Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)

1921-05-01 / 94. szám

2 már maguk is szükségesnek tartják a viszonyok gyors és gyökeres megjavítását. A költségvetés vitája valószínűen heteket fog igénybe venni. Az általános és részletes vi­tánál egyaránt lehetséges az ország közállapo­tának szóvátétele, sőt maga a miniszterelnök is a költségvetés vitáját jelö­lte meg, mint olyat, amelynek során pótolni lehet a kormánypro­gram elmaradt kritikáját. Már most az a kérdés: milyen nagy erő az, amely kész síkraszállani a normális állapotok visszaállításáért s mennyi benne az arra való elhatározottság, hogy akaratát ne csak szavak­ban fejezze ki, hanem annak konzekvenciáját is levonja. A két nagy párt közül ebből a szem­pontból elsősorban a kisgazdapárt jön tekin­tetbe. Meggyőződésünk, hogy a kisgazdapárt még konzervatív árnyalata nélkül is elég erőt reprezentál a közszabadságok­ helyreállítására. A kisgazdapárt eddig még nem sok hajlandó­ságot mutatott ilyen irányú tevékenységre — tehát egyik jelentős programpontjának meg­valósítására —, de talán az ismert ellenzéki csoportosulás végre mégis csak tettre fogja kényszeríteni nagyatádi Szabó Istvánt és hí­veit. Ehhez jön a pártonkívüliek és párt­töredé­kek számaránya, akik most együttes akcióra szervezkedtek a közszabadságok visszaállítása érdekében. Mellesleg, ezen az ellenzéki fölsora­kozáson, bármilyen furcsa is látszatra az ösz­szetétele, nincs mit csodálkozni. A politikában nem szokatlan az ilyen találkozás s a konkrét esetben kettős magyarázatát találjuk. 1. A po­litikai fölfogás és elhelyeződés még teljesen ki­forratlan állapotban van. Egyének is, pártok is még mindig az elvkeresés nehézségeivel küz­denek s még túlságosan a divatos jelszavak hatása alatt állanak. Sok furcsaságot fogunk még átélni, amíg a polgári pártok és politiku­sok tartósan el tudnak majd helyezkedni a ne­kik leginkább megfelelő helyen. 2. A polgári pártok szélső­jobb és középtől balrább álló szárnyának találkozása azt jelenti, hogy közös akciójuk célja, európai állapotok teremtése, már sokkal több, mint szükséges. A kisgazdapárt és erre az egy akcióra egyet­értő ellenzék többségét teszik a nemzetgyűlés­nek s ha ehhez hozzávesszük a kormány libe­rális és félliberális tagjait, talán nem vagyunk t álságos optimisták, ha biztosítottnak látjuk az ellenzék akciójának sikerét. Ez pedig azt jelentené, hogy visszaállítják a közszabadságo­kat, végrehajtják az amnesztiát, megszüntetik az internálásokat és a kivételes állapotokat. Persze, semmi sem lehetetlen. Különösen ná­lunk és most. Hogy a liberalizmus hirdetésé­ben megöregedett Aladrássy, aki a forradalmak után meglehetősen világos szemléletű könyvet írt a háborúvesztés és a forradalmak okairól, Crákány Gyulával szemben védelmezze a reak­ciót — épp oly lehetséges, mint az, hogy a­­krisztusi szeretetet hirdető keresztény párt el­lenzése miatt fognak a dolgozó keresztény töme­gek tovább sínylődni és nyomorogni. Nyugatmagyarország! Több prágai és bécsi lapban, kisebb-nagyobb eltérésekkel, a lényegben azonban megegyezet­ten, az alábbi közlemény jelent meg:­A­ múlt szombaton Budapesten gróf Bethlen István miniszterelnök elnökletével értekezlet volt, amelyen gróf Bánffy Miklós külügyminiszter, Gratz Gusztáv volt külügyminiszter, báró Leh­ár ezredes, Nyugat-Magyarország katonai parancsnoka, gróf Sigray nyugatmagyarországi főkormánybiztos, valamint a nyugatmagyarországi képviselők vettek részt. Hosz­szabb vita után elhatározták, hogy Nyugatmagyar­ország átadását olykér akadályozzák meg, hogy a Lehár-csap­at­ok oltalma alatt autochton ideiglenes kormányt létesítenek Nyugatmagyarországra, A puccs­kormámy azonnal elrendeli a választásokat és prokla­málja az újracsatlakozást Magyarországhoz. Az érte­kezlet e puccs előkészítésére elhatározta azt is, hogy visszautasítja az érdemleges tárgyalások újrafelvéte­lét Ausztriával Nyugatmagyarország dolgában, to­vábbá­, hogy a magyarbarát elemekből azonnal meg­szervezik a fegyveres polgárőrségeket; hogy proskri­bálják és a puccs kitörésével azonnal őrizetbe helye­zik a mi elemeket, amelyek az Ausztriához való csat­lakozással rokonszenveznek. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A prá­gai és a bécsi sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a magyar kormány arra készül, hogy n­yugatimagyarországnak Ausztriához való csatolását az ottani lakosságban támasz­tott mozgalom segélyével erőszakkal megaka­dályozza. Amint illetékes helyről közlik a „Ma­gyar Távirati Irod­á"-val, ezek a hírek minden alapot­­nélkülöző, tendenciózus koholmányok. A magyar kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontja, amelyet illetékes helyről már is­mételten kifejezésre juttattak, azon a fölfogá­son nyugszik, hogy ezt a kérdést Ausztriával, barátságos egyetértésben kell megoldani. NÉPSZAVA is Sznffai SB- valliomásáról. * * A Tisza-Sárgy. — A tárgyalás tizenötödik napja. A szombati tárgyaláson Sztanykovszky az ügyész, a vádlottak és a védők kérdéseire el­mondotta Margit-körúti fogságának történetét és ismételten nagyon súlyos vádakat mondott el védőjéről, Lengyel Zoltánról, Sztupka őr­nagyról, de legfőképen Ulain Ferencről. Sztanykovszky azt állí­tja, h­ogy a had­bí­rósá­gon tett beismerő vallomására rábeszélték és amit ott elmondott, az nem felel meg a való­ságnak. Sztanykovszky ezzel a vallomásával az amúgy is titokzatos ügy még jobban össze­bogozódott. A tárgyalás során olyan gyorsan peregtek le sűrűn, egymásután a legszenzá­ciósabb kijelentések, hogy a tárgyalás részt­vevői, különösen pedig a hallgatóközönség, egyik ámulatból a másikba esett. Sztany­kovszky kérdezését különben még nem fejez­ték be. A főügyész kérdései. A tárgyalás megnyitása után Szilassy főügyész intézett kérdéseket Sztanykovszkyhoz. A főügyész figyelmeztette Sztanykovszkyt, hogy a vizsgálóbíró előtt tett vallomá­sában a gyilkosságban való részvételt elismerte és azzal kezdte vallomását, hogy magába szállva, minden kény­szer nélkül teszi meg ezt. Sztanykovszky erre kijelenti, hogy ő nem mondta azokat, ami a vallomásában van. Az ügyész föltette a kérdést, h­ogy mi vezethette volna Sztupka őrnagyot, Ulaint és Lengyel Zoltánt, hogy be­ismerésre bír­ják őt. Sztanykovszky erre nem felel. A főügyész: Ön azt mondotta pénteki vallomásában, hogy Lengyel Zoltán egy politikai klik exponense. Hon­ttan veszi ezt? Sztanykovszky elmondja, hogy Lengyel Zoltán, mielőtt fölajánlotta volna neki az ingyenes védelmet, arra be­szélte rá, hogy vállalja el a gyilkosságot és amikor át­hozták őt a polgári törvényszékhez, elment az anyjához és azt mondotta neki, hasson a fiára, hogy tartsa fönn a hadbíróságon tett vallomását. A főügyész, önnek állítólag Hüttner azt mondotta, nem az a fő, hogy kik a gyilkosok, hanem az, hogy Friedrich fölbujtó legyen és őt legalább erkölcsi halottá tegyék. Sztanykovszky: Hüttner azt mondotta, hogy V­illám­ Ferenc tanította ki erre. Ezután részletesen elmondotta Sztanykovszky a helyszíni szemle történetét és meg­jegyezte, hogy mindazt, amit akkor magára vállalt, arra Lengyel Zoltán előre kitanította. A főügyész: A nyomozás során tett vallomásaiban és a "katonai főtárgyaláson is teljesen megegyezően mondja el az eseményeket, így csak csak az beszélhet, aki való­ban átélte ezeket. Sztanykovszkij. Vagy az, akinek jó memóriája van. Ezután még elmondotta Sztanykovszky a főügyész kér­déseire, hogy várta a polgári főtárgyalást, amikor el­mondhatja majd beismerő vallomásának történetét. Ha pedig addig a halálos ítéletet végrehajtották volna, akkor is megvan írásban, amit most elmondott, mert ezt annak idején megírta és átadta az ügyvédjének azzal, hogy hozza nyilvánosságra. Ezzel a főügyész befejezte Sztanykovszky kérdezését. Most a vádlottak következtek-Kéri kijelenti hogy neki nincs kérdezni valója Sztany­kovszkytól. Fényes azonban élt e jogával. Fényes László kérdései. Fényes: Amikor a rendőrségen szembesítették velem, akkor a szemembe mondta, hogy én voltam a fölbujtó. Miért tette ezt? Sztanykovszky erre elmondja, hogy a rendőrségein Vincze vagy Lengyel nevű detektív azt mondotta neki, hogy ,.ha idejön az a vén szalámitolvaj, mondd neki, hogy hiába beszél". Ebben a helyzetben még az édes­apámnak is a szemébe mondtam volna, hogy fölbujtó. Fényes további kérdéseire ezután részletesen elmondotta Sztanykovszky, hogy mikor tartóztatták le és mikor­ tett vallomást a rendőrségen. Fényesnek arra a kérdésére, hogy dr. Vértes és Lengyel Zoltán miképen lettek az ő védői, Sztanykovszky elmondja, hogy Vértest az apja kérte föl, azt azonban, hogy Lengyel Zoltán hogyan ke­rült hozzá, nem tudja. A felesége azt mondotta neki, hogy Lengyel maga ajánlkozott,­­ Lengyel Zoltánt 1919 október 30-án a Boheim-villában, az első helyszíni szemle alkalmával látta először, az ügyvédi meghatalmazást azonban csak 1320 májusában vagy júniusában a had­bíróságon írta alá. Lengyel azt mondotta, hogy iránta érzett szimpátiából vállalja el a védelmet. Amikor elő­ször beszélt Lengyel Zoltánnal, azt mondotta neki, üzen­jen Hüttnernek, hogy dr. Török Sándort bízza meg a védelmével. 1920 május 7-én vitték a Margit-körúti fog­házba és még aznap délután Hüttnerrel beszélgetett. A találkozás úgy történt, hogy a séta alkalmával a kul­­csár visszatartotta őt. Hüttnerrel akkor a Tisza-ügyről beszélgettek. Azt mondotta neki Hüttner, tudja, hogy ő ártatlan, de az a fontos, hogy minél hamarabb ki­kerüljenek innen. Hüttner biztatta, hogy vállalják a gyilkosságot, mert az a fontos, hogy Friedrich felbujtó legyen. Még azt is mondotta Hüttner ekkor, hogy Fényes is Kéri azért legyenek fölbujtók, mert gyanús volna, ha mindig ez a­z Fredrichet emlegetnék. A­mikor Heltai Naphegyi Mihályt vallomásában preparálta, ezt mon­dotta, hogy ő most egy hosszú kötelet font, amelynek végén Friedrich fog fönnakadni. Ezután Sztanykovszky elmondotta az elnök kérdéseire, hogy a Margit-körúti fogházban együtt fürdött Hüttnerrel, ez nem járt velük és kinn volt a városban is őr nélkül A június­­-iki helyszíni szemle után dél­után 5 órakor Károlyi Imre autóján Hütt­ner, Dobói Bertai, Paksy és ö­t budai Nagy Anna-féle vendéglőbe mentek, ahol Ulain költségén megvacsoráztak. A tárgyalás során Plain mindig bejött hozzá és állan­dóan emlegette a 100.000 koronás jutalomlevelet. Azt mon­dotta Ulain, nem az a fontos, hogy Friedrich Tisza gyil­kosa és nem is ezzel akarja a Friedrichet erkölcsi ha­lottá tenni, hanem a szénpanamával, a Deutsch-féle üggyel és egyebekkel. Tudja, hogy Hüttner február 16-án megbeszélést tartott Sslainnal és ezért vállalta a gyilkosságot. Lengyel Zoltán áprilisban eljött hozzá­­ fogházba és azt mondotta, hogy hiába beszél, mert egé­ halom adat van Friedrich ellen. Amikor is azt mondotta neki, hogy nem igaz és nem vállalhatja, amit kívánnak, isen­gyel azt mondotta, hogy akkor úgy jár, mint Regula és ő lesz a második védence, aki akasztófára kerü­l. Fényesnek arra a kérdésére, hogy ezt a súlyos vallomást hajlandó-e Lengyel szemébe is mondani, Sztanykovszky kijelentette, hogy igen, bármikor, csak állítsák eléje. Hogy miképen született meg Hüttnernek a vallomása, azt részben közvetlen tapasztalatból, részben Hü­ttner előadásából tudja. Ezután részletesen beszélt Hüttnerről, akit 1915 óta ismer Kassáról. Elmondotta, hogy Hüttnert tiszttársai züllött erkölcsű embernek tartották és egymás között, ha valakiről rosszat, akartak mondani, azt mon­dották, hogy olyan vagy, mint Hüttner. Hüttner elmon­dotta neki, hogy 1919 szeptember 1-én a miskolci hely­őrségi fogházban volt letartóztatva sikkasztás és egyéb bűncselekmények miatt, ő akkor a lapokból értesült arról, hogy a Tisza-gyilkosság ügyében többeket letar­tóztattak. Mivel Miskolcon rossz dolga volt, nagyon sze­retett volna­ Pestre jönni és így találta ki Hüttmer­n­ Tisza-gyilkosságról a mesét. Ekkor Pestre hozták Hütt­nert és itt azután vallomásaiban egyre több ember nevét keverte bele az ügybe. Tilain közvetítésével Károlyi Imre gróftól írásbeli garanciát kapott, hogy kiszabadu­lása után 200.000 korona jutalmat kap és tiszttartó lesz a gróf egyik uradalmában. Neki azt ígérte, hogy a 200.000 korona jutalomnak a felét neki adja. Ezenkívül azt mondotta neki, hogy őt a diktatúra alatt elkövetett bűncselekményei miatt amúgy is fölakasztanák, mert ő volt az, aki Korvin Ottó­nak Nikolényit és Stenzelt besúgta, akiket azután emiatt fejbelőttek. Együttesen megállapodtak Hüttnerrel, hogy­ azokat, akik a forradalomban résztvettek, berántják. Vágónak azt volt a szerepe, hogy ha jön egy forradal­már államtitkár vagy valami más előkezi személyiség, akkor Vágó azt mondja, hogy ő pert­ vio Tvaryban volt vele és ezzel nevetségessé teszi őt. Ulain azt mondotta, hogy ezen a színjáté­kon Hüttner a szoprán, Sztanykovszky a tenor, Vágó pedig a bohóc, ezt Sztupka őrnagy is hallotta. Ulain még azt sel­mon­dotta szó szerint, hogy minél messzebb volt egyik végyi másik a gyilkosságtól, annál nagyobb gazember. Sztany­kovszky ott a PoSt az ajtóban, Hüttner kint állott az ut­cán, ő már nagyobb csirkefogó. Fényes bent volt az Astoriában, Friedrich pedig a legnagyobb gazember, mert messzebb volt. Ennél a beszélgetésnél többen voltak jelen, köztük Sztupka őrnagy is, Lengyel, Vágó és Gärtner kérdései. Ezután Lengyel László intézett kérdéseket Sztany­kovszkyhoz, aki most elmondotta, hogy Hüttner egy este hozzá ment és előadta, hogy Estefányi százados lakásán van egy kassza, amit ki kellene nyitni. Erre együtt föl­mentek Estefányi lakására és a kasszát bajonettel ki­feszítették. Találtak benne 14.000 lírát aprópénzben. Hüttner megbizta őt, hogy váltsa be, amit ő meg is tett. Néhány nap múlva Estefányi kérte tőle a pénzt, amire átadta nek­i. Estefányi azt mondotta, hogy ez kevés, mert a kasszában 28.001) líra volt. Ekkor megtudták, hogy a többi pénzt Hü­ttner lopta el, akit akkor megmotoztak és a pénztárcájában megtalálták a 14 darab 1000 lírást. Ezért dobták ki Hüttnert akkor a katonatanácsból.. Leng­yel után Vágó Jenő következett. Vágó először azt kérdezte Sztanykovszkytól, hogy kinek az engedelmével járt ki a Margit-körúti fogházból és hányszor volt kint a városban. Sztanykovszky elmondotta, hogy talán négyszer volt kint a fogházból. Egyszer ebéd után ment ki és este 10 óra felé mentek vissza Paksyval, máskor meg délelőtt ment el és délután ment vissza. Paksy és Behm kisérték ki, akik azután egyedül hagy­ták és el­mentek másfelé. Járt otthon is, egy női sigiorősénél is, azután egiskor elhagyta Paksy, bement a Viktória-bárba és az Em­ke-kávéházba, majd éjfél felé az Adria-bü­ffébe. Éjszaka 2 órakor találkozott Paksyval, mert találkát adtak egymásnak a Kossuth Lajos­ utcában, ő azon a cí­men járt ki Paksyval, hogy Sándor Tivadart keresik. Mivel Vágó a kérdések során úgy viselkedett, hogy ál­landóan derültségbe hozta a közönséget, az elnök rendre­utasította és figyelmeztette, hogy viselkedjen komolyan. Vágó után Gärtner intézett néhány lényegtelen kérdést Sztanykovszkyhoz. Ezzel a vádlottak kérdezése befejező­dött. A védők kérdései. Ezután Gál Jenő, Kéri Pál védője Intézett kérdéseket Sztan­ykovskyhoz. Meg­kértjette Sztanyk­ovszkyt, hogy íuivel bizonyos körühnényekr.­ nem akar vallotmást teenni, hajlandó-e ezeket a körűlmén­­eket «Azt tárgyalásom el­mordiarait .lykovszky ' Cl ' aie'xe, lli\;;y aanit elhallgat, sesmmi körül jioyek . kör,öbi jajtmdó elmondani. Ö különben «. -e vonatkoz ^a. -n&r ny.~.íli.íi n­­ifetkozott is, amikor TJIotr -&l'atikozfl.i ,t «t­­attidooti, Ulain azt mon­dotta, hogy 1 .driohio • ^m L­­a Tis». ,Vy femtoe, hanem ' foot*» az, •» taXnépy páni me: -*.a­ditój4t kampro-, 1921. márjus 31-

Next