Népszava, 1922. szeptember (50. évfolyam, 198–222. sz.)

1922-09-01 / 198. szám

2 tek volna és­­, szociáldemokrácia képviselőinek neon lett volna meg az a lehetőségük, hogy e vádaik ellen, tiltakozzanak. Megretóan jelllemző az a kínos akkord, amely ott, a konferencia végén Magyarország­gal kapcsolatban elhangzott. Németország egyik legöregebb, legrégibb, legigazabb álla­mférfia és mindig legmérsékel­teb­b szocialistája, a 72 éves Eduard Bernstein az egyik oldalon és Magyarország egyetlen nagy és tiszta és általánosan becsült á­llam­fférfia, •a­ 72 éves Apponyi Albert a másik olda­lon, állottak egymásal sz­emben — a m­­agyar tanánásiysat könnyelmű mulasztásából és po­litikai rövidlátása következtében, Bejjistein — a szociáldemokrata — vádéit a civilizált emberiség és emberiesség nevében ez Apponya. Albent, attől idegen mindaz, ami itt feurzus volt, ifd­rizirffiamaraidvájig ma­ga Betfi­lem-féle gyámoltalan kormányzás, Apponyi Al­ert — mondjuk — volt kénytele­n magáb­a vennii azt a terhet hogy védelmébe vegye szülőföldjét, nemzetét azoknak bűneiért, a­k sem érzéseikkel, sem tetteikkel, sem koronány­iratukkal nem tudnak enn­eik az országnak méltói helyet biztositesni a világ nemzeteinek nagy egyetemében. Berthiszem elvtársunk beszéde nem­ jutott el Kozsátik szószerinti teljességében, nem tudhat­ju­k, miben foglalta össze és juttatta kifeje­zésre azokat a vádakat és panaszokat, ame­lyek a konferencia szocialista képviselőit arra bírták, hogy vissz­a is tágítsák a magyar kor­mány meghívását egy budapesti látogatásra vonatkozóan. Íme Apponyi Albert védőbeszédéből — ame­lyet bővebben közölnek a magyar lapok tudó­sítói — következtethetünk arra, amit Bernstein elvtárs ott elmondott és vádként fölhozott, mint a magyar munkásosztály és a demokrácia sérelmeit Magyarország mai kormányzása ellen. És ha Apponyi Albert, érthetően és szükségszer­ű­en a múltba helyezte is ezeket a sérelmeket és panaszos állapotokat, mi itthon élők tudjuk és a kormány is tudja, hogy a sérelmekből még nagyon sok él ma is, nyitott seb ma is, amelyet nem lehet diplomatikus tagadással begyógyítani, nem lehet politikai tönfejűséggel elkendőzni a világ látó szemei elők És ha Bethleneknek elégtétel is az, hogy a konferencia elnöke, Mataja­nr, az osztrák ke­resztény-szociálisok parlamenti vezére rácsön­getett és rászólt az ősz német államférfiura, a magyar népnek és a magyar munkásosztálynak nem ilyen elégtétel kell, hanem olyan, amely egyszer és mindenkorra megszünteti azokat az állapotokat, amelyek miatt a kormányzás bű­neb­ől és hibájából a magyar nemzetet pellen­gérre lehet állítani a világ szirte előtt. Ebből a kínos esetből kifolyóan megtanul­hatja a kormány és a töb­bsége is, hogy nem elég fütyülni a Nyugatra, nem elég bedesz­kézni a magyar államépületet az igazság su­garai elől, mert ez a fény keresztülhatol a fa­lakon is és érvényesül minden reakció korom­sötétsége és feketesége ellen. De meg kell a kormánynak tanulnia ebből az eredményből azt is, hogy igenis, likvidálni kell az emigrá­ciók az internálást, a politikai üldözést és elszurzálni a forradalmi korszak minden mara­dékát a politikai bűnösök általános amnesz­tiájával, mert amíg mindezek föntartatnak, addig. A­ világ népeivel nem lehet elhitetni azt, hogy a leigázottak­nak, a megtaposottaknak nincs joguk a védekezésre, nincs joguk arra, hogy azok uralma erón protestáljanak, akik örökké lobogva kívánják tartani a gyűlölet és bosszúállás tüzét A magyarországi szociáldemokrata párt kép­viselői nyomasztó­­érzéssel mondtak le arról, hogy a konferencián részt vegyenek, ma örül­niök kell, hogy ez a politikai előrelátás meg­óvta őket attól, hogy ennek a kínos akkordnak részesei legyenek. A" bécsi interparlamentáris konferencián résztvett szocialista képviselők abbeli határo­zatától, amellyel visszautasították a magyar kormány meghívását, a „Magyar Hírlap" bécsi tudósítás alapján a következőket jelenti: Kedd este, amikor Bernstein és a szocialista kép­viselők a „magyarországi bebörtönzöttek és in­ternáltak szövetségiének küldöttségét fogad­ták és azok emlékiratát áttanulmányozták, mozgalom indult meg a szocialisták­ között, hogy utasítsák vissza a magyar kormiány meg- , hívását, ne látogassanak el Budapestre és ezt az elhatározásukat hozzák a konferencia tudo­másba. Bernstein k­ülföldisével szerdán dél­után 24 órakor a szocialisták értekezletre gyűl­tek össze, amelyen rövid tanácskozás után ezt a határozatot hozták: „Az interparlamentáris unió szociáldemo­krata kiküldöttel a magyar delegáció meg­hívását visszautasítják. Nem mennek el olyan országba, ahol a ma­gyar ügyészség által ötvenháromszoros gyil­kosnak minősített egyén, Héjjas Iván, politi­kai tényező gyanánt szerepel. Nem mennek el olyan országba, ahol gyermekek és asszonyok vannak internálva. Nem mehetnek el olyan országba, ahol politikai meggyőződésük miatt még ma is ezreket börtönökben és internáló­táborokban tartanak. Nem mennek el olyan országba, ahol az utcán egy szociáldemokrata képviselőt (Vanczák Jánost) vörös szegfűje miatt rendőrök inzultáltak. Az interparlamen­táris konferencia szocialista tagjai megértik a magyar szocialisták állásfoglalását; üdvözletü­ket küldik nekik, mert tudják, h­ogy a magyar szociáldemokraták azért nem jelentek meg a konferencián, mert hazudni nem­ akartak, az igazat pedig nem mondhatták el" A határozatot Bernstein elvtárs szerdai vonatkozású beszédében akarta fölolvasni, a konferencia elnöke azonban ezt nem engedte meg. A „M. H." bécsi tudósítója egyébként bezzél­gtést folytatott Locke elvtárssal, a német biro­dalmi gyűlés szociáldemokrata elnökével, a németországi problémáról. A Magyarországot Ismerüsi . Minden budapesti fogyasztó a saját bőrén untig kitapasztalta, hogy a húsárak hallatlan és rohamos emelkedése teljesen lehetetlenné teszi­­ a húsfogyasztást. A több termelés jel­szavától visszhangos az egész gazdasági élet, amikor arról van szó, hogy a munkás dolgozzon többet az ország talpraállításának érdekében. Hogy a megfeszített szellemi és testi munka előfeltétele a tisztességes táplálkozás, ezt elmé­letileg tudomásul veszik az illetékesek, de gyakorlati megvalósítása érdekében olyan in­tézkedést, amely eredményre is vezetne, egy­általán nem tesznek. Sőt ellenkezően. Az Orszá­gos Közélelmezési Tanács hús- és export-import bizottsága szerdán tartott ülésében foglalkozott a kormány ama tervével, hogy a szarvasmarha kivitelét szabaddá tegyék. A bizottság kimondotta, hogy nem zárkózik el a kereskedelmi mérleg javítása és a koroná­nak legalább a mai színvonalon való megtar­tása érdekében a vágómarhakivitel lehetővé tétele elől, azonban csak nagyon magas kiviteli illetékek mellett, amelyek megakadályoznák a belföldi árak emelkedését A bizottság egy­szersmind azt a javaslatot is tette a kormány­nak, hogy a kiviteli illetékeidből befolyó jöve­delem egy része a húsárak lehető mérséklésére fordíttassék. Szó sem fér hozzá, a kormány bi­zonyára megelégedéssel fogadja majd a köz­élelmezési Tanács exportb­izottságának állás­pontját és rövidesen az eddiginél is nagyobb arányokban megindul majd a kiviteli engedé­lyekkel körített szarvasmarhakivitel, amely talán az eddiginél nagyobb hasznot fog jelen­teni a kincstárnak és mindazoknak, akik min­den körülmények között megtalálják a módját a kiviteli engedélyek kijárásának és közvetíté­sének. De hogy a fogyasztók nem érzik meg a kivitelt a húsárak emelkedésének formájá­ban, azt már kötve hisszük. Magyar specialitás volna a belföldi piacokon az olyan cikkek ár­nívójának megtartása vagy pláne lenyomása, amelyből egyúttal nagy mennyiségben exportál­nak is. Semmi okunk sincs rá, hogy az ilyen csodákban higyjünk és ezért a Közélelmezési Tanács exportbizottságá­nak álláspontját a legnagyobb veszedelem, h­ete tartjuk. A Központi Statisztikai Hivatal most meg­jelent első féléves adatszol­gáltatásából meg­tudjuk, hogy 1922 első felében közel 1.000.000 méter mázsa liszt került exportra, kiszállítottak továbbá 71.000 darab szarvasmarhát és 56.000 darab sertést. Az exporttal kapcsolatosan emel­kedett a liszt, a kenyér, a h­ús és a zsir áfa. A fogyasztóközönség hiszékenységével való visszaélés tehát azt állítani, hogy az eddiginél fokozottabb állatkivitel nem fogja megdrágí­tani a belföldi húsfogyasztást. A paradlicsomtermelők bejelentették­ a budapesti piac bojk­forját Csütörtöki lapunkban megírtuk, hogy a paradicsomtermelők valósággal bojkotálják a piacot, mert az eddig kapott 40 koronás ár után nem hajlandók a paradicsomot 20—24 ko­ronás áron forgalomba hozni. A bojkot­ásrtig csak hallgatólagos volt, csütörtökön délelőtt érintő kérdésekről nem akart nyilatkozni Loebe, csupán a szocialista képviselők deklarációját indokolta meg. „A magyar kormány meghívásának vissza­utasítása — mondotta — demonstráció akar lenni az ellen, hogy Magyarországon még min­dig nem az a légkör uralkodik, amelyet az európai demokrácia szelleme megkíván. Jól tudjuk, hogy forradalmakat reakció szokott követni és elítéljük teljes mértékben a bolse­vizmust is, éppen úgy, mint minden más szél­sőséget, de Magyarország fölött azóta elmúlt három keserű esztendő és ezek a nehéz idők éppen elegendők lettek volna arra, hogy a bosszú rom­boló politikája az építés és kölcsö­nös megért­és gondolatának adjon helyet. Min­denütt széles Európában belátják, hogy csak az összes társadalmi osztályok összefogása út­ján tudják az egyes országokat kimenteni abból a szörnyű katasztrófáiból, ahová a há­ború rettenetes gazdasági következményei so­dorták güset. Ezt Magyarországon is be kell látniok a vezető politikusoknak. A munkásság ott sem követel magának egy csöppet sem több jogot, mint amennyi őt az általános emberi jo­goknál egyrészt, másrészt munkásságának fontosságánál fogva megilleti. Ezeket a jogo­kat meg kell adni, mert enélkü­l nincs építő munka." A bécsi konferencia polgári résztvevői pén­tek este 6 órakor érkeznek Budapestre, ahol vasárnapig maradnak, azonban nyílt hadüzenet formáját öltötte. A pestkörnyéki községek mintegy száztagú kül­döttsége megjelent a közélelmezési miniszter­nél és arra kérte, hogy vagy ne maximálják a paradicsom árát, vagy ha már maximálják, akkor a többi élelmicikkek legmagasabb árát is állapítsák meg, például a gabonáét is,­mert békeidőben például 1 méter mázsa paradi­csomért 3 métermázsa korpát kaptak, most pedig 3 métermázsa paradicsomot kell adniuk 1 métermázsa nagyon rossz minőségű kor­páért. A miniszter a küldöttséget az Árvizsgáló Bizottsághoz utasította, ahol a vezetőjük már azzal fenyegetődzött, hogy ha kérésüket nem teljesítik, akkor teljesen beszüntetik a paradi­csomnak a fővárosba való szállítását. E beje­lentés folytán az osztályvezető, arki a terme­lőkkel tárgyalt, az Árvizsgáló Bizottság elnö­kéhez utalta őket, akit pénteken keresnek majd fö. Ezek szerint tehát a pénteki piacon sem lesz paradicsom. Kitűnik azonban a paradi­csomtermelők állásfoglalásából az is, amit mi már régóta és szinte nap-nap után hangozta­tunk, hogy a drágaság letörését a termelőknél sze­ti megkezdeni éspedig nemcsak egyes cik­keknél, h­anem az egész vonalon. Az egyik ter­melő a másikra hántja a felelősséget, amíg tehát a kormány nem tud vagy nem mer ebben a kérdésben radikálisan intézkedni, addig a lakosság állandóan ki lesz téve olyan meglepe­téseknek, mint amilyen a paradic­somkér­dé­sében érte. A paradicsom regénye azonban ezzel még nincs befejezve. Csütörtökön délelőtt a kon­zervgyárosok is megjelentek az Árvizsgáló Bizottságnál és bejelentették, hogy a maximá­lis ár megállapítása óta ők sem tudnak para­dicsomot vásárolni. Az­ osztályvezető megnyug­tatta a küldöttséget és kijelentette, hogy a leg­szigorúbb intézkedéseket foganatosítják majd a paradicsom elrejtésének megakadályozására. Kíváncsian várjuk, miből fognak ezek az in­tézkedések állni, miután a termelők már be­jelentették, hogy semmi körülmények között sem nyugszanak bele a paradicsom egyoldalin maximálásába A konzervgyárosok egyébként a paradicsomkonzerv árának megállapítását is kérté­k az Árvizsgáló Bizottságtól. A rendőrség betiltotta a kereskedősm nagygyűlését. Megírtuk, hogy a kereskedők állítása sze­rint a kormány legújabb intézkedései a tisztes­séges kereskedőket is ártatlanul sújtják. Ki­fogásolták, hogy a razziák szakemberek közre­működése nélkül történnek és hogy az­ uzsora­bíróság a detektívjelentéseket nem vizsgál­tatja fölül szakértővel. Csütörtök délutánra a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete az JSZ-szel kereskedelmi és ipari érdekképviseletek bevonásával nagygyűlés megtartását tervezte éspedig az egyesület közgyűlése formájában. Itt akarták elsorolni sérelmeiket és azok or­voslása ügyében javaslatokat akartak előter­jeszteni. Nagy megsejte­téssel vették azonban tudomásul, kevéssel a gyűlés megnyitása előtt hogy a főkapitányság a gyűlést nem engedé­lyezte, azzal az indokolással, hogy nem lehet módot adni a hatóság intézkedéseinek kriti­zálására, mert ez csorbítaná a hatóság tekin­télyét. (Úgy emlékszünk, hogy az Orige nagy * * A paradicsofflfermelők bajjkoffgal fenyegetődznek a maximálás reis a SS. A keresitedek gyűlését a randőrség e sem engedte meg. 1922 szeptember 1.

Next