Népszava, 1923. február (51. évfolyam, 25–47. sz.)

1923-02-01 / 25. szám

2 NÉPSZAVA 1923 február 1. Magyar külpolitika és magyar sajtószabadság * * Részleteiben is megszavazták a nemzetek szövetségébe való fels­vételről szóló törvényjavaslatot. — Tovább tárgyalják a küilügyi javaslatokat. — Apponyi Albert és Szarosváry külügyminiszter beszédéről. Szerdán a nemzetgyűés tovább tárgyalta a kü­l­ügyi javaslatokat. Ennek során részleteiben is megszavazták Magyarországnak a nemzetek szövetségébe való fölvételéről szóló törvényja­vaslatot, szintúgy a nemzetek szövetsége egy­ségokmányának módosításáról szóló javasla­tot. Ezután áttértek az egyes külállamokkal kötendő kereskedelmi és forgalmi szerződé­sekre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. A vita során felszólalt gróf Apponyi Albert is, aki a nemzetek szövetségének összetételét és egyes határozatait tette kritika tárgyává, majd az általános külpolitikai helyzettel foglalkoz­ván, kijelentette, hogy Benes, cseh külügymi­niszter legutóbbi beszédét ő konciliáns hangú­nak tartja. "Ugyanígy vélekedett a cseh kül­ügyminiszter beszédéről Daru­váry külügymi­niszter is. A napirend után áttértek az interpellációk előterjesztésére. Ennek során Várnai Dániel elvtárs a „Független Szemle" című folyóirat betiltása ügyében interpellálta meg a belügy­minisztert, aki — természetesen — ezúttal is távollétével tüntetett. Ez alkalomból Várnai elvtárs rámutatott arra, hogy a kormánynak az interpellációkkal való sértő közömbössége folytán az interpellációs jog teljesen egyolda­lúvá válik. Ilyen körülmények között a kor­mány nemcsak házszabály­szerű kötelességét nem teljesíti, hanem a közérdek szolgálatában gyakorolt nagyon jelentékeny alkotmányos jog nyomorodik meg azáltal, hogy a kormány egyszerűen tudomást sem vesz a beterjesztett interpellációkról. Várnai elvtárs interpelláció­jában elmondotta, hogy :Bangha páter és a kurzus által tisztelt társai írtak olyan cikke­ket, amelyek a felekezetek békéjét megbontják és amikor ezt a „Független Szemle", mint tényt konstatálta, a­ kormány egyszerűen be­tiltotta a folyóiratot. Interpellációjában kér­dést intézett a belü­gyminiszterhez­,, hajlandó-e a betiltásról szóló rendeletet haladéktalanul visszavonni. Szcitovszky elnök délelőtt 1411 órakor nyi­totta meg az ülést. Az interpellációs könyv föl­olvasása után részleteiben is elfogadták a nem­zetek szövetségébe való fölvételről szóló javas­latot. Következett a nemzetek szövetsége egysége himányának­ módosításáról szóló javaslat tárgyalása. A külügyi bizottság­ előadójának bevezető szavai után gróf Apponyi Albert szólott a javaslathoz. Fejtegette, hogy szükségesnek tartja a nemze­tek szövetségébe való fölvételt és hisz abban, hogy ezután a nemzetközi viszályokat békés úton fogják elintézni. Sok igazság van abban, hogy a nemzetek szövetsége nem egyéb, mint az ántánthatalmak szövetségének más alak­ban való föntartása, Ám ez az intézmény javít­h­ató. Argentina máris indítványt nyújtott be ama cenzúra ellen, amellyel a domináló ántánt­hatalmak a fölvétel jogát gyakorolhatják. A nemzetek szövetségének tagjai között tért hódít a helyesebb fölfogás és érvényesül a semlege­seknek a befolyása. Természetesen, amíg két nemzetközi jog van, az egyik a győzök, a másik a legyőzöttek számára, addig nem is beszél­hetünk békéről. Foglalkozott a nemzetek szö­vetségének rendeltetésével és kifogásolta, hogy amidőn Magyarországot 1920 októberében a szomszéd államok fenyegették, a nemzetek­­szövetsége ezzel szemben nem interveniált, miután azon a véleményen volt, hogy csupán a nemzetek szövetségének tagjait védi meg ilyen jelenségekkel szemben. Tehát az ország bizton­ságának szempontjából isagyon fontos, hogy Magyarország tagja legyen a nemzetek szövetségének. E tekintetben a tagság nemcsak papiros­garanciát nyújt, mert a népszövetségi intéz­mény erős szankciókat tartalmaz a hibás álla­mokkal szemben. Nem jelentéktelen a nemze­tek szövetségében rejlő erkölcsi erő se, mert minden nép nagyon is meg fogja gondolni, hogy olyan vállalkozásba bocsátkozzék, amel­­yet az egész világ közvéleménye elítél. A nem­zetek lefegyverzése tekintetében a nemzetek szövetsége nem felelt meg hivatásának. Való­ságos botrány, hogy a nemzetek egy része le van fegyverezve, a többiek, a győztesek pedig a békeévekhez képest is erősebb fegyverkezést folytatnak. Ez újabb konvulziók előfordulásá­nak veszedelmét hordja magában. Magyar­ország lefegy­verzésének kérdése újból fölvet­hető és szabályozandó. Legális úton meg kell próbálni annak a nyűgnek lerázását, amit az országra nézve az igazságtalanul végrehajtott lefegyverzés alkot. A kisebbségek kérdésében se kedvezőbb a helyzet. Itt is reparálni kell az elkövetett igazságtalanságokat. Talán gyor­sabban, mint hiszik, bekövetkezik az idő, hogy a béke revíziója a nemzetek szövetsége útján aktuálissá válik. Addig is követelni kell a ki­sebbségek védelmére vonatkozó rendelkezések végrehajtását Ezután Apponyi az általános külpolitikai helyzettel foglalkozott, valamint a szomszéd államokkal fölmerült legutóbbi incidensekkel. Szerződés­ellenes — ujrymond —, ha­ a kisántánt államai nem fogadják el a lefegyverzés tekintetében az ántánt katonai bizottságának Magyarorszá­gon tett megállapítását, azon a címen, hogy az ellenőrzésben nem volt részük. A lefegyverzés ellenőrzése a békeszerződés értelmében történt, illetékes fórumok által. Más fórumoknak nincs joguk a lefegyverzést ellenőrizni. A szomszédos államokkal való viszonyt illetően Benes cseh külügyminiszter legutóbbi beszéde konciliáns hangjával azt a reményt keltheti, hogy a szom­széd államokban békülékenyebb szellem kezd érvényesülni. Ehhez képest magyar részről se szabad irritáló anyagot dobni a helyzetbe. A javaslatot elfogadta. Daruváry külügyminiszter kijelentette, hogy a kisántant részéről nem merült föl olyan óhaj, hogy a katonai ellenorzobizottságok­ban résztvegyen. Benes beszédét úgy fogta föl, mint egy en­gedékenyebb atmoszféra reményét. A magyar­román határon támadt nyugtalanságra a ro­mánok fegyverkezése szolgáltatott okot. A határincidenseket mértéktelenül fölfújták. A magyar határőrök csak visszalőttek azokra, akik a tüzelést kezdték. A kormány hajlandó a politikai foglyok kicserélésére. Nem a kor­mányon múlott, hogy a határincidens ügye nem nemzetközi fórum elé került. Arra­ vonat­kozóan, hogy a kormánynak nincs elég ereje, hogy szembeszálljon a békés szándékokkal el­lenkező törekvésekkel és szervezetekkel, m­egg­állapítja, hogy Magyarországon csak egy poli­tika van: a kormány külpolitikája, viszont a szerződésekre hivatkozva visszautasít minden provokációt. A nemzetgyűlés a javaslatot részleteiben is elfogadta. Az egyes statállumokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes ren­dezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták ezután. Görgey István egységespárti után­a Sándor Pál szólt hozzá a javaslathoz. Hibáztatja, hogy eddig a kormány még nem kötött kereskedelmi szerződéseket a külállamokkal. A kormány rossz kiviteli politikát folytatott és ez az egyik oka a drágaságnak. A kiviteli engedélyeket pénzért árulják. Naponta jönnek ajánlatok kiviteli engedé­lyekre. (Nagyatádi Szabó földmivelésügyi mi­niszter: .­én nem tehetek róla, nem vagyok rendőr!") Magyarország az egyetlen ország, amely azzal dicsekedhetik, hogy nem tudott egyetlen állammal sem kereskedelmi szerződést kötni. Ez ugyancsak fokozza a drágaságot, de fokozzák azok a terhek is, amelyeket az állam ró ki egyes árucikkekre. Van protekciós expor­tunk és hasonlóképen protekciós az importunk is. Fokozzák a drágaságot a most érvényben lévő vámtételek is. Úgy hallja, hogy a ko­r­­­mány a vámtörvényt akként akarja a nemzet­gyűlés elé hozni, hogy a törvényhozástól csak fölhatalmazást kér, amelyhez csupán melléklet­ként­ fűzik hozzá a vámtörvényt. Ezt a nemzet­gyűlésnek okvetlenül meg kell akadályoznia. Ezután nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter szólalt föl és reflektált Sándor Pál­nak arra a megállapítására, hogy a kiviteli engedélyekkel házalnak Elmondotta, hogy a tárcaközi bizottság miként adja ki a kiviteli engedélyeket és kijelentette, hogy sok új szö­vetkezet és vállalat is kap ilyen kiviteli enge­délyt, ha ezek megfelelő pénz híjján társulnak valakivel, az még nem büntetendő cselekmény. Ha tudomására jut, hogy üzérkedés folyik a ki­viteli engedélyekel, ő megindíttatja az illető ellen az eljárást. Sándor Pál erre kijelentette, ő nem állította azt, hogy bűncselekményt követtek el, mert hi­szen a mai világban sok mindent elkövetnek, ami még nem bűncselekmény. Báró Lers Vilmos felszólalása után Dénes István beszélt és rámutatott arra, hogy a kor­mány még akkor is lehetetlenné teszi a behoza­talt, amikor ezzel itthon a drágaságot növeli. A cukordrágaságot például nagyrészt az idézte elő, hoggy a cseh cukrot nem engedik behozni. Az elnök is2 órakor a vitát megszakította. Javaslatára a­ nemzetségűlés elhatározta, hogy legközelebbi ülését csütörtökön tartja és ennek napirendjére a külügyi javaslatokon kívül az állatorgalmi szavatosságra vonatkozó törvény­javaslat tárgyalását tűzték ki. Ezután az elnök az ülést 5 percre felfüggesztette. A szünet után áttértek az interpellációkra. Az első interpelláló Rupert Rezső volt, aki interpellációjában a földreform végrehajtása körüli hibákat tette szóvá. Nagy Emil egysé­gespárti erre megjegyezte, hogy „tíz perc elég az ilyen szamárságokból". Rupert Rezső erre azt válaszolta a közbeszólónak, hogy ő Eszter­házy herceg ügyésze és nemcsak elfogult, ha­nem rosszindulatú is. Nagy Ernő is odaszólt Nagy Emilnek:­­,Ön sem beszélt is re a Károlyi­forradalom alatt Búza Barna előszobájában." Rupert végül interpellációjában kérte, hogy a földmivelésügyi miniszter a földreform-novella beterjesztése előtt vegye figyelembe azokat a hibákat, amelyeket eddig észleltek. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter válaszolt az interpellációra. A földreformtör­vény kiegészítő novellája — mondotta — elő­készítés alatt van. Tiltakozik az ellen, hogy a kormány politikát csinál a földreformból. A végrehajtás gyorsítását illetően nem tesz ígé­reteket, mert erről ő a novellában kíván gon­doskodni. Rupert újabb fölszólalása után a földművelés­ügyi miniszter válaszát a nemzetgyűlés több­sége tudomásul vette. Ezután Várnai Dániel terjesztette elő inter­pellációját. Várnai elvtárs a sajtószabadság sérelméről Várnai Dániel: T. nemzetgyűlés! Az egye­sülési és gyülekezési­­jog, de különösen a sajtószabadság mai ideális állapotai közepette én a sajtószabadság egy újabb érzékeny sé­relme ügyében vagyok bátor kérdést intézni a t .kormányhoz, illetve a belügyminiszter úr­hoz, aki természetesen, interpellációs nap lé­vén, nincs jelen. A kormány ideálisaknak, nyugateurópaiaknak tartja azokat az állapoto­kat, amelyek a sajtó terén észlelhetők, hát az én interpellációm is legyen egy élénk okmánya annak, hogy ezek az állapotok mennyire ideáli­sak és mennyire megfelelők a nyugateurópai demokrácia követelményének. Megvallom, t. nemzetgyűlés, hogy csupán a közérdek, a sajtószabadságot ismételten ért sérelem kényszerít engem arra, hogy inter­pellációval álljak elő, mert hiszen én azóta, amióta ez a nemzetgyűlés megkezdte a tanács­kozásait, azt látom, hogy a kormánynak az in­terpellációkkal szemben való sértő közömbös­sége következtében ez az interpellációs jog egyre elnyomorodik, egyoldalúvá válik. — (Szeder Ferenc: „Nevetségessé lesz!")... Nem­sokára már egészen konyikálódik is. A kor­mány egyszerűen csak fumigálja az interpel­lációkat, azzal intézi el azokat, hogy nem felel rájuk. Az elnökség kimutatása szerint eddig 85 interpelláció vár válaszra. Ezek közül 57 az ellenzéki. Majdnem egyharmada tehát egysé­gespárti és más kormánytámogató pártok ré­széről elhangzott interpelláció és a­ tisztelt kor­mány még ennek ellenére sem törődik azzal, hogy az interpellációk választ kapjanak. Itt nemcsak arról van szó, hogy a kormány nem teljesíti házszabályszerű kötelességét hanem szó van arról, hogy a közérdek szolgálatában gyakorolt és a közérdek szolgálatára kifej­lődött egyik nagyon jelentékeny parlamentáris és alkotmányos jog nyomorodik el a kormány közömbössége miatt. Ámde nemcsak a kormány közömbössége miatt válik egészen nevetségessé az interpellá­ciós jog, hanem, mintha összebeszélés történt volna, egyre támadások érik ezt a kormánypárt részéről. Az egységes párt keddi értekezletén is hang­zottak el e kérdésben ellenszenves nyilatkoza­tok és ugyancsak kedden báró Lers képviselő úr az „interpellációs tücsökről" beszélt, vonat­kozásban a ganajtúró bogár természetrajzával. Én azt hiszem, t. nemzetgyűlés, hogy Lers báró úr nagyon rossz szolgálatot tett a parlamentarizmus ügyének, amikor, mint egy egységespárti szent scarabeus, a mostani par­lamentarizmus hibáinak rengeteg bányájából pont az „interpellációs tücsköt" kaparta ki. Ennél sokkal messzebb kell tekinteni, amikor az interpellációs jogról és az interpellációkról van szó. Mert hiszen ha a közélet tiszta volna, ha a közéletben nem történnének olyan dolgok, amelyek ide kívánkoznak, ha a köz­igazgatás nem­­volna olyan rossz és erőszakos.

Next