Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)
1922-05-16 / 110. szám
L. évf. 110. sz. , Budapest, 1922 május 16, kedd B—MIII — Bill III •I^IWlMIMIMllFlIMiaWfm^TSWrCTiW^ Xra 5 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA ! egy évre.... 1100 kor. negyed évre 281 kor. fél évre.... 559 kor. egy hóra ... 108 kor. Jugoszláviában egy szám ára 6 ing. korona, EGYES SZÁM ARA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-1 és József 3-31) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-3!) Exfiklláci Azok az elvtársak, akik félnapi keresetüknek megfelelő összegű rUmi¥ • választási bélyeget még nem vásároltak, mielőbb tegyenek eleget a pártválasztmány erre vonatkozó határozatának. A választási bélyegeket kezelő elvtársakat felszólítjuk, hogy a befolyt összegekkel haladéktalanul számoljanak el. i Miniszterjárás. A választási agitáció utolsóelőtti vasárnapját a miniszterek is alaposan kihasználták. Ezúttal a Dunántúlnak szólt a nagy megtiszteltetés. Ámbár a dunántúli nép nem érezte magát túlságosan megtisztelve s a jelekből ítélve, szívesen le is mondott volna arról a gyönyörűségről, hogy miniszterek szájától halljon soha beváltásra neon kerülő ígéreteket. Mindhiába az erőlködés: az elmúlt idők tanulságai kifejlesztették annyira a magyar nép ítélőképességét, hogy hatalmon lévőktől ne ígéreteket, hanem cselekedeteket várjon, illetve, hogy ne higyen olyan ígéreteknek és szólamoknak, amelyeket olyanok hirdetnek, akik, ha akarnák, vagy tudnák, nem programként hirdetnék, hanem egyszerűen megcsinálnák, Pécstől Szombathelyig .— Miskolcon, Egeren, Debrecenen át — sok szépet és jót. Ígért a miniszterelnök, a baj csak az, hogy a gyakorlatban ő is, minisztertársai is, hatóságai is pontosan az ellenkezőjét cselekszik mindannak, amit a kormány tagjai a szószékről hirdettek és hirdetnek. A nép tudatlanságára megy-e a spekuláció vagy az erőszakba vetett hit bátorítja föl a kormány tagjait arra, hogy hirdetett elméleteikkel szöges ellentétben álló gyakorlatot csináljanak, nem firtatjuk, azt azonban érezzük, hogy ez a lesajnálása a közvéleménynek súlyos inzultusszámba megy, amire a szavazóknak a választási urnák előtt kell megadniuk a csattanó választ. Az egyik községben demokráciát hirdetett a miniszterelnök. „Keresztény" demokráciát emlegetett, de hogy mi is tulajdonképen az a keresztény demokrácia, annak a magyarázatával adós maradt. Ha Bethlen cselekedeteiből akarunk magyarázatot keresni a keresztény demokrácia fogalmára, azt kell hinnünk, hogy kereszténydemokrácia annyi, mint a dolgozó keresztény tömegeket brutálisan megfosztani már birtokukban lévő jogaiktól, a keresztény demokrácia celldömölki bajvívója — a miniszterelnök — ugyanis azt cselekedte a gyakorlatban, amidőn másfél millió embertől ragadta el a szavazati jogot. Ugyanitt beszélt a miniszterelnök munkaalkalmak teremtéséről, amire Hegyeshalmy kollégája, befelé jót kacaghatott. Hegyeshalmy és munkaalkalmak teremtése, Orel! Füssli és reális gazdasági politika: nagyon jó viccek, bár nagyon kesernyések, mert sötét nyomorúság terpeszkedik mögöttük. Hogy semmi se hiányozzék a jóból és hogy teljes legyen a humor, Vass kultuszminiszter kibékülésről beszélt Celldömölkön. Kibékülésről! Vass József! Ez nem tévedés, ez valóban így esett. Azt mondotta többek között, hogy a felekezeti harc „vakmerő és lelkiismeretlen játék az ország érdekei ellen". Néhány nappal mondotta ezt azután, hogy felekezeti okokból világhírű tudósokat üldözött, le a katedráról, művészeket tett kenyörtelenné, — a numerus elanisushoz természetesen nem volt mondanivalója, csak éppen a felekezeti békéről szónokolt. E kettőnek ugyanis semmi köze egymáshoz. A kibékülésről különben Bethlennek is volt néhány szava. Szóval, most már többszörös miniszteri kijelentésnek adják tudtunkra, hogy a kormányban meghatóan nagy a hajlandóság a „kibékülés" iránt. Akik mégsem hisznek, tekintsenek a börtönökben sínylődő rabokra, nézzenek Zalaegerszeg felé, ahol azok raboskodnak, akiket még a Friedrich-féle pecérrendelet alapján sem lehetett bírói ítélettel börtönbe dugni; fáradjanak el egyszer oda, ahol a gyűrött-tépett emberek százai sorakoznak, rendőri jelentkezés céljából, vagy vessenek egy pillantást a péceli direktórium ügyében tegnap hozott ítéletre, a hat hónappal a tíz évig terjedő közkegyelmi rendelet megjelenése után: ezek mind valóban szép jelei a kormány békülékeny szándékának. Szombathelyen már a jogrend, a jó öreg jogrend került megint elő a miniszterelnök tarsolyából — ezúttál miniszterelnöki becsületszóval, megerősítve. Ez valami új és úgy látszik, a nagyobb nyomatékot képviseli a miniszterelnöki expozékban. Azt hisszük azonban, hogy Somogyi, Bacsó, Cservenka elvtársak gyilkosainak, a nyomdarombolóknak és a pokolgépes merénylőknek a letartóztatása még a miniszterelnöki becsületszónál is jobban meg tudná győzni a közvéleményt arról, hogy a kormány „bárkivel számban férfias eréllyel jár el és fog eljárni", amit kétségtelenül el is hiszünk, csakhogy a miniszterelnök nem beszélt az eljárás formájáról. „Eljárni" eddig is csak eljártak, formailag, a valóságban azonban sok rettentő bűnök elkövetői veszélyeztetik tovább a biztonságot, míg szerencsétlen politikai üldözöttek ezerszám pusztulnak a börtönök fenekén: ez a keresztény jogrend? Tizenöt nappal a választások előtt jó alaposan kellenézni ezekbe a dolgokba és érdemük szerint apróra szedni miniszterek kortesbeszédeit. Jó világosan látni a helyzetet és okosan levonni a helyzet tanulságait. Jó tudni és megállapítani a különbségeket a kormány tettei és ígéretei között, szükséges megállapítani, hogy a konszolidációs kormány teljes egészében átvette és ápolja az ellenforradalmi, rémuralom embereit, intézményeit. Hogyha tehát a kormánynak sikerül magának többséget összeerőszakolnia, folytatódni fog a kurzus, mert senki sem adhat mást, mint ami a lényege. Jó mindezt tudni és ebből meríteni azt az akaratot, hogy jogfosztáson, cselszövényen, erőszakoskodáson keresztül is az igazi demokrácia zászlóvivőire kell szavaznia minden okos és bátor munkásnak és polgárnak, különben minden elveszett! Miért, miért? A főváros urait nehéz gondolatok gyötrik. Megjelenik előttük a felelősség kérdése s víziókat láttat velük. A nagyvetrődések közepette lázas beszédre nyilik ajkuk s rettegett kérdéseket hangoztatnak: miért, miért..? Miért van az, hogy Budapesten minden olyan lezüllött, elromlott, gazdátlanná vedlett, mint amilyen? Miért van az, hogy ,,a keresztény gondolat negatívumokban merült ki" és pozitív alkotásokra képtelen? Ilyen és hasonló kérdésekkel gyötri magát vasárnap reggeli számában a legfőbb kurzuslap. De siet megnyugtatni tépelődő lelkiismeretét. Nem a kurzus az oka, nem a mai vezetők törpecége és tehetetlensége, hanem a viszonyok. Igen, a viszonyok, a háború, a forradalmak, amik mindent lerontottak s a mai súlyos állapotok. Tehát már beismerésben vannak i s ami még fontosabb, nagyon gyorsan és nagyon okosan találtak már maguknak mentő okokat is. Máskor és másnál persze, mindig csak az emvilverekiben volt a hiba. De azért talán egy kissé nagyon is enyhe a tisztelt kurzus önmagával szemlben. Egy kicsit mégis bőkezűen engedélyezi az enyihítő körülményeket önmagának. Mert igaz ugyan, hogy ma nem lehet újat alkotni, hanem elég, ha a meglévőt rendben tartják. De vájjon rendiben tartják-e a főváros kurzus-urai a meglévőket, avagy nem-e inkább továbbzüllesztik azt is, amit a háború és a forradalmak meghagytak. Azután meg a munkáikör is egy kissé túlsziken van szabva. Ha már újat nem lehet alkotni, a leromlottat, sorrarendre rendibe hozni mégis csak kellene is, meg lehetne is. De láttunk-e már az ilyen munkálkodásról is valamit? Berlin, Bécs, igen, még a sokat gyalázott és lenézett Bécs is — rendben tudják tartani a meglévőket s tudnak valami újat is alkotni. De mit tettek nálunk? Azok a folyton emlegetett forradalmak össze-vissza háromnegyed esztendeig tartottak, a kurzus uralma azonban már két és háromnegyed év óta tart. Ez alatt az idő alatt mégis kellett volna már valami produktív munkát is végezniök. Persze, ha igaz volna, hogy ők a békés munka és nyugalmas fejlődés révébe akarják kormányozni a város hajóját és erre képesek is volnának, akkor már látszana valami pozitív eredménye a munkájuknak. Eddig azonban mindig csak lehetetlenné tették a békési munkát és megakasztották a fejlődés lehetőségeit. Most persze érzik, hogy a felelősségrevonás előtt állanak, érzik, hogy a választásoknál róluk is ítéletet fog mondani a főváros népe. De hiába nagylelkűek most önmagukkal szemben, bűneik mázsányi súlya mellett pehelykönnyítségűek a védelmükre szolgálható enyhítő körülmények. A felelősségrevonás ideje közeledik. A főváros népe önmagáról is ítélkezni, fog, amikor az urnák elé járul. Aki továbbra is akarja a kurzus igáját hordani, az ám szavazzon rájuk. De aki igazán azt akarja, hogy ez az ország a munka országa legyen és ne a pusztulásé, aki azt akarja, hogy ebben a városban igazi otthona s tűrhető élete legyen a dolgozó emberek százezreinek is, az már most a nemzeti gyűlési választásoknál nyugtázza a Wolffuralom, bűneit azzal, hogy nemcsak rászavaz a szociáldemokrata listára, de m minden erejével küzd annak győzelméért.