Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)

1924-03-08 / 57. szám

1924 március 8. NÉPSZAVA „Elég volt már a Gondoljon már a kormány a dolgozó, éhezfi népre is!" * * Farkas István elvtárs a kormány „koronanteatS" Seruairfíl.—A kormány javaslata alapján továbbra is a csagjfísaTiScoh és hargeSefe cig&ftálJSK rstajsS a síragaság bremátt. Amikor kormánytíívogatá ©IcJjssíta! Is megállapitják, hogy a kormány atlopsztikája esSdaS monooit. * * A szociSldemokraSa párt határozata javaslata a gazdasági S?ei*?set szanálására, az adásterfvek SajasságifisaEíSa megoszlására és a iäeSes©­ zőSc megélhetésinek teszessilására. A nemzetgyűlés pénteki ülésén folytatták a kormány „koronamentő" javaslatának tárgya­lását. Elsőnek a kormányt támogató Wolff-Erns­t-párt egyik tagja szólalt föl, aki leple­zetlen kritikája során megállapította, hogy a kormány pénzügyi politikája kátyúba juttatta az országot, hogy senki az országban nem tudja, hova fordítják az adókból begyűlt pén­zeket és tulajdonképen milyen összegre van szükség, hogy a külföldi kölcsönig tovább ve­zessék az államháztartást. Megállapította ez a kormányt támogató képviselő azt is, hogy az adminisztráció teljesen lezüllött és az ilyen sú­lyos kritika, a jó ellenzékinek is beillő beszéd után kijelentette, hogy a kormány javaslatát mindezek ellenére­­ elfogadja. Pártunk részéről Farkas István elvtárs szólt hozzá a javaslathoz, aki kimutatta, hogy a kor­mány „koronamentő" tervei csupán szerves folytatásai annak a gazdasági politikának, amelyet itt a kurzus meghonosodása óta foly­tatnak és amelynek a dolgozó, verejtékező és éhező nép az áldozata. Rámutatott Farkas Ist­ván elvtárs arra, hogy „amíg a kormány min­dent­ megtesz a nagytőke, a bankok, a spekulá­ció istápolására, addig a munkásságot teljesen kiszolgáltatja az uzsorának és minden olyan kívánság elől elzárkózik, amely a dolgozók megélhetésének biztosítására volna alkalmas". Megállapította, hogy a tárgyalás alatt levő ja­vaslat révén a koronát stabilizálni, értékállan­dóságát biztosítani nem lehet majd, mert a korona továbbra is a spekuláció játékszere lesz­ Végül Farkas István beterjesztette a párt határozati javaslatát, amely az ország gazda­sági helyzetének szanálását, az adóterhek igaz­ságosabb megosztását és a dolgozó tömegeknek megfelelő védelmét, megélhetésüknek biztosítá­­sát célozza. Scitovszky elnök órakor nyitotta meg az ülést. Az igazolóbizottság jelentést tett ar­ról, hogy két egységespárti képviselő mandá­tumát igazolták, ellenben Nagy Vince mandá­tuma ellen panaszt adtak be. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: „Kiterrorizált pa­naszt!") Majd az elnök jelentette, hogy Ra­kovszky Istvánnak napirend előtti fölszóla­lásra adott engedélyt. Ennek megfelelően napirend előtt Rakovszky István pártonkívüli ellenzéki szó­lalt föl, hogy a kormány legújabb hátbérdrá­f­űtési szándékait szóvátegye. Rámutatott arra, hgy amikor a drágaság ijesztő méreteket ölt, a kormány a nemzetgyűlés drágasági bizott­ságát össze sem hívja és ennek megkerülésével akar újabb drágulást életbe léptetni. A telefon, a posta és a vasút megdrágítása után a kor­mány most a lakást is meg akarja drágítani és "vándorokká akarja tenni az emberek tízezreit. Hír szerint, a kormány már pénteken minisz­tertanács elé terjeszti a lakásdrágító rendele­tet, anélkül, hogy erre vonatkozóan a nemzet­gyűlés drágasági bizottságának véleményét ki­kérte volna... (Fölkiáltások a szélsőbalolda­lon: „Fütyül a kormány a parlamentre!") ... nem lett volna szabad ezzel a rendeletével a bizottságot megkerülni Ha a kormány így folytatja a drágaság fo­kozását, pusztulásba kergeti a tömegeket és forradalomba az országot. A házbéremelésből tudvalevően 50% a kincs­tári részesedés és ez az állam zsebébe megy. (Esztergályos János: „Tizenhatan alszanak egy szobában és ezért fizetnek kincstári része­sedést?") Ha a kincstári részesedést leszállíta­nák, akkor nem volna szükség házbéreme­lésre. Az emelés híre nagy elkeseredést és nyugtalanságot kelt. Elvégre a tömegek az éh­séget valahogy még elviselik, de ne kergessék ki őket a lakásukból is. Kéri a miniszterelnö­köt, jelenjék meg a drágasági bizottság dél­utáni ülésén és adjon ott fölvilágosítást a kor­mány szándékairól. A népjóléti miniszter jó szívvel van a házitiraft iránt. Ezután Vass József népjóléti miniszter szó­lalt föl. Kijelentette, hogy arról van szó, hogy a háztulajdonosokat kárpótolják a november óta beállott koronaromlásért, tehát olyan pót­lékot fizetnek majd a lakók a háztulajdonosok­nak, amely megfelel a korona novembertől februárig beállott értékcsökkenésének. Éppen ezért nem is tartja szükségesnek, hogy ezt a házbérpótlék ügyét a d­rágasági bizottság tár­gyalja. Hiszen a már letárgyalt lakásrendelet is módot ad arra, hogy a korona leromlása esetén a háziurak kárpótoltassanak. (Saly Endre: „Hát, a munkásokat hogyan kárpótol­ják?") Arról nincsen szó, hogy a rendeletben megállapított idő előtt vissza akarná a kor­mány állítani a szabadforgalmat, mert ha egy­általán szób­a kerülhetne ennek a határidőnek a megváltoztatása, akkor csupán ennek ki­tolásáról lehetne szó. Ezután a népjólét minisztere azon kesergett, hogy a háztulajdonosok ráfizetnek a lakásokra. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Milyen jó szíve van a miniszternek a háziurak iránt!") Egy évvel ezelőtt a fővárosban legföljebb 10 olyan erősen megrongált ház volt, amely már-már a lakók életét fenyegette, ma már 200-nál több a lerombolásra megérett házak száma. A háztulajdonosok ugyanis a házak jövedelméből nem tudják tataroztatni házu­kat. A háziurakat nem lehet rákényszeríteni, hogy a házakra ráfizessenek. (Pikter Emil: „A kincstárra fizetnek rá, nem a lakókra!") Ezért okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy a korona elértéktelenedése folytán a házi­urakat kár ne érje. (Fölkiáltások a szociál­demokratáknál: „Csak a háziurakról kell gon­doskodni?") Nehogy minden negyedévből a népjólét minisztériumának gondoskodni kell­jen a házbérek emeléséről, javasolni akarja a kormánynak, vegyenek be a most készülő pénzügyi javaslatba olyan szakaszt, amely a házbérek fokozatos emeléséről intézkedik egészen a szabadforgalomig. Azt hiszi, ezt az indítványát a kormány elfogadja, ennek kap­csán a nemzetgyűlés megvitathatja majd az egész lakáskérdést. Fábián Béla demokrata a házszabályokhoz kért szót és kifogásolta, hogy a drágasági bizottság sohasem tesz jelentést a nemzet­gyűlésnek végzett munkájáról és javaslatai­ról. Scitovszky elnök erre megjegyezte, hogy a házszabályok értelmében a nemzetgyűlés erre nem is utasíthatja a drága­sági bizottsá­got és emellett megmaradt Beck Lajos fel­szólalása után is, aki a házszabályokra való hivatkozással kijelentette hogy a nemzet­gyűlésnek joga van­ a bizottságoknak ilyen utasítást adni. Ezután áttértek a napirendre, a „Koronamenti" javaslat általános vitájának folytatására. Elsőnek Czettler Jenő keresztény gazdasági párti szó­lalt föl. Szóvátette, hogy amint a valorizáció­ról szóló rendelet megjelent, az érdekeltek terv­szerű hadjáratot kezdtek indítani a valorizáció elgáposolására. A kormánynak nem szabad e törekvéseknek engedni. Ha a kormány meghát­rál, ennek csak újabb koronapánik lenne a kö­vetkezménye. Az érdekelt pénzintézetek a valo­rizációt előkészítő tanácskozások után sorra fölhívták ügyfeleiket, hogy nyújtsák be vál­tóikat még a valorizáció életbeléptetése előtt. Ez is bizonyítja, hogy milyen szükség van a valorizációra. Nem kifogásolja, hogy a valori­zációt nem léptették életbe visszamenően, bár ennek szükségességéről is sok szó eshetik, p© ha már ez nem történt meg, legalább a még le nem járt hiteleket valo­rizált összegben k kellene visszakövetelni. Ez már annyival is inkább indokolt volna, mert a még le nem járt valorizálatlan hitelek ösz­szege körülbelül 700 milliárd korona és mivel azoknak, akik ezzel a 700 milliárddal tartoz­nak, továbbra is az lesz az érdekük, hogy a ko­rona leromoljék. (Várnai Dániel. ..Németor­szágban ezeket a hiteleket visszamenően meg­adóztatták. Nálunk ez sincs benne a javaslat­ban!") Igen, Németországban nem rettentek vissza a visszamenő valorizációtól. A takarék­korona kiszámítási módszerét nem helyesli. Miért nem lehetett, a kormánynak áttérni az aranykoronára? Nagy bajnak tartja azt is, hogy a kormány a takarékkorona kamatlábját évi 11%-ban állapította meg. Ez a fölhívás ke­ringőre, mert a 11%-ra kapott pénzt a nagyban­kok 45%-kal adják tovább. Elhiszi, hogy a kén­yszerkölcsönre szükség volt de ha a kény­szerkölcsönt ilyen hamar hajtják be, újabb pénzszűkének a veszedelmét idézik föl. A kényszerkölcsön behajtására a kormány nem is választhatott volna rosszabb pilla­natot a mostaninál Egyébként is a kényszerkölcsönt illetően tudni kellene, hogy tulajdonképen milyen össz­szegre van a kormánynak szüksége a külföldi kölcsönig. Nagyon is meg kellene nézni, hogy havonta mennyi a deficit és többet nem volna szabad a kormánynak elvennie a közönségtől, mint amennyire okvetlenül szükség van. Az adóadminisztráció teljesen lezüllött. Erre vo­natkozóan példákat sorol föl. A kisgazdák, kisiparosok és általában a kisexisztenciák azért tiltakoznak a kényszerkölcsön ellen, mert az állam, a múltban nem tett eleget kötelezettsé­geinek a hitelügyek kérdésében. Utal az arany­járadékokra és a hadikölcsönökre. A kormány­nak nyilatkoznia kellene arról is, miként akarja visszafizetni, a kölcsönt, mert különben a közönség joggal csak hadisarcot lát a kén­yszerköl­csönben. A jegybank fölállítása körül is nagyon cifra dolgok mutatkoznak- Nem lehetetlen, hogy a jegyzést egy-két napon belül kell majd vé­gezni. Tekintse a kormány a kényszerkeresöst a jegybank alaptőkéjéhez való hozzájárulás­nak. A valorizálatlan hitelek élvezőit nagyobb mértékben kellene bevonni a kényszerköl­csönbe. A kormány figyelmébe ajánlja a vállal­­atok nagyobb mérvű bevonását nemcsak a kénysz­erkö­lcsönbe, hanem az adózásba is. Egyes pénzintézetek palotája egy korottával szerepel a mérlegben. Amié a fog­yasztók egy kilogram cukor után 3000... (Fölkiáltások: „Hatezer!")... korona kincstári részesedést fizetnek, addig a tőzsdei értékpapírok for­galma után egy ezrelék az adó. Mindezek után pedig a szónok kijelentette, hogy a javaslatot elfogadja. (Fölkiáltások az ellenzéken: „Meg­állapítja, hogy a kormány csődbe kergeti az országot, mégis elfogadja a javaslatát?") Ezután szünet következett. Szünete után Czettler Jenő személyes kérdésben szólalt föl és kijelentette, hogy az egységespárti kisgaz­dák nagyon is helyeseltek, amikor ő a kormány pénzügyi politikájáról mondott bírálatot. A következő fölszólaló Farkas István elv-,­társ volt. ­ A Korona továbbra is a spekuláció játékszere lesz. Farkas István: Az előttem szóló Czettler kép­viselőtársam nagy szakértelemmel és szilárd ellenzéki meggyőződéssel bírálta a kormány egész pénzügyi politikáját, de beszéde végén mégis elfogadta ezt a javaslatot. Egészen fur­csa és érthetetlen, hogy egy szakember, ak­i belelát a gazdasági élet szövevényébe és meg­állapítja, hogy az a politika, amelyet a kor­mány csinál, a csőd­ felé viszi az országot, mégis elfogadja a javaslatot tárgyalás alap­jául, arra való hivatkozással, hogy a nemzet érdekében teszi- Ha valaki világosan ki­mutatja, hogy ez a pénzügyi, gazdasági politika csődbe viszi az országot, akkor nézetem szerint a nép, az ország, a nem­zet ellen való bűn, ha mégis támogatja ezt a kormányt. („Úgy van!" — a szélsőbaloldalon. — Pikter Emil: „Látja a bűnöket és mégis támo­gatja!") Az a politika, amelyet itt Czettler ki­mutatott, valóban rossz, olyan, hogy csak csőd felé viheti az országot, amelyből azután nem evickélhet ki. Ez a kormányzati r­endszer nem alkalmas arra, hogy itt akár a pénzügyi, akár a gazdasági viszonyokat rendezze, nem alkal­mas az összetételénél, természeténél, kialakult rendszerénél fogva. (Propper Sándor: „És kor­ruptságánál fogva!") A kormányt eddigi gaz­dasági politikája kizáróan ahhoz a kapitalista érdekeltséghez kötötte, amelybe beletartozik a finánctőke, gyáripari, kereskedelmi tőke és beletartozik a 10.QDQ holdas érdekeltség is. („Úgy van!" — a szélsőbaloldalon.) Ez a gaz­daságsi politika vitte csődbe az országot, ez tette lehetővé, hogy ebben az országban a pénz annyira leromlott, hogy annak ma nincs vá­sárlóértéke. Hiszen a kivitellel, behozatallal, a pénz értékének kezelési módjával a kormány csak ezeket az érdekeltségeket támogatta. A bőr-, malom- és cukorkartel az államtól kedvező föltételek mellett kapott pénzösz­szegeket arra használták föl, hogy fölhal­mozzák az árut és fölhajtsák az árakat. Ez rettenetes nagy nyomorúságot szegénysé­get, az ország dolgozó népének lezüllését ered­ményezte. Ugyanez a kormányzat semmit sem tett a pénz stabilizációja érdekében. Nem fo­gadható el az az álláspont amelyet Czettler képvisel, hogy előbb is lehetett volna, a koro­nát stabilizálni, de mégis megszavazzuk a ja­vaslatot azzal a jelszóval, hogy: jobb későn, mint soha kérdezem: látott-e a nemzetgyűlés valamelyik tagja zárszámadást. Tudja-e a nem­zetgyűlés valamelyik tagja, hogy mennyi az állam kiadása és bevétele? Elszámoltak-e itt ezekről az összegekről? Tudja-e a nemzetgyű­lés valamelyik tagja, hogy a különböző társa­dalmi szervezetek mennyi pénzt kaptak az ál­lamtól? Tisztában van-e valaki azzal, hogy az Alföldi Brigád, amelyet most Turul-bri­gádra szerveztek át, kap-e pénzt s ha igen, mennyit kap? Mindezekről nincs, elszámolás, költségvetés. "J wi^k­^fw.1 u.­wjv "j -n 1

Next