Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)

1922-10-01 / 223. szám

1922 október 1. szórt és izolált, barátainkat. Itt is csakhamar föl fogják ismerni ennek, az organikus formá­nak a szükségességét, amelyre a legélénkeb­ben vágyakoztak mindig Hollandiában, Bel­gium­ban és Angliában, minden országban, s amelynek munkáspártjaiban hasonlóképen vannak olyan radikális elemek, 7*11 int a füg­getlen szociáldemokrácia legszélsőbb balszár­ny­ának l lgradikálisabbjai. Csak még egy év súlyos akadályt kellett leküz­deni: a német szociáldemokrácia szakadását. Ezt az akadályt most már­ megszüntetik. És ilyen körülmények között már most bátran ki­jelentem: az Internacionálé beteljesedett! Mert hogyan is lehetne valóban lehetséges, ahogy Németország ugyanazon a pártján belül egyesek Bécshez, mások Londonhoz csatlakoz­nának? Másrészt lehetetlen a ,,függetleneket" föl­szólítani, hogy a II. Internacion­­áléhoz csatla­kozzanak. De épp annyira lehetetlen a „több­ségi" szocialistáktól azt követelni, hogy a bécsi munkaközösségbe lépjenek. Ilyen körül­mények között, csak egy megoldás lehetséges: új, kibővített Internacionálé megteremtése, amely nem lenne számozott, mint a bérkocsik, vagy uralkodók. Jól tudom, hogy ez mind nem történik meg és nem történhetik meg előzetes tárgyalások, a tárgyi, valamint alaki természetű nehézségek előzetes, beható megvitatása nélkü­l. Hogy eze­ket a tárgyalásokat sikeres befejezésre juttat­hassuk, csak egy nagy példát kell követnünk, mégpedig azt a példát, amelyet németországi elvtársaink mutattak a szocialista világnak. Az események ellenállhatatlan nyomásai alatt megegyezésre juthattak a munka céljait és küzdelmeit szolgáló egységes munka­programban, közös szervezetben, hogy meg­védelmezzék a proletárságot a reakció és az oroszaik minden formája ellen. Holnap az egész világ szocialista proletárjai követni fogják példájukat. Tévitly eáterja, ho­gy Javaslatot terjesztett a minisztertanács elé a drsaség­­etfiré­sfiről. A politikában nincs semmi esemény. A ke­resztény koncentrációs mozgalom ügye teljesen elaludt, nem beszél róla már senki. Addig alig is várható valami fontosabb politikai esemény, am­íg a parlamenti szünet véget nem ér. Szó van olyan mozgalomról is, hogy a nemzetgyűlést a szünet letelte előtt összehivatják. A külpolitikai kérdések felé irányul most minden figyelem és bizonyos izgalmat keltett politikai körökben az a Mz, hogy Magyarország külpolitikai hely­zetében kedvezőtlen változások történtek. „Ille­tékes helyen" azonban kijelentették, hogy ezek­ből a fairekből semmi sem igaz és a kormány nem tud semmi olyan eseményről, ami Magyar­ország helyzetét kedvezőtlenül befolyásolhatná. Hogy a külügyi bizottságot összehívják-e, arról nincs ír, de hogy a képviselők körében nagy az elkedvetlenedés amiatt, hogy a kor­mány ezekben a súlyos időkben nem tartja szükségesnek a nemzetgyűlés tagjait a kül­politikai eseményekről tájékoztatni, az bizo­nyos és változatlan a szándék a képviselők kö­rében, hogy összehivatják a külügyi bizottsá­got. A pénteki minisztertanácson, amint meg­írtuk, a drágaság kérdésével foglalkoztak. Térffy ijedten cáfolja, mintha ő a drágaság letörésére nézve javaslatokat terjesztett volna elő. Ilyet ő nem tesz. Ellenben a miniszter­tanács fölemelte a köztisztviselők délutáni munkadíját. Bizonyára ama takarékossági elv alapján, amelyet annyiszor hangoztatnak. Min­den munkát meg kell fizetni, így természetesen meg kell fizetni a köztisztviselők munkáját is, de köztudott dolog, hogy a tisztviselő létszám Csonkamagyarországon akkora, hogy egészen fölösleges berendezkedni arra, hogy a tisztvi­selőket délután is dolgoztassák. A miniszter­tanács a drágaság letörésével kapcsolatban mág elhatározta azt is, hogy nem tiltja be az állatkivitelt. A felsősziléziai választások­ Varsóból jelen­tik: A felősziléziai választások a következő eredménnyel végződtek: nacionalista blok 18, lengyel szocilista párt 7. nemzeti munkapárt 7, néppárt 1 m­a­ndátma. A német pártok a kö­vetkező mandátumokat kapták: katolikus nép­párt:-. 8. német demokrata párt 4 és német szo­cialista párt 2. A lengyel pártoknak tehát ösz­szesen 30, a németeknek pedig 17 mandátu­muk van. lo­m Oldassátok és terjesszétek!­­- en. NÉPSZAVA \ \ ^ * ' i j, »-J ­ Bíntapsak! P©ímáp®k ! Pártunk képviselői október 1­4-én, szerdán este 7 épükot* a következő helyeken tartanak : 9 Buidapesten ! A III. pártszervezetben: I, Kékgolyó-utca 1 (Eckhardt-vendéglő), Batitz Gyula elvtárs. Az V. pártszervezetben: III. Polgár-tér 3 (Vas-vendéglő), Kéthly Anna elvtársnő. A VIII. pártszervezetben: V. Visegrádi-utca 40 (Mintakészítők), Pikter Emil elvtárs. A X­XI. pártszervezetben: VII. Lövölde­tér 2 (Könyvkötők), dr. Györki Imre elvtárs. A XII/3. pártszervezetben: VI. Csángó-utca 7 (Felsinger-vendéglő), Rothenstein Mór elvtárs. A XIV. pártszervezetben: VII, Dohány-utca 71 (Élelmezésiek), Klárik Ferenc elvtárs. A XV. pártszervezetben: VII, Aréna-út 68 (Ménaosz), Propper Sándor elvtárs. A XI­I. pártszervezetben: VII, Th­ököly-út 56 (Vasmunkások), Vanczák János elvtárs. A XVII. pártszervezetben: VIII. Népszínház­utca 16 (Asztalosok), Kisalka Lajos elvtárs. A XVIII. pártszervezetben: VIII. Teleki-tér 5 (Fischmann-vendéglős. Kábák Lajos elvtárs. A XX— XXI. pártszervezetben: Ferenc-tér 1 (Munkásotthon), Farkas István elvtárs. A XXII. pártszervezetben: Martinovics-tér 3 (Munkásotthon), Esztergályos János elvtárs. A törökök­ pártszervezetben: VII. Kerepesi­út 54 (Rumbach-vendéglő) Szeder Ferenc elvtárs. Zuglóban: Bosnyák-utca 1 (Munkásotthon), Knasler Viktor elvtárs. H /Sztívnyésten.: Kispesten: Üllői-út és Vörösmarty-utca sar­kán (Papp-vendéglő). Újpesten: Gy­ár-utca Szabó Imre elvtárs. Október hó 5-én, csütörtökön este 7 órakor. Csepelen: József-utca (Munkásotthonban), Saly Endre elvtárs. Várnai Dániel elvtárs. 41 (Munkásotthonban). Nagyagrárius összeesküvás a földreform ellen. ScSaandS öS&aenaaikär ®«g«3s az agráriusosc n®m «akaafáSjfOxfe állt meg — a íkesísavai­sSáelőS. — A wánmecgyék fgasdasáíjgS sgyesáSSeSesraek értekezlete* Amig a fórumon apró politikai esete-paték folynak, komoly forrongások a mélyben. A föld terén százezrek követelik az ígéretek be­váltását, mert már nem­ bíznak cifra jelsza­vakban. Földet ígértek nekik és most földet akarnak, amelyen megvethetik a lábukat. Ke­vés az olyan kérdés, amely fontosabb ennél, amely égetőbben várja a megold­­á­st. És most már kár vitatkozni azon is, hogy elbír­ja-e, az ország a gyors megoldás kétségtelenül jelent­kező következményeit. Mert most már csak két út va­n: megoldani­­ gyorsan a földkérdést, vagy újra elugazni.­ Ez az utóbbi a veszedel­mesebb út. Hogy az első út is hord némi vesze­delmet magában a termelés szempontjából, az kétségtelen. De azért a­ felelősséget azoknak kell­­viselniök, akik közrejátszottak abban, hogy ennek a kérdésnek a megoldása eddig elhalasz­tódott. Ezekért a következményekért viselték a felelősséget a nagybirtokosok, akik mindig ridegen elzárkóztak a becsületes földreform elől és még Darányi vérszegény birtokpolitiká­ját, is elhasaltatták. A következményekért való felelősség a nagybirtokosokat és a váltakozó magyar kormányokat egyenlően illeti meg. Túlságosan sok bűnt követtek el a föld népével szemben. Nemcsak a földbirtokreform elodázása a bű­nük, amelyet ha idejénben megoldanak, most nem kellene semmiféle veszedelemtől félniök, hanem bűnük az is, hogy rabszolgamódra bán­tak a föld népével, hogy hiányzik belőlük még ma is minden szociális érzék, bűnük az is, hogy a tulajdonukban levő földeken rablógaz­dálkodást űztek, hogy semmit sem tettek a többtermelés, a föld intenzívebb kihasználása érdekében, de minden lehetőt megtettek, hogy a földmívesnépet minél jobban kihasználhas­sák.­­Emlékeztestünk-e a hatásos napszámokra, a kolduspénztárra, a derestörvényre, arra, ami régen és ami az agrárdemokrácia kor­mányzása alatt, bűn elkövetődött. Nem tesszük, mert hosszú volna a lajstrom, de tény az, hogy ezeknek a bűnöknek a következménye jelentkezik abban, hogy ezrével munkanélkü­liek a földmunkások aratásidején is, ennek a­ következménye, hogy a földéhség akkorára nö­vekedett, hogy most komoly gondot okoz a kor­mánynak és a nagybirtokosoknak egyaránt. Mert kétségtelen, hogy becsületes földbirtok­politika mellett, belterjes gazdálkodás mellett és akkor, ha a­ nagybirtokosok a szociálpolitika nagy jelentőségét fölismerték volna, ha tehát a földet a lehetőség határáig kihasználták volna, ha a földmivelőknek becsületre ellátásá­ról gondoskodtak volna, ha a megélhetéshez elégséges munkabért adtak volna a földmunká­soknak, akkor mint nem volna munkanélküli­ség, nem erősödött volna meg olyan hatal­massá a vágyakozás a föld után, hogy kisza­baduljanak a kizsákmányolt földművesrétegek a nagybirtokosok nyomása alól. És botorság azt hinni, hogy a földreform végrehajtásának elodázásával elkerülik a ve­szedelmet, amelyről ők hangosan beszélnek, de amelyben csak némi igazság van, mert hiszen kellő körültekint­éss­el - és ez a kormány föl­­adata -- végsva lehet hajtani a fölbirto­k­for­mot gyorsan úgy is, hogy ebből a termelésre semmiféle veszedelem n­e származzon. De vajjon nem-c sírra magában sokkal na­­­gyobb veszedelmet a nagybirtokosoknak az a törekvése, hogy újból gátat állítsanak . m­ég ennek a c­ellevész földbirtokreform-­­­nak a végrehajtása elé is? A nagybirtok azonban sohasem hi­ogatott, az esz szavára, ha éűzte erejét, elvakultan ro­h­ant a, vesztébe. Most is ezt cselekszi, amikor minden eszközt megragad arra, hogy meg­akassza a földbirtok reform végrehajtását. Ezt a célt szolgálta a vármegyék gazdasági egye­sületeinek országos értekezlete is, amelyet a „Köztelek" nagytermében tartottak meg szom­baton délelőtt. Az értekezlet céljaként ugyan ők azt jelölték meg, hogy támogatást akarnak nyújtani a földreform végrehajtásához. De csak a süketek nem hallották le az értekezleten elhangzott felszólalásokból az ideges tiltako­zást a földbirtokreform gyors vég­rehajtása ellen. Mennyi leleményesség az érvek fölsora­koztatásában, hogy jaj, ne siessünk azzal a földbirtok­reformmal. Mert — mondják ők — vigyázni kell arra, hogy ..hozzáértő kezekbe kerüljön a föld". És erősítgetik, hogy „a nagy­birtoknak nem áll érdekében a földbirtok­reform végrehajtásának megakadályozása". Gyanús nagyon ez a védekezés. És nem is ok nélkül gyanús, mert ha a nagybirtoknak nem áll érdekében megakadályozni a földreform végrehajtását, akkor ugyan miért vádolja meg az egyik agrárius a földbirtokrendelő blrósá­­got azzal, hogy „a tömeg terrorja alatt áll". A bírói függetlenségnek, ez az agrárius „glorifi­kálása" mindenesetre arra mutat, hogy a nagybirtokosok igenis, a földreform meg­akadályozására törekszenek. Ez az értekezleten elhangzott minden föl­szólalásból kiviláglik. Ugyanaz a fölszólaló, aki egyébként belső titkos tanácsos és a heves­megyei gazdasági egyesület elnöke, azzal a váddal állott elő, hogy „fölgyújtják az orszá­got". „Teret engednek a demagógiának" és el­lágyulva az állította, hogy „fáj a szíve, ami­kor azt, látja, hogy a magyar kultúra érdekeit szem elől tévesztik és az országot züllésnek teszik ki" — a földreformmal. Ezt a beszédet zajos tapssal fogadták, bizonyságául annak, hogy az értekezlet minden résztvevője hason­lóan gondolkozik. Még érdekesebb egy másik fölszólalónak néhány kijelentése, amelyekben bőséges aggodalmak foglaltatnak arról, hogy a földreform „az intenzíven gazdálkodó nagy­birtokokat tönkreteszi" és hogy a reform nem teremtett megnyugvást, mert ..mindenfelé a forrongás terjed tovább". Azt is állította, hogy „aggódás tölti el azokat, akiktől a földet el­veszik s azokat is, akiknek adják". Abban senki sem kételkedik, hogy a nagybirtokosokat aggódás tölti el, de nehéz hinni abban, hogy aggódnak azok i­s akik földhöz jutnak. Az ér­tekezlet annyira hevesen fordult a földbirtok­reform végrehajtása ellen, hogy Schandl Ká­roly földmivelésügyi államtitkár kénytelen volt kijelenteni, hogy a kormány nem hajlandó ma a törvény revíziójába belemenni és hogy ezzel a tör­vénnyel áll vagy bukik. És ha bukik — mondotta Schandl —, akkor,­erm­ilyen mérsékelt reform jön ezután. És ebben igaza van Schandl államtitkárnak, aki beszédét azzal zárta, hogy örül annak, hogy az értekezlet nem jutott el addig, hogy meg­akadályozza a konszolidációt. Tehát ez volt a cél? Egyébként Schandl államtitkár beszéde között, valamint Buday Barna, az értekezlet előadójának ama kijelentése között, hogy a nagybirtokosoknak nem érdekük a földbirtok-reform végrehajtásának megakadályozása, van némi különbség. Annyira van, hogy jó lesz, ha a föld népe nyitott szemmel figyeli a föld­reform végrehajtását. "

Next