Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)

1923-03-23 / 67. szám

LI. évf. 67. sz. Budapest, 1923 március 23. péntek Ava 30 korona AZ ELŐFIZETÉS ABA I negyed évre 170 kor. — kü­lföldre . UH ken egy hóra ... 609 kor. — külföldre . IMI kon, Ausztria egy hóra 660 magyar korona, EGYES SZÁM AHA : Magyarországon 30 korona, Jugoszláviában 10 jug. kor., Ausztriában 1500 osztr. ker. .­""Tr^^ZERKESZTÖSEG: VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PAV^T^T. (Telefon: JOZ8Cf JÓZ8ef *­») KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP­I ADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—51 és József 3—32) t­t . * A politika zavarosa. A hivatalos magyar politika porondján megint fölkavarták* a port és homály, bizony­talanság, titokzatosság terjeng a levegőben, amelyen keresztül senki sem láthat tisztán, csak talán azok egyesei, akik legbelül álla­nak vagy akik ott bent egymással vias­kodva ezt a porfölvetést előidézik. Nem kel­lett ahhoz különös politikai éleslátás elejétől fogva sem, hogy megállapíthassuk, miszerint a Bethlen István által létrehozott egységes­nek nevezett párt nem lehet alkalmas arra, amire benne számítottak, hogy valóban tar­tósan és eredményesen tudjon kormányozni és tudja az országot ezernyi bajából kive­zetni. Nem kellett ehhez éleslátás és jóstehet­ség, mert amidőn az országban általában sem teremthető meg a lelkek lehiggadása, a gazdasági, politikai és társadalmi állapotok valami szilárdabb lerakódása, még kevésbé alakulhat ki politikailag egy olyan kor­mányzó többség, amely a hatalom kezelésé­ben egyetértene vagy egyféleképen tudna akarni. Annál kevésbé lehetett ezt elvárni a Bethlen-kormányzattól,­ mert hiszen köztudo­mású volt, hogy Bethlenek nem azt akarják, amit Wolff—Gömbös—Csillének akarnak, s nem is kereshetik a kibontakozás lehetősé­geit azon az úton, amelyen elődeik keresték. Bethlennek azonban mégis sikerült mind­eddig elhajózni belső ellenfelei szirtes sziklái között, amíg végre ma ez a tábor türelmet­lenné lett, megmozdult és külső, belső har­cot indít Bethlen kormányzása ellen abban a szándékban, hogy a maga irányát juttassa érvényre, többet remélve attól, mint a mai politikai helyzettől. Sajnos, ez a kiindulás sem hozhat több eredményt az országnak, mint amennyit az eddigi állapot hozott, mert kétségtelen, hogy akik ma az egységes párt repesztésén fára­doznak, nem alkottak a maguk idejében töb­bet, nagyobbat, és eredményesebbet, mint amennyit Bethlenék politikája mutathat föl. Aki vagy akik pedig nem tudnak hozni jobbat, értékesebbet annál, aki van, azok még kevesebb bizalomra, még kevesebb meg­értésre találhatnak csak az ország békére, munkára, egészségesebb gazdasági életre vágyó lakossága részéről. De azért ez a zavar az egységes pártban és a Bethlen-kormány körül keletkezett zsongás és jobbra-balra való sugás-bugás mégis hozhat valamit, ami nem használ ugyan, de nem is árthat, mert elvégre a po­litikai életben sem nélkülözhetők a tisztító szelek, miután viharokról nem nagyon lehet a mai politikai szituációkban beszélni. Egy tisztább helyzet kialakulása sohasem árthat, egy újabb kísérletezés egy más politikai irányban árthat ugyan átmenetien, de ez az átmenet Magyarország mai helyzetében nem lehet hosszú s ha egészségtelen következ­ményű, nem is tarthat sokáig. A mai bizony­talanságnál mindenesetre többet ér, ha a po­litikai zavaros egy kis átlátszóságot nyer és tisztább képet mutat. A munkásosztály, a szociáldemokrácia szá­mára ebben a helyzetben is adva van a szük­séges álláspont. Az egymást kölcsönösen tá­madók viaskodása nem érdekel bennünket, mi egyik mellé sem állhatunk s nem állunk mindaddig, amig őszintén, az ország mai ér­dekeinek megfelelően, nem térnek rá a be­csületes demokrácia útjára. Ez a választó­vonal meg­van és meg lesz mindaddig és minden kormányzati iránnyal szemben, amíg azt megértő engedékenységgel fölöslegessé nem teszik. Amint ilyen politikai zavarok eseteiben mindenkor, most sem hiányoznak azok a jelenségek, amelyeket hol egyik, hol a másik oldalról szükségesnek tartanak föl­idézni. Ilyen jelenségnek kell tekintenünk a március 15—16-iki események körül a jobb­oldali sajtóban kiélezett támadásokat, az ezek nyomán levont szélsőjobboldali követ­keztetéseket és az ezek folytatásaként jelent­kező eseményeket és jelenségeket a kormány és pártja körében. Egy halvány kísérlet már történt arra is, hogy a munkásságot is belesodorják ebbe a zavaros kavarodásba. Szerencsére a munkás­ság öntudatosabb és tapintatosabb volt, hogysem a provokációnak fölült volna s még tapintatosabb lesz ezután, mert nincs A kizárt munkások csütörtökön délelőtt a fő­városban és környékén hat helyen tartottak gyűlést, amelyeken a Vas-­ és Fémmunkás­ Szövetség képviselői beszámoltak a kizárás eddigi eseményeiről, különösen a munkálta­tókkal folytatott tárgyalásokról s azok siker­telenségéről. A kizárt munkások a küzdelem óriási jelen­tőségének teljes tudatában állják a harcot. Tudják, hogy a háború alatt és azután meg­duzzadt nagytőke most erőpróbát kísérelt meg. Tudják, hogy a cél az, hogy a munkáso­kat leverjék, szervezetüktől megfosszák és az­után mindenkorra engedelmes, meghunyász­kodó és könnyen kizsákmányolható tömeggé alakítsák. A munkáltatók azért provokálták a harcot, hogy végleg megerősítsék a három év óta rendszeresen kiépített diktatúrájukat a gyá­rakban s a munkásoktól a maguk ügyeibe való beleszólás minden lehetőségét megvonják. Határtalan munkaidő, korlátlanul alacsony munkabér, ez a munkáltatók célja s ezért akarják letörni és megtörni a munkásságot. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország érdekei ellen a mai viszonyok között alig lehetne károsabb merényletet elkövetni ennél. Az a 40—50.000 ember, aki most a gyá­rosok jóvoltából négy hét óta pihen, ha bent van a gyárban, napról-napra nagy értékeket termel. S azokból az értékekből csak egy cse­kélyke kis rész jut neki, a többi mind, már amit a gyárosok le nem foglalnak maguknak, a nagy közösség javára szolgál. Miért akarják ezeket az embereket letörni, miért akarják ezeket megalázni és miért nem akarják nekik az emberséges megélhetést biztosítani? Ez a hatalmi túltengés már direkt veszedelmes, ez már direkt államellenes hatásúvá válhatik. Ha lehetetlenné teszik itt, hogy a becsületes munka után becsületes kenyérre is számíthas­son a munkás, akkor utat nyitnak a munkás­ság körében a kivándorlásnak, vagy pedig a könnyű­ életre, a „könnyű" keresetekre való törekvéseknek. Mind a kettő egyenesen pusz­tító, demoralizáló hatású az egész lakosságra. A gyűléseken a vas- és fémmunkásszövet­ség képviselői ismét kijelentették — és a tö­megek ebben is teljesen egyetértettek velük —, hogy a becsületes megegyezésre minden pilla­natban készen állanak, de csak, mint szabad semmi kedve ahhoz, hogy akár az egyik, akár a másik fél számára kikaparja a gesz­tenyét a politika zavaros parazsából. Ez al­­­alommal ezt a mulatságot egyedül kell a vetélkedő túloldali uraknak egymással végig­táncolniok. A munkásság most éppen eléggé el van fogv­a h­a a maga gazdasági bajaival, napról­napra nehezebbé váló életföltételeinek ki­harcolásával a támadó, kizáró kapitalizmus­­tól. A politika fölkavart porondján viasko­­dók tehát csak küzködjenek egymással, győz­zék meg vagy le egymást, mi ez alkalommal meg akarjuk engedni magunknak azt az örö­met, hogy ezt a viaskodást a semlegesség kényelmes páholyából nézzük végig és talán vigadjunk vagy szomorkodjunk a látványon, aszerint, amint az tragédiává vagy komé­­diává fog kialakulni, emberek, mint egyenlő jogú felek hajlandók­ tárgyalni, egyezni és dolgozni. Talán a hely­­zet­­végleges elmérgesítése előtt még a gyáron Sok­ szervezetének a vezetői is megfontolják, hogy milyen felelősséget vállalnak magukra, ha a hatalmi álláspontot a végsőkig föntart­ják és kiélezik. A Vasmunkásotthonban tartott gyűlés után a tömeg végigvonult a Thököly-úton és a Rákóczi-úton s eljutott belőlük a közutakra is egy kisebb rész. Spontán és teljesen nyu­­­godt tüntetés volt ez, minden előzetes elhatá­rozás és minden mellékes cél nélkül. A kor­mány esti félhivatalosa mégis forradalmat és tudja isten még miféle veszedelmet , szimatol­ó megtorlásért kiabál. Fölébresztette ez a csöndes és semmi zavart nem okozott tünte­tés a főváros polgármesterét is. Ez az úr, négy hét óta nem vett tudomást róla, hogy a vezetése alatt nyögő város lakosságának egy nagyon tekintélyes részét kenyértelenné tett a munkáltatók hatalmaskodási vágya. Nem volt kíváncsi, hogy miből és hogyan él az a 20—30.000 kizárt munkás, amelyik a főváros területén lakik és még pártvacsorái közben sem jutott eszébe, hogy közbenjárjon a kizá­­­rás megszüntetésére, a kenyértelenné tett fő­városi lakosok kenyerének visszaszerzése ér­­dekében. Amikor azonban néhány ezer közü­l­­ök kiment az utcára, akkor siet kijelenteni, hogy „ezt nagyon szomorú tünetnek" tartja. Bizony az ilyen polgármester még ,,nagyon szomorúbb" — hogy úgy mondjuk — tünet a­ város testén. A kizártaknak az utcán való megjelenése „A Nép" cimü papirost is kihozta a sodrából Nagyzási hóbortba esett és azt állítja, hogy a kizártak meg akarták támadni. Viselkedjenek csak nyugodtan az urak ott abban a redakción­ban és folytassák megszokott üvöltéseiket. A­ munkásság nem fogja őket soha bántani, mert egyáltalán nem is vesz tudomást a létezésükről.­­Itt írjuk meg, hogy a csütörtök délutánra egybehívott egyeztetőtárgyalás ismét ered-­ ménytelenül végződött. A tanácskozásra a mi-*­niszter képviselője ugyanis a „keresztényi szociális szakszervezet" képviselőit is megs hívta. A vas- és fémmunkásszövetség képvis­­elői kijelentették, hogy azok a differenciák, amelyek köztük és a Vasművek és Gépgyárak A kizárt mu­lidisok­ csak egyezés után férnek a becsületes meg­a gyárakba. A kizérfiak tömegei tudomással vették a tárggyaSás©!«yól szSlé jeLenté­seket. — A vasmunkások ns?w engs^a&s­ietSini magjakat. — Készek a becsSäveftes te&ymsmda rafe57­04&*smSdr& fen gnak ~v A kizárt munkások gyű­lései.

Next