Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)
1921-10-14 / 229. szám
2 NÉPSZAVA 1921 oktober 11. I@l@pl@zás£v@IfetelirekB * — Tomcaányé legujjabb aesaawastaSáísa eBSen&re ís rnSnisaScí1. BtSPSCS« — £* Etásgantíapárt elSenséSsSie menne, ha bentawaraútoatna a kamaányban. — Bettitsk^ a EtfsgandákráSa KSSípttaitc vsjjy bennmaradnak ? A politikai pártokat a kisgazdapárt szerda testi határozata foglalkoztatja és a politikusok termeli az állásfoglalásnakvárható következményeit találgatják. Az kétségtelen, hogy a filagmatikaizankció megszűnésének deklaráására és a kivételes hatalom megszüntetésére irányuló kisgazdapárti követelések egyelőre semmieeetőre sem idéznek fel válságot, hiszen nagyatádi Szabó szerda esti beszédéből is a kímélet hangja csendült ki a Velencében tárgyaló Bethlen miniszterelnök irányában. A kisgazdapárt megvárja Bethlen visszatérését és csak azután kér garanciákat a kormánytól a 10 pontos program keresztülvitelére. Addig legföljebb a párton belül fog tisztulni, a helyzet, nevezetesen az, milyen magatartásra szánják magukat azok a képviselők, akik a szerdai értekezleten a 10 pont ellen szavaztak. A kereszténypárt, amint vezére, Andrássy Gyula egy újságnyilatkozatban mondja, aki orientációt tart szükségesnek annak folytán, hogy a kisgazdák fölvetették a királykérdést, de minden esetre bevárja a miniszterelnök visszatérését Andrássy szerint különben a kisgazdák programjának a királykérdésre vonatkozó része homályos. Beniczky Ödön, aki a jogrend kérdésében az orgoványi és izsáki véres események fölsorolásával tört borsot a kormány orraalá, a kisgazdáknak a kormány kivételes hatalma ellen irányuló követelését nem tartja komolynak, éppen amiatt a magatartás miatt, amellyel a párt annak idején az orgoványi eseteket szellőztető interpellációját zavarta. Nagyatádi Szabó hívei a maguk győzelmének hirdetik a szerdai határozatot amellyel a párt magáévá tette a tíz pontot, pedig a szerdai programban nagyatádiék már jelentékeny engedményeket tettek a múlt heti értekezlet állásfoglalásához képest. Nemcsak a királykérdésben adták föl a szabad királyválasztás törvénybe iktatásának követelését, hanem lemondtak arról is, hogy beleszólást igényeljenek a kormány összetételébe A múlt heti értekezleten élesen kikeltek a kormány pártonkívüli miniszterei ellen, szerdán már egyetlen szó sem hangzott el a pártonkívüli Bánffy külügyminiszter és Ráday belügyminiszter ellen. Ennek az engedékenységnek pedig az a magyarázata, hogy nagyatádi Szabó az utolsó percben, bizonyára valamely kívülről jövő befolyás hatása alatt, meggondolta magát és igenis belement az eredeti tíz pont lényeges módosításába. Nagyatádiaknak, amint a cselekvéseik lelki rugóit jól ismerők beszélik, a kiviteli panamák kipattanása óta nem volt ínyükre a Bethlen—Ráday-féle kormányzás és fő céljuk volt a kormányt buktatni, nem pedig a pártprogramot végrehajtani. Az előreneigált pontok csupán eszközül szolgáltak a Bethlen-kabinet pozíciójának megrendítésére. Ezért keltett az ellenzéki pártoknál újabb kiábrándulást Nagyatádi szerdai beszéde, amely a következmények kilátásba helyezett „levonása"" helyett nyitott ajtót hagyott a Bethlennel való alkudozásoknak. A párt egyik alvezére, Meskó Zoltán, aki egy-két nappal ezelőtt „már torkig volt Ráday miniszterségével", nemes egyszerűséggel állapítja meg ezek után, hogy a kisgazdapárt továbbra is megmarad kormányt támogató pártnak, mert — úgymond — a 10 pontot csak a kormányon belül lehet megvalósítani. Kisgazdáék tehát nem egykönnyen hagyják ott a jó meleg kormánypártot legalább nem önszántukból, mert odaát a testvérpárt keresztény egyesülésében, amely a legitimisták, sőt karlisták pártja egyben, nem bocsátják meg nagyatádi Szabónak, hogy a királykérdésben zavarja a cirkulusaikat Andrássy után most Rakovszky István, a másik vezérük sújt, oda, ahol nagyatádi Szabónak legjobban fáj: a kiviteli, engedélyek érzékeny pontjához. Rakovszky világot kiván vetni ennek a panamabotránynak sötét odúiba és ez igyekezete során nem nagyon fogja kímélni nagyatádi Szabót se, amennyiben a földmivelésügyi miniszter szerepeszóba kerül. Hír szerint Bottlik József kérlelte Rakovszkyt, hogy nagyatádi Szabót hagyja ki az ügyből, ez a baráti beavatkozás azonban nem térítette el a kereszténypárti vezért leleplezési szándékától. Tomcsányi igazságügyminiszter szintén azok között a kisgazdapárti tagok között szerepel, akik a 10 pont ellen szavaztak. Minthogy viszont a párt jelentékeny többsége a pontokat elfogadta, Tomcsányi ezúttal is leszavazott miniszternek volt tekinthető. Mégis azt, a hírt, hogy leszavaztatása miatt kilép a pártból, félhivatalosan megcáfolta, de azért csütörtökön a kormányzónak fölajánlotta lemondását. A lemondást nem fogadták el és a leszavaztatásokban megedzett államférfiú helyén marad ezúttal is. Tomcsányiék, a mérsékelt kisgazdák csütörtökön bizalmas megbeszélést tartottak, hogy eldöntsék, benn maradnak-e leszavaztatásuk után is a pártban. Úgy határoztak hosszas tanácskozás után, hogy Bethlen megérkezése előtt nem lépnek ki. A pártban legrosszabb esetben is 30 képviselő kilépésére számítanak, akik az alakulandó egységes kormánypárthoz fognak csatlakozni. A zalamegyei kisgazdásg nyílt levele. Egy zalamegyei kurzuslap azt írja, hogy a zalamegyei kisgazdapártnak Nagyatádi Szabóhoz intézett s a budapesti lapokban is közzétett nyílt leveléhez a zalamegyei kisgazdapártnak semmi köze, mert azt —a két zalamegyei kisgazdapárti férfiúval együtt — Drózdy Győző írta. Tehát az egész föllépés a demokrácia érdekében a magánakció. Drózdy képviselő most nyilatkozik és a zalamegyei lap állítására azt mondja, hogy az „szemenszedett hazugság". A nyílt levelet a zalamegyei kisgazdapárt Nagykanizsára szabályszerűen összehívott intéző bizottsága, 48 pártszervezeti megbizásából, Karilovics József elnöknek, Pölöskei Jánosnak és Kovács Jánosnak közös indítványára hozta. 1 . Szocializmus és mezőgazdaság. „Sozialismus und Landwirtschaft." Von Dr. Eduard David. Zweite umgearbeitete und, vervollständigte Ausgabe. 727 oldal. Quelle és Meyer kiadása, Leipzig. A szocializmus és a mezőgazdaság egymáshoz való viszonya nemcsak fontos probléma a szocialista elméletben; ennek a kérdésnek a helyes beállítása gyakorlati és politikai szempontból is a legnagyobb jelentőségű. Ettől függ a dolgozó mezőgazdasági népességnek a szocializmus számára való megnyerése, amivel a politikai reakció alól minden országban el lehet vonni a talajt. Azonkívül a közgazdaság újjáépítése is nagymértékben függ a mezőgazdasági feladatok helyes fölismerésétől és végrehajtásától. Gyorsan és erőteljesen kellfokoznunk a mezőgazdaság teljesítőképességét Enélkül aligha tudjuk lehetővé tenni a nép megfelelő táplálkozását és egész közgazdaságunk megjavítását. Erre a kérdésre éppen jókor ad feleletet Eduard David elvtárs „Szocializmus és mezőgazdaság" című új átdolgozásban megjelent könyve. A könyv közel húszévvel ezelőtt jelent meg először, akkor, mint I. rész, az üzemi kérdést tárgyalta, amelyet követnie kellett volna a tulajdon kérdését tárgyaló résznek. A mindennapi politikai munka azonban megakadályozta a szerzőt abban, hogy művét ezen az alapon befejezze. Most a tulajdonkérdést külön fejezetben dolgozta föl, úgy, hogy a minden részében átjavított könyv most már mint kész egész kerül az olvasó kezébe. Alaposan és egyúttal könnyen megérthető módon tárgyalja az egyes kérdések egész sokoldalú és anyolult komplexumát, amelyből a mezőgazdaság elméletileg és gyakorlatilag áll. Aki ezen a területen önálló ítéletet akar alkotni, nem mulaszthatja el ennek a műnek az elolvasását. David elsősorban történelmi vázlatot ad arról, hogyan kezelték az agrárkérdést a szocialista Internacionálé német csoportjában. „A mezőgazdasági kisüzem szükségszerűen természetes pusztulásának" a tana uralkodott sokáig csaknem elvitathatatlanul a lelkeken. Az igazi fejlődés azonban más után járt. A mezőgazdasági fejlődés statisztikája csaknem az egész világon éppen az ellenkező képet, mutatja. A kisüzemek nemcsak hogy megmaradtak, hanem sokhelyütt számarányban és területben megnövekedtek a nagyüzemek hátrányára. A mezőgazdaságban sehol sincsen szó az üzemek koncentrálásáról. David megvizsgálja ennek a jelenségnek az okait. Elsősorban föltárja egyrészt az ipari feldolgozás, másrészt a mezőgazdasági termelési folyamat alapvető különbözőségének a lényegét. Amott holt anyagok tisztán mechanikai elválasztásáról vagy összeillesztéséről van szó, emitt szervi, biológiai folyamat a termékképződés központja. Emiatt mélyreható különbség származik az ipari (mechanikai) és a mezőgazdasági (organikus) termelés között, aminek döntő jelentősége van az egész termelési és üzemi fejlődésre. David ezután lépésről-lépésre kimutatja azt a sajátos eltávolodást, amelyet az organikus termelés körében a termelési fejlődés nagy állomásain elérnek. Behatóan megvizsgálja az egyszerű összeműködés hatásait a munkamegosztás korlátait, a gépezet korlátolt jelentőségét. Azután következik a mezőgazdasági üzemi haladásulajdonképen való döntő területe. Itt letárgyalja a talajt és a talajmivelés megjavítását, a növények észszerű táplálását a növény és állati élet szoros benső összefüggését a fajnemesítés nagy jelentőségét a betegségek és a káros növények leküzdését, valamint az állattenyésztés területén tapasztalt haladást. Beható üzemtechnikai és tudományos megállapítások alapján építi föl ezután David művének közgazdasági részét. Elsősorban egy egész fejezetet szentela táplálkozás és a népesedés kérdésének nagyon érdekes összefüggéséről; megvilágítja Marius tanait, valamint a föld jövedelmezőségének sokat vitatotttörvényét Azután fölsorolja a nagyüzem és a kisüzem teljesítőképességének gyakorlatilag fontos és rendkívül aktuális kérdését. kimutatja a kisüzem és a nagy belterjesség között való viszonyt és gazdag statisztikai anyaggal erősíti meg. Ezekhez jön még azután az ésszerű népélelmezés, a népességre vonatkozó politika kérdése, valamint a mezőgazdasági helyzet világgazdasági jelentőségének a magyarázata. Így előkészítve, vezeti be az olvadót azután a (Hoffmannn György nem famunkás.) A Gólya utcai perről szóló tudósításunkban azt írtuk, hogy Hoffmann György, aki az ügyben agent provocateur ezerepet játszott, famunkás. Most erre vonatkozóan arról értesülünk a famunkásszövetségtől, hogy Hoffmann nem famunkás, hanem segéd-jegyző, aki a Magyar-Amerikai Faárugyárban napszámosmunkát vállalt, és így furakodott be a famunkások közé, mezőgazdasági fejlődéssel sajátos szocializáló irányzat kérdésébe. Dávid szerint a mezőgazdaság szocializálása nem történhetik meg sem a mezőgazdasági munkások termelőszövetkezete, sem az állami vagy községi közüzem útján. Mindezeknek a formáknak korlátolt létjogosultságuk lehet bizonyos körülmények között be nem mutatják a fejlődés nagy vonásait. Ez túlmegy a termelőszövetkezeti szervezeten, amint ezt mindenütt látjuk a hatalmasan kifejlődött mezőgazdasági szövetkezetekben. Lényegükben ezek a szövetkezetek a szövetkezeti és az individualista elmélet egybeolvadását jelentik. Hatékonyságuk a mezőgazdasági üzemen kívül eső területről származik (az üzemi eszközök beszerzése, a termés feldolgozása, és értékesítése), tovább haladva azonban belenyúl a tulajdonképeni mezőgazdasági termelésbe, azt megjavítja és végül az egész mezőgazdasági termelésnek a legnagyobb fokú technikai és szociális célszerűség szempontjából való átszervezésére vezet. A másik oldalra vezető hidat a paraszt termelőszövetkezet és az ipari fogyasztási szövetkezet kapcsolata veri meg. Ennek a fejlődésnek a célja az észszerűen megszervezett népélelmezés módszere. Ebből a szempontból David a szövetkezeti mozgalom erőteljes támogatását ajánlja. A telepítési mozgalmat is át kell itatni a szövetkezeti elvekkel. A paraszt családi gazdaság megteremtése mint a szövetkezeti rendszer egyik láncszeme, az az út, amelyen legyőzik a mezőgazdaságban az embert és a talaj kapitalista kizsákmányolását és feltétele a közösség javát szolgáló, észszerűen szervezett mezőgazdaságnak és élelmezési politikának. Ezzel összefüggésben David tervet dolgoz ki a kisparasztok tömegeinek gyors, szakszerű kiképzésére és a mezőgazdasági termékek gyors fokozása céljából az általában alkalmazandó észszerű trágyázásra és a legalkalmasabb vetőmagvak használatára A tulajdon kérdésének tárgyalásánál _ Dávid áttekintést nyújt a szociáldemokráciának a földbirtokkal szemben való eddigi állásfoglalásáról. A szocializmus programszerű követelése nem a földnek mindenáron való társadalmasítása, hanem a kapitalista tulajdon és kizsákmányolás megszüntetése. A r0gt&nit£l0 felréság ítélete a Sólya-utcai pitters. # Egy wádlo2Ss2 éSeifogySág Sartá fsgy-Eiéxra, tségyar tO—"O ért?s fegyházra késtek. A budapesti törvényszék rögtönitélő bírósága két napi tárgyalás után csütörtökön délután hirdette ki az ítéletet a Gólya-utcai vádlottak ügyében. A statáriális bíróság Tóth Istvánt lázadás büntette címén életfogytig tartó fegyházra ítélte. Bábotán Kálmán, Koszorús Gábor, Lucs Antal és Vastagh Imre 10—10 évi fegyházat kaptak. Bakó Sándor, Farkas Pál, Kalteneceker György, Nagy György, Németh Pál, Tóti Miklós és Varga János vádlottakkal szemben a rögtönítélő bíróság nem hazott ítéletet, hanem ügyüket a gyorsított tanács elé utalta. A többi vádlottakat fölmentették, akiket azonban nem helyeztek szabadlábra, hanem az ügyész indítványa alapján átkísérték őket a rendőrséghez, hol megindítják ellenük az internálási eljárást. M Népszavát terjeszteni: munkás&öteHsssé®. *