Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-01 / 69. szám

1921 április 1I NÉPSZAVA — Aranyom, drág­ám, kicsiny asszonyom, ne nyisd ki a szemed, nevess rám, édes. Mit bánod te azt a rongy cserepet? Majd dolgozni fogok. Sokat dolgozni és megtérítjük a kárt. _ Érted, édes gyönyörűségem1? Megtérítjük, megtérítjük, így volt. Azután nagy fekete nyomorúság következett. Keserves hetek, lázas küzködéseik. Aztán egy nap a bolt gazdáját találta ott a megkoppadt, szürkére f­akult pince­paradi­csomban. Az asszonya sikoltva rohant, eléje: — Védj meg ettől az utálatostól! És ő fölragadott egy széket és leütötte az „inkasszálni jött" főnök urat, mint egy tulkot.. Azután becsukták, azután hazajött s azóta igy van a dolog. Nagyon rosszul van a dolog. A beteget gyötrelmes köhögés rohanta meg s az asszony fölkapta nézését a háromszögletű tükördara­bból: — Rosszat! vagy, apukám? Apulka pedig nem felelt és erre igen jó oka­ volt, mert a szörnyű roham után mélységesen elpihent. Fáradt feje félrebillenve hevert a vánkosok fészkében és annyit ziháló, szenvedő melle horpadtan szunnyadt a takaró alatt A csönd megdöbbentette az asszonyt és ma­cát erősítve vidám lejtésével, odatáncolt az agyhoz s a törött tükörcserepet a takaróra fektetve, magát kelletve hajolt az ura fölé: — Ugy­e szép vagyok apusikjáim? Neked va­gyok szép, szegénykém. Az ember azonban mit sem látott ebből már. Fönnakadt üres nézésével bámulta a Semmit. Az asszony sikoltozni k­ezdett, mint akkor is a szomszédos lyukaiklból csatakos asszonyok sereglettek be és segítettek mejd sírni. ... Az ágy fölött függő isteni kép szeme pedig — amely köré b­omba nagy három­szöget, sugárzót, rajzolt a piktor — szomorúan nézett alá a népre, amelynek tragédiái is silá­nyak, mint esre törött tü­lk­ör cserepe vagy­­ mint egy törött koldus­ élet S bocsátanak a várakozók nyaka közé: a kor­mány gondoskodni fog, hogy az élőmark­a árak ne essenek tovább. A kor­mány beavatkozását mi nem így kép­zeltük. Ennek az országnak nem­ az volt a baja az utóbbi időben, hogy bővib­en volt a lakos­ság az élelmiszereknek. Ámbár meglehet, hogy akadt az ország lakosságának némely rétegé­ben olyan ember is, akinek nem okozott gondot a mindennapi kenyér, sőt a minden­napi ka­lács és pecsenye megszerzése sem. De a városi lakosság túlnyomó nagy része mindenben szű­kölködött és bizonyos, hogy a falusi lakosság sem fürdik mind tejben, vajban. Akinek pénzért kell élelmiszert vásárolni, annak nem az okoz gondot, hogy a hús ára nagyot talál zuhanni. A kormány — az említett nyilatkozat szerint — mégis olyan beavatkozásra készül, amelyikkel a hú­sárak esésének akar gátat vetni. Meg akarja engedni, hogy az élőállatok bizonyos százalékát külföldre szállíthassák. Ez bizonyára nagyon alkalmas intézkedés lesz arra hogy a húsárak újra emelkedjenek. De a magyar gazdasági életne­k valóban csak az az egyetlen baja hogy a gazdák „olcsón" kény­telenek eladni az állataikat és mihelyt elvon­ták a budapesti piactól az állatokat, akkor mindjárt rendben lesz minden? A városi lakos­ság élelmezésének biztosítása és olcsóbbá tétele­­— a mi fölfogásunk szerint — semmivel sem kisebb érd­eke az országnak, mint­ a valuta meg­javítása. A kettő nem is zárja ki egymást, sőt inkább az egyik feltételezi a másikat. A pénz javulásának csak akkor lehet az ország gaz­dasági viszonyaira állandóan kedvező hatása, ha nyomon követi az élelmezés javulása és ol­csóbbodása. Viszont a gazdáknak is nagyobb érdekük,­­hogy a pénz javulásával kapcsolatban olcsób­ban szerezhessék be a nekik szükséges ipari cikkeiket: mezőgazdasági gépeket, gazdasági eszközöket, bőrárukat és ruhákat, mint hogy továbbra is a régi magas áron adják el a ter­ményeiket. Az azonban, hogy az iparcikkek olcsóbbodjanak, a mezőgazdasági termékek mostani magas ára pedig megmara­djon, lehe­tetlen.­­ A kormánynak tehát nem az a feladata, hogy megengedje az állat­ki­vitelt. Látjuk a kenyérellátás terén, hogy mire vezet, ha a szükségletet idejekorán nem biztosítják. A gazdasági évnek még csak a közepén va­gyunk. Teljes négy hónap van még az új ter­mésig; hónapok óta már kukoricával vegyítve adják a leszállított kenyér­mennyiséget és mégis most arról adnak hírt, hogy csak egy­két napra való liszt van raktáron. Egyébként elárulhatjuk a közélelmezési miniszter úrnak, hogy a március havi lisztjegyek utolsó szelvé­nyére már napok óta nem kapni kenyérlisztet a fővárosban. Most pedig ismét a­ kenyér árá­nak az emelése van napirenden. A pékek azt állítják, hogy nem tudják a régi árban elő­állítani a kenyeret, mert a rosszabb minőségű kenyér sütéséhez nagyobb hőki­fejtés szüksé­ges. Javasoljuk a közélelmezési miniszter úr­nak, hogy fogadja el a pókmesterek érvelését, gondoskodjék arról, hogy jobb keverésű lisz­tet kapjanak s ne engedje meg, hogy a kenyér árát újra fölemeljék. Mindebből pedig az következik, hogy egyelőre még mindig­ nem az olcsóság elé kell a kor­mánynak gátakat emelni. A k kormánybeavat­kozást mi úgy gondoljuk, hogy a­ kormány bírja rá a gyárakat, hogy a munkát az árak égésétől való félelem miatt ne szüneteltessék meg, a béremelést ne korlátozzák. Ezenközben folytassa a valuta megjavítására irányuló te­vékenységét s ho­­gy a korona árfolyama ál­landósul, olcsóbbakká­­ válhatnak az iparcik­kek is, mert olcsóbb lesz a szén, a külföldi nyersanyag s ennélfogva a gazdáik is olcsóbb áron juthatnak mindahhoz, amire szüksé­gük van. De ezt nem úgy lehet elérni, hogy a nagy­nehezen megindult olcsóbbodási folyamatot megállítják, hanem úgy, hogy az élelmezést minél olcsóbbá teszik. Általában élelmiszerek, kivitelét csak akkor szabad engedélyezni, ha az itthoni fogyasztás teljesen biztosítva van. Eddig azonban azt láttuk, hogy az ilyen irányú számítás mindig téves volt. A készletek min­dig kisebbek voltak, mint amit kiszámítottak. Ennek a katasztrófával fenyegető hatása mu­tatkozik most a kenyérellátásnál. Ne azokért fájjon folyton a kormánynak a feje, akiknek az áruikat olcsóbban kell adni a valuta javulása miatt, hanem az legyen a gondja, hogy a valutajavulás ne­ legyen pün­kösdi királyság , ne azokat gazdagítsa ismét,, akik eddig mindenen csak nyertek, hanem nyerjen már egyszer valamit a dolgozó nép is, amely hét év óta törve nyomorog és szenvedve remél. # # A BeamSé Sozial cgy munkást Egyossswpolt. — Három siáxötven St vagon Benho­'h­a égett el. — Leomlással fenyeget az Ipar-utcai frontrész is. — Hussmiliós kár. Csütörtökön hajnali 3 órakor kigyulladt a Soroksári-úton levő Gizella-gőzmalom raktár­telepe. A hatalma­s malomtelep — amelyet négy utca határol — Vaskapu­ utcai oldalán van az ötemeletes raktárépület, ahjol nagymennyiségű kukorica, búza és árpa volt fölhalmozva. Ez a hatalmas épülettömb tökéletesen leégett, füs­tölgő romhalmaz és lassan égő kukoricahalmok mutatják azt, hogy helyen pár órával előbb még óriási értékek voltak fölhalmozva. A tűz­netít illetően a falbeomlásna­k egy halottja és egy­ könnyebb sebesültje van. A tűzkataszt­rófa részleteiről a következőkben számolunk be: Kigyullad a raktárépület. A Vaskapu­ utca és Ipar­ utca sarkán van a malom raktárépülete, amely össze van építve a Gizella-malommal. A dolgozó munkások hajnali 3 órakor észrevették, hogy az emeleten tűzlángok csapnak ki. A gyár tűzoltósága azonnal hozzáfogott az oltáshoz, miközben a szemben levő Wagner-féle szénsavgyár tűz­jelzőkészüléke útján értesítették a tűzoltóság­ot is. A központi tüzőrség — eddig kiderítetlen okokból — csak órakor érkezett a tűz szín­helyére. Eddig csupán azt állapították meg, hogy a késedelmet telefonzavar okozta. A köz­ponti tüzőrség kivonulását követték a kerületi tűzoltók, akik gőzszivattyúkkal és tolólétrák­kal fogtak hozzá az oltási munkához. A tűz­oltók a lángok terjedését megakadályozni nem tudták, ezért arra törekedtek, hogy a szomszé­dos házaikat és-, a malom épületeket megmentsék a katasztrófától. A raktárépület belseje fából épült és a ben­ne fölhalmozott kukorica is szá­raz volt, ugy hogy a tűz pillanatról-pillanatra tovaterjedt és hol az egyik, hol a másik abla­kon csapott ki a láng az utcára. .Hajn­ali VtS 9 óra tájban a lángok mind­ egé­szen a tetőig­ terjedte­k és a raktár bádog tető­zete nagy robajjal lezuhant az utcára A zu­hanó, súlyos alkotmány egy tűzoltó mellett esett le az utcára és szerencsére csak köny­nyebben sebesítette meg. Háromnegyed 5 óra­kor az épület tetején dolgozó tűzoltók jelen­tették, hogy a raktárépület belső emeletei be­szakadtak. A fölülről lefelé nyomást gyakorló kukoricakés­zlet az alsó emeleteket terhelte meg, majd pontban 5 óraikor az égő kukorica gáza fölrob­bant, leszakította az első emelet padozatát is és a Vaskapu­ utcai ötemeletes, magas tűzfalat kidobta a helyéből, amely bor­zasztó robajjal lezuhant az utcára. Az össze­omlás függőleges irányban történt. A tűzoltás körül intézkedő bizottság a fal ledőlése előtt félórával lezáratta a szemben levő Wagner­féle gyár fljtalait, ahonnan a gépeket bizton­ságba helyezték. Ennek az óvatos intézkedés­nek köszönhető az, hogy nagyobb szerencsét­lenség nem történt. Amikor a leomló faltól keletkezett porfelhő fölszárult, a betemetett utca felől segélykiáltás és kiabálás hallatszott. Katonák és rendőrök a téglatörmelékek alól csakhamar előástak egy tűzoltót, aki csupán apró zúzódásokat szenve­dett. Megakadályozták a tűz tovaterjedését. Mialatt a tűzoltók a tűz tovaterjedését aka­dályozták meg, azalatt a malomépület felé ve­zető kijáratokat bezárták, l£s mialatt a ha­talmas malomban a gépek zakatolása hal­latszik, azalatt a tűzoltóság szakadatla­nul folytatta a munkát. A déli órákig a raktárépület belseje teljesen leégett. Az összeégett, füstös gerendák között itt-ott vas gépalkatrészeik látszanak ki és a tűzoltók a­ fecskendőket a folyton izzó kukoricakész­letekre irányították, hogy azt eloltsák. Újabb falbeomlás fenyeget. A Vaskapu­ utcai frontrész leomlása követ­keztében az Ipar­ utcai tűzfalat is leomlás fe­nyegeti, ezért a rendőrség a veszélyeztetett helyet elzárta a közlekedés elő. A Vaskapu­utcai frontrész, amint említettük, a hajnali órákban mintegy 30 méter szélességben bedőlt. A kaputól jobbra még állott a fal, belü­l mez­telenre kiégve és öt emelet magasságból egyre fenyegetőbben hajolt ki a Vaskapu­ utca­ felé. Már az első falbeomlás is nagy veszedelmet ígért, amely után­ műszaki tanácskozások foly­­tak arról, hogy miképen akadályozzál­ meg a fal további ledőlését. A fal összeomlását nem lehetett, megakadályozni. Déli 1 óra 10 perc­kor a kaputól jobbra mintegy 20 méter széles­ségben a fal megingott és óriási robajjal a Vaskapu-utca irányában a szemben lévő Wagner-féle gyárépületre zuhant le. Hatalmas porfelhő borított el mindent. És amikor a porfelhő eloszlott, kitűnt, hogy a Wagner-gyárnak azt a részét, amelyben az asztalosüzem van, a rátömlött faltömeg maga alá temette. Beomlott a gyár teteje és a le­zuh­anó fal nagy rést szakított ki az épület Vaskapu­ utcai oldaláról. A rendőri bizottság utasítására a munkáso­kat még a reggeli órákban eltávolították a­z üzemből. Ennek ellenére két-három fiatalabb munkás nem állhatta meg, hogy a tüzet a ki­ürített gyárrész tetejéről szemléljék. Amikor a második falbeomlás történt, a kíváncsiskodó fiúk elmenekültek és csak negyedóra múlva tűnt ki, hogy Krizsán Gergely 19 esztendős lakatosmunkás hiányzik. Ez a szerencsétlen fiatalember a gyár padlására ment föl, onnan nem tudott idejekorán menekülni és az oda­zuhanó faltömeg maga alá temette. Amikor a társai észrevették Krizsán eltűnését, a keresé­sére indultak és megtalálták a holttestét a le­zuhan falak, gerendák, lécek romhalmazától eltemetve. Az omladékból nem­ látszott, ki egyéb, mint egy kilógó, munkásingbe burkolt kar, viaszsárga keze görcsösen ökölbe szorítva és az egész behintve az omladék finom mész­porával. Ott, ahol a fej volna, véres folt a törmelékben és pár csöpp vér folyt végig az ingujjon... Időközben értesítették a baleset­ről a mentőket is, azonban nem akadt munká­juk. A rendőrség műszaki katonaság segítsé­gével félórai munka után kiásta Krizsán Ger­gely holttestét a törmelékekből. A szerencsét­len fiatalember törzse­, lába és feje csupa zú­zott seb volt. Holttestét beszállították a bonc­tani intézetbe. Hogyan keletkezett a tűz? A rendőri bizottság má­r a kora reggeli órákban megkezdte a kihallgatásokat arra vo­natkozóan, hogy hogyan keletkezett a tűz .A munkások azt mondják, hogy a felvonó hibá­san mű­ködött. A fölvonón egész éjszaka ku­koricát szállítottak föl az emeletre. Valószínű, hogy a fölvonóheveder a dörzsöléstől szikrát vetett és a szikrától kigyulladt a lift faalkat­része. A munkások a tűz keletkezésének az ide­jén a pincében tartózkodtak, tá­vol a tüzitől. Egy másik megállapítás szerint, a tűz úgy ke­letkezett, hogy a gépházban az egyik gépnél hiba történt, az összekötő gépszíj megszűnt működni, eközben valahogyan szikráik pattog­tak­­ki a gépből és ettől lángra lobbant a fölhalmozott kukoricakészlet. A raktárban 355 vagon kukorica, 9 vagon búza és 3 vagon árpa volt fölhalmozva. A kár körülbelül 20 millió korona. A kukorica egy részét állítólag föl tudják használni szesz­főzésre. Az esti órákban még mindig él és füstölög a kukorica A tűzoltóság szakadatlanul ereszti a vízsugarakat a pusztuló gabonakészletre. m^mm——mmeammm JHOuiai imiiiniim Előfizetőink figyelmét fölhívjuk arra, hogy a Népszava könyvkereskedés kiadásában meg­jelenő összes művek ezentúl a Népszava kiadó­­hivatalában (VIII. Conti­ utca 4 alatt) és a lapkihordóinknál is vásárolhatók és megrendel­hetők. A Népszava kiadóhivatala.

Next