Népszava, 1928. április (56. évfolyam, 76–98. sz.)

1928-04-01 / 76. szám

szavazta meg a férfiakéval teljesen egyenlő női szavazati jogot, akkor ez csak úgy tör­ténhetett, hogy a két polgári párt föladta ellenkező álláspontját és csak a munkáspárt maradt szavazatával hű önmagához. Igaz, hogy erre sokan azt felelhetnék,­­hogy az angol konzervatív párt pálfordulása — taktika, ravaszság, furfang. Hogy az an­gol konzervatív párt nem azért lett egyszerre kivéve a női­ választójognak, mert a nök egyenjogúsításáát akarja szolgálni, hanem azért, mert abban bízik, hogy a nök nagy többsége máradibb hajlandóságú s a konzer­vatív többséget segít majd megmenteni. Hogy nem a haladás, hanem az önföntartás szelleme vezeti a konzervatívokat, amikor a férfiak mellett a nőknek is egyenlő választó­jogot adnak, mert azt remélik, hogy így menthetik meg a legközelebbi választásokon saját bőrüket. Igaz, hogy mindez igaz lehet és mégis — „über die Motive wird nicht abgestimmt", mondotta egyszer Bismarck — mindenek­fölött az marad igaz, hogy a konzervatívok lépését a munkáspárt nyomása diktálta és hogy ez a lépés mindenképen haladást jelent és a haladást szolgálja. Ezt jelenti és ezt szolgálja még abban az esetben is, ha a szá­mítás ezúttal még beválna s a nők csak­ugyan maradiabbaknak bizonyulnának a fér­fiaknál. Mert egyetlen választás fontos lehet az olyan pártnak, amely — mint a konzerva­tívok — nehezen készül meghalni, de nem döntő az általános fejlődés szempontjából. Ismételjük: még ha be is válnék az a számí­tás, hogy a konzervatívok kisebb vereséget szenvednek majd az új női választók segítsé­gével, mint ezek nélkül, ennél a „siker"-nél menthetetlenül nagyobb haszon származik a demokratikus haladás ügyére abból, hogy egy fontos alapelve győzött s abból, hogy ezek az új női szavazók a következő válasz­tásokon újból szavazni fognak, amikoron már sokkal nagyobb lesz politikai műveltsé­gük és tapasztalatuk s amikor a sokmilliónyi munkásnő-szavazó a munkásférfiakkal együtt fog az nyilák, Hitgye­fpalt­csony számítás vezette a konzervatívokat eljárásuknál, akkor úgy járnak, mint Goethe Mefisztója, aki mindig rosszat tervel és min­dig jót teremt Valóban nagy lehetett már mostani kétségbeesésük, ha ilyen kétélű ra­vaszsághoz kellett végre folyamodniok... Minket, magyarokat azonban még egy összehasonlításra késztet az angol konzerva­tívok eljárása. Tegyük föl, hogy ezeket csakugyan ravasz­ság és taktika késztette a nők választójogá­nak hirtelen megadására. Tegyük föl, hogy csakugyan az volt, a fő céljuk, hogy megkorri­gálják a félve várt választási eredményt a saját javukra. Tegyük föl tehát, hogy az an­gol konzervatívok és a magyar reakciósok csakugyan találkoztak, mint hamiskártyá­sok abban a gondolatban, hogy olyan vá­lasztójogot kell teremteni, amely „megkorri­gálja" a választás eredményét. Tegyük föl mindkettőjükről mindezt a rossz szándékot, a­mi különbség marad a keresztülvitelben? Mi különbözteti meg az angol módszert a magyar módszertől? Valami, ami nem is cse­kélység! Valami, ami egy egész világot je­lent, az, tudniillik, hogy az angol konzerva­tívok előre „revideálják" a választójogi tör­vényt, a magyar reakciósok pedig vissza­felé! Bethlen István pártja is félt az általános, titkos választójogtól, amelynek alapján pe­dig már választott egyszer a magyar nép! Még jobban félt tőle, mint az angol konzer­vatívok félnek most saját választóiktól. Mit tett tehát Bethlen István pártja? Eltörölte a szavazati jog általánosságát és elsikkasz­totta a szavazás titkosságát. Visszafelé revi­diálts jogfosztást, jog­sikkasztást követett el! Holott az angol konzervatívok, hasonló hely­zetben, éppen ellenkezően: ime, jogkiterjesz­téssel próbálnak korrigálni! Ez a különbség az angol konzervatívok és a magyar reakciósok között Ez a különbség a demokratikus uralom és az álparlamentáris diktatúra között! e­ngedményeket tettek sl szt társcaléksiak, •• • —mull » rá.--» —— A luonkásnak szombaton ismét m­ukáiba álíaás. (Bécs, március 31.) A női divatárucégek sztrájkba lépett munkásain, miután pénteken engedményeket kaptak, szombaton újra fölvették a munkát A A prágai hatalmas tüntetések. — A polgári kormány a köztársaságban eddig ismeretlen eszközöket vett igénybe a tüntető munkásság ellen. A csehszlovák polgári kormány — amelynek a választók körében nincsen többsége és amely érzi, hogy nincs erkölcsi ereje tovább is a fórumon maradni — a legutóbbi napokban eddig a köztársaságban nem tapasztalt ádáz dühvel veti magát a dolgozó tömegek ellen és élesíti ki az osztályok harcát. A most lezajlott parlamenti ciklus alatt ki­erőszakolta a törvényhozás két kamarájától a lakóvédelem módosításáról szóló törvényt, amely nagy visszaesést jelent az eddig fönn­állott helyzettel szemben és ezzel beigazolta, hogy osztálypolitikát csinál. A szociális bizto­sításról szóló törvény lerontását most tárgyal­ják a parlamenti bizottságokban és a kormány minden követ megmozgat, hogy azt már a húsvét után­ kezdődő­ parlamenti ciklusban is­tárg­yalták. Elvtársaink minden érve, figyel­meztetése, hogy a törvény kierőszakolása hihe­tetlenül fölizgatja a dolgozók tömegeit — falrahányt borsó volt. Még az sem térítette el a polgári kormányt, hogy a szociáldemokrata pártok kénytelenek lesznek a törvény lerontása elleni küzdelmet az utcára vinni és a dolgozó tömegek száz és százezreit fölvonultatni és hadirendbe állítani a javaslat ellen. A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén a kormány bejelentette, hogy a parlamenti bizottságokban most már gyorsan le akarja tárgyaltatni a szo­ciális biztosítás reformjáról szóló törvény­javaslatot és hogy nem hajlandó a munkás­pártoknak ebben a kérdésben semmiféle enged­ményt tenni. A munkáspártok erre azzal vá­laszoltak, hogy a tömegeket az utcára szólítot­ták, hogy ide tegyék át a harc színhelyét. De a kormány megkísérelte, hogy a dolgozók szavát elnémítsa. A Prágában tervezett gyű­lést, amelyet a munkáspártok hívtak egybe, betiltotta. A köztársaság fönnállása óta ilyen eset még nem fordult elő. Ám a csehszlovákiai dolgozók az ilyen „tilalomhoz" nincsenek hozzá­ Tlx Hnter­par­lamen­táris Unió bizottságána­k foatározati javaslatai. Prágából jelentik: Az Interparlamentáris Unió tanulmányi bizottsága befejezte munká­latait és határozati javaslatokat készített elő, amelyeket az Interparlamentáris Uniónak hét­főn összeülő tanácsa a berlini teljes értekez­let elé fog terjeszteni. A jogügyi bizottság az egyes államok jogairól és kötelességeiről szóló és tizennégy szakaszból álló nyilatkozat terve­zetét készítette elő. Egy másik határozati javaslatban a többi között kimondják, hogy az államok közti kapcsolatokban ugyanazok a jogok és erkölcsi alapelvek ér­vényesek, mint a magánszemélyek egymáshoz való viszonyá­ban. Kimondják továbbá, hogy valamely állam fegyveres megtámadása bűntett. A meg­támadott államnak törvényes védelemre joga van és az államok közösségének támogatnia kell ezt az államot. A szociális és emberbaráti kérdések tanulmányozásával foglalkozó bizott­ság be- és kivándorlás problémájáról szóló határozati javaslatot fogadott el. A politikai és szervezeti kérdésekkel foglalkozó bizottság a mai parlamenti kormányzatról szóló hosz­szabb határozati javaslatot fogadott el. szokva. Prága külvárosának gyári munkás­tömegei a tilalom ellenére fölvonultak a város­háza előtti térre és meghallgatták a gyűlés előadóját, Tayerle Rudolf elvtársat, a szak­tanács főtitkárát. A kormány azonban paran­csot adott a gyűlés szétverésére és szuronyos rendőrök támadtak a dolgozókra,akik termé­szetesen szintén erélyesen léptek fel. A köztár­saság tízesztendős jubileumára tehát meg­kapta a munkásság a polgári kormány aján­dékát , a szuronyt. Bizonyos, hogy a cseh­szlovákiai dolgozók nem maradnak adósai a polgári kormánynak. A munkások felháboro­dása az egész köztársaságban példátlan. És nem lehetetlen, hogy a kormánynak ez a bru­tális föllépése az életébe kerül. Mert a prágai esettől a­­ kormán­y,­­ olajat öntött a tűzre és az ipari munkásság száz és százezrei az egész köztársaságban talpraállottak és most már nemcsak a szociális biztosítás védelmére, ha­nem a békésen tüntető munkások ellen szuro­nyos rendőröket fölvonultató kormány ellen elsősorban. Mert a csehszlovák köztársaság­ban, ahol az iparban dolgozó munkásság a la­kosság többsége , büntetlenül nem lehet a dolgozók ellen szuronyos rendőröket fölvonul­tatni. A jóvátételi bizottság magyar ellenőrző­bizottsága — amint félhivatalos római jelen­tés közli —, amely tudvalevően az államház­tartás egyensúlyának helyreállítására fölvett kölcsönnel kapcsolatos megállapodások értel­mében működik, Rómában április 2-án ülést tart. A volt belügyminisztert kinevezték a Köz­munkatanács elnökévé. Félhivatalosan jelen­tik, hogy a kormány „Rakovszky Iván dr. or­szággyűlési képviselőt és nyugalmazott belügy­minisztert a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökévé, Czabalay Kálmán dr. miniszteri ta­nácsost, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökhelyettesét a Fővárosi Közmunkák Taná­csának alelnökévé kinevezte."­­ Marty francia kommunista képviselőt­­ négyévi fogházra ítélték. Pakisból jelentik, hogy a törvényszék Marty képviselőt négyévi, Duclos képviselőt háromévi, Flamarius kép­viselőt pedig kétévi fogházra, Miehelet és Joseph szerkesztőket pedig in contumaciam (a vádlottak távollétében) kétévi fogházra ítélte katonai személyek lazítása és az enge­delmesség megtagadására való csárbítás mi­att, mert az „Humanité"-ben Fock­ marsallhoz in­tézett levelet és több háborúellenes cikket kö­zöltek. •St. Előfizetési ára: Egy hétre 7.— Egy hóra é.— Negyedévre 12.— Blokkrendszer mellett: Egy hétre 1.10 Egy hóra SíO Példányonként: Hétköznap —.10 Ünnepnapon —.24 Vasárnap — — —12

Next