Népszava, 1928. május (56. évfolyam, 99–122. sz.)
1928-05-01 / 99. szám
Kohl kapitány a „Bremen"-en készül visszatérni Németországba* A német óceánröpülök fogadtatása Newyorkban. A német óceánröpülök vasárnap 6 óra 10 perckor érkeztek Newyorkba. Az esős idő ellenére, jóval a vonat érkezése előtt, óriási embertömeg gyülekezett a Pennsylvania -pályaudvar környékén. A német óceánrepülők fogadásán megjelentek Chamberlin, Baldhen és Byrd óceánrepülők is. Amikor a német óceánrepülők vonata megérkezett, Walker newyorki polgármester üdvözölte a repülőket, akiket a rendőrség csak nagy üggyel-bajjal tudott átkísérni a pályaudvar indulóoldalára, ahol aztán egy mellékkijáraton át útnak indulhattak. A szállodában a német óceánrepülők Chamberlin bemutatószavai után rádión köszöntötték az amerikai közönséget. Közben a szállodával szemközt fekvő falakra hatalmas fényszórók német és angol nyelvű üdvözléseket vetítettek. Kohl kapitány a hírlapírók előtt kijelentette, hogy szakértőket küld Labradorba a „Bremen" motorjának megvizsgálására, mert az a terve, hogy ha a motor alkalmas a repülésre, társaival a „Bremen"-en Greenly Islandról Newyorkba röpül, ahonnét a lehetőséghez képest megkísérli a visszarepülést Németországba. A német óceánrepülők az óceán fölött szerzett tapasztalataik alapján a „Bremen"-en különféle technikai módosításokat végeznek. Többek között rádiókészüléket szerelnek föl és kicserélik azokat a műszereket, amelyek az Amerika felé vezető útan erősen ki voltak téve a magnetikus hatásoknak. A Páris melletti Le Bourget repülőteren május 8-án, kedden avatják föl a Nungesser és Coli emlékére emelt szoborművet, amely a két szerencsétlenül járt óceánrepülőn kívül Lindbergh ezredes alakját is megörökíti. A német légiforgalmi Hansa vasárnap nyitotta meg repülőforgalmát Berlin és Páris között. Az expressz repülőgépek a 17 órás gyorsvonati utat 511 óra alatt teszik meg. Európában ez a leghosszabb repülővonal, amelyen a repülőgépek közbeeső leszállás nélkül közlekednek. Nobile expedíciós léghajója, a ,,Citta di Milano" oslói jelentés szerint Tromsőböl útrakelt a Spitzbergákra. Egy nyolcmázsás MisluengereSSe. Halálos szerencsétlenség a kőbányában. A felsőgallai kőbányában súlyos baleset történt szombaton délután. Kovács János halápi 42 éves kőbányász a robbantott kőkészletet rakta csillékbe. A kőhalmaz tetején még volt egy körülbelül nyolc mázsás kődarab,amelyet vasrúddal igyekezett elmozdítani helyéről. Eközben a kőtörmeléken megcsúszott, a vasrúd kiesett a kezéből és a nagydarab kő lezuhant. A szerencsétlen ember menekülni nem tudott, a hatalmas kő a lábára, majd az egész testén végigzuhant. A fejét laposra nyomta, úgy, hogy szörnyethalt. Felesége és 5 gyermeke maradt bátran . Tilos a pártjelvény Pécsett! A pécsi rendőrség trajszát indított a szociáldemokrata pártjelvény viselői ellen. (Pécs, április 30. — A Népszava tudósítójától.) Szinte hihetetlenül hangzó hírt kell jelentenem: a pécsi rendőrség hajszát indított azok ellen, akik pártunk jelvényét viselni merészelik. A pécsi párttitkárságba egyremásra érkeznek a panaszok, hogy a helybeli detektívtestület tagjai megszólítják a pártjelvényt viselő elvtársakat, akiktől a pártjelvényt egyszerűen elkobozzák. Rejtvények. Unatkozol, drága barátom? Rejtvényeket akarsz megfejteni? Jer hát! Nézd, emberek, gyöngék, törékenyek és a hátukon akkora kereszt, hogy egész a felhőkig ér. Rejtvényeket akarsz? Nézd meg e bábeli zűrzavart, e kérdészuhatagot fejtsd meg... lám ez katona, küzd, vérzik és nem tudja, miért? nézd, ez kalmár, csal és lop, végül tönkremegy, nézd, ez költő és hiúságának emel emlékszobrot csupán, ez zenész és a hangok árjában elmerül. Rejtvényeket akarsz? Nézd, ez beteg, roncs már, tüdejét kiköpte, azt hinnéd, nem is élőlény, csak árnyék, pedig szivéből a Mindenség dalol. Rejtvényeket akarsz? Nézd, ez a szabadságért, a világosságért harcol és fiatal életét sötét cellákban tölti el. Az életem, a tiéd, mindenki élete egy nagy, hatalmas kérdés és lázasan keressük, kutatjuk a várva-várt megoldást. Rejtvények jönnek, fölkerekednek... az Idő méhében csupa titok, csupa rejtély... nézd, hogy tódulnak felénk... ne fuss, ne menekülj ... Nézd e tudat, ez emeltyűt, e kereket... fejtsd meg... Csodagép! Egybekovácsolja a Világot és testvérekké tesz téged, a hindut, a japánt s a négert. Mennyi kérdés, mennyi változat, mennyi lehetőség! ... Keresd, hol rejtőznek ki nem mondott szavak, kutasd, hol szunnyadnak el nem lángolt tüzek, szítsad a lángot. NÉPSZAVA 1928 BMijus 1. Indokolásképen csak arra hivatkoznak, hogy utasítást kaptak a pártjelvény elkobzására. A hallatlanul felháborító esetet pártunk pécsi titkársága közelebbről megvizsgálja s kérdést intéz az illetékes hatóságokhoz, milyen alapon indítanak hajszát az ellen a pártjelvény ellen, amelyet százezernyi tömeg visel büszkén és öntudattal ebben az országban. Vagy talán attól riadt meg a pécsi rendőrség, hogy Pécsett is egyre többen viselik a szociáldemokrata szolidaritásnak és testvéri együvétartozandóságnak a jelvényét? véres összeütközése. Sortűz: négy paraszt meghalt. "Romániában vasárnap, Tinkabesti falu közelében, amely nem messze van a román fővárostól, véres összeütközésre került a sor parasztok és csendőrök között. A falu lakosai már régóta harcban állanak Dobroisesti község lakosaival egy hetvenhektáros földdarab miatt. Ezt a területet a bíróság Tinkabesti falunak ítélte oda, amelyneklakói vasárnap csendőrökkel és egyébhatósági személyekkel a helyszínre mentek, hogy a földdarabot birtokukba vegyék. Dobrosesti parasztjai ezt mindenáron meg akarták akadályozni s fenyegetően léptek föl a másik falu lakóival szemben. Erre a csendőrök kétszer a levegőbe lőttek, majd, amikor ez sem használt, sortüzet adtak le a parasztokra. Négy paraszt rögtön meghalt, négy pedig súlyosan megsebesült. A megye prefektusa és az ügyész a helyszínre utaztak. ) amelynek ragyogó fénye maga az Élet, a Felelet. Rejtvényeket akarsz?... Hát nézz csak körül, drága barátom... ______ Hegyi Ernő. Tavaszi regény. — írta Barabás Gyula .— Mintha a szél fújta volna ki a kezéből a kötőtűt. Ez a szél már meleg volt, simogató, rügynyitó — május volt. A szél — mondotta az öregasszony rekedten és mérgesen beljebb húzta a széket az ablaktól és bökdöste tovább sárga, száraz ujjaival a fekete pamutharisnyát. Már volt vagy húsz pár belőle a szekrényben, amelynek olyan szaga volt, mint a koszorúknak halottak napján. De ő csak kötött tovább és rakta őket imakönyvek, kisárgult fényképek mellé. — Ettől nem kell félni, tavaszi szél — mondta a kisebbik leány és a mérges, tüskés kaktuszok fölé fölkapaszkodva, kinézett az ablakon. Ott már egy orgonabokor fölkészült az ünnepre, nedves, csillogó leveleit bontogatta, sőt a virágai is bimbództak. — Mindegy, szél, utálatos, te ahhoz nem értesz, gyerek vagy — mondta rosszindulatúan az öregasszony, amint szemüvegén keresztül ránézett a leány nyakára. Ez a nyak fehér volt, telt, sudár és 18 éves és amint előrehajolt, olyan, mint valami kedves pogány áldozás. Odament a másik leány is, ez nagyobb volt és fekete és az arca hófehér és két esztendővel idősebb. A két árva átölelte egymást és a forró testükkel egymáshoz dűlve álltak az ablaknál büszke fejükkel az öreg, görcsös kaktuszok fölött és várták a tavaszt, mint valami végtelen vágyakozást. — Menjetek tovább, nem látok — mondta az öregasszony rosszindulatúan és hangja úgy villogott, mint a kötőtű. Aztán köhögésbe fult és letette a félharisnyát. Füstére láza volt, borecettel megkente a két leány, nyögött, amint pergament bőrén szaladtak a puha, friss kezek, reggelre félrebeszélt. A két leány egész éjjel mellette volt, herbateát is akartak itatni vele, de kiköpte. Aztán elcsöndesedett, viaszsárgán, hidegen kinyúlt, kint éppen akkor bújt ki a nap a hegyek mögül, a félharisnya az asztalon feküdt, mint valami megölt fekete patkány és villogtak benne a tűk, mintha azzal szúrták volna agyon. Kitárták az ablakot, a szél hozta zsendülő kertek illatát és az orruk alá dörzsölte, hátuk mögött szalagos párnákon feküdt az öregasszony hidegen, csöndesen. A kisebbik leány kissé könnyezett is, de belül nagy örömök, végtelen vágyakozások dörömböltek ró, szabadnak lenni, menni innen messzi, feledni fekete harisnyákat, dohos szobát, téli fojtó csöndet, odamenni, ahol vonatok, gőzhajók járnak, ahol van az élet. Éjjel súroltak, takarítottak, régi fényképek között titkokra vadásztak a temetőszagú szekrényben, reggelre gyászruhát varrtak maguknak, az öregasszony brokátos ünneplőruhájában, a nagyobbik leány titokban liszttel bekente az arcát, hogy fehérebb legyen. Hogy szebb legyen, ha reggel jönnek a látogatók. Füstölt kolbászt vettek elő, sokat ettek belőle nagyon, csak úgy haraptak a fogukkal, kés nélkül, máskor nagyon kevés jutott ebből, de most szabad, minden szabad, az öregasszony nem lát és nem szólhat. A tükör előtt mosolyogva összehajoltak és kisütötték a hajukat. Valami furcsa izgalomtól bódultan búgó kacagással ölelgették egymást — szabadok voltak, fiatalok. És az áradó napfényben kinyíltak az orgonafürtök. Az ml Miatsisi Misiisi. Az egyik toparzékoló 16 halántékon rúgta a rendőrt. Vasárnap délelőtt úgynevezett tereplovaglást rendeztek a Vérmezőn. A mulatság során, az egyik szórakozó grófné lova életveszedelmesen megsebesített egy rendőrt. A telivér mén, amelyet azért is neveztek el „Kótyagosnak", mert „ideges és szeszélyes természetű", a rendezőség súlyos hibájából a közönség számára föntartott hely közvetlen közelében várakozott az indításra. A hosszú időn át „iskolázott" hátasló már akkor fickándozott, amikor gróf Gyürky Aladárné az előtte álló embercsoporton keresztül akarta vezetni. A ló hátsó lábain fölágaskodva, hirtelen megfordult maga körül és egy kislánykát, valamint egy férfit megrúgott. Az izgalom csak növelte a ló nyugtalanságát, amelyet a grófné nem tudott megfékezni. A toporzékoló mén kitörésével egy fiatal gyermek élete forgott veszedelemben, amire Szokodi Elek 29 éves rendőr, aki éppen ezen a helyen teljesített szolgálatot, a gyermek után kapott, akit ruhájánál fogva, el is rántott a ló elől. A ló azonban kitört és a rendőrt egyetlen ugrással legázolta. A szemtanuk legnagyobb megdöbbenésére a megvadult ló rátaposott a földön fekvő rendőrre és baloldali halántékát megrúgta, ugy, hogy az eszméletét veszítve terült el a földön. A megvadult lovat csak nagynehezen sikerült a helyszínről elvezetni. Gróf Gyürky Aladárné sértetlen maradt. A rendőrt, akinek fejét és arcát elborította a vér, a III. számú katonai kórházba szállították. Megállapították, hogy a szerencsétlenül járt rendőr a bal homlokán oly erős zúzódást szenvedett, hogy koponyafala megrepedt és állapota életveszedelmes. Az orvosok tetanus-injekcióval látták el, hogy az esetleges fertőzést megakadályozzák. Csak híradásunk kiegészítéseként jegyezzük meg, hogy tudomásunk szerint a rendőrség semmiféle vizsgálatot sem indított annak megállapítására, hogy a súlyos balesetért kit terhel a felelősség. Pedig legalább azt előírhatnák, hogy a közönség között csak az vezethessen el lovat, aki azzal bánni tud és ehhez ereje is van. Új helyettes vezérigazgató a Beszkárnál. A Beszkár igazgatósága hétfőneste megtartott ülésében a Beszkár helyettes vezérigazgatójának szerződtette Márkus Jenő volt tanácsnokot, továbbá igazgatónak Kakulay Károly mérnököt, a törvényhatóság demokratapárti tagját, aki ennek következtében törvényhatósági bizottsági tagságáról lemond. Márkus szerződése hat évre szól, alapfizetése évi 20.130 pengő, lakbére 3898 pengő, működési pótléka 3000 pengő. Kakulay szerződésének tartama öt év, alapfizetése 15.000 pengő, lakbére 2600 pengő, működési pótléka 1920 pengő. Az igazgatóság ezt a két állást nem iktatta be a Beszkár rendes státuszába. Ezután kellett volna tárgyalni a vállalat 1928. évi, 7,8 millió pengőre rugó beruházó programját, ezt azonban a legközelebbi ülésre halasztották.