Népszava, 1928. február (56. évfolyam, 26–49. sz.)
1928-02-01 / 26. szám
2 Pekár Gyula, a külügyi bizottság egységespárti elnöke Peidl felszólalására azt válaszolta, hogy a sajtóközlemények nem jegyzőkönyvszerűen, hanem csupán kivonatosan közlik a felszólalásokat és tekintettel arra, hogy a bizottság ülései titkosak, P7. elnökség állapítja meg a sajtóközlemények tartalmát. Ezután Walkó külügyminiszter válaszolt az egyes felszólalásokra. Elmondotta, hogy a magyar kormány november 15-én írásban azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az agrárvita ügyének előbbrevitele céljából egyezkedési tárgyalásokat kíséreljenek meg. Erre az ajánlatra a kormány Bukarestből hivatalos választ eddigelé nem kapott. A Népszövetség március 5-én ismét összeül, addig tiszta helyzetet kell teremteni az egyezkedési tárgyalások kérdésében. A magyar kormány jogi álláspontját föltétlenül főntartja. Majd a szentgotthárdi incidensről beszélt. Egyelőre — mondotta — nincs hír arról, hogy a kisántant államoiknak a sajtóban bejelentett lépése a Népszövetségnél már megtörtént-e. Ha valóban fölmerülne az invesztigáció kérdése, a kormány megteszi majd a szükséges intézkedéseket. Ami a kisántant államokhoz való viszonyt illeti, nem lát olyan jelenséget, amelyből a Magyarországgal szemben folytatott politika megváltoztatására lehetne következhetni. Az erdélyirákzavargások részesei ellen indított bírói eljárások eredménye nem azt bizonyítja, hogy a magyar kisebbségeket megfelelő védelemben részesítik. Jugoszláviával már négy hónapja folynak különböző gazdasági tárgyalások, de lassan haladnak előre. Végül gróf Apponyi Albert (pártonkívüli legitimista) szólalt föl. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolatosan megjegyezte, hogy az incidens miatt éppen az állig felfegyverzett szomszédos államok háborodtak föl Az agrárpörök kérdésében helyesli a megegyezéses tárgyalásokra való kísérletet. Ezzel adottána a külügyi bizottság ülése véget is ért. |||M| A főpróba. Az egyik esti lap, amely éppen ezzel a hírével tesz újabb tanúságot arról, hogy milyen közel áll a kormányhoz, első oldalán nagy címbetűkkel újságolja, hogy Bethlenék a bodrogközi kerületben legközelebb megtartandó nyíltszavazásos képviselői kinevezés alkalmával akarják megrendezni „a tiszta választás főpróbáját". Ezt hirdeti az esti lap hírének címe és néhány sorral lejjebb az utcán kiderül, hogy itt valóban csak amolyan színházi aktusról, egy bohózat megrendezéséről van szó, amely azonban súlyos tragikumuk a statisztálásra kárhoztatott dolgozó millióknak. A tiszta választás főpróbáját ugyanis Bethlenék úgy rendezik meg, hogy a bodrogközi választókerületben két egységespárti jelöltet léptetnek föl és valóban megadják a lehetőséget a nyíltszavazásos terrorra ítélt választóknak, hogy szabadon választhassanak a két, egységespárti jelölt között. A kormányzat tehát ezúttal nem fogja terrorral rákényszeríteni a választókat, hogy a két egységespárti közül melyik mellé álljanak, mert hiszen a bethleni erőszakapparátus csak akor tér a működésbe, ha a választóknak módjuk és alkalmuk volna ellenzéki meggyőződésük érvényesítésére. Az ellenzék azonban nem vesz részt olyan „választáson", amelyen a mandátumot a nyíltszavazásos kinevezési rendszerrel töltik be, nem vesz részt tehát a bodrogközi kerület mandátumosztó ünnepélyén sem. Ezért hirdetik tehát Bethlenek nagylelkűen, hogy a választóiknak ezúttal nem kell félniök a terrortól: szabad a választás a hét kormánypárti között. És ezt nevezi a m a bizonyos állítólag nem félhivatalos esti lap „a tiszta választás főpróbájának". WyVWMWVUWWMWUMMAWWVWWWVWMMAMVVVVtWM (II.) Európa legagilisabb külügyminiszterének, Benes Eduárdnak veszedelmes konkurense támadt az agilitás terén. Félreértések elkerülése céljából mindjárt bejelentjük, hogy nem a magyar külügyminiszterre gondolunk, mert a magyar külügyminiszter bizony jámbor egy ember, nem árt az a légynek sem, agilisnak egyáltalán nem mondható, mert mozogni csak a miniszterelnök parancsára szokott. A veszedelmes konkurens senki más, mint Titulescu, a rekációs román kormány külügyminisztere, aki most agitációs európai körútra indult és művészi turnéjának immár második állomására érkezett el. Római föllépése után most Párisban vendégszerepel a körutazó diplomata, de berlini impresszáriói már teli torokkal hirdetik, hogy a német főváros is készüljön, mert jön a legfiatalabb, legokosabb, legagilisabb külügyminiszter, Titulescu. Titulescuról a legjobb akarattal sem lehet elmondani, hogy szerény ember. Bukarestből való elindulása előtt bejelentette, hogy európai körútjának célja nem kevesebb, mint az, hogy közvetítse a békét és a szomszédi jó viszonyt Jugoszlávia és Olaszország, sőt Olaszország és Franciaország között. A mai európai diplomácia kiskátéjában első helyen szerepel az a parancs, hogy diplomatának igazat mondani még tévedésből sem szabad. Titulescu szorgalmas fia, megtanulta a kiskátét és igy mé irget vehetünk rá, hogy utazásának nem ez a célja, mert nem is szólva a Róma és Belgrád közötti viszonyról, csekély fantáziával is elképzelhetjük azt a választ, amelyet az ambiciózus külügyminiszter úgy Rómában, mint Párisban kapna, ha valóban megpróbálná a köz-' vetítést a két nagyhatalom között. Ha Titulescu az életben valaha közvetített valamit, az semmiesetre sem a béke volt és még kevésbé két nagyhatalomnak egymás közötti békéje. Titulescunak egészen más tervei vannak és hogy mik lehetnek e tervek, ezt néhány rövid szóban el fogjuk mondani. Adatokkal bizonyítottuk, hogy a román reakció lába alatt reng a föld. Nagy bajok vannak a román belpolitikában és mivel a baj ritkán szokott egyedül járni, nagy bajok vannak a román külpolitikában is. Romániát három oldalról ellenség veszi körül és Jugoszlávia, a volt szövetségese, is inkább ellensége mint barátja Bukarestnek. A legsötétebb felhők a Dnyeszter túlsó partján tornyosulnak, mert az orosz diplomácia, amely Oroszország minden szomszédjával hajlandó semlegességi szerződést kötni, egyedül Romániával tesz kivételt, egyedül Romániától nem kér, egyedül annak nem ígér semlegességet, mert Moszkva nem titkolja, hogy az első kedvező alkalommal fegyverrel fogja visszavenni a tőle fegyverrel elszakított Besszarábiát. Titulescu tehát elsősorban az orosz támadás elhárítása céljából szeretne támpontokatt nyerni, de másodsorban szeretne biztosított nyugalmat teremteni a magyar és bolgár határon is, szóval a román reakció szeretne külpolitikai nyugalmat, hogy annál nyugodtabban tiporhasson el minden megmozdulást a belpolitikai téren. Ez a diplomáciai körút első célja. A külpolitikai nyugalmat Rómában keresi a román külügyminiszter. A fascista diplomácia intim kapcsolatokat tart fönn a magyar külügyminisztériummal és Bulgáriában is egyre nő Mussolini befolyása. Titulescu tehát Mussolini közvetítését kérte arra, hogy budapesti és szófiai befolyásával biztosítsa Romániának Magyarország és Bulgária semlegességét, egy orosz támadás esetére. Ellenszolgáltatásul — a külföldi lapok hírei szerint — fölajánlotta a hallgatást a szentgotthárdi fegyverszállítmány ügyében és bizonyos engedményeket a régen húzódó magyar-román optánspörben. A párisi lapok elkedvetlenedéséből arra lehet következtetni, hogy az alku bizonyos mértékig létrejött és ha ez így van, akkor mérget vehetünk rá, hogy amit Mussolini igér, azt a hivatalos magyar diplomácia akarva-nem akarva — be fogja tartani. Be fogja tartani akkor is, ha a gépfegyverek ügyének tárgyalása nem annyira a magyar, mint inkább az olasz kormányt hozná kellemetlen helyzetbe. A barátaim barátai az én barátaim, az ellenségem barátai az én ellenségeim. Így mondja ezt a francia és Titulescu a római alku felkötése után meglehetősen hűvös fogadtatásra talált Párisban. A francia diplomácia bizalmatlan szemekkel nézi, hogy a román külügyminiszter Rómában keres külpolitikai támaszt, mert akinek Róma, a barátja, és Parisnak ellensége. Titulescut azonban ez a hűvös fogadtatás nem riasztja vissza, mert a román külügyminiszternek Parissal is vannak tervei, Rómára külpolitikai szempontból van szüksége a román reakciónak. Paris azonban a román belpolitika terén bír nagyobb fontossággal. A francia diplomácia ugyanis szeretne belpolitikai konszolidációt látni Romániában, mert egy belpolitikailag konszolidált, tehát erős Románia nem lenne külpolitikailag annyira kiszolgáltatva Mussolininak, mint a pártviszályok által marcangolt, tehát gyönge Románia. Páris szerint pedig ez a belpolitikai konszolidáció csak demokratikus reformok árán érhető el Romániában. E demokratikus reformok kiküzdésének érdekében közvetítette Clinchant bukaresti francia követ a román parasztpárt tárgyalásait a francia pénzügyi tekintélyekkel, amit a román kormány annyira rossznéven vett, hogy távirati úton kérte Clinchant visszahívását Bukarestiből. Titulescu most szeretné leszerelni a francia politikának azokat a tényezőit, amelyek a konszolidáció érdekében a román politika demokratizálását óhajtják. Titulescunak azonban más céljai is vannak Párisban. Ismerve az európai diplomácia általános és a román diplomácia különleges őszinteségét, bizonyosra vesszük, hogy Titulescu ugyanolyan hévvel fogja hangoztatni a román szerelem tölthetetlenségét Párisban, mint amilyen szemforgatással hivatkozott az olasz és román nép közös latin származására Rómában. Tegnap Mussolininak súgta a fülébe: csak érted égek, holnap Briand előtt fogja rebegni: csak téged imádlak. Hogy milyen eredménnyel fog járni e kettős szerelmi vallomás, azt a jövő fogja megmutatni. Titulescu titkos tervei tökéletes harmóniában állanak az európai diplomácia, hagyományos mentalitásával. Ahány helyzet, annyi álarc, ahány kombináció, annyi csalfaság, ahány hűségeskü, annyi árulás. Egyik országot kijátszani a másik ellen és végeredményben kijátszani mind a kettőt, egyik valótlanságot valószínűsíteni a másikkal, elárulni az egyiket, hogy a másik árulja el a harmadikat, egy régi nóta ez, amely mindig új marad. És mindegn miért? A belpolitikai reakció háborítatlan uralmáért! Titulescu titkos tervei. A magyar-csehszlovák vegyes döntőbíróság — amint mér jelentettük — mostanában foglalkozott gróf Hadák-Barkóczy Endrének a csehszlovák állam ellen indított perös ügyével, akinek birtokát Csehszlovákiában kisajátították. A vegyes döntőbíróság kimondotta, hogy miután a csehszlovák kormány képviselője kormánya nevében nyilatkozatot tett, hogy a vagyonadót a csehszlovák földreform befejezése előtt végrehajtani nem fogja és a földreform intézkedéseinél a pörös féllel szemben méltányosságot fog tanúsítani, a bíróság ezt a nyilatkozatot kellő garanciának ismerte el. ___ Japánban biztosítani igyekeznek a szavazás szabadságát és titkosságát. Japánban a kormány, nehogy az ellenzék bizalmatlanságot szavazzon neki, föloszlatta a képviselőházat. Február 20-án lesznek az új választások. Amint Tokióból jelentik, a vezető lapok és hírszolgálati irodák közös nyilatkozatot tettek közzé, amelyben fölszólítják a nemzetet hogy a küszöbönálló parlamenti választásokon akadályozzanak meg mindenféle befolyásolást és vesztegetést, hogy a szavazás szabadságát és titkostársát biztosítani lehessen. A szavazásra jogosultak száma az új választási törvény alapján az eddigi 3 millióról 10 millióra emelkedik. NÉPSZAVA 1928 február 2. Bodóné cáfol. A félhivatalos „Magyar Távirati Iroda14 útján az illetékes hely —tehát nyilván a kultuszminisztérium — a következő kommünikét adta ki: ”Esztergályos János országgyűlési képviselő keddi képviselőházi beszédében azt állította, hogy gróf Zichy Rafael két fia állami ösztöndíjjal tanul külföldön, még pedig az egyik Oxfordban havi 20 000.000, a másik Amerikában havi 10.000.000 koronájába kerül a 1 államnak. Ezzel szemben illetékes helyen kijelentik, hogy gróf Zichy Rafael Domonkos nevű fia évekkel ezelőtt mint félösztöndíjas tanult Oxfordban. Jelenleg azonban már nincs az oxfordi egyetem magyar növendékei között. Amerikában tanuló Zichy grófról a kultuszminisztériumnak nincs tudomása, azonban a berlini Collegium Hungaricum növendékei közt van ifjabb gróf Zichy Sándor, aki teljes fizetéses helyet foglal el és így tanulmányainak folytatása az államot egy fillérrel nem terheli meg." Ehhez az illetékes nyilatkozathoz — vagy, ha úgy tetszik —, „cáfolathoz" csak annyi a megjegyeznivalónk, hogy ez teljesen megerősíti Esztergályos elvtárs hétfői parlamenti fölszólalásának — lényegét. Mert nem az a fontos, hogy fél vagy egész ösztöndíjas volt-e az oxfordi egyetemen gróf Zichy Rafael fia és hogy most is állami pénzen hallgatja-e az oxffordi egyetemet, vagy csak az elmúlt esztendőkben kapott állami ösztöndíjat ezen a címen. Mint ahogy az sem fontos, hogy Amerikában vagy Berlinben végzi-e tanulmányait a másik ifjabb Zichy gróf. Ám, fontos az, hogy ez a cáfolat is megerősíti, hogy az államnak igenis van pénze dúsgazdag arisztokraták gyermekeinek „támogatására", külföldi tanulmányainak pénzelésére, akár fél, akár egész ösztöndíjakkal. Erre mutatott rá Esztergályos elvtárs is az úgynevezett valorizációs javaslat vitája során, amikor a Zichy grófok számára juttatott ösztöndíjakat szembeállította azzal a ténnyel, hogy a nyomorgó hadikölcsönjegyzőkkel szemben a kormány megtagadja az állam legelemibb kötelezettségeit is. r Vasutasok sztrájkja Indiában. Kalkuttából táviratozzák. Bérviszály miatt 700 vasutas sztrájkba lépett. A vasúti pénztárakat bezárták. A hatóságok megtették legsürgősebb intézkedéseiket. Azt hiszik, hogy a vasutasok mindamellett már a legközelebbi jövőben megkezdik a munkát.