Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)
1922-10-01 / 223. szám
mert ha nem úgy történt volna, akkor vájjon mi akadálya leírna annak, hogy megállapítsák a gabona és liszt fára között való nagy aránytalanságot. Ezek után pedig azt kérdezzük: ha a magas gabonaár nem érdeke a gazdák, de nem érdeke a Bódosoknak sem, vájjon miért neha lehet mégsem leszállítani a gabbna árát? Miért kell tollát a dolgozó emberek szájából kivenni a falatot, miért kell az emberek ezreit a kétségbeesés karjaiba kergetni, ha aloból senkinek sincs haszna? Erre a kérdésre az államtitkár urak Jósikája alapján hiába keressük a választ. De megkapjuk, ha a közönséges logikát hívjuk segítségül. A magas gabonaárak, a magas kenyérárak igenis meg nem szolgált s meg nem érdemelt extraprofitot juttatnak a jegybirtokosoknak, a nagymalmoknak, s a hátuk mögött álló nagybankoknak s mindazoknak, akik adják és veszik a nép kenyerét. Igaz, hogy a mezőgazdaságegészének nem előnyösek a magas gabonaárak, igaz, hogy a kisgazdák, akik keveset adnak el, többet veszítenek a réven, mint amennyit nyernek a vámon, igaz, hogy az ország közgazdasága nem bír fölemelkedni a magas élelmiszerárak miatt, de azok, akik ma milliárdokat harácsolnak a drága ke-' nyáriból, mit törődnek a holnappal, mit törődnek az országgal, mit a közgazdasággal, hisz az ő hits,' kik és patentirozott hazafiságuk minden kételyén és kritikán fölül állt Da éppen ezért kellene a kormánynak közbelépni, éppen ezért volna a kormánynak kötelessége a közérdeket megóvni a túltengő magánérdekek ellenében. A kormány azonban eddig Vass egyetlen olyan intézkedést sem tett, amelyiknek a nyomán észrevehetően enyhült volna a drágaság. Most ismét foglalkozott a minisztertanács a drágasággal és ismét hozott határozatokat, amelyek újra nem fognak semmi lényeges változtatást hozni. Nem lehet a drágaságot az ismeretes német recept szerint „Wasch nur den Pelz, dass er nicht noss wird" elintézni. Bizony itt meg kell nedvesíteni a bundát, ha igazán meg akarjuk mosni. Lássuk már egyszer azokat a termelési költségeket. Miért lehet megbüntetni és kiplakatírozni azt a vásárcsarnoki kofát, aki aránytalan hasznot követelt, magának a szilva eladásánál és miért nem lehet lefülelni azt a búzatermelőt vagy azt a babtermelőt, aki a termelési költségekkel arányban jzkítan 116 árakat fogad el témakéiért. Avagy ki Ins- el, hogy a magyar búza termelése többe kerül, mint a dollárnapszámokkal termelt amerikai búza, hozzászámítva még az ugyancsak dollár szállítási költségeket? Ezt valószínűen még a közélelmezési államtitkár sem hiszi el s mégis ugy van, hogy ma már a magyar búza elérte — koronákban — a világpiaci árat s a malmok komolyan készülnek arra, hogy külföldi búzát hozzanak be. Hogy ez ismét hogyan vág a koronajavítási törekvésekkel össze, azt talán a pénzügyminiszter tudná megmondani. Összevetve mindent, végeredményül ismét megállapíthatjuk, hogy a kormány nem tud, avagy sokkal inkább nem mer és nem akar komoly intézkedéseket tenni a drágaság ellen . Megállapíthatjuk, hogy a kiviteli illetékek fölemelése, amit a legutóbbi minisztertanácson elhatároztak, ismét csak látszatintézkedés, ismét csal, kuruzsoló orvosság. A nép helyzete, az ország érdeke azonban ma mélyenjáró, komoly, egész intézkedéseket követel, olyanokat, amelyeknek látható eredményei vannak s amelyeknek nyomán munka- és életkedv s megnyugvás tér a lelkekbe. Vájjon mikor határozza már el magát a kormány ilyen igazi cselekedetekre. SZOCIÁLDEMOKRATA HAVI FOLYÓIRAT OKTÓBERI SZÁMA AltZilk A tudományos szocializmust ismerni akaróknak nélkülözhetetlen * Megjelenik minden hó első vasárnapján ELŐFIZETÉSI ARA: Negyedévre Félévre Egész évre. . . . Egyes számára NÉP ZA¥A 1922 ofetcher 1. t internacionále a g»f@!&ftftf&afg nemzetközi egysége« A német szociáldemokrata pártok egyesülése Németország határain túl is a legnagyobb jelentőségű esemény és az egész szocialista világ megkönnyebbülten létezik föl annak a hírére, hogy megszűnt az a testvérharc, amely évek óta súlyos teherként nehezedett az egész nemzetközi munkásmozgalomra, hátráltatta tevékenységét és megakadályozta annak újjáépítését. Az öröm érzése jut kifejezésre a nemzetközi munkásmozgalom ismertnevti vezetőinek az egyesült német szociáldemokrata párthoz intézett üdvözlő írásaiból. Ezeket a történelmi nevezetességű és a munkásság világmozgalma szempontjából értékes leveleket a lehetőséghez mérten ismertetni kívánjuk olvasóinkkal is. Helyszűke természetesen nem engedi meg, hogy valamennyit egyszerre leközöljük, ezért ezúttal csak a következő leveleket adjuk: Garami Erste. (Magyarországi Szociáldemokrata Párt.) A magyar munkásmozgalom két borzalmas katasztrófája, előbb a vörös, majd a fehér terror által hazulról elűzve, évek óta emigrációban élve, meghatott örömmel küldöm szerencsekívánataimat a német munkásoknak, akik régi egységükben újból találkoztak. Az otthon súlyos elnyomás alatt szenvedő és sok sebből vérző magyar munkásság és a magyarországi szociáldemokráciához tartozó emigránsok bizonnyal osztják nézeteimet, ha azt mondom, hogy a német szociáldemokrácia újraegyesülése nemcsak a mindnyájunknak oly drága, fiatal német köztársaság megszilárdítása szempontjából nagyfontosságú cselekedet, hanem, hogy ez az újraegyesülés több ennél, mert messze a német határokon túlterjedő és késői korokra is kiható nagy nemzetközi és történelmi jelentősége van. A német munkásmozgalom mindenkor úttörő volt; mindig valamennyi más ország munkássága élén haladt olyan férfiak vezetése alatt, akik az egész világ munkásságának becsült mesterei és vezetői voltak. A háború megrbontotta sorainkat, a bolsevizmus meghamisította eszméinket, az Internationale darabokra szakadt és a német párt egykori büszke egysége helyébe gyilkos testvérháború lépett. Da most mindez megint máskép lesz: a moszkovita-diktatórikus úgynevezett kommunizmus ürességéről és hamisságáról lehullott az álarc; azok a gátak, amelyeket a háború emelt az egyes országok munkásosztályai közé, lassan kint leomlanak és most végül kiapad minden viszályunk legfőbb forrása is — a német munkások ismét egy pártban egyesültek. Mi, magyar szociáldemokraták már most bizton reméljük, hogy hamarosan megtörténik az újabb, talán legfontosabb lépés, a két szociáldemokrata Internacionálénak egységes proletárinternacionálévá való egyesülése, mert csak ez tudja megoldani azokat az új feladatokat, amelyek elé a gyilkos háború és a nem kevésbé gyilkos béke, az orosz bolsevizmus, a demokráciának számos országban aratott győzelme és a borzalmas ellenforradalmi terrornak szerencsétlen Magyarországlnkban való dühöngése állítják a munkásosztályt. Sóvárgón várjuk azt a pillanatot, amikor ez a nyugati Internacionálé, a most már egységes német szociáldemokrácia és az egyre erősödő angol munkáspárt vezetésével, megkezdi nemcsak azoknak a sebeknek gyógyulát, amelyeket a bolsevizmus keleti internacionáléia ütött a munkásmozgalom testén, hanem újult erővel, újabb célok és győzelmek felé vezti a proletariátust. Ezt fölismerve és ezzel a reménnyel eltelve küldik legszívélyesebb, örömteli szerencsekivánataikat a régi egységében megújult németországi szociáldemokrata pártnak amegkínzott magyar munkások hazájukból és otthonról elüldözött harcosai az emigrációból. J. Ramsay Mechesalt. (Brit munkáspárt és független munkáspárt.) Mostanában nem sok jó hír kerül hozzánk a Hvgból, de a német szociáldemokratáknak a független szocialistákkal való egyesülése nagyszerű híradás. Remélem, hogy az egyesült sjárt erős munkástömegeket fog maga köré vonzani, annyira, hogy a tetterős német munkásmozgalom nemcsak a német politikára gyakorolhat döntő befolyást, hanem illő helyet foglal el azok között a szervezetek között, amelyek az egész világ munkásosztályának a fölszabadításáért küzdenek. Az egész nemzetközi mozgalom forró köszönettel tartozik azoknak a férfiaknak Németországban, akikk elhatározták, hogy elfelejtik azokat az ellentéteket, amelyek nem is voltak életbevágó fontosságúak és létrehozzák az egyérmülés. Éljen és erősödjék meg a németországi egy szült szociáldemokrata párt! Paul Faure. (Franciaországi szocialista párt.) Egyéni véleményedet és pártom véleményétt kéritek a német szocializmus erőinek most, végrehajtott újjácsoportosításáról. Ezt a kétszeres megítélést nem fogom mondatokban közölni. Fölösleges, mert bizonyos vagyok benne, hogy hűséges tolmácsa leszek egész pártomnak, amikor kifejezést adok a két pártnak közeledése és egybeolvadása fölött való örömömnek és reméljük, hogy az egyesült párt új lendületet nyer a szocializmus és az internacionalizmus jó ügyéért való győzelmes küzdelemre. ... .. .. Minden országban átéltük a viszálykodást és szakadást. Ezeknek egyetlen eredményük az volt, hogy cselekvési lehetőségeinket meggyöngítették , fokozták a burzsoázia legreakciósabb elemeinek a cselekvőképességét. Ennek a világos megállapítása parancsoló módon szabja meg mindazoknak a kötelességét, akik arra törekszenek, hogy a társadalmi forradalmat határozott és megfontolt módszerekkel, előkészítsék és a szocializmus győzelmével biztosítsák a világbékét, a népek kiengesztelődését és a kultúra megmentését. Ez a kötelesség lem szól. Nemzetileg és nemzetközileg a szocializmus és az osztályharc alapján egyesíteni kell a dolgozó tömegeket. Ti most azon az úton vagytok, hogy ellenetek ezt az egységet. Testvéri üdvözletünket küldjük nektek és biztosítunk benneteket arról, hogy azt a nagy, cselekvést, amelyet végrehajtotok, a világ szocialista munkásmozgalma történetének egyik legjelentősebb és legszerencsésebb eseményének tartjuk. Éljen a német proletárság! Éljen a szocializmus! Éljen az Internacionálé! Filippo Tiirati. (Olaszországi szocialista párt.) A háborúalatti és a háború utáni idők minden megbeszéléseinek sajnálatos kudarca után a proletárságnak sohasem volt még annyira szüksége az egységre, mint a jelen pillanatban, nemcsak a különösen az úgynevezett szyőző országiakban tomboló vad reakció ellen, hanem a világ újjáépítésének egyre szükségesebbé váló művében is. A proletárság az egyetlen homogén hatalom, amely a békét és a kultúrát helyreállítani és biztosítani képes, érdekei azonosak a világ érdekeivel és jogainak ez idő szerint való gyakorlása minden történelmi kötelességek legparancsolóbbja. Sajnos, a háború, amely anyagi és erkölcsi tekintetben mindent lerombolt, széttépte az eszméket, a szellemeket is, a szocialista pártokat épp úgy, mint más pártokat. Annál szükségesebb, hogy valamennyien a legnagyobb erőfeszítést tegyük, hogy mindent egyesítsünk és kibékítsünk, amit kölcsönös megbénítás nélkül egyesíthetünk és kibékíthetünk. Úgy látszik, hogy megpróbáltatásainkból két nagy irányzat támadt, amely ezentúl külön útakon fog járni: az evolucionista szociáldemokrácia az egyik oldalon, a diktatórikus erőszak elmélete a másik oldalon: a valóság és az utópia, a gyakorlat és a csodákban való hit, a cselekvés és az üres szó, Európa és Ázsia, a történelem és annak paródiája. Azt hiszem, hogy, az első áramlat győzedelmeskedik, ehhez azonban az kell, hogy különböző ágakra ismét ne folyjon. Mi, a régi gárdából való olasz szocialisták, még mindig Marx és Engels Németországában látjuk evangéliumunk szülőföldjét és hőn kívánjuk, hogy közeledésiek, egyesülésiek példává váljék — majdnem azt szeretném mondani, paranccsá, amelyet büszkén teljesítenénk. Esnie Vandervelde. (Belga munkáspárt.) A jelen pillanat nehézségei, nyomorúságai és veszedelmei közben nagy öröm ér bennünket: a német szocialista pártok egyesülnek! Sehol sem fogadják nagyobb lelkesedéssel ezt a hírt, mint nálunk, belga szocialistáknál. Mi nemcsak elsőrangú belpolitikai eseményt látunk benne; számunkra azon túl biztos záloga ép annak, hogy rövid időn belül a szocialista munkásinternacionálé egységét hasonlóképen helyreállíthatjuk. A kommunisták természetesen továbbra is ki fogják zárni magukat belőle. De kétségtelen, hogy rövid néhány hónapon belül helyreáll az egységes front mindazok között, akik Frankfurtban és Amsterdamban megállapíthatták, hogy a lényeges kérdésekben nincs közöttük ellentét. Most,az a fontos, hogy ezt a megegyezést szerves alakba öntsük. Erre törekszenek Franciaországban.is Olaszországban is, ahol a fascista erőszakosságok még soha nem tapasztalt megaláztatásokban részesítik szét-