Népszava, 1926. március (54. évfolyam, 49–73. sz.)

1926-03-16 / 61. szám

12 értelműség, amit úgy is lehetne magyarázni, meg amúgy is, azait bármiképen csikná, csavarni lehetne. A MSZeknek a szavaknak világos értelmétől eltér: az az evangélium tanításiaitól tér el. Mindezt pediig azért írjuk le, mert megint egy nagyon szomorú tartalmú levelet hozott szerkesztőiségünklbe a posta a Mecsek-hegység aljában fekvő Máza községből, amely a bonyhádi főszolgabírói és a szászvári római katolikus plébánia,hivatalkörzetéhez tartozik. A községi elöljáróság csendőri födézettel járja be a kis falu sorsból tapasztott házait, hogy behajtsák aplébános bor járandóságát és a kegyúri favágatást. Aki fizetni nem tud, attól irgalmatlanul szedi össze a községi szolga ajegyző által megnevezett zálogot ő hordja ki a szegény parasztviskók előtt tengelyig sárban álló szekérre. Igy Géth Józsefné hadiözvegytől elvitték azt a kevéske ágyneműt is a „borjÓT®midósáég" fejében zálognak, amit két kiskorú árvája részére kuporgatott össze éveken át. Vojcó Erzsébetnél pediiig „kegyúri favágatás" miatt foglaltak — nem egészen „krisztusi irgalom"-mal. A községben nagyon sok ez ékért az evantráumokban meg nem található papa járandóságaként a zálogod®», miivel a lakosság zöme a mázai bányaüzem szünetelése miatt kereset és munka nélkül van. A bányában, ahol eddig 400-an dolgoztak, most alig dolgozik 20 ember; munkanélküliség esetére való biztosítás pedig nálunk nincs s így a tömeges éhhaláltól eddig azmentette meg a falu népét, hogy a kereskedők hitelbe adtak kernyérlisztet. Szeretnék hallani dr. Vaas József népjóléti miniszter urat, ugyan, mint keresztény-szociális politikusit és úgy is, untót nagyprépostot, hogy az általa képviselt és alanyira védett „keresztény nemzeti kurzus"-inak, amely „borjárandóság és kegyúri fa,vágás" elmaradása címén nyomorítja meg Máza község munkanélkülii szegénységét, hadiözvegyeit, hadiárváit — mennyi köze viam az evangéliumok tanításaihoz, a krisztusi szeretethez? Vagy talán, amit idéztünk a szentírásból, az — „destruktív ferdítés?" És az az igazság, az a méltányosság, az a krisztusi erökölcs, hogy amikor azembereknek nincs meg a mindennapi betevő falatjuk — akkor fegyveres erővel hajtsák be rajtuk az „Úr szolgájának" — borjárandóságát? — Életveszedelmes játék a futballpályákon. A vasárnapi futballmérkőzéseken tömeges balesetek történtek. Az a „belemenő" játékmodor, amely a magyar futball körében az utóbbi időben erőteljesen lábrakapott, minden vasárnap megköveteli az áldozatait. A tribünökön helyet foglaló közönség a turbulens jelenetek láttán természetesen erősen felizgul és pártállása szerint még hevesebb játékmodorra biztatja csapatát. A Magyar Labdarúgó Szövetségnek kellett volna elsősorban megakadályozni az ilyen életveszedelmes játékstílus kialakulását és utasítani a mérkőzéseket vezető bírókat, hogy a durvaságokat a rendelkezésükre álló eszközökkel akadályozzák meg. Ha ezek után sem történik erre vonatkozóan intézkedés, bizonyos, hogy a futballjáték olyan viaskodássá durvul, hogy a jobbérzésű közönség tartózkodni fog a pályákon való megjelenéstől, aminek végeredményben majd csak a sport adja meg az árát. A vasárnapi balesetekről a következőkben számolunk be: Papp Jenő 21 éves szerszámlakatost az Erzsébet királynéal! futballpályán játék közben úgy fejberúgták, hogy agyrázkódást szenvedett. A mentők az Uj János-kórházba vitték. — Barán Imre 23 éves gyári munkás az újpesti vámnál futballozás közben lábtörést szenvedett. A Margitkórházban ápolják. — Kerber Henrik az MTK pályán szenvedett szogorsérüléseket. Őt a mentők a Rókus-kórházba szállították. — Csik József 19 éves asztalos a MÁV-pályán játék közben jobb karját törte. A mentők az Istvánkórházba vitték. — Sarvaitz Ferenc 16 éves tanulót a Ganz-futballpályán ugy megrúgták, hogy jobblába bokában eltörött. Őt is az István-kórházban ápolják. — Villamos és autó. Egy 50-es jelzésű villamos a Karpfenstein-utca sarkán elütötte Sideg Ferenc 45 éves kőművest, amit a mentők a Dodog-kórházba szállítottak. — Harnang József 56 éves napszámost az Alkotmány-utcában egy autó elütötte. A mentők súlyos belső sérülésével a Rókus-kórházba szállították. Annak megállapítására, hogy a szerencsétlenségekért terzthet-e valakit felelősség, a nyomozás megindult. Hétfőn este héli órakor a Gubacsi-út 18. számú ház előtt a villamos halálra gázolta Rezina József 37 éves kéngyári munkást. Értesítették a mentőket és a tűzoltókat, amire azonban a helyszínére érkezett a mentők gépkocsija, a szerencsétlen ember már meghalt. Holttestét a IX. kerületi tűzoltók Ruscfli Rezső főtiszt vezetésével szedték ki a villamos kerekei alól. A holttestet a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. A vizsgálat megindult. Az olasz szocialista párt új lapja. Rómából jelentik, hogy most jelent meg a Giustizia című új lap első száma. A Giustizia az olasz munkások új szocialista pártja lapjaként jelenik meg. NÉPSZAVA 1926 március 16. — A beutheni bányaszerencsétlenség. Vasárnapi lapunkban már megemlékeztünk a poroszországi Beuthenben történt bányabeomlásról, amely 34 bányász elől elzárta a menekülés útját. Amint most Beuthenből jelentik, a mentőexpedíció a tárnába szorult bányászok közül 32-őt megmentett és így csak 2 munkás esett áldozatul a szerencsétlenségnek. Jókai és a budapesti tudományegyetem 1926-ban. Jókai, a nagy magyar mesemondó még az 1848-as és 49-es forradalom legforróbb napjaiban se volt annyira „destruktív", mint ifjú barátja, Petőfi Sándor, aki némikép neheztelt is reá megalkuvásra való hajlandósága miatt. Petőfi testestül-lelkestül forradalmár volt és eszméiért való küzdelmében ott esett el a fehéregyházi csatatéren Segesvár mellett, míg Jókai rövid ideig tartó bujkálás után jó erőben és egészségben úszta meg a forradalom leverését követő reakció korszakát. A kiegyezés után pedig csakhamar támasszává lett a mindenkori kormánytöbbségnek. Politikai magatartása miatt nem is volt neki soha többé kellemetlensége s mindenkor teljes elismerésben részesült — nemcsak az osztályuralmához görcsösen ragaszkodó magyar földbirtokososztály, de a „legfelsőbb hely" részéről is, ahol a „kiengesztelődésnek" és a „feledésnek fátyolát" borították ama bizonyos rebbelis „múlt"-ra. Így érte meg Jókai 50 éves írói jubileumát, amikor megjelentek előtte a kormány képviselői, az összes törvényhatóságok és tudományos testületek küldöttei. A budapesti tudományegyetem pedig díszdoktori oklevelet adott neki, hogy hódolatát teljes mértékben kifejezésre juttassa a nagy regényíró előtt. Az egyetemi ifjúság küldöttségét a lelkes Parchetich László vezette, az „Egyetemi Kör" akkori elnöke, akinek üdvözlő beszédére Jókai a következőket válaszolta: „Légy üdvöz, hazám reménye, ifjú Magyarország! Öt évtized alatt ugyanannyi új nemzedéket láttam magam előtt felsarjadzani, mert tíz évtized alatt bizony megvénülünk. Mind régi pálmaerdő lett az uj gesztből. Te is az fogsz lenni legifjabb nemzedék. Vedd a munkát komolyan s az életet derülten. Ne pazarold el, de 110 is tagadd íég érzéseidet. Tanulj a külföld tudományából, de 110 utánozd az idegent. Hagyd el a régiek hibáit, de tartsd meg az ősi erényeket. Ne „arany fiatalsága", de acél fiatalsága légy nemzetednek. A jövendő terhe vállaidon fekszik: légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adtunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon." Ezekről a szelid, valójában konzervatív szellemet lekeltő mondatokra ugyan senki se sütheti rá a „lázítás" vagy a „destrukció" bélyegét. És mégis mi történt? A Jókai-centennárium alkalmával az ünnepséget rendező bizottság beadványt intézett az egyetem tanácsához, hogy engedje meg az egyetem falába valahol egy Jókaiemléktábla elhelyezését, amelyre a nagy írónak az ifjúsághoz intézett eme szavait akarták rávésetni. De a magyar tudományegyetem tanácsa, valami Szentmiklóssy Márton nevű rektor idejében, egy Áldássy Antal nevű tanár referádája alapján — az Urnák 1926. évében és a „keresztény nemzeti kurzus"-nak hetedik esztendejében úgy találta, hogy Jókai szózatát a magyar ifjúsághoz fölösleges az egyetem falába helyezett emléktáblán megörökíteni. Valószínű, hogy Bangha páter, Haller István vagy Pekár Gyula „szózatai", amelyeket a „keresztény nemzeti reneszánszban" az ifjúsághoz intéztek, kedvezőbb fogadtatásban részesültek volna, mert hiszen Jókai múltjában mégis vannak holmi „destruktív foltok": a vörös republikánus Petőfi Sándorral való barátkozás, 1848 március 15-i „lázadás", a forradalmi kormány hivatalos lapjának a szerkesztése. És Jókai ifjúságának „bűnei" esetleg hátha átragadnának egynémely tüzes agyvelejű mostani magyar diákra. Igaza van a budapesti egyetemi tanácsnak: Jókainál mindenesetre szebb példát nyújthatnak a „hazafiság" tekintetében a kurzus szellemi oszlopai. Jó tehát őket megóvni a 48-as márciusi ifjúság vezéreinek példáitól és szellemétől. A Diftéria-szérummal megöltek több gyermeket. Bécsből jelentik, hogy a badeni gyermekszanatóriumban súlyos szerencsétlenség történt, amely több gyermeket megfosztott az élettől. Az áldozatul esett gyermekeket diftériaellenes szérummal oltották be és a gyermekek az oltás után megbetegedtek és meghaltak. A vizsgálat megindult annak a kiderítésére, hogy miképpen került forgalomba a hibás összetételű újfajta szérum. — Az arad—csanádi vasutak ügye a Népszövetség előtt. Genfből jelentik, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa hétfőn délután az Arad-Csanádi vasút ügyét tárgyalta. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter expozét terjesztett elő, amelyben hivatkozott a trianoni szerződés 304. szakaszára, amely szerint, ha egy magántársaság vonalai több állam területén fekszenek, a hálózat újjászervezését, az illető társaság és az érdekelt államok között létesítendő megegyezés útján kell létesíteni. Miután azonban Romániával tárgyalások indultak meg, kéri az ügyet a legközelebbi ülésszakra halasztani. A Tanács ezt el is határozta. — Szánalmas csinadrattás fölvonulás Petőfi szobrához a keresztény alapon álló egyesületek és szervezetek tagjaiból. Keresztény-szociális akarnokok már hetek óta végigkilincselték az összes illetékes tényezőket azzal, hogy a „keresztény munkásság és polgárság" vasárnap délelőtti ünnepélyes félvonulásának sikere érdekében tegyenek meg minden lehetőt. Ennek tulajdonítható, hogy lovasrendőr díszszázad várta a Keleti pályaudvarnál azokat a tömegeket, amelyek sehol sincsenek. Jelentkezési ívekkel odakényszerített emberekből alakult ki vasárnap délelőtt10 óra körül egy csoport, amelynek tagjai a következőkből rekrutálódtak: cserkészek, vasutasok, leventék, postások, kongregációs alakulatok, dalárdisták, villamosalkalmazottak és templomlátogató nénikék. Amikor a „magyar fascisták táborának" vezetői érintkezésbe léptek a szittyák" főmuftijaival és kölcsönösen megállapították, hogy a „sastollas leventék" épp úgy csak képviseltették magukat, mint az ő táboruk és tömegek nincsenek, jelt adtak a díszbe öltözött lovasrendőröknek és a vasutasok kiparancsolt zenekarának. Ezután nagy csinadrattázás közben elindult a szánalmas menet a Rákóczi-út felé. Átlag minden negyedik résztvevő egy-egy zászlót cipelt, de azok mögött a legkülönbözőbb elnevezésű egyesületeknek csak a tisztikara képviseltette magát néhány taggal. A vasutasokat később a postások zenekara váltotta föl, de hiába volt a csalogatás, a kis csoport csak nem akart megnőni. A Petőfi térreéli órakor a következő beosztással fordult be a menet: 114 sor polgári ruhás ember után 65 sor villamosalkalmazott, majd 46 sor postás következett, végül 64 sor polgári ruhás ember zárta be a menetet. Ez a legjobb esetben 1200 ember bandukolt a Petőfi-térhez, ahol a kurzusmagyarság képviselői szónokoltak hozzájuk. Dr. Krüger Aladár elsírta, hogy visszaélnek a sajtószabadsággal és szemrehányóan pislogott Petőfi, ércalakjat felé..Utána a másik fajmagyar, valami Zulawsky nevezetű lépett a szobor talapzatára és arról beszélt, hogy a világ összes magyarjainak találkozniok kell a destrukció ellen. Havady Barnabás hebegései után néhány önképzőkör elnöke szólalt föl, akiknek a sorát Tobler János keresztény-szociális „vezér" zárta be. Arról rikoltozott, hogy a szervezett keresztény-szociális munkásság (sic!) csírájában fogja „eltiporni" azokat a mozgalmakat, amelyek újból forradalmat akarnak. A tömeg ezután Petőfi ércszobrának parancsoló kézmozdulata szerint öt perc alatt eltűnt a szomszédos utcákban, a lovasrendőrök, pedig busán vágtattak be laktanyáikba, hogy a dísztakarókat levegyék a lovakról, mert délután már harci fegyverzetben asszisztáltak a munkásság nagygyűlésén. Itt emlékezünk meg a hétfő délelőtti márciusi ünnepélyről is, amelyet a Vigadóban tartottak meg a 48-as márciusi egyetemi ifjúság méltatlan utódai, akik a sajtószabadság ellen dörögtek. Az ünnepély a lemondások jegyében folyt le, mert Klebelsberg Kunó épp úgy lemondott a szereplésről, mint Nagy Margit operaénekesnő. Ezek helyébe holmi terciusok és primus magisterek ugrottak be, akik locsogásaikkal próbálták elhomályosítani 1848 március 15-ének emlékét. — A gyár, a gép... Hoffmann László 63 éves gazdatiszt, akit — amint azt annak idején megírtuk —, február 28-án egy traktor falhoz szorított és akit az István-kórházban ápoltak, vasárnap este sérüléseibe belehalt. — Szép Rezső 42 éves gyári munkásra a Váci-út 113. számú gépgyárban rázuhant egy vaskazetta, amely eltörte jobb lábát. Súlyos állapotban a mentők a Rákos-kórházba vitték. Weiss Sándor üvegkereskedő ellen megszüntették az eljárást. Annak idején mi is megírtuk, hogy Greinfeld Ármin kőbányai üvegkereskedő kárára a cég alkalmazottai, Kálmán Béla és Szécsényi Adolf, csalásokat és sikkasztásokat követtek el, amelyekkel kapcsolatban Weiss Sándort, a József körút 71. szám alatti üvegkereskedőt letartóztatták. A meghurcolt kereskedőt a vizsgálóbíró hamarosan szabadlábra helyezte és most bemutatták szerkesztőségünkben a védtanács határozatát, amely szerint Weiss Sándor ellen az eljárást is megszüntették, mert semmiféle gyamúok a fenti kapcsolatban ellene föl nem merült. Eltűntek. Tercsik Jánosné 78 éves napszámosnő az Akácfa utca 40. számú házban levő lakásártól pénteken azzal távozott el, hogy munkába megy. Azóta nyoma veszett. Palágyi Emánuel 35 éves magántisztviselő március 13-án eltávozott a Kazár utca 10. számi háziban levő lakásáról és azóta nem járt viszo s®a. Hétfőn levelet küldött feleségének, amelyben bejelenti, hogy öngyilkos lesz.