Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)
1922-10-01 / 223. szám
1922 október 1. szórt és izolált, barátainkat. Itt is csakhamar föl fogják ismerni ennek, az organikus formának a szükségességét, amelyre a legélénkebben vágyakoztak mindig Hollandiában, Belgiumban és Angliában, minden országban, s amelynek munkáspártjaiban hasonlóképen vannak olyan radikális elemek, 7*11 int a független szociáldemokrácia legszélsőbb balszárnyának l lgradikálisabbjai. Csak még egy év súlyos akadályt kellett leküzdeni: a német szociáldemokrácia szakadását. Ezt az akadályt most már megszüntetik. És ilyen körülmények között már most bátran kijelentem: az Internacionálé beteljesedett! Mert hogyan is lehetne valóban lehetséges, ahogy Németország ugyanazon a pártján belül egyesek Bécshez, mások Londonhoz csatlakoznának? Másrészt lehetetlen a ,,függetleneket" fölszólítani, hogy a II. Internacionáléhoz csatlakozzanak. De épp annyira lehetetlen a „többségi" szocialistáktól azt követelni, hogy a bécsi munkaközösségbe lépjenek. Ilyen körülmények között, csak egy megoldás lehetséges: új, kibővített Internacionálé megteremtése, amely nem lenne számozott, mint a bérkocsik, vagy uralkodók. Jól tudom, hogy ez mind nem történik meg és nem történhetik meg előzetes tárgyalások, a tárgyi, valamint alaki természetű nehézségek előzetes, beható megvitatása nélkül. Hogy ezeket a tárgyalásokat sikeres befejezésre juttathassuk, csak egy nagy példát kell követnünk, mégpedig azt a példát, amelyet németországi elvtársaink mutattak a szocialista világnak. Az események ellenállhatatlan nyomásai alatt megegyezésre juthattak a munka céljait és küzdelmeit szolgáló egységes munkaprogramban, közös szervezetben, hogy megvédelmezzék a proletárságot a reakció és az oroszaik minden formája ellen. Holnap az egész világ szocialista proletárjai követni fogják példájukat. Tévitly eáterja, hogy Javaslatot terjesztett a minisztertanács elé a drsaségetfirésfiről. A politikában nincs semmi esemény. A keresztény koncentrációs mozgalom ügye teljesen elaludt, nem beszél róla már senki. Addig alig is várható valami fontosabb politikai esemény, amíg a parlamenti szünet véget nem ér. Szó van olyan mozgalomról is, hogy a nemzetgyűlést a szünet letelte előtt összehivatják. A külpolitikai kérdések felé irányul most minden figyelem és bizonyos izgalmat keltett politikai körökben az a Mz, hogy Magyarország külpolitikai helyzetében kedvezőtlen változások történtek. „Illetékes helyen" azonban kijelentették, hogy ezekből a fairekből semmi sem igaz és a kormány nem tud semmi olyan eseményről, ami Magyarország helyzetét kedvezőtlenül befolyásolhatná. Hogy a külügyi bizottságot összehívják-e, arról nincs ír, de hogy a képviselők körében nagy az elkedvetlenedés amiatt, hogy a kormány ezekben a súlyos időkben nem tartja szükségesnek a nemzetgyűlés tagjait a külpolitikai eseményekről tájékoztatni, az bizonyos és változatlan a szándék a képviselők körében, hogy összehivatják a külügyi bizottságot. A pénteki minisztertanácson, amint megírtuk, a drágaság kérdésével foglalkoztak. Térffy ijedten cáfolja, mintha ő a drágaság letörésére nézve javaslatokat terjesztett volna elő. Ilyet ő nem tesz. Ellenben a minisztertanács fölemelte a köztisztviselők délutáni munkadíját. Bizonyára ama takarékossági elv alapján, amelyet annyiszor hangoztatnak. Minden munkát meg kell fizetni, így természetesen meg kell fizetni a köztisztviselők munkáját is, de köztudott dolog, hogy a tisztviselő létszám Csonkamagyarországon akkora, hogy egészen fölösleges berendezkedni arra, hogy a tisztviselőket délután is dolgoztassák. A minisztertanács a drágaság letörésével kapcsolatban mág elhatározta azt is, hogy nem tiltja be az állatkivitelt. A felsősziléziai választások Varsóból jelentik: A felősziléziai választások a következő eredménnyel végződtek: nacionalista blok 18, lengyel szocilista párt 7. nemzeti munkapárt 7, néppárt 1 mandátma. A német pártok a következő mandátumokat kapták: katolikus néppárt:-. 8. német demokrata párt 4 és német szocialista párt 2. A lengyel pártoknak tehát öszszesen 30, a németeknek pedig 17 mandátumuk van. lom Oldassátok és terjesszétek!- en. NÉPSZAVA \ \ ^ * ' i j, »-J Bíntapsak! P©ímáp®k ! Pártunk képviselői október 14-én, szerdán este 7 épükot* a következő helyeken tartanak : 9 Buidapesten ! A III. pártszervezetben: I, Kékgolyó-utca 1 (Eckhardt-vendéglő), Batitz Gyula elvtárs. Az V. pártszervezetben: III. Polgár-tér 3 (Vas-vendéglő), Kéthly Anna elvtársnő. A VIII. pártszervezetben: V. Visegrádi-utca 40 (Mintakészítők), Pikter Emil elvtárs. A XXI. pártszervezetben: VII. Lövöldetér 2 (Könyvkötők), dr. Györki Imre elvtárs. A XII/3. pártszervezetben: VI. Csángó-utca 7 (Felsinger-vendéglő), Rothenstein Mór elvtárs. A XIV. pártszervezetben: VII, Dohány-utca 71 (Élelmezésiek), Klárik Ferenc elvtárs. A XV. pártszervezetben: VII, Aréna-út 68 (Ménaosz), Propper Sándor elvtárs. A XII. pártszervezetben: VII, Thököly-út 56 (Vasmunkások), Vanczák János elvtárs. A XVII. pártszervezetben: VIII. Népszínházutca 16 (Asztalosok), Kisalka Lajos elvtárs. A XVIII. pártszervezetben: VIII. Teleki-tér 5 (Fischmann-vendéglős. Kábák Lajos elvtárs. A XX— XXI. pártszervezetben: Ferenc-tér 1 (Munkásotthon), Farkas István elvtárs. A XXII. pártszervezetben: Martinovics-tér 3 (Munkásotthon), Esztergályos János elvtárs. A törökök pártszervezetben: VII. Kerepesiút 54 (Rumbach-vendéglő) Szeder Ferenc elvtárs. Zuglóban: Bosnyák-utca 1 (Munkásotthon), Knasler Viktor elvtárs. H /Sztívnyésten.: Kispesten: Üllői-út és Vörösmarty-utca sarkán (Papp-vendéglő). Újpesten: Gyár-utca Szabó Imre elvtárs. Október hó 5-én, csütörtökön este 7 órakor. Csepelen: József-utca (Munkásotthonban), Saly Endre elvtárs. Várnai Dániel elvtárs. 41 (Munkásotthonban). Nagyagrárius összeesküvás a földreform ellen. ScSaandS öS&aenaaikär ®«g«3s az agráriusosc n®m «akaafáSjfOxfe állt meg — a íkesísavaisSáelőS. — A wánmecgyék fgasdasáíjgS sgyesáSSeSesraek értekezlete* Amig a fórumon apró politikai esete-paték folynak, komoly forrongások a mélyben. A föld terén százezrek követelik az ígéretek beváltását, mert már nem bíznak cifra jelszavakban. Földet ígértek nekik és most földet akarnak, amelyen megvethetik a lábukat. Kevés az olyan kérdés, amely fontosabb ennél, amely égetőbben várja a megoldást. És most már kár vitatkozni azon is, hogy elbírja-e, az ország a gyors megoldás kétségtelenül jelentkező következményeit. Mert most már csak két út van: megoldani gyorsan a földkérdést, vagy újra elugazni. Ez az utóbbi a veszedelmesebb út. Hogy az első út is hord némi veszedelmet magában a termelés szempontjából, az kétségtelen. De azért a felelősséget azoknak kellviselniök, akik közrejátszottak abban, hogy ennek a kérdésnek a megoldása eddig elhalasztódott. Ezekért a következményekért viselték a felelősséget a nagybirtokosok, akik mindig ridegen elzárkóztak a becsületes földreform elől és még Darányi vérszegény birtokpolitikáját, is elhasaltatták. A következményekért való felelősség a nagybirtokosokat és a váltakozó magyar kormányokat egyenlően illeti meg. Túlságosan sok bűnt követtek el a föld népével szemben. Nemcsak a földbirtokreform elodázása a bűnük, amelyet ha idejénben megoldanak, most nem kellene semmiféle veszedelemtől félniök, hanem bűnük az is, hogy rabszolgamódra bántak a föld népével, hogy hiányzik belőlük még ma is minden szociális érzék, bűnük az is, hogy a tulajdonukban levő földeken rablógazdálkodást űztek, hogy semmit sem tettek a többtermelés, a föld intenzívebb kihasználása érdekében, de minden lehetőt megtettek, hogy a földmívesnépet minél jobban kihasználhassák.Emlékeztestünk-e a hatásos napszámokra, a kolduspénztárra, a derestörvényre, arra, ami régen és ami az agrárdemokrácia kormányzása alatt, bűn elkövetődött. Nem tesszük, mert hosszú volna a lajstrom, de tény az, hogy ezeknek a bűnöknek a következménye jelentkezik abban, hogy ezrével munkanélküliek a földmunkások aratásidején is, ennek a következménye, hogy a földéhség akkorára növekedett, hogy most komoly gondot okoz a kormánynak és a nagybirtokosoknak egyaránt. Mert kétségtelen, hogy becsületes földbirtokpolitika mellett, belterjes gazdálkodás mellett és akkor, ha a nagybirtokosok a szociálpolitika nagy jelentőségét fölismerték volna, ha tehát a földet a lehetőség határáig kihasználták volna, ha a földmivelőknek becsületre ellátásáról gondoskodtak volna, ha a megélhetéshez elégséges munkabért adtak volna a földmunkásoknak, akkor mint nem volna munkanélküliség, nem erősödött volna meg olyan hatalmassá a vágyakozás a föld után, hogy kiszabaduljanak a kizsákmányolt földművesrétegek a nagybirtokosok nyomása alól. És botorság azt hinni, hogy a földreform végrehajtásának elodázásával elkerülik a veszedelmet, amelyről ők hangosan beszélnek, de amelyben csak némi igazság van, mert hiszen kellő körültekintéssel - és ez a kormány föladata -- végsva lehet hajtani a fölbirtokformot gyorsan úgy is, hogy ebből a termelésre semmiféle veszedelem ne származzon. De vajjon nem-c sírra magában sokkal nagyobb veszedelmet a nagybirtokosoknak az a törekvése, hogy újból gátat állítsanak . még ennek a cellevész földbirtokreform-nak a végrehajtása elé is? A nagybirtok azonban sohasem hiogatott, az esz szavára, ha éűzte erejét, elvakultan rohant a, vesztébe. Most is ezt cselekszi, amikor minden eszközt megragad arra, hogy megakassza a földbirtok reform végrehajtását. Ezt a célt szolgálta a vármegyék gazdasági egyesületeinek országos értekezlete is, amelyet a „Köztelek" nagytermében tartottak meg szombaton délelőtt. Az értekezlet céljaként ugyan ők azt jelölték meg, hogy támogatást akarnak nyújtani a földreform végrehajtásához. De csak a süketek nem hallották le az értekezleten elhangzott felszólalásokból az ideges tiltakozást a földbirtokreform gyors végrehajtása ellen. Mennyi leleményesség az érvek fölsorakoztatásában, hogy jaj, ne siessünk azzal a földbirtokreformmal. Mert — mondják ők — vigyázni kell arra, hogy ..hozzáértő kezekbe kerüljön a föld". És erősítgetik, hogy „a nagybirtoknak nem áll érdekében a földbirtokreform végrehajtásának megakadályozása". Gyanús nagyon ez a védekezés. És nem is ok nélkül gyanús, mert ha a nagybirtoknak nem áll érdekében megakadályozni a földreform végrehajtását, akkor ugyan miért vádolja meg az egyik agrárius a földbirtokrendelő blróságot azzal, hogy „a tömeg terrorja alatt áll". A bírói függetlenségnek, ez az agrárius „glorifikálása" mindenesetre arra mutat, hogy a nagybirtokosok igenis, a földreform megakadályozására törekszenek. Ez az értekezleten elhangzott minden fölszólalásból kiviláglik. Ugyanaz a fölszólaló, aki egyébként belső titkos tanácsos és a hevesmegyei gazdasági egyesület elnöke, azzal a váddal állott elő, hogy „fölgyújtják az országot". „Teret engednek a demagógiának" és ellágyulva az állította, hogy „fáj a szíve, amikor azt, látja, hogy a magyar kultúra érdekeit szem elől tévesztik és az országot züllésnek teszik ki" — a földreformmal. Ezt a beszédet zajos tapssal fogadták, bizonyságául annak, hogy az értekezlet minden résztvevője hasonlóan gondolkozik. Még érdekesebb egy másik fölszólalónak néhány kijelentése, amelyekben bőséges aggodalmak foglaltatnak arról, hogy a földreform „az intenzíven gazdálkodó nagybirtokokat tönkreteszi" és hogy a reform nem teremtett megnyugvást, mert ..mindenfelé a forrongás terjed tovább". Azt is állította, hogy „aggódás tölti el azokat, akiktől a földet elveszik s azokat is, akiknek adják". Abban senki sem kételkedik, hogy a nagybirtokosokat aggódás tölti el, de nehéz hinni abban, hogy aggódnak azok is akik földhöz jutnak. Az értekezlet annyira hevesen fordult a földbirtokreform végrehajtása ellen, hogy Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár kénytelen volt kijelenteni, hogy a kormány nem hajlandó ma a törvény revíziójába belemenni és hogy ezzel a törvénnyel áll vagy bukik. És ha bukik — mondotta Schandl —, akkor,ermilyen mérsékelt reform jön ezután. És ebben igaza van Schandl államtitkárnak, aki beszédét azzal zárta, hogy örül annak, hogy az értekezlet nem jutott el addig, hogy megakadályozza a konszolidációt. Tehát ez volt a cél? Egyébként Schandl államtitkár beszéde között, valamint Buday Barna, az értekezlet előadójának ama kijelentése között, hogy a nagybirtokosoknak nem érdekük a földbirtok-reform végrehajtásának megakadályozása, van némi különbség. Annyira van, hogy jó lesz, ha a föld népe nyitott szemmel figyeli a földreform végrehajtását. "