez nem is fájt neki va­lami különösen. Jósokára füafce hozzá suttogva: — És most is olyan szép, mint akkor. Mint akkor, amikor olcsó virágok gazdag pompája duzzadt a pincelakásokban s a­ szp­bácska tavaszi zsendü­léssel, a muskátli illatos légzésével volt teli s amikor itt a nyo­moruság mélységében a boldogság hazugságát álmodta és csók piazarló májusi napokat élt. — Akkor még minden másként volt és holnap , talán már sehogy sem lesz. Micsoda üdvösséges esték voltak azok! Az­után egyszer Hogyan is történt csak? Az utja a raktárból arra vitte az embert a pince­paradicsom előtt. Ezü­stcsállanásu velencei kri­stálytükröt vitt a boltból, ahol dolgozott, egy urasághoz, oda, kivitt a viroson, ahol a villasor lustálkodik a cirádás kapuk mögött, a finom parkok hűsén. Sietős volt, az útja, de a félig nyitott, lefüg­gönyözött ablakon át puha színes szárnyat bontva gyöngyöző ének röppent a szívéhez. Majd jobban siet, a­ki róná föl bűnül, hogy egy csókra leszól az asszonyához. Az asszonya oly vidáman röpült feléje, mint egy tarka pántif­kafelhő és örvendő sikoltással ugrott ki nyakába. Ez a röviden csattanó vágyakozó sikoly pedig a következei­ pillanatban halálos néma­ságba fagyott, amelybe — mintha, pokolgép robbant volna föl — szörnyű csörömpöléssel csapott bele a katasztrófa. Ott hevert a földön a vagyon lévő velencei tükör. Haszontalan cserepek ugráltak szerte a földön. Az ember rémülten fölhördülve tánto­rodott hátra. Két karja eszelősen kapott a levegőbe, mintha vissza akarná rántani a semmiből a szemétté vált ki­ne­set és­ elfehére­dett a­j­ka gépiesen motyogta: — Végünk van, — a tükör, a tükör... Az asszony összecsukló térf idei zuhant vég­ig a földön, mint egy törött bábu. A férfi pedig abban a percben mindent elfelejtett, keresztül­gázolt a cseréppé vált kincsen s fölkapta az asszonyát. Rajongva, becézzve, eszelősen sutto­gott a fülébe dédelgető szavakat: NÉPSZAVA Hivatalos jelentés a Kisgazdapárti érte­kezletről. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A ke­resztény kisgazda- és földmi­vespárt csütörtö­kön este 7 órakor az előtérben álló politikai események következtében értekezletet tartott, amelyen Gaál Gaszton elnökölt. Az értekezle­ten Szabó István földmivelésügyi s Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszteren kívü­l a kormány részéről gróf Teleki Pál miniszterel­nök, Vass­ József közoktatásügyi és Benáril Ágoston népjóléti miniszter i® résztvettek. Nagyatádi Szabó István és gróf Teleki Pál is­mertették a helyzetet. Többek felszóla­lása után elhatározták, hogy a pénteki ülésen a párt minden körülmények között ünnepi egy­öntetűségre törekszik és e célból a többi párt­tal az ülés megkezdése előtt érintkezésbe lép. Az ülésen mindenekelőtt indítvány­­on elhang­zani ünnepélyes nyilatkozattétel iránt a nem­zetgyűlés nevében. Az ünnepélyes nyilatkozat megszövegezésére bizottságot küldöttek ki, amely m­ég az este megállapította a nyilatko­zat szövegét és azt péénteken az ülés előtt a többi párttal is közölni fogja. Az e Gazdasági program szükségességéről írtunk a Népszava csütörtöki számában. Azt írtuk, hogy a korona árfolyamának javulása ahelyett, hogy javulást idézne elő a munkásság megél­hetési lehetőségeiben, a munkáltatók önző magatartása következtében inkább míg rosz­szabbá teszi a helyzetet — ha a kormány von unatkozik bele a dologba, jól átgondolt gazda­sági program alapján. A pénz javul. -­­a nyo­mában termelési válság, munkanélküliség fe­nyeget, ami magát a pénzjavulási folyamatot, is a legnagyobb biztossággal visszaveti, azon­kívül pedig végső elpusztulással fenyegeti a munkásexisztenciák tízezreit, azokat, akik hét küzdelmes esztendő nyomorúságából kigázolni szeretnének és újabb nélkülözést, újabb nyo­morúságot elviselni már képtelenek. Erről írton­­t és ma a földmivelésügyi állam­titkár nyilatkozatában azt olvassuk, hogy a kormány igenis be fog avatkozni. Be fölé avat­kozni, hogy megakadályozza az élő marha árá­nak további esését... Mintegy két hét óta tele­harangozzá­k az országot az olcsósági hullám­mal. A nép lesi, várja az árak esését, de csak igen-igen kevés cikknél és igen kicsike mér­tékben tapasztalja az olcsóságot. S e nagy vá­rakozás közben egyszerre — hogy lehűtsék a nagy reményeket — egy hideg vízsugarat 1923 április 1g

Next