Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)

1922-10-01 / 223. szám

m­ert ha nem úgy történt volna, akkor vájjon mi akadálya leírna annak, hogy­ megállapítsák a g­a­bona és liszt fára között való nag­y arány­talan­­ságot. Ezek után pedig­ azt kérdezzük: ha a magas gabonaár nem érdeke a gaz­dák, de nem érdeke a Bód­osoknak sem, váj­jon miért neha lehet mégsem leszállítani a gabbn­a árát? Miért kell tollát a dolgozó emberek szájából kivenni a falatot, miért kell az emberek ezreit a kétségbeesés karjaiba kergetni, ha al­oból sen­kinek sincs haszna? Erre a kérdésre az állam­titkár urak Jósikája alapján h­iába keressük a választ. De megkapjuk, ha a közönséges logi­kát hívjuk segítségül. A magas gabonaárak, a magas kenyérárak igenis meg nem szolgált s meg nem érdemelt extraprofitot juttatnak a jegybirtokosoknak, a nagymalmoknak, s a há­tuk mögött álló nagybankoknak s mindazok­nak, akik adják és veszik a nép kenyerét. Igaz, hogy a mezőgazdaság­­­egészének nem előnyösek a magas gabonaárak, igaz, hogy a kisgazdák, akik keveset adnak el, többet veszítenek a ré­ven, mint amennyit nyernek a vámon, igaz, hogy az ország közgazdasága nem bír fölemel­kedni a magas élelmiszerárak miatt, de azok, akik ma milliárdokat harácsolnak a drága ke-' nyáriból, mit törődnek a holnappal, mit törőd­nek az országgal, mit a köz­gazdasággal, hisz az ő hits,' k­ik és patentirozott hazafiságuk min­den kételyén és kritikán fölül állt Da éppen ezért kellene a kormánynak közbe­lépni, éppen ezért volna a kormánynak köteles­sége a közérdeket megóvni a túltengő magán­­érdekek ellenében. A kormány azonban eddig Va­ss egyetlen olyan intézkedést sem tett, ame­lyiknek a nyomán észrevehetően enyhült volna a drágaság. Most ismét foglalkozott a minisz­tertanács a drágasággal és ismét hozott hatá­rozatokat,­ amelyek újra nem fognak semmi lényeges változtatást hozni. Nem­ lehet a drága­ságot az ismeretes német recept szerint „Wasch nur den Pelz, dass er nicht noss wird" elin­tézni. Bizony itt meg kell nedvesíteni a bun­dát, ha igazán meg akarjuk mosni. Lássuk már egyszer azokat a termelési költ­ségeket. Miért lehet megbüntetni és kiplakatírozni azt a vásárcsarnoki kofát, aki aránytalan hasznot követelt, magának a szilva eladásánál és miért nem lehet lefülelni azt a­ búzatermelőt vagy azt a babterm­előt, aki a termelési költségekkel arányban jzk­íta­n 116 árakat fogad el témakéi­ért. Avagy ki In­s­-­ el, hogy a magyar búza termelése többe kerül, mint a dollárnapszámokkal termelt amerikai búza, hozzászámítva még az ugyancsak dollár szállítási­ költség­eket? Ezt valószínűen még a közélelmezési állam­titkár sem hiszi el s mégis ugy v­an, hogy ma már a magyar búza elérte — koronákban — a világpia­ci árat s a malmok komolyan készül­nek arra, ho­gy külföldi búzát hozzanak be. Hogy­ ez ismét hogyan vág a koronajavítási törekvésekkel össze, azt talán a pénzügyminisz­ter tudná megmondani. Összevetve mindent, végeredményül ismét megállapíthatjuk, hogy a kormány nem tud, avagy sokkal inkább nem mer és nem akar komoly intézkedéseket tenni a drágaság ellen­ . Megállapíthatjuk, hogy a kiviteli illetékek föl­emelése, amit a legutóbbi minisztertanácson elhatároztak, ismét csak látszatintézkedés, is­mét csal, kuruzsol­ó orvosság. A nép helyzete, az ország érdeke azonban ma mélyenjáró, ko­moly, egész intézkedéseket követel, olyanokat, amelyeknek látható eredményei vannak s ame­lyeknek nyomán munka- és életkedv s meg­nyugvás tér a lelkekbe. Vájjon mikor hatá­rozza már el magát a kormány ilyen igazi cse­lekedetekre. SZOCIÁLDEMOKRATA HAVI FOLYÓIRAT OKTÓBERI SZÁMA AltZilk A tudományos szocializmust ismerni akaróknak nélkülözhetetlen * Megjelenik minden hó első vasárnapján ELŐFIZETÉSI ARA: Negyedévre Félévre Egész évre­. . . . Egyes szám­­ára NÉ­P ZA¥A 1922 ofetcher 1. t internacionále a g»f@!&ftftf&afg nemzetközi egysége« A német szociáldemokrata pártok egyesülése Németország határain túl is a legnagyobb je­lentőségű esemény és az egész szocialista világ megkönnyebbülten léte­zik föl annak a hírére, hogy megszűnt az a testvérharc, amely évek óta súlyos teherként nehezedett az egész nem­zetközi munkásmozgalomra, hátráltatta tevé­­kenységét és megakadályozta annak újjáépíté­sét. Az öröm érzése jut kifejezésre a nemzet­közi munkásmozgalom ismer­tne­v­ti vezetőinek az egyesült német szociáldemokrata párthoz in­tézett üdvözlő írásaiból. Ezeket a történelmi ne­vezetességű és a munkásság világmozgalma szempontjából értékes leveleket a lehetőséghez mérten ismertetni kívánjuk olvasóinkkal is. Helyszűke természetesen nem engedi meg, hogy valamennyit egyszerre leközöljük, ezért ezúttal csak a következő leveleket adjuk: Garami Erste. (Magyarországi Szociáldemokrata Párt.) A magyar munkásmozgalom két borzalmas katasztrófája, előbb a vörös, majd a fehér terror által hazulról elűzve, évek óta emigrá­cióban élve, meghatott örömmel küldöm sze­rencsekívánataimat a német munkásoknak, akik régi egységükben újból találkoztak. Az otthon súlyos elnyomás alatt szenvedő és sok sebből vérző magyar munkásság és a magyar­országi szociáldemokráciához tartozó emigrán­sok bizonnyal osztják nézeteimet, ha azt mon­dom, hogy a német szociáldemokrácia újra­egyesülése nemcsak a mindnyájunknak oly drága, fiatal német köztársaság megszilárdítása szempontjából nagyfontosságú­­ cselekedet, ha­nem, hogy ez az újraegyesülés több ennél, mert messze a német határokon túlterjedő és késői korokra is kiható nagy nemzetközi és tör­ténelmi jelentősége van. A német munkásmozgalom mindenkor úttörő volt; mindig valamennyi más ország munkás­sága élén haladt olyan férfiak vezetése alatt, akik az egész világ munkásságának becsült mesterei és vezetői voltak. A háború megrbon­totta sorainkat, a bolsevizmus meghamisította eszméinket, az Internationale darabokra sza­kadt és a német párt egykori büszke egysége helyébe gyilkos testvérháború lépett. Da most mindez megint máskép lesz: a m­oszkovita-dik­tatórikus úgynevezett kommunizmus ürességé­ről és hamisságáról lehullott az álarc; azok a gátak, amelyeket a háború emelt az egyes or­szágok munkásosztályai közé, lassan kint le­omlanak és most végül kiapad minden viszá­lyunk legfőbb forrása is — a német munkások ismét egy pártban egyesültek. Mi, magyar szociáldemokraták már most bizton reméljük, hogy hamarosan megtörténik az újabb, talán legfontosabb lépés, a két szo­ciáldemokrata Internacionálénak egységes pro­letárinternacionálévá való egyesülése, mert csak ez tudja megoldani azokat az új feladato­kat, amelyek elé a gyilkos háború és a nem kevésbé gyilkos béke, az orosz bolsevizmus, a demokráciának számos országban aratott győ­zelme és a borzalmas ellenforradalmi terror­nak szerencsétl­en Magyarors­zágl­nkban való dühöngése állítják a munkásosztályt. Sóvárgón várjuk azt a pillanatot, amikor ez a nyugati Internacionálé, a most már egységes német szociáldemokrácia és az egyre erősödő angol munkáspárt­ vezetésével, megkezdi nemcsak azoknak a sebeknek gyógyu­l­­át, amelyeket a bolsevizmus keleti internacionálé­ia ütött a munkásmozgalom testén, hanem újult erővel, újabb célok és győzelmek felé vezt­i a proleta­riátust. Ezt fölismerve és ezzel a reménnyel el­telve küldik legszívélyesebb, örömteli szeren­csekivánatai­kat a régi egységében megújult németországi szociáldemokrata pártnak a­­megkínzott magyar munkások hazájukból és otthonról elüldözött harcosai az emigrációból. J. Ramsay Mechesal­t. (Brit munkáspárt és független munkáspárt.) Mostanában nem sok jó hír kerül hozzánk a Hvgból, de a német szociáldemokratáknak a független szocialistákkal való egyesülése nagyszerű híradás. Remélem, hogy az egyesült sjárt erős munkástömegeket fog maga köré vonzani, annyira, hogy a tetterős német mun­kásmozgalom nemcsak a német politikára gya­korolhat döntő befolyást, hanem illő helyet foglal el azo­k között a szervezetek között, ame­lyek az egész világ munkásosztályának a föl­szabadításáért küzdenek. Az egész nemzetközi mozgalom forró köszö­nettel tartozik azoknak a férfiaknak Német­országban, akikk­ elhatározták, hogy elfelejtik azokat az ellentéteket, amelyek nem is voltak életbevágó fontosságúak és létrehozzák az egyérmü­lés. Éljen és erősödjék meg a­ németországi egy­ szült szociáldemokrata párt! Paul Faure. (Franciaországi szocialista párt.) Egyéni véleményedet és pártom véleményétt kéritek a német szocializmus erőinek most, végrehajtott újjácsoportosításáról. Ezt a két­­szeres megítélést nem fogom mondatokban kö­zölni. Fölösleges, mert bizonyos vagyok­ benne, hogy hűséges tolmácsa leszek egész­ pártomnak, amikor kifejezést adok a két párt­nak közeledése és egybeolvadása fölött való örömömnek és reméljük, hogy az egyesült párt új lendületet nyer a szocializmus és az inter­nacionalizmus jó ügyéért való győzelmes küz­delemre. ... .. .. Minden országban átéltük a viszálykodást és szakadást. Ezeknek egyetlen eredményük az volt, hogy cselekvési lehetőségeinket meggyön­gítették , fokozták a burzsoázia legreakció­sabb elemeinek­ a cselekvőképességét. Ennek a világos megállapítása parancsoló módon szabja meg mindazoknak a kötelességét, akik arra törekszenek, hogy a társadalmi forra­dalmat határozott és megfontolt módszerekkel, előkészítsék és a szocializmus győzelmével biz­tosítsák a világbékét, a népek kiengesztelődé­sét és a ku­ltúra megmentését. Ez a kötelesség lem szól. Nemzetileg és nemzetközileg a szo­cializmus és az osztályharc alapján egyesíteni kell a dolgozó tömegeket. Ti most azon az úton vagytok, hogy ellenetek ezt az egységet. Testvéri üdvözletünket küld­jük nektek és biztosítunk benneteket arról, hogy azt a na­gy, cselekvést, amelyet végre­hajtotok, a világ szocialista munkásmozgalma történetének egyik legjelentősebb és legszeren­csésebb eseményének tartjuk.­­ Éljen a német proletárság! Éljen a szocializmus! Éljen az Internacionálé! Filippo Tiirati. (Olaszországi szocialista párt.) A háború­­alatti és a háború utáni idők min­den megbeszéléseinek sajnálatos kudarca után a proletárságnak sohasem volt még annyira szüksége az egységre, mint a jelen pillanatban, nemcsak a különösen az úgynevezett szyőző or­szágia­­kban­ tomboló vad reakció ellen, hanem a világ újjáépítésének egyre szükségesebbé váló­ művében is. A proletárság az egyetlen homo­gén hatalom, amely a békét és a kultúrát hely­reállítani és biztosítani képes, érdekei azono­sak a világ érdekeivel és jogainak ez idő szerint való gyakorlása minden történelmi köteles­ségek legparancsolóbbja. Sajnos, a háború, amely anyagi és erkölcsi tekintetben mindent lerombolt, széttépte az esz­méket, a szellemeket is, a szocialista pártokat épp úgy, mint más pártokat. Annál szüksége­sebb, hogy valamennyien a legnagyobb erő­feszítést­ tegyük, hogy mindent egyesítsünk és kibékítsünk, amit kölcsönös megbénítás nélkül egyesíthetünk és kibékíthetünk. Úgy látszik, hogy megpróbáltatásainkból két nagy irányzat támadt, amely ezentúl külön útakon fog járni: az evolucionista szociáldemo­krácia az egyik oldalon, a diktatórikus erőszak elmélete a másik oldalon: a valóság és az utó­pia, a­ gyakorlat és a csodákban való hit, a cse­lekvés és az üres szó, Európa és Ázsia, a tör­ténelem és annak paródiája. Azt hiszem, hogy, az első áramlat győzedelmeskedik, ehhez azon­ban az kell, hogy különböző ágakra ismét ne folyjon. Mi, a régi gárdából való olasz szocialisták, még mindig Marx és Engels Németországában látjuk evangéliumunk szülőföldjét és hőn kí­vánjuk, hogy közeledésiek, egyesülésiek pél­dává váljék — majdnem azt szeretném mon­dani, paranccsá, amelyet büszkén teljesítenénk. Esnie Vandervelde. (Belga munkáspárt.) A jelen pillanat nehézségei, nyomorúságai és veszedelmei közben nagy öröm ér bennün­ket: a német szocialista pártok egyesülnek! Sehol sem fogadják nagyobb lelkesedéssel ezt a hírt, mint nálunk, belga szocialistáknál. Mi nemcsak elsőrangú belpolitikai eseményt látunk benne; számunkra azon túl biztos zá­loga ép annak, hogy rövid időn belül a szo­cialista munkásinternacionálé egységét ha­sonlóképen helyreállít­hatjuk. A kommunisták természetesen továbbra is ki fogják zárni magukat belőle. De kétségte­len, hogy rövid néhány hónapon belül helyre­áll az egységes front mindazok között, akik Frankfurtban és Amsterdamban megállapít­hatták, hogy a lényeges kérdésekben nincs közöttük ellentét. Most,az a fontos, hogy ezt a megegyezést szerves alakba öntsü­k. Erre törekszenek Franciaország­ban­.­­is Olaszországban is, ahol a fascista erőszakosságok még soha nem ta­pasztalt megaláztatásokban részesítik szét-

Next