Népszava, 1928. április (56. évfolyam, 76–98. sz.)
1928-04-01 / 76. szám
& JCm af •»» 'A* AV •A' Hősi munka, amelyet a munkásmozgalom emberei ma végeznek ebben a meddő, zűrzavaros, ínséges korszakban, amikor a természetes akadályokon túl még ezer és ezer akadállyal kell megküzdeni. De nemcsak hősi munka ez, hanem dicsőséges is. Mert csak látszat szerint meddő és terméketlen. Valójában a legtermékenyebb, a legeredményesebb, a legforradalmibb munka. Mert mi tartja fönn az osztályuralmat, a mai rendszert, ha nem a tömegek közömbössége, tudatlansága, széttagoltsága! A börtön, a szurony és az erőszak egyéb intézményei nem volnának elégségesek az igazságtalanság mai rendjének föntartásához, ha a dolgozó néposztályok osztályöntudatban egyesülve fölsorakoznának a maguk érdekeinek védelmében és kiharcolásáért. Ezért minden egyes eddig a munkásmozgalomból hiányzó embernek a megszervezése, minden kicsinyke sugár, amelyik belelövel a tudatlanság éjszakájába, forradalmi hatású. Ezért hirdetjük mi mindig: dolgozzatok, dolgozzatok! Ezernyi módja van még most is a szocialista munkának. A munkásmozgalom alappillérei a szakszervezetek. Aki tehát szervezett munkás, nem elégedhetik meg azzal, hogy ő maga beletartozik a szakszervezeti mozgalomba. A maga erejének és a mozgalom hatalmának gyarapítására kell, hogy megszerezze azokat is, akik távol állanak közömbösségük vagy tudatlanságuk következtében a szakszervezetektől. Bevinni minden munkást a szakszervezetbe! Enélkül értelmetlen minden tevékenység. Mert kinőttünk már abból a korszakból, amikor kisebb csapatok bátor rohama eredményeket vívhatott ki a nagyobb tömeg számára is. Ma a kapitalizmus lázasan szervezkedik s mig egyfelől munkáltatói blokkokat alakit, egyesületeket és szervezeteket, másfelől trösztök, kartelek várfalait építi maga köré. Ma nagyobb feladatok hárulnak a szakszervezeti mozgalomra is, mint régebben. A nagyobb föladatok nagyobb erőfeszítést igényelnek és több erőt. A szervezett munkások tehát kell, hogy folytonosan szélesítsék a szakszervezeti frontot és minden lehető alkalmat fölhasználjanak arra, hogy fölvilágosítsák és osztálytudatossá tegyék munkástársaikat. Ez a munka nem szünetelhet soha egy pillanatra sem. A munkásmozgalom politikai frontján is az erő dönti el a harcok sorsát. A pártszervezetek valamikor nem voltak olyan jelentős harci bázisai a mozgalomnak, mint most. A munkásosztály szabadabban mozoghatott. Az utca medre teljesen az övé volt, viszont a politikai feladatok nem voltak olyan sokrétűek, mint manapság. Csak hogy egyet mondjunk: nem volt a munkásságnak választójoga. Semilyen se. Még olyan kiherélt választójoga sem, mint amilyen most van. A választójog értéktelen eszköz pártszervezetek nélkül. Sem az országos, sem a községi választások idején még csak megmozdulni sem tud a párt ezek nélkül a szervei nélkül. De a pártszervezetek nem csupán választási apparátusok. Sokkal többek ennél. Az osztályharc iskolái! Erős pártszervezetek nélkül nincs erős munkásmozgalom. Aki tehát szervezett munkás, annak bent kell lennie a pártszervezetekben is. És aki bent van, az nem nyugodhatik meg abban, hogy a többiek kivül állnak. Szünettelenül dolgoznia kell az öntudatlanok ébresztésén. A szövetkezeti mozgalom nem kevésbé fontos frontszakasza a kapitalizmus ellen folytatott küzdelemnek. Ma általában türelmetlenebbek az emberek. Ez érthető! Nem nagyon hajlamosak arra, hogy organikus munkában vegyenek részt. De ez bármennyire érthető, mégsem helyes, mert mégis csak az intézmények megerősítése a sorrendileg elsőbb kérdés, csak azután jöhet a sikerek reménységével kecsegtető küzdelem. Nem tagadhatja senki, hogy a szövetkezeti mozgalom, ha erős és hatalmasan szétágazó, roppant erőt képviselhet a munkásosztály számára. De különben is a munkásosztálynak mereven szembe kell néznie minden kapitalista intézménnyel. És vezető jelszavának kell lenni minden teremel a burzsoáziától! Egyetlen fillért sem, amit nem muszáj, nem szabad odaadni a kapitalizmus megerősítésére. Mert ezzel a magunk erőit gyöngítjük. Ugyanez áll a Népszavára is, a magyar munkásmozgalom legfontosabb harci eszközére. Még a szervezett munkások között is akadnak, akik polgári lapokat olvasnak Népszava helyett. És eszükbe sem jut, hogy ezzel azt a burzsoá sajtót támogatják, amely minden sorátban ellenük hadakozik és védi a kapitalista rendet. A munkásnak ridegen és keményen el kellene utasítania magától minden idegen terméket. Aminthogy a burzsoá társadalom ridegen és keményen szembehelyezkedik a szocialista munkásmozgalommal és annak minden intézményével, minden termékével. Erre tanítják meg az öntudatlan munkásokat a szociáldemokrata munkásmozgalom lelkes, felvilágosult, dolgozó emberei. Sokan vannak íve még mindig kevesen. Sokan végzik a hősi munkát, de még mindig nem elegen és akik ebben a munkában még nem vesznek részt, azok gondolják meg, hogy mérhetetlen veszteséget okoznak a munkásmozgalomnak, amelynek életet csal, a tevékeny elvtársak ezrei adhatnak. . A munkások gyülekezési joga Csergkamagyarországon. A közigazgatási hatóságon örömet találtak a jogfosztásban. Némelyik főszolgabíró sportol űz a gyillésbetiltésból. Hogy a közigazgatási hatóságok egyáltalán nem törekszenek arra, hogy működésükkel a munkások bizalmát megnyerjék, azt már régóta tudjuk. De hogy egyenesen ellenszenvet éreznek és mutatnak a munkások iránt, azt kevesen hitték eddig. Pedig hogy némelyik tisztviselőt működésében egyedül az ellenszenv irányít, azt az alábbi végzések is igazolják: Törökbálinti elvtársaink április 1-én nyilvános gyűlést akartak tartani és szándékukat annak rendje és módja szerint bejelentették a központi járás főszolgabírájának. A főszolgabíró a gyűlést nem vette tudomásul és ahelyett, hogy a miniszteri rendelet intézkedéseit alaposan megvizsgálta volna, elhatározását a következőképen okolta meg: „így kellett határoznom, mert kérelmező pártszervezet megalakulása a törvényhatóság első tisztviselőjéhez — mint az 192''. évi 77.000'B. M. számú rendelet szerint illetékes hatósághoz — mindezideig bejelentve ne T*n lett, ennélfogva az egyesületekre fönnálló szabályok szerint ilyennek nem tekinthető helyicsoport nevében föntnevezettek által beadott kérelmet teljesíthetőnek nem találta." Az indokolásból látható, hogy a főszolgabíró úr a szakszervezetekre, illetve szakszervezeti helyicsoportokra vonatkozó rendelet intézkedéseit egyszerűen ráhúzta a politikai pártszervezetekre, pedig tudnia kellene, hogy míg a munkásszövetségek alapszabályok szerint működő egyesületek, addig a politikai pártok programjuk alapján állnak és egyáltalán nem tartoznak az idézett miniszteri rendelet hatás-körébe. A politikai pártszervezet meg azekor is működhetik, ha semmiféle tisztviselő nem veszi azt tudomásul és annál furcsább, hogy ilyen helybenálló megokolás alapján a főszolgabíró úr önkényesen megfosztja egy község adófizető és dolgozó lakosait politikai jogaik gyakorlásától. Nem hisszük, hogy a belügyminiszter helyeselné például a szarvasi járás főszolgabírájának eljárását, aki sorozatos végzésekben a legkülönbözőbb indokolások alapján akadályozza meg a járásához tartozó munkások gyűléseit, így például az öcsödi lakosok gyűlését azért nem engedélyezte, mert a gyűlés összehívói és rendezői nem tettek írásbeli kötelező nyilatkozatot a rend fentartására vonatkozóan. Véghatározatában egyenesen kimutatja, hogy milyen ellenszenvvel viseltetik a szociáldemokrata érzelmű állampolgárokkal szemben, mert a többek között ezt mondja: „Ehhez az elutasításhoz annál inkább ragaszkodnom kell, mert a szociáldemokrata gyűlések közönsége a köztudat szerint fegyelmezetlenebb annál, hogy saját vezetőségének a rend fentartására irányuló kötelességvállalását a hatóság mellőzhetőnek tartaná." A szarvasi járás főszolgabírája, úgy látszik, nem olvas újságot, mert ha olvasna, akkor tudná, hogy a szociáldemokrata párthoz tartozó munkások éppen ellenkezően, a politikai érettség és öntudat olyan magas fokáról tesznek tanúságot, amely még a szarvasi járás főszolgabíráját is megfelelő tiszteletre indíthatja. A szociáldemokraták százezres tömegű fölvonulásokat és nagygyűléseket is rendeztek anélkül, hogy ilyen alkalmakkor a legcsekélyebb rendzavarás történt volna. A főszolgabíró mentalitását különben jellemzi az, hogy szarvasi elvtársaink egyik gyűlését azért nem vette tudomásul, mert azt a Földmunkásszövetség szarvasi csoportjának a helyiségében akarták tartani, amely szerinte erre a célra „közegészségügyi szempontokból alkalmatlan", továbbá mert „a földmunkáscsoport kizáróan gazdasági kérdéseinek istápolására alakult és így politikával nem foglalkozhat". Pedig a politikai gyűlést nem a földmunkáscsoport rendbítezi,mrta helyiségét adta át erre a célra. A főszolgabíró egy másik gyűlést azzal az ürüggyel akadályozott meg, mert a bejelentők elmulasztották bejelenteni a békés lefolyásért felelősséget vállaló rendezőség tagjainak nevét és foglalkozását. Ugyanilyen adminisztrációs ürüggyel gátolta meg a monori járás főszolgabírája alberti elvtársainkat abban, hogy gyűlést tarthassanak, mert ők sem jelentették be a rendvállaló négy egyént, továbbá a központi kiküldött foglalkozása és lakása sem volt föltüntetve. Ilyen körülmények között nem csodálható, ha a munkások a legnagyobb bizalmatlansággal kísérik a jogfosztó hatóságok működését. A rendőri hírszolgálat újjászervezése. rt minisztériumközi értekezleten tárgyalták a sajtó „jogos" kívánalmait. A főkapitányság a rendőri hírszolgálat ügyében tartott ankétról a következő hivatalos jelentést adta ki: „A belügyminisztériumban dr. Sztranyavszky Sándor államtitkár elnöklete alatt értekezlet foglalkozott azoknak a panaszoknak a kérdésével, amelyek az utóbbi időben a főkapitánysági sajtóhírszolgálat ellen fölmerültek. Az értekezleten a miniszterelnökség, az igazságügy- és a belügyminisztériumok illetékes képviselőin kívül a főügyészség, az ügyészség és a budapesti főkapitányság illetékes vezető tisztviselői is részt vettek. Az értekezlet módot talált arra, hogy a sajtó panaszait, a közérdek köteles megóvása mellett, teljes mértékben orvosolja. Az újságírói érdekeltségeknek ugyanis az volt a panaszuk, hogy a belügyi nyomozás irányító tényezőinek közvetlen tájékoztatásait nélkülözték. A jövőben ez biztosítva lesz azzal, hogy a budapesti főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője, vagy helyettese naponta úgy délelőtt mint a délután folyamán meghatározott időben a rendőri sajtóirodában a rendőri rovatvezetői igazolványokkal rendelkező újságíróknak az aktuális bűnügyekben közvetlen felvilágosítást fog nyújtani. Az éjszaka folyamán hasonlóképen fog eljárni szükség esetén a központi ügyelet vezetője. Az értekezleten megállapodás történt arra vonatkozóan is, hogy az úgynevezett „intellektuális bűncselekmények" közérdeklődésre számottartó azon eseteiben, amelyekben a nyomozás érdeke azt megengedi, az ügyészség és a rendőrség egyetértően a rendőrségi sajtóirodán keresztül a sajtó részére szintén megfelelő közléseket tegyenek. Az értekezlet megnyugvásul vette tudomásul a budapesti főkapitány azon bejelentését, hogy megfelelő átalakításokkal gondoskodni fog a sajtótudósítók részére olyan helyiségről, amely közvetlen kapcsolatban állva a sajtóiroda vezetőjével, a sajtó minden jogos kívánalmainak megfeleljen." Ez a hivatalos közlés mindenesetre bejelentése annak, hogy illetékes tényezők végre helyénvalónak tartották egy lépcsőfokkal javítani a rendőrség és a sajtó között évek óta tartó áldatlan viszonyon, de semmiesetre sem jelenti ,,a sajtó minden jogos kívánalmainak teljes mértékben" való orvoslását. A gyakorlat mutatja meg majd, hogy a feltételes módban beígért engedmények a rendőrségi hírszolgálat ellátása körül számbajöhető eredményt jelentenek-e majd. Ha a minisztériumok közötti értekezlet megállapodásai annak a szellemnek érvényesülését jelentik, hogy megszégyenítő és drákói rendszabályok helyett az egyedül lehetséges szabad mozgást és a rendőrségi hírszolgálat megbecsülését fölismerték, akkor mintegy kezdődő éraváltozást a mi részünkről is föntartott megnyugvással fogadhatjuk. Fölkérjük azokat az olvasóinkat, akik utazni szoktak, hogy minden vasúti újságárusítóhelyen kérjék a Népszavát. Ahol lapot bármily okból nem kapnának, ott e körülményt írják be a vevőközönség rendelkezésére álló panaszkönyvbe. A Népszava kiadóhivatala, Budapest. Kérdezzük meg barátsággal elvtársainktól: előfizetője vagy a Népszavának?