Népszava, 1921. augusztus (49. évfolyam, 169–192. sz.)
1921-08-02 / 169. szám
leszig a Kei * * A hopsnán^ a kisgazdapártra $Smasz&Gs8£!c. Rakovszky István nemzetgyűlési elnöknek a Beniczky-üggyel kapcsolatosan történt lemondása a keresztény egyesülés és Bethlen miniszterelnök m meghasonlásához vezetett. Noha a kereszténypárt a maga egészében és hivatalosan még nem vallott szolidaritást Rakovszkyval, már kétségtelen jelei mutatkoznak, hogy Rakovszkynak a nemzetgyűlési elnökségről való lemondását a kereszténypárt mintegy a maga sérelmének tekinti. A párt ugyanis a Bethlenkabinet megalakulása után azon vette észre magát, hogy lassan-lassan háttérbe szorul a kormányzatban, mégpedig a másik többségi párt, a kisgazdák javára. Bethlen miniszterelnök ugyanis, amikor látta, hogy kormánya iránt a kisgazdapárt — a nemzetgyűlésnek legnagyobb pártja — nem titkolt ellenérzéssel viseltetik, mindent elkövetett, hogy ezt az ellenzéki hajlandóságot eltüntesse és magának a párt támogatását biztosítsa. Az utóbbi idők rendeleteiben és törvényalkotásaiban a kisgazdakegyek megnyerése nem volt az utolsó szempont. Rövidesen azután Bethlen úgy ,,megfőzte" a kisgazdapártot, hogy az a Beniczkyvel való parlamenti összecsapás alkalmával tömött sorokban állott a háta mögött. És amily mértékben közeledett, a kormányelnök a kisgazdák felé, olyannyira elhidegült a kereszténypárt irányában. Az elhidegüléskölcsönös volt, a kereszténypárt az utóbbi időben mellőztetésről panaszkodott a kormány részéről. Az időközben szenvedett sérelmeket betetőzte pártjuk egyik vezérének, Rakovszkynak az elnökségről való kényszerű lemondása. Tudvalevő ugyanis, hogy Bethlen egyenesen értésére adta Rakovszkynak, hogy nem szívesen látja az elnöki székben. A kereszténypárti szívekben fölgyülemlett keserűség alighanem a legközelebbi értekezleten fog kitörni. A helyzet most az, hogy a Bethlen-kabinet — amelyben a belügyminiszter, a külügyminiszter, a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter, volt munkapártiak, a kereskedelmi és közoktatásügyi miniszterek, kereszténypártiak — a kisgazdapártra támaszkodik, amely tulajdonkép csak nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter révén van benn a kormányban. (Tomcsinyi igazságügyminisztert senki sem veszi komolyan kisgazdapártának.) Természetes, hogy a miniszterelnöknek a többségi pártokhoz való ez a viszonya éreztetni fogja hatását az egységes párt megalakítására irányuló törekvésnél is és noha formális tárgyalásoknak még hitehamva sincs ily célból, máris beszélik, hogy a kereszténypárt és Betusen közötti elhidegülés fölöttébb megnehezíti Andrássyéknak az egységes pártban való elhelyezkedését. Rakovszky István, akinek lemondása mindezeket a kérdéseket időszerűvé tette, hétfőn nyilatkozott újságírók előtt ezután várható politikai szerepléséről. Megcáfolta, mintha most ellenzékbe menne, de kijelentette azt is, hogy „nem tűr olyan dolgokat, amelyek az állampolgárok jogbiztonságát veszélyeztetik" és követelni fogja, hogy szüntessék meg a polgári személyek ügyeiben való katonai bíráskodást. A lemondott elnök kedden hír szerint fölszólal a nemzetgyűlésen. Az elnöki szék betöltése dolgában az történt, hogy Andrássy Gyula, a kereszténypárt vezére tudomására hozta a miniszterelnöknek, hogy pártja igényt tart az elnökségre. A keresztény egyesülés Huszár Károlyt vagy Kaller Istvánt szeretné az elnöki székben látni, a kisgazdapártnak Bettlik József alelnök és Gaál Gaszton a jelöltjei. Nagyjelentőségűnek tartják azt a tanácskozást, amelyet Gaál hétfőn nagyatádi Szabó kisgazda vezérrel folytatott. Csak éppen olyan jelölt nem akad, aki bírja úgy a kormány, mint a pártok „osztatlan" bizalmát A nemzetgyűlés kedden tovább tárgyalja a gazdasági felügyelőségekről szóló javaslatot, amely után a „hazaárulók vagyoni felelősségének kiterjesztéséről" és a szeszadóról szóló javaslatok, majd az ingatlan vagyonváltság kerülnek sorra. agazi & kisgisssaajicii'fi ^esép® „SpwsnfferQs" sges-osesset tett. Az egyik gazdasági szaklap legutóbbi száma azzal foglalkozik, hogy — az egyelőre még tilalmazott — gabonakivitelből az idén milyen mennyiségű kivitelre lehet, számítani. Vannak, akik 4 millió méter mázsára teszik ezt a fölösleget, szakkörök azonban azt mondják, hogy ezek a számítások túlzottak. Ezek szerint leginkább azért, mert a belföldi fogyasztás emelkedni fog. „Számolnunk kell azzal, mondják, hogy a fölszabadult belföldi fogyasztás az idén nagyobb mennyiséget fog fölemészteni..." Amikor ezt az indokolást olvassuk, önkéntelenül is a kisgazdapárt legújabb dicsősége: a 7 meg a 30 koronás kenyérár tolakszik elénkbe. Pedig ezek az árak nem is a felszabadult, hanem a kötött fogyasztás területére lesznek érvényesek, s mi lesz tehát a „fölszabadult fogyasztásiban? Sajnos, a kenyér dolgában való ez a „fölszabadítás" nem nagyobb mennyiségeket fog fölemészteni, hanem egyre erőteljesebb tempóban vezet majd a kenyérfogyasztás csökkenésével együtt — a legnagyobb társadalmi és gazdasági bajokhoz. Talán a mezőgazdasági „terményfölöslegek" és ezek között a gabona kivitelének szigorú korlátozása segíthetne valamit az egyébként okvetetlenül beálló bajokon! Ez a remény azonban teljesen elhalványodott ama tény mellett, hogy valójában a, a kisgazdapárt kezeli ezeket a szörnyen fontos kérdéseket. A gabonakivitel egyelőre még tilos, de nem sokáig lesz ez. A nagyagráriusok lapja, a „Köztelek" siet bejelenteni ezt az „örvendetes" körülményt. „ . . . örömmel adjuk hírül — írja legutóbbi számaiban —, hogy Szabó István földmivelésügyi miniszter fölhatalmazta lapunk tudósítóját annak közlésére, hogy a maga részéről soha semmiféle monopóliumos megoldáshoz hozzá nem járul, hanem igenis jogosnak és természetesnek tartja, hogy a kiviteli hasznon elsősorban a termelő és a kivitel valutajavító hatására nagyon is ráutalt állam osztozkodjanak. Egyébként is megígérte a földművelésügyi miniszter, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy mezőgazdasági terményfölöslegeink kivitele tehetően fölszabaduljon, amire a gazdatársadalom nevében előterjesztett kívánságainknak megfelelően keresi a legcélravezetőbb módokat és eszközöket." Mi azt hisszük, hogy a mai szűk látókörű, zord osztályönzéssel tele gabonapolitika miatt igen nagy „fölöslegek" akadnak majd a kivitel számára. A 7—30 koronás kenyérárak mellett akár mindent kivihetnek — csak éppen az ínséget nem. Ez a kivitel illetékmentessége mellett is benn marad majd az országban. G NÉPSZAVA A baranyai és bajai területek kiürítése most már egészen időszerűvé vált a trianoni békeszerződés ratifikálása folytán. A délutáni kurzuslap „elsőrendű ántánt-forrásból" részleteket közöl a kiürítés keresztülviteléről. Ez értesülés szerint a budapesti ántántmissziók még ezen a héten döntenek Baranya, Pécs, Baja, valamint az úgynevezett szegedi háromszög kiürítésének pontos határideje dolgában. A kiürítésre nézve úgy a megszállók, mint a magyar kormány részéről megtörténtek az előkészületek. A szerbek elsősorban Somogy és Tolna vármegyék megszállott részeiből, Baja városából és vidékéről és a szegedi háromszögből, azután Pécsről és az innen Mohácsig, Villányig és Siklósig terjedő területről vonulnak ki, végül pedig annál a végleges határmál helyezkednek el, amelyet a békeszerződés határoz meg. A kiürítés katonai keresztülvitele nyolc napot vesz fénybe és azt tíztagú katonai antant-bizottság fogja ellenőrizni. A kiürített vidékekre a magyar hadsereg Koós Károly tábornok vezetésével vonul be. Az említett lap végül megjegyzi: ,,Biztosra vehető, hogy a nemzeti hadsereg bevonulása minden zavaró incidens nélkül, a legünnepiesebb formában fog megtörténni." Itt említjük meg, hogy félhivatalos jelentés szerint a szövetségesközi katonai bizottságok hivatalosan augusztus 5-én kezdik megműködésüket. A bizottságok egyes tagjai már megérkeztek Budapestre. A moszkvai szakszervezeti központ hívei az amsterdamiak ellen, Párisból jelentik. A Lilleben tartott szakszervezeti kongresszus extremista résztvevői elhatározták, hogy az Általános Szakszervezeti Szövetség keretén belül szűkebb szervezetbe tömörülnek. Tizenöttagú végrehajtó bizottságon kívül alakítottak egy központi bizottságot, amely Quinton főtitkárból és két segédtitkárból áll. Az újságok híradása szerint a szakszervezeteik szélsőséges elemei akarják a harcot az Általános Szakszervezeti Szövetség vezetősége elllen, hogy a legközelebbi kongresszusra már az övék legyen" a többség. („M. T. I.") Francia csapatösszevonás a német határon. (Prága, július 31. — Cseh sajtóiroda.) Németországi lapokban hírek jelentek meg a német határon való csapatösszevonásokról, nagy hadgyakorlatokról francia parancsnokság alatt és a határmenti helyőrségek megerősítéséről. A lapok ezt Németország ellen irányuló készülődésnek mondták. A cseh sajtóirodát felhatalmazták annak kijelentésére, hogy ezek a jelentések nem felelnek meg a tényeknek. („M. T. I.") 1921 augusztus 3. és a telekértékadó« A SaatoSKerwesseSi Tanács és az épifiS« KíMwBtMsdtS« szövetsége rrsegSösSefcSsesfce a fels&sérSéSíísdá eSEiSsSiése irOTé&en Annak idején hírt adtunk arról, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága V otff, a fővezér indítványára eltörölte az érvényben volt telekértékadót. Arról is hírt adtunk,, hogy a törvényhatósági bizottság egyik tagja, Fábián Béla, ezt a határozatot megföllebbezte. Már az arról szóló híradásunkban utaltunk arra, hogy az Építőmunkások Országos Szövetsége is terjedemes beadványt készít, amelyben a főváros közgyűlésének ezt az antiszociális határozatát a belügyminiszterhez megföllebbezi. Most itt van előttünk ennek a Szakszervezeti Tanáccsal együtt elkészített és fölterjesztett beadványnak a szövege, amelyből a következő részleteket közöljük. A beadvány mindenekelőtt utal arra, hogy a szavazásnál törvénysértés történt, mert a szavazásból az érdekelt törvényhatósági bizottsági tagokat nem zárták ki. Azután azt az érdekes tényt állapítja meg a beadvány, hogy a telekérték adó eltörlése a törvényhatósági bizottságnak nem volt szándékában, mert a régi szabályrendelet helyébe újat akar alkotni, de közel áll a gyanú, hogy bizonyos részről arra számítanak, hogy a tanács majd éltetétt új javaslatot készíteni vagy ha készít is, olyat készít, hogy azt a közgyűlés nem fogadja el vagy a kormány nem hagyja jóvá. A beadvány azután rámutat arra, hogy a telekértékadó nagyon erős ösztönző az építkezések megindulására, mert lehetetlenné teszi a telekspekulációt és rá,bírja a telektulajdonost arra, hogy építés céljára adja oda a telkét. Azután ezt mondja a beadvány: „Tiltakoznunk kell a telekértékadó eltörlése ellen valamennyi munkástestvérünkkel, minden dolgozó és szegény emberrel együtt azért is, mert a telekértékadó azt jelenti, hogy a fővárosnak ezen a címen elmaradt jövedelmét mással kell pótolni, olyan adóval, amely a termelést korlátozza és a munkából élő ember amúgy is nehezen elviselhető életét még nyomorúságosabbá teszi. A telekértékadó évenként 16,7 millió koronát hozott a fővárosnak. Tudni kell azonban, hogy a kivetés az 1918. évi érték alapján és így a békeáraknak csak mindössze 20—30%-kal magasabb becslés alapján történt. Normális viszonyok között is tehát a félszázalékos telekértékadó jövedelme 12—13 millió békebeli koronára tehető, ami a főváros békebeli büdzséjének nagyon jelentős része. Arra is rámutat a beadvány, hogy amíg a vagyontalan havi 1500 korona összes jövedelemből nyomorgó magántisztviselőnek állami és községi adója az 1920. évre 1949 korona volt, ugyanakkor a negyedmillió korona értékű telkek tulajdonosa a vagyona után mindössze 1250 koronát fizet. Azt az állítást is megcáfolja a beadvány, hogy a telekértékadó a kisember ingatlanát sújtja. A kisember 10—20.000 koronát érő telke után mindössze 50—100 korona, évi adót fizet. A beadvány igy végződik: .Elmondtuk érveinket, amelyeket a városházán elmondani módunkban nem volt, minthogy a mai városházán nekünk, munkásoknak képviseletünk Batthyány Tivadar a békéről, külpolitikai kérdésekről és a konszolidációról. A Függetlenségi, 48-as és Kossuth-párt hétffőn este választmányi ülést tartott, amelyen tárgyalta a politika aktuális kérdéseit. Batthyány Tivadar élesen bírálta a kormányzat hibáit és miután az önálló magyar jegybank fölállításáról beszélt, fölhívta a figyelmet arra, hogy a trianoni békeszerződés életbelépése után immár teljesen hiábavalók a rekriminálások, annál kevésbé, mert ma már letagadhatatlan tény, hogy a háborút 1918 őszén teljesen elvesztettük. Rámutatott a londoni egyezményre, a Romániával 1916-ban kötött bukaresti szerződésre és a Párisban a csehszlovák állam fölállítására vonatkozó egyezményre, amelyeket sem a Károlyi-kormány, sem a nemzetgyűlés nem változtathattak meg. Majd a nyugatmagyarországi kérdésről beszélt és végül megbotránkozással állapította meg, hogy Magyarországon immár két év óta a személyek és egyes pártok ellen való hajszák dominálják a helyzetet. Ez az út nem vezet a konszolidációhoz,amely pedig annyira kívánatos volna éppen most, a béke végrehajtásának napjaiban. A nemzetgyűlés legnagyobb pártja köréből ismételten hangsúlyozták, hogy a kisgazdapárt Kossuth tradícióit képviseli. Örömmel látná, ha így volna, de figyelmeztet arra, hogy a botbüntetésekkel, az atrocitások tömkelegével, a sajtó- és szólásszabadság gúzsbakötésével éppen olyan kevéssé szolgálják Kossuth eszméit, amint hogy Kossuth szellemével és tanításával össze nem egyeztethető az a szélsőséges reakcós politika, amelyet Bethlen, gróf Tisza István ügyetlen utánzásával képvisel Magyarországon.