Népszava, 1924. augusztus (52. évfolyam, 169–193. sz.)

1924-08-01 / 169. szám

2 N­EP&SAJTA A jóvátételi f kérd­és (A Népszava londoni tudósítójától.) Diplo­máciai körökben ma már azon sóhajtoznak, hogy jobb lett volna, h­a meg sem kezdődik a londoni értekezlet. És valóban, mennyivel többet ért el eddig az értekezlet, mint hogy vi­lágosabban megmutatta az ellentéteket, ha mindjárt végül át is tudják hidalni azokat? Ha egyszerűen megmaradtak volna a kölcsö­nös jóakarat csöndes megállapításánál, amint ez MacDonald és Herriot első találkozásánál történt, kétségtelenül könnyebben megtalálták volna a kivezető utat. De MacDonald őszinte­sége volt az, amivel fölidézte a francia na­cionalisták dühét és olyan fontossá tette az értekezletet, olyan feladatokat rótt rá, ame­lyekkel semmi körülmények között ,mem nem tud birkózni. A formulák és kompromisszu­mok kutatása a bizottságokban és az albizott­ságokban, figyelemreméltó visszhangra talált. A helyzet tisztázására irányuló törekvés az ér­tekezleten messze túlmenő körökre terjedt ki, és hirtelen előáll az a kérdés, amelyet nem is tűztek a diplomáciai napirendre. Az értekezletnek most a szakértői tervezettel kell foglalkoznia. Kínosan kerül ki minden más kérdést. A szakértői tervezet megvitatá­sánál azonban egyre mélyebben hatolt bele a részletekbe és a vitás kérdésekbe. De tulajdon­képen min is alapszik a szakértői véleményt Szabályozni akarja azt a kérdést, hogyan fizesse meg Németország a jóvátételi költsége­ket A jóvátételi kérdés, amint ezt mindenki jól tudja, a békekötés óta a válságok egész láncolatát futotta végig, ami ugyanannyi szen­vedést jelentett a megkínzott népekre. Ezen az útján annyira bonyolulttá lett, hogy ma sem a jogászok, sem az államférfiak, sem a nemzetgazdászok nem találják meg az erede­tét, anélkül, hogy nyomban hajba ne kalná­nak. Ezért föltették magukban, hogy elfelej­tik az eredetét, bizonyos mértékig megegyez­tek abban, hogy csak az utóbbi jelenségeivel foglalkoznak és így nevezetesen Angliában és Németországban hajlandók voltak arra, hogy a szakértői véleményt egyszerűen a jóvátételi zűrzavar egész régebbi komplexumának a he­lyébe tegyék. És ekkor hirtelen — amikor a londoni­ értekezlet éppen azon van, hogy a jó­vátételi tervezetből is zűrzavart csináljon — fölmerül a kérdés: Hát hogy is állunk tulaj­donképen a jövollöléttel? Az angol munkáspárt vetette föl ezt a kér­dést. És ez megint az angol politikai élet egyik sajátságos vonása, amelyet a külföldön csak csodálkozva értenek meg; amíg az angol kor­mány magára vállalta azt a nehéz föladatot, hogy mint munkáskormány közvetítsen vi­szálykodó polgári államok között, alakoskodó diplomaták és bankárok között, magában a munkáspártban hangzik föl a kritika szava. És bár előreláthatóan a kormányok értekezle­tén nem nagyon fogják meghallgatni ezt a kri­tikát, fölfogása megérdemli, hogy a külföldi szocialisták még nagyobb figyelemmel fogad­ják, mint a bizottságok minden kompromisz­szumát. Az angol munkásmozgalom részéről két ol­dalról is támad ellenzék az értekezlet és a szak­értői vélemény ellen. Az egyik oldalon az an­gol szakszervezetek attól félnek, hogy a jóvá­tételi követelések nyom­ása alatt dolgozó Né­metország csak úgy tudja teljesíteni a rárótt feladatokat, ha növeli kivitelét­, fokozza a ter­melését és meghosszabbítja a munkaidőt. Az angol gazdasági életre és az angol munkásosz­tályra ez új verseny veszedelmét jelenti, az olcsó német áruval való elárasztást, amely ki­szorítja az angol árut és munkanélküliséggel fenyegeti az angol munkásokat. És ki vehetné rossz név­en az angol szakszervezetektől, ha így kötelességszerűen védik a saját érdekeiket. De amíg a konzervatív körök nem hajlandók hitelt nyújtani Németországnak, mert gazda­ságilag gyönge Németországot kívánnak, az angol munkások egybekapcsolják érdekeiket német munkástársaik érdekeivel, nem ellensé­gesen, hanem szolidárisan állnak velük szem­ben. Félnek a munkanélküliség növekedésétől, amelynek szenvedéseit öt év óta érzik, de meg akarják óvni a német munkásokat is a túl­munkától, amely szükségszerűen minden or­szágban megrontja a munkafeltételeket A másik oldalon a munkáspárt balszárnya nem titkolja,, hogy nincsen megelégedve a kor­mány politikájával. Ez az ellenzék két külön­böző áramlatból alakul: az egyik csoport a li­berális polgárság legszélsőbb balszárnyával együtt halad, kevésbé nemzetközi, mint inkább pacifista, németbarát és franciaellenes. A má­sik csoport valóságos szocialistákból áll és azokra a félkommunista körökre támaszkodik, amelyek belügyekben is bírálva állnak a kor­mánnyal szemben és érzelmileg éppen ugy oroszbarátok, mint németbarát a másik cso­port Ennek a balszárnynak az állásfoglalása, amely egyáltalán elveti a jóvátételt már a­ független munkáspárt legutóbb tartott kon­gresszusán is kifejezésre jutott Mindezek az áramlatok találkoznak abban, hogy a jóvátételi kérdést mint ilyent, le kell hongolieud, vagyis egyáltalán kérdésessé kell tenni a jóvátételt­ A diplomácia, valamint az eposz jóvátételi politika ellen fordulnak, amely Európát öt év óta egyik bajból a másikba sodorta. Arra hivatkoznak, hogy éppen ezzel a politikával szemben való ellenállás segítette a munkáspártot mai pozíciójába, mert az an­gol nép azt várta tőle, hogy teljesen elfordul a r­égi, végzetes külpolitikától. A párt régebbi határozataival egyetértésben azt követelik, hogy a jóvátételeket a franciaországi és a belgiumi elpusztított területek újjáépítésére korlátozzák. Ez a követelés teljesen azonos a szocialista Internationale nyilatkozatával és logikus következménye annak, hogy Anglia lemond­­ minden jóvátételről és ennek meg­felelően a német tartozások csökkentését kö­veteli. Az ebből származó kívánságaikat há­rom pontba foglalják: a német munkaerő vé­delmét a túlzott kizsákmányolással szemben, a Ruhrvidék nyomban való kiürítését és Angliának szabad kezet abban, hogy elfo­gadja-e vagy sem a jóvátételi tervezet alap­ján reá eső jóvátételi teljesítményeket Egyelőre nem lehet kiszámítani, mennyire befolyásolja a kormányt és az értekezletet az Csütörtöki lapunkban foglalkoztunk az államvasutak szanálásának kérdésével és rá­mutattunk arra, hogy az államvasúti kurzus­gazdálkodás, amely a Máv.-ot folytonos tarifa­drágításokkal igyekezett a deficitek kátyújá­ból kiemelni, szinte kilátástalanná tette a sza­nálási terveket Megírtuk azt is, hogy az aranyparitásos tarifadrágítás a Máv. újabb megkárosításával jár, mert az államvasutak forgalmát csökkenti és a szomszédos államokat is elijeszti attól, hogy az egymásközti forga­lom lebonyolítására a magyar államvasutak vonalait vegyék igénybe. Az államvasuti kur­zus fővezére, Kelety Dénes most a kormány estilapjában hosszasabban nyilatkozik a Máv. helyzetéről és azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha az államvasutaknál példás gazdálko­dás folynék. A Máv. elnökigazgatója tehát egyszerűen nera hajlandó tudomást venni arról, hogy az állam horribilis d­eficitjének túl­nyomó nagy része éppen az államvasutakat terheli és a Máv­ vezetősége is­­hónapról­hónapra a deficit állandó növekedéséről kény­telen beszámolni azokban a kimutatásokban, amelyekben pedig a legkülönbözőbb mesterke­désekkel igyekeznek az államvasúti kurzus­gazdálkodás kártevéseit elhomályosítani és a többi között az államvasutak bevételeiként könyvelik el még azokat a vámpénzeket is, amelyeket a Máv­-nak az államkincstárba kel­lene beszolgáltatnia. Kelety Dénes a kormány estilapjában közölt védőbeszédében igen könnyedén tér napirendre ama vádak fölött, amelyeket szakértő körökben emelnek a Máv­-nál folyó gazdálkodás ellen és amelyeket a népszövetségi főbiztos is megerő­sített a Népszövetség tanácsának küldött jelen­tésében. Kelety először megcáfolja azokat a híreket hogy az állam­vasutak vezetősége az aranyparitásos ta­rifa leszállítására gondol, tiltakozik ez ellen a „gyanúsítás" ellen és azzal igyekszik mentegetni az államvasutak példátlan drágításait, hogy magánkapitalista vállalatok még szemérmetlenebb drágítéto­lat hajtottak végre. Kijelenti, hogy a Máv­ áru­szállítási tarifája átlagban „csak" 12%-kal ma­gasabb a békebeli tarifánál, míg a piaci árak ennél jóval nagyobb mértékben emelkedtek és vannak, árucikkek, amelyeknek árai a béke­paritást 100—300%-kal is meghaladják. Kelety Dénes eszerint úgy látja a helyzetet, hogy a Máv­ csúfosan lemaradt az árdrágítási ver­senyben a nagybankokkal, nagybirtokkal és kartelekkel szemben és nyilván abban látja az álla­vasu­tak hivatását hogy az államvasutaknak most már gőz­erővel kell folytatni a tarifaemelést hogy az árdrágításban a Máv­ utolérje verseny­társait Az államvasúti kurzusvezér egyébként kije­lenti, hogy ő ebben látja a szanálás útját is és ezért nem hajlandó engedni a legutóbb megál­lapított aranyparitásos tarifából. Érthetően tiltakozik annak gondolata ellen, hogy külföldi szakértők bevonásával vizsgálják fölül a Máv­ gazdálkodását és tegyék lehetővé az állam­vasutak szanálását Kijelenti,­ hogy a kereske­delmi kormány és a Máv. vezetősége külföldi szakértők bevonása nélkül is elintézi majd a Máv. deficitjét és a szanálásra már amúgy is kész tervei vannak. Erre vonatkozóan azonban Smith főbiztos is megállapítja a Népszövetsége­nek küldött jelentésében, hogy „az adott viszo­nyok között veszélyes volna teljes biztonsággal építeni" azokra a költségvetési előirányzatokra, amelyeket a Máv­ vezetői dolgoztak ki és ame-­­­lyekben a deficit eltüntetését ígérik. Kelety angol munkáspárt befolyásos részének az ellen­zése. MacDonald jóakaratát és jó szándékait senki sem vonhatja kétségbe, de semmiesetre sem erősíti meg állását az a törekvése, hogy, a szakértői tervezetet megvalósítsa­ a liberáli­sok is, részben régi franciaellenes külpolitikai okokból, részben belpolitikaiakból kellemetlen­séget okoznak a kormánynak, mert hiszen a béke és a jóvátétel kérdésében úgyszólván radikálisabbak akarnak lenni a munkáspárt­nál. Természetesen attól nem kell tartani, hogy a munkáskormány helyzetét ez komolyan befolyásolja. Csaknem komolyabb ennél az a kérdés, hogy miként hat a külföldön az angol munkáspárt­nak ez a magatartása, mert hiszen a külföld nem igen tudja megérteni a párt és a kormány között való ellentétet a maga speciális angol mivoltában. Kérdés, hogy az angol pártnak ez az állásfoglalása megkönnyíti-e, vagy meg­nehezíti a francia, a belga, vagy még inkább a német szociáldemokraták jövő küzdelmét De talán éppen ezért kell megismerniük a kül­földi elvtársaknak ezt a problémát. Dénes azonban nem vesz tudomást ezekről a főbiztosi kételyekről és eldicsekszik azzal, hogy „a Máv. deficitmentes költségvetést tudott ösz­szeállítani, mindössze arról van szó, hogy a 27 millió aranykoronát kitevő beruházások nem folynak be a tarifális jövedelmekből." Az államvasúti deficitbajnok nem hajlandó elismerni azt sem, hogy a Máv­ drágításai, fő­ként az aranyparitásos tarifák csökkentették le az államvasutak forgalmát, ő a forgalom csökkenését amolyan „évenként visszatérő ter­mészetes jelenségnek" tulajdonítja, amely „a közgazdasági helyzet következménye." De hogy ennek a közgazdasági helyzetnek, a mai gazda­sági válságnak felidézésében milyen oroszlán­része van az államvasutaknál folyó gazdálko­dásnak és a folytonos tarifaemeléseknek, arról Kelety Dénes szintén nem vesz tudomást Egyébként kijelenti, hogy csupán az átmeneti, tranzi­tó forgalomban hajlandó az államvasutak vezetősége a tarifák terén engedményeket tenni, úgynevezett versenytarifákat életbelép­tetni, de tiltakozik az ellen, mintha ez tarifa­csökkentést jelentene, ennek — szerinte — csak az a célja, hogy a tranzit­forgalm­at fölélén­kítse. A Máv­ vezérei tehát most utólag igyekeznek bizonyos tarifális kedvezményekkel visszahódítani azt a tran­zit­forgalm­at, amelyet a tarifák folytonos emelésével szinte mesterségesen tereltek át a szomszédos államokba. De az államvasúti kurzus ezúttal is súlyosan csalódni fog ha azt hiszi, hogy kártevése­i­t utó­lagos bűnbánó intézkedésekkel jóváteheti. Ke­lety Dénes egész mosakodása ismét csak arról tesz tanúságot hogy az államvasutak jelenlegi vezetősége semmiesetre sem alkalmas a Máv­ szanálásának megvalósítására és egyedüli cél­ját abban látja, hogy a drágításban versenyre keljen a magánkapitalista vállalkozással, Szigszuan zárt ajtó­r mögött. A Máv­ szanálása ügyében egyébként a Köz­lekedési Bizottság csütörtökön délután ismét tanácskozásokat folytatott, amelyen — hír sze­rint — az államvasúti deficit eltüntetésére szánt külföldi kölcsön fölvételéről tárgyaltak. Hogy mit határoztak a csütörtök délutáni tárgyalá­son, arról eddigelé semmi sem derült ki, mert a Máv. Szanálásáról szigorúan zárt ajtók mö­gött tanácskoznak. Walkó Kereckeielemügyi miniszter erről a kérdésről a következőket­­mondotta: „ A Máv. szanálása tárgyában tndosítsv mezt már hosszabb idő óta tanácskozik a Közlekedési Bizottság. A csütörtöki tárgyalás csak folytatása volt a bizottság megkezdett­­munkájána­k, a rock­y a Máv. reorfim­izációját a legrövidebb idő alatt igyekszik megvalósítani. A Közlekedési Bizottság határozatairól mindaddig nem nyiatkozhatom, amíg a bizottság előterjes­­tései nem kérődnek hozzám. Az államvasutak ellenőrzésére vonat­kozóan még semmiféle döntés sem történt. „A Kormány ehhez nesa járulhatni hozzá, mert ezzel a gabonaáradat lenyomta volna." Csütörtöki lapunkban már beszámoltunk ar­ról, hogy az őrlési forgalom dolgában milyen elkeseredett harcot folytattak az agráriusok és a malomérdekeltségek. Ebben az ürtsben csü­törtökön a földmivelésügyi minisztériumban tanácskozást tartottak, amelyen­­nagyatádi Szabó földmivelésügyi, Walkó kereskedelem­ügyi és Bud János tárcanélküli miniszter, to­,­vábbá a különböző minisztériumok szakrefe­rensei vettek részt. Az értekezleten ajra dön­töttek, hogy a gabona behozatal teijte fölszfifc&iitásáról és a * -ifr A magg£n3sag*3&8fc§3sfa vásISatöSs még jobban eurS^ltottak, mint as Sílam* vasastoSs. — ^agyaSáelí wallo^áss az ep­ési forgalom fföíssaismilSáságéS. fsesm e?steS5Ss f©3 a EsaBJKmMps&silii'a már pégebfcesB elöis'áwysQft összegek 192-i augusztus 1.

Next