Népszava, 1922. június (50. évfolyam, 123–145. sz.)

1922-06-01 / 123. szám

fi Munkások! Elvtársam Polgároki A S­Z­Á­A terén, merítsetek erőt és bizalmat az első napok választási eredményeiből* Szebb és érdemesebb jövő alapkövét rakjátok le szavazataitokkal. Az alábbi választókerületekben mar juminus 1­ém, csütörtököm tartják meg a nemzetgyűlési választásokat, ahol pártunk is állított jelöltet: Budapest I. lajstromos választókerület képviselőjelöltjei: L Peidl Gyula 4. Pásztor Imre 2. Batitz Gyula 5. Katona Sámuel Budapest II. lajstromos választókerület képviselőjelöltjei: 1. Vanczák János 6. Reisz Mór 2. Farkas István 7. Dincsér István A vidéken: 3. Kitajka Lajos 8. Schmidtmeyer Vilma 4. Jászai Samu 9. Günther Péter 5. Horovitz Gábor 10. Dr. Berkes Jenő Pótképviselőjelöltek: 1. Lakatos József 3. Zöld József 2. Zaka Imre 4. Somogyi Károly 3. Kéthly Anna 6. Spielmann János Pótképviselőjelöltek:­­ özv. Knur Pálné 2. Mihályi Gyula 3. Szilágyi Kiss István Budapest H. lajstromos választókerület képviselőjelöltjei: 1. Peyer Károly 5. Sütő József 2. Propper Sándor 6. Pikter Emil 3. Rothenstein Mór 7. Schröder Ferenc 4. Dr. Györki Imre 8. Deák Lajos 9. Csillag Ferenc Pótképviselőjelöltek: 1. Gabonai István 2. Horváth Pál 3. Illés István Budapestkörnyéki lajstromos választókerü­let képviselőjelöltjei: 1. Miákits Ferenc 3. Saly Endre 2. Szabó Imre 4. Várnai Dániel 5. Mihályi Ferenc Pótképviselő jelöltek: 1. Szekeres Sándor 2. Osvát Gábor 3. Knaller Győző Debrecen I. Dorog Edelény Győr IL Nagymaros Komárom Miskolc IL Ózd Pécs IL Salgótarján Sajószentpéter Sopron környék Székesfehérvár Szombathely Tatabánya dr. Györki Imre Peyer Károly Csóka Vendel Miákits Ferenc Szakasits Árpád Deák Lajos Reisinger Ferenc Vanczák János Esztergályos János Klárik Ferenc Kruppa Rezső Kittel Ferenc Sütő József Saly Endre Kabók Lajos 71 nagy cél érd­ekében szavazzon le mindenki a jelöltjeire» Testvér»! üdvözlettel szociáldemokrata párt a pártvezetőség• Munka, Kenyér, jog. Elérkeztünk az utolsó stációhoz. Csütörtökön­­választ a második turnus: azok a kerületek, amelyeket a kormány nem tartott eléggé „megbízhatók"-nak s amelyeknek az állásfog­lalását épp ezért a „megbízható" kerületek előreküldésével akarta befolyásolni. Hamisí­tatlan k. u. k. stratégia, hamisítatlan vezér­kari leleményesség — piávei végkifejlődéssel! A kormány hirdeti is lapjaiban, hivatalos­­és félhivatalos nyilatkozataiban az előre kül­felölti csapatok óriási győzelmét. De ez a győ­zelmi lelkesedés nem téveszt meg senkit, aki a dolgokat nem a kormány választási vezér­karának a szemüvegén át nézi. Mert a győ­zelmi jelentések mögül erősen kiérzik a lehan­goltság, a pyrkassi győzelem tudatának a hangja. Igen, a kormány győzött az első tur­nusban, de milyen áron és milyen eszközök­kel? És még ezzel a mindenre elszánt harcmo­dorral, az erőszaknak, a megfélemlítésnek és a törvénytelenségek láncolatos sorozatának ez­zel a módszerével sem lett a győzelme olyan, amilyent akart, még így sem tudta megaka­dályozni az ellenzék igazán fényes győzelmeit. Beszélhetnek a fél- és egész hivatalosok, amit akarnak: pártunknak békéscsabai, hódmező­vásárhelyi, soproni és szegedi győzelmei, a minden erőszak ellenére megszerzett polgári ellenzéki mandátumok nem a kormány erőssé­gét mutatják, hanem azt, hogy az ország népé­ne­k igazi a­karata egészen más, mint amit a "kormány a­karna itt népakarat gyanánt föl­tüntetni. Nem jelentőség nélkül való az, hogy a kor­mány egyik legújabban megszerzett esti fél­hivatalosa a soproni választási eredmény alap­ján azon sopánkodik, hogy a polgárság egy­mással való veszekedése a szociáldemokrata pártot erősíti. Igen, elismerjük mi is ann­ak a szimptomatikus jelentőségét, hogy a szociál­demokrata párt nemcsak ott kapta meg a sza­vazatok zömét, ahol kifejezetten munkásjel­legű a lakosság, hanem a polgárságnak egy jelentős rétege is a mi jelöltjeinkre adta a szavazatát. De mi meg is tudjuk mondani en­nek az okát.­­ Azoknak az embereknek, akik a munkából élnek, az igazi kisbirtokosoknak, az iparosok­nak és kereskedőknek mindenekelőtt az az ér­dekük, hogy az országban egyszer már ismét olyan állapotok legyenek, amelyek között nyugodtan és a jogbiztonság érzetével lehet dolgozni. Ez ma a legelső­ és legfontosabb kö­vetelése mindenkinek, aki a polgári munkából él és nem tartozik semmiféle kiváltságos klikkhez. A polgárság és a­­kisbirtokos parasztság is tudja jól, hogy a szociáldemokrata párt mindenekelőtt­­a munkásság pártja. Tudja jól, hogy a munkásság társadalmi, jogi és gazda­sági helyzetének a megjavítása a szociáldemo­krata párt legfontosabb teendője. De azt is nagyon jól tudja, hogy egy elnyomott, leron­gyolt, kiuzsorázott munkásosztály léte nem érdeke az országnak és nem érdeke a társada­lom egyetlen osztályának sem. Ezenfelül pe­dig a polgárság gondolkodó része azt is tudja, hogy a szociáldemokrata párttal külö­nösen abban egyezik meg az érdeke, hogy a termelő munkát minél sürgősebben ismét a maga jogaihoz, az őt megillető pozícióhoz kell juttatni. Ezt hirdeti a soproni választás ered­ménye és azt, hogy a dolgozó embereik meg­elégelték egyes klikiek érdekharcát, a dolgozó emberek megutálták a gyűlölködés üres jelszó­politikáját, de nem bízna­k és nem hisznek ab­ban a politikáiban sem, amelyik egyik oldalról hirdeti a gyűlölködés politikájának az ártal­masságát, a másik oldalon pedig éppen azok­kal veszi magát körül, akik­ ezt a politikát, gyakorolják. A szociáldemokrata párt ezekkel a tanulsá­gokkal bizalo­mi teljesen megy a választások második turnusa elé. A főváros népe s mind­azok a kerületek, amelyeket a kormány már előre megbízhatatlanoknak stigmatizált, nem lesznek kevésbé öntudatosaik és bátrak, mint azoknak a kerületeknek a választói, akiket a kormány magáénak vélt s hangulatcsiinálók­nak előre küldött. A hangulat megvan, de nem az, amit a kormány akart, örömtől sugároz­nak az arcok, amikor a szociáldemokrata párt, amikor az ellenzék győzelméről olvasnak. Foly­­ta­ssukk a hangulatcsinálást! A csütörtöki vá­lasztások teljesítsék be a vasárnapi ígéretet! Az ország békés munkát, biztos megélhetést és az élet és vagyonbiztonságot akarja. Mindez pedig csak akkor lesz meg, ha a nemzetgyűlés­ről az utolsó hírmondója is eltűnik annak a szellemnek, amely Európa szégyenévé tette ezt a megcsonkított, kifosztott országot. Akkor lesz ismét tisztessége a munkának és becsülete a jogna­k és igazságnak, ha az ország akarata olyan erővel nyilatkozik meg a munka, a jog és igazság mellett, hogy visszavonulásra kény­szerít a nemzetgyűlésen kívül is minden ellen­kező akaratot Elvtársak, munkások, békés munkát és igazságot akaró polgárok: mutas­sátok meg, hogy érettek vagytok a polgári jo­gokra és a szabad életre, szavazzatok szoros falankszban minden nyílt és burkolt kormány­támogató párt ellen, szavazzatok a gyűlölkö­­dés apostolai ellen, szavazzatok a szociáldemo­krata párt jelöltjeire. NÉPSZAVA 1922 június I. : Pártunk sorrendje a lajstromos szavazólapokon' Az I. Lajstromos választókerglf@ffe@n az első hel, a El. Lajstromos váLasztókerüLetfössa a a Ell. lajstromos váLasztókertSBeffeera a s«©g^©sSik Budapest környékén a negyedik Ssely, a ffl a 9 a hrl az slso k@ckára irandó­­ SseEfs a fpj a második kockába áramló $ a Híj a negyedik k®ská&@ b­andé? negyedik kockába irandó.

Next