Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)

1922-05-14 / 109. szám

L Suff. 189. sz. Budapest, 1922 május 14. vasárnap Ára 3 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre. . .. 1183 kor. negyed­ évre 288 kor. fél évre .... 550 kor. egy hóra ... 198 kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jog. korona. EGYES SZÁM ARA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP M^SIJt^w^i^M^^iiuiu^^^^^m^rTTTrnT­^i! 1,1111,1, 1 t­ii (SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-20 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32) A választás esélyei mások elméletben és mások gyakorlatban.­­Amiket a választási hadjárat s­stratégái ott­hon kitervelnek, arra még nem lehet mérget venni, hogy rendre valósággá válnak-e. Még akkor sem, ha a tervek nem legális alapokra épülnek, ha az előzetes kombinációknál nem a közakaratot, tehát nem az erőviszonyokat veszik alapul, hanem a közakarat meghamis­­ításának előre megfontolt szándékát. A tervszerű jogfosztás, a választás teehui-Icájának az ellenzék hátrányára való megne­vezí­tése, a közigazgatás egész gépezetének le­foglalása, a kormánypárt számára, a helyi hatóságok sorozatos erőszakoskodásainak hallgatólagos eltűrése, az agitáció megbéní­tása és a mindaz a sok egyéb anyagi és tech­nikai akadály, amit a kormány a szociál­demokrata párt és az ellenzék működése elé emel, együttesen sem ellensúlyozzák a töme­gek lelkében élő azt a megmásíthat­atlanná szilárdult­ akaratot, hogy a kurzust meg­tagadó, de annak átkos örökségét átvállaló és továbbfejlesztő mai magyar kormányzati rendszert el kell söpörni. A kormánypárt kitű­zte a célt: győzni akar. A győzelem lélektani és anyagi alapjait azonban elhanyagolta és csupán erőhatalmi szempontokat vett figyelembe — és ez az alap az, amelyre tartós és eredményes kor­m­ányzás neoe építhető föl, ez az, ami már az­ elindulás pillanatában megbuktatta a kor­mányt, pártostól, rendszerestől, mindenestől, még abban az esetben is, ha sikerülne kisebb vagy­ nagyobb számszerű többséget össze­erőszakolnia. A kormány nem abból indult ki, h­ogy mi kell az országnak és az ország népének­ uralmát, arra akarja fölépíteni, hogy néhány előkelő ur és a köréjük gyűlt, statiszták — az osztályuralom csorbítatlan föntartása ér­dekében — miből, mit és mennyit hajlandók kegyesen engedélyezni. Ez a hamis kiindu­lási alap teljesen hamis és groteszk helyze­tet teremtett máris s akármilyen többsége lesz is az uj nemzetgyűlésben a kormány­nak, minthogy az uj nemzetgyűlés nem lesz ha kifejezője az ország akaratának és han­gulatának, nem is fog tudni megbirkózni a reát váró súlyos feladatokkal. Válság válságra fog következni. Bizony­talanság, zavar, kormányzati és törvény­hozási terméketlenség lassítja majd tovább az országot a lejtőn lefelé —­ és ezen nem változtathat sem­ a kormány abszolutizmusra való hajlamossága, sem az állítólag tervbe­­vett „javító-választások" módszere. Egyetlen út kínálkozik célhozvezetőnek: a szükségletekhez szabott gazdasági, belső és külső politikai program, de még ezt is meg­előzően, a háború és az ellenforradalmi kur­zus tökéletes likvidálása. Ehhez természete­sen nem elegendő és nem alkalmas a demo­krácia mai mértéke, ezt nem tudja végre­hajtani az uralmon levő és az uralmat forté­lyos taktikával és nyers erőszakkal megtar­tani akaró úgynevezett egységes párt. Ha a kormányban volna annyi jó szán­dék és érzék az ország érdekei iránt, mint amennyi hajlamosság van benne az erő­szakosságra, nemcsak hirdetné, hanem meg is valósítaná a konszolidációt. Akkor nem állana meg ott, hogy csúfolódó röpiratokat adat ki a kurzus levitézlett vezéreiről, ha­nem erélyes kézzel megállítaná azt a vér- és könnyfolyamot, amelyet, a kurzus megnyi­tott. Nem elég kiszerkesztetni a rémuralom értelmi szerzőit: ki kell nyitni a börtönöket, meg kell szüntetni az internálásokat és a rendőri jelentkezéseket, hatályon, kívül kell helyezni a kivételes hatalomról szóló tör­vényt, vissza kell adni a sok ezer meghur­colt ember kenyerét és becsületét. Ez a gesztus többet jelentene a kormány győzelmi szempontjából, mint Gömbösnek és vezér­karának minden trükkje és erőszaka. Tudjuk, hogy ez hiábavaló lamentáció. A kormány vagy nem­ akar, vagy nem tud ilyen irányban cselekedni. Nem is lamen­tálni akarunk. Csak tiszta képet akarunk festeni a helyzetről és érdeme szerint akar­juk érzékeltetni a. .szerteszakadozott kurzus­pártok, és a törmelékek egy részéből össze­tákolt egységes párt törekvéseit és le akar­juk szögezni, hogy a mai rettenetes helyzet­ből csak úgy lesz menekvés, ha az új nem­zetgyűlésbe megfelelő számú szociáldemo­krata és demokratikus ellenzéki képviselő kerül be. • A rettentő vásári zsivajból, a voksokat könyörgő vagy követelő hangzavarból, a hazug ígéretek émelyítő keverékéből ezt az egyenes irányt jól jegyezze meg magának az ország dolgozó népe és haladó polgársága. Jól mérje meg a tülekedő pártok súlyát és megbízhatóságát. Szenvedéseinek, üldözteté­sének, szörnyű nyomorúságának finom pa­tikamérlegére rakja a pártokat, programjuk­­kat és múltjukat és jól vigyázzon: most ez egyszer, el ne tévessze a helyes megítélést, mert most életre-halálra megy a játék! Még tizenöt nap áll rendelkezésre a vá­lasztásokig. Ennek a felét a kormány lapunk belső helyén ismertetett rendeletével el­vonta az agitációs tevékenységtől. Ez a cselekedete éppen olyan törvénytelen és alkotmán­yel­lenes, mint az ezt megelő­zők. A korm­ány, a közigazgatás gépe­zetén keresztül bizonyára tovább fog „agi­tálni" a maga javára, az ellenzékre ellenben hallgatást parancsol. Feleletünk legyen: az egyéni agitáció legszélesebb körű szakadatlan gyakorlása! Ehhez hasonló taktikája a kormánynak, hogy a választások egyik részének terminu­sát munkanapra tűzte ki. Bizonyára arra számít, hogy a­ munkások, hivatalnokok és kisemberek nem fogják napi tevékenységü­ket otthagyni, tehát nem fognak szavazni. Ez a taktikai szempontból otrombán át­látszó, nemzetgazdasági szempontból pedig egyenesen bűnös rendelkezés hű jellemzője a mai kormányzat szellemének —, a hozzá­fűzött remények azonban nem fognak be­válni! Rajta tehát! A még hátralevő időben ne legyen pihenés. Minden szociáldemokrata Szavazat egy-egy téglája lesz a készülő nagy mű­nek, a­ demokratacité Magyarország­nak, amelynek eljöveteléért a szociáldemo­krata képviselők a legelső sorokban fognak viaskodni. Destr­uktivok munkája A kurzus nagyon egyszerűen csinálta a maga munkáját. Mint minden kontár mester­ember, eltulajdonított magának egynéhány sablont s azok után dolgozott, amig birta. Ez egyszerű módszer szerint az ország lakosságát beosztotta két kategóriába: az egyikbe tartoz­nak a destruktívok, a másikba pedig a keresz­tényien nemzetiek, illetőleg a nemzetien ke­resztények. A destruktívak csináltak mindent, ami rossz. Ők csinálták a háborút és ők voltak azok, akik a háború ellen izgattak. Ők volta­k okai a szá­razságnak és a tavaszi fagyoknak éppen úgy, mint a termést elpusztító hosszas esőzéseiknek. Világos, hogy mindezeket a rettenetes bűnö­ket meg kellett torolni és a kurzus nem is ma­radt adós a megtorlással. Szép konstruktív munkájának ez volt egyik legragyogóbb rész­lete. Ehhez hasonlókat csak a gyorsított bírói eljárás, az internálások és a különítmények című­ részleteknél találhatunk. A destruktívak elintézése egyébként szerves és kiegészítő része volt ennek a munkának. Akikre nem lehetett semmiféle, bűntettet bi­zonyítani, még olyat sem, amelyet a legújabb jogi rendszerek és eljárási módszerek minősí­tettek annak, arra ráhúzták a destrukció sab­lonját és annak alapján még alaposabban ki­tekerték a nyakát, mintha a bíróság intézte volna el az ügyet. Így feküdtek rá a hivatalokra az iskolákra, a felsőbb tanintézetekre, sőt még a főiskolákra, is. Aki többet tudott a tehetetlen, törtető szom­szédjánál, akinek az állását el­ akarta foglalni Valamelyik hirtelen konstruktívvá vedlett senki, akire haragudott valamelyik ,,kollégája", vagy aki­ valamit tudott valamelyik Paulussá vedlett Saulusról, annak irgalmatlanul pusz­tulnia kellett. Emellett volt, egy általános sablon is. Akik születési hibában leledzettek, azoknak elsősorban kellett eltűnniök. De ezek­nek is megbocsátottak,­­ha tudásban vagy jel­lemben selejtesek voltak. Aki vállalkozott arra, hogy besúgással, denunciálással szol­gálja a kurzust s akinek a tudománya nem volt veszedelmes, azt megtartották a hegyén, ha destruktív születésű volt is. De ezek­eiglen üldözték és mindenben romlására törtek an­nak, akinek a­ tudásától félniök kellett a tudás és jellem nélkül való senkiknek s akiknek a jellemessége nem bírta, á-'t az ő újsütetű er­kölcseiket. Ezeknek nem kegyelmeztek, ha ezer­szer fajmagyarnak születtek is. Igy kerültek ki a hivatalokból a" legjobb", legképzettebb és legmunkaképesebb tisztvise­lők. Igy fosztották meg az iskolákat a legjobb tanítóktól, igy távolítottak el az egyetemről európai nevű tudósokat. Az eljárás, amelynek alapján mindezt megcselekedték — arról ,jó nem is beszélni. Azokat, az igazoló és ál­f­egyelmi eljárásokat, amelyeket néhol lefoly­tattak, néhol nem, még ők maguk sem­ merik szabályszerű eljárásnak nevezni, hiszen egyes miniszterek már revízióról is beszéltek, sőt egyes esetekben ilyen revíziót véerre is haj­tottak. De arról sem mernek tán már b­eszélni, h­ogy mindez az „érthető és megbocsátható" első föl­indulás­­hevében történt. Dehogy is csinálták ők a dolgaikat a fölindulás hevében. Ellen­kezően, nagyon is higgadt megfontolással és számítás­sal dolgoztak. A leghidegebb számí­tással dobtak ki a nincstelenségbe, a kenyér­nélküliségbe ezer és ezer becsületes embert, és mondták­­ki az éhhalál szentenciáját ezer és ezer családra. S hogy munkájuk teljes legyen, elzárták előlük minden jogorvoslatnak, a repa­ráció m­inden lehetőségének az útját. S hogy milyen kiszámítottsá­ggal dolgozta­k, hogy meny­nyire egyedül az exisztenciák elpusztítása volt a céljuk, azt­ bizonyítja, az, hogy a kurz­us egyik főlapja még­ a napokban is azon botránkozott meg, hogy akad hely, ahol a jogtalanul kido­bottaknak munkát és kenyeret ad­nak. A munkájuktól és kenyerüktől így megfosz­tott, emberek eddig semmit sem tehettek a ma­guk értekében. Tűrni­ök kellett a jogfosztást, a megaláztatást s örültek, ha valahol kenyeret tudtak szerezni éhezésre itett családjuknak. És nem tehettek az érdekükben semmit azok sem, akik tudták és érezték, hogy itt nem csak egyéneken történt sérelem és jogtalanság, de mindenekfölött a­ közérdeken. Mert ezeknek a kidobásoknak az volt az eredménye, hogy meg­

Next