Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)
1921-05-01 / 94. szám
2 már maguk is szükségesnek tartják a viszonyok gyors és gyökeres megjavítását. A költségvetés vitája valószínűen heteket fog igénybe venni. Az általános és részletes vitánál egyaránt lehetséges az ország közállapotának szóvátétele, sőt maga a miniszterelnök is a költségvetés vitáját jelölte meg, mint olyat, amelynek során pótolni lehet a kormányprogram elmaradt kritikáját. Már most az a kérdés: milyen nagy erő az, amely kész síkraszállani a normális állapotok visszaállításáért s mennyi benne az arra való elhatározottság, hogy akaratát ne csak szavakban fejezze ki, hanem annak konzekvenciáját is levonja. A két nagy párt közül ebből a szempontból elsősorban a kisgazdapárt jön tekintetbe. Meggyőződésünk, hogy a kisgazdapárt még konzervatív árnyalata nélkül is elég erőt reprezentál a közszabadságok helyreállítására. A kisgazdapárt eddig még nem sok hajlandóságot mutatott ilyen irányú tevékenységre — tehát egyik jelentős programpontjának megvalósítására —, de talán az ismert ellenzéki csoportosulás végre mégis csak tettre fogja kényszeríteni nagyatádi Szabó Istvánt és híveit. Ehhez jön a pártonkívüliek és párttöredékek számaránya, akik most együttes akcióra szervezkedtek a közszabadságok visszaállítása érdekében. Mellesleg, ezen az ellenzéki fölsorakozáson, bármilyen furcsa is látszatra az öszszetétele, nincs mit csodálkozni. A politikában nem szokatlan az ilyen találkozás s a konkrét esetben kettős magyarázatát találjuk. 1. A politikai fölfogás és elhelyeződés még teljesen kiforratlan állapotban van. Egyének is, pártok is még mindig az elvkeresés nehézségeivel küzdenek s még túlságosan a divatos jelszavak hatása alatt állanak. Sok furcsaságot fogunk még átélni, amíg a polgári pártok és politikusok tartósan el tudnak majd helyezkedni a nekik leginkább megfelelő helyen. 2. A polgári pártok szélsőjobb és középtől balrább álló szárnyának találkozása azt jelenti, hogy közös akciójuk célja, európai állapotok teremtése, már sokkal több, mint szükséges. A kisgazdapárt és erre az egy akcióra egyetértő ellenzék többségét teszik a nemzetgyűlésnek s ha ehhez hozzávesszük a kormány liberális és félliberális tagjait, talán nem vagyunk t álságos optimisták, ha biztosítottnak látjuk az ellenzék akciójának sikerét. Ez pedig azt jelentené, hogy visszaállítják a közszabadságokat, végrehajtják az amnesztiát, megszüntetik az internálásokat és a kivételes állapotokat. Persze, semmi sem lehetetlen. Különösen nálunk és most. Hogy a liberalizmus hirdetésében megöregedett Aladrássy, aki a forradalmak után meglehetősen világos szemléletű könyvet írt a háborúvesztés és a forradalmak okairól, Crákány Gyulával szemben védelmezze a reakciót — épp oly lehetséges, mint az, hogy akrisztusi szeretetet hirdető keresztény párt ellenzése miatt fognak a dolgozó keresztény tömegek tovább sínylődni és nyomorogni. Nyugatmagyarország! Több prágai és bécsi lapban, kisebb-nagyobb eltérésekkel, a lényegben azonban megegyezetten, az alábbi közlemény jelent meg:A múlt szombaton Budapesten gróf Bethlen István miniszterelnök elnökletével értekezlet volt, amelyen gróf Bánffy Miklós külügyminiszter, Gratz Gusztáv volt külügyminiszter, báró Lehár ezredes, Nyugat-Magyarország katonai parancsnoka, gróf Sigray nyugatmagyarországi főkormánybiztos, valamint a nyugatmagyarországi képviselők vettek részt. Hoszszabb vita után elhatározták, hogy Nyugatmagyarország átadását olykér akadályozzák meg, hogy a Lehár-csapatok oltalma alatt autochton ideiglenes kormányt létesítenek Nyugatmagyarországra, A puccskormámy azonnal elrendeli a választásokat és proklamálja az újracsatlakozást Magyarországhoz. Az értekezlet e puccs előkészítésére elhatározta azt is, hogy visszautasítja az érdemleges tárgyalások újrafelvételét Ausztriával Nyugatmagyarország dolgában, továbbá, hogy a magyarbarát elemekből azonnal megszervezik a fegyveres polgárőrségeket; hogy proskribálják és a puccs kitörésével azonnal őrizetbe helyezik a mi elemeket, amelyek az Ausztriához való csatlakozással rokonszenveznek. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A prágai és a bécsi sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a magyar kormány arra készül, hogy nyugatimagyarországnak Ausztriához való csatolását az ottani lakosságban támasztott mozgalom segélyével erőszakkal megakadályozza. Amint illetékes helyről közlik a „Magyar Távirati Irodá"-val, ezek a hírek minden alapotnélkülöző, tendenciózus koholmányok. A magyar kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontja, amelyet illetékes helyről már ismételten kifejezésre juttattak, azon a fölfogáson nyugszik, hogy ezt a kérdést Ausztriával, barátságos egyetértésben kell megoldani. NÉPSZAVA is Sznffai SB- valliomásáról. * * A Tisza-Sárgy. — A tárgyalás tizenötödik napja. A szombati tárgyaláson Sztanykovszky az ügyész, a vádlottak és a védők kérdéseire elmondotta Margit-körúti fogságának történetét és ismételten nagyon súlyos vádakat mondott el védőjéről, Lengyel Zoltánról, Sztupka őrnagyról, de legfőképen Ulain Ferencről. Sztanykovszky azt állítja, hogy a hadbíróságon tett beismerő vallomására rábeszélték és amit ott elmondott, az nem felel meg a valóságnak. Sztanykovszky ezzel a vallomásával az amúgy is titokzatos ügy még jobban összebogozódott. A tárgyalás során olyan gyorsan peregtek le sűrűn, egymásután a legszenzációsabb kijelentések, hogy a tárgyalás résztvevői, különösen pedig a hallgatóközönség, egyik ámulatból a másikba esett. Sztanykovszky kérdezését különben még nem fejezték be. A főügyész kérdései. A tárgyalás megnyitása után Szilassy főügyész intézett kérdéseket Sztanykovszkyhoz. A főügyész figyelmeztette Sztanykovszkyt, hogy a vizsgálóbíró előtt tett vallomásában a gyilkosságban való részvételt elismerte és azzal kezdte vallomását, hogy magába szállva, minden kényszer nélkül teszi meg ezt. Sztanykovszky erre kijelenti, hogy ő nem mondta azokat, ami a vallomásában van. Az ügyész föltette a kérdést, hogy mi vezethette volna Sztupka őrnagyot, Ulaint és Lengyel Zoltánt, hogy beismerésre bírják őt. Sztanykovszky erre nem felel. A főügyész: Ön azt mondotta pénteki vallomásában, hogy Lengyel Zoltán egy politikai klik exponense. Honttan veszi ezt? Sztanykovszky elmondja, hogy Lengyel Zoltán, mielőtt fölajánlotta volna neki az ingyenes védelmet, arra beszélte rá, hogy vállalja el a gyilkosságot és amikor áthozták őt a polgári törvényszékhez, elment az anyjához és azt mondotta neki, hasson a fiára, hogy tartsa fönn a hadbíróságon tett vallomását. A főügyész, önnek állítólag Hüttner azt mondotta, nem az a fő, hogy kik a gyilkosok, hanem az, hogy Friedrich fölbujtó legyen és őt legalább erkölcsi halottá tegyék. Sztanykovszky: Hüttner azt mondotta, hogy Villám Ferenc tanította ki erre. Ezután részletesen elmondotta Sztanykovszky a helyszíni szemle történetét és megjegyezte, hogy mindazt, amit akkor magára vállalt, arra Lengyel Zoltán előre kitanította. A főügyész: A nyomozás során tett vallomásaiban és a "katonai főtárgyaláson is teljesen megegyezően mondja el az eseményeket, így csak csak az beszélhet, aki valóban átélte ezeket. Sztanykovszkij. Vagy az, akinek jó memóriája van. Ezután még elmondotta Sztanykovszky a főügyész kérdéseire, hogy várta a polgári főtárgyalást, amikor elmondhatja majd beismerő vallomásának történetét. Ha pedig addig a halálos ítéletet végrehajtották volna, akkor is megvan írásban, amit most elmondott, mert ezt annak idején megírta és átadta az ügyvédjének azzal, hogy hozza nyilvánosságra. Ezzel a főügyész befejezte Sztanykovszky kérdezését. Most a vádlottak következtek-Kéri kijelenti hogy neki nincs kérdezni valója Sztanykovszkytól. Fényes azonban élt e jogával. Fényes László kérdései. Fényes: Amikor a rendőrségen szembesítették velem, akkor a szemembe mondta, hogy én voltam a fölbujtó. Miért tette ezt? Sztanykovszky erre elmondja, hogy a rendőrségein Vincze vagy Lengyel nevű detektív azt mondotta neki, hogy ,.ha idejön az a vén szalámitolvaj, mondd neki, hogy hiába beszél". Ebben a helyzetben még az édesapámnak is a szemébe mondtam volna, hogy fölbujtó. Fényes további kérdéseire ezután részletesen elmondotta Sztanykovszky, hogy mikor tartóztatták le és mikor tett vallomást a rendőrségen. Fényesnek arra a kérdésére, hogy dr. Vértes és Lengyel Zoltán miképen lettek az ő védői, Sztanykovszky elmondja, hogy Vértest az apja kérte föl, azt azonban, hogy Lengyel Zoltán hogyan került hozzá, nem tudja. A felesége azt mondotta neki, hogy Lengyel maga ajánlkozott, Lengyel Zoltánt 1919 október 30-án a Boheim-villában, az első helyszíni szemle alkalmával látta először, az ügyvédi meghatalmazást azonban csak 1320 májusában vagy júniusában a hadbíróságon írta alá. Lengyel azt mondotta, hogy iránta érzett szimpátiából vállalja el a védelmet. Amikor először beszélt Lengyel Zoltánnal, azt mondotta neki, üzenjen Hüttnernek, hogy dr. Török Sándort bízza meg a védelmével. 1920 május 7-én vitték a Margit-körúti fogházba és még aznap délután Hüttnerrel beszélgetett. A találkozás úgy történt, hogy a séta alkalmával a kulcsár visszatartotta őt. Hüttnerrel akkor a Tisza-ügyről beszélgettek. Azt mondotta neki Hüttner, tudja, hogy ő ártatlan, de az a fontos, hogy minél hamarabb kikerüljenek innen. Hüttner biztatta, hogy vállalják a gyilkosságot, mert az a fontos, hogy Friedrich felbujtó legyen. Még azt is mondotta Hüttner ekkor, hogy Fényes is Kéri azért legyenek fölbujtók, mert gyanús volna, ha mindig ez az Fredrichet emlegetnék. Amikor Heltai Naphegyi Mihályt vallomásában preparálta, ezt mondotta, hogy ő most egy hosszú kötelet font, amelynek végén Friedrich fog fönnakadni. Ezután Sztanykovszky elmondotta az elnök kérdéseire, hogy a Margit-körúti fogházban együtt fürdött Hüttnerrel, ez nem járt velük és kinn volt a városban is őr nélkül A június-iki helyszíni szemle után délután 5 órakor Károlyi Imre autóján Hüttner, Dobói Bertai, Paksy és öt budai Nagy Anna-féle vendéglőbe mentek, ahol Ulain költségén megvacsoráztak. A tárgyalás során Plain mindig bejött hozzá és állandóan emlegette a 100.000 koronás jutalomlevelet. Azt mondotta Ulain, nem az a fontos, hogy Friedrich Tisza gyilkosa és nem is ezzel akarja a Friedrichet erkölcsi halottá tenni, hanem a szénpanamával, a Deutsch-féle üggyel és egyebekkel. Tudja, hogy Hüttner február 16-án megbeszélést tartott Sslainnal és ezért vállalta a gyilkosságot. Lengyel Zoltán áprilisban eljött hozzá fogházba és azt mondotta, hogy hiába beszél, mert egé halom adat van Friedrich ellen. Amikor is azt mondotta neki, hogy nem igaz és nem vállalhatja, amit kívánnak, isengyel azt mondotta, hogy akkor úgy jár, mint Regula és ő lesz a második védence, aki akasztófára kerül. Fényesnek arra a kérdésére, hogy ezt a súlyos vallomást hajlandó-e Lengyel szemébe is mondani, Sztanykovszky kijelentette, hogy igen, bármikor, csak állítsák eléje. Hogy miképen született meg Hüttnernek a vallomása, azt részben közvetlen tapasztalatból, részben Hüttner előadásából tudja. Ezután részletesen beszélt Hüttnerről, akit 1915 óta ismer Kassáról. Elmondotta, hogy Hüttnert tiszttársai züllött erkölcsű embernek tartották és egymás között, ha valakiről rosszat, akartak mondani, azt mondották, hogy olyan vagy, mint Hüttner. Hüttner elmondotta neki, hogy 1919 szeptember 1-én a miskolci helyőrségi fogházban volt letartóztatva sikkasztás és egyéb bűncselekmények miatt, ő akkor a lapokból értesült arról, hogy a Tisza-gyilkosság ügyében többeket letartóztattak. Mivel Miskolcon rossz dolga volt, nagyon szeretett volna Pestre jönni és így találta ki Hüttmern Tisza-gyilkosságról a mesét. Ekkor Pestre hozták Hüttnert és itt azután vallomásaiban egyre több ember nevét keverte bele az ügybe. Tilain közvetítésével Károlyi Imre gróftól írásbeli garanciát kapott, hogy kiszabadulása után 200.000 korona jutalmat kap és tiszttartó lesz a gróf egyik uradalmában. Neki azt ígérte, hogy a 200.000 korona jutalomnak a felét neki adja. Ezenkívül azt mondotta neki, hogy őt a diktatúra alatt elkövetett bűncselekményei miatt amúgy is fölakasztanák, mert ő volt az, aki Korvin Ottónak Nikolényit és Stenzelt besúgta, akiket azután emiatt fejbelőttek. Együttesen megállapodtak Hüttnerrel, hogy azokat, akik a forradalomban résztvettek, berántják. Vágónak azt volt a szerepe, hogy ha jön egy forradalmár államtitkár vagy valami más előkezi személyiség, akkor Vágó azt mondja, hogy ő pert vio Tvaryban volt vele és ezzel nevetségessé teszi őt. Ulain azt mondotta, hogy ezen a színjátékon Hüttner a szoprán, Sztanykovszky a tenor, Vágó pedig a bohóc, ezt Sztupka őrnagy is hallotta. Ulain még azt selmondotta szó szerint, hogy minél messzebb volt egyik végyi másik a gyilkosságtól, annál nagyobb gazember. Sztanykovszky ott a PoSt az ajtóban, Hüttner kint állott az utcán, ő már nagyobb csirkefogó. Fényes bent volt az Astoriában, Friedrich pedig a legnagyobb gazember, mert messzebb volt. Ennél a beszélgetésnél többen voltak jelen, köztük Sztupka őrnagy is, Lengyel, Vágó és Gärtner kérdései. Ezután Lengyel László intézett kérdéseket Sztanykovszkyhoz, aki most elmondotta, hogy Hüttner egy este hozzá ment és előadta, hogy Estefányi százados lakásán van egy kassza, amit ki kellene nyitni. Erre együtt fölmentek Estefányi lakására és a kasszát bajonettel kifeszítették. Találtak benne 14.000 lírát aprópénzben. Hüttner megbizta őt, hogy váltsa be, amit ő meg is tett. Néhány nap múlva Estefányi kérte tőle a pénzt, amire átadta neki. Estefányi azt mondotta, hogy ez kevés, mert a kasszában 28.001) líra volt. Ekkor megtudták, hogy a többi pénzt Hüttner lopta el, akit akkor megmotoztak és a pénztárcájában megtalálták a 14 darab 1000 lírást. Ezért dobták ki Hüttnert akkor a katonatanácsból.. Lengyel után Vágó Jenő következett. Vágó először azt kérdezte Sztanykovszkytól, hogy kinek az engedelmével járt ki a Margit-körúti fogházból és hányszor volt kint a városban. Sztanykovszky elmondotta, hogy talán négyszer volt kint a fogházból. Egyszer ebéd után ment ki és este 10 óra felé mentek vissza Paksyval, máskor meg délelőtt ment el és délután ment vissza. Paksy és Behm kisérték ki, akik azután egyedül hagyták és elmentek másfelé. Járt otthon is, egy női sigiorősénél is, azután egiskor elhagyta Paksy, bement a Viktória-bárba és az Emke-kávéházba, majd éjfél felé az Adria-büffébe. Éjszaka 2 órakor találkozott Paksyval, mert találkát adtak egymásnak a Kossuth Lajos utcában, ő azon a címen járt ki Paksyval, hogy Sándor Tivadart keresik. Mivel Vágó a kérdések során úgy viselkedett, hogy állandóan derültségbe hozta a közönséget, az elnök rendreutasította és figyelmeztette, hogy viselkedjen komolyan. Vágó után Gärtner intézett néhány lényegtelen kérdést Sztanykovszkyhoz. Ezzel a vádlottak kérdezése befejeződött. A védők kérdései. Ezután Gál Jenő, Kéri Pál védője Intézett kérdéseket Sztanykovskyhoz. Megkértjette Sztanykovszkyt, hogy íuivel bizonyos körühnényekr. nem akar vallotmást teenni, hajlandó-e ezeket a körűlméneket «Azt tárgyalásom elmordiarait .lykovszky ' Cl ' aie'xe, lli\;;y aanit elhallgat, sesmmi körül jioyek . kör,öbi jajtmdó elmondani. Ö különben «. -e vonatkoz ^a. -n&r ny.~.íli.íi nifetkozott is, amikor TJIotr -&l'atikozfl.i ,t «tattidooti, Ulain azt mondotta, hogy 1 .driohio • ^m La Tis». ,Vy femtoe, hanem ' foot*» az, •» taXnépy páni me: -*.aditój4t kampro-, 1921. márjus 31-