Népszava, 1921. május (49. évfolyam, 94–116. sz.)
1921-05-01 / 94. szám
1921 május 1. foheesen. Keverd Zoltán is ezt mondottja. Azt is mondották, hogy Friedrich, mint miniszterelnök, ugyanazt a politikát csinálta, mint Kun Béla, csakhogy fehérben. volt védi: Amikor a hadbiróságot a birt börtönbüntetés helyett halálra ítélték, mivel vízasztaltáik önti Setanykovszky: Ugy vigasztaltak, hogy bevittek a siralomházba és a lábamra 32 fontos vasat raktak. A rendőrségen megverik te úgy bántál: Tela, taint valami osözkefog.W®L Paksyra vocalfokonóan tudja, hogy a Rákóczi-uton volt a Tisay-ügyben egy külön nyomozóiroda alasa, Dietz főkapitány és Palmy vezetésével. Hüttner többször azt mondotta neki a fogházban, hogy ő most megint hazudott egy nagyot és most mér kimehetnak a városiba tanút fogad. Gál után Kohlmann Dezső védő kérdezte Sztanykovelakyt, ieri válaszai során elnomdja, hogy Lengyel Zoltánnal megegyeztek, hogy Dobóról mit mondjon a tárgyaláson. Ezután részletesen elmondotta, hogy miképen egyeztek meg Hüfdhnerrel a 100.000 koronás jutalomlevélre vonatkozó vallomás ügyében. Ezzel a szombati tárgyalás véget ért. A tárgyalást hétfőn folytatják. (1921 május 1-re.) Az őr kinyitotta a bástyatorony kapuját és a két májusváró ember föllépett a magasba. Kissé fáradtak voltak, sok kényszerű hazugságok terhével, kissé szomorúak a végtelenbevágyás fanyarságával, kissé rosszaik a szemforgató álerkölcsök undorával és mégis nagyon jók. — Páris — mondta a nő az árkádra hajolva és lent a fal tövére zöld lombok nyugalmas derűje simult. Páris és az elmúlt évek pergésén keresztül fölemelte ragyogó arcát az első májusi ünnep. Csak egy pillanatig tartott, azután beborult. Hideg szelek kaptak föl a Duna felől és a fák zöld lombjai összeborzongtak. Tavaszi felhők fátyolos borulata alatt halkan lélegzik a város. Szürke és világos ködök ölelkezésében gyárkémények füstjének mérges, fekete csápjai hasítanak bele. És lent, a végtelenben nyújtózik a zavaros arcú város. Az ott a Duna. Agyagos háta élesen kígyózik végig a kőházak tömör falai között, olyan, mint valamil kiásott, végtelen hosszú tömegsír, amelybe éjszakánként imbolygó fáklyafénynél sötét titkokat hantolnak el. Vagy mint a szikes föld, amelyre nem húzódik zöld gyep soha és a bevetett mag megkövesedik benne. Vagy zarándokhelyélt esténként a partok homályában, a nyugtalanító tavaszban kábultfejű emberek faggatják a loccsanó habokat és a habok beszélnek... Ahol a végtelen agyagos csík megtörik, a távolban a fölsudárosodó kémények alatt kissé balra Erzsébetfalvai van. Ott nehezebbek a ködök és sötétebbek a füstcsápok. Fegyvergyár, 1915 május 1. A gépek között a fölszálló porban fegyveragyfák tornyosulnak. Kapkodó kezek babrálva forgatják a kiformált fahasábokat és a "visító fűrészek, csapkodó kések tépik az illatos diófát. A simogató reszilők fölé izzadságtól fénylő fejek hajolnak. — Győzünk — mondja Fábri, az öreg reszelős és megigazítja, a kezén a gyantás bőrvédőt. — Az ősszel vége lesz,a nem tarthat örökké, — mondja r. félszemű furas. — Fiatal, feketeinges munkás leteszi a kilós reszelőt, izzadó karjáról, rövid nyakáról lesimítja a maró porréteget és megszólal: — Május van. — A többiek egy pillanatra odasandítanak. Valóban május és a porfelhő rezgésében fölvillan előttük a kertek zöldje, valami harmónikás, sörös kirándulás vágya, elmúlt ligeti gyűlések lelkesedése. Aztán újabb kocsik jönnek, kell a fegyver, háború van. És a fúrógép tengelyén tépett, szirmú, fonnyadt virágos ág forog a zsiros levegőben. Albertfalva, 1017 május 1. A munkatermekben csönd. A szerelőműhelyben óriási gépmadarak gubbasztanak, mint alvó, mesebeli szörnyek. A repülőtér gyepén néhány szerelő és pilóta állja körnl a gépet. Kár, hogy a munkások most ünneplik május elsejét mondja a ./. sradosmérnök, mert dolgozni kellene, odakünn nagy szükség van a gépekre. A nyugati halstéren baj lesz, ha nem küldünk eleget, a franciák egész repülőrajókkal támadnak. Az ősszel talán vége lesz — mondja a szerelő és megforgatja a légcsavart. És a golyószóróval, bombavetővel fölszerelt gépmadár búgva emelkedik föl a langyos tavaszi levegőben a város fölé, ahol békeváró munkások ünneplik május elsejét... 1920 május 1. — — — —* Tavaszi felhők fátyolos borulata alatt halkan lélegzik a város. A/, ott a Duna, amott a kerepesi temető sötét zöldje, mellette a Tattersall — ünnep van. És 32 év távlatában az idők pergéjén keresztül gránáttépte sziklák, süppedő, katonai tömegsírok, beomlott lövészárkok, szétdúlt városok, összerombolt tűzhelyek, megalázott országok, gyűlölet, könny és átok között fölemeli ragyogó arcát az első május. , , , , Bányák molyan, gyarkemenyek árnyeia van, állványok tetején szunnyadva vár a jövő. b. gy. NÉPSZAVA A munkásosztálss nem hagyható a hatósági liszttel ellátandók sorából. * ) Hétfőn állapítják meg véglegesen az ellátandók kategóriáját. Hétfő délután a szakminiszterek tanácskozásra ülnek össze, hogy megvitassák az újonnan kiadandó gabonarendeleket. Ezen a tanácskozáson fogják véglegesen megállapítani azt is, kik kerüljenek be az ellátandók közé és kiket utaljanak a „szabad forgalomra", a piaci ellátásra Mielőtt még véglegesen megállapítanák az ellátandók körét, szükségesnek tartjuk, hogy ismételten rámutassunk arra, milyen rendkívül fontos dolog, hogy ennél a kérdésnél minden egyoldalúságot kerüljenek. Nagyon súlyos következményei lehetnének annak, ha a kormány engedne az egyoldalú érdekeket képviselő ,,közvélemény" pressziójának és figyelmen kívül hagynál, hogy még a termelők érdekeit is lehet más módon és hatásosabban szolgálni, mint a dolgozó emberek kenyerének megdrágításával és bizonytalanná tevésével. A kenyér biztosítása mindenki részére sokkal inkább nemzeti érdek, mint nagyon sok olyan dolog, amit ma nemzeti érdek gyanánt hangosan hirdetnek reggeltől estig és estétől hajnalig. Ebben a vonatkozásban nem kerülhetjük el, hogy ne ejtsünk egy-két szót a mezőgazdaságról is. A mezőgazdaság az alapja — ehhez szó sem férhet — minden állam közgazdaságának. És az is marad mindaddig, amíg a mezőgazdasági termelés szolgáltatja az ember táplálékát és az ipari termelés nyersanyagának és egyéb kellékének jelentékeny részét. A mezőgazdaság fejlesztése, a mezőgazdaság szolgáltató képességének a fokozata tehát, nemzeti érdek, mindenkinek az érdeke. De éppen ezért az a fontosabb dolog, hogy a mezőgazdaság termelése fokoztassék és nem pedig az, hogy a megadott mennyiségek minél drágábban kerüljenek ahhoz a munkásfogyasztóhoz, aki a nemzeti gazdaságnak nem végez haszontalanabb, jelentéktelenebb munkát, mint a mezőgazdasági termelő. A városi munkásságnak az ellátandók közül való kirekesztése, a városi munkásság ellátásának bizonytalanná tevése, tehát még a mezőgazdáknak az érdekét sem szolgálja. Másrészt pedig nagyon veszedelmes következményeket rejt magában. Ha a kormány nem gondoskodik az ipari munkásság ellátásáról akkor az kénytelen a váltakozó piacci árakon vásárolni a kenyerét Minél drágább a kenyér, annál kevesebbet vásárolhat belőle. Minthogy pedig a megélhetés biztosítására a legelemibb ösztön hajtja az embert, a kenyérárak minden emelkedésének a bérmozgalmak lavináját kell szükségképpen megindítania. Ahelyett tehát hogy az annyira sóvárgott s minden hangnemben fuvolázott konszolidációhoz közelebb jutnánk, majd ismét eltávolodunk tőle. Közben pedig hiányos táplálkozás s annak minden következményei még az eddiginél is rémesebben folytathatják nemzetpusztító munkájukat. Avagy talán a munkásgyermekek nem tagjai a nemzetnek? És még egyre akarnánk szerényen rámutatni. A nemzeti kötelességekhez tartozik a nemzeti szolidaritás is. Még ha úgy volna is, hogy a gazdák áldozatot hoznak, ha az ellátatlanok körét tágabbra vonják, akkor is meg kellene ezt tenniök, mert utóvégre csak azért hozzák ezt az áldozatot, hogy a nemzet egyik hasznos munkát végző része ne nélkülözze a mindennapi kenyerét. De nincs és nem lehet itt szó áldozatról, hanem egyedül csak kötelességekről és a szükségességek fölismeréséről. A munkásság — ezt a legtágabb értelemben véve — és a rászorult városi lakosság kenyerének biztosítása nélkül nem lehet az ipari munka folytonosságát biztosítani. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés legnagyobb erőinek kifejtése nélkül pedig senki se ábrándozzon itt normális életről. Ezeket még szükségesnek tartottuk elmondani a végleges döntés előtt. Nem hisszük, hogy felelős kormányférfiak könnyelműen figyelmen kívül hagyhatnák mindazt a fontos érdeket, ami a kenyérellátás kérdéséhez fűződik. Különben is a kormányprogram ígérete köti a kormányt arra hogy a hatósági liszttel ellátandók sorába az egész városi munkásságot is fölvegye. Remélhetően, a kormány nem azért ígért a múlt kedden, hogy utána két héttel már ne állja a szavát. a londoni konferenciát. * Franciaország ürbévet keres a megszállásra. — A szemet kormány várja a washingtoni kereséseket. — SimonskaBISgywsänisster lemondott. (London, április 30.) A lapok jelentése szerint valószínű, hogy a londoni szövetségesközi értekezlet megnyitását vasárnapra vagy hétfőre halasztják, mert Sforza gróf olasz külügyminiszter csak szombaton, késő este érkezhetik meg Londonba. („M. T. 1") (Bécs, április 30.) A „Chicago Tribune" jelentése szerint Amerika felszólította Németországot javaslatainak megváltoztatására. Németország erről ugyan még nem kapott hivatalos értesítést, de természetesen kész változtatásokra, ha Amerika úgy kívánja. Azt hiszik, hogy Berlinnek már tudomására hozták, hogy a szövetségesek nem fogják elfogadni a német javaslatokat s remélik, hogy Németország készségesen fog változtatni rajtuk a további tárgyalások láthetővé tétele érdekében. („M. T. I.") (Bécs, április 30.) A „Münchner Neueste Nachrichten" jelenti Baselből. Az amerikai államtitkár kérdést intézett a francia kormányhoz, vájjon a Ruhr-vidék megszállását nem lehetne-e elhalasztani. A francia kormány határozott nemmel válaszolt. A legfelsőbb tanács kétségkívül a német Buhr-terület megszállása mellett fog dönteni. („M. T. I.") (Róma, április 30.) A „Messagero" tudósítója Berlinben ellátogatott a külügyminisztériumba és azt táviratozza, hogy ott pesszimisztikus a hangulat. Azt mondták neki, hogy a német javaslat már túlment a birodalom gazdasági teljesítőképességén. Franciaország nem is akar béle megegyezést, hanem „ürügyet" keres, hogy megszánhassa a Ruhr-területet. A német birodalmi kormány tisztában van vele, hogy a franciáik még akkor is bevonultak volna a Ruhr-vidékre, ha a németek a párisi határozatok végrehajtására is vállalkoztak volna. (Bécs, április 30.) A „Neue Freie Presse" jelenti Berlinből. A német birodalmi kormányban már hosszú idő óta húzódó válság végibe kitört. Simons dr. külügyminiszter még a jegyzék elküldése előtt lemondott. Lelki és testi kimerültséggel okolta meg ezt a lépését. Fehrenbach birodalmi kancellár arra kérte Simons dr.-t hogy tekintettel a washingtoni akció befejezetlenségére, várjon addig kérvénye elintézésére, amíg Amerikából megérkezik a döntő válasz. Mivel pedig Fehrembach kancellár kijelentette, hogy szolidaritást tart Simons Jr.-ral és vele együtt szándékozik visszalépni, a külügyminiszter lemondása egyértelmű a kancellár demissionálásával. A válság azonban csak személyes jellegű. A mostani német kormány alapját tehát a középpárt, a német néppárt és a demokraták koalícióját, Fehrenbach és Simons lemondása nem érinti. („M. T. I.") Azkodnak az egységes bérhez Mincs kilátás rá,ogy hamarosan véget érjen a bérharc Londonból ,jelentik. A kormányjavaslatát a bányamunkások képviselői saját kijelentésük szerint azért utasították el, mert nem engedhettek abból az alapvető követelésükből, hogy nemzeti bérmegállapító hivatalt és a nyereségek számára közös pénztárt létesítsenek. A kiküldöttek most viszatérnek kerületeikbe, hogy jelentést tegyenek odahaza a kormány javaslatairól Sir Robert Horne, a kereskedelmi hivatal elnöke az alsóházban kijelentette, hogy a bányászokkal folytatott tárgyalások a kormány nagylelkű (?) ajánlata ellenére meghiúsultak. Ezek után nem remélheti, hogy a sztrájknak, amely, mint most kitűnt, „politikai" célokat követ, hamarosan vége legyen. („M. T. I.") „V Vl/V^VVWVWUVWVWWVVWWWWWVfVVWVVVW ^ vwvuw Az Országos Pénzügyi Tanács szombat délelőtt tartotta a pénzügyminisztériumban első, alakuló ülését, amelyet rövid beszéddel Hegedűs pénzügyminiszter nyitott meg. A kinevezett és megválasztott tagok ezután letették az esküt. A Pénzügyi Tanács elnöke Wekerle Sándor, alelnöke pedig Teleszky János. A Pénzügyi Tanácsról szóló törvény 3. §-a így rendelkezik: A pénzügyminiszternek az Országos Pénzügyi Tanács véleménye alapján tett intézkedéseiért a fegyelmi, a politikai és a jogi felelősség a pénzügyminisztert terheli. Épp ezért a pénzügyminisztert intézkedéseiben a tanácsvéleménye nem köti. Abban az esetben azonban, ha a pénzügyminiszter a tanács véleményétől eltérően intézkedik, a tanács kívánságára a pénzügyminiszter erről a nemzetgyűlésnek jelentést tenni köteles ... ... Azért ez az új szerv mégse lesz egy újabb sóhivatal?