Népszava, 1923. december (51. évfolyam, 272–294. sz.)

1923-12-01 / 272. szám

2 N­VSXAVA 'd December IL országot nem süllyesztette balkáni nívóra és a­­ mostani kormányt nem lehet egy kalap alá vonni a szovjetrendszerrel. A büntetőtörvény értelmében Ulain cselekedetére 5—5 évig ter­jedhető fegyházbüntetés volna kiszabható. Nem érti tehát, hogyan lehet szó az ő esetében ál­lamfogházzal büntetendő cselekményről. (Föl-Máltások az ellenzéken: „Kérdezze meg az igazságügyminisztert , mondotta!"­) Végül ki­sebb stiláris módosításokat ajánlott a m­en­telmi bizottság jelentéséhez. Gömbös Gyula, a fajvédők veséje beszélt ez­után. Hangoztatta, hogy senki sem vállalhatja a belügyminiszter csütörtöki kijelentéseiben foglaltakat. (Rakovszky belügyminiszter: „Ol­vassa el a­­Szózat" tegnapi cikkét. — Lendvai­Lehner fajvédő közbeszól, amire a szónok élénk derültséget keltve, csöndre inti közkatonáját.) Az egész országban ellenzéki hangulat uralko­dik, mindenki várja a nagy változást A faj­védők nem azonosítják magukat a puccsisták­kal. A betyárbecsület megkövetelné, hogy a bel­ügyminiszter azokkal szemben, akikkel együtt harcolt, ne hasoájon olyan kifeje­zéseket mint amineket a csütörtöki beszéd­­jében említett (Rakovszky István: „Betyár­becsület?" — Horváth Zoltán: „Cinkosok!") Akár törvényesnek mondják a nemzetgyűlést, akár törvénytelennek, a nemzetgyűlés tekin­télyét a mentelmi jog kapcsán is meg kell védeni. Az egész ügy csak akkor vált idő­szerűvé és érdekessé, amikor Ulainra is kiter­jedt. Rupert képviselő szólóra is célzott, amikor a puccsal kapcsolatban vezérkari tervekről be­szélt Erre megjegyzi, hogy sokkal komolyab­ban fogja föl régi vezérkari hivatását, sem­hogy a puccsban való szerepre adná magát. Akik Döhmelekkel szövetkeznek, azok—a szóló szerint — vele nem szövetkezhetnek. Sajnálja, hogy a fajvédők szabad csapatai saját sza­kállukra bocsátkoznak ilyen kísérletekbe. (Pakots József: „Márffy azt mondta, hogy meg­tévesztett ,ember, mert állandóan a .Szózat'-ot olvasta!") A diktatúrának csak akkor éve, amikor káosz van, ese nem akkor, amikor a szuronyok hegyén táncol minden. A lelkek fölött kell uralkodni. (Pronper Ságidor: „A vá­lasztási diktatúra talán a lelkekből sarjadzott?"4 — Horváth Zoltán­: „Akár vörös, akár fehér, egyformán undorító a diktatúra!" — Nagy zaj maiden (Mason.) Vájjon nem a jelenlegi kor­mányzati rendszer következménye-e, hogy a sötétben összeülnek emberek és arról tanács­koznak, hogyan lehetne a rendszert, megváltoz­tatni? Amikor ellenséges bűnben él az ország, a lelkek elkeseredésének eredményeképen éjjel összegyűtteneignek és megoldani törekszenek a helyzetet. (Fölkiáltások a baloldalon: „Elvág­ják Githó ékszer­es nyakát!" —* Fábián Bélit: „Ekrazit!") Csak a kormánypárt járhat vidékre gyolcsokét tartani. Pakots József: .(Saját em­lékeit idézi!") Mutatja ezt a fajvédők szolnoki gyűlésének betiltása. (Fölkiáltások a szociál­demokratáknál: „­A mireánk hozott végzéseket másolták csak le!") A kultuszminiszter a faj­védő csoportot kalandorpolitikusok csoportjai­nak nevezte. (Rothenstein Mór: „Ilyen igazsá­gokat mondott?") A kultuszminiszter sógorá­nak kinevezési ügye a lovagiasság szabálya szerint ma sincs elintézve. (Bethlen miniszter­elnök: „Az Ulain-ügy elintézetlen!") Nem az én részemről! " (Bethlen­ miniszterelnök: ,,De a pártjuk részéről! Ulain a fajvédőkhöz tar­tozik!") Kovácsnak, Klebelsberg sógorának el­bocsátása még csak súlyosabbá teszi az ügyet. Az Ébredő Magyarok Egyesületét mindenbe bele akarják keverni és olyan hangulatot tá­masztanak ellene, hogy azt föl kelljen oszlatni. A faultra való tekintettel nem volna ildo­mos, ha a kormány az ébredők ellen for­dulna. Figyelmezteti a kormányt, hogy a readalkezé­sére álló erők az állam ereje és nem használ­ható föl a kormány pozíciójának erősítésére. Ezután a szónok a nemzetgyűlés engedélyével eltért a szoros értelemben vett tárgytól és meg­állapította, hogy a kormány rendkívül hajlik a hatalom felé. Hozzájárul Ulain kiadatásához, letartóztatása azonban fölösleges volt, mert egy nemlé­tező féllel kötött szerződést. Saját sze­mély­ével jótáll, hogpi Ulain szabadlábra helye­zése esetén nem szökik meg. Ha a kormány akarja a pártközi békét, az ne legyen egyoldalú. Végül a mentelmi jog fontosságát hangoztatta. Nagy Emil igazsá­gügyminiszter hangoz­tatta, hogy az ügyészség nem volt képes Ulain ügyében a vádiratot elkészíteni, mert az ira­tok a nemzetgyűlés előtt vannak. Hogy az ügzyészség a vádiratot­ elkészíthesse, kéri a vita haladéktalan befejezését (Rakovszky István: „Miért nem másolták le az iratokat?") Hely­teleníti, hogy a nemzetgyűlés az ügyet min­den részletében letárgyalja, mielőtt az ügy a bíróság elé kerülne. Többen kifogásolták, hogy ő és az ügyész­ség helytelen eljárást követtek, amikor nem a statárián­s, hanem a rendes bíróság elé utalták az ügyet Ezt az ellenzék részéről gyöngeségnek tüntet­ték föl. Lehet, hogy hibázott, de az igazság szempontjai szerint kívánt eljárni. (Fölpártá­sok a szélsőbaloldalon: »Ha Moszkvába ment­ volna Ulain, bizonyára statáriális bíróság elé tartozott volna az ügy!") Erre nem tud választ adni, de ismétli, hogy jogi meggyőződése szó­Györki Imre. Az igazságügyminiszter be­széde tulajdonképen előjátéka annak a föl­fogásnak, annak a szándéknak, hogy a ház­sz­abályrevíziót mielőbb keresztülvigye s hogy szólás­szabadságát a nemzetgyűlésen is kor­látok közé szorítsa. Hogy az ügyészség a vád­iratot átkészithesse, az elérhető lett volna úgyis, hogy ha az iratokat, mielőtt azok a nem­zetgyülés elé kerültek, lemásoltatták volna. (Nagy Erü igazságügym­iiester: »De a men­telmi jog még nincs fölfüggesztve!") Egyéb­ként a mentelmi bizottságnak tulajdonképen két jelentése van itt. Az egyik Gömbös be­jelentése következtében kenut a nemzetgyűlés elé, a másik a kiadatásra vonatkozott Méltóz­tatott volna az igazságügyminiszternek úgy rendelkezni a többségnél, hogy a két jelentés elkülönítve tárgyaltassék. Akkor nem lett volna akadálya, hogy mindjárt az első tárgya­lási napon határozat legyen a mentelmi jog felfüggesztése kérdésében. Minthogy a jelen­tések egyesítésére az egységes párt szavazott az igazságügyminiszter szemrehányása is csak a kormánytábornak szólhat. Az igazságügy­miniszter hibáztatja, hogy az Ulain­-féle pert a nemzetgyűlésen elejétől fogva végig le­tár­gyalták. Büntetőjogi szempontból ez valóban elvtelen. A hiba azonban ott kezdődött, ami­kor a kérdést, kivonva a bíróság hatásköréből, a miniszter elnöklete alatt igazságügyi konzí­lium tárgyalta. Az ügyet azzal az indokolással vonták ki a statáriális eljárás alól, hogy ha a statáriális bíróság összejönne, annak fölfogása nem lesz egységes és ez átterelné az ügyet a rendes bíróság elé. Itt arra az álláspontra kel­lett­­ volna helyezkedni, hogy ma statáriális el­járás van érvényben. Meg kellett volna várni, hogy a bíróság milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Tehát mm a nemzetgyűlésen rontották el a kér­dést, hanem az ismeretes igazságügym­aisz­teri értekezleten. Kaas eerségespárti a mentelmi jog kapcsán összehasonlítást tett a magyar és az angol vi­szonyok között. (Peidl Gyula. ..Az ilyen össze­hasonlítások mindig sántítottak!") Tekintetbe kell azonban venni, hogy Angliában egészen más politikai atmoszféra van, mint Magyar­országon, ugy a választások szabadsága, álta­lában a közszabadsászok és az alkotmányjogi biztosítékok tekintetében, Angliában. .terjep. s^Á­'lácombad­ság van. .•(Farkas István. ..Sajtóba­rcadságTov Gerabi'snek abbeli nyilatkozataival, hogy a kormány tegye lehetővé a­z országban minden politikai irányzatnak érvényesítését és hogy a magyaróvári választással nem dől el, hogy mi az ország hangulata, egyetért ,neki igáza van abban, hogy az ország többsége ellenzéki hangulatú. Kár, hogy Gömbös ezt a fölfogását nem vallotta a vá­laszt­ások alkalmával, amikor az országban hasonló volt a hangulat. Ezután áttért az Ulain-féle mentelmi ügyre. Anabel Ulain olyan párthoz tartozik, amely a szociáldemokrata párt tagjaira halálos ítéletet készített elő, hálával tartozik Ulainnak, hogy módot adott bepillantani abba a­ sötét rémbe­, amely Magyarországon van. Az Usain-ügy kö­rülményei megdöbbentő képet nyújtanak arról, hogy a hatórások horryan értelmezik a törvény előtti egyenlőséget A belügyminiszter közegei, a rendőrhatóság emberei a puccs résztvevőihez „Pali bácsi, ne okoskodj' "című hangzatos felojántásokat in­téztek, Szemerét előzően figyelmeztették, sőt egy egységes párti már jóelőre figyelmeztette Us­aint, hogy akció indult ellene. Ezzel szemben a másik oldalon a rendőrség mesterségesen te­nyészti a bűncselekményeket, ami jele annak, hogy egyenlő mértékről beszélni nem lehet. Egyenlőtlenség érvényesül a minősítés kérdé­sében is. Az eljárásnak az 1923. évi III. tör­vénycikk alapján kellett volna megindulnia­, később azonban az igazságügy-miniszter össze­hivatott egy konzíliumot, amely a büntetőtör­vény 136- illetően 157. szakaszai alapján java­solt eljárást. A rendőrségen Ulain, Szemeire és Bobula kijelentették, hogy csak akkor hajlan­dók vallani, ha a kormányzótól felmentést vagy a­ belügy­minisztertől megfelelő utasítást kapnak. Megdöbbentő, hogy vádlottak a kor­mányzó mögé bújhassanak. Mi volna a rendőrség álláspontja, ha nem Ulainék, hanem más vádlottak hivatkozná­nak a kormányzóra. Vájjon akkor is el­tekintenének-e attól a spanyol inkvizícióra emlékeztető rendszertől, amely ma a rend­őrségen divatos, amikor az embereket meg­talpalják, meztelenre vetkőztetik , a leg­különbözőbb kínzó eszközöknek vetik őket alá amikor nőket meztelenre vetkőztetnek a ráhatás alkalmával és súlyos korbács­ütésekkel kényszerítik őket vallomásokra? Ezekkel szemben is kíméletet tanúsítana a rendőrség, amely Ulainék esetébe® várt, amíg fölülről bizonyos intézkedés történik. Érthető Ulainék hivatkozása, ha tekintetbe vesszük, hogy az egyik koronatanú arra hivatkozott, hogy felsőbb helyen támogatásban részesülnek az ilyen akciók, és ha tekintetbe vesszük, hogy a Szemere-körben tartott értekezleten kolpor­tálták a kormányzónak azt az állítólagos ki­jelentését, hogy ő passzivitásától nem térhet el, elenben állítsák befejezett tény elé és akkor ő — a kormányzó — tudni fogja köteles­ségét. Tisztázni kell ilyen kijelentések után a közvélemény előtt, csakugyan voltak-e ezeknek az áraknak magasabb helyről protektoraik (Rothenstein Mór: ..Tisztázni kell az ügyet!") Ulain részére lehetővé tették, hogy midőn még a pestvidéki törvényszéknek fogházában volt, levelet írhatott a kormányzóhoz, amelyben a kormányzó figyelmébe ajánlotta Dohaiét. Más fogolynak ilyesmi nem állott volna mód­jában. Amíg más védők alig érintkezhetnek védencükkel, addig ebben az esetben Gulain nemcsak a védőjével érintkezhetett, hanem a közismert „Pali bácsi" és Col­las báró is talál­kozhattak vele a nemzetgyűlés folyosóján és kedélyesen biztathatták őt hogy­­ néhány nap múlva kiszabadítják. Hasonló kedélyességgel történt hogy a mentelmi bizottság ülésekor egy szobába elkülönített Ulaimnal Zsilinszky és Eckhardt szabadon érintkezhettek. (Peidl Gyula: „Biztosították őt további barátságuk­ról!") A kormány a kiutasításokkal földúlja 20—30 év óta ittlakó dolgozó emberek családi életét ugyanakkor eltűri, hogy Bobula ame­rikai állampolgár puccsokat pénzeljen. Amikor a kormány türelmetlen az idegen állampolgá­rok itttartózkodásával szemben, ugyanakkor hozzájárul, hogy bajor horogkeresztesek har­cias szándékokkal Budapesten letelepedjenek. Ez a kétféle bánásmód érlelte meg a puccsot és a bombamerényleteket. A „beteg lelkű em­bereket" fölbátorította, hogy az elkövetett bűn­cselekmények nincsenek földerítve. (Fropper Sándor: ..Föl vannak derítve, csak nincsenek megtorolva!") A propagandarafanisterium utasítása mel­lett a Dunántúlon és a Duna-Tisza-közén véres gyilkosságok történtek, Kecskeméten, Orgoványon, Kaposvárott, Siófokon és számos városban és községben gyilkossá­gok egész sorozatát követték el, amelyek máig sincsenek földerítve. Ez a körülmény bátorítóan hatott a beteg idegzetekre. Később a külfölddel való kapcso­latra tekintettel lévén, már intézkedtek a bűn­cselekmények földerítése iránt és a bűncselek­mények elkövetőivel szemben megindult az eljárás, ámde a hatóságok­ holtpo­ntra vitték a­ nyomozást- hogy be ne következzék a megtor­lás. Végül a harmadik korszakban az egész közvélemény követelte a megtorlást. Ekkor földerítették a­ bűncselekményeket, de azokat .akasaftas fölbuzdulás" következmény­eiként hin­tették föl és a gonosztevőket amnesztiarende­letek takarója alá bujtatták. Ezért állunk szemben a bűncselekmények egész tömegével. Előfordult, hogy amidőn a nemzetgyűlésen ínyes képviselők kifogásolták, hogy a nemzeti hadsereg katonái a város utcáin énekelték az „Erger-Berper"-t, a honvédelmi miniszter azt mondotta, hogy ezt nem lehet rossznéven venni. Köszó belügyi államtitkár, amikor Bárczy Istvánnak a programbeszédét Szegeden meg­zavarták az egységes párt ifjú fajvédő, hívei, megtorlás helyett biztatta, az ifjakat, mond­ván, hogy ifjú korában ő is úgy cselekedett volna­. A múlt nemzetgyűlés idején egy szol­gálaton kívüli főhadnagy falragaszokon fölszó­lította az akkori Simonyi-Senadain-kormányt hogy távozzék helyéről. Ez a főhadnagy pestumi bántódásban nem rásserült, sőt azóta a bűncselekmények egész tömegét követte el­ A belügyminiszter védelmébe vette a mostani nemzetgyűlés alatt elkövetett hasonló eseteket, így a Fővárosi Operettszínház elleni merény­letet is. (Peidl Gyula: „Úgy van!" ,-Ezzel bíz­tatta őket!") Büntetlenül maradtak a­ magyar­óvári, a mohácsi atrocitások. Förster Lajos ébredő főszolgabíró ellen eljárást indítottak, de Förster fütyült a belügyminiszteri felfüg­gesztésre és továbbra is állásában maradt. A kilenc bombamerénylet ügyében indított nyomozások eredménytelenek maradtak­ A kormány mindaddig nem tartotta szüksé­gesnek a merénylőkkel szemben az eljá­rást, amíg ellenzékiekről, zsidók életéről volt szó, de akcióba lépett rögtön, amikor egy idegen állam követsége ellen intéztek merényletet attól tartván, hogy máskülön­ben a több­ követségek ellen is bekövet­keznek a merényletek. A közvélemény ma már nem hisz a miniszteri ígéreteknek. (Propper Sándor: „Joggal nem hisz!") Az igazságügyminiszter­­kijelentései el­lenére sem a Csocsó bácsi-féle ügyben, sem a Kovács-testvérek ügyében, sem egyéb ügyek­ben nem történt megfelelő intézkedés, holott ezekben az ügyekben az eltelt fél esztendő alatt legalább Lőtárgyalás kitűzéséig kellett Imre elvtárs szálait föl. rint foglalt állást amellett, hogy a rendes bí­róság illetékes az álam­-ügyben. Egyébként a perrendtartás szerint a bíróságot az ügyészség minősítése sem a vád, sem a büntetés tekinte­tében nem befolyásolja. Kifogásolták azt is, hogy annak idején az ügy eldöntéséről kommün­­ikét adott ki. Ezt azért tette, „hogy a sajtó végül ne téves, hanem megfelelő információ útján világosítsa föl a közvéleményt. Ezután ' "

Next