Népszava, 1925. október (53. évfolyam, 220–246. sz.)

1925-10-01 / 220. szám

1925 október 2. Milyen indokolással tiltotta be a főkapitány a Kossuth-párt vasárnapi nagygyűlését ? — A 16-kapitány­ pártpolitikai szempontból osztályozza az ország politikusait és bírói funkciókat gyakorol. Szerdai lapunkban megírtuk,­­hogy a Kossuth­párt október 4-én, vasárnap a régi képviselő­házban nagygyűlést akart tartani. Ezt a meg­felelő formáik között még az elmúlt héten be is jelentette a főkapitányságnak, és egy nem közölte, hogy a gyűlés napirendje: „a jelenlegi politikai helyzet ismertetése és méltatása, továbbá az Országos Függetlenségi Kossuth­párt álláspontja az általános politikai hely­zettel kapcsolatban", a gyűlés szónokai pedig Rupert Rezső, Nagy Vince, Horváth Zoltán és Rainprecht Antal nemzetgyűlési képviselők, továbbá gróf Batthyány Tivadar, Buza Barna és Vámbéry Rusztem lesznek. A Kossuth-párt­ bejelentésére a főkapitány szerdán a következő végzéssel válaszolt: A bejelentést tudomásul nem veszem és a nagygyűlés megtartását betiltom. Indokolás: így kellett határoznom, mert a bejelentésben a gyűlés szónokai között olyanok is szerepelnek, akik az ország romlását előidéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet töltöttek be. A gyűlés napirendjéből nyilvánvaló, hogy ezen fön­tebb jelzett szónokok fölszólalásaikban nem a nehezen elért konszolidációt kívánják szolgálni, hanem a saját pártjuk álláspontjából és szemszögéből ítélve a helyzetet, inkább a saját fölfogásukat akarják a köz­fölfogásra ráoktrojálni. Minthogy minden olyan cse­lekvés, a­mely nem a­­közrend és a közbéke megszilárdítását célozza, káros és veszélyes az állami rendre, a gyűlés megtartását be kellett tiltanom. Marinovich s. k., főkapitá­ny. A Kossuth-párt ezt a mi viszonyaink köze­pette is példátlan indokolással fölszerelt betiltó végzést természetesen megföllebbezte a belügy­miniszterhez. A fölleb­bezés, amelyet a Kossuth­párt nevében dr. Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő készített és amelyet már el is juttat­tak a belügyminiszterhez, a többi között a kö­vetkezőképen szól: — A főkapitány az egyheti gondolkozás után, közvetlenül négy nappal a gyűlést megelőzően, bejelentésünket nem vette tudomásul és a­­nagygyűlés megtartását betiltotta. Azt mondja a sérelmes határozat indokolása, hogy nagy­gyűlésünk szónokai között olyanok is szerepel­nek, akik „az ország romlását előidéző forra­dalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányító szerepet töltöttek be". Mi nem vál­lalkozhatunk felnőttek oktatására, különösen nem az olyan magas állást betöltő hivatali egyének történelemtudásbeli fogyatékosságai­nak pótlására és a logikus gondolkozás alap­elemeinek meg­ismertetésére, mint amilyen ma­gas állású a főkapitány úr, — mégis itt­, e föl­lebbezés­ben reá kell mutatnunk arra a logi­kátlan és történelmileg valótlan megállapítá­sára e határozatnak, hogy az ország romlását a forradalom idézte volna elő. Vájjon ezzel szemben mi a véleménye a főkapitány úrnak, a forradalmat megelőző háborúról? Talán a háború és a mmaik már a forradalom előtt való, gróf Tisza István ,­ által is elismert elvesztése nem volt-e előidézője az ország romlásának? Talán a főkapitány úr véleménye szerint a világháborút is az­­­­18-as forradalom okozta? Megbecstelenítése ez a főkapitányi határozat Nagyméltóságodék kormányának is, amelynek hosszú időn át tagja volt nagyatádi Szabó István, aki szintén „nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet töltött be" ugyanabban a forradalmi kormányban. Másik mondata a sérelmes indokolásnak az, hogy „nyilvánvaló, hogy a jelzett szónokok föl­szólalás­aikban nem a nehezen elért konszoli­dációt kívánják szolgálni..." Úgy látszik — így szól a továbbiakban a Kossuth-párt fölleb­bezése —, a főkapitány úr tudatos vagy ösztönös osztálypolitikus, aki a nagyvagyoni osz­tályt azonosítja magával az állammal és ennek érdekét egynek nézi az állam­érdekkel. Hogyan szuppenálhat olyasmit a főkapitány úr szónokainkról, hogy ők saját álláspontju­kat vagy pártjuk fölfogását „rá akarják oktro­jálni a közfölfogásra?" A fellebbezés e tekin­tetben utal arra, hogy az ilyen gyűléseken egyrészt rendszerint csakis az összehívó párt hívei szoktak megjelenni, másrészt a rendőr­ség oly nagy apparátussal szokott kivonulni, hogy bármikor föloszlathatja a gyűlést, ha a legkisebb jelenség is merülne föl amellett, hogy a szónokok „oktrojjal" igyekeznek be­folyásolni a közvéleményt. Hogyan fér össze a főkapitány úrnak gyűlésünket betiltó hatá­rozata a miniszterelnök úrnak a külföldön terjesztett ama tényállításával, hogy Magyar­országon demokrácia uralkodik? A főkapitány úr gyűlölködő magatartását mutatja, hogy a történeti tényekkel ellentétesen a forradalma­kat és az abban résztvett személyeket teszi meg az ország romlását előidézőinek, holott ilyen bírói ítéletet eddig még ki nem mondtak. A Kossuth-párt fellebbezése ehelyütt emlékez­tet arra, hogy éppen Nagy Vince a nemzet­gyűlésben indítványt tett a Károlyi-rezsim minisztereinek és főszereplőinek vád alá helyezésére, de ezt az indítványt egyenesen Bethlen miniszterelnök fölszólalására utasí­totta el a nemzetgyűlés. — Felelőtlenül vádol — így szól a továbbiak­ban a Kossuth-pártnak a belügyminiszter­hez juttatott föllebbezése — és könnyelműen gyanúsít a főkapitány úr az ország megrontá­sával, tehát bizonyára a legsúlyosabb büntető­törvényszakaszokba ütköző bűncselekménnyel politikusokat, de egyben ezzel borzasztó vádat emel önmaga ellen: a hivatali kötelesség elmulasztásának vád­ját, mert valóban hat év óta semmiféle nyomozási eljárást nem indított a szabadlábon járó volt Károlyi-miniszterek ellen. És nem folytatta le a főkapitány úr a bűnügyi nyomozást bűn­pártolás vagy büntetők földicsérése miatt azok ellen a közéleti tényezők ellen sem, akik Cser­noczi hercegprímástól elkezdve, Vass­z József miniszter úron, Prohászka Ottokáron, Al­csuthy József főhercegen keresztül egészen őr­gróf Pallavicini Györgyig földicsérői voltak a forradalomnak és vezetőinek. A közrendet és a közbékét a szeretet jegyében igazán csak az szolgálja, aki gyűlölség nélkül mindenkit egyesíteni próbál a konszolidáció érdekében. Erre a főkapitány úrnak igazán követendő példát mutatott fölöttes hatósága, maga a Bethlen-kormány, amely gyanúsítások és üldö­zések helyett kebelébe fogadta és miniszteri székekkel kínálta meg nagyatádi Szabó Ist­vánt, Mayer János és Vass József minizter urakat, ugyanakkor pártjának oszlopaiul vá­lasztotta az októberi kormányzat tevékenysé­gében részes főispánok egész tömegét. Ezen az alapon a Kossuth-párt a főkapitány tiltó végzésének megsemmisítését és vasár­napra hirdetett gyűlésének engedélyezését kéri a belügyminisztertől. A Kossuth-párt föl­lebbezéséhez úgyszólván alig van hozzátennivalónk. Kétségtelen tény, hogy jogállamban az államrendőrség főkapi­tánya nem csaphat föl pártpolitikusnak, nem szegődhet leplezetlenül egy párt­­diktatúra szolgálatába. A legkevesebb, amit az ország az állam­rendőrség főkapitányától elvárhat, hogy min­den pártpolitikától mentesen intézze funkcióit és ne különböztessen meg első- és másodrendű polgárokat. Ez nem is a demokrácia, hanem a jogbiztonság legelemibb követelése. Jogállam­ban a bűncselekmények megállapítása és meg­torlása a bíróságok feladata. Ha tehát a fő­kapitány tud olyan állampolgárokról, olyan politikusokról, akik joggal vádolhatók „az or­szág romlásában való részvétellel", úgy köte­lessége az illetők ellen a bíróságnál följelen­tést tenni. De nem arrogálhatja magának a főkapitány azt a jogot, hogy birói funkciókat gyakoroljon és politikusok vagy az ország bármilyen lakosa fölött az erre hivatott birói fórumok helyett maga hozzon ítéletet. Jog­államban az államrendőrség pártpolitikai szem­pontból nem tehet különbséget állampolgárok és állampolgárok között, nem helyezkedhetn­e szembe a jogegyenlőség legelemibb követelé­sével, mert ezzel egyenesen a közbiztonságot veszélyeztetné, amelynek megőrzésére és fön­tartására hivatott. A Kossuth-párt fellebbezésében annak a remé­nyének ad kifejezést, hogy a belügyminiszter jóváteszi a főkapitány végzését és ha a belügy­miniszter az ország sokat hangoztatott konszoli­dációs érdekeit nem akarja teljesen figyelmen kívül hagyni, úgy kétségkívül nem is cseleked­het­ másként. Ellenkező esetben a belügyminisz­ter kétségtelen bizonyítékát produkálná annak, hogy a kormány immár teljesen leplezetlenül a nyílt pártdiktatúra színterére lépett és en­nek szolgálatába állítja a dolgozó tömegek adóiból föntartott államrendőrséget is. NÉPSZAVA ll. M­ezeifioldasok szerint az afléirüssei Salven Maya aurtrolmali kü­lön gsiralom jár. A rekordtermészfil „sújtott" nagybirtokosok síráma­.­­ Az Omge tiltakozik az ellen, hogy az ország robotos tömegei olcsóbb külföldi húshoz és zsírhoz juthassanak.­­ A kormány a mezőgazdasági hitel kérdésében is a legmesszebb­menően honorálta a nagyagrárok követeléseit Az ezerholdasok szakszervezetének, az Origó­nak igazgató-választmánya szerdán délelőtt gróf Somssich László elnöklésével ülést tar­tott, amely egyrészt alkalmul szolgált arra, hogy a kormánykörök részéről agyondédelge­tett és kiváltságos bánásmódban részesített agráriusok újból elsírják panaszaikat „mos­toha" helyzetük miatt és amely másrészt vilá­gosan megmutatta, hogy a kormány mind­en irányban a legkészségesebben siet kedvenc agráriusainak védelmére. Az ülésen az agráriu­sok szakegyesületének igazgatója, Mutschen­bacher Emil terjesztette elő jelentését. A jelen­tés elismeri, hogy jó termés volt, de hangoz­tatja, hogy az értékesítés terén „nehézségek" merültek föl, továbbá a termelési költségek is emelkedtek. A népszövetségi főbiztos bele­egyezésével a kormány 22 millió aranykoronát hajlandó a mezőgazdaság részére adni, 25 évi törlesztésre. A kölcsön feltételei azonban, úgy­mond a jelentés, olyan súlyosak voltak, hogy azokat a gazdák nem fogadhatták el. A nagy agrárius kívánságoknak megfe­lelően a kormány most már az előbbiek­nél kedvezőbb föltételek mellett bocsátja ki néhány napon belül a kölcsönt. Ez az előző 25 évvel szemben 35 évre fog szólni és a törlesztés föltételeit a kormány időközben enyhíteni fogja. E hosszúlejáratú kölcsönön kívül a gazdák rövid hiteleket is fognak kapni az agrárius-szövetkezetek révén, vetőmag- és inséghitelt pedig már eddig is kaptak. Az igaz­gatói jelentés behatóan foglalkozik a gazdákra „nehezedő" közterhekkel is. Megállapítja, hogy a gazdák körében nagy a fölzúdulás a földadó emelése (??) miatt, de itt — nyugtatta meg a háborgó agrár­kedélyeket — tulajdonképen nincsen szó adóemelésről, csupán az arany­szorzószám megváltozásának érvényesítéséről. A pénzügyminiszter kedvezmények helyett ,,sú­lyosbította" a föltételeket. A vallomási íveket a gazdák nem értik meg. A pénzügyminiszter szerint a gazdaközönség 90%-ától nem lehet jó adóvallomást várni. Az Orge kívánsága az, hogy a pénzügyminiszter adjon kedvezményeket azoknak a gazdáknak, akik híven töltik ki adóvallomási évüket. Beszámol a jelentés arról, hogy az agráriu­soknak sikerült kiverekedni, hogy az adó­fölszólamlá­si bizottságokban agrárius szak­értők foglaljanak helyet, akik biztosítani fogják a gazdák részéről emelt fölszólamlások kedvező elintézését. Ezzel azonban az Orige szerény tag­jai nem elégedtek meg, követelik a szep­tember 30-iki felleb­bezési határidőnek október 15-ére leendő kitolását. Kitér a jelentés a kül­kereskedelmi szerződések dolgára is és meg­állapítja, hogy a legutóbbi tárgyalások „nem a kormány hibájából hiúsultak meg". Kitűnik továbbá a jelentésből, hogy a nagyiparosok szakszervezete, a Gyosz átiratban kínálta föl az ezerholdasoknak a kölcsönös érdekek védel­mére irányuló fegyverbarátságot. Az egymásba­borulás részleteinek megállapítására az agrá­riusok bizottságot küldenek ki. Az Orige je­lenítése foglalkozik a vasúti díjszabások kérdé­sével is és egész stílszerűen elismerően nyilat­kozik a Kelety-féle kurzusrezsim alatt nyögő államvasutakról, amelyek 100% erejéig hono­rálták­­ a mezőgazdasági érdekeit. A jelentés előterjesztése után vita kerekedett, amelynek során dühös lelkesedéssel fogadtak el oly ér­­telm­­ű indítványt, hogy az Oniffo nyomatékosan tiltakozik a kor­mánynál az itthoninál olcsóbb argentiniai hús és a külföldi zsír behozatala ellen. A jelentést természetesen tudomásul vették. * Az agráriusoknak adandó mezőgazdasági hitel ügyében kedd este a pénzügyminiszté­riumban Bud pénzügyminiszter elnöklete alatt az agráriusérdekeltségek és a bankvilág kép­viselői tanácskozást tartottak. Bud pénzügy­miniszter közölte, hogy a külföldi mezőgazda­sági kölcsön ügyében folytatott tárgyalások még nem vezettek ugyan eredményre, de a külföldi hitelezők és a kormány álláspontja között közeledés történt. Hogy kedvében járjon az agráriusoknak, be sem várja a külföldi tár­gyalások befejezését, hanem az e célra rendel­kezésre álló 22 millió aranykorona fölhaszná­lásával a kormány már most megindítja a pénz­intézetek útján a hosszúlejáratú mezőgaz­dasági hitelt. A kormány igyekszik a gazdák részére a hitelt mennél olcsóbbá tenni. A részletes feltételeket csak ezutá­n állapítják meg, de az már elinté­zett ügy, hogy a gazdák a hitelt 35 évre, 7.5%-os kamatra, előreláthatóan 86.5% elszámolási ár­folyamon fogják kapni. A gazda tőketörlesztés, kamat és kezelési költség címén évenként együttvéve mintegy 10,5%-ot fog fizetni. Ezen­felül lényegesen mérséklendő illetéktételeket kell csak fizetnie. A tanácskozáson a bankok emberei kötelezően kijelentették, hogy a gaz­dáknak a fentieknél kedvezőtlenebb feltételek mellett nem fognak hosszúlejáratú hiteleket folyósítani.

Next