Népszava, 1922. január (50. évfolyam, 1–25. sz.)

1922-01-15 / 12. szám

L. és fff. 12. Budapest, 1922 január 15. vasárnap stra 3 korona . AZ ELŐFIZETÉS ÁEA: egy évre 660 kor. I negyed évre 100 kor. fél évre 340 kor. | egy hóra­dO kor. Jugoszláviában efsy s­zám ára . Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁEA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 5-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 8-31 és József 3-32) Csak­ ki a szistekkel. Kétségtelen, hogy Csonkamagyarország ma olyan helyzetben van, hogy a politikai ziláltság állapota mellett nem könnyen bír el gazdasági zavarokat is. Ezt a helyzetet föl­ismerni és belátni azonban nemcsak a mun­kásosztálynak kötelessége, hanem mindenki­nek, tehát a munkáltatói érdekeltségnek is. Aki tehát — nagy bölcsen — arról beszél, hogy a munkásság tartsa szem előtt az ország helyzetét, annak jó lesz megtanulnia azt, hogy figyelmeztetését ne csak a munkásság felé irányítsa, hanem ama másik oldal felé is és elsősorban a másik oldal felé, mert amíg a munkásság két és fél évi némaságra kárhoztatás után a lelkében összegyülemlett keserűséggel áll itt, addig a másik oldalon a kapitalizmus képviselete semmiben sem pa­naszkodhat elnyomatásról és elnémításról, hiszen ők szabadon szervezkedtek, irtak, gyű­léseztek, tehát nem korlátoztattak érdekeik szabad védelmében. Azzal a demagógiával és elkopott frázissal pedig, amely abból állott és akar állani még ma is, hogy a munkásság még a saját kára ellenére és helyzete rová­sára is tű­rjön és szenvedjen a haza sorsa miatt, tessék leszámolni és erről leszokni, mert a munkásság a haza érdekében szí­vesen hajlandó meghozni a maga áldozatát, de nem lesz soha hajlandó összetéveszteni a haza érdekét a kapitalizmus érdekeivel és nem lesz hajlandó jogos és méltányos érde­keit alárendelni a kapitalista érdekeknek. Az a fölismerés, hogy nem lehet ott foly­tatni a magyar társadalom életét, ahol az 1914-ben megszakadt, nemcsak a politikai terrénumra áll fönn, hanem áll a gazdasági terrénumra is és ha megértés és belátás kí­vánatos az egyik oldalon, nem nélkülözhető ez a másikon sem. Most pedig térjünk át a tárgyra magára. A magyar nagyipari vállalatok három leg­nagyobbikában összekülönbözős támadt a munkás- és munkáltatói érdekeltség között. Az egyik üzemből kizártak körülbelül 2400 munkást, a másikból (mind a kettő egy vál­lalat) mintegy 1600-at, a harmadikból is vagy 1000 munkás,-­ összesen tehát 5000—6000 munkás van kenyér és kereset nélkü­l. A munkáltatói érdekeltségek minden törekvése arra irányul, hogy e küzdelmeknek politikai jelleget adjanak, így remélvén azt, hogy a laikus közvéleményt a munkásság ellen lehet hangolniok. Jellemző­en jellegzetes a mai időkre és a helyzetre, hogy ebben a kérdés­ben milyen nagy és szent frigy alakul ki a szervezett munkásság politikai ellenfelei — a keresztény kurzus és a zsidó nagytőke kö­zött. Mert azt mindenki tudja, hogy a Ganz­vállalatok mögött kik állanak és az sem titok, hogy kik vannak a keresztény sajtó mögött. És nagyon szépen festenek igy egy gyéké­nyen a Kornfeld bárók és Haller István, Weiss Manfrédék és Szabó Józsefék — egye­sült erővel a munkásság ellen vonulva föl. Azt már leszögeztük volt e helyen, hogy itt nem a munkásság, hanem a munkáltatók viszik politikai térre a kitört harcokat Meg is mondottuk az okát ennek abban, hogy a munkáltatói érdekeltség gáncsot akar vetni a kormány békülékeny politikájának. Ezt a föltevésünket mi sem cáfolta meg eddig és nem fogja megcáfolni ezután sem. Néhány nagy családi részvénytársaság védi a maga profitérdekeit — az ország ellen, a munkáso­kon keresztül. A szervezett munkásság poli­tikai ellenfelei, a keresztény-szociálisok, oda­dobják magukat a nagykapitalizmus eszkö­zeiül, csak hogy politikai ellenfeleik elő­törését hátráltassák. Innen az a csoda, hogy épp a keresztény lapok fújják leghangosab­ban a zsidó nagytőke által intonált melódiát a szervezett munkásság politikai céljairól, a munkaszünetelések politikai jellegéről. Erre a nagy szerelemre egyébként még vissza fogunk egy másik alkalommal térni, ma csak ezt állapítjuk m­eg a dolgok érdeme miatt. Mindezen hazug és szemfényvesztő beállí­tásokkal szemben meg kell állapítanunk, hogy a folyamatban levő mozgalmak közül egyik tisztán bérmozgalom, amely abból áll, hogy a Hofh­err és Sehrantz-gyár esztergá­lyos- és gépmunkásai béremelést kértek, amelynek teljesítését a gyárigazgatóság meg­tagadta. A Ganz-vagongyári és Ganz-villa­mossági gyárak munkásainak harca pedig elvi harc, amelyeket a két gyár igazgatósága provokált. Az egyik üzemben az a panasz merült föl, hogy szocialista munkások aka­dályoztak keresztény-szociális munkásokat a munkában, a másik ütemben pedig az, hogy négy munkás jogosan tagadta-e meg a túl­órázást vagy nem? Mindennek semmi köze a politikához, semmi köze a szociáldemokrata párt taktikájához, politikai működéséhez. Ezek egyenként is önmagukban álló esetek, amelyek mindegyike önállóan és minden politikai tendenciától menten bírálandó e. A munkásság érdekképviseletének nagy megértésre és bölcs belátásra valló állásfog­lalása az a javaslat, amelyet lapunk más helyén teljes egészében közlünk és amely alkalmas alap arra, hogy a fölmerült ellen­tétek a munka menetének minden további zavara nélkül elimináltassanak. A munkás­ság érdekképviselete nagyon helyesen és a közérdek köteles szem előtt tartásával min­denekelőtt arra törekszik, hogy a munka­folyamat megszakítása azonnal megszűnjön, a gazdasági élet tehát minden további káro­sodástól megóvassék. Ez az állásfoglalás minden józanul gondolkodni tudó ember előtt igazolja azt, hogy a munkásság e har­cokban nem helyezkedik semmiféle hatalmi álláspontra és nem spekulál semmiféle poli­tikai célok elérésére. Ennél őszintébb, önzet­lenebb, igazabb álláspontot senki sem kíván­hat a munkásság részérő. Meg fogju­k látni, hogy a másik oldal, a munkáltatói érdekeltség képes-e ennyi ob­jektivitásra, ennyi önmegtagadásra. Ha igen, készségesen fogjuk beismerni, hogy ma­gatartásukat rosszul ítéltük meg, amikor munkáskizárásaikat vonatkozásba hoztuk a nekik kellemetlen politikai szituációval, ha nem, akkor igazolják föltevésünket és akkor, ez a harc túl nő mai korlátain, akkor ez már­ nem a vas- és fémmunkások harca egy-két gyári vállalattal szemben, hanem a magyar ipari kapitalizmus küzdelme az egész ma­gyar munkásság bér- és munkaviszonyai, életszínvonala ellen­. Akkor e harcból fog ki­tűnni az, hogy a nagytőkének dekuba az a féltucat keresztény-szociális munkás, hogy egy csöppet sem fontos négy vagy tíz mun­kás túlórázása és néhány esztergályos és gépmunkás bérkereseti lehetősége, hanem az a fontos és cs­ak az, hogy a „Herr im Hause" elve megóvassék, hogy a kormányzat és köz­vélemény a munkásság ellen legyen han­golva, a munkásság mozgási szabadsága korlátok közé legyen szorítva és hogy ebben a zavaros helyzetben vígan lubickolhassam a háború alatt megduzzadt étvágyú kapita­lizmus lomha teste. • , • Hát csak ki a színekkel A munkásság nem árul zsákba macskát, nem rejti véka alá egyenes szándékait, semmi szüksége nincs erre, mert van bátorsága arra, hogy ha po­litikai harc segíthet csak a sorsán, ezt le nem tagadja, de van bátorsága arra is, hogy, ha harca nem politikai, hát odamondja el­lenfeleinek: hazudtok, képmutatók vagytok, elkendőzitek profitéhségteket —a reánk szórt rágalmatokkal * * A részletek ismeretlenek.—A tervezet ezen a héten kerü­l nyilvánossáágra. Bethlen miniszterelnök pénteken este érkezett vissza Bécsből s miután szombaton délelőtt bizalmasával, Gömbös Gyulával tárgyalt dél­utánra a kisgazdapárti vezéreket kérette ma­gához. Az agrárdemokraták részéről nagyatádi Szabó volt földmivelésügyi miniszter és Gaál nemzetgyűlési elnök jelentek meg nála, ott volt még Klebelsberg belügyminiszter is. A miniszterelnökségről jövet Gaál Gaszton a kis­gazdapártban a következőket mondotta a mi­niszterelnökkel folytatott tárgyalásról: — A miniszterelnök és belügyminiszter urak megismertették velünk a választójogi javaslat tervezetét közléseiket ad referendum vettük. Pár napon belül a párt szélesebb körű bizott­sága előtt fogja a miniszterelnök ismertetni a javaslatot, amely csak ezután kerül a párt elé A választójogi javaslat részleteiről nem nyilat­kozhatunk. A fúzióról, egységes pártról nem volt szó a megbeszélésen Hasonlókép nyilatkozott nagyatádi Szabó, aki még hozzátette, hogy a javaslatot legköze­lebb a keresztény egyesüléssel is megismer­tetik. A választójogi javaslat tervezete a most következő héten nyilvánosságra kerül. A javaslatot a kormány még február 16-ika előtt kívánja letárgyaltat­ni, de ha­ ez nem si­kerül, az agrárpárti vezér se tudja, hogy mi következik. A kormány éjjeli ülésektől se riad vissza, hogy javaslatát keresztülhajszolja. A kisgazdapárt véleményt csak akkor fog nyil­vánítani az új választójogról, ha aas az egész párt előtt ismeretessé válik. Új Kereszténypárt alakult­­­­ XL Friedrich-csoport megalakította a „keresztény nemzeti földmíves és pol­itári párt"-ot és a legitimisták belép­tek az ut­asírtba. A kar­lista puccs óta szü­­­telem zajl­ás volt észlelhető a keresztény nemzeti egyesülésben, amely legitimista jellege ellenére abba a fo­nák helyzetbe került hogy támogatta a puccsot leverő Bethlen-kormányt A pártnak Andrássy Gyula és Rakovszky István után igazodó úgy­nevezett szélső legitimistái sehogyan se akar­tak belenyugodni ebbe a természetellenes helyzetbe, állandóan ellenzékieskedtek s he­tekig tartó pártközi villongások után szomba­ton végre tisztázták a helyzetet: otthagyták a kormánytámogató keresztény egyesülést és be­léptek a keresztény nemzeti párt néven sze­replő Friedrich-csoportba, amely direkt erre a célra városi jellegű pártból vegyes, polgári és földmívespárttá vedlett át A csoport ugyanis, a kültagok élénk részvétele mellett szombat este értekezletet tartott amelyen a vezér, Friedrich István közölte, hogy Hornyánszky Zoltán képviselő indítványt nyújtott be, java-

Next