Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)

1924-12-31 / 292. szám

'I egyetlen olyan pontját sem tartottuk be, amely a szocialista etikával és a politikai célszerűséggel ellenkezik. Bethlen miniszterelnök a szociáldemokrata párt gúzsbakötöttségét akarta kihasználni. Megállapíthatjuk, hogy nem sikerült neki. A kép teljessége kedvéért még azt is el kell mondani, hogy amikor a pártvezetőség megbízottai ennek a jegyzőkönyvnek az aláírását megtagadták, Tomcsányi VilmosPál akkori igazságügyminiszter kijelentette, hogy akkor pedig az amnesztiarendelet nem fog megjelenni. A miniszterelnök ebben a megállapodásban azt követelte, hogy szakítsuk meg az emigrációval való késreköttetéseinket. Mondanunk sem kell, hogy egy pillanatra sem szakítottuk meg emigrációban élő amaz elvtársainkkal az öszszekötetést, akiket ez a mozgalom magáénak vall, akik ebből a mozgalomból nőttek ki. A földmunkások megszervezését a exírt minden erejével támogatta és elősegítette, a vasutasok mozgalmát sem hagytuk cserben, viszont nem létesítettünk összeköttetést a külügyminisztériummal, mert bár vállaltuk, hogy Magyarország érdekeit szolgáljuk és vállaljuk azt most is, de nem tévesztettük össze a kormány érdekeit az ország érdekeivel. A Névszava egyetlen olyan cikket sem közölt, amelyet a miniszterelnök kivánt tőle. Sem külföldi, sem belföldi lapjainkban az, ellenforradalmat illető kritikánkat, az ellenforradalom gazságai ellen való librcánokat nem mérsékeltük. Ellenkezően, élesebb hadakozást kezdtünk, nem tettük le a fegyvert, nem tehettük le a fegyvert. Mert az ellenforradalom a tárgyalások után is hadban állónak éreztemagát a mi mozgalmunkkal szemben. A kormány pedig a vállalt kötelezettségeket csak részben teljesítette. Elég rámutatni, hogy noha kötelezte magát, arra, hogy a vasutasoknak új lap megindítására ad engedélyt, a vasutasoknak ma sincsen lapjuk, mert a kormány az engedélyt a® új lap megindításához idái megadta, de a lapot betiltotta, betiltotta a kormány a földmunkások lapját, is. A villamosalkalmazottak sem alapszabályaikat, sem elrabolt vagyonukat nem kapták vissza. Ste ugyanez a helyzet a többi szakszervezetektől elvett vagyonokra vonatkozóan is. A gyülekezési jogot, az egyesülési jogot alig kezeli enyhébben a kormány most, mint az ellenforradalom legvadabb idejében. Gyári és műhelyi értekezletők csak rendőri fedezet mellett farsíidtak,' Wárho(W. A Népszava, kolportázs jog nélkül 'áll ift,' r' a' cenzúránál is veszedelmesebb hajsza folyik ellene. Sajtópörök légiója támad rá a szocialista lapokra. Az agitáció szabadsága éppen olyan igáziba kötött, mint volt. Bethlen miniszterelnök tehát nem hivatkozhatni joggal arra, hogy ő a jegyzőkönyvek a kományt illető kötelezettségeit betartotta volna.. Csak a szociáldemokrata mozgalom frissességének és elpusztíthatatlan életerejének tudható be, hogy azokon a csöppnyi réseken is, amelyeket ezek a tárgyalások nyitottak, elevenen és vérkeringésének teljességében fölemelkedhetett. A jegyzőkönyvből, amelyet ma átadtunk a nyilvánosságnak, mindenki megállapíthatja, hogy mi i L.]JJBIIL"I~ri-ii"ir-"[ "T- rr" •'yWjiirT -.nr;-';' —jnri ~ ~i" aas volt akkor a helyzet és mi e helyzet most, megállapíthatja mindenki ebből az okmányból, hogy mit vállalt a szociáldemokrata párt és abból mit tartott be, milyen kötelezettségeket, vállalt a kormány és ezekből mennyit teljesített. Mindezen kívül pedig ebből a jegyzőkönyvből tökéletes világossággal kiderül majd az is, hogy mennyi igazság rejlik a miniszterelnök nyilatkozatának abban a mondatában, hogy a kormány ezzel a „paktummal" nyújtott lehetőséget a szociáldemokrata pártnak arra, hogy bekerülhessen a nemzetgyűlésbe. A jegyzőkönyvnek van egy része, amely a polgári ellenzéket is érdekli. Éppen ezért a pártvezetőség szükségesnek látta, hogy a jegyzőkönyvet teljes szövegében megismertesse a szociáldemokrata párttal együtt harcoló ellenzékkel, még mielőtt az nyilvánosságra kerülne. A velünk harcoló polgári ellenzék vezető férfiai teljes megértéssel fogadták információnkat és kijelentették, hogy egy percig sem kételkedtek abban,hogy a szociáldemokrata párt becsületesen és a körülményeknek megfelelően járt el. Nyilvánvaló volt előttük az is, hogy a szociáldemokrata párt a jegyzőkönyvnél azt a részét sem tartotta be soha, amely a demokratikus ellenzékkel való együttműködés megszakításáról szólt. Itt fekszik előttünk a Népszava '92. április 22-iki száma, amelyben olvasható a szociáldemokrata párt, állásfoglalása a választási erőszakosságokkal szemben. A szociáldemokrata párt határozatában az a kijelentés foglaltatik, hogy „a pártválasztmánynak ama határozatát, amely szerint a szociáldemokrata párt választási küzdelmét a munkásság összességének a védelme alá helyezi, kiterjeszti az egész demokratikus ellenzék választási küzdelmére és fölhívja a munkásságot és a párt tagjait, hogy e határozatnak öntudatosságuknak minden komolyságával és lelkesedésük teljes erejével szerezzenek érvényt". Az is benne foglaltatik ebben a határozatban, hogy a szociáldemokrata párt azokban a kerületekben, ahol nem állít jelöltet, a demokratikus ellenzék jelöltjeit támogatja.. Ebből nyilvánvaló, hogy a szociáldemokrata párt fegyverbarátsági és a vele harci közösségben levők iránt való hűsége sem támadható meg. Ha a politikai erkölcs szempontjából vizsgáljuk a dolgokat, kétségtelen, hogy neon a kormány ábrája te marad tiszta. Bethlen miniszterelnök politikai zsarolást követett el akkor is, amikor a jegyzőkönyv aláírásánál • kiihasználta a SSQC141 demoucrate párt, kényszeri: :,,,let. és ....‹l:i, is mmikor a ..‚,‚kmm'.'nyílvattósságra hozásával fenyegetett,.' De meg kell állapítani azt is, hogy a miniszterelnök olyan politikai javakat tett. alku tárgyává, melyek nem az ő, nem a kormány tulajdonai, hanem az országé, mindenkié. A miniszterelnök azokat a szabadságjogokat tette politikai zsarolásának tárgyává, amelyek fölött jog szerint nem rendelkezhetne, amely mindenkit megillet ebben az országban. A jegyzőkönyv létrejöttének idején is, mostis egyetlen célvezeti Bethlen miniszterelnököt: a saját pozíciójának megerősítése és az ellenzéki harc gyöngítése és diszkreditálása. Bethlen miniszterelnöknek azonban nem sikerült és nem is fog sikerülni a terve. Mi ezt a jegyzőkarcsúságot, a hosszú fiatalságot, boldogságukat is... Ha nem, nem mennének ilyenkor tenniszre, hanem mennének leveleket kalapálni. Van szerencsém tisztelettel... Vagy számokat rónának csíkoshátu könyvekbe vagy másmilyen robotban görnyedne a derekuk és egyik vasárnaptól a fitásikig epednének a friss levegő, mozgás, zöld lombok áldásáért. Kávéházterrasz. Ifjabb - öregebb törzsvendégek kávét kavargatnak, kiflit nyomognak, oly békés, de komoly nyugalommal, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga. Aztán előveszik az újságot, amely tele van küzdéssel, harccal, amit küzdve és harcolva készítenek számukra, lázas munkában sorvadó emberek, akik ritkán érnek rá a reggeli napfényben sütkérezni... A Lánchídon miemberek szibériai csapata. Kísérteties, halgatag vonulás. Ebben az órában még van állásuk. • A főkapitányság ablakai mind zárva. Mindjárt jönnek iktatódni, jegyzőkönyvelődni éjszakai garázdák, tolvajok, rablók és a legcsöndesebb gonosztevők, az öngyilkosok. ...A hídpillérek alól jajgatás hallatszik... Vagy csak a sirályok jutottak eszembe, amint jégzajláskor gyereksírással viaskodtak a ledobott falatokért?... Vannak, akik folytatják a harcot A kétlábú, tollatlan ... „Udvari cukrászda." Piros szőnyege kopni kezd a falánkok tolongásától, akik pillanatok alatt tízezreket tékozolnak ingem falatokért. (Kapott-e tejet a maszatos kisfiú!) A Váciutcai boltokban omlatag redőkben selymek kínálkoznak, képek, finom nyomatok, metszetek arany keretekben, parcellán, márvány és bronztárgyak , szobrocakék, kecsagi könyvet kilökjük a nyilvánosság elé, egy pillantást se vetünk utána és megyünk tovább a magunk útján, a demokratikus ellenzékkel együtt, hogy elvégezzük kötelességünket. Bethlen miniszterelnök az úgynevezett paktummal való zsarolásával éppen úgy nem érhet célt, mint azzal, hogy az oktobrizmus ördögétsetíli a fiaira. Az oktobrizmus rémével fenyegeti a polgárságot, noha jól tudja, hogy az oktobrizmus nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint a polgári demokráca?" programját. De úgy állítja be, mintha az oktobrizmus jelentené a fölfordulást, a békétlenséget, az ország pusztulása felé vezető utat. Bethlen miniszterelnök elfelejti, hogy tagja, volt a székem nemzeti tanácsnak, hogy az oktobrizmus plattformján tárgyalt Garamival, és elfelejti azt is, hogy a magyar polgárság széles rétegei ma már nem dőlnek ki semmiféle ijesztő frázisnak. Bethlen miniszterelnök éppen olyan feledékeny, mint albérlője, a politikai ágyrajáró: Rassay Károly, aki éppen úgy, mint a miniszterelnök, az oktobrizmus veszedelmét hirdeti, holott, pedig közvetlenül is választások után együitt haladt októbristákkal, egy pártban volt volükb mandátumot fogadott el tőlük. Most megtagadja őket,. És tagadja az ellenzéki harcnak jogosultságát és politikai célszerűségét. Volt idő, amikor nem tagadta. Volt idő, amikor az ellenzéki parlamenti szövetség kiáltványa alá odaírta, s nevét. Ez 1922 október közepe táján történt. Ebben a kiáltványban semmivel sem foglaltatott kevesebb, mint amiért most harcol a demokratikus ellenzék velünk vállvetve. Követelte az általános, titkos választójogot, amire most azt mondja, hogy nem érdemes érte harcolni, „mert a kormány úgy sem teljesíti ezt a követelést.". Erről az említett, deklarációról Rassay Károly a „Világ " október 15-én megjelent számában íég így ír: ,,Az ellenzék állja a hajszát és nem törődik az uszítással, nem felelt azoknak, akik oktobrizmust, radikalizmust, fölforgatást és forradalmi törekvéseket fedeztek föl a szervezkedésében." «Akinek úgy tetszik — így folytatja Rassay— az lássa a forradalmi pronunciamentonak azt, ami országmentes." Rassay tehát nem vádolhat bennünket azzal, hogy elhagytuk az elvek alapját. Rassay nem beszélhet politikai morálról, Rassay nem támadhatja az ellenzék harcát, nem beszélhet oktobrizmusról az, aki elárulta politikai programját. De Rassay azzal sem vádolhatja meg a szociáldemokrata pártot, hogy elárulta a polgári ellenzéket. Amiér kevésbé mondhatja ezt, Rassay, mert jól tudja, hogy Nagykanizsán őt is a szociáldemokrata, párt támogatta és Rassay csodálattal emlékezett meg a szociáldemokrata munkások érte való agitációjáról. Rassay és barátai tehát sem nem támadhatják, sem nem becsmérelhetik sem a szociáldemokrata pártot, sem pedig a harcos ellenzéket. A szociáldemokrata párt igazságos ügról,nnol és vele együtt a demokratikus polgári ellenzék is. Pártunk éppen ennek az ügynek az érdekében engedett a reánehezedő kényszernek is, amikor a jegyzőkönyvet aláírta. Nem tudott másképen kalapok, fátylak, elegáns bútorok, pókhálóvékony fehérneműek ledéren kicifrázva. (A Pere utcai asszonyka nem ér rá, hogy kimossa, a kartonruháját.) Sporteszközök, játékok, vadászati és utazási cikkek garmadával. Semmi olyan, ami muszáj, minden csak olyan, ami kell. Kell lusta testek simítására, eladó emberhús építésére, minden élvezetre, díszre, kényelemre, amiből semmi se jut el a Percutcába, noha onnan, az ott hulló és a többi Percutcában hulló verejték árján hömpölyög idáig... Nézd, az üveg-bagoly parázsló, okos szemét, tudja, ő, hogy fiókáival együtt nem sokáig vár finom vevőre, nézd a hímzett zsámolykán terpeszkedő talpig-bársony Paprika - Jan mit, amint gúnyosan vihog, hogy papucsának egyetlen bojtja többe jön, mint amennyiért a kisfiúnak egy új ingecskét lehetne venni... Iparművészeti remek... Fényes, díszes porta, a végállomás, ahová a Perc-utcától igyekeztem. Egyfelől könyvesbolt kincshalmaza (marasztal), másfelől keleti szőnyeges fészek... Tán ilyenben mondta a halálraítélt Shorzád regéit kis testvérének, Dinárzádnaak eztíregyéjen át... ... Szatétrofék szép meséket mondani, nektek, kis testvéreim!, De ma nem tudok. Látjátok: ezt az utat jártam. S minden témám az összehasonlítás és legfőbb impres sznem a szörnyű, szörnyű különbség! Kilencre jár... APerc utcai asszonyka gyárban köhécsel. (Vájjon evett már a kisgyerek és meg fogja-e füröszteni a szomszédasszonyt! A Váci-utcában kék meg fekete plüssökra most rakják a brilliánsokat tozó emberformákat — sorsom a sorsuk —, vajon ők álmodtak-e és mik a gondolataik magukról és az Asszonyról, aki elfut otthonról és a Gyerekről, aki maszatos és éhes?... és mit és hogyan várnak valamit a Holnaptól?... Nem szállok villamosra. (Olyan fülledt ilyenkor és oly szomoru a sok sopánkodással, fontoskodással, nevetéssel, hazudozással és őszinte panasszal, ami mind belefér a mozgó menazsériába.) Megyek gyalog. Idejében indultam, ha kilépek, így is,beérek. Magam maradhatok kis ideig. Ennyi a függetlenségem. (És legalább nem gyűlik össze a ruhám, nem fenik el a cipőm friss krétarétegét. Éjfélig törtem magam e csinosságokért. Ugyan miért? Azalatt pihenhettem volna. Már tudom! Mert mások is így járnak. Röhögséges! Én azt hiszem, hogy rendesen is rendes lenne, a köntös, legyezők és libegők nélkül... Hiszen dolgozni megyek... Csöndesebben! Még meg találja hallani is és azt mondja: miféle különcködés!) A kanyargós, föl-le vonalú utcán, amerre, befordulok, sok ablak nyitva. Némelyiken át polgári szobát látok. Némelyikben már szépen föl van takarítva. Az asztalon ósdi fényképalbum, vázában friss rózsák. Minden rendes és tisztességes. Ja, igen... itt nem aludtak... A lakás melletti boltban hentes úr vagy pék úr méri a bust, hájat, kenyeret. Azalatt kedves neje nyugodtan szellőzteti a ragyogó fehér ágyneműt a másik, harmadik vagy negyedik szobában. Mosónő mosta, szolgáló vasalta. A hús, háj, kenyér, ami a boltból kivándorol, kiadja a segítséget. Hangos, csinos lányok jönnek szemközt, labdaverővel. Papájuk pénze megváltja számukra a NÉPSZAVA 1924 december 31 Hogy örülhessek a napnak?