Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)

1921-10-14 / 229. szám

XLIX. évf. 229. sz.­­ AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. 160 kor. | negyed évre 100 kor. fel évre a80 kor. | egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA Budapest, 1921 október 14. péstiak. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Mini 2 korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Tettelt Keljenek — nem határozatok! A kisgazdapárt szerda esti határozata, amint azt nem volt nehéz előre megjósolnunk, a határozatlanság és jómértékben a megalku­vás jegyében született. Előzően utaltunk arra is, hogy már az eredeti tíz pont sem volt arányban az ország szükségleteivel, de még a kisgazdapárt sokszoros ígéreteitől és pro­gramjától is messze el­csatangol. Mit mond­junk most a „módosított" tíz ponthoz? Min­denben fönn kell tartanunk korábbi álláspon­tunkat. Újból meg kell állapítanunk, hogy a kisgazdapárt többel, sokkal többel tartozik önönm­agának és választóinak, az országnak és az ország népének pedig hasonlókép sokkal többre van szüksége, ha ki akar mászni a gaz­daságilag meddő, kultúrát pusztító reakció kátyújából. Ha a kisgazdapárt még mindig nem ért el idáig a fölismerésben és az átértékelésben, ha ennek folytán elegendőnek tartja a maga igazolására, a maga jövendőjének a konzer­válására a szerda esti határozatot — ám jó, ez a kisgazdapárt legbelsőbb ügye. De az ország, az ország dolgozó és szenvedő népe nem várhat a maga jogos igényeivel addig, amíg valamelyik pártnak „méltóztatik" föl­ismerni a való helyzetet és szükségleteket. A népnek levegő, szabadság, mozgási lehetőség kell, hogy dolgozhassák. Az országnak erre a munkára szüksége van, mert léte, fönmara­dása függ tőle. A munka azonban csak akkor indulhat meg igazán és csak akkor lehet ered­ményes és termékeny, ha a munkásokat visz­szahelyezik emberi méltóságukba és jogaikba. Ezt a kisgazdapárt szerdai határozata nem biztosítja — még akkor sem biztosítaná, ha a határozat mögött egyébként föltétlenül bi­zonyos és megbízható tettkészség sorakoz­nék é£ így minden biztosíték megvolna arra, hogy a határozat hamarosan valóra válik. Mert a határozat, amint föntebb már emlí­tettük, távolról sem fedi a szükségleteket és kívánságokat. És még nagy kérdés, hogy valóra válik-e egyáltalában a határozat? A kisgazdapárt jó egynéhányszor tett már ha­sonló lépéseket, sokszor megkísér­elte már a közeledést saját programjához, az utolsó pillanatban „azonban mindig meghátrált és önként engedelmeskedve vagy megfélemlítve húzta tovább a reakció szekerét. Ezért jogos az irányában táplált bizalmatlanság. Ezért nem­­bízunk, nem bízhatunk most sem — a kisgazdapárttól függ, hogy ezúttal kivétele­sen ne legyen igazunk és kellemesen csalód­junk —, ezért kell az ország fölszabadítását a kisgazdapárt állásfoglalásától elválaszta­nunk. A mai állapot tovább nem tartható fönn: az ország dolgozó népe nem bírja és nem tűri tovább — még határozatlan határoza­tokkal enyhítve sem. Már az is több volt a kelleténél, ami idáig történt 71 Népszava, a W 71 munkásság munkásságért , a Népszaváért ha előfizetőt szerezhetsz a JVÉPSZM VTI-nak ma, ne fiataszú. Holnapra* Szabadságjogok kellenek! Az újjáéledés­nek, a talpraállásnak és érvényesülésnek ezeket a mellőzhetetlen kellékeit ma egyet­len­­ ország népe sem nélkülözi: éppen a megcsonkított, ellenségekkel körülvett Ma­gyarország volna az a kivétel, amely nélkü­lözni tudja ezeket a kellékeket? Egyesülési, gyülekezési, sajtószabadság: ezek nélkül nincs élet és­ nincs megújhodás! A nagy nemzetek elnyomták a kis Magyarországot: a kis Magyarországnak belső példákkal kell figyelmeztetnie a nagy nemzeteket eljárá­suk helytelenségére — és nem megfordítva! A népnek — roppant háborús teljesítmé­nyei és szenvedései után — joga van ahhoz, hogy az önsegély és az önrendelkezés alap­­­án hozzáláthasson a mulasztottak pótlásá­hoz. Jétja van ehhez a saját szempontjából és kötelessége ez az ország javára — mert a nép gazdasági talpraállása magát az or­szágot állítja talpra. A mai állapot föntar­tása nyögdécselő koldusokká vagy hontalan világcsavargókká sülyeszti az embereket, akik pedig bátor szavú, kemény izmú te­­­remtő munkásai akarnak lenni az ország­nak .. . Hogy mit határoztak a kisgazdák s hogy mivé fog válni ez a határozat a politika varázslópapjainak boszorkányüstjében, majd­nem egyre megy: a jól fölismert és értelme­zett államérdek azt parancsolja, hogy kése­,­delem nélkül nyissák meg az egészséges fej­­­ődés útját, amely a megértésen és a sza­badságjogokon keresztül vezet. A jótékonyságot mi semilyen formában sem tartjuk elégséges­nek és megfelelőnek a társadalmi igazságta­lanságok kiegyenlítésére. Mi olyan állapotokat akarunk, amelyben mindenkinek, aki a társa­dalom részére hasznos munkát végez, bizto­sítva legyen a megélhetése, a technika min­denkori fejlődöttségi fokáinak megfelelően. Azt akarjuk, hogy a javak elosztása olyan legyen, amely megszünteti a nyomort, lehetetlenné teszi a mértéktelen vagyonfölhalmozást és ez­zel fölöslegessé a jótékonykodást is. Azt akar­juk, hogy azokról, akik akármilyen okból munkaképtelenek, a társadalom intézménye­sen gondoskodjék és így ezekre nézve is fölös­legessé váljék a jótékonyság. Ez a mi elvi álláspontunk a jótékonyság kér­désében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma, amikor mindez még nincsen meg, amikor tíz­ezrek nyomorognak saját hibájukon kívül, amikor aggok és csecsemők, betegek és mun­kaképtelenek várják a segítő kezet, ne ismer­nék el a jól megszervezett és pártatlanul mű­ködő segítőakciók jogosságát és szükségessé­gét. Középeurópa népe a háború után egyenesen rá volt szorulva a külföldi segítségre és min­denki csak hálával és a legteljesebb elismerés­sel gondolhat azokra, akik áldozatkész munká­val igyekeztek a háború pusztításait, ameny­nyire lehetett, enyhíteni. És éppen ezért meg­döbbentenek bennünket azok a hírek, amelyek a külföldi segítőakciók beszüntetéséről szól­nak. Mert ha valóban be fogják szüntetni a segítést, ak­kor az ország nyomorgó, szenvedő része fog újra szenvedni azoknak a hibájáért, akiknek a bűne az is, hogy még mindeddig nem sikerült itt kedvezőbb megélhetési viszo­nyokat teremteni. Ismételjük, mi legjobban szeretnők, ha min­den jótékonyságot, minden segélyezési ak­ciót teljesen nélkülözni lehetne, de ma még Magyarország népének nagy része rá van szorulva a segítésre és azért a kül­földi segítő akciók beszüntetését csapás­ként fogja érezni. Ée ez is csak egy láncszeme az egész rendszernek, amely csapásként nehe­zedik az ország dolgozó részére. Ez a rendszer, amely egy egész új világot­ hirdetett, valóban annyira új állapotokat teremtett, hogy egészen idegenül állunk az egész, még „meg nem újho­dott" világ közepette. Ez a rendszer elzárt ben­nünket a világtól, ez képtelen volt egyetlen lépést tenni, hogy munkát, becsületes kerese­tet adjon azoknak, akik ma csak a dolgozók terhén élnek. És még arra is képtelen volt, hogy a külföld rokonszenvét megszerezze és megtartsa az országnak. Mert bármivel is indokolják a külföldi se­gítő akciók megszüntetésének a tervét, az bi­zonyos, hogy döntően az itteni közviszonyok váltották ki ezt az elhatározást Sokszor és so­kat hallgattunk kényszerűségből is, meg azért is, mert magunk sem éreztünk kedvet hozzá, hogy ilyen dolgokat föltálaljunk. De hiába, a hazug és hamis dicsériádák , nem födik el a való tényeket. Mindenki tudja, hogy a külföldi adományok szétosztása a legtöbbször nagyon pártos módon történt. Tudjuk, hogy a gyermek­étkeztetés, a gyermeknyaraltatási akciókból kizárták a munkások közreműködését, a mun­kások ellenőrzését Mindezen fölül pedig a külföld rossz néven veszi azt, hogy itt nem tel­jesíti mindenki a kötelességét tehetsége sze­rint. Amikor a külföld óriási nagy apparátus­sal segítségére siet az itteni nyomorgóknak, akkor azt tapasztalja, hogy itt nincs érzékük az embereknek embertársaik nyomora iránt A magyar gazdáik, a kicsik úgy, mint a na­­gyok, nem voltak arra kaphatók, hogy a fő­város jó élelmet napfényt és tiszta levegőt áhítozó gyermekeit magukhoz vegyék egy­néhány hétre, ugyanakkor, amikor a külföldre állandóan vittek ki magyar gyermekeket A magyar főurak, a magyar főpapok, a bank­hatalmasságok mind elmaradtak a segítőakciók­­tól, akkor, amikor külföldről folyton érkeztek a szállítmányok és a magyar középosztály, gyermekei külföldön nyaraltak és teleltek. Nem kell csodálkozni, ha mindezek láttára a segélyt nyújtó külföldiek elkedvetlenedtek. De viszont minden becsületesen segíteni akaró­ embernek az a kötelessége, hogy fölvilágo­sítsa az elkedvetlenítetteket hogy kedvetlen­ségüknek rossz helyen és rossz formában ad­nak kifejezést Ne szüntessék be munkájukat de mondják meg nyilt, becsületes szóval azok­nak, akiket illet hogy így nem lehet folytatni az emberszeretet művét. Mondják meg nekik, hogy az igazi emberszeretet nem nézi senki­nek mam a vallását és nem bünteti az apák bűneit a nyomorgó gyermekeken. Mondják meg, hogy nemcsak a tegnapi ellenségnek, de a mai honfitársnak is vannak kötelességei a bajbajutottakkal szemben. De folytassák em­berszerető művüket folytassák azok érdeké­ben, akik rászorultak és gondoskodjanak róla, hogy a segítség az igazán rászorultakhoz jusson. A dorogi kerületben november 6-án válasz­tanak. Amint a „Magyar Távirati Iroda" je­lenti, a belügyminiszter az esztergom megyei­ dorogi választókerületben elhalálozás folytán szükségessé vált időközi választás napját no­vember 6-ára tűzte ki. Fogom­ ilssze Alisig és kitartás és a népszava ©r©sei5i3 Igse, mint valaha!

Next