Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)

1922-01-01 / 1. szám

1922 január 1 Ez a fölfogás nem áll tiszta hazafias erkölcsi alapon. A mi véleményünk szerint mindenki egyformán bűnös, akár Kun Béla, akár Héjjas Iván nevében gyilkol vagy rabol is. Budavári László: Hogy meri ezt a két nevet együtt kiejteni? Or­ózd­y Győző: A kommunizmus alatt elkö­vetett gyilkosságok tetteseinek szabadon bocsá­­tását ,sohasem kértük, de a kurzus gyilkosait sem lehet szabadon bocsátani. Az első amnesz­tiarendelet­ erkölcstelen kompromisszum ered­ménye volt. Az állami szuverenitás belső csőd­jét jelentette, h­ogy gyilkosokat szabadon bo­csátottak. Minden nemzet történetében példát­lan, hogy néhány héttel a bűncselekmény elkö­vetése után már föloldják a tetteseket. Amnesztiát kapnak olyanok is, akiknek még a nevét sem tudjuk. Vagy ki tudja, hogy ki kap amnesztiát Somogyi Béla meggyilko­lása miatt? A két rendelet nem egyenlő mértékkel mér. Az egyik kiengedi a gyilkosokat, úgy hogy most sokunknak már biztosabb helye lenne a börtönben, mert ott talán mentve van min­denki a zaklatás elől. Az igazságtalanság ekla­táns példája Szász Zoltán és társai esete. Ők már több mint fél éve letartóztatásban vannak és még ma sem kerültek a bíróság elé. A har­madik amnesztiarendelet azt sem állapítja meg, hog­y ki jöhet haza az emigráltak közül... Fölkiáltások a kisgazdapárton: Nincs szük­ségünk rájuk! Benedek János: De igenis, szükség van rájuk! Drózdy Győző: Vannak kinn kiváló hazafiak, a nemzet hivatott vezérei. (Zaj a kisgazdapár­ton. — Budavári László: „Miért nem jönnek haza?" — And­ah­ám-Kasnya Béla: „Mert le­csukják őket!­") Ott van például Juhász Nagy Sándor, megt­ámad­hatatlan tisztességű férfiú. Garami Ernő, Lovászi Márton. (Budavári László. ..Az a hazaáruló!") Gadó elnök figyelmeztette Budavárit, hogy a hazaáruló szót nemzetgyűlésen kívü­l álló sze­mély ellen se használja. Drózdy Győző: A szocialistákkal való tárgya­lásoknál szóba került az internálás kérdése. Párti különbség nélkül valamennyien kívántuk és kívánjuk, hogy a kommunizmusnak ezt a csiratelepét szüntessék meg. Azonban még mindig az a helyzet, hogy internálva vannak olyanok, akik ellen az ügyészség sem emelt vádat, akik ártatlanok, internálva vannak olyanok, akiket a­­vidéken a­ szolgabíró urak politikailag ill el­bízhatat­l­annak tartanak és talán bossuból is internálva vannak. Ott van­nak továbbá az árdrágítók, akiket nem bírói ítélet alapján internáltak. Fölolvasta ezután a zalaegerszegi internáltaknak a nemzet­gyűléshez intézett nyílt leveléből a következő részt: „Az internálás vígan folyik tovább, a bel­ügyminisztérium internál­óo­sztá­ly­a pedig lehe­tetlenné teszi a zalaegerszegi­ viszonyok meg­ismerését A lapokban megjelent közlemények hazug adataival szemben megállapítjuk, hogy még százharmincat sem engedtek szabadon, nem pedig négyszázat, vagy még ennél is töb­bet, amennyiről beszéltek. Az internáltak száma ezerháromszáznál nagyobb, a revíziós bizott­ságok működésének kezdetén pedig­ csak ezer volt. Közben tehát emelkedett a szám. A bi­zottság lassan dolgozott. A revízió megtévesz­tés volt. Ezzel becsapták a miniszterelnököt, a közvéleményt és az internáltakat . Az eddigi, tapasztalatok után mindannyian, még a kivételezett kategóriák is, egyszerűen visszautasítják az ilyen eljárást és a jövőben meg fogják tagadni megjelenésüket az újabb bizottságok előtt. Vannak internáltak, akik •Tár, jár szakadatlan, Jár csendbe, esendetlen. Tovaleng bordátlan, kering feneketlen, És ürboea hegyén lobogója a lengő piros és 7,aki fény — • Han­-he — li.-tli-hó:­­­A hazátlan hajó! És ahol m­egjelen és ahol partot ér. Erőbe kap a kar fölforr a tinra ver. fífig, gazdág elsápad. S­zeni nyílik, lám- szakad • És minden rab szabad — - - Hali-bé — hali-hó! — A szabadság-h­ajó­. Vízió! Beletekint a parázsló szénbe, amely kandallójában újra éled. Ilidig van... Fázom... f­riss szenet, a tűzre! . Fázva, dideregve, „félig ébren, félig álomba", álmodik a viharról: Ó, milyen m­i ez! Mi m­ás, mint a régi! Hogy zúg, hogy dohog, hogy kattog, ligr lármáz, Hogy mormol, veszekszik si kiirtó alatt! Mintha rab démonok az a­itót várnái, Hogy börtönükből szabaduljanak. Haragvó isten! Mi len a világból, Ha eg­yszer­i kőszén öntudatra jut, S a buta rög megindul magától, S a sistergő katlan majd egyszer kifut. ]És szárnyal, száguld messze, trombitás az orkán... de hagyjuk, jaj, a koporsó néma, S kerüljük e-­, hogy elnémuljon a költő... Öreg Ahasvér, öreg regős, elmentél, nekünk is adtál, köszönet érte. Itt maradtunk a nehéz mában, várjuk a ha­jnali tán­hoz az még nekünk is uj pacsirtaszót... Hali-né ( hali-hó) megy tovább, nem áll meg soha, a hajó, sg. s. már két teljes esztendeje ott vannak, amíg az ügyük a­ bizottság elé kerül. Még a nyáron agyonlőttek­­egy nőt, állítólagos szökési kisér­let miatt, a gyilkos katonát pedig megdicsér­ték. Az internáltak életüket teszik kockára a szökési kísérlettel, mert­ tettenérés esetén agyonlövik őket. Férfiakat feleségük helyett asszonyokat férjük helyett tartanak internálva és az internáló táborban hatvanöt elemi isko­lás gyermek is van. A bizottság valamennyi in­ternált sza­b­adl­áb­r­a h­el­yezé­­sé­t javasolja, a bel­ügyminiszter m­int internáló osztálya azonban kétségbeejtő lassúsággal dolgozik. Megtörtént az, hogy az egyik internált beteg, amire sza­badlábra helyezték, meghalt az eljárás alatt A községi képviselőtestületek és elöljáróságok újraválasztásánál agent provocatőrök megfe­nyegetik az embereket és azután az in­ternáló­táborba lökik őket. Az internált nők erkölcstelen merényleteknek vannak ki­téve. A tisztek és altisztek e tekintetben memt kíméletesek. Gyakori a kikötés. A koszt ehetetlen és kevés."' — A levelet sok inter­nált irta alá. Hajlandó — ha komolyan vizs­gálják meg az ügyet — a levelet, a nevek­kel együtt a miniszter elé bocsátani. Egy sátor­aljaújhelyi 16 éves leány a táborban anya lett. Kéri, hogy ezt a leányt ne egy tetves ba­rakban tartsák, legalább kórházba vigyék. Ez az internáló tábor 3—300.000.000 koronába ke­rül. Hát megengedhetjük mi magunknak ezt, a luxust hogy mesterségesen kommunistákat neveljünk? A szocialisták még e tá­borok fel­oszlatását sem­­tudták elérni. Az a „pakli" a szocialistákkal — mondotta —,hogy­­a szociál­demokrata párt tagjai kapnak csak elbocsá­tást. Hát ennél erkölcstelenebb „paklit" még­se has­zon kötöttek. Miért csak az szabadul, aki szociáldem­okata párti? Szabó József: Igaza van! Erkölcstelen dolog. Hát a keresztény-szociálisok nem kerülhetnek haza?! . Drózdy Győző. .­.24.000 ember kénytelen na­ponként a­ rendőrségen jelentkezni. (Bródy Ernő: „Közép­kor!") Fél napba kerül heten­ként háromszor e jelentkezés. Mennyi munka­idő elpazarlása ez. Ez 24.000 embernél az átla­gos órabér mellett 625.000.000 koronát jelent évenként. Hát meddig fog tartani ez a kor­mányzati anarchia? A bűnöst csukják le, de az ártatlanokat ne za­klassák, ne sanyargassák. Kíváncsi, hogy a szocialistáik miért nem tették „paktum" tárgyává az állásvesztésre ítélt tiszt­viselők ügyét? Ezután a királykérdésről be­szélt s azzal végezte, bízik abban, hogy a reak­ció elpusztul s jobb korszak következik utána. A javaslatot nem fogadta el. Személyes kérdésben. Szterento József személyes megtámadtatás címén szólalt föl. Ezeki a pénteki ülésen a külkereskedelmi­­ viszonyok szabályozásáról szóló javaslatnál szemrehányással illette szó­lót, hogy soha sem támad zsidó vállalatokat és zssidó monopóliumokat és hibáztatta Ereki azt is, hogy a javaslat pénteki tárgyalásán nem volt jelen. Ereki állításait visszautasítja és cáfolja, mintha c csupán a keresztény monopó­liumokat támadná. Támadta a szeszkvartelt a culkorkartell rétiig ezek nem keresztény vál­lalatok, úgyszintén kritizálta a nemkeresztény bánya­tulajdon­oso­kat A mono­polisztikus irányt általában társrac­lta, a felekezeti kérdésnek nin­csen helye A gazdasági életben. Ereki vála­szolni akar Eszterényinek. (Meskó Zoltán: -Most jön Ereki a nagy fúróval!") Az egész közvélemény azt vallja, hogy Szterényi nem egyformán támadja a keresztény és zsidó vál­lalatokat. (Szterényi: „Tiltakozom ez ellen!") A nemzetgyű­lésen csak alkalmat kívánt nyúj­tani neki, hogy ezt megcáfolja. Az elnök az ülést 10 percre fölfüggesztette. A vita tovább folyik. Szünet után Weiss Konrád beszélt. Szóvátette, hogy a portproset­ konferenciáról nem tett je­lentést a kormány, noha ott elhatározták, hogy az államvasutak kocsijairól a Máv. fölírást tör­lik és helyébe „A. V. Hungária" fölírást festenek. A kormány szavakkal zsonglőröskö­dik. De intézkedéseiből azt látjuk, hogy addig akarja csűrni-csavarni a dolgokat, amin a vá­lasztások jönnek, a miniszterelnök úrnak eszé­ben sincs a választójogi javaslatot beterjesz­teni, hanem rendelettel akatr ránk­­ oktrojálni egy választójogot és olyan brutálisan akatr vá­lasztani, ahogy e­zt még Tisza sem tette. A koncessziókról is beszélt. Többek között meg­említette, hogy Szekszárdon a kislakások épí­tésére egy osztrák cég kapott, megbízást. Nem akar senkit gyanúsítani, de furcsának találja ezt az esetet. Kerekes Mihály: Pedig minden ilyen üzlet­­ gyanús.­­ Weiss Konrád ezután arról beszélt, hogy az­­ utóbbi időben gyakran emlegetik a fajmagvar­£ ság kérdését. Nem érti, hogy merik ezt a kér­dést keresztényi részről előhozni. Van-e na­gyobb költőnk, aki szebben irt magyar verset, mint Pet­őfi Sándor. Andaházy-Kasnya Béla: Van. Budavári. (Nagy derültség.) Kerekes Mihály: Rubinek se fajmagyar. Friedrich István: Rubinek velem jött be tu­tajon. (Nagy derültség.) Weiss Konrád: "Ne hánytorgassuk tehát min­dig a fajmagyars­ág kérdését. iti germánok germán hűséggel és germán becsülettel állunk a magyar becsület mellett Az indemnitást nem fogadja el „Tessék csak Somogyi gyikosaira gondolni..." Andaházy-Kasnya Béla következett ezután. A mai kormányzati rendszerben és a kormány­ban — mondotta — nincsen bizalmam, mert a kormányzat nem áll a jogrend alapján. Arra hivatkoznak az utóbbi időkben, hogy az atro­citások­ megszűntek. Látszólag megszűntek, a valóságban azonban nem, mert az történt, hogy a felelőtlen elemek munkáját átvették a felelős elemek. Amikor a felelőtlen elemek garázdálkodását láttuk, abban bizakodtunk, hogy jöhet egy kormány, amely ezeket letöri. De a kormány nemhogy ezeket letörte volna, hanem még le­hetővé tette garázdálkodásukat Itt van az in­ternálás, a sajtószabadság kérdése, a rendőri jelentkezés, a trafik- és a moziengedélyek fel­vétele, amelyek a kommunisták rendeleteivel azonosak. Pekár Gyula: Hogy lehet ilyet mondani. Andaházy-Kasnya Béla: Amíg itt bűnösök szabadon futkoshatnak és amnesztiát kaphat­nak, addig nem lehet, jogrendről beszélni. Fölkiáltások: Hogy mondhat ilyet? Budavári László: Mi volt az? Andaházy-Kasnya Béla (Budavári felé): Ak­kor háborodott volna föl a képviselő úr, amikor ezeket elkövették, de akkor nem nagyon há­borodott föl. Tessék csak Somogyi gyilkosaira gondolni... Budavári: Kik voltak Somogyi gyilkosai? Friedrich István: Tudja azt mindenki Buda­pesten. (Nagy zaj.) „ . . . Andaházy-Kasnya Béla: Szükségesnek tar­tom kijelenteni, hogy akkor a hatóság a tetteseket kinyomozta, jelen­tést tett a felsőbb hatóságnak és kézen­fekvő, hogy a gyilkosokat kinyomozták, de n­em büntették meg... Pekár képviselőtársam fölháborodott hogy a mozi- és trafikjog elvonását és a tanerők elbocsátását a kommunista rendeletekhez ha­sonlítottam.. . . Pekár Gyula: Meg akarják lazítani a fe­gyelmi vizsgálatok tekintélyét (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Andaházy-Kasnya Béla: Lehet hogy mindez a külföld előtt rossz színben tűnik föl, de ezért nem a kritika hibás, hanem a tények. Pekár Gyula: Miféle tények. Andaházy-Kasnya Béla: Ezt nem lehet hang­gal elintézni. . . , „ . . . Rassay Károly: Sem testsúllyal. (Pekár Gyula tovább hangoskodik, az elnök folyton csönget de­ nem tud csöndet teremteni, mert a zaj egyre nagyobbra nő és kénytelen az ülést fölfüggeszteni.) . Rövid szünet, után Andahazy-Katnya nagy zaj közepette folytatja tovább a beszédét Az ami­i­sztiiarendeletről beszélt amelyről megál­lapítja, hogy nem volt olyan, mint az el­ső. Ii­án­yzik belőle a keresztényi szeretet és ember­­­baráti érzés. A bécsi emigránsok között sokan vannak, akiknek az itthonléte kívánatos volna. Pekár­­Gyula: Mind hazaáruló. Budaváti László: Hitvány kommunisták. Andaházy-Kasnya Béla: Sok különb ember van közöttük, mint önök között. (Óriási zaj a Ház mi­­n­den oldalán.) Az emigránstábor föl­oszlatását kívánatosnak tartom. Azok akik el­len birói eljárás vagy vizsgálat folyamatba téve nincs... (Nagy zaj a kisgazdapárton. — Fölkiáltások: „Jöjjenek vissza, ők maguk men­tek el") Elmentek, mert ha nem mentek volna el, Somogyi sorsára jutottak volna. Még­ né­hány szót kell szólnom a választójogról. A leg­célszerűbbnek tartanám­, ha a Friedrich-féle rendelet alapján történnének meg az új válasz­tások. Ha a nénét­ kiszorítják a parlamentből, úgy az kénytelen lesz az utcán megnyilatkozni. Nagyon furcsának találnám, ha ez a nemzet­gyűlés zárná ki a választójogból a népet Az­után a földreformról beszélt még, majd az, en­ne­k másodszori figyelmeztetésére befejezte be­szédét. Elnök napirendi indítványt tett amely sze­rint a Ház legközelebbi ülését kedden, január 3-án tartja és az indezmmálást tárgyaljá­k to­o­vább. Ezután áttértek az interpellációkra. Lingauer Albin interpellációjában azt teszi szóvá, hogy az osztrák megszálló csapa­tok két budapesti fiatalembert letartóztattak és Bécs­­ujhelyre vittek és ott statáriális bíróság elé akarják őket állítani. Az interpellációt kiad­ták a külügyi és belügyminiszternek.­­ Má­sodik interpellációjában ké­rdést intézett a ke­reskedelmi miniszterhez, hogy­ hajlandó-e Kő­szeg, Szombathely és Sopron városok helyi hatóságainak felhatalmazást adni arra, hogy kiviteli engedélyeket adhassanak ki, hogy a környék lakossága jövőre is ezekben a váro­sokban szerezhesse be szükségleteit. Hegyeshalma Lajos kereskedelmi miniszter nyomban válaszolt, és kijelentette, ho­gy a kor­mány gondoskodni fog arról, hogy az ottani la­­­kosság érdekei megvédessenek. — A választ Lingauer is és a Ház is tudomásul veszi. v NÉPSZAVA 3

Next