Népszava, 1928. február (56. évfolyam, 26–49. sz.)

1928-02-01 / 26. szám

2 Pekár Gyula, a külügyi bizottság egységes­párti elnöke Peidl felszólalására azt válaszolta, hogy a sajtóközlemények nem jegyzőkönyv­szerűen, hanem csupán kivonatosan közlik a felszólalásokat és tekintettel arra, hogy a bi­zottság ülései titkosak, P7. elnökség állapítja meg a sajtóközlemé­nyek tartalmát. Ezután Walk­ó külügyminiszter válaszolt az egyes felszólalásokra. Elmondotta, hogy a ma­gyar kormány november 15-én írásban azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az agrárvita ügyének előbbrevitele céljából egyezkedési tárgyalásokat kíséreljenek meg. Erre az ajánlatra a kormány Bukarestből hi­vatalos választ eddigelé ne­m kapott. A Népszövetség március 5-én ismét össze­ül, addig tiszta helyzetet kell teremteni az egyezkedési tárgyalások kérdésében. A magyar kormány jogi álláspontját föltétle­nül főn­tartja. Majd a szentgotthárdi incidens­ről beszélt. Egyelőre — mondotta — nincs hír arról, hogy a kisántant államoiknak a sajtóban bejelentett lépése a Népszövetségnél már meg­történt-e. Ha valóban fölmerülne az inveszti­gáció kérdése, a kormány megteszi majd a szükséges intézkedéseket. Ami a kisántant államokhoz való viszonyt illeti, nem lát olyan jelenséget, amelyből a Magyarországgal szemben folytatott politika megváltoztatására le­hetne következhetni. Az erdélyi­­r­ákzavargások részesei ellen indított bírói eljárások eredménye nem azt bizonyítja, hogy a magyar kisebbségeket megfelelő véde­lemben részesí­tik. Jugoszláviával már négy hónapja folynak különböző gazdasági tárgya­lások, de lassan haladnak előre. Végül gróf Apponyi Albert (pártonkívüli legitimista) szólalt föl. A szentgotthárdi inci­denssel kapcsolatosan megjegyezte, hogy az incidens miatt éppen az állig felfegyverzett szomszédos államok háborodtak föl Az agrár­­pörök kérdésében helyesli a megegyezéses tár­gyalásokra való kísérletet. Ezzel adottána a külügyi bizottság ülése véget is ért. |||M| A főpróba. Az egyik esti lap, amely éppen ezzel a híré­vel tesz újabb tanúságot arról, hogy milyen közel áll a kormányhoz, első oldalán nagy cím­­betűkkel újságolja, hogy Bethlenék a bodrog­közi kerületben legközelebb megtartandó nyíltszavazásos képviselői kinevezés alkalmá­val akarják megrendezni „a tiszta választás főpróbáját". Ezt hirdeti az esti lap hírének címe és né­hány sorral lejjebb az utcán kiderül, hogy itt valóban csak amolyan színházi aktus­ról, egy bohózat megrendezéséről van szó, amely azon­ban súlyos tragikumuk a statisztá­lásra kárhoztatott dolgozó millióknak. A tiszta választás főpróbáját ugyanis Bethlenék úgy rendezik meg, hogy a bodrogközi választó­kerületben két egységespárti jelöltet léptetnek föl és valóban megadják a le­h­etőséget a nyílt­szavazásos terrorra ítélt választóknak, hogy szabadon választhassanak a két,­­ egységes­párti jelölt között. A kormányzat tehát ezúttal nem fogja terrorral rákényszeríteni a válasz­tókat, hogy a két egységespárti közül melyik mellé álljanak, mert hiszen a bethleni erőszak­apparátus csak a­­kor tér a működésbe, ha a vá­lasztóknak módjuk és alkalmuk volna ellen­zéki meggyőződésük érvényesítésére. Az ellen­zék azonban nem vesz részt olyan „választá­son", amelyen a mandátumot a nyíltszavazá­sos kinevezési rendszerrel töltik be, nem vesz részt tehát a bodrogközi kerület mandátum­osztó ünnepélyén sem. Ezért hirdetik tehát Bethlenek nagylelkűen, hogy a választóiknak ezúttal nem­ kell félniök a terrortól: szabad a választás a hét kormánypárti között. És ezt nevezi a m a bizonyos állítólag nem félhivata­los esti lap „a tiszta választás főpróbájának". WyVWMWVUWWMWUMMAWWVWWWVWMMAMVVVVtWM (II.) Európa legagilisabb külügyminiszteré­nek, Benes Eduárdnak veszedelmes konku­rense támadt az agilitás terén. Félreértések el­kerülése céljából mindjárt bejelentjük, hogy nem a magyar külügyminiszterre gondolunk, mert a magyar külügyminiszter bizony jám­bor egy ember, nem árt az a légynek sem, agilisnak egyáltalán nem mondható, mert mo­zogni csak a miniszterelnök parancsára szo­kott. A veszedelmes konkurens senki más, mint Titulescu, a rekációs román kormány külügyminisztere, aki most agitációs európai körútra indult és művészi turnéjának immár második állomására érkezett el. Római föl­lépése után most Párisban vendégszerepel a körutazó diplomata, de berlini impresszáriói már teli torokkal hirdetik, hogy a német fő­város is készüljön, mert jön a legfiatalabb, legokosabb, legagilisabb külügyminiszter, Titulescu. Titulescuról a legjobb akarattal sem lehet elmondani, hogy szerény ember. Bukarestből való elindulása előtt bejelentette, hogy európai körútjának célja nem kevesebb, mint az, hogy közvetítse a békét és a szomszédi jó viszonyt Jugoszlávia és Olaszország, sőt Olaszország és Franciaország között. A mai európai diplo­mácia kiskátéjában első helyen szerepel az a parancs, hogy diplomatának igazat mondani még tévedésből sem szabad. Titulescu szorgal­mas fia, megtanulta a kiskátét és igy mé irget vehetünk rá, hogy utazásának nem ez a célja, mert nem­ is szólva a Róma és Belgrád közötti viszonyról, csekély fantáziával is el­képzelhetjük azt a választ, amelyet az ambició­zus külügyminiszter úgy Rómában, mint Pá­risban kapna, ha valóban megpróbálná a köz-' vetítést a két nagyhatalom között. Ha Titu­lescu az életben valaha közvetített valamit, az semmiesetre sem a béke volt és még kevésbé két nagyhatalomnak egymás közötti békéje. Titulescunak egészen más tervei van­nak és hogy mik lehetnek e tervek, ezt né­hány rövid szóban el fogjuk mondani. Adatokkal bizonyítottuk, hogy a rom­án reakció lába alatt reng a föld. Nagy bajok vannak a román belpolitikában és mivel a baj ritkán szokott egyedül járni, nagy bajok vannak a román külpolitikában is. Romániát három oldalról ellenség veszi körül és Jugo­szlávia, a volt szövetségese, is inkább ellen­sége mint barátja Bukarestnek. A legsötétebb felhők a Dnyeszter túlsó partján tornyosul­nak, mert az orosz diplomácia, amely Orosz­ország minden szomszédjával hajlandó sem­legességi szerződést kötni, egyedül Romániá­val tesz kivételt, egyedül Romániától nem k­ér, egyedül annak nem ígér semlegességet, mert Moszkva nem titkolja, hogy az első ked­vező alkalommal fegyverrel fogja visszavenni a tőle fegyverrel elszakított Besszarábiát. Titulescu tehát elsősorban az orosz támadás elhárítása céljából szeretne támpontokatt nyerni, de másodsorban szeretne biztosított nyugalmat teremteni a magyar és bolgár határon is, szóval a román reakció szeretne külpolitikai nyugalmat, hogy annál nyugod­tabban tiporhasson el minden megmozdulást a belpolitikai téren. Ez a diplomáciai körút első célja. A külpolitikai nyugalmat Rómában keresi a román külügyminiszter. A fascista diplomácia intim kapcsolatokat tart fönn a magyar kül­ügyminisztériummal és Bulgáriában is egyre nő Mussolini befolyása. Titulescu tehát Mus­solini közvetítését kérte arra, hogy budapesti és szófiai befolyásával biztosítsa Romániának Magyarország és Bulgária semlegességét, egy orosz támadás esetére. Ellenszolgáltatásul — a külföldi lapok hírei szerint — fölajánlotta a hallgatást a szentgotthárdi fegyverszállítmány ügyében és bizonyos engedményeket a régen húzódó magyar-rom­án optánspörben. A párisi lapok elkedvetlenedéséből arra lehet következ­tetni, hogy az alku bizonyos mértékig létre­jött és ha ez így van, akkor mérget vehetünk rá, hogy amit Mussolini igér, azt a hivatalos magyar diplomácia akarva-nem akarva — be fogja tartani. Be fogja tartani akkor is, ha a gépfegyverek ügyének tárgyalása nem annyira a ma­gyar, mint inkább az olasz kormányt hozná kellemetlen helyzetbe. A barátaim barátai az én barátaim, az ellen­ségem barátai az én ellenségeim. Így mondja ezt a francia és Titulescu a római alku felkö­tése után meglehetősen hűvös fogadtatásra ta­lált Párisban. A francia diplomácia bizalmat­lan szemekkel nézi, hogy a román külügy­miniszter Rómában keres külpolitikai támaszt, mert akinek Róma, a barátja, és Parisnak el­lensége. Titulescut azonban ez a hűvös fogad­tatás nem riasztja vissza, mert a román kül­ügyminiszternek Parissal is vannak tervei, Rómára külpolitikai szempontból van szüksége a román reakciónak. Paris azonban a román belpolitika terén bír nagyobb fontossággal. A francia diplomácia ugyanis szeretne belpoli­tikai konszolidációt látni Romániá­ban, mert egy belpolitik­ailag konszolidált, tehát erős Ro­mánia nem lenne külpolitikailag annyira ki­szolgáltatva Mussolininak, mint a pártviszá­lyok által marcangolt, tehát gyönge Románia. Páris szerint pedig ez a belpolitikai konszoli­dáció csak demokratikus reformok árán érhető el Romániában. E demokratikus reformok ki­küzdésének érdekében közvetítette Clinchant bukaresti francia követ a román parasztpárt tárgyalásait a francia pénzügyi tekintélyekkel, amit a román kormány annyira rossznéven vett, hogy távirati úton kérte Clinchant vissza­hívását Bukarestiből. Titulescu most szeretné leszerelni a francia politikának azokat a ténye­zőit, a­melyek a konszolidáció érdekében a ro­mán politika demokratizálását óhajtják. Titulescunak azonban más céljai is vannak Párisban. Ismerve az európai diplomácia ál­talános és a román diplomácia különleges őszinteségét, bizonyosra vesszük, hogy Titu­lescu ugyanolyan hévvel fogja hangoztatni a román szerelem tölthetetlenségét Párisban, mint amilyen szemforgatással hivatkozott az olasz és román nép közös latin származására Rómában. Tegnap Mussolininak súgta a fü­lébe: csak érted égek,­­ holnap Briand előtt fogja rebegni: csak téged imádlak. Hogy mi­lyen eredménnyel fog járni e kettős szerelmi vallomás, azt a jövő fogja megmutatni. Titulescu titkos tervei tökéletes harmóniában állanak az európai diplomácia, hagyományos mentalitásával. Ahány helyzet, annyi álarc, ahány kombináció, annyi csalfaság, ahány hűségeskü, annyi árulás. Egyik országot kiját­szani a másik ellen és végeredményben kiját­szani mind a kettőt, egyik valótlanságot való­színűsíteni a másikkal, elárulni az egyiket, h­ogy a másik árulja el a harmadikat, egy régi nóta ez, amely mindig új marad. És mindegn miért? A belpolitikai reakció háborítatlan uralmáért! Titulescu titkos tervei. A magyar-csehszlovák vegyes döntőbíróság — amint mér jelentettük — mostanában fog­lalkozott gróf Hadák-Barkóczy Endrének a csehszlovák állam ellen indított perös ügyé­vel, akinek birtokát Csehszlovákiában kisajá­tították. A vegyes döntőbíróság kimondotta, hogy miután a csehszlovák kormány képvise­lője­ kormánya nevében nyilatkozatot tett, hogy a vagyonadót a­ csehszlovák földreform befejezése előtt végrehajtani nem fogja és a földreform intézkedéseinél a pörös féllel szem­ben méltányosságot fog tanúsítani, a bí­róság ezt a nyilatkozatot kellő garanciának ismerte el. ___ Japánban biztosítani igyekeznek a szavazás szabadságát és titkosságát. Japánban a kor­mány, nehogy az ellenzék bizalmatlanságot szavazzon neki, föloszlatta a képviselőházat. Február 20-án lesznek az új választások. Amint Tokióból jelentik, a vezető lapok és hírszolgá­lati irodák közös nyilatkozatot tettek közzé, amelyben fölszólítják a nemzetet hogy a küszö­bönálló parlamenti választásokon akadályoz­zanak meg mindenféle befolyásolást és veszte­getést, hogy a szavazás szabadságát és titkos­társát biztosítani lehessen. A szavazásra jogo­sultak száma az új választási törvény alapján az eddigi 3 millióról 10 millióra emelkedik. NÉPSZAVA 1928 február 2. Bodóné cáfol. A félhivatalos „Magyar Távirati Iroda14 út­ján az illetékes hely —tehát nyilván a kultusz­minisztérium — a következő kommünikét adta ki: ”Esztergályos János országgyűlési kép­viselő keddi képviselőházi beszédében azt állí­totta, hogy gróf Zichy Rafael két fia állami ösztöndíjjal tanul külföldön, még pedig az egyik Oxfordban havi 20 000.000, a másik Ame­rikában havi 10.000.000 koronájába kerül a 1­ államnak. Ezzel szemben illetékes helyen ki­jelentik, hogy gróf Zichy Rafael Domonkos nevű fia évekkel ezelőtt mint félösztöndíjas tanult Oxfordban. Jelenleg azonban már nincs az oxfordi egyetem magyar növendékei között. Amerikában tanuló Zichy grófról a kultusz­minisztériumnak nincs tudomása, azonban a berlini Collegium Hungaricum növendékei közt van ifjabb gróf Zichy Sándor, aki teljes fizetéses helyet foglal el és így tanulmányai­nak folytatása az államot egy fillérrel nem ter­heli meg." Ehhez az illetékes nyilatkozathoz — vagy, ha úgy tetszik —, „cáfolathoz" csak annyi a megjegyeznivalónk, hogy ez teljesen megerő­síti Esztergályos elvtárs hétfői parlamenti fölszólalásának — lényegét. Mert nem az a fontos, hogy fél vagy egész ösztöndíjas volt-e az oxfordi egyetemen gróf Zichy Rafael fia és hogy most is állami pénzen hallgatja-e az oxf­­fordi egyetemet, vagy csak az elmúlt eszten­dőkben kapott állami ösztöndíjat ezen a cí­men. Mint ahogy az sem fontos, hogy Ameri­kában vagy Berlinben végzi-e tanulmányait a másik ifjabb Zichy gróf. Ám, fontos az, hogy ez a cáfolat is megerősíti, hogy az államnak igenis van pénze dúsgazdag arisztokraták gyermekeinek „támogatására", külföldi tanul­mányainak pénzelésére, akár fél, akár egész ösztöndíjakkal. Erre mutatott rá Esztergályos elvtárs is az úgynevezett valorizációs javaslat vitája során, amikor a Zichy grófok számára juttatott ösztöndíjakat szembeállította azzal a ténnyel, hogy a nyomorgó hadikölcsönjegy­zőkkel szemben a kormány megtagadja az ál­lam legelemibb kötelezettségeit is. r Vasutasok sztrájkja Indiában. Kalkuttából táviratozzák. Bérviszály miatt 700 vasutas sztrájkba lépett. A vasúti pénztárakat bezár­ták. A hatóságok megtették legsürgősebb in­tézkedéseiket. Azt hiszik, hogy a vasutasok mindamellett már a legközelebbi jövőben meg­kezdik a munkát.

Next