Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)

1922-01-15 / 12. szám

2 solván, hogy a keresztény nemzeti párt vál­toztassa meg címét és vegye föl a ókeresztény nemzeti földmives és polgári párt" cím­et E bejelentés után Hornyánszky megindokolta in­dítványát, amelyet a párt elfogadott. Ezután Weiss Konrád bejelentette, hogy a keresztény nemzeti egyesülésnek következő tagjai csatla­koztak az ujjáal­akult párthoz: Rakovszky Ist­ván, herceg Windischgraetz Lajos, gróf Sig­ra­y Antal, őrgróf Pallavicini György, Ferdi­nándy Gyula (volt kisgazdapárti), Benicszky Ödön, Tassler Béla, Lingauer Albin, Huszár Elemér és Somogyi István. — Itt írjuk meg, hogy a jeles Budavári László szintén kilépett a­­keresztény egyesülésből és hir szerint a kis­gazdákat fogja ezután támogatni. Váljék egészségükre! A köztársasági párt és a választások. A köz­társasági párt a vidék csatlakozása révén mindinkább fokozza tevékenységét és különö­sen amióta köztudomásúvá vált, hogy a válasz­tásokon teljes aktivitással lép föl, egymásután jelentkeznek a kerületek a központnál jelöl­tekért. A párt intézőbizottsága elhatározta, hogy a szervezkedést most már teljes erővel folytatja és a választások vezetésével Dugovich Viktort bízta meg. * NÉPSZAVA 1922 Jaanuár 1S.­ Syula a nemzetgyűlésen válaszolt Bethlennek. Hétfőtől kezdve nyolcórás BSSsen tárgyalják az indemnitási javaslatot. Gaál Gaszton elnök délelőtt 10 órakor már az elnöki székben ült. Megnyitotta az ülést és kez­dődhetett volna a tanácskozás. Ámde... csak döcögve ment tovább a dolog, mint utóbb ren­desen. Az ülés elején határozni kellett volna a nyolcórás ülések dolgában, beadott indítvány sorsáról, de miután egyik képviselő a­­határo­zatképesség megállapítását kívánta, Gaál elnök kénytelen volt az ülést, fölfüggeszteni arra az időre, amíg elegendő számban gyűltek össze. Ekkor aztán megszavazták a nyolcórás ülések tartását, úgy, hogy a legközelebbi ülésen dél­előtt és délután is tárgyalják az indemnitást. Amikor ezen túl voltak, Kolosy Endre, a gaz­dasági bizottság előadója a bizottság nevében indítványt terjesztett be, hogy minden egyes képviselő számára egyszer s mindenkorra 10.CS9 korona drágasági pót­díjat utaljanak ki. Ugron Gábor kijelentette hogy hozzájárul az indítványhoz, mert demokratikus szervezetű törvényhozás tagjait tiszteletdíjban kell része­síteni, hogy szegény sorsú is képviselő lehessen. Oly megkülönböztetés­nek azonban nincs he­lye, hogy csak azok a képviselők vegyék igénybe a pótdíjat, akik föltétlenül rászorul­nak. Csontos Imre és Kovács J. István is pártol­ták az indítványt, az utóbbi utasítani kívánta a gazdasági bizottságot, hogy már most tegyen előterjesztést a legközelebbi képviselőház tag­jainak tiszteletdíjára nézve . Az előadó indít­ványát Ingrön és Kovács javaslataival egye­temben elfogadták. A mentelmi bizottság határozatához képest — egy, az elnökkel múltkoriban történt össze­koccanás következm­ényeképen — Csizmadia Sándor „megkövette" a nemzetgyűlést. Ezután folytatták az indemnitás tárgyalását. Czeglédy Endre ellenzéki volt az első szónok, aki a napokban hagyta faképnél a kisgazdapártot. Éles megrovás! kalandban részesítette a kormányt. "Bethlen ..nagy kon­cepciójú" programjából semmit sem valósított meg­, kezdte A kormányzás egyedüli ténye a nasty adótételek megszavazása. A miniszterek tehetetlenségéért azonban szerinte nem szabad a nemzetgyűlést felelőssé tenni Hozzá nem értő intézkedésekkel a termelést megdrágították az egész vonalom. A királykérdésben a kormány harcot hirdet mert ennek a rendszernek köz­jogi viták kellenek Pedig ehelyett munkaalka­lomra vam szükség s arra, hogy a föld a rászo­rulóknak jusson. Az imdemnitá­st nem szavazta meg. Mándy Samu kisgazda kifogásolta, hogy a vagy­on,váltság-törvényeknél egyenlőtlen elbá­násban részesítették az ingatlan és ingó tő­két, mégpedig az ingatlan rovására. A rész­vénytársaságokkal hangján bántak a váltság kirovásánál... (Az ellenzék sűrű közbeszólá­sokkal kisérte a beszédet, amire a szónok inge­rülten feléjük kiáltott hogy hajlandó elállani a szótól. Végül is az elnök osdllapitotta le a ke­délyeket és a szónok folytatta fejtegetéseit) Hogy ellenz­ék van, a a szólót nem bántja; az volna baj, ha nem lenne ellenzék... A javasla­tot, megszavazta. Ezután ,ha elnök ismnetet ren­delt el Amfrássy fölszólalása következett a szünet utáni közbeszól­ásoktól, amelyek néha viharra da­gadtak, sűrűn megszakított beszédében a ki­rály kérdésről és a legutóbbi puccsban való szerepéről beszélt De előbb tiltakozott az el­len, hogy ő megakadályozta volna a földbir­tokreform végrehajtását Kifogásolta, hogy a miniszterelnök nincs jelen a nemzetgyűlésen és -­ szerinte — ez az oka a nemzetgyűlés sü­lyedlésének, mert a miniszterelnök akinek irá­nyítani kellene, soha sincs jelen a nemzetgyű­lés ülésein. Ezután a miniszterelnöknek azzal a beszédével foglalkozott, amelyet a kisgazda­párti vacsorám mondott el. Ha a miniszterelnök a szenvedélyességnek ilyen példáját mutatja, mit várhatunk a ellenzék­től Ha a kormány akarja fölkorbácsolni a közvéleményt az ellen­zékkel szemben, akkor az ellenzék kénytelen lesz duplán visszafizetni és polgárháboru­szerű szenvedélyes harcok törnek ki. Majd arról beszélt hogy a miniszter­elnök csalhatatlannak érzi magát Ez a gon­dolat egy kicsit gyerekes. Nem lehet intenciók szerint választani, csak bevallott programok és célok alapján lehet egyesülni és küzdeni. Beszéde további folyamán megállapítja hogy Bethlen gróf, cselekedetei által, nagyobb sze­repet játszott úgy az 1918 októberi, mint a mos­tani események felidézésében, mint ő. Az el­lentétet a király és az akkori kormányok között az intrikusok idézték föl, amikor azt mondot­ták hogy az általános választójog tönkreteszi az értelmiséget,, tehát kompromisszumra kell lépni. A valóság az, hogy a képviselőházi több­ség nyomására és tanácsadóira hallgatva, mi ellenünk, akik álltuk és álljuk ma is a szociál­demokratákkal kötött megegyezést, kompro­misszum létesült a választójog kérdésében. Ez tönkretette a király népszerűségét a nép széles rétegei előtt. Óriási hibát követett el Bethlen István gróf a nemzetiségi kérdésben. Nagy merészség Bethlen István gróftól, hogy gyön­gének meri mondani ma a királyt, holott nem lehet gyönge fejedelemről beszélni, de igenis lehet beszélni gyönge tanácsadókról. Ezek után arról beszélt, hogy volt-e közötte és Tisza között személyes ellentét. Megállapí­totta, hogy a legutóbbi időben az ellentétek közöttük nagyon megenyhültek, külpolitikai téren meg is szűntek. Csak a választójog te­rén voltak közöttük ellentétek, de személyes ellentétről beszélni nem lehet. Azt mondják odaát, hogy a Tisza—Andrássy-párbaj után készülőben van a második párbaj, most, már Bethlen és Andrássy között. ..Hivatkozom azokra az urakra, akikkel ezelőtt egy pártban voltam,­­akik­ egyhangúan tanúsíthatják, hogy nem én exponáltam-e ihagamat leginkább a miniszterelnök úrért. Hát nem én voltam, aki az ő váltóját aláírtam a­ pártban és nem-e kel­lett legközelebbi barátaimmal is néha kemény harcot folytatni, hogy­ a miniszterelnök úr ügyét a pártban elősegítsem és dűlőre vigyem. Nem volt ellentét közöttünk mindaddig, amig Bethlen rá nem lövetett a koronás magyar királyra. . " Gaál Gaszton (aki a képviselői padokban ül): A törvény megtartás­a a fő. Rakovszky: Törvény az, hogy a királyra lő­jenek? Gaál Gaszton: A törvény ellen a király sem léphet föl. Erre óriási zaj tör ki és percekig tart, amíg újból helyreáll a csönd. A nagy zűrzavarból Rakovszky hangja hallatszott ki: „Ahol nincs­ király, nincs törvény!" Andrássy ezután arról beszélt hogy min­dent elkövetett hogy a király visszatérését megakadályozza, mivel az időpontot nem ta­lálta jónak. Rámutatott arra hogy annak ide­jén tárgyalt a kormányzóval és a miniszter­elnökkel és sikerült egyetérteniük a lényeges alapelvekben. IV. Károly azon a nézeten volt, hogy amíg a politikát ebben az országban Gömbös és Eckhardt szellemében folytatják, ő attól tart, hogy fait accomplit teremtenek és ak­kor neki nem lett módjában visszatérni. Ezért sietett visszatérni. Bethlen Istvánnak az volt a fölfogása, velem együtt, hogy az egy­séges pártot is legitimista alapon kell megcsi­nálni, így is akartuk. Gaál Gaszton: Aki fegyveresen jön SUB or­szágba, az is legitimista alapon állt Friedrich István: Megölni a királyt, azt sasa­bad? Ujból óriási fiad kerekedett Andrássy alig tudta folytatni beszédét Gaál Gaszton sürü­közibe szól­ás­aira az ellenzék azt kiáltja feléje: „Az elnök bontja meg a rendet!" Végre Andrássy újból beszédbe kezdhetett s ekkor azt mondotta, hogy csak konstatálni kí­vánja, hogy „a miniszterelnökkel az egységes párt alapelvei tekintetében megegyeztünk, leg­följebb abban a kérdésben volt különbség kö­zöttünk, hogy Bethlen azt szorgalmazta, hogy a király mondjon le a trónról fia javára". A mi­­n­iszterelnök úr azt tartotta, hogy korán lenne az egységes pártot addig megcsinálni, amíg a kisgazdapártban erősebben meg nem indul a már í­gy is érezhető bomlási processzus. An­nak idején azt mondotta volt, hogy itt van több szín arany és amott a több salak. Most mégiis a kisgazdapártra esett a választása. Csontos Imre: Ilyen a politika, uraim! (Óriási derültség.) Ras­say Károly: Szégyelje magát a párt amely nyem ma miniszterelnököt támogat Berky Gyula: Szégyelje ön­magát aki Itt hagyta a pártánkat Rassay Károly magából kikelve fölugrik he­lyéről és odakiáltó a Berky felé: „Én nem kér­tem kiviteli engedélyt nem is éltem ezekből!"' — Fölkiáltások az ellenzéken: „Ez nem kivi­teli engedély!" Ezekre a szavakra nagy zaj tört ki. Berky Gyulának a szája mozgását lehetett csak látni, de egy szavát sem lehetett hallani. Az elnök hiába csöngetett nem állt helyre a remd, föl kellett függeszteni az ülést. A fölfüggesztés után Berky Gyula a terem közepére, a gyorsírók asztala felé rohant és onnan kiáltotta a távozó Rassay felé:­­ „Ön az Atlantica pénzéből él!" Rassay Károly magából kikelve, kiáltja Berky felé: „Berky Gyula hazudik!" Bottlik elnök rövid szünet után újból meg­nyitotta az ülést és kérte a képviselőket, hogy, maradjanak csöndben. Andrássy Gyula folytatta beszédét. Azt mon­dotta, hogy Bethlen Istvánnak sokkal nagyobb szerepe van a király idejövetelében, mint neki. Majd arról beszélt, hogy a kisantant helyzete korántsem volt olyan könnyű, mint most mond­ják s ami a nagyántantot illeti, itt sem volt olyan tiszta a helyzet A nagyántánt ugyan tiltakozott mert kellett is tiltakoznia, ez a til­takozás azonban hangjában nagyon előzékeny és enyhe volt, csak amikor látták, hogy mi be­adjuk a­ derekunkat hogy mi megriadunk min­den gyönge kis ka­rdcsörtetéstől... Nagyatádi Szabó István: Nem volt az olyan kicsinység! Andrássy:... csak akkor léptek föl erélye­sebben. Ha a nemzet egységes, bizonyára jobb megoldást tudtunk volna létesíteni. A továb­biakban arról a szerepről beszélt amelyet IV. Károly mellett betöltött a királypuccs idején, majd áttért a detronizációs törvény kritikájára és itt, megállapította, hogy ebben a törvény­ben­ forradalmi alapra állottunk. Az 1921. évi XLVII. törvénycikk forradalmi alapon marad és a forradalmat védi és megkoronázza, Ká­rolyi Mihály örömmel tekinthet ide, őt kiát­kozták, hazaárulónak mondották, most pedig meghajolnak előtte. A Habsburg-dinasztia de­tronizációja azt jelenti, hogy királyválasztás lesz. De mit jelent Magyarország élete, jövője szempontjából egy királyválasztás? A leg­utálatosabb kormok­ót amit­ csak el lehet. .. diép"élni ''Elképzedő di­ királyválasztás pop­­­­gárháborít, vagy hamnló jelenségek nélkül?­­Cserty József: Ezért kell egyelőre köztár­,­sas­ág! Andrássy Gyula: Szent meggyőződéssel állí­tom és az életemet is ráteszem hogy a király­választás romlást bomlást és forradalmat fog előidézni. Elnök: Azt méltóztatott mondani, hogy a nemzetgyűlés törvényei forradalmiak. Andrássy Gyula: Igenis, azt mondtam, hogy forradalmi alapon állanak. Elnök figyelmeztette Andrássyt hogy a­ nemzetgyűlés szuverén képviselete a nemzet­nek, törvényeinek érvényességét kétségbevonni nem szabad. Andrássy még a koronázás közjogi jelentő­ségéről beszélt, végül kijelentette, hogy az in­demnitást csak három hónapra szavazza meg. Andrássy beszéde után Rassay és Berky sze­mélyes kérdésben szólaltak föl és kimagyaráz­­ták kölcsönösen tett sértő kifejezéseiket Az elnök ezután napirendi indítványt tett. Hétfő­től már nyolcórás üléseket tartanak, a hétfői ülés napirendjére az indemnitási vita folyta­tását tűzték ki. Bánffy Miklós külügyminiszter válaszolt Perlaky György és Bodó János korábbi inter­pellációjára, a baranyai demarkációs vonal megállapítása és a határmenti községek lako­sainak viszonya tárgyában. Az interpellációk következtek ezután. Bauler István a „szociáldemokrata, terror" ügyében és a választójog kérdésében akart interpellálni, de a „terror"-ügyre nézve azt mondotta, hogy megvárja, hogy a korm­á­ny milyen intézkedéseket tesz a Szabó József ál­tal már előterjesztett kérdésekben, egyelőre te­hát ebben a kérdésben nem interpellál, a vá­lasztójog kérdésében pedig azért nem, mint­hogy a válaszadásra hivatottak közül senki sem volt jelen. Bodó János a vagyon­váltság kedvezményei-­ nek a hadifoglyokra való kiterjesztése ügyé­ben interpellált­a Kerekes Mihály a földbir­­tokreformtörvény végrehajtása tárgyában an­nak kapcsán, hogy Törökszentmiklós község­ben ahelyett, hogy 70 szegényember pályázatát vették volna figyelembe Mucsy László föld­birtokos megszűnt bérletére, a földmivelésügyi miniszter titkára kapta meg a bérletet Fel­szólította a földmivelésügyi minisztert, hogy ez ellen a döntés ellen éljem vétójogával,­­­ Bodó János a vízszabályozási kérdésekben, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák illet­ményeinek kiutalása tárgyában interpellált Sigray Antal Ostenburg szabadlábra helye­zése érdekében interpellált és interpellációján

Next