Népszava, 1923. február (51. évfolyam, 25–47. sz.)
1923-02-01 / 25. szám
2 NÉPSZAVA 1923 február 1. Magyar külpolitika és magyar sajtószabadság * * Részleteiben is megszavazták a nemzetek szövetségébe való felsvételről szóló törvényjavaslatot. — Tovább tárgyalják a küilügyi javaslatokat. — Apponyi Albert és Szarosváry külügyminiszter beszédéről. Szerdán a nemzetgyűés tovább tárgyalta a külügyi javaslatokat. Ennek során részleteiben is megszavazták Magyarországnak a nemzetek szövetségébe való fölvételéről szóló törvényjavaslatot, szintúgy a nemzetek szövetsége egységokmányának módosításáról szóló javaslatot. Ezután áttértek az egyes külállamokkal kötendő kereskedelmi és forgalmi szerződésekre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. A vita során felszólalt gróf Apponyi Albert is, aki a nemzetek szövetségének összetételét és egyes határozatait tette kritika tárgyává, majd az általános külpolitikai helyzettel foglalkozván, kijelentette, hogy Benes, cseh külügyminiszter legutóbbi beszédét ő konciliáns hangúnak tartja. "Ugyanígy vélekedett a cseh külügyminiszter beszédéről Daruváry külügyminiszter is. A napirend után áttértek az interpellációk előterjesztésére. Ennek során Várnai Dániel elvtárs a „Független Szemle" című folyóirat betiltása ügyében interpellálta meg a belügyminisztert, aki — természetesen — ezúttal is távollétével tüntetett. Ez alkalomból Várnai elvtárs rámutatott arra, hogy a kormánynak az interpellációkkal való sértő közömbössége folytán az interpellációs jog teljesen egyoldalúvá válik. Ilyen körülmények között a kormány nemcsak házszabályszerű kötelességét nem teljesíti, hanem a közérdek szolgálatában gyakorolt nagyon jelentékeny alkotmányos jog nyomorodik meg azáltal, hogy a kormány egyszerűen tudomást sem vesz a beterjesztett interpellációkról. Várnai elvtárs interpellációjában elmondotta, hogy :Bangha páter és a kurzus által tisztelt társai írtak olyan cikkeket, amelyek a felekezetek békéjét megbontják és amikor ezt a „Független Szemle", mint tényt konstatálta, a kormány egyszerűen betiltotta a folyóiratot. Interpellációjában kérdést intézett a belügyminiszterhez,, hajlandó-e a betiltásról szóló rendeletet haladéktalanul visszavonni. Szcitovszky elnök délelőtt 1411 órakor nyitotta meg az ülést. Az interpellációs könyv fölolvasása után részleteiben is elfogadták a nemzetek szövetségébe való fölvételről szóló javaslatot. Következett a nemzetek szövetsége egysége himányának módosításáról szóló javaslat tárgyalása. A külügyi bizottság előadójának bevezető szavai után gróf Apponyi Albert szólott a javaslathoz. Fejtegette, hogy szükségesnek tartja a nemzetek szövetségébe való fölvételt és hisz abban, hogy ezután a nemzetközi viszályokat békés úton fogják elintézni. Sok igazság van abban, hogy a nemzetek szövetsége nem egyéb, mint az ántánthatalmak szövetségének más alakban való föntartása, Ám ez az intézmény javítható. Argentina máris indítványt nyújtott be ama cenzúra ellen, amellyel a domináló ántánthatalmak a fölvétel jogát gyakorolhatják. A nemzetek szövetségének tagjai között tért hódít a helyesebb fölfogás és érvényesül a semlegeseknek a befolyása. Természetesen, amíg két nemzetközi jog van, az egyik a győzök, a másik a legyőzöttek számára, addig nem is beszélhetünk békéről. Foglalkozott a nemzetek szövetségének rendeltetésével és kifogásolta, hogy amidőn Magyarországot 1920 októberében a szomszéd államok fenyegették, a nemzetekszövetsége ezzel szemben nem interveniált, miután azon a véleményen volt, hogy csupán a nemzetek szövetségének tagjait védi meg ilyen jelenségekkel szemben. Tehát az ország biztonságának szempontjából isagyon fontos, hogy Magyarország tagja legyen a nemzetek szövetségének. E tekintetben a tagság nemcsak papirosgaranciát nyújt, mert a népszövetségi intézmény erős szankciókat tartalmaz a hibás államokkal szemben. Nem jelentéktelen a nemzetek szövetségében rejlő erkölcsi erő se, mert minden nép nagyon is meg fogja gondolni, hogy olyan vállalkozásba bocsátkozzék, amelyet az egész világ közvéleménye elítél. A nemzetek lefegyverzése tekintetében a nemzetek szövetsége nem felelt meg hivatásának. Valóságos botrány, hogy a nemzetek egy része le van fegyverezve, a többiek, a győztesek pedig a békeévekhez képest is erősebb fegyverkezést folytatnak. Ez újabb konvulziók előfordulásának veszedelmét hordja magában. Magyarország lefegyverzésének kérdése újból fölvethető és szabályozandó. Legális úton meg kell próbálni annak a nyűgnek lerázását, amit az országra nézve az igazságtalanul végrehajtott lefegyverzés alkot. A kisebbségek kérdésében se kedvezőbb a helyzet. Itt is reparálni kell az elkövetett igazságtalanságokat. Talán gyorsabban, mint hiszik, bekövetkezik az idő, hogy a béke revíziója a nemzetek szövetsége útján aktuálissá válik. Addig is követelni kell a kisebbségek védelmére vonatkozó rendelkezések végrehajtását Ezután Apponyi az általános külpolitikai helyzettel foglalkozott, valamint a szomszéd államokkal fölmerült legutóbbi incidensekkel. Szerződésellenes — ujrymond —, ha a kisántánt államai nem fogadják el a lefegyverzés tekintetében az ántánt katonai bizottságának Magyarországon tett megállapítását, azon a címen, hogy az ellenőrzésben nem volt részük. A lefegyverzés ellenőrzése a békeszerződés értelmében történt, illetékes fórumok által. Más fórumoknak nincs joguk a lefegyverzést ellenőrizni. A szomszédos államokkal való viszonyt illetően Benes cseh külügyminiszter legutóbbi beszéde konciliáns hangjával azt a reményt keltheti, hogy a szomszéd államokban békülékenyebb szellem kezd érvényesülni. Ehhez képest magyar részről se szabad irritáló anyagot dobni a helyzetbe. A javaslatot elfogadta. Daruváry külügyminiszter kijelentette, hogy a kisántant részéről nem merült föl olyan óhaj, hogy a katonai ellenorzobizottságokban résztvegyen. Benes beszédét úgy fogta föl, mint egy engedékenyebb atmoszféra reményét. A magyarromán határon támadt nyugtalanságra a románok fegyverkezése szolgáltatott okot. A határincidenseket mértéktelenül fölfújták. A magyar határőrök csak visszalőttek azokra, akik a tüzelést kezdték. A kormány hajlandó a politikai foglyok kicserélésére. Nem a kormányon múlott, hogy a határincidens ügye nem nemzetközi fórum elé került. Arra vonatkozóan, hogy a kormánynak nincs elég ereje, hogy szembeszálljon a békés szándékokkal ellenkező törekvésekkel és szervezetekkel, meggállapítja, hogy Magyarországon csak egy politika van: a kormány külpolitikája, viszont a szerződésekre hivatkozva visszautasít minden provokációt. A nemzetgyűlés a javaslatot részleteiben is elfogadta. Az egyes statállumokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták ezután. Görgey István egységespárti utána Sándor Pál szólt hozzá a javaslathoz. Hibáztatja, hogy eddig a kormány még nem kötött kereskedelmi szerződéseket a külállamokkal. A kormány rossz kiviteli politikát folytatott és ez az egyik oka a drágaságnak. A kiviteli engedélyeket pénzért árulják. Naponta jönnek ajánlatok kiviteli engedélyekre. (Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter: .én nem tehetek róla, nem vagyok rendőr!") Magyarország az egyetlen ország, amely azzal dicsekedhetik, hogy nem tudott egyetlen állammal sem kereskedelmi szerződést kötni. Ez ugyancsak fokozza a drágaságot, de fokozzák azok a terhek is, amelyeket az állam ró ki egyes árucikkekre. Van protekciós exportunk és hasonlóképen protekciós az importunk is. Fokozzák a drágaságot a most érvényben lévő vámtételek is. Úgy hallja, hogy a kormány a vámtörvényt akként akarja a nemzetgyűlés elé hozni, hogy a törvényhozástól csak fölhatalmazást kér, amelyhez csupán mellékletként fűzik hozzá a vámtörvényt. Ezt a nemzetgyűlésnek okvetlenül meg kell akadályoznia. Ezután nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter szólalt föl és reflektált Sándor Pálnak arra a megállapítására, hogy a kiviteli engedélyekkel házalnak Elmondotta, hogy a tárcaközi bizottság miként adja ki a kiviteli engedélyeket és kijelentette, hogy sok új szövetkezet és vállalat is kap ilyen kiviteli engedélyt, ha ezek megfelelő pénz híjján társulnak valakivel, az még nem büntetendő cselekmény. Ha tudomására jut, hogy üzérkedés folyik a kiviteli engedélyekel, ő megindíttatja az illető ellen az eljárást. Sándor Pál erre kijelentette, ő nem állította azt, hogy bűncselekményt követtek el, mert hiszen a mai világban sok mindent elkövetnek, ami még nem bűncselekmény. Báró Lers Vilmos felszólalása után Dénes István beszélt és rámutatott arra, hogy a kormány még akkor is lehetetlenné teszi a behozatalt, amikor ezzel itthon a drágaságot növeli. A cukordrágaságot például nagyrészt az idézte elő, hoggy a cseh cukrot nem engedik behozni. Az elnök is2 órakor a vitát megszakította. Javaslatára a nemzetségűlés elhatározta, hogy legközelebbi ülését csütörtökön tartja és ennek napirendjére a külügyi javaslatokon kívül az állatorgalmi szavatosságra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását tűzték ki. Ezután az elnök az ülést 5 percre felfüggesztette. A szünet után áttértek az interpellációkra. Az első interpelláló Rupert Rezső volt, aki interpellációjában a földreform végrehajtása körüli hibákat tette szóvá. Nagy Emil egységespárti erre megjegyezte, hogy „tíz perc elég az ilyen szamárságokból". Rupert Rezső erre azt válaszolta a közbeszólónak, hogy ő Eszterházy herceg ügyésze és nemcsak elfogult, hanem rosszindulatú is. Nagy Ernő is odaszólt Nagy Emilnek:,Ön sem beszélt is re a Károlyiforradalom alatt Búza Barna előszobájában." Rupert végül interpellációjában kérte, hogy a földmivelésügyi miniszter a földreform-novella beterjesztése előtt vegye figyelembe azokat a hibákat, amelyeket eddig észleltek. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter válaszolt az interpellációra. A földreformtörvény kiegészítő novellája — mondotta — előkészítés alatt van. Tiltakozik az ellen, hogy a kormány politikát csinál a földreformból. A végrehajtás gyorsítását illetően nem tesz ígéreteket, mert erről ő a novellában kíván gondoskodni. Rupert újabb fölszólalása után a földművelésügyi miniszter válaszát a nemzetgyűlés többsége tudomásul vette. Ezután Várnai Dániel terjesztette elő interpellációját. Várnai elvtárs a sajtószabadság sérelméről Várnai Dániel: T. nemzetgyűlés! Az egyesülési és gyülekezésijog, de különösen a sajtószabadság mai ideális állapotai közepette én a sajtószabadság egy újabb érzékeny sérelme ügyében vagyok bátor kérdést intézni a t .kormányhoz, illetve a belügyminiszter úrhoz, aki természetesen, interpellációs nap lévén, nincs jelen. A kormány ideálisaknak, nyugateurópaiaknak tartja azokat az állapotokat, amelyek a sajtó terén észlelhetők, hát az én interpellációm is legyen egy élénk okmánya annak, hogy ezek az állapotok mennyire ideálisak és mennyire megfelelők a nyugateurópai demokrácia követelményének. Megvallom, t. nemzetgyűlés, hogy csupán a közérdek, a sajtószabadságot ismételten ért sérelem kényszerít engem arra, hogy interpellációval álljak elő, mert hiszen én azóta, amióta ez a nemzetgyűlés megkezdte a tanácskozásait, azt látom, hogy a kormánynak az interpellációkkal szemben való sértő közömbössége következtében ez az interpellációs jog egyre elnyomorodik, egyoldalúvá válik. — (Szeder Ferenc: „Nevetségessé lesz!")... Nemsokára már egészen konyikálódik is. A kormány egyszerűen csak fumigálja az interpellációkat, azzal intézi el azokat, hogy nem felel rájuk. Az elnökség kimutatása szerint eddig 85 interpelláció vár válaszra. Ezek közül 57 az ellenzéki. Majdnem egyharmada tehát egységespárti és más kormánytámogató pártok részéről elhangzott interpelláció és a tisztelt kormány még ennek ellenére sem törődik azzal, hogy az interpellációk választ kapjanak. Itt nemcsak arról van szó, hogy a kormány nem teljesíti házszabályszerű kötelességét hanem szó van arról, hogy a közérdek szolgálatában gyakorolt és a közérdek szolgálatára kifejlődött egyik nagyon jelentékeny parlamentáris és alkotmányos jog nyomorodik el a kormány közömbössége miatt. Ámde nemcsak a kormány közömbössége miatt válik egészen nevetségessé az interpellációs jog, hanem, mintha összebeszélés történt volna, egyre támadások érik ezt a kormánypárt részéről. Az egységes párt keddi értekezletén is hangzottak el e kérdésben ellenszenves nyilatkozatok és ugyancsak kedden báró Lers képviselő úr az „interpellációs tücsökről" beszélt, vonatkozásban a ganajtúró bogár természetrajzával. Én azt hiszem, t. nemzetgyűlés, hogy Lers báró úr nagyon rossz szolgálatot tett a parlamentarizmus ügyének, amikor, mint egy egységespárti szent scarabeus, a mostani parlamentarizmus hibáinak rengeteg bányájából pont az „interpellációs tücsköt" kaparta ki. Ennél sokkal messzebb kell tekinteni, amikor az interpellációs jogról és az interpellációkról van szó. Mert hiszen ha a közélet tiszta volna, ha a közéletben nem történnének olyan dolgok, amelyek ide kívánkoznak, ha a közigazgatás nemvolna olyan rossz és erőszakos.