Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)
1922-01-15 / 12. szám
2 solván, hogy a keresztény nemzeti párt változtassa meg címét és vegye föl a ókeresztény nemzeti földmives és polgári párt" címet E bejelentés után Hornyánszky megindokolta indítványát, amelyet a párt elfogadott. Ezután Weiss Konrád bejelentette, hogy a keresztény nemzeti egyesülésnek következő tagjai csatlakoztak az ujjáalakult párthoz: Rakovszky István, herceg Windischgraetz Lajos, gróf Sigray Antal, őrgróf Pallavicini György, Ferdinándy Gyula (volt kisgazdapárti), Benicszky Ödön, Tassler Béla, Lingauer Albin, Huszár Elemér és Somogyi István. — Itt írjuk meg, hogy a jeles Budavári László szintén kilépett akeresztény egyesülésből és hir szerint a kisgazdákat fogja ezután támogatni. Váljék egészségükre! A köztársasági párt és a választások. A köztársasági párt a vidék csatlakozása révén mindinkább fokozza tevékenységét és különösen amióta köztudomásúvá vált, hogy a választásokon teljes aktivitással lép föl, egymásután jelentkeznek a kerületek a központnál jelöltekért. A párt intézőbizottsága elhatározta, hogy a szervezkedést most már teljes erővel folytatja és a választások vezetésével Dugovich Viktort bízta meg. * NÉPSZAVA 1922 Jaanuár 1S. Syula a nemzetgyűlésen válaszolt Bethlennek. Hétfőtől kezdve nyolcórás BSSsen tárgyalják az indemnitási javaslatot. Gaál Gaszton elnök délelőtt 10 órakor már az elnöki székben ült. Megnyitotta az ülést és kezdődhetett volna a tanácskozás. Ámde... csak döcögve ment tovább a dolog, mint utóbb rendesen. Az ülés elején határozni kellett volna a nyolcórás ülések dolgában, beadott indítvány sorsáról, de miután egyik képviselő ahatározatképesség megállapítását kívánta, Gaál elnök kénytelen volt az ülést, fölfüggeszteni arra az időre, amíg elegendő számban gyűltek össze. Ekkor aztán megszavazták a nyolcórás ülések tartását, úgy, hogy a legközelebbi ülésen délelőtt és délután is tárgyalják az indemnitást. Amikor ezen túl voltak, Kolosy Endre, a gazdasági bizottság előadója a bizottság nevében indítványt terjesztett be, hogy minden egyes képviselő számára egyszer s mindenkorra 10.CS9 korona drágasági pótdíjat utaljanak ki. Ugron Gábor kijelentette hogy hozzájárul az indítványhoz, mert demokratikus szervezetű törvényhozás tagjait tiszteletdíjban kell részesíteni, hogy szegény sorsú is képviselő lehessen. Oly megkülönböztetésnek azonban nincs helye, hogy csak azok a képviselők vegyék igénybe a pótdíjat, akik föltétlenül rászorulnak. Csontos Imre és Kovács J. István is pártolták az indítványt, az utóbbi utasítani kívánta a gazdasági bizottságot, hogy már most tegyen előterjesztést a legközelebbi képviselőház tagjainak tiszteletdíjára nézve . Az előadó indítványát Ingrön és Kovács javaslataival egyetemben elfogadták. A mentelmi bizottság határozatához képest — egy, az elnökkel múltkoriban történt összekoccanás következményeképen — Csizmadia Sándor „megkövette" a nemzetgyűlést. Ezután folytatták az indemnitás tárgyalását. Czeglédy Endre ellenzéki volt az első szónok, aki a napokban hagyta faképnél a kisgazdapártot. Éles megrovás! kalandban részesítette a kormányt. "Bethlen ..nagy koncepciójú" programjából semmit sem valósított meg, kezdte A kormányzás egyedüli ténye a nasty adótételek megszavazása. A miniszterek tehetetlenségéért azonban szerinte nem szabad a nemzetgyűlést felelőssé tenni Hozzá nem értő intézkedésekkel a termelést megdrágították az egész vonalom. A királykérdésben a kormány harcot hirdet mert ennek a rendszernek közjogi viták kellenek Pedig ehelyett munkaalkalomra vam szükség s arra, hogy a föld a rászorulóknak jusson. Az imdemnitást nem szavazta meg. Mándy Samu kisgazda kifogásolta, hogy a vagyon,váltság-törvényeknél egyenlőtlen elbánásban részesítették az ingatlan és ingó tőkét, mégpedig az ingatlan rovására. A részvénytársaságokkal hangján bántak a váltság kirovásánál... (Az ellenzék sűrű közbeszólásokkal kisérte a beszédet, amire a szónok ingerülten feléjük kiáltott hogy hajlandó elállani a szótól. Végül is az elnök osdllapitotta le a kedélyeket és a szónok folytatta fejtegetéseit) Hogy ellenzék van, a a szólót nem bántja; az volna baj, ha nem lenne ellenzék... A javaslatot, megszavazta. Ezután ,ha elnök ismnetet rendelt el Amfrássy fölszólalása következett a szünet utáni közbeszólásoktól, amelyek néha viharra dagadtak, sűrűn megszakított beszédében a király kérdésről és a legutóbbi puccsban való szerepéről beszélt De előbb tiltakozott az ellen, hogy ő megakadályozta volna a földbirtokreform végrehajtását Kifogásolta, hogy a miniszterelnök nincs jelen a nemzetgyűlésen és - szerinte — ez az oka a nemzetgyűlés sülyedlésének, mert a miniszterelnök akinek irányítani kellene, soha sincs jelen a nemzetgyűlés ülésein. Ezután a miniszterelnöknek azzal a beszédével foglalkozott, amelyet a kisgazdapárti vacsorám mondott el. Ha a miniszterelnök a szenvedélyességnek ilyen példáját mutatja, mit várhatunk a ellenzéktől Ha a kormány akarja fölkorbácsolni a közvéleményt az ellenzékkel szemben, akkor az ellenzék kénytelen lesz duplán visszafizetni és polgárháboruszerű szenvedélyes harcok törnek ki. Majd arról beszélt hogy a miniszterelnök csalhatatlannak érzi magát Ez a gondolat egy kicsit gyerekes. Nem lehet intenciók szerint választani, csak bevallott programok és célok alapján lehet egyesülni és küzdeni. Beszéde további folyamán megállapítja hogy Bethlen gróf, cselekedetei által, nagyobb szerepet játszott úgy az 1918 októberi, mint a mostani események felidézésében, mint ő. Az ellentétet a király és az akkori kormányok között az intrikusok idézték föl, amikor azt mondották hogy az általános választójog tönkreteszi az értelmiséget,, tehát kompromisszumra kell lépni. A valóság az, hogy a képviselőházi többség nyomására és tanácsadóira hallgatva, mi ellenünk, akik álltuk és álljuk ma is a szociáldemokratákkal kötött megegyezést, kompromisszum létesült a választójog kérdésében. Ez tönkretette a király népszerűségét a nép széles rétegei előtt. Óriási hibát követett el Bethlen István gróf a nemzetiségi kérdésben. Nagy merészség Bethlen István gróftól, hogy gyöngének meri mondani ma a királyt, holott nem lehet gyönge fejedelemről beszélni, de igenis lehet beszélni gyönge tanácsadókról. Ezek után arról beszélt, hogy volt-e közötte és Tisza között személyes ellentét. Megállapította, hogy a legutóbbi időben az ellentétek közöttük nagyon megenyhültek, külpolitikai téren meg is szűntek. Csak a választójog terén voltak közöttük ellentétek, de személyes ellentétről beszélni nem lehet. Azt mondják odaát, hogy a Tisza—Andrássy-párbaj után készülőben van a második párbaj, most, már Bethlen és Andrássy között. ..Hivatkozom azokra az urakra, akikkel ezelőtt egy pártban voltam,akik egyhangúan tanúsíthatják, hogy nem én exponáltam-e ihagamat leginkább a miniszterelnök úrért. Hát nem én voltam, aki az ő váltóját aláírtam a pártban és nem-e kellett legközelebbi barátaimmal is néha kemény harcot folytatni, hogy a miniszterelnök úr ügyét a pártban elősegítsem és dűlőre vigyem. Nem volt ellentét közöttünk mindaddig, amig Bethlen rá nem lövetett a koronás magyar királyra. . " Gaál Gaszton (aki a képviselői padokban ül): A törvény megtartása a fő. Rakovszky: Törvény az, hogy a királyra lőjenek? Gaál Gaszton: A törvény ellen a király sem léphet föl. Erre óriási zaj tör ki és percekig tart, amíg újból helyreáll a csönd. A nagy zűrzavarból Rakovszky hangja hallatszott ki: „Ahol nincs király, nincs törvény!" Andrássy ezután arról beszélt hogy mindent elkövetett hogy a király visszatérését megakadályozza, mivel az időpontot nem találta jónak. Rámutatott arra hogy annak idején tárgyalt a kormányzóval és a miniszterelnökkel és sikerült egyetérteniük a lényeges alapelvekben. IV. Károly azon a nézeten volt, hogy amíg a politikát ebben az országban Gömbös és Eckhardt szellemében folytatják, ő attól tart, hogy fait accomplit teremtenek és akkor neki nem lett módjában visszatérni. Ezért sietett visszatérni. Bethlen Istvánnak az volt a fölfogása, velem együtt, hogy az egységes pártot is legitimista alapon kell megcsinálni, így is akartuk. Gaál Gaszton: Aki fegyveresen jön SUB országba, az is legitimista alapon állt Friedrich István: Megölni a királyt, azt sasabad? Ujból óriási fiad kerekedett Andrássy alig tudta folytatni beszédét Gaál Gaszton sürüközibe szólásaira az ellenzék azt kiáltja feléje: „Az elnök bontja meg a rendet!" Végre Andrássy újból beszédbe kezdhetett s ekkor azt mondotta, hogy csak konstatálni kívánja, hogy „a miniszterelnökkel az egységes párt alapelvei tekintetében megegyeztünk, legföljebb abban a kérdésben volt különbség közöttünk, hogy Bethlen azt szorgalmazta, hogy a király mondjon le a trónról fia javára". A miniszterelnök úr azt tartotta, hogy korán lenne az egységes pártot addig megcsinálni, amíg a kisgazdapártban erősebben meg nem indul a már így is érezhető bomlási processzus. Annak idején azt mondotta volt, hogy itt van több szín arany és amott a több salak. Most mégiis a kisgazdapártra esett a választása. Csontos Imre: Ilyen a politika, uraim! (Óriási derültség.) Rassay Károly: Szégyelje magát a párt amely nyem ma miniszterelnököt támogat Berky Gyula: Szégyelje önmagát aki Itt hagyta a pártánkat Rassay Károly magából kikelve fölugrik helyéről és odakiáltó a Berky felé: „Én nem kértem kiviteli engedélyt nem is éltem ezekből!"' — Fölkiáltások az ellenzéken: „Ez nem kiviteli engedély!" Ezekre a szavakra nagy zaj tört ki. Berky Gyulának a szája mozgását lehetett csak látni, de egy szavát sem lehetett hallani. Az elnök hiába csöngetett nem állt helyre a remd, föl kellett függeszteni az ülést. A fölfüggesztés után Berky Gyula a terem közepére, a gyorsírók asztala felé rohant és onnan kiáltotta a távozó Rassay felé: „Ön az Atlantica pénzéből él!" Rassay Károly magából kikelve, kiáltja Berky felé: „Berky Gyula hazudik!" Bottlik elnök rövid szünet után újból megnyitotta az ülést és kérte a képviselőket, hogy, maradjanak csöndben. Andrássy Gyula folytatta beszédét. Azt mondotta, hogy Bethlen Istvánnak sokkal nagyobb szerepe van a király idejövetelében, mint neki. Majd arról beszélt, hogy a kisantant helyzete korántsem volt olyan könnyű, mint most mondják s ami a nagyántantot illeti, itt sem volt olyan tiszta a helyzet A nagyántánt ugyan tiltakozott mert kellett is tiltakoznia, ez a tiltakozás azonban hangjában nagyon előzékeny és enyhe volt, csak amikor látták, hogy mi beadjuk a derekunkat hogy mi megriadunk minden gyönge kis kardcsörtetéstől... Nagyatádi Szabó István: Nem volt az olyan kicsinység! Andrássy:... csak akkor léptek föl erélyesebben. Ha a nemzet egységes, bizonyára jobb megoldást tudtunk volna létesíteni. A továbbiakban arról a szerepről beszélt amelyet IV. Károly mellett betöltött a királypuccs idején, majd áttért a detronizációs törvény kritikájára és itt, megállapította, hogy ebben a törvényben forradalmi alapra állottunk. Az 1921. évi XLVII. törvénycikk forradalmi alapon marad és a forradalmat védi és megkoronázza, Károlyi Mihály örömmel tekinthet ide, őt kiátkozták, hazaárulónak mondották, most pedig meghajolnak előtte. A Habsburg-dinasztia detronizációja azt jelenti, hogy királyválasztás lesz. De mit jelent Magyarország élete, jövője szempontjából egy királyválasztás? A legutálatosabb kormokót amit csak el lehet. .. diép"élni ''Elképzedő di királyválasztás popgárháborít, vagy hamnló jelenségek nélkül?Cserty József: Ezért kell egyelőre köztár,saság! Andrássy Gyula: Szent meggyőződéssel állítom és az életemet is ráteszem hogy a királyválasztás romlást bomlást és forradalmat fog előidézni. Elnök: Azt méltóztatott mondani, hogy a nemzetgyűlés törvényei forradalmiak. Andrássy Gyula: Igenis, azt mondtam, hogy forradalmi alapon állanak. Elnök figyelmeztette Andrássyt hogy a nemzetgyűlés szuverén képviselete a nemzetnek, törvényeinek érvényességét kétségbevonni nem szabad. Andrássy még a koronázás közjogi jelentőségéről beszélt, végül kijelentette, hogy az indemnitást csak három hónapra szavazza meg. Andrássy beszéde után Rassay és Berky személyes kérdésben szólaltak föl és kimagyarázták kölcsönösen tett sértő kifejezéseiket Az elnök ezután napirendi indítványt tett. Hétfőtől már nyolcórás üléseket tartanak, a hétfői ülés napirendjére az indemnitási vita folytatását tűzték ki. Bánffy Miklós külügyminiszter válaszolt Perlaky György és Bodó János korábbi interpellációjára, a baranyai demarkációs vonal megállapítása és a határmenti községek lakosainak viszonya tárgyában. Az interpellációk következtek ezután. Bauler István a „szociáldemokrata, terror" ügyében és a választójog kérdésében akart interpellálni, de a „terror"-ügyre nézve azt mondotta, hogy megvárja, hogy a kormány milyen intézkedéseket tesz a Szabó József által már előterjesztett kérdésekben, egyelőre tehát ebben a kérdésben nem interpellál, a választójog kérdésében pedig azért nem, minthogy a válaszadásra hivatottak közül senki sem volt jelen. Bodó János a vagyonváltság kedvezményei- nek a hadifoglyokra való kiterjesztése ügyében interpellálta Kerekes Mihály a földbirtokreformtörvény végrehajtása tárgyában annak kapcsán, hogy Törökszentmiklós községben ahelyett, hogy 70 szegényember pályázatát vették volna figyelembe Mucsy László földbirtokos megszűnt bérletére, a földmivelésügyi miniszter titkára kapta meg a bérletet Felszólította a földmivelésügyi minisztert, hogy ez ellen a döntés ellen éljem vétójogával, Bodó János a vízszabályozási kérdésekben, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák illetményeinek kiutalása tárgyában interpellált Sigray Antal Ostenburg szabadlábra helyezése érdekében interpellált és interpellációján