Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)
1924-03-08 / 57. szám
1924 március 8. NÉPSZAVA „Elég volt már a Gondoljon már a kormány a dolgozó, éhezfi népre is!" * * Farkas István elvtárs a kormány „koronanteatS" Seruairfíl.—A kormány javaslata alapján továbbra is a csagjfísaTiScoh és hargeSefe cig&ftálJSK rstajsS a síragaság bremátt. Amikor kormánytíívogatá ©IcJjssíta! Is megállapitják, hogy a kormány atlopsztikája esSdaS monooit. * * A szociSldemokraSa párt határozata javaslata a gazdasági S?ei*?set szanálására, az adásterfvek SajasságifisaEíSa megoszlására és a iäeSes© zőSc megélhetésinek teszessilására. A nemzetgyűlés pénteki ülésén folytatták a kormány „koronamentő" javaslatának tárgyalását. Elsőnek a kormányt támogató Wolff-Ernst-párt egyik tagja szólalt föl, aki leplezetlen kritikája során megállapította, hogy a kormány pénzügyi politikája kátyúba juttatta az országot, hogy senki az országban nem tudja, hova fordítják az adókból begyűlt pénzeket és tulajdonképen milyen összegre van szükség, hogy a külföldi kölcsönig tovább vezessék az államháztartást. Megállapította ez a kormányt támogató képviselő azt is, hogy az adminisztráció teljesen lezüllött és az ilyen súlyos kritika, a jó ellenzékinek is beillő beszéd után kijelentette, hogy a kormány javaslatát mindezek ellenére elfogadja. Pártunk részéről Farkas István elvtárs szólt hozzá a javaslathoz, aki kimutatta, hogy a kormány „koronamentő" tervei csupán szerves folytatásai annak a gazdasági politikának, amelyet itt a kurzus meghonosodása óta folytatnak és amelynek a dolgozó, verejtékező és éhező nép az áldozata. Rámutatott Farkas István elvtárs arra, hogy „amíg a kormány mindent megtesz a nagytőke, a bankok, a spekuláció istápolására, addig a munkásságot teljesen kiszolgáltatja az uzsorának és minden olyan kívánság elől elzárkózik, amely a dolgozók megélhetésének biztosítására volna alkalmas". Megállapította, hogy a tárgyalás alatt levő javaslat révén a koronát stabilizálni, értékállandóságát biztosítani nem lehet majd, mert a korona továbbra is a spekuláció játékszere lesz Végül Farkas István beterjesztette a párt határozati javaslatát, amely az ország gazdasági helyzetének szanálását, az adóterhek igazságosabb megosztását és a dolgozó tömegeknek megfelelő védelmét, megélhetésüknek biztosítását célozza. Scitovszky elnök órakor nyitotta meg az ülést. Az igazolóbizottság jelentést tett arról, hogy két egységespárti képviselő mandátumát igazolták, ellenben Nagy Vince mandátuma ellen panaszt adtak be. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: „Kiterrorizált panaszt!") Majd az elnök jelentette, hogy Rakovszky Istvánnak napirend előtti fölszólalásra adott engedélyt. Ennek megfelelően napirend előtt Rakovszky István pártonkívüli ellenzéki szólalt föl, hogy a kormány legújabb hátbérdráfűtési szándékait szóvátegye. Rámutatott arra, hgy amikor a drágaság ijesztő méreteket ölt, a kormány a nemzetgyűlés drágasági bizottságát össze sem hívja és ennek megkerülésével akar újabb drágulást életbe léptetni. A telefon, a posta és a vasút megdrágítása után a kormány most a lakást is meg akarja drágítani és "vándorokká akarja tenni az emberek tízezreit. Hír szerint, a kormány már pénteken minisztertanács elé terjeszti a lakásdrágító rendeletet, anélkül, hogy erre vonatkozóan a nemzetgyűlés drágasági bizottságának véleményét kikérte volna... (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: „Fütyül a kormány a parlamentre!") ... nem lett volna szabad ezzel a rendeletével a bizottságot megkerülni Ha a kormány így folytatja a drágaság fokozását, pusztulásba kergeti a tömegeket és forradalomba az országot. A házbéremelésből tudvalevően 50% a kincstári részesedés és ez az állam zsebébe megy. (Esztergályos János: „Tizenhatan alszanak egy szobában és ezért fizetnek kincstári részesedést?") Ha a kincstári részesedést leszállítanák, akkor nem volna szükség házbéremelésre. Az emelés híre nagy elkeseredést és nyugtalanságot kelt. Elvégre a tömegek az éhséget valahogy még elviselik, de ne kergessék ki őket a lakásukból is. Kéri a miniszterelnököt, jelenjék meg a drágasági bizottság délutáni ülésén és adjon ott fölvilágosítást a kormány szándékairól. A népjóléti miniszter jó szívvel van a házitiraft iránt. Ezután Vass József népjóléti miniszter szólalt föl. Kijelentette, hogy arról van szó, hogy a háztulajdonosokat kárpótolják a november óta beállott koronaromlásért, tehát olyan pótlékot fizetnek majd a lakók a háztulajdonosoknak, amely megfelel a korona novembertől februárig beállott értékcsökkenésének. Éppen ezért nem is tartja szükségesnek, hogy ezt a házbérpótlék ügyét a drágasági bizottság tárgyalja. Hiszen a már letárgyalt lakásrendelet is módot ad arra, hogy a korona leromlása esetén a háziurak kárpótoltassanak. (Saly Endre: „Hát, a munkásokat hogyan kárpótolják?") Arról nincsen szó, hogy a rendeletben megállapított idő előtt vissza akarná a kormány állítani a szabadforgalmat, mert ha egyáltalán szóba kerülhetne ennek a határidőnek a megváltoztatása, akkor csupán ennek kitolásáról lehetne szó. Ezután a népjólét minisztere azon kesergett, hogy a háztulajdonosok ráfizetnek a lakásokra. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Milyen jó szíve van a miniszternek a háziurak iránt!") Egy évvel ezelőtt a fővárosban legföljebb 10 olyan erősen megrongált ház volt, amely már-már a lakók életét fenyegette, ma már 200-nál több a lerombolásra megérett házak száma. A háztulajdonosok ugyanis a házak jövedelméből nem tudják tataroztatni házukat. A háziurakat nem lehet rákényszeríteni, hogy a házakra ráfizessenek. (Pikter Emil: „A kincstárra fizetnek rá, nem a lakókra!") Ezért okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy a korona elértéktelenedése folytán a háziurakat kár ne érje. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Csak a háziurakról kell gondoskodni?") Nehogy minden negyedévből a népjólét minisztériumának gondoskodni kelljen a házbérek emeléséről, javasolni akarja a kormánynak, vegyenek be a most készülő pénzügyi javaslatba olyan szakaszt, amely a házbérek fokozatos emeléséről intézkedik egészen a szabadforgalomig. Azt hiszi, ezt az indítványát a kormány elfogadja, ennek kapcsán a nemzetgyűlés megvitathatja majd az egész lakáskérdést. Fábián Béla demokrata a házszabályokhoz kért szót és kifogásolta, hogy a drágasági bizottság sohasem tesz jelentést a nemzetgyűlésnek végzett munkájáról és javaslatairól. Scitovszky elnök erre megjegyezte, hogy a házszabályok értelmében a nemzetgyűlés erre nem is utasíthatja a drágasági bizottságot és emellett megmaradt Beck Lajos felszólalása után is, aki a házszabályokra való hivatkozással kijelentette hogy a nemzetgyűlésnek joga van a bizottságoknak ilyen utasítást adni. Ezután áttértek a napirendre, a „Koronamenti" javaslat általános vitájának folytatására. Elsőnek Czettler Jenő keresztény gazdasági párti szólalt föl. Szóvátette, hogy amint a valorizációról szóló rendelet megjelent, az érdekeltek tervszerű hadjáratot kezdtek indítani a valorizáció elgáposolására. A kormánynak nem szabad e törekvéseknek engedni. Ha a kormány meghátrál, ennek csak újabb koronapánik lenne a következménye. Az érdekelt pénzintézetek a valorizációt előkészítő tanácskozások után sorra fölhívták ügyfeleiket, hogy nyújtsák be váltóikat még a valorizáció életbeléptetése előtt. Ez is bizonyítja, hogy milyen szükség van a valorizációra. Nem kifogásolja, hogy a valorizációt nem léptették életbe visszamenően, bár ennek szükségességéről is sok szó eshetik, p© ha már ez nem történt meg, legalább a még le nem járt hiteleket valorizált összegben k kellene visszakövetelni. Ez már annyival is inkább indokolt volna, mert a még le nem járt valorizálatlan hitelek öszszege körülbelül 700 milliárd korona és mivel azoknak, akik ezzel a 700 milliárddal tartoznak, továbbra is az lesz az érdekük, hogy a korona leromoljék. (Várnai Dániel. ..Németországban ezeket a hiteleket visszamenően megadóztatták. Nálunk ez sincs benne a javaslatban!") Igen, Németországban nem rettentek vissza a visszamenő valorizációtól. A takarékkorona kiszámítási módszerét nem helyesli. Miért nem lehetett, a kormánynak áttérni az aranykoronára? Nagy bajnak tartja azt is, hogy a kormány a takarékkorona kamatlábját évi 11%-ban állapította meg. Ez a fölhívás keringőre, mert a 11%-ra kapott pénzt a nagybankok 45%-kal adják tovább. Elhiszi, hogy a kényszerkölcsönre szükség volt de ha a kényszerkölcsönt ilyen hamar hajtják be, újabb pénzszűkének a veszedelmét idézik föl. A kényszerkölcsön behajtására a kormány nem is választhatott volna rosszabb pillanatot a mostaninál Egyébként is a kényszerkölcsönt illetően tudni kellene, hogy tulajdonképen milyen összszegre van a kormánynak szüksége a külföldi kölcsönig. Nagyon is meg kellene nézni, hogy havonta mennyi a deficit és többet nem volna szabad a kormánynak elvennie a közönségtől, mint amennyire okvetlenül szükség van. Az adóadminisztráció teljesen lezüllött. Erre vonatkozóan példákat sorol föl. A kisgazdák, kisiparosok és általában a kisexisztenciák azért tiltakoznak a kényszerkölcsön ellen, mert az állam, a múltban nem tett eleget kötelezettségeinek a hitelügyek kérdésében. Utal az aranyjáradékokra és a hadikölcsönökre. A kormánynak nyilatkoznia kellene arról is, miként akarja visszafizetni, a kölcsönt, mert különben a közönség joggal csak hadisarcot lát a kényszerkölcsönben. A jegybank fölállítása körül is nagyon cifra dolgok mutatkoznak- Nem lehetetlen, hogy a jegyzést egy-két napon belül kell majd végezni. Tekintse a kormány a kényszerkeresöst a jegybank alaptőkéjéhez való hozzájárulásnak. A valorizálatlan hitelek élvezőit nagyobb mértékben kellene bevonni a kényszerkölcsönbe. A kormány figyelmébe ajánlja a vállalatok nagyobb mérvű bevonását nemcsak a kényszerkölcsönbe, hanem az adózásba is. Egyes pénzintézetek palotája egy korottával szerepel a mérlegben. Amié a fogyasztók egy kilogram cukor után 3000... (Fölkiáltások: „Hatezer!")... korona kincstári részesedést fizetnek, addig a tőzsdei értékpapírok forgalma után egy ezrelék az adó. Mindezek után pedig a szónok kijelentette, hogy a javaslatot elfogadja. (Fölkiáltások az ellenzéken: „Megállapítja, hogy a kormány csődbe kergeti az országot, mégis elfogadja a javaslatát?") Ezután szünet következett. Szünete után Czettler Jenő személyes kérdésben szólalt föl és kijelentette, hogy az egységespárti kisgazdák nagyon is helyeseltek, amikor ő a kormány pénzügyi politikájáról mondott bírálatot. A következő fölszólaló Farkas István elv-,társ volt. A Korona továbbra is a spekuláció játékszere lesz. Farkas István: Az előttem szóló Czettler képviselőtársam nagy szakértelemmel és szilárd ellenzéki meggyőződéssel bírálta a kormány egész pénzügyi politikáját, de beszéde végén mégis elfogadta ezt a javaslatot. Egészen furcsa és érthetetlen, hogy egy szakember, aki belelát a gazdasági élet szövevényébe és megállapítja, hogy az a politika, amelyet a kormány csinál, a csőd felé viszi az országot, mégis elfogadja a javaslatot tárgyalás alapjául, arra való hivatkozással, hogy a nemzet érdekében teszi- Ha valaki világosan kimutatja, hogy ez a pénzügyi, gazdasági politika csődbe viszi az országot, akkor nézetem szerint a nép, az ország, a nemzet ellen való bűn, ha mégis támogatja ezt a kormányt. („Úgy van!" — a szélsőbaloldalon. — Pikter Emil: „Látja a bűnöket és mégis támogatja!") Az a politika, amelyet itt Czettler kimutatott, valóban rossz, olyan, hogy csak csőd felé viheti az országot, amelyből azután nem evickélhet ki. Ez a kormányzati rendszer nem alkalmas arra, hogy itt akár a pénzügyi, akár a gazdasági viszonyokat rendezze, nem alkalmas az összetételénél, természeténél, kialakult rendszerénél fogva. (Propper Sándor: „És korruptságánál fogva!") A kormányt eddigi gazdasági politikája kizáróan ahhoz a kapitalista érdekeltséghez kötötte, amelybe beletartozik a finánctőke, gyáripari, kereskedelmi tőke és beletartozik a 10.QDQ holdas érdekeltség is. („Úgy van!" — a szélsőbaloldalon.) Ez a gazdaságsi politika vitte csődbe az országot, ez tette lehetővé, hogy ebben az országban a pénz annyira leromlott, hogy annak ma nincs vásárlóértéke. Hiszen a kivitellel, behozatallal, a pénz értékének kezelési módjával a kormány csak ezeket az érdekeltségeket támogatta. A bőr-, malom- és cukorkartel az államtól kedvező föltételek mellett kapott pénzöszszegeket arra használták föl, hogy fölhalmozzák az árut és fölhajtsák az árakat. Ez rettenetes nagy nyomorúságot szegénységet, az ország dolgozó népének lezüllését eredményezte. Ugyanez a kormányzat semmit sem tett a pénz stabilizációja érdekében. Nem fogadható el az az álláspont amelyet Czettler képvisel, hogy előbb is lehetett volna, a koronát stabilizálni, de mégis megszavazzuk a javaslatot azzal a jelszóval, hogy: jobb későn, mint soha kérdezem: látott-e a nemzetgyűlés valamelyik tagja zárszámadást. Tudja-e a nemzetgyűlés valamelyik tagja, hogy mennyi az állam kiadása és bevétele? Elszámoltak-e itt ezekről az összegekről? Tudja-e a nemzetgyűlés valamelyik tagja, hogy a különböző társadalmi szervezetek mennyi pénzt kaptak az államtól? Tisztában van-e valaki azzal, hogy az Alföldi Brigád, amelyet most Turul-brigádra szerveztek át, kap-e pénzt s ha igen, mennyit kap? Mindezekről nincs, elszámolás, költségvetés. "J wi^k^fw.1 u.wjv "j -n 1