Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)

1924-12-31 / 292. szám

'I egyetlen olyan pontját sem tartottuk be, amely a szocialista etikával és a politikai célszerű­séggel ellenkezik. Bethlen miniszterelnök a szociáldemokrata párt gúzsbakötöttségét a­ka­rta kihasználni. Megállapíthatjuk, hogy nem si­került neki. A kép teljessége kedvéért még azt is el kell mondani, hogy amikor a pártvezető­ség megbízottai ennek a jegyzőkönyvnek az aláírását megtagadták, Tomcsányi Vilmos­­Pál akkori igazságügyminiszter kijelentette, hogy akkor pedig az amnesztiarendelet nem fog megjelenni. A miniszterelnök ebben a meg­állapodásban azt követelte, hogy szakítsuk meg az emigrációval való késreköttetéseinket. Mondanunk sem kell, hogy egy pillanatra sem szakítottuk meg emi­grációban élő amaz elvtársainkkal az ösz­szekötetést, akiket ez a mozgalom magáé­nak vall, akik ebből a mozgalomból nőt­tek ki. A földmunkások megszervezését a exírt min­den erejével támogatta és elősegítette, a vas­utasok mozgalmát sem hagytuk cserben, vi­szont nem létesítettünk összeköttetést a kül­ügyminisztériummal, mert bár vállaltuk, hogy Magyarország érdekeit szolgáljuk és vállaljuk azt most is, de­ nem tévesztettük össze a kor­mány érdekeit az ország érdekeivel. A Név­szava egyetlen olyan cikket sem közölt, ame­lyet a miniszterelnök kivánt tőle. Sem külföldi, sem belföldi lapjainkban az, ellenforradalmat illető kritikánkat, az ellenforradalom gazságai ellen való librcánokat nem mérsékeltük. Ellen­kezően, élesebb hadakozást kezdtünk, nem tet­tük le a fegyvert, nem tehettük le a fegyvert. Mert az ellenforradalom a tárgyalások után is hadban állónak érezte­­magát a mi mozgal­munkkal szemben. A kormány pedig a vállalt köteleze­ttségeket csak részben teljesítette. Elég rámutatni, hogy noha kötelezte magát, arra, hogy a vasutasok­nak új lap megindítására ad engedélyt, a­ vasutasoknak ma sincsen lapjuk, mert a kor­mány az engedélyt a® új lap megindításához idái­ megadta, de a lapot betiltotta, betiltotta a kormány a földmunkások lapját, is. A villamos­alkalmazottak sem alapszabályaikat, sem elra­bolt vagyonukat nem kapták vissza. Ste ugyan­ez a helyzet a többi szakszervezetektől elvett vagyonokra vonatkozóan is. A gyülekezési jogot, az egyesülési jogot alig kezeli enyhébben a kormány most, mint az ellenforradalom legvadabb ide­jében. Gyári és mű­helyi értekezletők csak rendőri fedezet mellett farsíidtak,' W­­ár­ho(W. A Népszava, kolportázs jog nélkül 'áll ift,' r­' a' cen­zúránál is veszedelmesebb hajsza folyik ellene. Sajtópörök légiója támad rá a szocialista la­pokra. Az agitáció szabadsága éppen olyan igáziba kötött, mint volt. Bethlen miniszter­elnök tehát nem hivatkozhatni joggal arra, hogy ő a jegyzőkönyvek a kom­ányt illető kötelezettségeit betartotta volna.. Csak a szo­ciáldemokrata mozgalom frissességének és el­pusztíthatatlan életerejének tudható be, hogy azokon a csöppnyi réseken is, amelyeket ezek a tárgyalások nyitottak, elevenen és vérkeringé­sének teljességében fölemelkedhetett. A jegyző­könyvből, amelyet ma átadtunk a nyilvá­nosságna­k, mindenki megállapíthatja, hogy mi i L.]JJBIIL"I~ri-ii"ir-"[ "T- rr" •'yWjiirT -.nr;-';' —jnri ~ ~i" aas volt akkor a helyzet és mi e helyzet most, meg­állapíthatja mindenki ebből az okmányból, hogy mit vállalt­ a szociáldemokrata párt é­s abból mit tartott be, milyen kötelezettsége­ket, vállalt a kormány és ezekből mennyit tel­jesített. Mindezen kívül pedig ebből a jegyzőkönyvből tökéletes világos­sággal kiderül majd­ az is, hogy mennyi igazság rejlik a miniszterelnök nyilatkoza­tának abban a mondatában, hogy a kor­mány ezzel a­ „paktummal" nyújtott lehetősé­get a szociáldemokrata pártnak arra, hogy bekerülhessen a nemzetgyűlésbe. A jegyzőkönyvn­ek van egy része, amely a polgári ellenzéket is érdekli. Éppen ezért a pártvezetőség szükségesnek látta, hogy a jegyzőkönyvet teljes szövegében megismertesse a szociáldemokrata párttal együtt harcoló ellen­zékkel, még mielőtt az nyilvánosságra kerülne. A velünk harcoló polgári ellenzék vezető fér­fia­i teljes megértéssel fogadták információnkat és kijelentették, hogy egy percig sem kételked­tek abban,­­hogy a szociáldemokrata párt be­csületesen és a körülményeknek megfelelően járt el. Nyilvánvaló volt előttük az is, hogy a szociáldemokrata párt a jegyzőkönyvnél­ azt a részét sem­ tartotta be soha, amely a demo­kratikus ellenzékkel való együttműködés meg­szakításáról szólt. Itt­ fekszik előttünk a Nép­szava '92. április 22-iki száma, amelyben ol­vasható a szociáldemokrata párt, állásfoglalása a választási erőszakosságokkal szemben. A szo­ciáldemokrata párt­ határozatában az a­ kijelen­tés foglaltatik, hogy „a pártválasztmánynak ama határozatát, amely szerint a­ szociáldemo­krata párt választási küzdelmét a munkásság összességének a védelme alá helyezi, kiterjeszti az egész demokratikus ellenzék választási küz­delmére és fölhívja a munkásságot és a párt­ tagjait, hogy e határozatnak öntudatosságuk­nak minden komolyságával és lelkesedésük tel­jes erejével szerezzenek érvényt". Az is benne foglaltatik ebben a határozatban, hogy a szo­ciáldemokrata­ párt azokban a kerületekben, ahol nem állít jelöltet, a demokratikus ellenzék jelöltjeit támogatja.. Ebből nyilvánvaló, hogy a szociáldemokrata párt fegyverbarátsági és a vele harci közösségben levők iránt való hűsége sem támadható m­eg. Ha a politikai erkölcs szempontjából vizs­gáljuk a dolgokat, kétségtelen, h­ogy neon a kormány ábrája te marad tiszta. Bethlen mi­niszterelnök politikai zsarolást követett el akkor is, amikor a jegyzőkönyv aláírásánál • kiihasználta a SSQC141 demoucrate párt, kényszer­i: :,,,let. és ....‹l:i, is mm­ikor a ..­‚,‚km­m'.'nyílvattósságra hozásával fenyegetett,.' De meg kell állapítani azt is, hogy a­ miniszter­elnök olyan politikai javakat tett. alku tár­gyává, melyek nem az ő, nem a kormány tulaj­donai, hanem az országé, mindenkié. A minisz­terelnök azokat a szabadságjogokat tette poli­tikai zsarolásának tárgyává, amelyek fölött jog szerint nem rendelkezhetne, amely min­de­­nkit megillet ebben az országban. A jegyző­könyv létrejöttének idején is, most­­is egyet­len cél­­vezeti Bethlen miniszterelnököt:­­ a saját pozíciójának megerősítése és az ellenzéki harc gyöngítése és diszkreditálása. Bethlen miniszterelnöknek azonban nem sikerü­lt és nem is fog sikerülni a terve. Mi ezt a jegyző­karcsúságot, a hosszú fiatalságot, boldogságu­kat is... Ha nem, nem mennének ilyenkor tenniszre, hanem mennének leveleket kala­pálni. Van szerencsém tisztelettel... Vagy számokat rónának csíkoshátu könyvekbe vagy másmilyen robotban görnyedne a derekuk és egyik vasárnaptól a fitásikig epednének a friss levegő, mozgás, zöld lombok áldásáért. Kávéházterrasz. Ifjabb - öregebb törzsvendé­gek kávét kavargatnak, kiflit nyomognak, oly békés, de komoly nyugalommal, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga. Aztán előveszik az újságot, amely tele van küz­déssel, harccal, amit küzdve és harcolva készítenek számukra, lázas munkában sorvadó emberek, akik ritkán érnek rá a reggeli nap­fényben sütkérezni... A Lánchídon m­iemberek szibériai csapata. Kísérteties, halgatag vonulás. Ebben az órá­ban még van állásuk. • A főkapitányság ablakai mind zárva. Mind­járt jönnek iktatódni, jegyzőkönyvelődn­i éj­szakai garázdák, tolvajok, rablók és a legcsön­desebb gonosztevők, az öngyilkosok. ...A hídpillérek alól jajgatás hallatszik... Vagy csak a sirályok jutottak eszembe, amint jégzajláskor gyereksírással viaskodtak a ledobott falatokért?... Vannak, akik folytat­ják a harcot A kétlábú, tollat­lan ... „Udvari cukrászda." Piros szőnyege kopni kezd a falánkok tolongásától, akik pillanatok alatt tízezreket tékozolnak ingem­ falatokért. (Kapott-e tejet a maszatos kisfiú!) A Váci­­ut­cai boltokban omlatag redőkben selymek kínálkoznak, képek, finom nyomatok, metszetek arany keretekben, parcellán, már­vány és bronztárgyak , szobrocakék, kecsag­i könyvet kilökjük a nyilvánosság elé, egy pillantást se vetünk utána és megyünk tovább a magunk útján, a demokratikus ellenzékkel együtt, hogy elvégezzük kötelességünket. Bethlen miniszterelnök az úgynevezett pak­tummal való zsarolásával éppen úgy nem érhet célt, mint­ azzal, hogy az oktobrizmus ördögét­­­setíl­i a fiaira. Az oktobrizmus rémével fenye­geti a polgárságot, noha jól tudja, hogy az oktobrizmus nem jelent sem többe­t, sem kevesebbet, mint a polgári demokráca?"­ programját. De úgy állítja b­e, mintha az oktobrizmus jelentené a fölfordulást, a békétlenséget, az or­szág pusztulása felé vezető utat. Bethlen mi­n­i­szterelnök elfelejti, hogy tagja, volt a szé­kem­ nemzeti­ tanácsnak, hogy az oktobrizmus plattformján tárgyalt Garamival, és elfelejti azt is, hogy a magyar polgárság széles rétegei ma már nem dőlnek ki semmiféle ijesztő frázisnak. Bethlen miniszterelnök éppen olyan feledékeny, mint albérlője, a politikai ágyra­járó: Rassay Károly, aki éppen úgy, mint a­ miniszterelnök, az oktobrizmus veszedelmét hirdeti, holott, pedig közvetlenül is választások után együitt haladt októbristákkal, egy pártban volt volük­b mandátumot fogadott el tőlük. Most megtagadja őket,. És tagadja az ellenzéki harcnak jogosultságát és politikai célszerűsé­gét. Volt idő, amikor nem tagadta. Volt idő, amikor az ellenzéki parlamenti szövetség kiált­ványa alá odaírta, s nevét. Ez 1922 október közepe táján történt. Ebben a kiáltványban semmivel sem foglaltatott kevesebb,­­ mint amiért most harcol a demokratikus ellenzék ve­lünk vállvetve. Követelte az általános, titkos választójogot, amire most azt mondja, hogy nem érdemes érte harcolni, „mert a kormány úgy sem teljesíti ezt a követelést.". Erről az említett, deklarációról Rassay Károly a „Világ " október 15-én megjelent számában í­ég így ír: ,,Az ellenzék állja a hajszát és nem törődik az uszítással, nem felelt azoknak, akik oktobriz­must, radikalizmust, fölforgatást és forradalmi törekvéseket fedeztek föl a szervezkedésében." «Akinek úgy tetszik — így folytatja Rassay— az lássa a forradalmi pronunciamentonak azt, ami országmentes." Rassay tehát nem vádolhat bennünket azzal, hogy elhagytuk az elvek alap­ját. Rassay nem b­eszélhet politikai morálról, Rassay nem támadhatja az ellenzék harcát, nem beszélhet oktobrizmusról az, aki elárulta politi­kai programját. De Rassay azzal sem vádol­hatja meg a szociáldemokrata pártot, hogy el­­árulta a­ polgári ellenzéket. Amiér kevésbé mondhatja­­ ezt, Rassay, mert jól tudja, hogy Nagykanizsán őt is a szociáldemokrata, párt támogatta és­ Rassay csodálattal emlékezett meg a szociáldemokrata munkások érte való agitá­ció­járól. Rassay és barátai tehát sem nem támadhatják, sem nem becsmérelhetik sem a szociáldemokrata pártot, sem pedig a harcos el­lenzéket. A szociáldemokrata párt igazságos ügról,­­nnol és vele együtt a demokratikus pol­gári ellenzék is. Pártunk éppen ennek az ügynek az érdekében engedett a reánehezedő kényszernek is, amikor a jegyzőkönyvet aláírta. Nem tudott másképen kalapok, fáty­lak, elegáns bútorok, pókháló­vékony fehérneműek ledéren kicifrázva. (A Pere­ utcai asszonyka nem ér rá, hogy kimossa, a kartonruháját.) Sporteszközök, játékok, va­dászati és utazá­si cikkek garmadával. Semmi olyan, ami muszáj, minden csak olyan, ami kell. Kell lusta testek simítására, eladó ember­hús építésére, minden élvezetre, díszre, kénye­lemre, amiből semmi se jut el a­ Perc­utcába­, noha onnan, az ott hulló és a többi Perc­utcában hulló verejték árján hömpölyög idáig... Nézd, az üveg-bagoly parázsló, okos szemét, tudja, ő, hogy fiókáival együtt nem sokáig vár finom vevőre, nézd a hímzett zsámolykán ter­peszkedő talpig-bársony Paprika - Jan mit, amint gúnyosan vihog, hogy papucsának egyetlen bojtja többe jön, mint­ amennyiért a kisfiúnak egy új ingecskét lehetne venni... Iparművészeti remek... Fényes, díszes porta, a végállomás, ahová a Perc-utcától igyekeztem. Egyfelől könyvesbolt kincshalmaza (marasztal), másfelől keleti sző­nyeges fészek... Tán ilyenben mondta a halálraítélt Shorzád regéit kis testvérének, Dinárzá­dnaak eztíregyéjen át... ... Szatétrofék szép meséket mondani, nektek, kis testvéreim!, De ma nem tudok. Látjátok: ezt az utat jártam. S minden témám az összehasonlítás és legfőbb impres­ sznem a szörnyű, szörnyű különbség! Kilencre jár... A­­Perc­ utcai asszonyka gyárban köhécsel. (Vájjon evett már a kisgyerek és meg fogja-e füröszteni a szomszédasszonyt! A Váci-utcában kék meg fekete plüssökra most rakják a brilliá­nsokat tozó emberformákat — sorsom a sorsuk —, vaj­­on ők álmodtak-e és mik a gondolataik ma­gukról és az Asszonyról, aki elfut otthonról és a Gyerekről, aki maszatos és éhes?... és mit és hogyan várnak valamit a Holnaptól?... Nem szállok villamosra. (Olyan fülledt ilyen­kor és oly szomor­u a sok sopánkodással, fon­toskodással, nevetéssel, hazudozással és őszinte panasszal, ami mind belefér a mozgó menazsé­riába.) Megyek gyalog. Idejében indultam, ha kilé­pek, így is,beérek. Magam maradhatok kis ideig. Ennyi a függetlenségem. (És legalább nem gyűlik össze a ruhám, nem fenik el a cipőm friss krétarétegét. Éjfélig tör­tem magam e csinosságokért. Ugyan miért? Azalatt pihenhettem volna. Már tudom! Mert­ mások is így járnak. Röhögséges! Én azt hi­szem, hogy rendesen is rendes lenne, a köntös, legyezők és libegők nélkül... Hiszen dolgozni megyek... Csöndesebben! Még meg találja hallani is és azt mondja: miféle különcködés!) A kanyargós, föl-le vonalú utcán, amerre, befordulok, sok ablak nyitva. Némelyiken át­ polgári szobát látok. Némelyikben már szépen föl van takarítva. Az asztalon ósdi fénykép­album, vázában friss rózsák. Minden rendes és tisztességes. Ja, igen... itt nem aludtak... A lakás melletti boltban hentes úr vagy pék úr méri a­ bust, hájat, kenyeret. Azalatt kedves neje nyugodtan szellőzteti a ragyogó fehér ágyneműt a másik, harmadik­ vagy negyedik szobában. Mosónő mosta, szolgáló vasalta. A hús, háj, kenyér, ami a boltból kivándorol, ki­adja a segítséget. Hangos, csinos lányok jönnek szemközt, labda­verővel. Papájuk pénze megváltja számukra a NÉPSZAVA 1924 december 31 Hogy örülhessek a napnak?

Next